Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Apr 21, 2018 23:09:37 GMT 1
Post by Raven on Apr 21, 2018 23:09:37 GMT 1
Kyushu sziget, Hyuga Aria : Arashi Az utolsó ügyed nem sikerült valami fényesen, a youkai akit el kellet fognod nem volt nagy ellenfél, de az elég rosszul eset, hogy a fogadós ezután is át akart verni, úgyhogy kénytelen voltál más irányba folytatni az utad. Sebaj, ezekben a zavaros időkben a szellemek is mintha megágyaltak volna, olyan youkai okat és ayakashikat vadászol le városokban, akiknek a közelükben sem kéne lennie. Viszont így legalább ritkán maradsz éhen és fedél nélkül a városokban. A következő megálló pedig egy kikötő város, drága helyek, de biztos találsz majd munkát. De ahogy előre haladsz hirtelen zajt hallasz a hátad mögül, nem a legforgalmasabb ösvényen jöttél, így számítottál az ayakashik és youkaiok jelenlétére, Esetleg banditákéra is, de a legtöbben a közeledbe sem jöttek miután rájöttek mi vagy. Ez viszont most más egy vadállati üvöltés, női sikoly, hatalmas puffanás, aztán ahogy megfordulnál valami hatalmas, erővel neked repül és ledönt a lábadról, elég nagy súllyal nehezedik rád.
Ahogy sikerül magadhoz térned azt is sikerül megállapítani mi talált el, egy fiatal nő az, meglehetősen furcsa öltözetben, még annál is furcsább dísszel az arcán(nyugati szemüveg), aki még mindig az öledben ücsörög, ahova érkezett.
Nem túl kényelmes, egyrészt mert nem tudsz miatta mozogni, és másrészt mert az embereket is igyekszel ennél jobban kerülni. De legalább láthatóan nem sérült meg, még. Mert ebben a pillanatban a repülést indítványozó tényező is felbukkan az úton, egy hatalmas vadkan szellem képében. Ezt hogy hozta össze nő? A vadkan szellemek nem nehéz ellenfelek, számodra. Nem túl okosak, bár az erejük félelmetes lehet, nem igazán mennek emberek közelébe. A nő csak felszisszen ahogy észre veszi a vadkant. Van ugyan az oldalán egy kard, de nem úgy néz ki, mint aki meg tudja magát védeni. Persze ha volt tehetsége magára haragítani egy erdei szellemet akár ott is hagyhatod, amúgy sem úgy néz ki mint aki dúskál a pénzben.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Apr 22, 2018 0:00:19 GMT 1
Post by Raven on Apr 22, 2018 0:00:19 GMT 1
Kyushu, Gotho sziget
Nojiko & Itoshi Nojiko
Pár napja értél le a hegyekből a magaddal hozott víz és élelem eddig nagyszerűen kitartott. Egyetlen bánatod van, emberrel még egy darabbal sem találkoztál. A hegyi állatok többé kevésbé ugyan barátságosan fogadtak, de azért az mégsem ugyanaz. Most is egy mókás kísérőtársat kaptál magad mellé, illetve kapásból kettőt is. A fiatal őz mama és a borja hűségesen kísér téged, már egy pár órája, bár a sárkányok ragadozók mégis amíg nem szeretnéd megenni őket az állatok legalább olyan jól érzik magukat melletted, mint Aranjia vagy a tengu mellet.
Érdekes módon tokagét csak a kígyók kedvelték igazán, meg a kisebb gyíkok. Még legalább egy fél órát sétálsz így a nyomodban az őzikékkel míg az egyik elkapja hátul a ruhádat, ahogy megállsz te is érzed, hogy megéheztél de alighogy előveszed az utolsó adagokat az ételből amiket Tokage készített, amikor ismerős hangokat hallasz. Varjú károgás. Nem halottad a hangot mióta lejöttél a hegyekről, a tengút segítő varjak hangjára emlékeztet. Te magad sem tudod egészen miért, de úgy döntesz utána jársz ennek a lármának.
Kicsit arrébb meg is találod a varjakat, elég érdekes alakzatban, vagy egy tucat varjú csipked valamit, ami jobb híján egy rongydarabnak tűnik, a kísérőid viszont jóval előtte megállnak és nem hajlandóak a közelébe menni. Ahogy közelebb mész, vagy ahogy elkergeted a varjakat egy fiú fekszik a fűben, a varjak nem igazán okoztak kárt benne szerencsére, viszont nem is néz ki úgy mintha magánál lenne. Mellette a fűben egy ijesztő maszk és egy kard hever amin egy szakadt papír és egy írás van, de hiába tanítottak meg olvasni, ezeket az írás jeleket nem ismered. Amikor pedig közelebb hajolnál a fiúhoz a szemei hirtelen felpattannak és felül, egy pillanatig fókuszálnia kell, hogy tisztán ki vegye az arcod. És hát rajta is van mit nézni, fekete haja kócos és tele van fűvel, meg valami ragaccsal ami valószínűleg vér, mint ahogy a ruhájára is az van száradva és a szája szélén is van egy kevés, még mielőtt bármit is mondhatnál megszólal.
-Te meg mi a fene vagy és miért van egy város féléves jövedelme a fejeden?- Bármit is válaszolnál erre ismét beléd folytják a szót. Két hatalmas youkai robban ki a fák közül és néz rátok, az egyik rád szegezi az úját és rád kiabál.
-Hol van az a yasha? Azzal a vigyorgó pofával. Mondjátok el most vagy mindkettőtöket felfallak! -Felfalunk.- Javítja ki a másik -Igen, felfalunk. -Mindkettőtöket.-Kontrázik még rá. Hát igen határozottan nem egy okos jellemek.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Apr 22, 2018 23:02:07 GMT 1
Post by Aria on Apr 22, 2018 23:02:07 GMT 1
Arashi igyekezett gyorsan haladni. Bosszantotta, hogy nem a tervezett utat követi... a fogadós miatt hamarabb kellett a kikötőváros felé indulnia, mint eredetileg szeretett volna. A megállók számát is csökkentette... nem mintha rajongott volna a városi emberek zajos, és ellenséges társaságáért, vagy nem tudta volna értékelni az utazás nyugalmát, de az élelme fogytán volt, és éjszakánként sem szívesen bízta magát az időjárás kegyelmére. Előre nézett, kissé a lába elé, így a kalap jól rejtette az arcát, de viszonylagos biztonsággal támaszkodhatott a látására is, és különösen a hallására, hogy megérezze az esetleges támadást. A sikolyt és az üvöltést meghallva természetesen azonnal reagál, hátrafordul, és adott esetben kész lenne fegyvert rántani, de nekirepülő nő ebben egyértelműen meggátolja. Nem nehéz kitalálni, hogy a sikoly is tőle származhatott. Arashi azonnal realizálja, hogy a nőnek hála nem tud felkelni, nem tud kardot rántani, és még a kalapját is leverték. Éppen nyitná a száját, hogy egy csípős megjegyzéssel kérje a nőt, hogy szálljon le róla (sejthetően amint megsejti, hogy yasha, amúgy sem maradna szívesen a közelében, pláne nem rajta) és hagyja tovább haladni, mikor kiszúrja a vadkant. Ez már némileg felkelti az érdeklődését, bár inkább rosszindulatú humort csal elő belőle... Mennyire kell egy embernek szerencsétlennek lennie, hogy feldühítsen egy ilyen szellemet? Ironikusan, de egyelőre nyugodtan jegyzi meg, miközben a tekintete végig a vadkanra, és nem a nő arcára szegeződik, folyamatosan felmérve a távolságot. - Szállj le rólam, és akkor talán érdekelni fog annyira, hogy lehettél ilyen ostoba, hogy nem hagylak meghalni. Ha a nő feláll, Arashi gyorsan talpra ugrik, és a fegyveréért nyúl, eddigre a vadkan valószínűleg el is éri őket. Ha nem, abban az esetben nem csinál erkölcsi kérdést a dologból... mivel valószínűleg sokkal erősebb nála, egyszerűen lelöki magáról, ha még kiléphet a konfliktusból, egyszerűen letér az útról, ha nem, abban az esetben ugyancsak fegyvert ránt, de csak az önvédelemre koncentrál, egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy a nő megsérül-e.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Apr 23, 2018 22:34:42 GMT 1
Post by Zima on Apr 23, 2018 22:34:42 GMT 1
Nojiko szereti az erdőt. Hallgatni a szél zúgását a lombok között, együtt énekelni a madarakkal, vagy csak úgy gyönyörködni a természet csodáiban. Napok teltek el, mióta elhagyta a hegyet, hogy világot lásson. Nem tévedhetett el, hisz követte a Tokage által javasolt ösvényt. Azonban emberrel még nem találkozott. Titkon szerette volna remélni, hogy az első település előtt találkozik valakivel, de úgy tűnik még várnia kell. Mélyet sóhajtott. Útitársaira pillantott és rájuk mosolygott. Milyen aranyosak. Milyen hűségesen követik. Úgy tűnik, egyelőre be kell érnie velük.
