Megleptek a férfi szavai, és ezzel még enyhén fejeztem ki magam. Én azért gyűlöltem őt, amit tett, míg ő pusztán azért tette ugyanezt, mert a korona súlya így kívánta. Kerestem a megfelelő szavakat, de most az egyszer nem tudtam mit reagálni, így rögtön az első dolgot kimondtam, ami a torkomra jött.
- Gondját viselem majd az országodnak. – Azzal elindultam kifelé, de még egyszer, utoljára hátra fordultam. – És a nővérednek is. Ígérem.
A halott embereknek tett ígéretek a legszentebbek, ezt az ígéretem minden áron be kell tartanom. Krakkorrakk egy virágzó béke első lépése, a császárságom első lépcsőfoka.
***
Ashera semmit sem változott, kívül belül ugyanaz a nő volt, mint régen. Naiv, de mégis határozott. Nem volt a hatalmasok játszmájába való, hiszékeny volt és könnyedén befolyásolható, és egy kicsit ostoba is.
- Soha nem cselekedem meggondolatlanul Ash. Ezt teljes magabiztosággal megígérhetem neked.
Összehúztam a szemöldökömet amikor a mondandója végére ért.
- Köszönöm, hogy megosztottad velem mindezt, de nagyon jól tudod, hogy semmi sem megy ilyen könnyen. Az árulás a legszörnyűbb bűn, amit valaha elkövethetsz ellenem. Egy bizonytalan történet nem fogja megbocsájtani azt, amit tettél. Az eszedbe sem jutott, hogy mi van, ha az akolita hazudott neked? Akkor a teljes káoszért árultál volna el engem.
Felsóhajtottam.
- Ez a világ a hazugok keringője Ash, és ebben a táncban mindenki jobb nálad. Az akolita nem megy sehova, a te sorsodról pedig Blackwall-ba visszatérve döntök.
Felálltam az asztaltól, majd a nő hangját figyelmen kívül hagyva, lassú, gondolkodó léptekkel távoztam. Horgo azonban nem jött velem, hiszen Ashera azt mondta készen áll a büntetésre, hát kap belőle egy szeletet. Kilépve az ajtón gyorsítottam a lépteimen, hogy ne legyek fültanúja a dolognak. Fontosabb dolgom volt, mint a bűntudat elnyomása. Egy országot kellett stabilizálnom, ami Krakkorrakk esetében nem megy egyszerűen. Gyorsan kiosztottam a parancsokat, melyek a következők voltak:
* Gretter Eiderdrake kivégzése a holnapi nap első sugarainak feljövetelével egyidőben fog történni.
* Maria Eiderdrake, Ashera és az akolita szállításra készen álljon, mindhárom külön hajóval.
* Az elkobzott fegyvereket azonnal küldjék az anyaország fegyvertáraiba, a páncélokkal egyetemben.
* A Krakkorrakki helytartó és kormányzó a távollétemben Lord Sebastian Serwie. Az ő szava mostantól a katonáké felett áll.
A parancsok osztogatásában az egyik szolgám zavart meg.
- Fenséges uram, végeztünk a kincstárak vagyonának összeírásával, a kapu megjavításával és Lord Johannes úr azt mondja, hogy bámulatos tróntermet tervezett magának, a dolgozó szobában várakozik. Kíván találkozni vele, vagy mondjam meg neki, hogy távozzon?
- Egy kicsit várnia kell, előbb meg szeretném tekinteni Krakkorakk vagyonát.
Amint átnyálaztam az összeírást tartalmazó pergament, így szóltam.
- A mai naptól kezdve minden adót annak negyedével csökkenteni kell, a kovácsműhelyek mostantól minden nap beszolgáltatnak három láncszemet, és minden második hónap végén egy kardot a királyi hadseregnek, az orvosok minél több gyógyszert halmozzanak fel még a kemény tél beállta előtt. A királyi úton hat váltással rendlekező őrséget rendelek el.
