Witcher

Azonnal kiolvassa a férfi szándékát a gondolataiból. Zizrigold közeledésével Aayla is automatikusan hátrahúzódik, kinyújtja a kezét a férfi felé, hogy ezzel is tartson maguk között némi egészséges távolságot, hiszen esze ágában sincs engedni a férfinak. Még csak az kéne, mintha ne lenne elég bajom férfiak nélkül.

A férfi megbotlása őt is magával sodorja, ösztönösen próbál megkapaszkodni a karjában, azonban természetesen a földön kötnek ki. Egy kicsit beüti ugyan a fejét, kellemetlen a lüktetés, amit a tarkójában érez, de nem vészes, sokkal rosszabbat is túlélt már.

Legalább annyira elönti a pír az arcát, mikor észreveszi, hol is jár a férfi keze. Véletlen volt, véletlen volt, véletlen volt, mantrázza magában, és jól láthatóan megkönnyebbül, amikor a férfi pánikszerűen talpra szökken. Felszisszen, ahogy átesik a lábán, és fájdalmas grimasszal konstatálja, hogy emberünk ismét elesett. Remek, morgolódik magában, remélem, nem törted be a fejed.

Ülőhelyzetbe tornássza magát, néhány másodpercig csak figyeli a kiterült férfit, de mivel az lélegzik, és vértócsa sem gyarapodik a fejénél, valamivel nyugodtabban sóhajt fel.

Éppen odamászik a hozzá, hogy átfordítsa, mikor Faye megjelenik az ajtóban. – Ne is kérdezd – mondja, ahogy felnéz a húgára, majd lecsüccsen a férfi mellett a földre, és az oldalára fordítja, hogy megnézhesse a zúzódást a homlokán. Tulajdonképpen nem is várt semmilyen kommentárt a lánytól.

– Történt valami a piacon? – kérdi, miközben Zizri homlokát vizsgálgatja. Elég csúnya pukli. - Gondolom, nem kaptál meg mindent, amire szükség lenne.

– Hogy nem kaptam meg mindent? – Faye gúnyosan horkant, Aayla pedig csak a szemét forgatja rá. Volt ideje hozzászokni húga kivételes modorához. Ha egy fűszál nem úgy állt, ahogy azt Faye elképzelte, egyből Aayla volt a felelős. – Örültem, hogy találtam valamit a listádról. Pedig körbejártam az egész piacot. Kétszer is!

– Hé, nem az én hibám, hogy mostanában ilyen szegényes a kínálat.

És egyébként is, meg ne szakadj abban a nagy munkában, teszi hozzá gondolatban Aayla, egyéb dolgod sem volt mára. Hátrafordul, mikor a pakolászással járó zajok elhalnak. A semmiből előkerülő áfonyás tál láttán már meg sem lepődik. Megszokta már, hogy Faye megtartja magának az ilyen finomságokat. Bezzeg ő mindig osztozkodik.

– Te meg mit műveltél ezzel a szerencsétlen bolonddal?

– Csak a szokásos, tudod, milyen. Virágot hozott nekem, aztán megpróbált... megcsókolni – feleli ezt némi undorral –, de megbotlott. Fellökött, utána felkelt, felbukott a lábamban, és a küszöbbe verte a fejét – mondja kissé rosszallóan. A szerencsétlen bolond megnevezés tényleg elég találó, Aayla megszámolni sem tudja, hányszor hajtotta már el a férfit.

Faye reakciója kizökkenti a gondolataiból. A hisztérikus nevetés még hagyján, de mikor a húga a földön köt ki mellette, egy kissé meglepődik. Majd nem röhögsz, ha a te kérőid fognak itt tobzódni. Homlokát ráncolva figyeli, és közben – ha már lehetősége adódott rá – elcsen tőle egy szem áfonyát, amit jóízűen el is fogyaszt. Szeretne haragudni a lányra a reakciója miatt, de ő is elmosolyodik végül – elvégre tényleg nevetséges ez az egész.

– No látod, ezért nem kell ennyire kedvesnek lenni mindenkivel, mert félreértik ezt az egészet.

Erre most Aayla horkant fel. A béketűrésem a te nagy szerencséd.

– Azt hiszem, ez egy időre elriasztja majd – jegyzi meg félhangosan, egy csipetnyi reménnyel a hangjában.

– Zizrit? – Röhög fel a lány megint. – Ugyan, ne is álmodj róla, nővérkém! Ezt a tagot soha nem fogod lekaparni magadról, hacsak nem tűnsz el nyomtalanul.

– Nem rossz szándékú ő, csak... rossz ajtón kopogtat – Megcsóválja kicsit a fejét, és ő is felkel Zizrigold mellől, majd leporolja és megigazítja a ruháját.

