Percy Jackson és az Olimposziak

Lottie - Pandora

Lottie úgy futott, mint még soha. Nem akarta, hogy elkapják és már olyan kevés választotta el a céltól. Ahogy kiér a partra, szembesül vele, hogy hoppá, elég sokan harcolnak itt, szóval nem ártana elbújni, de már késő volt: Clarisse kiszúrta a lányt és iszonytató üvöltéssel indul meg felé. Nem biztos, hogy a legokosabb a zászlóval a kezében nekiállni harcolni, pláne hogy további pár Árészos követi a vezetőjét.

Szóval tovább futás, csak most kicsit odébb kell menni. Ahogy látod, itt elég mély a víz, a nyomodban is vannak, szóval tovább futsz, de érzed, hogy fáradsz. Kis barátaid mondják, hogy még egy kicsit bírd ki, mert mindjárt lesz egy kevésbé mély szakasz. Ekkor szemed sarkából megpillantasz az erdő szélén egy kisebb csapatot, akik valakit éppen jól elvernek. Ha jobban megnézed, egy vörös hajat is kiszúrsz sárga szemmel, szóval tudod, hogy éppen Leah-t verik meg közösen. Még mindig azt hiszik, nála van a zászló, csak nem adja oda. Úgy tűnik, az egész táborban nagy a feszültség a közelgő háború miatt, így adják ki, de talán ez mégis csak sok. Mindenesetre Leah is észrevesz és int a szemével, hogy menj tovább.

Sajnos, mielőtt elérnéd a szakaszt, ahol átkelhetnél, egy újabb adag emberbe botlasz: ezúttal Démétéresek. Nincs mit tenni, kénytelen leszel belevetni magad a folyóba, ha nem akarod, hogy elkapjanak. Jó szar részt fogtál ki, az biztos. Nehezen tudsz úszni, a páncélod is lehúz kicsit, de haladsz. Az biztos, hogy gyorsabban, mint a nagyobb testű Clarisse, aki közben a lándzsájával akar elkapni. Egy ponton sikerül is neki, de ha ügyes vagy, akkor kiverekeded magad belőle és mész tovább.
Küzdelmes percek után végre valahára átérsz a túloldalra. El sem hiszed. Nyertetek! Ekkor szólal meg a kürt...

Lyra, Chara, Lottie, Klaus, Oliver, Leah - Aria Pandora Raven Gresh550 Bes[T]roll

A harc lassan véget ér, ahogy mindenki meghallja a kürtöt. Egy ideje már a folyóparton szokott lenni eredményhirdetés, mert az van mindenkinek a legközelebb, így szépen odasétál mindenki. Klaus-t a kürt megszólalása után pár pillanattal engedi el a növény. Semmi baja sincs, csak kicsit elgémberedtek a tagjai.

Már rendes csapat félvér összegyűlik, mire ti is odaértek. A sérülteket egyelőre Kheirón és az Apollónos gyerekek látják el, a súlyosabb sérültek kaphatnak ambróziát vagy nektárt is. Így Chara, Lyra, Annabeth is odamehetnek. Leah-t konkrétan támogatni kell, annyira szétszedték a harc közben, amíg azt hitték, nála van a zászló. De mikor kap egy kis ambróziát, akkor egészen hamar összeszedi magát, már vigyorog is. Közben Kheirón szót kér, Mr. D-ről már ne is álmodjatok, hogy megjelenik, ő a feléig sem bírta a dolgot.

- Nagyon jó taktikákat alkalmaztatok, habár ahogy látom, kicsit elfajultak a dolgok… - pillant dorgálóan Leah-ra és az őket idehozó, magukat nagyon rosszul érző tagokra. – Tudom, hogy nehéz időszakunk van, de ne egymáson vezessük le a feszültséget, így is olyan kevesen vagyunk! – teszi még hozzá, majd az aggódós Kheirón-ból egy sóhajjal később egy eredményhirdető Kheirón lesz. – Szóval! A mai napon kisebb-nagyobb küzdelmek árán, de Ms. Kenway hozta át elsőnek a zászlót, így a mai nyertesek az Athéné, a Hermész, az Apollón és a Dionüszosz bungalók! Gratulálunk nekik! – tapsolja meg mindenki őket, a nyertesek éljeneznek, a vesztesek, mint például Clarisse is, villámokat szórnak Lottie felé a szemükkel, ami az Árészos lány esetében valódi is lehetne a lándzsájából kiindulva.

Mindenki nagyon örül a nyertesek közül, Leah Lottie vállát karolja át és úgy üvölt a fülébe, míg mondjuk Annabeth megdicséri Malcolm-ot, hogy nagyon ügyesen csinálta a dolgokat. Amint kicsit leült az éljenzés, ismét Kheirón szólal meg.
- Jól van, gratulálunk, de most már későre jár és a tábortűz még nem is készült el! Ideje lenne… - folytatná, de ekkor csipogni kezd valami, majd Beckendorf siet előre.
- Kheirón, idő van! – mondja határozottan a férfinek, aki bólint.
- Értem… Biztos vagy benne, hogy most a legalkalmasabb? – kérdezi fejét oldalra biccentve.
- Igen. A szenzoraim és eszközeim most jeleznek. Ennél jobb alkalmunk nincsen… - válaszolja határozottan a fiú. Kheirón gondterhelten sóhajt, majd a többiek felé néz.
- Az Andromeda a közelben van és most van a legnagyobb esélyünk, hogy a rajta lévő sereg szörnyet elküldjük melegebb éghajlatra… - foglalja össze a férfi, közben szemeivel a teret pásztázza, végül megint a fiú felé néz. – Kiket vinnél magaddal? – kérdezi tőle, miközben Beckendorf már a tömeget nézi értő szemekkel.

- Percy-t vinném. A tengeren leszünk, lehet, ott lesz Kronosz is, szükségem van rá – néz Kheirón-ra, aki bólint. Percy is bólint. Egy kis idő eltelik, mire a fiú ismét megszólal mély hangján, de akkor egy félmosolyt is megereszt. – És vinném az LLL triót is… - mondja és nagyon szellemesnek tartja magát közben. – Lyra, Lottie és Leah. Lyra nagyon jó harcos és jó taktikus is. A képességei nagy előnyt jelentenek a harcban, mert jó vezető. Lottie távolsági harcos és gyógyító. Mindenféleképpen kell ilyen ember a csapatba. Persze közelharcban is rohadt ügyes, szóval őt sem kell félteni… Leah pedig szintén jó harcos, emellett kiválón tud lopakodni és lopni és a meggyőző képessége is jó. Meg aztán… - itt kicsit kínosan megvakarja a tarkóját. – Ő ismeri a legjobban Luke-ot… - nyögi ki végül. Rengeteg szem találja meg hirtelen Leah-t, aki a beálló csendben összefonja a karját a mellkasán és szúrós szemmel néz a fiúra.