- Igenis, Uram.
- Most pedig kísérj ehhez a Lord Johannes úrhoz.
A férfi nem hazudott, a trónterem valóban elképesztően szép volt, a tervrajzokat böngészve már el is képzeltem ahogy kényelmesen irányítom innen a birodalmamat.
De ez még kicsivel messzebb volt, hiába mondta Johannes, hogy a tél nem akadályozza a munkálatokat, én azért figyelmeztettem, hogy egyetlen lépést se kapkodjanak el.
Ezt követően a dolgozó szobámba vonultam, mert még néhány dolgot el kellett intéznem.
ңԶӀӇҲӀҲһѭҸՃӇҲҹҴҲӁӁѭҮѭҸՃӃҲӁҸҲӇ֞ѭӁҲҹҶҵҼҹұѹѭҮҺҶѭҮӇӁѭҷҲҹҲһӁҲӁӁҲѹѭҵҼҴӆѭҵҮҺҮҿҼӀҮһѭҺҲҴӃԮҹҮӀӇӁԮӀҿҮѭҸҲҿՉҹѭҮӇѭՇҷѭҘӂҲһѻѭԖһѭҲӇӁѭһҲҺѭӁӂұӁҮҺѭҸҼһӁҿҼҹԮҹһҶѹѭҮҺҶѭҳҲҹҲұӁԶүүѭӇҮӃҮҿӁѹѭҮӇҼһүҮһѭҶӁӁѭӃҼҹӁѭҮӇѭҶұҲҷҲѭҮӇѭՇҷҮүүѭӃԮҹӁҼӇԮӀҼҸһҮҸѻѭҚҲҴՉӇҲһӁҲҺѭҔҮҿҿҲӁѺһҲҸѹѭҵҼҴӆѭҮӇҼһһҮҹѭҸҲӇұҷҲѭҲҹѭҮѭҸԶҺҵԮҹՀӇҮӁѭҸҶү֞ӃԺӁԶӀԶӁѹѭҘҲӃҶһҲѭҺҼӀӁѭӀӁҿҮӁԶҴҶԮӁѭӃԮҹӁѹѭԶӀѭҽԮһҰԶҹӁѭҵՇӇѭҮѭҺҮһҰӀҮҶҿҮѹѭӁՉӀҸԶҸҲӁѭһՃӃҲӀӇӁѹѭҺҶһӁѭҲҴӆѭӀՉһұҶӀӇһՀѻѭҡՃҺՃҿҲһ҇ѭҘҶӃԮҿѭԶӀѭӃԶұҲҸҲӇҶҸѻѭҚҶһұҲһҿ֞ҹѭӁӂұһҶѭҮҸҮҿҼҸѹѭҮҺҶѭҮѭҵҮҺҮҿҼӀҮһѭҺҲҴՇҷӂҹՀѭҼҿӀӇԮҴүҮһѭӁՃҿӁԶһҶҸѹѭҲҴӆҲӁҹҲһѭҮҽҿՀӀԮҴѭӀҲѭҸҲҿՉҹҷҲѭҲҹѭҮѭҳҶҴӆҲҹҺՉҸҲӁѻѭҠӇՀҿՀұҷҮһҮҸѭӀӇԶӁѹѭҺҼӇҼҴҷҮһҮҸѭҮӇѭԮҿһӆԶҸүҮһѻѭњ҉үҿҋҢҴӆҮһҲӇѭҹҲҴӆҲһѭҮѭҵҲҹӆӇҲӁѭҎҹҺҲҿҿҮѭӁҲҿՉҹҲӁҲҶһѭҶӀѹѭҶӁӁѭҮѭһҮҴӆҼүүѭҵԮӇҮҸѭӀ־ҿ־ҷԶүҲѭӀӇҶӃԮҿҼҴҷҮһҮҸѭүҲѭѻѭҚҶһұҲһѭҲҴӆҲӀѭҷҲҹҲһӁԶӀѭҟҮҴҲһѭ⑫ӁҲӀӁ֞ҿԶҵҲӇ⑩ѭҳӂӀӀҼһѭүҲѹѭҮѭҏҼҿҲҺҺҶҮҶѭҷҲҹҲһӁԶӀҲҸҸҲҹѭҲҴӆҲӁҲҺүҲһѹѭҮӇҼһүҮһѭҮѭґҲҮҴҿӆѭһҲѭӁӂұҷҼһѭҿՀҹӂҸѻѭҖһһҲһѭӁҼӃԮүүԺӁӀҮһҮҸѭҲҴӆѭҺԮӀҼҹҮӁҼӁѭҲҴӆҲһҲӀҲһѭҏҹҮҰҸӄҮҹҹѺүҮѹѭӃҮҹҮҺҶһӁѭҲҴӆҲӁѭҙҶҼһҰҹҮӄѺүҮѭҶӀѻѭҎӇѭӂӁՀүүҶүҮѭҲҴӆѭһҮҽҼӀѭҸԶӀҹҲҹӁҲӁԶӀӀҲҹѻњ·
Ezen kívül nem volt szabad elfeledkeznem a háborúról sem, ami az anyaországban folyik. Pár másodpercet mérlegeltem a döntésen, majd papírra vetettem az első királyi rendeletemet, a
Hadkészültség rendeletét:
„Minden kevinei férfiú, ki 14. életévét betöltötte három hónapos katonai kiképzésre köteleztetett, melyen a behívólevél postázása után két héttel köteles megjelenni. A kiképzés magába foglalja a kardforgatás, íjászat, lovaglás, téképolvasás és a páncélvisesés alapvető technikájának elsajátítását, valamint két hetes őrszolgálatot az országhatáron. A kiképzés befejeztével azon családok, melyeknek vagyona megfelel a következő feltételeknek:
- Legalább egy gyermek.
- Öt haszonállat, vagy két ló birtoklása.
- Négy fős családi ház birtoklása.
- Saját termőfölddel rendelkezés.
Azok a katonai felszerelés megtartására jogosultak. A rendelet felől mentesülnek az 50 év felettiek, a betegek, és a testi hibákkal rendelkezők. “A procedúra a rendelet kiadásával egyidőben kezdetét veszi, természetesen nem az egész országot sorozzuk be egyszerre, hanem arányosan, hogy a gazdaság ne boruljon fel. A következő rendelet is az ork vészt taglalta, ez a
Nők katonai kötelességeinek rendelete volt.
„Minden kevinei nő és leány, ki 12. életévét betöltötte két hetes kiképzésre köteleztetett, meyen a behívólevél postázása után három héttel köteles megjelenni. A kiképzés magába foglalja a szurokfőzés mesterségének elsajátítását, az íjászat alapjainak elsajátítását, alapvető gyógynövények ismertetését, sebek összevarrásának mesterségét, gyógyfőzetek főzésének elsajátítását, lovaglás oktatását. A kiképzés alól mentesülnek a következők:
- Árvák, koldusok és hajléktalanok.
- Súlyos beteg, idősek és nyomorékok.
- Egyedül élők.“
A legjobb, a legempatikusabb, legtapasztaltabb kiképzőket választottam ezen kiképzések vezetésére, hiszen a célom továbbra is a népem jólétének biztosítása, szeretetük, tiszteletük kivívása.