– Ja, egyébként pedig... – A húga felé fordul, és végignézi, ahogy elővadássza a papírcetlit a keblei közül. Hiába indokolta már meg Faye, máig sem érti, miért jó az ember mellei közt tartani a pénzt és a cetliket. Piszkosul idegesítené. – Mivel unatkozom, és mert olyan jó testvéred vagyok, elmegyek még ma a cintrai vásárba beszerezni a maradékot. Ha az elöljáróné gyógyszerét elkészítetted, akár te is velem jöhetsz. Na, mit
szólsz?

Figyelmesen hallgatja a lányt, látszik rajta, hogy neki is kedvére lenne kimozdulni. Úgysem járt mostanában Cintrában, és a lovaglás gondolata is felvillanyozza. A jó testvér résznél elnyom egy cinikus mosolyt. Csak ránk ne szakadjon a plafon, gondolja. – Már csak fel kell főznöm és kiadagolnom – válaszolja, mikor húga elhallgat, közben az egyik szekrénykéhez lépked, hogy elővegyen néhány apróságot, amivel kezelheti a Zizri homlokán éktelenkedő puklit. – Ez úgy negyedóra. Ha gondolod, elindulhatsz, majd utolérlek. 

– Megeszem az áfonyámat, aztán átöltözöm. Ha addig sem vagy kész, akkor tényleg itt hagylak!

Aayla nem igazán zavartatja magát hugicája sürgető tekintete miatt, szinte észre sem veszi, mikor a lány magára hagyja, hogy elmenjen átöltözni. Ránéz a kis üstre, amiben a gyógyszert kotyvasztja, kavar rajta néhányat, majd éppen csak annyi időre hagyja ott, hogy leápolja Zizri pukliját. Tényleg végez negyedórán belül, fiolákba töltögeti a furcsa színű főzetet. Bedobozolja az üvegcséket, egy pergamenre leírja néhány szóban, mikor és mennyit kell belőle fogyasztani. 

– Készen is vagyok – mondja ki hangosan is a nyilvánvalót, és a húgára pillant. – Én is átöltözöm. Ezt menet közben átadom a nagyságos asszonynak – int a doboz felé. – Zizrivel mi legyen? Mégsem kellene itt hagyni...

– Mit bánom én! Csak hagyjuk itt az ajtó előtt, mi baja lehet? Ha viszont haza akarod szállítmányozni, rám ne számíts!

Egyedül aligha fogom tudni felpakolni Fecske hátára. Bocsi, Zizri, de idebent nem maradhatsz.

– A te kedvességed is belém szorult – veti oda félvállról Faye-nek, és megrázza a fejét, majd magára is hagyja a lányt arra a pár percre, amíg szalonképessé teszi magát. A kedvenc blúzát és bőrnadrágját ölti magára, felköti haját, majd belebújik bézs színű köpenyébe, és húgához hasonlóan magához vesz egy nagyobb bőr oldaltáskát. Amíg Faye elindul a lovakhoz, Aayla az ajtón kívülre vonszolja Zizrit, leülteti szépen a fal mellé. Leellenőrzi még egyszer a homlokán lévő zúzódást, és a biztonság kedvéért azért odaterít valami takarószerűséget, hogy mégse a földön üljön. Ha megfázik, még oka is lesz eljönni hozzánk, gondolja.

A művelet végeztével elteszi az elöljáró feleségének szánt gyógyszeres dobozt, bezárja a bejárati ajtót, majd követi Faye-t az istállóba. A fekete tarka kanca, Fecske üdvözlő nyerítése örömmel tölti el, szélesen elmosolyodva lépked oda az állathoz, és megvakargatja a nyakát. Évekkel korábban kapta az állatot az egyik falusitól fizetség gyanánt. Fecske volt az egyik leggyorsabb ló, akihez valaha szerencséje volt, pedig megült néhányat az évek során. Oldalra pillantva látja, hogy Faye lassacskán végez Kiskutya felszerszámozásával. Mindig nevethetnékje támadt, ha a furcsa kis heréltre nézett, de elfojtotta. Faye utálta, ha kineveti.

– Örülök, hogy jobb belátásra tértél. A gyógyszerek nálad?

– Igen, eltettem – hagyja inkább válasz nélkül az első megjegyzést, és ő is nekilát Fecske felszerszámozásának. Felcsatol néhány plusz nyeregtáskát is, ki tudja, mi mindent fognak találni. Mikor végzett, húga után vezeti ki lovát, és azonnal neki is vágnak az útnak. Mielőtt azonban nagyon nekilódulnának, az elöljáró házánál megállnak. Átadja nekik a dobozt, illetve megvizsgálja a feleségét is, és bár minden szükséges információt leírt nekik a gyógyszerhez mellékelt papírra, azért még egyszer elmagyarázza, hogyan alkalmazzák azt.

Különös izgalom tölti el, mikor végre elindulnak Cintrába. Még ő sem tudja megmagyarázni, miért, de érzi, hogy ez a vásár más lesz, mint a többi.