Még úgy fél óráig járják az ösvényt, mikor az egyik kísérője elkapja a ruháját. Kérdőn pillant rá. - Mi az Őzike-chan? Megéheztél talán? Most, hogy így mondod… talán megállhatunk enni néhány falatot. Így is tett. Már majdnem kibontotta az utolsó adag ennivalót, mikor károgásra figyelt fel. ~ Varjak… de ők nem tengu-kun barátai… ~ Hezitált egy pillanatig, de végül elrakta az elemózsiát és a hang irányába indult. Persze figyelt a környezetére, nem tudhatta, mit jeleznek a madarak… Néhány perc után megtalálta a hangforrást. Egy tucat varjú csipkedett valamit. Vagy talán… valakit? Nojiko óvatosan közelebb ment, de kísérői nem követték. A madarak a lépteire elszálltak, így jobban megszemlélhette a földön fekvő alakot. Egy fiú az, aki úgy tűnik, nincs magánál. Mellette ott hever egy kard egy szakadt papírral és írással. Nem illik elolvasni más levelét, de még ha akarta volna sem tudta volna. Nem ismerte azokat a jeleket. Kicsit odébb egy különös maszk pihent a fűben. Mintha látott volna már hasonlót… ~ Gondolkozz, Nojiko, gondolkozz…! ~ Miközben próbált rájönni, hol látta korábban, közelebb hajolt. ~ Vajon jól van? Mi történhetett vele? Tudok rajta segíteni? ~ Nem tudja azonban megvizsgálni, mert a fiú hirtelen felül és rámered. Kissé elhúzódik és figyel, hátha el is kell ugrania. De nem mutat fenyegető magatartást. A reakciójára a lány kérdőn oldalra dönti a fejét. ~ Hát ezt meg hogy érti? ~ Nem tudott azonban válaszolni, mert két youkai jelent meg és dörrent rájuk. Nojikot nem ejtették a fejére, átlátott a helyzeten. Kissé csalódott volt, bár nem mutatta. ~ Akkor Tokage fajokról szóló óráiról volt ismerős az álarc. Pedig reméltem, hogy emberbe botlok… ~ Nem szólt végül semmit, csak kérdőn nézett rájuk.
Miután a két behemót otthagyta őket és hallótávolságon kívülre kerültek, megérintette a fülbevalóját és a fiúra nézett. - Hogy értetted, hogy egy város fél éves jövedelme van a fejemen? Ezek még csak nem is a legszebb ékszereim… Egyébként… tudok valahogy segíteni? Látom megsérültél… Nem mintha nagyon titkolni tudja majd, meg kéne neki, de inkább úgy döntött, még nem mondja el, hogy félsárkány.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: May 19, 2018 22:27:56 GMT 1
Post by Raven on May 19, 2018 22:27:56 GMT 1
Kyoushu sziget, Hyuga, Kikötő Aria: Arashi -Au au au…- A nő először ép csak felül az öledben, ezzel olyan pózba kerülve ami finoman szólva is zavarba ejtő, de nem úgy tűnik mintha ezt észre venné, csak amikor rászólsz, hogy esetleg leszállhatna rólad. Nagy szerencséjére eléggé el vagy foglalva a vadkan tanulmányozásával, hogy ne vedd észre ahogy az arca paradicsom pirossá nem válik, miközben téged bámul. Bár valószínűleg így is tisztán érzed magadon a tekintetét, ami különösen frusztráló lehet, hiszen nem vagy ehhez szokva. Hosszú másodpercek kellenek amíg a nőnek a szavak jelentései is eljutnak az agyáig és talpra szökken. A vadkan szellem láthatóan a következő rohamra készül a lány viszont nem is foglalkozik vele.
-Izé… nem sérültél meg?- Ezen a ponton, megérné megkérdezni, van-e valami gond a fejével, csakhogy erre nincs időd, mert a szellem elbőgi magát és neked lódul. A nőt bizony el kell löknöd az útból, hogy ne legyen kettőtök között. Ahogy sejtetted is a vaddisznó szellem nem ellenfél számodra, az egész küzdelem max 10 percig tart. Ez idő alatt a nő szerencsére eltűnt a közeletekből. Azonban amikor a kegyelem döfést akarnád bevinni a vadkan szellemnek, ismét megjelenik.
-Várj!- Hangzik a kiáltás mögüled és már előtted is áll szétárt karokkal.- Ne öld meg kérlek!- Hajol meg előtted.-Hálás vagyok, hogy megmentettél, de nem a vaddisznó hibája volt, ő csak a kölykeit védte. Nézd.- Mutat oldalra ahogy felegyenesedik. A nagyjából derékig érő „kis” malacok az erdő és út határán állnak, reszketve, csillogó szemekkel bámulnak rátok.- Eltévedtem és egy erdei szentélyben kötöttem ki. Mivel ott nem találtam senkit, gondoltam majd valaki útba tud igazítani és akkor láttam meg a vadkant, gondoltam megkérdezem merre találom az utat, de nem néztem a lábam elé és véletlenül ráléptem az egyik kismalacra.- Ahogy beszél egyre biztosabb vagy benne, hogy nem normális és hagynod kellet volna a fenébe. Hogy köthetett ki egy erdei szentélyben, amikor az azokhoz vezető út, csak annak nyílik meg aki keresi? Hogy gondolhatta, hogy egy vadkan útba igazítja? Egyáltalán honnan vette, hogy szerencsés akármelyik erdei szellemmel próbálkozni? Ha nem tudja, hogy szellemről van szó, még rosszabb. Akkor azt gondolta, hogy a madarak majd el éneklik neki merre van az út? Közben a vaddisznó szellem is magához tér de, mivel megsérült nem kockáztat meg veled még egy összecsapást, csak elindul a kicsinyeivel vissza az erdőbe. Bár az egyik kis malac még visszafordul, és felétek böfög amiből mintha azt vennéd ki. „Hülye nő”. Ha ez elég sokk volt és elindulsz a város felé a nőt faképnél hagyva, nem sokára utánad fut, egy ideig csak némán követ, bár mintha többször neki kezdene valami mondókának. Végül elkezdi összerakni mit akar.
