1. kötet: Szikra

Végig hallgatva Stromdrake történetét, kezdem megérten a motivációját. Én is átérzem min ment át. Tudom mikor az embernek megszakad a szíve mert tudja már nem látja életében még egyszer a szeretteit. Mind jól tudjuk ennél az asztalnál milyen érzés ez
- Ne tépjük fel a régi sebeket, kérlek.
- Hát persze. Megértem. Igyunk az elesetek emlékére! – Emelem fel a félig üres sörös kupám, majd egy jó nagyot kortyolok belőle.
Miközben bemutatja a csapatát elég érdekes, hogy mindenkinek van egy beceneve, csak a vezetőjük nem használt ilyet. Fura. De nem szentelek neki különösebb figyelmet lehet, hogy ők maguk akarták, hogy így nevezzék. Bár azt nem értem miért akarná valaki, hogy „Töketlennek” hívják. De mikor azt mondja, hogy a csapata dezertőrökből és banditákból áll egy horkantok egyet jelezvén azt, hogy szerintem ez nem igaz. Hisz ahogy hallottam ők is az ország felszabadításáért, bosszúért és az igazságért harcolnak. Akik pedig magukénak vallják ezeket az eszméket azok nem bűnözök, hanem szabadságharcosok az én szemszögemből. Bár ezt nem szándékozom még az orrára kötni.
Mikor a csapata létszámáról beszél majdnem kiköptem a söröm. 50 ember az nem kevés. Honnan teremtett elő ennyit? Lehet, hogy eredetileg kalóz volt? Mintha lett volna egy-két női kalózról szóló történet, bár erre nyolc sör után nem mernék megesküdni, de lehet, hogy csak valamelyik Krillbe látogató bárd erotikusabb dalára emlékszem? A fene se tudja és a fenét se érdekli. Ennek a nőnek vannak emberei és jó felszerelése. Ez máris több mint ami nekünk van. Nincsenek is messze ez jó. Ez jó.
Majd az asztalra csapja a kupát amitől mind az asztal, mind a kupa majdnem ketté hasad. Basszameg ez a nő aztán erős! Rendben van, hogy az én Brünhildám se volt gyenge teremtés, de ennyire még ő se. Most már biztos, hogy komoly harci tapasztalata van. Nem az a tipikus megmentésre váró nő. Ez tetszik.
- Szükségünk van egymásra, Sörszagú Gand. Este távozom a városból, a döntés a tiéd. Ha szeretnél, tarts velem, összehívom az embereimet és... elfoglalom Stixcape-t ezektől a gyáva rohadékoktól.
Először csak a „Sörszagú” becenév jut el a tudatomig és blokkol le. Tudom, hogy legalább 8 kupával letudtam belőle és már rég nem fürödtem, de azt hittem, hogy nem érződik ennyire. Valószínűleg az ő bandájának tagjai se használják a gúnynevüket, csak ez a nő aggatta rájuk. Legyen ez a legkisebb probléma a nővel. Láthatólag Klive és Montgery jót derülnek új gúnynevemen. Bár mondjuk előbbi szónoklatom után mondjuk az „Ostoba” vagy „Beszédes” jelzőket érdemeltem volna ki. De azért én is elmosolyodok sőt egyszer az asztalra csapok és elkezdek röhögni. Minek hatására a csapatom tagjai is bátrabban hallatják hangjukat.
- Sörszagú! – Röhögés – Ez tetszik! Tetszik! Pedig reméltem, hogy nem érződik rajtam ennyire a szaga. Na de vissza lényegre. Már hogy a viharba ne tartanánk veled, igaz srácok? Gyerünk srácok! Emeljünk korsónkat a Tenger Fiaira. Talia Stormdrakre. Hallott társainkra! És a szebb holnapra! Egészségetekre! – A csapatom tagjai viszonozzák a tósztot. Én lehajtom a maradék sörömet. – Valaki pedig ébressze fel nekem Jurgent és aztán szedelőzködjetek.
Miközben Talia elvezet minket a Tenger Fiainak táborához nem állhatóm meg, hogy ne gondoljak arra, hogy hogyan gondolta ez a nő, hogy 60 emberrel elfoglalja a várost. Vagy egyáltalán mi a terve Lord Beszarival? Megmondom őszintén nekem sem a szívem csücske az az ember, de akkor se gondolom, hogy meg kéne ölni. És remélem Talia is hasonlóan gondolja, szerintem lehet egyezkedni ezzel a Lordal, a céljai mintha hasonlóak lennének a mieinkkel csak más (és rossz) eszközöket használ az érdekében. Nem a mi nemeseinket kéne levagdosni, hanem a száraztalpúkét. Meg egyébként mire mennénk Stixcapevel? Ez csak egy város és ha a falaira számítunk akkor ezek körbevesznek minket és kiéheztetnek. Meg amúgy is inkább a bányákat, bányászokat és mesterembereket kéne magunk mellé állítani, hogy jobb felszerelésünk legyen. Majd lemaradok egy kicsit és beállok Klive és Montgery közé és igazi semmiségekről mint például az időjárásról, új barátaink felszereléséről, a stixcapi lovagok parancsnokáról és annak a kevinei felderítő megkínzásáról beszélgetünk, hogy elüssük az időt.