ːʯ˺˰̃˾˽Ͱ˸˼˽˰˺ʯ˿˰́˰˽˲̂˱˰ʯ˰˳̃˰˼ʯ˰̉ʯ˾̂̃́˾˼˶˿˴˺ʯʷ˺˰̃˰˿̄˻̃ʻʯ˱˰˻˻˸̂̉̃˰ʻʯ˾̂̃́˾˼˻̃́˰ʻʯ˷˰˹ͼ̃˶˿ʻʯ˾̂̃́˾˼̃˾́˾˽̈ʻʯ˵˰˻̃΅́Ϡ˺˾̂ʸʯ˿ͼ̃̂̃ʯ˺˰̂̉Ͱ́˽̈Ͱ˺ʯ̂ʯ˵Ͱ˱˻ʯ˺̂̉˻̃ʯ˴́Ϡ˳Ϡ˺ʯ˺˸˿ͼ̃̂̃ʻʯ˷˰˹˺ʯ˶̈Ͱ́̃Ͱ̂Ͱ̃ʽʯː̉ʯ̄̃˱˱˸˷˾̉ʯ˸˶˽̈˱˴ʯ̅˴̃̃˴˼ʯˣ˴˽˴̅˰ʯ̂˴˶ͼ̃̂˶̃ʻʯ˰˼˸̃ʯ˼˶ʯ˚́˰˺˺˾́́˰˺˺ʯ˾̂̃́˾˼Ͱ˷˾̉ʯ˰˹Ͱ˽˳˺˾̉˾̃̃ʯ˽˴˺˴˼ʽ˜˴˶̃˰˽̄˻̃˰˼ʯ˺˸̅Ͱ́˽˸ʻʯ˰˼ͼ˶ʯ˰ʯ̅˸˻Ͱ˶˾˽ʯ˷Ͱ˱˾́Ήʯ˵˾˻̈˸˺ʻʯ˰˳˳˸˶ʯ˚˴̅˸˽˴ʯ˺˸̅Ͱ́ʯ̂ʯ˴˶̈ʯ˾˻̈˰˽ʯ̃˴˽˶˴́˸ʻʯ̂ʯ̂̉Ͱ́˰̉˵΅˻˳˸ʯ˴́Ϡ̅˴˻ʯ̃́ʯ̅˸̂̂̉˰ʻʯ˰˼˸ʯ˴˻Ϡ̃̃ʯ˼˴˶˷˰˹˻˸˺ʯ˼˰˹˳ʯ˰ʯ̅˸˻Ͱ˶ʽʜˋ˱́ˍʯÊ
Amint ezzel végeztem visszatértem Krakkorakk igazgatásához. Térképeket rajzoltam, számoltam, majd elégedetten tettem le a tollat. A szigetország hamarosan sokkal jobb lesz, mint amilyen valaha volt. A kincstárát teljesen lemerítette, de pontosan ez volt a célom, nem marad pénz a lázadásaik megszervezésére, fegyverek vásárlására.
Már késő este volt, szóval nyugovóra tértem. Álmomban apám szelleme nézett le rám, egy talán nem túl távoli jövőből, melyben Volgreon császáraként irányítok egy virágzó birodalmat, oldalamon Elyannaval és a jég hideg Nashreen Frostforge-al. A vágyálomból egy még édesebb hang ébresztett fel, még pedig az egyik szolgálóm hangja, jelezvén azt, hogy a kivégzési ceremónia hamarosan kezdetét veszi. A kovács személyesen adta a kezembe a vadonat új bárdot, mely nem rég még a Halkirály kardja volt.
A rendezvény zárt körű volt, nem akartuk felhergelni a népet, így csak a Kevinei nemesség jelent meg rajta. Ha Gretter előtte még kívánt pár szót váltani a nővérével, akkor Lord Marks másik két lovag kíséretében odavezette őt a lányhoz, természetesen felügyelet alatt tartották, de megadták nekik azt a magánszférát, amit csak tudtak. Ezt követően a terem közepére vezették Grettert, és kezdetét vette a szertartás. A dobszóló jelét adta annak, hogy egy lélek hamarosan elhagyja földi testét, majd papok rátették az utolsó kenetet. (Egy a krakkorakki, egy a volgreoni vallás szerint). Ezt követően így szóltam.
- Gretter, az Eiderdrake házból. Az utolsó szó jogán lehetőséged van felszólalni mielőtt találkozol isteneiddel. Szeretnél élni ezen jogoddal?