-Izé… Öhm…-Azért nem megy akadás mentesen.- Köszönöm hogy megmentettél a vaddisznótól!...-csak kinyögte. de ezután is a nyomodban marad és ugyanazt eljátssza mégegyszer.
-Izé… Öhm… lehetne hogy… izé… el kísérnél a kikötő városba?... Várnak rám, de amikor a disznóval verekedtem elejtettem a térképet és nem tudom merre kell menni…- Mire sikerül mindet végig mondania még a szemüvege is elpirul.- Nagyon hálás lennék, és azok akikhez megyek biztos hasonlókép éreznek majd, egész biztos szívesen vendégül látnának, még biztos nincs szállásod a kikötőben. Igaz?.... De ha igen az sincs ingyen nem igaz?- sasszézik be eléd és miközben elmondja a szerinte "mindent visz" érvét hátrafelé megy veled szembe. Aztán ha nem kapod el seggre is ül előtted.
Ha belemész hogy elkíséred (úgyis arra mész) bemutatkozik neked.
-Egyébként, a nevem Kanna, örülök, hogy találkoztunk.- Lehet hogy, a lány tényleg gyenge elméjű mert még mindig nem mutatja jelét annak, hogy tudná mi vagy. Ha ezek után nem mutatkozol be magadtól megint elpirul.- Izé… Öhm… Megkérdezhetem a neved?- Aztán, ahogy megtudja csevegni kezd. Az időjárásról, a városi emberekről, a hajókról, a madarakról, elmondja, hogy bár van nyugatról iránytűje és bár mindenhova visz térképet, mégis mindig eltéved mert annyi féle út van és ezért általában el is késik mindenhonnan. (Ahogy most is.) Ha megkéred, hogy hallgasson akkor nagyjából 3 percig bírja aztán fojtatja. Közben egyértelműen nem várja el, hogy csatlakoz a beszélgetéshez, csak mondja ami éppen az eszébe jut. Így juttok el a városig, ahol ha elfelejtetted volna milyen az emberek bíráló tekintette most eszedbe jut. De érdekes mód te kapod a kevesebbet. Néhány embernek ugyan feltűnik, hogy más vagy, de a legtöbben a lány nem mindennapi ruházatán vannak megbotránkozva, ilyen mondatokat hallasz.
-Hogy vehet fel egy lány ilyeneket? -Mi az a nyugati dolog az arcán?... izléstelen. -Nem gondoltam volna hogy vidéken ilyen szemérmetlenek.
A társaságod ezekkel nem törődik, ugyanúgy beszél tovább. Aztán egyszer csak megáll és elkapja a ruhád.
-OK innentől tudom merre kell menni. Köves!- Nyilván az ingyen szállásra gondol, amit ígért, másrészt nem biztos, hogy jó ötlet követni, hiszen még az egyetlen városba vezető úton is majdnem eltévedt. (a majdnem, csak azért, mert vagy elkísérted vagy követett). (Ha hagyod hogy ő vezessen egy papírcetlit fogva kb 4 órán keresztül bolyongtok, a város, a kikötő és az erdő között. Míg végül közli, hogy ő ezt nem érti és el nem kezdi galacsinná gyűrni a papírt. azzal a felkiáltással hogy: Akkor megkérdezünk valakit!) (Ha van eszed és elveszed tőle a papírt, már az indulásnál, akkor könnyedén megtalálod a papírra írt címet, lévén az az egyetlen főút végén fekszik.)
Majd döbbenten állhatsz a kikötő elöljárójának a háza előtt. Az impozáns kastély pár méterre van a kikötő szélétől és a hatalmas épület már kívülről is lenyűgöző látványt nyújt. Nyilván az ő kezén folyik át a kikötői bevétel és abból szedte így meg magát, meg még talán néhány kereskedőből.
-Menjünk be, már eleget késtem! Neked pedig még tartozom egy vacsorával, nem lenne jó lekésni.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: May 20, 2018 15:00:26 GMT 1
Post by Raven on May 20, 2018 15:00:26 GMT 1
Gotho sziget, Kyoushu Zima & Raven Nojiko & Itoshi Napok óta bolyongok itt, hiába találtam meg a szellemet akit kerestem, sikerült meglépnie, így nem tudtam meg tőle semmit. Eredetileg csak pár percre akartam lefeküdni a fűbe, a sebeim is fájtak és fáradt is voltam, végül elaludtam. Még a varjak se tudtak felébreszteni, annak a lánynak a jelenléte viszont azonnal felvert.
Először azt hittem szellem lehet, de nem mutatok szándékot a támadásra. És az a furcsa megjelenés, a szarvak, a hosszú farok, és azok az arany ékszerek. Még sosem láttam egy emberen ennyi aranyat.
-Ki vagy te és miért van, egy város féléves jövedelme a fejeden?- Ha jól látom sikerült megsértenem, de nincs ideje válaszolni. Az a két youkai… Már megint ezek… Nem lenne szórakoztató kinyírni őket és még fáj is az oldalam. Úgyhogy halál nyugodtan válaszolok amíg a mellettem lévő lány gondolkodik.
-Jah hogy ő. Arra ment!- Mutatok az ellenkező irányba. -Hmm… Bölcsen teszed hogy segítettél. -Bölcsen bizony. -Igazán nincs mit.- Felelem nyugodtan mosolyogva. Ott van mellettem a maszk a földön, eszembe se jut érte nyúlni, úgysem szúrják ki. És tényleg, már el is tűntek a random irányba. Ki is nevetném őket, de már az első lélegzetnél belém nyilall a fájdalom. Most már mindenem fáj, kellet nekem a fűben aludni. Akkor vissza a lányra. Vajon van nála kaja?
-Hogy értetted, hogy egy város féléves jövedelme van a fejemen? Ezek nem is a legjobb ékszereim.-Ezt a fejére ejtették. Képes azokban a cuccokban egyedül mászkálni, pedig nem tűnik nagy hatalmú szellemnek. Sóhaj.
-Egyébként… Tudok valahogy segíteni? Látom megsérültél… -Nincs véletlenül kajád? Egy pár napja már nem ettem.- Nem áll szándékomban megengedni, hogy egy idegen piszkáljon, nemsokára egyébként is jobban leszek. Legalább ennyi előnye van a szellemvérnek. Viszont éhesnek, éhes vagyok. /Nojiko: Ha adsz neki enni, akkor megköszönés nélkül természetesen kb. ött perc alat felfalja aztán talpra szökken/ -Egyébként nekem még el kel jutnom Hizenbe, szóval viszlát.- Mosolygok a lányra. Majd pár lépés után még vissza fordulok.- Egyébként a helyedben nem járkálnék ennyi arannyal a fejemen. Mert vagy megölnek, hogy elvegyék, vagy neked kell majd megölnöd egy csomó embert, hogy ne tegyék meg. Egyébként se túl biztonságos egyedül egy nőnek, de nem mintha lenne hozzá közöm… Na viszlát!