Jurmungand

A fogadó körülbelül két órányi járásra volt Stixcape-től. Egy földút vezetett hozzá, és fák burkolták maguk közé. Távolról ki sem lehetett szúrni azt, hogy bármi is lenne a közelben. Nem csoda, hogy nem ment jól a tulajnak.
Talia bevágta az ajtót, mire az összes bent ácsorgó haramia fegyvert szegezett a kicsiny csoportra.
- Tedd le a fegyvert Kisfarkú Roger.
Szólt nevetve az asszony, mire minden katona azonnal lenyugodott.
- Ők itt az új testvéreink, Sörszagú Gand és bandája. Stixcape-ben találtam rájuk, miközben épp azért esedeztek, hogy a várkapitány seggbe rakja őket egy lándzsával.
Kitárta az éléskamra ajtaját, majd utasította az embereit, hogy hozzanak valamit zabálni. Eközben persze előkerültek a boroshordók is. Az asztal pillanatokon belül megtelt ételek sokaságával, az emeleten pedig néhány zenész kezdett el valamit játszani. Már ha a dobok eszetlen püfölését, és a hegedű megerőszakolását annak lehetett nevezni.
Az új szövetség megünneplése tökéletes volt. Tizenegy új testvérük látszólag könnyen beilleszkedett, a többiek borán osztozkodtak és egymás kenyerét ették. Talán az alkohol hatására, de úgy tűnt, hogy a zenészek is megtanultak játszani.
A zene hangja elnyomta a bezáródó ajtók, és ablakok hangját. Nem ismerted a dallamot, de amikor Talia énekre nyitotta a száját rögtön felismerted a Kevinei arany oroszlán dalát.

Időd sincs felpillantani a felső emeletre közben, hogy lásd azokat az íjászokat akik nyilak záporát zúdítják az embereidre, néhány újonnan befogadott testvéred pedig kardot rántva rohant rád. Ha tekinteteddel Talia-t keresed, láthatod, hogy a távolban egy vizeskorsóval önti le a fejét. Ezüst tincsei feketévé változnak, ahogy lefolyik róla a festék, a harci „tetoválásai“ is hasonlóan eltünedeznek. Arca már inkább tűnt nemesinek, mint afféle kobor lovag orcájának. Egyetlen nemesről tudsz, akit összetudsz kötni magaddal. Cassandra Bulker.
A mészárosok folyamatosan elhagyják a fogadót az egyetlen nyitva hagyott ajtón át, de továbbra is eszetlenül lövik a testvéreidet és jómagad. Ötven ember egyként nyit rád tüzet, miközben Cassandra Bulker egy olajlámpát dob a földre, lángba borítva a padlót. Őrült vigyorral hagyja el az épületet, ám előtte még megránt egy kötelet, s ezáltal a falakról legördülnek a Bulkerek bikáit ábrázoló zászlók. Cassandra pedig elhagyja az épületet. Te csak a folyamatosan feléd özönlő túlerővel tudsz foglalkozni. Ővele egyáltalán nem.A nő még visszafordul az ajtóból.
-A Bulkerek üdvözletüket küldik Jurmungand. Neked legalább nem halszagod volt. 
Cassandra katonái körülálták a fogadót, és végeztek azokkal, akik esetleg túlélték a benti mészárlást. Ha elapadtak a lángok, odamentek és megbizonyosodtak arról, hogy senki sem maradt életben. A korábban Kisfarkú Rogerként említett lovag lépett oda úrnőjéhez.
- Nem szerettél volna vele párbajozni?
- A kardok forgatása nem az én stílusom.
Azzal hátat fordított neki, ráült a lovára és elindult vissza, Lionclaw városába.