- Nem tudom, feltűnt-e, de a barátomból egyedül a külseje maradt meg, az se teljesen… Én is szeretném hinni, hogy tudok rá hatni, de nem hiszem, hogy a rábeszélős képességem hatna Luke… Kronosz bácsira… - válaszolja kissé hidegen. Beckendorf felsóhajt, rosszul érzi magát, hogy felhozta.
- Ez igaz, de… Nem hiszem, hogy sok minden változott volna mondjuk az Andromeda-n, mióta Kronosz lett… És mivel te ismered a legjobban, talán… Kitalálod, mit merre találunk az alapján, hogy Luke hogyan csinálná… - válaszolja. Feszült a csend, Leah kicsit megrázkódik erre, de bólint, végül megdörzsöli az arcát.
- Jó… - válaszolja végül röviden, tömören. Ha a másik két lány is beleegyezik, akkor öt percük van arra, hogy összekészüljenek.

Ha akarnak, még visszamehetnek a kabinba cuccokért.
Lottie-hoz Jared lép oda, miután Leah tapintatosan elindult valahova, majd a fiú a vállára teszi a kezét, közben aggódva néz rá.
- Ugye vigyázni fogsz magadra és nem csinálsz semmi olyat, ami után napokig kell várni, hogy felkelj? – kérdezi nagyon komolyan, majd meg is öleli a lányt, hogy utána szabadjára engedje.

Lottie, Lyra, Leah - Pandora Aria



Amint mindenki felkészült, a tengerparton találkoztok, hogy együtt induljatok. Beckendorf addigra három pegazust készített elő, köztük Fekete Pétert is.
- Nem akarok nagy feltűnést kelteni, szóval… Párosával megyünk… - mondja, majd rátok bízza, hogyan üljetek. (Ha nem akartok ezzel törődni, akkor Beckendorf megy egyedül, Lyra Percy-vel Fekete Péteren és Lottie Leah-val).

Nem telik el újabb öt perc, máris a levegőben vagytok, ahol Beckendorf röviden ismerteti a tervet. Ők ketten Percy-vel bombákat raknak le, addig a három lány eltereli a figyelmet, ha szükséges, majd együtt megszöknek. Az út maradék részében a párotokkal beszélhettek, ha szeretnétek.

Körülbelül húsz-harminc perc telik el, mire meglátjátok az Andromeda-t. Teljesen üres részt találtok, ahol leszállhattok, itt Beckendorf ismét Leah-ra néz.
- Merre menjünk, ha Luke fejével gondolkodunk? – kérdezi fojtott hangon. Leah lehunyja a szemét, kicsit gondolkodik, közben a nyakláncát babrálja.
- Egészen biztosan lefelé és a hajó szívébe. Ott lehetne a legtöbb kárt okozni. De figyelnék. Ha Luke lennék, akkor a felszínt üresen hagynám pár őrön kívül, hogy ne keltsek feltűnést és lentebb helyeznék el mindenkit… Szóval egyre több szörnnyel találkoznánk, ha így lenne… - válaszolja ő is halkan, mire a fiú bólint.

- Jó, akkor ha nincs ellenvetés, induljunk, arra van egy lépcső! – adja ki az utasítást, szóval ha mindenki beleegyezett, akkor egészen kettő szintet tudtok lefelé haladni, mielőtt hangokat hallanátok. Csontok recsegése. Két csontváz őr közelít felétek, de még éppen időben el tudtok bújni, hogy ne vegyenek észre titeket.

A harmadik szintnél azonban egyre több a hang és mivel két irányból jön felétek, eddig tartott a közös utatok: időt kell nyerni a fiúknak, hogy még egy szintet lejjebb jussanak.
- Lyra, te vagy a főnök, bízom a képességeitekben, jók lesztek! Majd jelzünk, ha végeztünk! – mondja Benckendorf még, mielőtt eltűnnek Percy-vel.

Ti pedig két oldalról hallotok hangokat. Egyiken két női hang, a falra vetülő árnyékből felismeritek, hogy ez bizony két gorgó lesz. A másik oldalon pedig morgást hallotok, ami közel sem olyan biztató. Valami nagyobb testű lény lehet, ennyit tudtok. Leah kérdőn néz a lányokra, ahogy kezében forgatja a tőreit. Egész úton sokkal komorabb volt, mint megszokhattátok tőle, de ez valahol érthető volt azért.

Nick - Ordo

Úgy rohantál, ahogy csak tudtál, de a sérüléssel elég nehéz volt. Szerencsére Vattacukor is jól bírta, így húzott magával. Úgy vetted észre, mintha egyre több szörny követne. Nem tudod, hogy Kelly miatt-e, vagy csak jött a többi, mindenesetre jó adag szörny követ már.

Körülbelül öt, tíz perce futhatsz, ami egy örökké-valóságnak tűnik, mikor hirtelen valami megnyugtató érzés fogad, de mész tovább. Érzed, hogy a hangok csitulnak mögötted és egyedül maradsz, de azért mész tovább. Lassan tisztul az erdő és egy folyóparton találod magad, ahol ismét erősödik a hang. De ez… Nem szörny hang, hanem emberzsivaj. Hol lehetsz? Valahol ismerősnek találod, de mégsem. Ez nem a te táborod, csak hasonlít rá. Kis híján belefutsz egy kentaurba, aki megállít és nagy szemekkel néz rád.

- Hát, te meg ki vagy és hogy kerülsz ide? – kérdezi őszinte csodálkozással. Egészen biztos benne, hogy félvér vagy, majd észreveszi a kezedet. Elővesz egy adag ambróziát és neked nyújtja. – Ambrózia. Meggyógyít… - mondja, majd ha valóban begyógyult nagyjából a sebed, akkor int egy srácnak, hogy azért kösse be a kezedet, miközben mesélsz. (OOC: Jared az, aki kezel)

Itt elmondhatod, hogy baj van, mert jönnek a szörnyek és hogy mi történt veled. Alig mesélsz két perce, mikor hatalmas üvöltés és robaj kerekedik, majd ismét ütemes futás zaj hallatszik. Kheirón (közben kiderült a neve) elsápad és rémült arcot vág. Egyetlen egy mondatot mond.

- Bejutottak… - azzal parancsokat kezd osztogatni, szépen lassan elmegy mellőletek. Nick jogosan gondolhatja, hogy vajon most ezek azok, akiket Kelly idézett, de ahhoz kevesen voltak. Szóval valóban többen lettek, mialatt ide menekült és most ki tudja, mibe keverte magát.

Chara, Klaus, Oliver, Nick - Raven Gresh550 Bes[T]roll Ordo

Többeknek feltűnik, hogy egy teljesen idegen, de viszonylag idősebb félvér rohant be a táborba, majd nem sokkal később Thalia fájától hallotok egy robajt. Ez nem jelenthet jót, ahogy a közelgő szörnyek hangja sem. Így elsőre nem tudjátok, de valószínűleg Peleus-t, a sárkányt is bántották, akinek az Aranygyapjú őrzése a feladat. Ha az Aranygyapjú elkerül a helyéről, akkor a védőpajzs megszűnik, a szörnyek pedig bejutnak: mint most. Mindenki kicsit máshol van, más emberekkel, más szörnyekkel körül véve, de egy biztos: túl kell élnetek, mert ha a Félvér Tábor elbukik, a háborút is elvesztitek…

Chara és Oliver - Gresh550 Bes[T]roll

Ti ketten valahogy egészen közel maradtok egymáshoz a csapat vége felé, ahogy még három ember is: Ellie, az Árész bungalóból és Isaac az Athéné bungalóból. Ezen kívül megkapjátok még magatok mellé Michael-t is, aki az Apollón bungaló vezetője. Így vagytok öten.