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: May 24, 2018 16:29:01 GMT 1
Post by Zima on May 24, 2018 16:29:01 GMT 1
A kis közjáték után nyugodtabban tudtak beszélni. A fiúra ráfért volna az ellátás, de nem kért belőle. Persze Nojiko megértette, hisz ő sem engedné egy idegennek, hogy a sebeinél matasson. Meg valószínűleg viszonylag hamar meg is fog gyógyulni, hisz yasha. Ha segítséget a sérüléseinél nem is, de ennivalót azt kért. - Tudok adni. A táskájában kezdett kotorászni. Kissé fájó szívvel tette, hisz ez az utolsó adag élelme Tokagétól, de hát szegény fiú napok óta nem evett. Megtalálta a kis csomagot és a felét a fiúnak nyújtotta. Hát igen, azért mégis csak Tokage utolsó adag főztje… Meg egyébként is ő is enni készült. - Tessék! Csöppet rosszul esett a lánynak, hogy meg sem köszönte, de nem akarta a szemére hányni. Ő is hamar végzett az elemózsia elfogyasztásával és felállt. A fiú elköszönt tőle, de még távozása előtt adott neki néhány tanácsot. Nojiko arca enyhén elsötétedett, szemöldökeit kissé összehúzta. Neki csak ne mondják meg, mit csináljon. De Tokage is óva intette és ezért küzdött, hogy ne hozza az ékszereit. Meg hogy jobban fedje a kilétét… Kelletlenül sóhajtott. Bár mire is számított? A világ veszélyes… Voltaképpen még szerencséje is van, hogy ez a yasha ilyen rendes volt hozzá. Meg kell fogadnia a kapott tanácsokat. Látta, hogy a fiú is nagyon méregeti, mi lehet. Jobb lenne, ha meghúzná magát. Nagyot sóhajtott. Odalépett két útitársához és megsimogatta a fejüket. - Köszönöm, hogy elkísértetek, de itt elválnak útjaink. Örülök, hogy találkoztunk! Őz-chan, Őzike-chan! Vigyázzatok magatokra! Rájuk mosolygott, majd a fiú után sietett. - Várj! – kiállt utána és reméli, hogy bevárja (bár előbb-utóbb csak beéri) – Én is Hizenbe tartok. Veled mehetek? Persze nem szeretnélek zavarni… Egyébként Nojiko vagyok. Téged hogy szólíthatlak? Miközben a választ várta csöppet sem lassítva elkezdi kiszedni a fülbevalóit, majd elteszi azokat a táskájába. A gyűrűit és karkötőit is beteszi. A nyaklánca nem látszik ki a felsője alól, így az marad. Ha a fiú furcsán néz rá csak ennyit mond: - Igazad lehet, meg otthon is mondták, hogy ne hozzam… Végig látszik az arcán a szomorúság, hogy meg kell tőlük válnia, nem viselheti őket. Még ezeket sem! Pedig nagy részük csak tört arany! Látszik rajta, hogy kissé elgondolkodik, majd elkezdi leszedni a fejdíszét. Vagyis… csak szeretné… úgy tűnik, beleakadt a hajába és hiába próbálja kiszedni, nem sikerül. - Izé… tudnál segíteni?
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: May 29, 2018 17:24:49 GMT 1
Post by Aria on May 29, 2018 17:24:49 GMT 1
Arashi épp ki tudta húzni a kardot, a bal lábát kicsit hátracsúsztatta, védekező pozícióba helyezkedett, amikor meghallotta a lányt, aki pillanatokon belül a látóterébe is betolakodott. "Izé... nem sérültél meg?" Majdnem megjegyzi, hogy "Én nem, de még egy hasonló kérdés, és te meg fogsz", de aztán úgy dönt egy harc előtt, és ezzel a lánnyal még a cinizmusra is sajnálja az energiát, így fél kézzel egyszerűen ellöki az útból, egyáltalán nem foglalkozva vele, hogy hol landol. Épp időben újra megragadja a kardmarkolatot, egy rövid csúszással kitér, és oldalról támad a vadkanra. A gyenge pontokat már volt lehetősége kitapasztalni, nem kell új trükkökhoz folyamodni, csak a régi harcok egyszerű logikájában bízni, hogy gyorsan, és hatékonyan intézze el. Harc közben kellemes, hogy nincsenek meglepetések, nincsenek csavarok. Amikor a vaddisznó már sérült, felemeli a kardját, szúró pozícióba, a lány azonban megint elé ugrik, védelmezőn széttárva a karjait a vaddisznó előtt. Arashi leengedi, de még nem teszi el a kardját, és ahogy végighallgatja a szavait, néha a pengéjét, néha a vadkan mozgását figyeli, nem nézve a lányra. Az, hogy "kikötött" egy erdei szentélyben már önmagában elég furcsa, de amikor eljut oda, hogy útbaigazítást akart kérni egy vadkantól, a férfi akkor veszti el végleg a fonalat. A lány ráadásul leplezetlenül bámulta, ami enyhén sejteti, hogy fogalma sincs, mi is ő, és sajnos az eddigi akciói alapján teljes mértékben elképzelhetőnek tartja, hogy új ismerőse egy teljesen hagyományos vaddisznótól is könnyedén kért volna útbaigazítást. - Pontosan mennyire vagy elmeroggyant? - kérdezi barátságtalanul, továbbra sem nézve fel, csak követve a vadkan mozdulatait, ahogy feltápászkodik. Igazából a választól függetlenül elfordul, letisztítja a kardját, majd visszacsúsztatja az oldalán lógó hüvelybe. Az utazókalapról úgyis lemondhat, a vadkan sikerrel rátaposott, így magában megállapítja, hogy a következő városban muszáj lesz vennie egy újat, és elindul az úton. Hamarosan meghallja a lány trappolását, és akaratlanul is forgatni kezdi a szemét. Mikor köszönetet mond, egyáltalán nem reagál, mikor viszont nagy nehezen kinyögi, mi baja, majd hátrafelé sétálva sikerrel elbotlik egy kőben, elkapja a könyökét, hogy visszanyerje az egyensúlyát. A kikötővárosba tart, tehát így is, úgy is kénytelen lesznek egy úton haladni, hacsak valamilyen hamis információval nem tereli el rossz irányba, ami egyébként csábító ötlet volt. Viszont a szállás tényleg jól hangzott, annak ellenére, hogy nem bírt megállni egy szarkasztikus megjegyzést. - Igazad van. Bár kivételes eset, hogy nincs szállásom. Az emberek általában sorban állnak, hogy vendégül láthassanak - gyorsít kicsit a léptein. - Kapkodd kicsit jobban a lábad, utálok vánszorogni. Pillanatokon belül a lány kérdés nélkül is bemutatkozik. Arashi kezd rádöbbenni, hogy zavarja, hogy a lány nem kezeli félvérként. Ez rémesen abszurd, ezt azonnal érzi. A megérzései sem súgnak semmit, nem árad felé rosszindulat, de sikerült kifognia pont egy olyan alakot, aki nem akarja átverni, de cserébe halálra idegesíti. Nem reagál semmit a bemutatkozásra, csak akkor szólal meg, röviden, amikor Kanna fülig vörösödve megkérdezi a nevét. - Arashi. - itt részéről be is fejeződhetett volna a társalgás, a lány azonban azonnal beszélni kezd. A férfi idegesen kifújja a levegőt, és először egyszerűen lehunyja a szemét pár pillanatra, és megpróbál másra koncentrálni. Magában számol, belerúg egy kőbe, csak ki bírja zárni a locsogást. Végül megszólal. - Nem tudnád befogni a szádat egy kis időre? - A lány elhallgat, Arashi pedig fellélegzik... három percre, amikor