Két óra séta az erdőben miközben új testvéreimmel és a régi csapatom tagjaival beszélgetek röhögcsélek. Egyre többen és többen leszünk. Talán mégis van esélyünk. Talán mégis sikerülhet újra szabaddá tennem az országot. Igen. Lehet, hogy a sör miatt gondoltam így, lehet, hogy tényleg a remény tért vissza belém. A Töketlen becenevűvel igen jól elszórakoztam. Az egész banda jól éreztem magát. Talán csak Montgery volt egy kicsit mélabús az út alatt, de hát ő eddig se volt túl boldog.

Elértünk a fogadóhoz. Hát mindentől távol van. Kitűnő búvóhely. Nehezen lehetne megtalálni. Sokkal felkészültebb ez a nő mint eddig hittem. Igazán tapasztalt lehet. Talán tényleg kalóz volt? Ki tudja. Ha ő nem mondja el én nem fogok rá kérdezni még. Bent mindenki egyből fegyvert fog ránk. Furák ezek az emberek, elég paranoiásak. A vezetőjük még egy kód jelet se adót le mielőtt beléptünk volna. A szervezetséggel vannak gondok. De hát hol nincsenek gondok. De azért ez egy kicsit gyanús. De mikor ételt és italt hoznak az már jobban hangzik. De ekkora felhajtást csapni miattunk felesleges. Nem? Bár a zene az borzalmas. De a bor az jó. Túl jó is. Nem olyan mint amit itthon szoktunk termeszteni. Nem olyan sós. A zene is kezd megváltozni. Sokkal jobb mint előbb volt. De lehet, hogy csak az bor teszi? Mindenki olyan jól mulatt, bár új testvéreink többsége szokatlanul egyhelyben marad. Nem iszik annyit és a fegyvereiket markolják. Vajon miért? Ekkor kezd el Stormdrake énekelni. A Kevinei Arany Oroszlán. Kérdésre nyitnám a számat, mikor felülről elkezdenek tüzelni az íjászok. Új testvéreinkből ellenségek lesznek és fegyvert rántanak ránk.
- CSAPDA! – Ordítom és már nyúlok is a fejszémért, de mind hiába. Három emberem már a földön.

Montgeryt három rohadék vette körbe. Kliveből épp most húzzák ki a kardot. Eközben Talia kimossa hajából a festéket és átváltozik egy szörnyeteggé. Nem lehet más mint az az alávaló féreg.

- CASSANDRA! – Rohanok előre, de az utamba áll egy féreg. Nem törődök vele sokat. A baltám tompábbik végével a lapockájára ütők, mire megrogyik és az alulról jövő csapást nem tudja kivédeni. A földre esik és az arcába vágom fegyverem élét. A feje kettéhasad. Mikor kirántom belőle vértől csöpögő hű társam, látom, hogy az ellen elhagyja az épületet lassan. Még látom, hogy Cassandra megránt egy kötelet és a falakról fekete bikákat ábrázoló zászlók gördülnek le és még egy olajlámpást is a földhöz vág, hogy felgyulladjon az épület.

- Ha beledöglök is de magammal rántalak a Pokolba Bulker tehén! – Üvöltöm Cassandra után és mennék utána mikor egy erős ütést érzek a lapockámban. Egy nyílvessző magasodik ki a hátamból. És még egy tucat ember tart felém. A tetőről bár egyre kevesebben lőnek még mindig záporoznak a nyilak. Látom ahogy Montgery feje leszáll a nyakáról, úgy ahogy annak a szerencsétlen felderítőnek szállt le amelyiket még ő vágott le a tanyáján. De ő is magával rántott legalább egy embert.