Ellie ostorral és tőrrel

Isaac egy hálóval és karddal, de van nála íj is

Michael íjjal és gyógyító felszereléssel

Egyszer csak egy hangot hallotok, aki nem más, mint Kheirón.
- Chara, Oliver, Ellie, Isaac és Michael! Tiétek a part felől érkező része a seregnek! Tartsátok fel őket, ne hagyjátok, hogy kiérjenek az erdőből. Ne feledjétek, tiétek az előny a helyismerettel! – kiáltja oda, majd máris robog tovább, közben lenyilaz egy szörnyet, amit időtök sincsen felismerni.

Ha háttal fordultok, egy kisebb sereget láttok közeledni. Természetesen jóval többen vannak, mint ti: legalább tizenöt szörnyet számlálnak, köztük vannak félvérek is. Öt csontváz, a három Empusza is ott van, illetve két tengeri kígyó és két óriás pók. A maradék három pedig félvérek, akik valamikor még veletek táboroztak. Ki kéne találni valami tervet, hogyan tartsátok vissza őket vagy hogyan öljétek meg őket még létszám fölénnyel is.

Klaus - Raven

Ha minden igaz, akkor te az első lehetőségnél kereket oldottál, hogy valami vicces dolgot tegyél. Vagy a szádba. Sajnos, nem jutottál még ki az erdőből, egészen konkrétan csak a széléig, mikor meghallod a robajokat. Hozzád nem ment senki szólni, hiszen egyedül voltál és valószínűleg el is bújtál. De annyit te is leveszel, hogy a változatosság kedvéért megtámadták a tábort.

Egy ideig megúszod a dolgot, de aztán… Ketten nagyon közel kezdenek beszélni melletted. Ha meglesed őket, akkor látod, hogy valami hiéna szerű lények, de tudnak beszélni és valamennyire értelmesnek tűnnek. Valószínűleg ők a nyomkeresők vagy felderítők egyik része. Nagyon feléd kezdenek menni, szóval valamit ki kéne találni. A közelben fák vannak, de akkor megint feléjük kell menned, ami necces, hogy pont meglátnak, de ha ellenkezőleg haladsz, akkor meg egy rétre érsz, ami nem ad túl sok takarást. Vagy akár harcba is szállhatsz, ha érzed magadban a harci energiát. Rajtad múlik.

Nick és Jared

Jared íjjal, karddal és gyógyító felszereléssel

Nick-et éppen Jared látta el, amikor Kheirón bejelenti, hogy a tábor veszélyben van, mert megtámadták. Jared szabályosan elsápad, de gyorsan még befejezi a kötést Nick-en. Mielőtt Kheirón elnyargalna, hogy parancsokat osszon a védelemre, még a két fiú felé fordul.

- Nick, én most megbízom benned, kérlek, ne hagyj cserben, ha már elláttunk és befogadtunk! – mondja komolyan. – Jared és Nick, kérlek, juttassátok biztonságba a gyerekeket. Talán a legvédhetőbb az Árész bungaló, de a Nagy Házba is mehettek, ha oda könnyebb az út… - mondja, majd a maradék kölyköket más félvérekre osztja. Nem is kevesen maradnak rátok, de szerencsére vannak idősebbek is.

Gemmei (ismeretlen), van nála egy kard, ő az egyik legidősebb és legmegbízhatóbb

Molly (Héphaisztosz), inkább csapdákhoz ért, de van nála egy kalapács (?)

Toby (Démétér), van nála egy kard, de eléggé remeg, lehet, a növényes képességei működnének

Sarah (ismeretlen), van nála kard, elég magabiztosnak tűnik, de gyakorlaton is a másiknak esett

Eloise (Dionüszosz), egy kis tőr van nála, de iszonyatosan retteg és remeg, harcolni sem tud

Lily és George (ismeretlen), a kislány néma és retteg, a bátyja minden áron megvédené

Antoine (Árész), kicsi és fiatal, fél, de bátor akar lenni. Egy túlméretezett kard van a kezében

Érdemes lenne valamilyen taktikát kitalálni, hogyan tudtok átkelni az erdő széléről a réten keresztül a bungalókig. Egyelőre még nincsenek szörnyek, de egészen biztosak lehettek benne, hogy nem juttok át veszélytelenül. Szerencsére Jared ismeri már a kölyköket. Számíthattok arra, hogy a gyorsabb szörnyek (kimérák, Minotaurusz) elég hamar be fognak csatlakozni hozzátok a réten.

Név: Nellie Gomez
Szülők: Apollón, Sarah Gomez
Szülőhely/Lakhely: Washington
Kor: 16

Küllem: 165 cm; sovány, nem túl izmos alkat; hosszú sötét barna haj, amit általában befonva hord; barna nagy szem


Jellem: Jobban szeret megfigyelő lenni, mint irányítani. Szerény és kedves, de nehezen nyílik meg a legtöbb ember előtt. A gyógyítás istenének lányaként kötelességének tekinti, hogy mindenkinek segítsen. Nagyon rosszul érinti, ha nem fogadják el a segítségét, vagy meg se hallgatják.

Gyengeségek:
•fél a sötétben,
•nem túl jó vívó

Felszerelése:
•övtáska,
•ambrózia,
•kötszerek,
•íj és tegez nyilakkal,

•mennyei bronzból készült összehajtható bicska,

•kesztyű (hogy a sok íjazás miatt ne sérüljenek az ujjai)

Képességek:
• profi íjász (szinte soha nem téveszt célt)
• ért az orvosláshoz, egyből felismeri, ha van valakinek valamilyen betegsége van, kiváló gyógyító
• gyönyörű hangja van, amivel később, ha kell el tudja terelni ellenfelei figyelmét és képes lesz nagyon hangosan füttyenteni
• bármilyen hangszeren képes játszani, és ha verset vagy dalszöveget hall/olvas azt örökre megjegyzi
• gyakran vannak megérzései, és miközben alszik látomásai

Anyukája énekes egy étteremben, és neki is, mint lányának csodálatos hangja van, ezért is szeretett bele Apollón annak idején. Anyja azon kevés halandók közé tartozik, akik valamilyen szinten átlátnak a ködön, ezért tisztában van vele, kitől született gyermeke, de Nellienek sokáig nem mondta el, csak mikor megjelentek az első szörnyek.

Az iskolában diszlexiája és ADHD-je ellenére, csak egyszer bukott, és igyekszik lépést tartani a többi diákkal. Egy kicsit mindig is kívülállónak érezte magát, de csak akkor jött rá miért is érzi ezt, mikor 12 éves korában az anyja el nem mondta neki az igazat. Az apja, akiről nem sokat beszéltek, Apollón, és ő igazából egy félisten. Mesélt neki a Félvér táborról is, de ő nem akarta még otthagyni a családját.