ismét elkezdődik az egész. Az út során még egyszer megpróbálja elcsendesíteni Kannát, ezúttal is csak nagyon rövid időre, végül feladja, és még gyorsabban próbál haladni, bízva benne, hogy ha a lány kellően kifárad, magától dönt a csend mellett. Beérve a városba egészen meglepi, hogy ezúttal nem ő kapja a legtöbb rosszalló tekintetet, de a kalap híján ennek ellenére is ösztönösen még lejjebb hajtja a fejét, kicsit a haja is a szemébe hullik. Amint a lány előveszi a papírcetlit, és megragadja a ruháját, egyetlen mozdulattal fogja meg a csuklóját, és szedi el tőle a papírt. Ha bármilyen méltatlankodó reakciót kap, a férfi már a papírt tanulmányozva szólal meg. - Nem akarok még órákig keringeni. Elfáradtam. Te pedig elég nyíltan kijelentetted, hogy nem tudsz tájékozódni. - tény, hogy fizikailag jóval kevésbé lenne kimerült, ha nem diktált volna embertelen tempót a lány locsogása miatt, de megállapítja, hogy így legalább az elméje jobban bírta. A kikötő elöljárójának háza azért meglepi. A lány nyilván azért is engedheti meg magának, hogy ennyire ostobaságokat műveljen, és ennyire megbotránkoztatóan viselkedjen, mert akad néhány befolyásos barátja, aki kihúzza a bajból... Arashi megfordult már befolyásosabb embereknél egy-egy démon elűzése kapcsán, de még így sem készült jó kedvvel arra, mikor útitársa az ő társaságában érkezik meg a találkozójára. Ugyanakkor tényleg fáradt volt, és éhes is... az ingyen szállás és ennivaló pedig túl csábítónak bizonyult. Azzal nyugtatta magát, hogy a lány talán bolond, de tényleg nem rossz szándékú. Remélhetőleg, akik fogadják, azok sem azok.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Jun 8, 2018 2:13:06 GMT 1
Post by Raven on Jun 8, 2018 2:13:06 GMT 1
Kyosou sziget, Hyga Aria: Arashi Az útitársad egy csepp fáradtságnak sem mutatja jelét, ahogy berontotok a palotába. A szolgálók téged azonnal megállítanak az ajtóban, őt viszont csak később sikerül "elfogniuk".
-Tonbo-san!- Kiált utána egy komor arcú szolgáló nő.- Tudom, hogy az elöljáró régi barátja, de kérem viselkedjen illendően.
Kanna erre persze megint paradicsom piros lesz. -Elnézést Noriko-san!- Mondja, majd vissza siet melléd és leveszi a cipőit. -Máris jobb. Kérlek várjatok itt, azonnal tudatom az elöljáróval az érkezésed, és a vendégedét.- A vendég szót érdekesen ejti, érezhető rajta, hogy nem örül a jelenlétednek. Miután távozik még ott marad veletek 3 szolgáló akik, nyilván arra figyelnek, hogy ne vigyetek ki, vagy be semmit. Ezt támasztja alá az is hogy pár perel később egy fiatalabb fiú áll meg melleted.
-Öhm… A kardal sajnos nem engedhetünk be, ha volnál szíves ide adni, távozáskor visszaadnánk neked.- Na persze a lányt senki nem piszkálta a két kardjáért. Ha ezt meg jegyzed csak lesütik a szemüket és morognak rá valamit, Kanna pedig elmosolyodik. és felemeli az egyik kardot.
-Ezek miatt kár aggódni, képtelenség, hogy bárki is öljön velük.- de bővebb magyarázatba nem megy bele.
A szolgálónak elég sokáig tartott előkeríteni a házigazdát, de legalább várakozás közben prímán ráláttok a kertre és Kanna sem beszélt… hozzád. Ugyanis a figyelmét pillanatnyilag egy a kertből elősettenkedő foltos vörös macska kötötte le. A hatalmas kertben épphogy csak ráláttál a kerti tóra, de tökéletes rálátásod volt a kert végében álló hatalmas cseresznyefára. Nem az a típusú fa volt, ami egész évben virágzik. És bár erre felé ennek már rég el kellet volna virágozni, ez még mindig ontotta az isteni illatát és rózsaszín szirmokkal szórta tele a kertet. Egy kettő ezekből a szirmokból még hozzátok is behullott a tárva nyitott ajtón keresztül. A fa alatt pedig, csupán mint egy illúzió, mintha láttál volna valamit, vagy valakit, de nem vagy biztos benne, lehet, hogy csak szirmok okozták ezt az illúziót a szélben.
Az elöljáró magas középkorú férfi volt, bár már valószínűleg jó ideje nem viselt kardot azért még látszott rajta azoknak az időknek a nyoma, és éj fekete hajába is alig vegyültek még ősz szálak. A férfi mögött alacsony termetű lány jött elétek. Az ő arcát nem láttad, az arcába húzott selyem kendő miatt, de a mozgásából következtethettél rá, nem lehet sokkal több egy gyereknél.
-Yoshino-sama örülök hogy találkozunk.- Hajol meg Kanna. És ha nem hajolsz meg magadtól a ruhaujjadnál fogva egy kicsit lejjebb húz téged is.
-Téged is jó látni Tonbo-san. Bár hogy őszinte legyek egy hónappal, de legalább két héttel későbbre vártunk. Miután tegnap kellet volna érkezned.- A megjegyzésre Kanna csak megint elpirul, a fátyol alól viszont halk nevetés válaszol.
-De hát One-san mindig is ilyen volt. Meg sem tudom számolni hányszor tévedt el a kastélyban is.- A vidám hangból már teljesen biztos, hogy a gazdája csak egy kislány. (One-san ként mint idősebb ismerős lányra hivatkozik és nem mint testvérre)
-Végül is azt hiszem ezt megérdemeltem. De hála a barátomnak (az te vagy) sikerült ide érnem időben, így azt hiszem, megérdemli a jutalmat amit ígértem neki.
-Időben?- Szalad fel a férfi szemöldöke.- Az nem tegnap lett volna? -De csak két hét múlva vártatok nem igaz?- Erre lemondó sóhaj és egy mosoly a válasz. -Jól van akkor mutasd be a barátodat.- Miután ez megtörtént pedig hozzád fordul.
-És mit ígért neked a lány Arashi-san- a „san” kiejtése azért elég érdekes volt, nyilván nem mondta ki könnyen, ami azt sugallja, hogy az enyhén értelmi fogyatékos kísérőddel ellentétben, ő pontosan tudja mi vagy és nem örül ennek a ténynek.
-Bár elismerem, valóban hálásak lehetünk neked, hogy ilyen korán megérkezett hozzánk az Onmyojink- Igen, itt a lány rád mosolyog, azzal a kifejezéssel hogy: „Mi az? Ezt nem említettem?”- Mégis be kel, hogy valljam nem nyugtat meg a tudat, hogy egy yasha töltse az éjszakát a házamban.- A hangja komoly, és végül is érthető, hogy nem örül neki, hogy be kell fogadni egy hozzád hasonlót. Jó néhány másodpercig csak némán bámul, majd kifújja a levegőt és megszólal, azonban a kérdést nem neked intézi.
-Te mit gondolsz, Hikari? Megengedhetjük Kanna „barátjának”, hogy itt maradjon? -Bízom One-san döntésében. És Arashi-dono sem tűnik rossz embernek.- (Megj: eddig ő az első ember aki gúnyolódás nélkül használja a tiszteleti utótagot a te esetedben)- Ráadásul nélküle One-san még mindig valahol az erdőben bolyongana és lehet hogy éjszaka már csak bogyókat enne vacsorára.