Mély levegőt veszek. Bevetődök az egyik asztal mögé amit feldöntök, hogy védjen a nyilaktól. Az első száraztalpút aki megpróbálja megkerülni az asztalt kigáncsolom azzal, hogy kirántom a bokáját a balta fejével, majd ágyékába mélyesztem fegyverem és berántom az asztal mögé és még egyszer a lesújtok rá, de most az arcára. Miközben kirántanám a fegyvert a hullából hátulról egy hatalmas csapást érzek és hallom ahogy valami reccsen. Éles fájdalmat érzek a jobb karomban. Hátra pillantok és egy buzogányos katona áll ott. Épp visszafelé súlytana a fegyverével. Még sikerül kitérnem előle, de nem túl sikeresen ezért elvetődők. Egy másik alak lép fölém. Ennél egy egykezes csatabárd van és azzal készül lesújtani. Láttam magam előtt leperegni az életem és láttam ahogy a családom ott van a Tenger Istenének trónusa mellett és dühödt tekintettel merednem rám. Tudom. Tudom, hogy nem adhatom fel most. Félre gurulok a baltacsapás elől, mindeközben a nyíl (ami az előbbi vetődésnél eltört és mélyebbre hatolt a vállamban) és a törött jobb karom még jobban kezd fájni. Lassan felkellek a földről. Próbálok talpon maradni, de az alkohol, a meleg, csata és vérveszteség miatt nem biztos, hogy talpon maradok. Már teljesen émelygek. Egy harcos támad nekem. Ugyan az amelyik az előbb a buzogánnyal eltörte a karom. Mikor lecsapna én érzem, hogy teljesen rosszul vagyok és minden amit eddig ettem a mai nap folyamán vissza akar jönni és vissza is fog jönni így sikeresen arcon hányom ami láthatólag annyira meglepi, hogy eltéveszt, sőt még a fegyverét is elhagyja. Én felkapom a földről azt és addig verem azzal a fejét amíg nem hallom, hogy reccsen a koponyája. De ezt már alig hallom mivel újfent fájdalmat kezdek érezni a vállamban. De ezúttal a balban. Oda nézek és látom, hogy ezúttal szemből talált el egy nyílvessző. És már jön a következő. Ez a jobb karomba áll bele. A harmadik gyomron talál. Majd hirtelen egy éles fájdalmat érzek a hátamban ami rohamosan tör előre a gyomrom felé, majd előtör belőle egy kard pengéje. Ekkor elhomályosodik minden. És nem láttok semmit. Nem érzek semmit. Minden ami eddig körülöttem volt megszűnt létezni. Lassan mintha megtelne a sötétség vízzel. Majd elengedem magam és hagyom hogy a lelkem alámerüljön a Tenger Istenéhez és a családomhoz. A barátaimhoz. Akik bár lehet, hogy dühösek lesznek mert nem sikerült megbosszulnom őket, de végül is végre együtt lehetünk. Örökre.

Freya Larlson

„- Elnézést, de mit jelent az Altge?“
Az öregasszony kuncogni kezd.
-Elég, hogy egyszer ilyet mondtam királynői körökben. Nem fogom kimondani egy más nyelven is. Előbb jössz rá majd magadtól.
Az arcára van írva, hogy valami óriási sértés lehetett, amit mondott. Ezután elfordul és kezdődik a választás. Mikor az unokáját hívod, ki párbajra elmosolyodik. Majd a mellette állónak súg valamit, aki bólogat.
A választottad pedig előlép és meghajol.
-Sora Fyrehand vagyok. Büszke vagyok rá, hogy méltónak találsz erre a szertartásra.
A nap hátralévő részét úgy töltöd, ahogy óhajtod de Tyres maga is javasolja, hogy gyakorolj. Az egyetlen dolog, hogy ha tehetséges lennél, akkor se tudnád behozni Sora több év alatt elsajátított ismereteit. Bármit is teszel az este vészesen közeleg és végül egy cseléd jön eléd, hogy levezessen az udvarra.
A csillagok vigyázó fénye alatt kell majd megvívnod.
Ugyanazok a személyek, akik a választáskor is ott voltak fogják végignézni a kínlódásodat. Legalább gyors vége lesz. Egy fáklyákból kirakott körben már vár téged az ellenfeled. Mikor belépsz, a körbe meghajol.
Az öregasszony ismét előlép. Az égbe emeli karjait és szónokolni kezd.
-Mint az már a farkas királynő óta szokása minden menyasszonynak. Ma este is párbaj következik majd. Freya Larlson áll itt most az istenek ege alatt, hogy bizonyítsa számukra mennyire méltó is ő a családanya feladataira. Íme, hát akkor istenek lássátok eme leányt.


Amint befejezi, a mondandóját Sora előhúzza a kardját. Te is követed a példáját. Sejted, hogy nem lesz durva ellened, hiszen itt mindenki tudja, hogy nálatok az ilyesmi nem volt szokás. Lassan indul meg feléd majd amint karnyújtásnyi távolságba kerül, lesújt rád. Épp oda kapod a fegyvered, hogy kivédd a csapást, de mire odaérnél ő már arrébb is táncoltatta a pengéjét és egy nemes mozdulattal megkerülte a tiedet. Most már a másik oldalról támad, de ezt már nem tudod védeni és a kardját a torkodnál találod. Így is tovább bírtad, mint ahogy várták.