Mikor megtudta, hogy ki az apja, tesztelni kezdte, hogy mi mindenhez ért, aminek az istene Apollón. Elkezdett íjászatot tanulni edzés képen, de már az elején túl ügyes volt benne, ezért inkább abbahagyta, nehogy valakinek feltűnjen, hogy túlságosan is jó, ahhoz képest, hogy kezdő.
A Nap vagy a fény nincsen különösebb hatással rá, hiába a Napisten lánya. Inkább éneklésben és a művészetekben jeleskedik és egy kicsit a jóslásban.

Nellienek van egy kutyája, aki egy barna labrador és Aslannak hívják. Aslan majdnem meghalt az egyik szörnytámadás alatt, mert megpróbálta megvédeni a gazdáját. Ekkor (13 éves korában) ébredt rá Nellie, hogy nem lehet mindig a családjával, mert veszélybe sodorja őket. Megbeszélte édesanyjával, hogy elmegy és megkeresi a tábort, amiről beszélt neki. Valószínűleg nem jutott volna el egyedül a táborba, hiszen ilyenkor még nem volt normális fegyvere, de Gleeson Hedge, a szatír rá talált, és elvezette a Félvér Táborba.

Ő is mint a legtöbb diák, csak a szüneteket tölti a táborban, és ha tud inkább Sarahval meg Aslannal van az otthonában.

Személyesen soha nem találkozott apjával, de párszor volt már hogy olyan látomásai voltak, amiket mintha Apollón küldött volna, de ettől függetlenül, meg van győződve róla, hogy az apját egyáltalán nem érdekli, hogy mi van vele, hiszen hiába tudta mindenki, hogy ő Apollón lánya, apja csak több nappal a táborba érkezése után ismerte el.

Mindig is igazságtalannak tartotta, hogy anyja csak egy étteremben énekel, nem pedig egy híres énekesnő, hiszen gyönyörűen énekel, és még egy isten érdeklődését is felkeltette, de az anyja, Apollónnal ellentétben nem vágyik fényűzésre, és meg van elégedve azzal amilye van.

A táborban szabadidejében nagyrészt a többi félvérrel lóg, főleg a féltestvéreivel, vagy az íjászatot és a zenélést gyakorolja, ha pedig a családjával van, akkor sokat sétál Aslannal, vagy rajzolgat és iskolába jár.

Chara lassan elérte a partot, ahol a tömegtől kis távolságot tartva nézett körbe. Az eredmény maga nem érdekelte annyira; valószínűleg a lány eljutott a másik térfélre a zászlóval. Helyette inkább beállt a sorba valamiért a sebeire. Jobbját a vállára szorítva toporgott a többiek mögött, mire végre sorra került. Egy szót se szólt végig, csak hagyta, hogy kezeljék. Biccentett azoknak akik rendbe tették s lelépett.

Olyan helyet keresett ahol nincs közel túl sok emberhez, viszont hallja a beszédet. Közben az járt a fejében, hogy ezután mit gyakoroljon. Szabadidejében többnyire edzett és próbálta a saját képességeit tökéletesíteni... Vagy olvasott. Néha csak sétált a tábor körül, de igyekezett egyedül maradni. Nem szerette volna ha mások a közelébe kerülnek. Bár mivel a tábor miatt sokszor csak egy helyen kellett legyen másokkal, megtanulta ignorálni a tömeget. Még valamennyire együttműködni is tudott ha muszáj volt... De inkább maradt egyedül.

Nem igazán érte meglepetésként az eredmény, ám az igen ami utána kiderült. Végignézte ahogy a többiek elmennek, majd mindenki feladatot kap. Figyelte ahogy a három lány és a két fiú lelép s egyből azon kezdett el gondolkodni mit kéne tegyen ő. Valahogy furcsa érzése volt, mintha valami készülődne..

Ekkor látta meg ahogy egy ismeretlen félvér rontott be a tömegbe. Idősebbnek tűnt a többieknél, illetve a rá eső tekintetek alapján egyikük sem ismerte. Sérültnek tűnt, sebei frissek voltak. Ami valószínűleg azt jelentette, hogy a tábor közelében támadták meg. Ha ez egyszerre történt a hajó felbukkanásával, könnyen összefügghetett a kettő. Ezen gondolkodva a lány meghallotta a fa felől a zajokat. Tehát a srácot valóban üldözték, ráadásul be is jutottak a védelmen. Ha ezt végrehajtották, valószínűleg nem kevesen vannak.

Ekkor jelent meg Kheirón aki feladattal látta el őket. Harc. Küzdelem. Azonban Chara arcán ezúttal nem jelent meg egyből a jellegzetes, furcsa mosolya amit mindig magára öltött ilyenkor. Ezúttal a lány kissé valóban aggódott. Más volt küldetésre menni, gyakorlaton küzdeni... Mint az egész tábor érdekében.

Akármennyire nem akarta beismerni magának, ez a hely vált az ő otthonává. Még mindig visszavágyott a régi időkbe, amikor ugyan szintén nem volt túl rózsás a helyzet, de legalább meg volt a családja. De valószínűleg több ember került ide hasonlóan mint ő, még ha nem is ugyanígy dolgozták fel az egészet. Másoknak is ez a hely maradt csak... Úgy érezte az a helyes ha az ilyen másokon, sőt, mindenkin segít azzal, hogy most tényleg közreműködik.

Mielőtt a többiek is betekintést nyerhettek volna a maszkján keletkezett résen a személyisége legeldugottabb részéhez, gyorsan megrázta a fejét. Néha ő se igazodott ki önmagán. Többnyire egy alapvető ellenszenvet érzet mások iránt, néha mégis úgy érezte segítenie kell nekik. Vett egy mély levegőt s ahogy lenyugodott a mellette álló félvérekhez fordult. Habár nem volt elmondható hogy ismerte őket, de már látta mindet párszor. Főként a képességeiket jegyezte meg, de volt amelyiknek emlékezett a nevére is.

- Most még hogy távol vannak, először az íjászoknak kellene rájuk támadni. – nézett itt az Athénés srácra meg az íjász srácra – Először az emphusákra kellene fókuszálni. A vízzel nem lehet valahogy elhallgattatni őket? – fordult a fiatalabbik srác felé. Eközben hátra pillantott a szörnyekhez is.

- Jó ötlet, őőő... Chara? Ez a vizes dolog is beválhat de valahogy közel kéne kerülni hozzájuk anélkül, hogy észrevennének.

A lány összefonta a mellkasa előtt a kezeit, majd még egyszer végignézett az ottlévőkön. Csak egy jó taktikára volt szükségük...

- Rajtaütés szerű támadásra lenne szükség egyébként is. Esetleg az íjászok magukra vonnák a figyelmüket míg ti ketten – itt az árészos lányra s az előbbi srácra mutatott – esetleg oldalba kaphatnátok őket egy ponton. Valamelyikőtök tudna csapdákat állítani? – fordult az ottlévők felé. Rég beszélt ismeretlenekkel ennyit, s kissé szokatlan volt számára. Szokás szerint kívülről nem igazán látszott rajta, de belülről különböző érzések marták. Egyrészt örült hogy ismét harcolhat, viszont úgy érezte ez most kicsit komolyabb. Nem örült a többiek jelenlétének, viszont tudta hogy így nem lenne esélye egyedül... De mindez nem számított ... – emlékeztette magát határozottan – feladatunk van. Megoldjuk, aztán csinálhatsz amit akarsz – gondolta.