-Akkor ez eldöntetett! Kérlek csatlakoz hozzánk a vacsoránál Arashi-san! De előtte Ouno keres neked egy kényelmes szobát, ahol lepihenhetsz és felfrissíted magad. Gondolom Kanna-san ugyanezt tennéd. -Igen mindenképp. -Én elkísérem One-sant!
A szolgáló nem kifejezetten kedvesen, de csöndben, és udvariasan elkísért egy szobához, ami valószínűleg nem a legkényelmesebb és nem is a legszebb, de határozottan sokkal jobb mint, amire pénzed lenne. És váltó ruhát is felajánl neked. Bár kétségtelen abból sem a legszebbeket.
Miután pihentél, vagy rendbe tetted magad, már régen kész a vacsora, amit nem a szobába kapsz mivel közben ugye az elöljáró meghívót a saját asztalához. Rajta kívül csak a két lány van a szobában, Kanna és Hikari akin még mindig ott van a kendő. Habár ezúttal legalább az álla hegyét láthatod alatta.
-Pompás, végre ehetünk. Már kezdtem nagyon éhes lenni.- Köszönt vidáman a férfi, ahogy belépsz. És feléd is nyújtja rögtön a szakés üveget. -Egyébként Kanna majd el felejtettem. Ez a tiéd.- És egy levelet csúsztat az asztalra.- Reiji hagyta itt mielőtt távozott.
-Mi Reiji? Mikkor járt itt? -Pont tegnap éjjel távozott. -Mi tegnap? Tehát ha időben ide értem volna… -Már kár ezen gondolkodnod. – Azért Kanna még tovább morog az orra alatt valamit.
-És mond Arashi-san milyen utad volt erre felé?- Nyilvánvaló, hogy csak udvariasságból tette fel a kérdést, ugyanakkor a kislány kezében azonnal megállt minden és ha válaszolsz valamit, addig meg sem mozdul amíg nem végzel, nehogy akár egyetlen szavadról is lemaradjon. Majd a vacsora vége felé így fordul hozzád.
-Arashi-dono, mond odakint tényleg olyan sok szellem van? És tényleg nehéz végezni velük? Egyébként ők tényleg annyira különböznek az emberektől? Mert szerintem…
-Elég Hikari! Ne fáraszd a vendégünket!- A szöveg ugyan a lánynak szólt, de a hangneméből kiveheted, hogy az üzenet számodra is az, nem akar erről többet hallani.
-Igen apám. -Pedig nem voltak rossz kérdések.- Úgy tűnik nem fogta azért mindenki az üzenetet.- Szóval Arashi válaszolsz rájuk?- Kérdezi a lány két falat között, akinek amúgy vacsora közben is egy macska vert tanyát az ölében, de ezúttal egy másik egy fekete színű.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Jun 10, 2018 1:25:15 GMT 1
Post by Aria on Jun 10, 2018 1:25:15 GMT 1
Mikor megérkeznek a palotába, és megállítják, Arashi hamar realizálja, hogy a szolgálók a lánnyal ellentétben a jól megszokott "hogy képzeled, hogy a mi levegőnket szívod?" stílusban üdvözlik. Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy örüljön, mert az átlagos értelmi szint környékén mozgó emberekkel találkozik, vagy tegyen egy csípős megjegyzést a vele szemben mutatott elutasításra. Végül úgy döntött, ötvözi a kettőt, és csak a fogai között szűrve a szavakat jegyezte meg, hogy "már majdnem hiányoltam ezt a mentalitást". Mikor elkérik a kardját, természetesen azonnal érzékeli, hogy a lányhoz senki nem ment oda hasonló kéréssel. Kihúzza az övéből a kardhüvelyt, és átnyújtja a fegyvert, de ezt nem állja meg szó nélkül. - Úgy veszem észre, nem a karddal van a gond, igaz? - biccent Kanna irányába. Mikor a lány megszólal, vissza akarna kérdezni, hogy mégis mire céloz (hacsak nem arra, hogy annyira szerencsétlen, hogy a légynek sem tudna ártani a fegyvereivel) de nem nagyon marad rá lehetősége, mert Kanna hamarosan egy macskával kezd el foglalkozni a kertben. A férfi azt mindenesetre megállapítja, mind az épület, mind a kert gyönyörű. A kerti tavat nem tudta rendesen szemügyre venni, de a cseresznyefa természetellenesen nagy pompával bontogatta virágait. Arashi egy pillanatig úgy vélte, nagyon enyhén, amikor kicsit feltámad a szél, azt a jellegzetes, édeskés illatot még odabentről is érzi. Aztán pedig ott volt az a jelenés, az illúzió - illetve lehetséges, hogy illúzió - a fa alatt meglátott valamit. Próbált fókuszálni, mi lehetett az pontosan, de nem sikerült... mire elkapta volna a tekintetével, már eltűnt. Noha lehetett egyszerű érzékcsalódás is, Arashi már megtanulta, hogy soha, semmit ne könyveljen el a szeme csalfaságának. Ami gyanút kelt, arra a továbbiakban is oda kell figyelnie, és a cseresznyefa felkerült erre a listára. Amikor megjelent az elöljáró, Arashi nem alkotott róla különösebb véleményt. Megszemlélte a mozdulatait, a mögötte ácsorgó kislányt, és észrevette, és miközben fejet hajtott (nem várta meg, hogy Kanna lehúzza, úgy érezte, amíg leendő vendéglátója nem mond semmit, még talán érdemes is a tiszteletre), befelé figyelt, kitapogatta a tudata határait, koncentrált a megérzéseire, a kósza gondolatokra, egy kellemetlen, görcsös félelemre, minden apró jelzésre, ami információt szolgáltathatott az elöljáróról, vagy a környezetéről... de semmi. Se jó, se rossz. Mikor Kanna barátjaként szólítja meg, komoly erőfeszítésébe telik, hogy visszanyelje az "az azért enyhe túlzás" kommentárt. Akármennyire őrült, a lány tényleg nem rossz szándékú, szállást és ételt ajánlott neki, tehát felesleges, és ostobaság lenne az eddiginél is több cinizmussal támadni. Mikor az elöljáró felteszi a kérdést, és nyilvánvalóan olyan hangsúllyal teszi a nevéhez a tiszteleti utótagot, mintha a fogát húznák, Arashi ráveszi magát, hogy a szokásával ellentétben ezúttal a szemébe nézzen, mintegy jelezve, hogy a föld, vagy a falak pásztázása nem a szégyent és a meghunyászkodást jelzi, pusztán szokás. - Azt mondta, ha segítek neki eljutni ide, vacsorát kapok, és szállást az éjszakára. A következő megjegyzés, az elöljáró reakciója megdöbbentette. Onmyoji? Ez a lány? Egy pillanatra Kanna felé is pillant, aki szélesen mosolyog, és az arckifejezéséből a férfi határozottan úgy veszi ki, hogy remekül szórakozott rajta. Vajon az egész vaddisznós szerencsétlenkedéséből mennyi volt igaz? Tényleg véletlenül vetődött egy erdei szentélyhez? Vagy manapság már minden őrült szellemeket hajkurászik? És vajon miért hívta ide az elöljáró? Ha valóban mindig ennyire pontatlan, akkor nem lehetett annyira sürgős dolog... ezt az utóbbi gondolatmenetet nagyon hamar elvágta. ~Az ég világon semmi közöm hozzá, miért jött ide ez a lány. És alighanem jobb, ha nem is foglalkozom vele.