-Az istenek látták a próbádat leány. Most térj vissza a fedél alá és hajtsd nyugovóra a fejedet. Holnaptól már egy család űrnője leszel. – szól ismét az öregasszony.

Az ostrom után a katona készségesen elkísérte az északi hölgyet Lord Serwie szobájához. Átlagos helység volt, ám az ablaka a tengerre nézett. A katona kitárta a hölgynek az ajtót.
- Menjen csak be nyugodtan, Uram sejtette, hogy keresni fogja.
Sebastian épp a vérrel ásztatott kardját törölgette, mikor a katona kitárta Ismae-nek a kilincset.
- Még egy kellemes meglepetés, holott azt hittem több már nem ér ezen a csodálatos napon.
Odalépett hozzá, és ha a lány engedte kezet csókolt neki. Tekintetével a fehér rózsáját kereste, és elmosolyodott, amikor a lánynál találta.
- Keydin várában rengeteg színben nőnek rózsák, narancsárga, zöld, és rózaszín... ezeket a betegeknek adjuk, feketét az elhunytak sírkövére, míg a pirosat és a fehéret csak és kizárólag a gyönyörű hölgyek érdemlik meg.
Őszinte mosollyal nézett a lány szemébe.
- Mélységesen sajnálom a Riverguardi szerencsétlenségeket, az első felszabadításkor jó magam is jelen voltam Lady Lancel jobbján. Akkor nem volt szerencsém találkozni Önnel, de azt mondják jó szemem van a szép hölgyek megtalálásához.
Még egy mosoly, majd közölte az újabb örömhírt.
- A családja most már biztonságban van, egy szobát biztosítottunk számukra amíg készen nem állnak a visszatérésre.
Elhalkult a hangja.
- Sajnos a várat megszállta Erlena Frostforge, amíg az üresen állt. Erről értesítettűk Lady Frostforge-ot és biztos vagyok benne, hogy megtette a szükséges lépéseket a vár visszafoglalásához. Addig kérem élvezze a kevinei vendégszeretet, és látogassa meg a családját. Menjen Lady, de ne tűnjön el a szemem elől.
Kacsintott, majd utasította az őrt, hogy ha a Lady úgy kívánja, vezesse el őt a családja lakrészéhez. Ezt követően visszatért a kardja tisztogatásához.

Azoir zsoldosai:
74ycWXSC1-10-ször 100

1-10

Gyönyörű napra ébredtek ma is Kingspear lakósai. Nem volt túl meleg az égen felhőnek még nyomát se lehetett látni. Megválasztásom óta ez a 7. ilyen nap. Úgy látszik nem csak patrónusom Aqvilla van megelégedve velem, hanem a többi isten is. Ha ilyen majdhogynem mennyei időt is képesek voltak varázsolni egy hétig. Bár kicsit pazarlásnak érzem, hogy az isteneink hatalmukat és idejüket arra költik, hogy engem örvendeztessenek ilyen ragyogó idővel. Jaj de indulnom kéne. Hamarosan kezdődik az istentisztelet és az ünnepség. És fontos ez a mai.

Miközben a szobámban felveszem a kueni ruhámat, magam mellé hívatom 10 legkedvesebb valámat és négy krónikásomat.

- Tudjátok, hogy fontos ez a mai nap? A mai napon egy új időszámítás veszi kezdetét.
- Tudjuk ő fensége. – Kezd bele rögtön Romolus valá. Romolus hűséges és bátor. Mielőtt valának nevezték volna Jú egyik szent ereklyéjének őrzője volt, szóval nem is csodálom. – Ma lesz a napja, hogy hivatalosan is kinevezhetjük az új kuent. Már mindent előkészítettünk a koronázásra. Csak tudja azt nem értem, hogy miért nem kezdtünk bele a….
- Állj. Nem ezért fontos ez a mai nap. A mai nap nem miattam fontos. A mai nap…Tudod mit ha nem tudjátok miért fontos ez a mai nap, nem mondom el nektek most. Majd az ünnepség után. Romolus kérlek hozd ide a süvegem. Rémusz – Pillantok az egyik krónikásra. – Megvan amit kértem?
- Sajnos még nem készült annyi amennyit ön előirt. De a mai nap végére kész leszünk a „Megtisztulás” rendelet másolataival.
- Helyes. Nagyon helyes. A mai beszédemet is jegyezzétek le. Szóról szóra! Ne hiányozzon semmi és ne írjatok hozzá semmit!
- Igenis eminenciája.