Az Apollón kabin vezetője bólint. – Nekem mindenképpen hátul kéne maradnom. Távolsági harcos vagyok és én vagyok az egyetlen, aki ért a gyógyításhoz...

A másik idősebb srác a tarkóját vakarja, miután integetett a vizes fiúnak. – Rendben, de nem vagyok a legjobb íjász, csak szólok. De tudok pár csapdát, ha az számít.

A lány, Ellie? csak a kezeit ropogtatja és bólint, miután visszaintett a vizesnek.. – Nekem rendben van, Oliver-rel oldalba kaphatjuk őket, de ha a vizet használjuk, oda a meglepetés ereje és tudják az egyik ütőkártyánk. Ellenben rájuk ijeszthetünk, hogy Percy van velünk, akkor tuti egy ideig ezzel lesznek elfoglalva, hogy őt keressék... – mondja egy hideg mosollyal a lány.

Ahogy hallgatta a többiek válaszát, Chara megpróbálta összeilleszteni a kirakós darabjait. Minél fixebb a tervük, annál nagyobb esély van a sikerre.

- A csapdákat mindenképp fel kellene állítani. Minél többet – szólalt meg végül. – Eleinte én is hátul maradok, aztán ha elég közel értek majd előre megyek. – Ezen mondat után elkezdett járkálni oda-vissza egy vonalban, míg gondolkodott – Ha Aquaman – itt a srácra pillantott egy gonosz vigyort villantva – el tudja némítani az emphusákat vízzel rájuk kellene fókuszálni először. Utána a félvérekre kellene összpontosítani, lehet valamelyikük irányítja a szörnyeket is. Azzal a hálóval talán le lehetne szerelni az egyiket, ha csak addig is amíg be lehet vinni a végső csapást. – elhallgatott egy pillanatra, s körbenézett. – Egyébként, nekem mindegy de.. A félvéreket is meg kéne ölni vagy azokat inkább ejtsük foglyul?


- Szerintem jó terv. – kezdte a fiú, Oliver, mosolyogva, talán a megszólítás végett - A félvéres dolog meg szerintem őőő, ha megoldható akkor talán őket kéne utoljára elintézni és valahogy foglyul ejteni őket ha lehet, de ha nagyon nem akar menni én azt mondom, hogy inkább ők mint a bajtársaim.

- Ezzel abszolút nem értek egyet. – felelte nyersen Chara – Muszáj őket is minél hamarabb elintézni. Sokkal nagyobb fenyegetést jelentenek mint bármelyik másik szörny az emphusákon kívül. Sokkal önállóbbak, illetve nem tudjuk a képességeiket sem tehát több meglepetést okozhatnak... Taktikailag öngyilkosság lenne őket utoljára hagyni.


Mindhárom félvér kísérőjük végig hallgatta a párbeszédet, végül az íjász srác szólal meg először.

- Biztosan nem ölök régi társat! Ha nincs más megoldás, maximum akkor, de ne számítsatok arra, hogy ezt fogom tenni! – mondta határozottan. Az Athénés bólogat.

- Ugyanez... Lehet, valamelyikkel még együtt edzettem, nem tudnám megtenni... Meg a szörnyekkel ellentétben ők nem tűnnek el, ha megöljük őket.

- Oliver-nek igaza van! Ha elfogjuk őket, ki tudjuk hallgatni, hátha tudnak valamit... Persze inkább mi, mint ők, de törekedjünk erre! – mondta Ellie is.

- Akkor megyek csapdát állítani! – bólintott a srác, talán uh.. Isaac, és valóban neki is állt.

- Nézem az empuszák gyenge pontját, ha neki kezdtek majd! – mondta az Apollónos srác, ő pedig hátra vonul. Ellie Oliver mellé lépett, közben biccentett Chara-nak.

- Na, mi a terv, Aquaman? – kérdezte tőle, miközben előkészíti a fegyvereit.

- Szerintem keresnünk kéne 2 fát amik kicsit közel vannak egymáshoz és hirtelen oldalba tudnánk őket támadni, kezdve az empuszákkal. Meg hát reméljük, hogy errefelé jönnek. Már csak azt nem tudom, hogy a fák tetejére menjünk-e vagy jó lenne-e a törzsük mögé de szerintem inkább a tetejükre kéne, jobban belátnánk a dolgokat, meg lehet, hogy az empuszák hátul vannak és mire oldalba kapnánk őket, kiszúrnának azok akik már elhaladtak mellettünk. De ha van jobb ötlet én csupa fül vagyok.

Chara még így is ott járkált fel-alá ahogy a többiek nekiláttak készülődni. Valami nem hagyta nyugodni, s úgy érezte a tervük túlzottan instabil. Először a csapdákat felállító srác fele pillantott; ezekkel talán okozhatnak némi sérülést az ellenfeleiknek.. De ha először a csapdákba lépnek akkor lehetséges hogy szétszélednek és a páros rajtaütése nem lesz túl eredményes. Ellenben ha azok hamarabb támadnak, a csapdákat teljesen elkerülhetik a betolakodók. Talán...

- Fenntről hatásosabb lenne. Pontosan azelőtt kellene rájuk támadnotok hogy elérik a csapdákat. Várjátok meg amíg kicsit elvonulnak majd úgy... Ha jól alakul pont bele kellene hátráljanak a veszélyzónába, ami adhat nektek egy kis időt a támadásra is... – egy pillanatra elgondolkodott. Az időzítésen elég sok minden fog múlni... Illetve azon is, hogy mennyire gyorsan reagálnak az ellenfeleik. Ekkor aztán befutott egy másik lány. A legfőbb fegyverzete egy íj volt, így Chara feltételezte, hogy egy újabb Apollón gyerek lehet. Váltott pár szót Michael-el, mire a srác elrohant egy másik irányba. Chara sóhajtott, majd tömören ismertette a tervet az új lánnyal is.

Ezután felvették a pozíciókat. A két rajtaütő felmászott a fáikra, a három íjász pedig felkészült hátul, miután Isaac végzett a csapdák felállításával is. Nyugodtan figyelte ahogy a szörnyek közelednek. A tervük nem volt túlzottan nagy szám, de az adott helyzetben talán kihozták belőle a legjobbat. Már csak véghez kellett vinni.

Mikor a szörnyek már majdnem a csapdához értek előhúzott egy nyilat a tegezből s az idegre illesztette. Finoman felhúzta és eztán várt. Az ellenfél nem sokára elérte a csapdákat s már láthatóvá vált a felosztásuk... az első turnusban volt két félvér, három csontváz, egy tengeri kígyó és egy pók. Míg a hátsó csoportban található egy félvér, a három empusza, két csontváz és szintén egy tengeri kígyó és egy pók.

