Callisto
Közzétéve: Jul 2, 2020 18:14:24 GMT 1
Post by Raven on Jul 2, 2020 18:14:24 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/728292951423320069/20200702_185555~png
Callisto
Név: Callisto (Viviana Belododia)
Kor: 20 év
Faj: ember
Jellem:
Azt mondják, egy ember jellemét sosem ismerhetjük meg teljesen. Én azt mondom, mindet nem ismerhetjük meg! Mert hol van az megírva, hogy csupán egyetlen lehet belőle. Minden nap új és már miért fordulnál hát egyféle arccal felé. Amikor kedves vagyok, nagyon kedves vagyok. Amikor gonosz pedig nagyon, gonosz. Mint mindannyian. Tegnap máshogy nevettem, mint ahogy ma fogok. És holnap talán már sírni fogok mikor pedig nevetnem kéne. Hogy milyen is akkor Callisto? Amilyennek éppen kedve tartja. Csodás szörnyeteg, démon, vagy kedves angyal, aki vigyáz rád. Olyan, mint mindenki és mégis más, mint bárki más.
Küllső leírás:
Súly: 50 kg
Magasság: 163 cm
Hajszín: Hamu szőke
Szemszín: Kék/barna
Az egész testét hegtetoválások fedik.
Történet:
Oda kint már hajnalodik, érzem a levegőben, a nap nemsokára felkel és megcsillan majd az üvegeken, amik a kocsin vannak felakasztva. De leeresztet zsanérokon és a behúzott függönyökön ezek nem fognak át jutni. Itt órák múlva is ép olyan sötétlesz, mint most. Soha véget nem érő éjszaka, ha úgy akarom. Angyal megmozdul rajtam.
-Mondj egy mesét Callisto!- Végig simítom az arcát.
-Milyet szeretnél hallani?
-Nem tudom, valamit, amit még nem mondtál el.
-Szerencséd van, rengeteg mesém van még. Most akkor elmondok egy igaz mesét.
Volt egyszer, mert minden mese így kezdődik, egy kislány, aki egy varázs világban született. Ahol az emberek mind csodálatos erőkkel bírtak. Volt, aki beszélt a szellemekkel, volt, aki képes volt repülni, elrepülhetett akár a csillagokhoz is, hogy köszönthesse őket. Volt olyan, aki reggel mikor felkelt tüzet reggelizett és este mielőtt lefeküdt a tüzet a gyomrából egy fáklyára fújta, hogy ne égesse a gyomrát. A kislány nagyon boldog volt itt. Szebb volt és okosabb, mint akármelyik másik kis hercegnő. De éppen emiatt is került bajba. Hiába volt a világa csodaszép és fényűző. Egy szörnyű szörnyeteg átsiklott a kastélyát őrző vízköpők között. Bár azok a vízköpők nagyon éberek voltak. Az nap mégsem látták a szörnyet, mert az egy tündér álcáját vette magára. Olyan almát adott a hercegnőnek, aminek a belseje mind cukorból volt, és azt mondta kaphat még többet is, ha a lány vele megy. A lány pedig félt ugyan, de nem gondolta, hogy félnie kell a tündértől ezért követte, őt. A tündér világa azonban egész más volt, mint ahogy azt a szegény teremtés elképzelte. Nem teremtek birodalmában cukor almák, sem nagy szemű szőlők. Minden gyümölcs keserű volt a húsuk kukacokkal teli. A sárkányok minden este tűzzel vették körbe birodalmát, így nem volt szabadulás, gonosz kígyók figyelték minden mozdulatát. Boszorkányok mosdatták, forrón izzó véres fürdőkben, hogy kedvére tegyen a gonosznak aki többet már nem tűnt tündérnek. Szegény hercegnő olyan rengeteget sírt, hogy akár csak Alice könnyei az övéi is tavat alkottak. Volt, hogy azt kívánta bár ne folynának át a könnyei a rácsok között, bár tudna annyit sírni, hogy a tó elérje a menyezettet. Bárcsak elmerülhetne, bárcsak belefulladhatna a könnyeibe. De a rengeteg könny mind átfojt a rácsok között, a tó sosem emelkedett magasabbra a szoba közepénél. És sosem tartotta távol a gonosz tündért.