Miután elkészültem elindultam a palota erkélyéhez. Lassan és kimérten. Így is időben oda érek. Mikor kiérek látom, hogy mindent előkészítettek kuenné avatásomhoz. Itt a szentelt olaj, a pásztorbot és a legidősebb Alkotás Könyve (A mi Bibliánk). És nem utolsó sorban itt a népem is. Mármint egy része. Hisz nem lehet itt sajnos egész Volgreon, hogy megcsodálják az új kor első széllökéseit, melyeket majd a napjának sugarai követnek.

Mikor megállok az erkélyen már kint vár a régensem Mort. Ő helyettesit majd az udvarban és az istentiszteleteken ha én épp távol vagyok. És ő fog majd most hivatalosan a híveim előtt kuenné avatni. Jelenleg még az ide kihozott trónszék előtt állok. Ez is a szertartás része, csak az első kueni istentisztelet adásom után ülhetek le a trónomra.

- Kingspear és Boremmia népe! Híveink! – Kezd bele Mort a szövegébe, amint elüti az óra a 8 órát. – Azért gyűltünk ma itt, hogy Enric valát III. Enric néven kuenné avassuk az emberek és istenek színe előtt! Enric vala kérlek lépj ide mellém! – Oda lépek Mort mellé és már készülök arra, hogy lekell térdelnem. – Most térdelj le. – Tudtam, hogy ez fog következni az egész szertartást eljátszottuk napjában kétszer. Ismerem minden részletét – Most a Tenevai Szent Olajjal felkenlek téged. Kérem az olajt. – Az egyik segítő vala oda adja neki, majd egy keveset óvatosan kiönt jobb kezén lévő mutató és középső ujjára. Félre tolja a homlokomba logó hajam és süvegem. Két ujjával egy kuen keresztet rajzol (Az a két átlós vonal ami a kueni címeren látható.). – Most nyújtsd ki a kezed Enric! – Miközben kinyújtom a kezem ő elkéri a kueni pásztorbotot. – Most fogd és állj fel a Pásztorok Botjával! – A legenda szerint ez a bot az első próféta botja. Annak a prófétáé akinek maga az Ezüst Üstökös volt a patrónusa. Igazi szent ereklye ez. Azt mondják akinek a kezében van képes az alkotás nemes művészetére. Bár sajnos a kuenek nem tarthatják maguknál ezt a botot folyton, biztonsági okokból. Lassan a bot segítségével felkellek és bal kezembe fogom tovább azt. – Most pedig ideje, hogy átvedd az Alkotás Könyvét! – Felém nyújtja a könyvet, amit én átveszek. – Vedd! Vedd el! Tartsd meg az első Istentiszteleted vele mint a Birodalom új kuenja! – Ekkor hátrébb áll Mort mintha végzett volna a beavatással. De sajnos még közel sincs vége.
- Köszön! Köszönöm nektek híveimnek! Köszönöm az isteneknek, hogy megbíznak bennem és rám ruházták a kueni feladatokat és kötelességeket! Boldogan vállalom ezeket a nehézségeket, hogy ha cserébe a Birodalom újra hatalmas lehet! De mielőtt belekezdenék Zima a viharok istennőjének tiszteletébe, be kell jelentenem valamit! Nem III. Enric néven leszek kuenotok és az istenek megbízott földi helytartója! – Ekkor láthatólag és kicsit a tömeg megzavaródik, sőt még néhány vala is egymásra néz zavarában. Csak 15 ember tud rajtam kívül arról ami most következik. – Kuenné választásom estéjén álmom volt! Álmom volt melyet maga Aqvilla a Lelkek Útjának védelmezője küldött nekem! Álmomban Aqvilla kék kutya formájában elvezetett egy régi elhagyott északi erődbe, ahol orkok hevertek mindenhol és csak egyre hullottak alá az égből a holttesteik. Fent az emeleten pedig egy kék köpenyes bajnokot láttam! Majd a bajnok lábamhoz vetette köpenyét és fegyverét! Később kiderült a bajnok „Szent” Agustus volt! Észak rettenthetetlen védelmezője és az orkok levágója! Így rájöttem Aqvilla és az istenek azt szeretnék, hogy mostantól én legyek Agustus! Szóval én I. Agustus vagyok Boremmia új kuennja! – Láttam, hogy elsőnek a nép nem ért semmit. Nem látják azt amit én még láttam a látomásomban és nem tudják azt amit én tudok. Pedig láttam valami gonoszat ami közeleg és csakis mi emberek tudjuk megállítani azokat. De az értetlen bámészkodást és értetlenkedést egy tapsvihar váltotta fel hamarosan. Mort kezdte az egészet, ezt követően pedig az Valák Tanácsa folytatta míg végül a nép is átvette sőt még éljenzett is. Kicsit rosszul eset így eltemetni régi énem, de egy új és erősebb ember született meg belőle. – Híveim! Az Egyesült Emberi Birodalom lakói! Mielőtt belekezdenék az istentiszteletbe elkel nektek valamit mondanom. Világunkat olyan veszély fenyegeti mellyel még akkor se kellett szembenéznünk mikor a felkellők kiváltak országunkból! Az irigy és féltékeny elementálok teremtményei a zöldbőrű, kultúra és ok nélkül létező orkjai megindultak északról egy eddig nem látott méretű