Ahogy a pók és a csontváz megbénultak elégedetten elvigyorodott. A csontváz ugyan harcképtelenül, de sérülés nélkül helyben ragadt egy kötél miatt, a pókot meg valami lánc fűzte be, ami eléggé megsebezte. A nyíl szinte azonnal repült az irányából a pók felé. Hogy biztos legyen benne, gyorsan elindított egy második lövést is, amivel végül sikerült kivégeznie a dögöt. Chara halkan morog magában amikor a csontvázról gyakorlatilag ártatlanul lepattan az előbb kilőtt nyílvesszője. A pók halálát csak nyugtázza, de közben már azon jár a feje, mi mást lehetne kezdeni a csontvázakkal.

Ezután megeresztett pár lövést a félvérek irányába is. Ezek közül egyik sem talált, ugyanis ők már felkészülve várták a támadást.. Viszont jócskán sikerült megsebesíteni az egyik kígyót, ami így visszavonult a vízbe regenerálódni. Bár úgy tűnt valamire mégis jók voltak a félvérek felé lőtt lövései, ugyanis ezen elterelésnek hála a fán ülő lány meg tudta lőni az egyik srácot, aki egyhelyben ragadt a lábát fájlalva. A másik kettő behúzódott a fák mögé, hogy ne találják el őket is…

Közben Oliver és Ellie is akcióba lendültek. Elsősorban mindketten az empuszákat támadták. Az egészen biztos, hogy erős hátrányban voltak, hiszen így is három a kettő ellen volt az állás, a lány mégis vad erővel támadta a hozzá legközelebb álló szörnyet. Ostorával csattintott és máris közel rántotta magához a szörnyet, hogy aztán mély sebet ejtsen rajta. Megölnie még nem sikerült, de nagyon legyengítette, viszont kénytelen volt elengedni, mert karmos kezével felé kapott. Közben egy másik is hátulról támadta volna, de gyorsan kikerült a szorult helyzetből. Valószínűleg látta, hogy így nem lesz egyszerű dolga, szóval nekifutásból ledöntötte a sérült empuszát a földre, hogy a késével végezzen vele, de a szörny sem hagyta magát könnyen. Próbálta ledönteni a lányt, közben sikerült a vállát megsértenie, mire a lány felkiáltott. Közben a másik empusza megint hátulról támadná.

Ezt az egészet látva ő egy pillanatra elgondolkodott. Nehezen, de a lány mintha egyelőre tartaná magát... Viszont ha az a másik dög is rátámad hátulról... Chara gyorsan megeresztett pár lövést a hátsó empusza felé, hogy az ne tudja megtámadni a földön heverő lányt aki már így is elég elfoglalt.

A másik empuszát ami a földön van inkább nem lőtte meg, tekintve hogy túl közel volt a szövetségeséhez. Azt majd Oliver elintézi. Addig ő pár nyillal megpróbálta feltartani a félvéreket, hogy ne fordítsanak hirtelen túl nagyot a harcon. Látta, hogy az íjász csaj közben felmászott egy fára, s ő is épp a félvéreket próbálta feltartani. Nem volt rendesen összehangolva a csapatuk..

Eközben Isaac hátbalőtte az Elliet hátulról támadni próbáló empuszát, aki ugyan meg nem halt, de eléggé megsebesült és megpróbálta kiszedni magából a nyilat. A srác pedig nem hagyta békén, lőtte tovább, ezzel szabad utat adva a lánynak. Ő eddig a fedezékben lévő félvéreket tartotta a helyükön nyilakkal. Ellie ezalatt brutális erővel végzett az empuszával, akit ledöntött. Nem is a kését használta, hanem a puszta fizikai erejével roncsolta szét a fejét. Aztán azért még a késével is elvágta a torkát, ha mégsem lett volna elég, de mivel a lény hamarosan porrá vált, elég biztosak lehettek benne, hogy sikerült neki. A két testvére hisztérikusan felsikoltott és még kétségbeesettebben kezdett küzdeni.

Az egyik dög rátámadt Oliverre, aki először közelharcban próbálkozott, ám a lény egy tűzfallal védte magát, és azon keresztül rontott a fiúra. Az épphogy kikerülte a végzetes csapást, de a földre került. Egy ideig viaskodtak, majd Oliver egy vízostort formálva odébb löki a szörnyet, ami így egyenesen berepül a vízbe. Bizonyára kell neki majd így egy kis idő míg összeszedi magát, illetve így a tüze sem lesz annyira effektív. A srácon látszik, hogy ez a párharc megviselte; megégett, húzta az egyik lábát, illetve látszott, hogy lefárasztotta az iménti vizes manőver.

Chara ezidő alatt 3 nyilat is kilőtt a sérült lábú félvér felé, kettőt a lábaira, egyet pedig a fegyvert tartó karjára. Sajnos ezekből egy mellé ment, egyet meg nagy nehezen kikerült a srác, de legalább a karja találatot kapott. Így a kardja kihullott a kezéből, s fegyvertelenné vált. Eztán a hálóban vergődő csontváz felé fordult, majd a fejét célozta be. Olyan erősen hátrahúzta a nyilat ahogy csak tudta, majd rálő a fehér koponyára. Az a találat után pár pillanat múlva leesett a helyéről, ezt követően a csontváz egy ideig még kapálózott, de aztán porrá vált.

Eközben Oliver gyengeségét kiszúrta az egyik hátsó félvér, akinél egy számszeríj volt: becélozta Oliver-t, aki éppen az empuszát támadta volna, szóval háttal állt a támadásnak. Eközben Isaac közben felhagyott az íjászkodással, hogy a sérült kígyót támadja meg a hálójával és kardjával. A számszeríjas félvért látva, Chara gyorsan előkapja a tőrét, majd gyorsan kikalkulálva a röppályát elhajította azt, mikor a számszeríj elsült. A dobásba beleadta az ereje nagyját is, így a fegyver elég gyorsan hasított a levegőben, s ha minden jól megy, fel kellene fogja a nyilat. Illetve, ha minden jól ment volna. A tőr kicsit lassabban ment a kelleténél, illetve a röppálya is mintha egy kicsit eltért volna.. Amint végignézi ahogy a srác vállába belefúródik a nyíl, Chara kissé elhúzza a száját. Ennél többet is tehetett volna.. de már mindegy. Az ütközet után majd úgy is tudják kezelni.

A lány ezután a másik fiú után pillantott, aki időközben a vizikígyó felé indult. Gyorsan átvetette az íjat a vállán, majd megiramodott előre. A jobbját kinyújtva visszahívta a kezébe a tőrt, majd úgy haladt tovább. A képességeire hagyatkozva kikereste a korábban a csapdákat felállító srác által kijárt, biztonságos utat, azon át megközelítette a csontvázakat, majd rájuk támadt. Gyorsan és precízen mozgott, s folyamatosan forogva adta le az újabb vágásokat illetve szúrásokat a különböző célpontok irányába. Eközben látta hogy a másik lány is csatlakozott hozzá. Nem igazán figyel rá, mégis egész gyorsan végeztek az ellennel. Az oldalát megvágták, vérzett, de nem volt olyan nagyon komoly a seb, hogy visszatartaná. Miután ez meg volt a lány körbepillantott. Az az egy félvér még mindig ott állt fegyvertelenül...

Vállba bökte a mellette álló lányt, majd a védtelen srác felé mutatott. Az zihálva pillantott rá, majd nézett el arra amerre a lány mutatott. Bízott abban, hogy szövetségese el tudja érni anélkül hogy belefutna a csapdák valamelyikébe, illetve az ostorral talán messzebbről is le tudja szedni.