Egy nap aztán a lány úgy döntött nem sír tovább az otthona után, eltörte csodás koronáját, porrá morzsolta a álomszép gyémántjait és felállt a ketrecében. Aznap eljött érte a gonosz tündér, ezer féle képen kínozta apró testét, míg az teljesen megváltozott és ép úgy nézett ki, mint az övé. És akkor a magasba dobta az apró elgyötört testet, és az mondta. „Táncolj!”. És bár a lány nem gondolta, hogy menni fog, de táncolt. Úgy érezte ő is repül végre, a szíve boldogan vert, minden mozdulattal fényesebben ragyogott a bőre és úgy érezte egy lesz majd a csillagokkal. Amikor a gonosz tündér visszarántotta őt egy kötélnél fogva. Újra az alma ízét érezte a szájában, de ezúttal, nem volt olyan, mint a cukor, édes volt, mint a műanyag, a szájpadlására ragadt fojtogatta. Aznap a hercegnő más gyümölcsöket is megkóstolt. És utána minden éjjel. A legtöbb gyümölcs nem is számít honnan jött borzalmas ízű volt, mindegyik húsa rohad, férgek tekergőztek mindegyikben, volt, amelyik mérgező is volt és a lány rettenetesen beteg lett tőlük. És mindegyik előtt táncolt a levegőben. Egyre jobban táncolt és egyre magasabbra jutott. De nem számít milyen közel került a csillagokhoz, a lánc a bokáján végül mindig visszarántotta őt a földre. És a rohadó gyümölcsökből kellet ennie, minden egyes nap, hogy ne pusztuljon el. De a hercegnő nem sírt soha többé.
Mivel nem látott többet könnyet a lány szépséges arca, egy nap a gonosz tündér egy csodás fehér galambot adott neki. A galamb és a lány ezen túl együtt táncolt minden este, és hiába a keserű gyümölcsök. Fent a magasban, újra meg tanult mosolyogni. Azt kívánta bár neki is lehetnének szárnyai és együtt elmehetnének, de hiába. Ahogy a kicsi galamb a kalitka rácsinak, ő a láncának rabja volt. Nem mehettek sehova. Egy este aztán egy szörnyű vacsora után, a kicsi galamb egy csodás gyümölccsel repült vissza a lányhoz. Még sosem látott és kóstolt olyan gyümölcsöt, nem is hasonlított egyikre sem. Nem volt olyan édes, mint a cukor alma, de sokkal, sokkal, finomabb volt nála. Egyszerre volt, édes és keserű és bár ketten is ettek belőle, mintha sose fogyott volna el. A gonosz tündér azonban meglátta őket, ahogy a gyümölcsöt eszik. Azt, amit sosem szabadott volna megízlelniük. Hihetetlen mérges lett és azzal fenyegetett, hogy eltöri a galamb szárnyait, hogy ne tudjon a hercegnővel repülni. A lány könyörgött a tündérnek, hogy bocsásson meg neki, hamis gyöngyöket sírt és azokkal próbálta lefizetni, de nem tudta megvenni a tündért. Végül a lány egy csókot ígért a galambért, hiszen nem maradt semmi mása. A gonosz tündér elfogadta a lány ajánlatát, de azzal nem számolt milyen édes is lesz a hercegnő csókja. Ahogy az ajkuk összeért a tündér megízlelte a lányt is, minden érzését, fájdalmát, félelmét, szeretettét. Ott ahonnan ő származott viszont nem voltak ilyen érzések így nem is állhatta őket sokáig, egy pár percig csapongva élt át mindent, amit a kicsi hercegnő majd egyszerűen felrobbant. A hercegnő láncai pedig abban a pillanatban eltörtek. Több napig csak táncoltak a galambbal a csillagok között kergetőzve. Az új uralkodó minden jóval elhalmozta őket. És egy nap még a hold is olyan közel jött hozzájuk, hogy megtekintse örömöket, hogy úgy tűnt felülhetnek sarlójára és megérinthetik arcát. Ám a lány megcsúszott sima felületén és lezuhant a mélybe. Attól a naptól nem volt képes többet repülni, csupán csak a földről csodálhatta a csillagokat anélkül, hogy még egyszer üdvözölhetné őket. A galamb egy ideig még vele maradt, és próbálta rávenni, hogy jöjjön vele, de a lány nem tudott, akárhogy akart is. Végül pedig egy csodás paradicsommadár elcsábította a galambot. A hercegnő nem tehetett mást minthogy lentről nézte ahogy ketten együtt osztoznak a táncon. Vége.