sereggel! – A nép teljes komorságba meredt. – Az elfek kik valamikor még jók voltak és isteneinknek tetszők! Teljesen megromlottak és átadták magukat a sárkányoknak és egyéb borzalmas teremtményeknek! Támadásokat indítanak nem csak seregek ellen, de ártatlan, hívő emberek ellen! – Látni lehet az ember tömegen, hogy az amúgy vidám hangulatot, hogy váltotta fel a félelem – Ezen túl embertársaink között is sokan vannak határainkon túl, akik megadták magukat a sötétségnek, a sárkányok gonosz suttogásainak, a kapzsiságnak és irigységnek és a megromlott és eltorzult Pusztító lények felé fordították tekintetüket! Kimondottan sokan Északon! Nigommar területén! De Krakkorak királyai is elbuktak, hisz zászlajukra is egy sárkányt helyeztek! De nem csak ők Almera, Teneva és Kevine is kezd megrogyni a káosz súlyától és erejétől! Sok olyan ember van aki elfekkel és orkokkal hál és hoz világra félszerzeteket, mely a teljes sötétség és romlottság jele. Így minél előbb cselekednünk kell! Meg kell erősítenünk ember testéveinket abba, hogy velük vagyunk, támogatnunk kell papjainkat szerte a világban! De ez biztos nem lesz elég! Most már mikor a Sötétség oly közel! Nem várhatunk! Addig kell levágni a kígyó fejét míg az messze jár nyájunktól! Addig kell elűzni az ellenséget amíg az messze van a földjeinktől! De mi már máris késésben vagyunk! Az orkok már a Határhegység erődjeit ostromolják! És félő mire oda érnénk addigra áttörik azt! Hát minden hívőt arra szólítók gyertek! De nem csak a Boremmiai hívőket, hanem minden embert legyen az bármelyik nép fia, ha hisz isteneinkben ragadjon fegyvert! Tűzze zászlajára a Keresztet (még mindig a kuen keresztről van szó.) és az Istene szimbólumát és csatlakozzon hozzánk! Nem számít a származás, csak a hit! Lehetsz paraszt, koldus, polgár vagy akár úr! Most ebben a hadjáratban mind egyelőek leszünk! És együtt MEGTISZTITJÜK az emberek birodalmát! És most menjetek Zima áldásával és terjesszétek az igét amit én mutattam meg nektek. - Ezután 8 szolga jött ki az erkélyre és megfogták a trónt tartó két vasrudat és bevittek. -
- Látjátok ezért volt fontos ez a mai nap. Ma van az emberiség új korszakának hajnala. Mindent lejegyeztél Rémusz?
- Igen eminenciája. Mit óhajt most?
- Sokszorosítsátok és küldjétek el a kontinens minden papjának és kisebb urának és mondjátok meg nekik, hogy ők is terjesszék ezt az igét. Emellé még kérlek üzenjetek Kevinébe Mace Lancelnek, hogy megyek és meglátogatom. A szokásos formátumban írjátok meg. Nem akarom, hogy jobban gyanakodjon, mint szokott. Tudjátok „Tisztelt Mace Lancel Kevine Királya. Bocsásson meg, hogy ilyen zavarós időben zavaróm, de az a megtiszteltetés érte, hogy maga I.Agustus kuen kíván önnel találkozni….” Aztán írjátok oda, hogy nagyjából mikor érek oda. Két nap múlva indulunk. Addigra készen lesznek a másolatok a beszédemből Rémusz?
- Hát…Igen eminenciája.
- Rendben akkor a beszédem másolatait és a Megtisztulás mind a 99 pontját egyszerre küldjétek el. Ezen felül készüljetek arra, hogy nem mostanában térünk vissza Kingspearba. Bejárjuk a kontinenst és meghirdetjük a 8. Szent Háborút minden nagyobb városban. Először Blacwall, majd Almera, Teneva felé menet még megállunk itthon újra, hogy megnézzük, hogy haladnak a szent csapatok felkészítésével a parancsnokok és magunkkal visszük őket az orkok hordái ellen fel északra. És megszabadítjuk Nigommart a orkoktól és hitehagyott emberektől.
- Értettem eminenciája.
- Ja és még valami bontsátok le az összes kuen sír szobrát kivéve az elsőét. Az istenek azt akarták, hogy csak ő nyugodjon a szobra alatt, ha valakire nem dől rá a szobra akkor az nem fog egy szobor alatt nyugodni. A kövek segítségével pedig újítsátok fel a város 5. szintjét. Építsetek pár templomot és új szegény szállásokat. Köztereket.
- Értettük eminenciája/ő felsége – Hangzott a válasz a valák és krónikások szájából.
- Lancelnek pedig még ma küldjétek el a levelet Rémusz. És készítsétek a Fekte templomosok 3. 7. és 13. osztagait az indulásra fel. A palotaőrség negyedével együtt. És visszük magunkkal még Jú íjászainak a felét. De nem kell semmi pompa vagy plusz kényelem. Én a saját lovamon fogok utazni. Így is nagyobb felhajtást csapunk ekörül, mint kellene. Emellé tíz legkedvesebb valám és négy leghűségesebb Krónikásom is velem tart. Tőletek is elvárom a szerénységet, de ha nagyon kívánjátok, utazhatok hintóval.
- Értettük eminenciája/ ő felsége.