Ha úgy dönt, hogy igen, akkor meghallgatom a mondandóját, majd intek a dobosnak, aki még néhány ütemet eljátszik, és aztán én is hozzá kezdek a mondókámhoz.
- Árulónak találtattál az istenek, és az uralkodó szemében egyaránt. A büntetésed halál. Találd meg a lelki békét magaddal, és Isteneiddel a túlvilágon. Nyugodj békében.
Felemeltem a bárdot és lesújtottam vele. Amint a férfi feje lehullot a helyéről, Lionclawban megkondultak a gyászharangok. Aznap a nem voltak felvonva a kevinei zászlók, nem vonyítottak oroszlánok a dombtetőn. Ez Mace tiszteletének volt a jele.
Én magam sem mozdultam ki aznap a szobámból, a beszédemen dolgoztam. Az éjszaka beáltával azonban felpillantottam az égre, és láttam, hogy telihold van. Ez csak egyet jelentett számomra, még pedig azt, hogy megválasztásra került, vagy pedig hamarosan megválasztásra kerül az új Kuen. Ujjaimmal az asztalt kopogtatva vártam a híreket. Egy levél kíséretében érkeztek meg. Az új vezér épp olyan kíváncsi rám, min én rá. Ez egyszerre tölt el érdeklődéssel és gyanakvással, melynek hangot is adok. Szóval találkozni akar velem? Nem is kér engedélyt? Válaszlevél nélkül indult el a saját birodalmam felé?
ʩˀˈɻˆ˄ʾˎ˄ˏɻʿ͗˃͈ˏˀˏˏʇɻʼˆ̼ˍˈˀˉˉ˔˄ˍˀɻ˄ˎɻˉ˔̼˅ʼˎʼˉɻˑˊˇˏɻˈˀ˂͈ˍˑʼɻˀ˕ɻʼɻˇˀˑ̈́ˇʉɻʰˏʼˎ͈ˏˊˏˏʼˈɻʼ˕ɻ͈ˍˉˊˆˊˆʼˏʇɻ˃ˊ˂˔ɻʽˊʾˎ̼ˎˎʼˉʼˆɻˍˀˉʿˀˇˆˀ˕̈́ˎˀˈˍˀɻˈ˄ˉʿˀˉɻ˄ˍˊʿʼˇˈʼˏʇɻʼˈ˄ɻʦ˄ˉ˂ˎˋˀʼˍɻˑ̼ˍ̼ˍ͎ˇɻˆ̈́ˎ˕͗ˇˏʉɻ̤ˋ͈ˏ̈́ˎ˕ˀˏ˄ɻˁˀˇ˅ˀ˂˔˕̈́ˎˀˆˀˏʇɻʽ̼ˍˈ˄ˇ˔ˀˉɻˏ̈́ˍˆ̈́ˋ̈́ˎ˕ˀˏ˄ɻˆ͑ˉ˔ˑˀˏʉɻʜ˕ˊˉˉʼˇɻˀˇˆˀ˕ʿˀˈɻʽ͕˅ˉ˄ɻάˆˀˏʇɻ̈́ˎɻˈ˄ˉʿˀˉɻʼˋˍ͎ɻ˃˄ʽ̼ˏʇɻ˂˔ˀˉ˂ˀˋˊˉˏˊˏɻˁˀˇ˅ˀ˂˔˕ˀˆɻˍʼ˅ˏʼʉɻʣʼʿʿɻˇ̼ˎˎʼɻˈʼ˅ʿɻʼɻʦːˀˉʇɻ˃ˊ˂˔ɻˆ˄ˑˀˇɻˑʼˉɻʿˊˇ˂ʼʉɻɨʗʽˍʙè
Utasítottam a szolgálóimat, hogy holnap, a beszédem után rögtön vissza kívánok térni az anyaországba.