- Nyilván enyém a piszkos munka... - morogja az orra alatt a szemeit forgatva, de azért megindult a srác felé.

Ekkor ő visszanézett Aquaman felé. Chara tett pár lépést az irányába, majd visszapillantott a fán ülő másik félvér lány felé. Látta, ahogy a pók mászik az irányába.. Ismét a tőrét kapta elő, s becélozta a szörnyet. Illetve felé célzott, igyekezve minél pontosabban kiszámítani, hogy milyen gyorsan ér el adott magasságba a pók, hogy eltalálja a fegyver. Elhajította a tőrt, ezúttal gondosabban, mint az előbb. Közben a háta mögül hallotta az ostor csattanását, s visszapillantva látta, ahogy Ellie kiüti a srácot. Ismét a fa felé nézve látta, hogy a pókba belefúródott a tőr, nagy sebet okozva neki. Ekkor az Apollón lány lelőtte a fáról, s lezuhant a mélybe, holtan. Így ő már ismét a srác felé tartva visszahívta magához a fegyvert. A tőrrel a kezében jelent meg Oliver mellett, hogy segítsen neki elintézni az empuszát.
A srác elég fáradtnak és levertnek tűnt, de a lányra pillantva egy kicsit mintha jobb kedvre derült volna, s elmosolyodott. Megköszönte, hogy az segítségére sietett, amit Chara kissé furcsált, de nem gondolkodott rajta sokáig.

- Na, és most mi a terv? – lihegte fáradtan a srác.

Chara már épp elkezdett a következő lépésen gondolkodni, mikor egy nyílvessző belefúródott a jobb combjába, komoly sebet és fájdalmat okozva.

- Arrghh.. - nyögött fel a lány a lábához kapva. Arckifejezése eltorzult, s egy pillanatra csak a fájdalmat érezte. Hamar összeszedte magát s próbált egyensúlyozni, hogy ne nehezkedjen rá túlzottan a sérült lábára. Dühös volt magára, amiért figyelmen kívül hagyta a többi félvért. Megint vakmerőbb volt mint kellett volna legyen. Ez a legtöbb Árész gyerekre többnyire igaz volt, ő azonban próbálta elnyomni hasonló hajlamait. Igyekezett minél taktikusabb és körültekintőbb lenni, miközben megőrizte az erőszakosságát is. Ez hol sikerült.. hol nem. Ő kissé más volt mint a többi félvér az ötös bungalóból, de attól még a vérszomj és vakmerő harcvágy neki is meghatározó tulajdonsága volt.

- Képes vagy vízzel gyógyítani? - kérdezte a lány a saját, s a fiú lőtt sebére pillantva. - Ha ezt megoldjuk, lehet jönnek még további támadók... Bár egyelőre talán túlzottan sok energiába és időbe telne... Mindegy. - a lány ekkor elnézett a másik félvér irányába, amelyik meglőtte őket. Ha időközben az újra lőtt, a képességére hagyatkozva igyekezett kivédeni a nyilakat, miközben szólt a srácnak hogy figyelje az emphuszát, hogy az ne támadja őket hátba.

Ezután intett a fán lévő íjásznak, hogy próbálja meg fedezni őket, s lőjjön a félvérekre, illetve bárkire aki rájuk támadna.

Előhúzta a kardját, tekintve hogy már nem tudott annyira mozogni, így jobb lesz olyasmivel harcolni ami több mindent elér. Ezután Aquamanre nézett.

- Mennyi erőd maradt? Nem tudod esetleg valami vízburokba bezárni, összepréselni a nyomással? Bár az is elég ha be tudod zárni, leszorítani, onnantól megoldjuk..

Oliver aggódva pillantott a lányra és szomorúan megrázta a fejét.
- Még nem... De ha tudnék sem lenne elég erőm hozzá most... - mondta szomorúan. - És igen, nincs rá időnk... - tette hozzá. - Nem hiszem, hogy maradt volna rá erőm... - lihegte. - Lehet, hogy egy vízostorral el tudom terelni és akkor megölheted...

Chara bólintott, Aquaman pedig nagy nehezen elővarázsolt egy újabb vízostort amivel elterelte a szörny figyelmét. A lány ezidő alatt megiramodott előre, s egy idő után inkább a lendület hajtotta, mint a lábai. Futás közben próbált nem eldőlni, bár ez csak nehezen ment. Aztán a baljával elrúgta magát a talajtól, majd a levegőbe emelkedve csapott egyet kardjával az empusza feje felé. Ő elsiklott a szörny mellett, majd ahogy földet ért, mellette halk puffanással a földre zuhant a lény feje is.

Miután ez meg volt, Oliver intett a lánynak, hogy csatlakozik a másik sráchoz a kígyó ellen. Közben feltűnt Ellie is, aki rátámadt a másik kígyóra. Chara kissé nehezen mozogva de csatlakozott hozzá. Így egész gyorsan elintézték az utolsó szörnyet. A lány a kardjára támaszkodva körbejárta a kis csatateret, míg a többiek ellenőrizték a foglyokat. Az utolsó empusza eltűnt, nem maradt belőle csak a pár nyíl maradéka, amit kihúzott magából, illetve egy részen leégetett fű. A lény valószínűleg innen teleportált el… Felesleges lenne utána kutatniuk, feltehetően már messze jár.

De vajon mit csináljanak most? Chara megállt egy fa árnyékában, s földnek szegezett kardra dőlve szétnézett a társain. Ők mit gondolhatnak? Olivernek sem jönne rosszul az ellátás, bár.. tulajdonképpen mindegyiküknek kellene. Viszont nem tudták hogyan áll a küzdelem a tábor többi részén. Valószínűleg segíteniük kellett volna, még mielőtt pihenőt tartanak.

A lány erőt vett magán, s igyekezett elnyomni a fájdalmát. A lábából kiálló nyíl nagy részét levágta, hogy ne akadjon be semmibe, de azért nem húzta ki, nehogy elvérezzen utána. A ruhája újából letépett valamennyit, s azzal egy rögtönzött kötést alkotott az oldalára, hogy csillapítsa azt a vérzést is. Egyenlőre a kardot továbbra is mankónak használta hogy még tartogassa az erejét.. De ha ma még küzdenie kell, készen fog állni amennyire csak tud.

Lottie, Lyra és Leah - Pandora Aria



Együtt indulunk tovább a hajó gyomra felé, én megyek elől, mert nekem van a legjobb lopakodási képességem. Örülök, hogy eddig senkinek nem esett semmi baja, de persze erre nem vehetünk mérget végig.

Minden gond nélkül haladunk tovább előre, fel is tűnik, hogy senkibe nem botlunk bele még egy emelettel lejjebb sem.
- Hol van mindenki? – teszem fel a kérdést suttogva a többieknek, nem mintha ők tudnának válaszolni, vagyis egy lehetőség van. – Lyra, te használod a szerencse képességed? – fordulok felé.