-Így nem tetszik.
-Hálátlan.- Mondom miközben végig simítok a haján.- Többet nem mesélek neked.
-Miért nem maradt a galamb a hercegnővel?
-Mert neki tovább kellet repülnie.
-Akkor is maradnia kellet volna.
-Nem lehet
-Miért?
-Mert a hercegnő megharagudott volna. Többet nem fogadott volna el tőle semmit.- Jó pár percig csak csend van. Azt gondolom, hogy alszik, de újra megszólal.
-Ennyire utálod?
-Ki tudnám tépni az össze tollát egyesével, és aztán összetörni a csontjait és nem unnám egy percig sem. Mű fehér hajú ribanc.- Mondom hidegen. Erre van képe és kinevet.- Most, meg min nevetsz?
-Semmin, ne haragudj.- Hozzá vágok egy párnát.
-Ki foglak dobni hallod?- A következő csöndben már tényleg elnyom minket az állom. „A galambnak a hercegnővel kellet volna maradnia” Akkor miért nem érzem így mióta az a gebe van a helyemen?
Felszerelés:
Hullahop kard
Tőrök (mindig van nála elrejtve legalább három. )
Jelmezek és parókák változatos állapotban.
Gyütögetett holmik: Gyöngysorok, törött babák, kések, mesekönyvek, porcelán szobrocskák. (Ezeket ott szedi össze ahol tudja)
Lakókocsi: csak alvásra alkalmas egyszobás lakókocsi, nincs benne se mozsdó se konyha de ha lenne is elöntenék a kacatok. Viszont a kocsi nagy része egy ágy ahol könnyen elfér mondjuk 2 és fél ember.
Egyéb: gyűjtögető. Jellemzőek rá a gyors hangulatváltások. A válla megsérült egy zuhanásban előadás közben ezért nem bír ki egy előadást. Rövidtávon képes a gyakorlatokra, de hosszú távon a régi sérülése fájni kezd, és a vállán sem elég erős az ízület ahhoz, hogy annál fogva dobálják. Ezért már nem artista hanem porondmester, és mivel elég találékony ha történetekről van szó elég jó benne.
NPC: Anghel Gusa (Angyal)
Kor: 19
Faj: ember
Nem: Férfi
Jellem: Calistó ellentéte szinte mindenben, kívülről mindig nyugodt és azt a benyomást kelti hogy nem ártana a légynek sem. Ami talán így is van. Mivel elviseli Callisto minden hisztériás kitörését és őrült rigolyáját kijelenthetjük, hogy kivételesen türelmes.
Súly: 65 kg
Magasság: 170 cm
Hajszín: fehér
Szemszín: Kék/barna
Történet: Callistó partnere volt a trapézon 5 évig. Mivel gyakorlatilag folyton egymás kezében volt az életük ezért természetes hogy előbb barátok aztán szeretők lettek. Amikor Callisto lesérült új társat kapott de a kapcsolatuk megmaradt.