- Üzenjék meg továbbá azt is, hogy Ashera-t és Maria Eiderdrake-t is magammal kívánom vinni, a Krakkorakki nő az én hajóm vendéglátását élvezi, Ashera-t pedig nem kívánom látni a megérkezésünk után sem. Kísérjék egy cellába, és csak is kizárólag engem engedjenek be hozzá.
ʠʹˊ̽ˀʶʹ˂ɴʿ͊ˎ͊ˀˈʹˁɴʵˎɴʹˁʶʹˆʹʽˁˁʹˀʀɴʼ˃ʻˍɴˈʵˆˈˇ̵ʿɴˆ͊ˊʽʸɴ˄͇ˆ̵ˎ˃˂ɴʵɴʟˉʹ˂ˈʀɴʼʵɴʹˇʹˈˀʹʻɴʹˀΥˈˈʹˁɴ̽ˆʿʹˎʽʿɴˁʹʻʀɴʵɴʺʵˀʵʿɴˁ͊ʻ͐ˀɴʹʻˍɴʿ̽ˁɴˁʽ˂ʽˁˉˁɴʺʽʻˍʹˀʾʹɴˁʽ˂ʸʽʻʂɴʡˉˈʵˇˇʵ˂ʵʿɴ˂ʹʿʽɴʺΥˈʹˆʹʿʹˈʀɴ˄ʽʵʷˈʹˆʹʿʹˈɴ̽ˇɴʖˀʵʷʿˋʵˀˀɴˀʹʻ˄˃ˁ˄̵ˇʵʶʶɴˈʹˆ͐ˀʹˈʹʽˈʀɴʸʹɴˇʹˁˁʽɴ˃ˀˍʵˈʀɴʵˁʽɴʿʵˈ˃˂ʵʽɴʹˀΥ˂ˍˈɴʾʹˀʹ˂ˈʼʹˈɴˇˎ̵ˁ̵ˆʵʂɴʙˎˈɴʿ͊ˊʹˈΥʹ˂ɴʽˇˁ̽ˈɴ̵ˀ˃ˁˆʵɴʼʵʾˈ˃ˈˈʵˁɴʵɴʺʹʾʹˁʀɴˁʵɴʵɴˇˎ˃ʿ̵ˇ˃ˇ˂̵ˀɴʿ˃ˆ̵ʶʶʵ˂ʀɴʼʽˇˎʹ˂ɴˁʽ˂ʸʹ˂ɴʹ˂ʹˆʻʽ̵ˁˆʵɴˇˎ͐ʿˇ̽ʻɴˀʹˇˎɴʵɴʼ˃ˀ˂ʵ˄ʽɴʶʹˇˎ̽ʸʹˁʼʹˎʂɡ·
A reggelem sürgés-forgással telt el, először forró fürdőt vettem, majd miután a szolgáim megtisztítottak, királyi köpenyt adtak rám, megigazították a frizurámat és csak ezután helyezték rá az oroszlános koronámat. Az erkély, mely a főtérre nézett már fel volt díszítve, oroszlános zászlók lógtak le mind két oldaláról. Reggelre ismét felvontak minden Kevine zászlót, vörös szőnyegeket terítettek szét a főtéren, vörös rózsászirmokat szórtak ki az ablakokból. A főtéren a tömeggel szemben a díszőrség és a tiszta láng állt szemben, mindenki rám várt. Amint készen álltam, magabiztosan léptem ki az ablakon. Nem volt félni valóm.