Mindenesetre hamarosan megyünk tovább és már majdnem leérünk a legalsó szintre, amikor is hirtelen hangokat hallunk. Megállítom a többieket, és jelzem, hogy még csendesebben. Előkészítem a tőreimet, majd benézek a sarkon. Nem kellett volna, ugyanis szemtől-szemben találom magam egy farkassal. Belevicsorít az arcomba, majd felvonyít. Hátraugrom, így neki is esem kicsit a mögöttem állónak, de senki nem esik el.

- Sokan vannak… - tájékoztatom őket, majd el is teszem a tőreimet és Remala-ért nyúlok. Addigra már nekünk is rontanak. Kevés a hely és hirtelen egészen sokan lettünk. A farkas nekünk támad, mögötte egy kétfejű kígyó, melynek szárnya is van, közeledik. Mögöttük még pár félvér és csontváz is jön, innen látom, hogy esélytelenek vagyunk. Csak abban reménykedem, hogy a fiúk még titokban vannak.



Gondolom, harcolni kezdünk, nem tudunk mit csinálni. Mivel a farkas nekem támadt, én is visszatámadok. A másik két lányra a kétfejű kígyó szárnyakkal vár. Szerencsére mindhárman tapasztalt harcosok vagyunk, azonban itt nem a fair harc dominál.

Miközben harcolunk, engem hátulról egy félvér vág meg, így a lapockámon egy mély vágás keletkezik. Lyra a bal bokájába kap egy nyílvesszőt, míg Lottie-t valahogy leütik, neki a feje vérzik kicsit és ájultan rogyik össze. Én hiába okoztam egy mély sebet a lénynek, a lányok pedig majdnem végeztek a másikkal, esélytelenek vagyunk, pláne sérülten.

Alig pár perc a harc, s mi már Lyra-val egymásnak háttal próbáljuk visszatartani az ellenséget. Lottie-t már régen elkapták, egy másik félvér nézegeti, s közel áll ahhoz, hogy leszúrja.

- NE! – kiáltom kétségbeesetten, mert nem akarom elveszíteni a legjobb barátnőmet. De én sem tudok mozdulni, mi is ugyanannyira sarokba vagyunk szorítva, ráadásul sérültek is vagyunk.

Mielőtt azonban bármelyikünknek is halálos kimenetele lenne, egy ismeretlen hang dörren.
- ELÉG! Elfogni őket és hagyjátok életben a lányokat… Egyelőre – mondja az ismeretlen, női hang. – Hozzátok fel a fedélzetre… A fiúkat is… - teszi még hozzá, én pedig egy kétségbeesett tekintetet küldök Lyra felé, de már nem tudunk mit tenni. Őt is, Lottie-t is, engem is erős karok fognak, s felszisszenek a fájdalomtól, ami a hátamba vág.

Felrángatnak minket a fedélzetre, ahol Lottie lassan magához tér, bár még alig fogja fel maga körül a dolgokat. Azonban ahogy felérünk, a fiúk is láthatóvá válnak: Percy szintén eszméletlen, Charles is alig van magánál, ők is megsebesültek. Mi ahhoz képest egészen megúsztuk.

Két félvér fiú tart minket kőkemény kézzel, esélyünk sincs a szabadulásra. Legalábbis egyelőre. Sajnos, egyik sem ismerős számomra, abban sem vagyok biztos, hogy jártak a táborban.

Majd megjelenik egy ismeretlen nő, de amint megszólal, összerakom, hogy ő volt az, aki ide felküldte a többieket. Lottie-nak ismerős lehet, s nem kell sokat gondolkodnia, hogy a csaj nagyon hasonlít egy bizonyos valakire. Méghozzá Antoine-ra. Ha kicsit visszagondol, akkor a mai edzésen említette, hogy van egy bátyja, aki valószínűleg meghalt, illetve egy nővére, akiről semmit nem tud. Hát, nem kell sokat gondolkodni, hogy vajon ez a lány kicsodája a fiúnak. Mindenesetre közel sem olyan kedves és ártatlan, mint a kistestvére.

Victoria

Szigorúan közeledik felénk a nagyjából velem egyidős lány, majd lassan és gyilkosan elmosolyodik.
- Nézzenek oda, mit fogtunk! Három félvér lányt és két félvér fiút, és még Poszeidón fia is itt van, elképesztő… - mondja kemény hangon. Közben csatlakozott mellé még egy nő, s mintha tíz fokot csökkent volna a hőmérséklet. Lassan közeledik és nagyon fenséges, mintha feljebb való lenne. Mögötte egy másik félvér siet, látszik, hogy nagyon csodálja az előző nőt. Alig lehet több tizenötnél.







- Poppy, siess már, nem érünk rá egész nap… - dörren rá szinte unott hangon a nagyon szép hölgy, mire a mögötte siető félvér belehúz, hogy félreterelje a népeket, akik összegyűltek a fedélzetre. – Kiket fogtál, Victoria? – kérdezi a sebhelyes arcútól, mire az elvonja tekintetét tőlünk és a szép hölgyre néz.

- Áhh, Khioné… - mondja. Közben így én is összerakom, hogy nem véletlen lett hidegebb. És közben kurvára nem örülök, hogy pont ez a csaj került ide. Így sem könnyű dolgunk, de egy kisistennővel a nyakunkon szinte esélytelen, hogy nyerjünk, pláne, hogy egyikőnk sincs jó fizikai állapotban. – Mint láthatod, három lány, két fiú. Az egyik a Prófécia jelöltje…

- Remek… - nyújtja el a szót Khioné, majd lassan az eszméletlen Percy elé sétál, cipője kopog a padlón, majd leguggol és felemeli a fejét a fiúnak, akinek az álla azonnal zúzmarássá változik. Nekünk nincs időnk ezzel foglalkozni, mert a Victoria nevű lány megint hozzánk szól.

- Nagyon naivak vagytok, ha azt hittétek, a kis akciótok észrevétlenül fog lezajlani… Azt hittétek, nem várunk majd titeket? Ostobaság… - horkant egyet idegesen, majd közelebb lép hozzánk. – Kai, térdre a húzott szeművel! – utasítja a Lyra mögötti hátizsákos tagot a lány, mire a társamat kegyetlen erősen és durván térdhajlaton rúgják, aki így a földre kerül.

- Victoria, mi a terved? – fordul vissza Khioné Percy-től.
- Kronosz Nagyúrnak van pár kérdése… Igyekszem őket megválaszolni… - feleli a lány hátra sem fordulva.
- Akkor nem bánod, ha a fiúkkal elleszek kicsit? – kérdezi jéghideg hangon a másik nő.
- Nem… De Jackson maradjon életben… A másik fiúval azt teszel, amit akarsz - feleli rá Victoria.
- Remek! Poppy! Készítsd elő a dolgaimat! – ugat rá szegény lányra Khioné, aki összerezzen, de teszi, amit mond. Sajnos, nincs több lehetőségem a fiúkra koncentrálni, mert Victoria ismét felénk fordul.

- Caleb! A vöröst is… - mondja, mire én is hasonló sorsra jutok, mint Lyra. Felszisszenek fájdalmamban. Szerencsére Lottie még mindig egészen ki van ütve, így őt békén hagyják. Victoria elénk sétál, majd szigorú arccal lenéz ránk összefont karral.
- Akkor csevegjünk, mit szóltok?