~ A férfi ezután megjegyzi, nem nyugtatja meg a tény, hogy egy yasha töltené az éjszakát a házában, és mikor némán figyeli, Arashi gyorsan reagál, kis fejhajtással, mintegy plusz tiszteletet csempészve a mozdulatba erősítve az iróniát. - Ne érezze rosszul magát miatta. Akkor lepődtem volna meg, ha repesne az örömtől. A kislány stílusa kissé meglepő, bár az életkora miatt talán nyitottabb és kíváncsibb is lehetett, mint az épületben tartózkodók legtöbbje. Mikor eldőlt, hogy van szállása éjszakára, és a vacsorán is csatlakozhat, kicsit megkönnyebbül. Pocsék lett volna a kikötővárosban bolyongani, és szállást keresni azután, hogy ennyire őrült tempóban gyalogoltak. Kissé meg is merevedtek az izmai... tényleg fáradtnak érezte magát. Ezúttal őszintén, mindenféle irónia és gúnyolódás nélkül mond köszönetet, röviden meghajolva. A szobával teljesen elégedett... tisztában van vele, hogy a palotának alighanem vannak szebb helyiségei, de ez a legkevésbé sem foglalkoztatja. A célnak megfelel, és van annyira kényelmes, hogy belegondolva, jó ideje az első nyugodt éjszakáját töltheti el. A váltóruhát is elfogadja, ott sem igazán problémázik a minőségen... eleve nem a legdrágább holmikat viseli, részben, mert nincs rá pénze, részben, mert ha lenne, akkor is sajnálná ruhákra költeni. Az az utazókalap is még sokáig bírta volna, ha egy vaddisznó nem tapossa szét. A vacsora - szerencsére - igencsak zárt körű, csupán négyen vannak az asztalnál. Az elöljáró határozottan jókedvű - Arashi nem tudja eldönteni, hogy már az alkohol okozza, vagy a férfit valóban ennyire lázba hozza a vacsora gondolata - pont ezért ő sem rontja a hangulatot. Megköszöni a szakét, és mikor belekortyol a csészébe, arra jut, hogy az elöljárónak alighanem van pénze jó minőségű italt venni... határozottan finom, intenzív, fűszeres ízével. A vacsora közben figyel a többi beszélgetésre, de magától egyáltalán nem szólal meg, és nem is töpreng túl sokat rajtuk... részben, mert úgysem értené meg, részben pedig mert nem foglalkoztatják ennyire az elhangzottak. Mikor hozzá intéznek kérdést, hogy milyen volt az útja, röviden felel: - Többé-kevésbé nyugodt. Kissé fárasztó, de nem adódtak olyan problémáim, amikkel ne boldogultam volna. Ezután ismét kivonja magát a beszélgetésből, csak akkor csatlakozik vissza, mikor Hikari kifejezetten neki címez egy kérdést. Az elöljáró láthatóan kerülné a témát, de miután a kislány ezt láthatóan nem érzékelte, Arashi elgondolkodik, hogy válaszoljon-e. Végül úgy dönt, hogy már csak azért is megéri felelni, mert érdekli az elöljáró reakciója, ha beszélni kezd - adott esetben a bosszankodása, az az arckifejezés határozottan szórakoztató lesz. - Néhány kérdés már nem okoz különösebb fáradtságot - feleli, kissé megvonva a vállát. - Bár a szellemekkel kapcsolatosan elég nehéz általános megállapításokat tenni. Borzalmasan sokfélék. De azt hiszem... - itt döbbent rá, hogy mire használhatja még ki a hirtelen jött kérdést. - A társaságban van, aki legalább annyit tud róluk, mint én, és ha jól sejtem, jobban is ismered nálam - biccent Kanna felé.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Sept 8, 2018 14:45:36 GMT 1
Post by Raven on Sept 8, 2018 14:45:36 GMT 1
Kanna érezhetően jót szórakozik ezen a megjegyzésen és miután belekortyol a teájába így vág vissza. -Attól tartok túlságosan is ismert vagyok erre felé… meg hát kevésbé jóképű attól tartok.- A megjegyzésre a kislány még az álla hegyét is elrejti a fátyol alá, de még csak nem is kell figyelned, hogy megérezd a zavarát, az elöljáró pedig annyira félrenyeli a szakét, hogy a végén már attól kell tartani nem fullad-e meg. Náluk a lány egyértelműen elérte amit tervezet. És az egész jelenet közben csak elégedetten kortyolta tovább a teáját, az ölében doromboló macskával.
Amint kap levegőt a férfi sem állja meg szó nélkül. -Khm… Kanna nem gondolod hogy ez egy kissé szemtelen volt, még tőled is.- Az egész dorgálás úgy hangzik mintha egy szülő dorgálná meg a szemtelen gyerekét.
-Elnézést kérek Yoshino-sama de gondoltam Hikari örülne egy kis vidámságnak és nem tudtam megállni, hogy ezt ne jegyezzem meg.
Teljesen egyértelmű, hogy a lány még mindig rajtad szórakozik, de nem igazán van lehetőséged válaszolni valamit mert mintha egy szellő menne el melletted és suttogna a füledbe. A szavakat sajnos nem érted, akárhogy fülelsz is, de ezúttal egészen biztos vagy abban, hogy nem csak a képzeleted játszik. És egy pillanatra mintha Kanna is megkomolyodna. Habár utóbbi lehet csak a képzeleted műve. A jelenség egy pillanat alatt eltűnik valamerre a házban és úgy tűnik, hogy mindennek vége van amikor Hikari egyszer csak köhögni kezd, elég csúnyán hangzik és nem úgy néz ki mintha hamarosan abba hagyná.