Ekkor értünk be a trónterembe a hordárok letették eredeti helyére a trónt, majd elvonultak. Én pedig készültem a mai ülésre. Nem volt a nap hátra levő részében semmi különös. Megbeszéltük a tanáccsal a fontosabb pénzügyi, politikai és katonai ügyeket amik a Szent Háborút illetik. Csak a mai délelőtt folyamán közel fél ezren jelentkeztek önként a seregbe. Este egy szerény ünnepség keretein belül megünnepeltük kuenné avatásomat.

Másnap pedig az indulásra készültem. Segítettem a szolgáimnak összekészíteni a ruháimat, magam csutakoltam le a lovamat a reggeli istentisztelet folyamán amikor is Jú istennek az Íjászok és vadászok védelmezőjének adtunk hálát. Délután pedig megtisztítottam az alabárdomat mely egyszerű mégis kifinomult volt. Semmi felesleges díszítés a fejen, viszont olyan éles, hogy könnyedén utat hasít magának egy ember testében, ha elég erőt fejtek ki. De sajnos én is megöregedtem és inkább már dísz. Kár, hogy a kovácsok és Aqvilla olyan fegyvert készített nekem melyet a harcosok megirigyelnek, de életemben nem kellett még használnom. Majd este elmentem imádkozni az obszervatórium-templomba.

- Kérlek Marke utazók védőistene. Adj könnyű és biztonságos utat nekem, hogy megvédhesselek titeket isteneink mindentől akik veszteteket kívánják. Aqvilla a Lelkek Útjának védelmezője kérlek védj meg annyi lelket amennyit tudsz, hogy ők majd harcolhassanak ellenségeitek ellen. Tarkad az istenek bajnoka kérlek adj erőt és kitartást harcosainknak, hogy legyőzhessék ellenségeiteket. – Lehajtom a fejem – Közeleg az üstökös. – Majd 10 percig csöndben folytatóm az imádkozást. Mind három istennek akit megszólítottam elmormogom legalább háromszor a legkedvesebb imáját.

Ezek után nyugovóra tértem és vártam a másnap reggelt. Amikor is elindulok találkozni Mace Lancelel. Sokat hallottam arról az emberről, de keveset tudók. Talán valamelyik krónikásom vagy valám többet tud róla mondani. Másnap az istentisztelet után indultunk Blackwallba. 15 Fekete Templomos, 30 kitűnő íjász és 50 fő a palota őrségből lesz az aki gondoskodik arról, hogy ne legyen semmi bajom. Én magam a biztonság kedvért és mert Aqvilla adta nekem magammal viszem a alabárdom. Istentisztelet után kényelmes lovagló ruhába bújva ültem meg lovam és még valamikor dél előtt 1-2 órával elindultunk.

Az orkok terjeszkedéséről.

s28.postimg.cc/3m3a8az59/untitled.png