- Krakkorakk és Kevine polgárai! A mai nap valami új dolog veszi a kezdetét, valami, ami eddig mindkét nép számára ismeretlen volt. Ez pedig nem más, mint a béke. A mai nap hivatalosan is véget ért a háború. Pénzünket többé nem egymás megölésére, hanem megsegítésére költjük. Krakkorakk országa kibővített, feljavított úthálózatokkal, megnövelt kabonaföldekkel, szél és vízimalmok tucatjainak építésével gazdagszik majd. Temérdek új falu építése veszi kezdetét hamarosan, rengeteg új fa magjait vetjük majd el, isteni magaslatokba emeljük majd a halászatot és olyan új iparágakat hozunk majd be a szigetre, mint az alga és a gomba tenyésztése. Krill minden elesettjének emléket állítunk, a kikötővárost pedig újjá építjük. Sokkal nagyobb, szebb és erősebb lesz, mint valaha. A várakat is megerősítjük, Mithril rácsokkal tesszük biztonságosabbá a kapukat, az utcákon megkettőzött városörség óvja majd az életeteket, a magas falakat őrségét pedig balliszták és katapultok fogják még biztonságosabbá tenni. Katonáink a kalózkodás felszámolásával töltik majd az idejüket, hogy békében alhassatok! Ezek nem ígéretek, ezek tények! Az első szállítmányok már tegnap útnak indulnak, de ahhoz, hogy ezt sikerre vigyük... együtt kell működnünk. Egységként. A korábbi konfliktusokat ideje félre tenni, és testvérként viszonyulni erősebb. Kevine jelmondatával zárnám ezt a rövid beszédemet: Együtt erősebbek vagyunk. Bölcs szavak ezek, melyek már többször tanúbizonyságot nyertek. Alkossunk hát egy szebb és jobb birodalmat, együtt, közösen!
Lehajtottam a fejem, majd a papokkal megáldattam mindkét népemet és távoztam. Csak remélni merem, hogy hatottam a népre. Ők a legfontosabbak, nélkülülük minden uralkodó csak porfogó egy díszes trónuson.
Amíg én vissza öltöztem a mindennapi ruhámba, odakint kezdetét vette a békefesztivál, mely három napi mulatságot jelentett. A mai nappal újra kinyitottak Lionclaw kapui, és a kikötők is ismét megtelhettek különböző magánkereskedők áruival is.
A fesztivált megkerülve, száz tiszta láng katona és kétszer ennyi sima egység kíséretében hagytam el. Gretter nővérét ekkorra már régen a hajómra kísérték, ahogy Asherát is egy másikra. Egy vörösbor (és persze Horgo) társaságában fogadtam őt a kabinomban. Az asztalon forró étel, és egy majdnem csordultig töltött pohár várta a testvér nélkül maradt nőt.
- Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen előkelő és bájos túszhoz lesz szerencsém, mint ön, kedves Maria.
Hagytam pár pillanatot, hogy reagáljon valamit, esetleg harapjon az ételből, majd folytattam.
- Az a helyzet kedvesem, hogy hamarosan újra meg kell házasítsalak téged. Egy ilyen előkelő nő nem kerülhet egy sorba a nincstelenekkel, utcai koldusokkal.
Tartottam egy rövid hatásszünetet és így szólottam.
- Nem, egy ilyen nőnek egy erős férfi kézre van szüksége, ugyanakkor nem szabad, hogy túl messzire tudja kinyújtani azt. Éppen ezért egy kevinei nemest fogsz elvenni, azt, amelyiket a legjobbnak találjuk neked. Talán a megözvegyült Bulkert? Vagy az öreg Serwie testvére? Még nem tudom...
Azzal felálltam, magára hagytam, hadd eméssze a hallottakat.
A várba megérkezvén rögtön tudtam, hogy a Kuen már itt járt. Mérges voltam, amiért valaki idő előtt beengedte őt a saját felségterületemre, de tudom, hogy látástól vakulásig hajkurászhatnám a felelőst, ezért úgy döntöttem, hogy most az egyszer elnéző leszek. Nyolc tiszta láng katona kíséretében tértem vissza a kúriámra (Horgo Maria-ra vigyáz a kikötőben) és szóltam az őreimnek, hogy kész vagyok a boremmiai Kuen fogadására. Ha bekísérték, meghajtom előtte a fejem, ahogy a tisztelet megkívánja, de térdeplést nem kap. Egyenlő felek vagyunk, és én ráadásul büszke is.