-Hikari- Ugrik fel az elöljáró és megragadja a lányt, hogy segíteni tudjon, de sajnos nem lélegezhet helyette. A teremben Kanna az egyetlen aki látszólag nyugodtan ül a helyén és nézi a történteket, még szolgák is csatlakoznak az ajtó túloldaláról, a férfi pedig egyértelműen túlságosan pánikol, hogy észre vegye már túl sokan vannak a lány körül. Ahogy sikerül eloszlatnod a tömeget nem kis meglepetés ér, a nagy felfordulásban, a kislány kendője lecsúszott a fejéről és láthatóvá vált természetellenesen fehér bőre és szinte áttetsző fehér haja. Ahogy feléd fordul az apró ajkakon egy vércsepp remeg vagyis ez a roham valószínűleg nem az első volt és elég súlyosak voltak az előzőek is.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Oct 21, 2018 22:37:55 GMT 1
Post by Aria on Oct 21, 2018 22:37:55 GMT 1
Arashi nem számít rá, hogy Kanna milyen lazán és frappánsan reagál a megjegyzéseire. Noha a jelenet, ahogy az elöljáró erőteljesen köhögve próbál szabadulni a légutaiba jutott szakétól őt is szórakoztatja, a megjegyzésektől maga is zavarba jön. Az ehhez hasonló stílus még normális körülmények között is túlságosan közvetlen, tolakodó lett volna, Arashi azonban még az egyszerű asztali csevegéshez sem szokott hozzá, nem, hogy megfelelően tudjon hárítani. Végül diszkréten az utolsó falat rizsért nyúl, és arra jut, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja az egészet, nem felel, mert ez a leghatékonyabb palástolása a kényelmetlenségnek. Tökéletesen érzi Hikari zavarát is, és ha felnéz, látja, hogy ez a kendő ellenére is nyilvánvaló lehet az asztaltársaság bármelyik tagjának... így elégedetten állapítja meg, hogy Kanna valószínűleg kiszórakozhatja magát mások reakcióin, és nem szükséges az övén töprengenie. Ekkor hallja meg a suttogást a szélben, és ezúttal már biztos benne, hogy nem képzelődik. Valahonnan ered ez a hang, valami van a házban. A szavakat nem érti, de maga a tény is elég aggasztó... ahogy az is, hogy Kanna arckifejezése is mintha megváltozna, elfelhősödne, megkomolyodna. Arashi egy pillanatig sem feltételezi, hogy ez a képzeletének játéka lenne... egészen biztos benne, hogy az onmyoji is érezte, amit ő. Ha van lehetősége, röviden biccent is felé. Nem lelkesedik az esetleges együttműködésért, nem is érdeklik ennyire a ház lakói, de talán mindkettejüknek jobb, ha tudják, a másik is észrevette a jelenséget. Mielőtt viszont bármilyen reakciót kapna, Hikari köhögni kezd. Kanna a helyén marad, az elöljáró és a többiek viszont azonnal felugranak, valóságos tömeg alakul ki a kislány körül, ami egyértelmű, akármilyen eredetű is a roham, nem tehet jót neki... és gyanús, hogy pont azután a suttogás után... Arashi kezdetben háttérbe húzódik, viszont amikor a lány rohama nem enyhül, a tömeg pedig sűrűsödik, alighanem jelentősen nehezítve Hikari légzését, kelletlenül cicceg egyet, és megragadja néhány szélek álló alak kezét. - Azzal készítik ki a lányt, ha a nyakán lógnak. Nem sok pozitív fogadtatásban van része a megjegyzésre, de elegen megfontolják ahhoz, hogy kicsit oszoljon a tömeg, és Arashi észrevegye Hikari természetellenes megjelenését. Egészen természetes módon, kissé lesütött szemmel szólal meg, nem keresve sem a kislány, sem az elöljáró tekintetét. - Mi van vele? Pontosan mi folyik itt?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Nov 24, 2018 18:07:57 GMT 1
Post by Raven on Nov 24, 2018 18:07:57 GMT 1
Bár nem mondja ki hangosan, de szinte hallod, ahogy az elöljáró rád rivall, hogy mégis mi közöd van ehhez? És talán tényleg meg is szólalna, de Kanna elkapja a válladat és int neked, hogy kövesd.
A lány a kertbe vezet téged és letelepedik a teraszra, szinte azonnal ahogy kényelembe helyezkedik el is foglalja az ölét az egyik szőrös barátja és csak ez után kezd beszélni hozzád.
-Mi a véleményed Hikariról?- Csak egy kérdés, semmi hátsó szándékot nem fedezel fel benne, de türelmesen megvárja a válaszod.- Hikari nem olyan mint te.- Ezek szerint azért nem teljesen vak,csak idióta. Itt tart egy hosszabb szünetet majd kicsit összeborzong egy hidegebb fuvallatra, bár átöltözött, de így sem vitte túlzásba és még azért elégé az elején jártok a tavasznak.- Hűvös van nem?- Kérdezi. -Arashi-kun… Szerinted miért nincs egyetlen macska sem azon a fán?- Kérdezi a virágzó cseresznyefát bámulva. Tényleg nincsenek arra,sőt nagyon a közelében sem, de akkor is érdekesen hangzik a kérdés, nem azt kéne inkább a lánynak kérdeznie miért nincs rajta egyetlen madár sem? Merthogy valóban, egyetlen madár sincsen az ágai között.
Miután válaszolsz, egy ajtó nyílik nem messze tőletek. Hikari lép ki rajta, egyedül és ezúttal a kendő nélkül. Még mindig nagyon sápadt, habár nehéz megmondani, hogy az iménti események vannak-e ilyen hatással rá, vagy egyszerűen csak ez a természetes színe.
-Áh Hikari, jobban vagy?- A lány a csak a kérdésre fordul felétek, de szinte azonnal el is kapja a szemét és elpirul, a kérdésre is csak egy bólintással felel, majd összeszedi a bátorságát és pár lépéssel közelebb jön hozzátok. -Arashi-dono…- kezdi zavartan, miközben láthatóan kerüli a tekinteted, amivel a te esetedben amúgy sincs nehéz dolga, miközben egyik kezével a kimonója ujját szorongatja.- Szerinted is… csúf vagyok?- nyögi ki nagy nehezen. Azért elég érdekes, hogy pont tőled kérdezi ezt. Kanna pedig gyakorlatilag megfagyott, egy kívülállónak úgy tűnhet mintha csak megdöbbentette volna a kérdés, de te te pontosan tudod, hogy valójában csak így próbálja meg fékezni a nevetését. Szegény kislánynak szép kis bizalmasai vannak.
-Az emberek a városban mindig ezt mondják, meg hogy a valódi apukám biztosan egy szellem lehet, vagy egy szörnyeteg… De ez nem igaz!- Egy pillanatra felnéz rád a könnyes szemeivel.- A nyugati orvosok szerint csak egy betegség… De akkor is… De akkor is… Olyan szörnyen nézek ki!- Kanna felétek sem néz, bár ott ül tőled karnyújtásnyira olyan figyelemmel tanulmányozza a cseresznyefát, hogy a jelenlétét se vennéd észre ha nem látnád, ezzel valószínűleg pont azt jelzi neked, hogy magadra maradtál a helyzettel, old meg.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Nov 27, 2018 11:52:48 GMT 1
Post by Aria on Nov 27, 2018 11:52:48 GMT 1
Kár lett volna barátságos válaszra számítani, de Arashi abban a pillanatban meg is bánta a kérdést, hogy az elöljáró tudatáig eljutottak a szavak. A férfi gyilkos tekintettel fordult felé, és nyilvánvaló volt, hogy mindjárt neki is esik néhány keresetlen szóval, amikor Kanna megragadta a vállát. Arashi azonnal kihasználta az alkalmat, hátrafordult, és lerázva a válláról az onmyoji kezét, határozott léptekkel követte. Miközben Kanna leült a kertben, a férfi karba font kézzel az egyik oszlopnak döntötte a hátát. "Mi a véleményed Hikariról?" Arashi hümmögött, majd megszólalt. - Először azt hittem félvér. De nem hinném, hogy az elöljáró sajátjaként nevelné egy szellem kölykét - vonta meg a vállát. - Gondoltam valamilyen átokra is, de őszintén szólva, a legkevésbé sem érdekelne a helyzet, ha nem érezném úgy, hogy valami komoly gond van ezzel a házzal. Amikor Kanna megjegyzi, hogy Hikari nem olyan mint ő a szemét forgatja, de nem felel. A hűvös szél kissé megborzolja a haját, és ő is összerezzen, ha nem is fázik annyira, mint a lány. A macskás megjegyzésre viszont felvonja a szemöldökét. Lehet, hogy sok a macska a birtokon, de... - Azzal a fával más gond is van, nem csak a macskák - feleli. - Ez a fajta ilyenkor már rég nem virágzik. És más állatok is elkerülik. - Kicsit elhalkul. - Az asztalnál, ha jól sejtem, nem én voltam az egyetlen, aki hallotta azt a hangot. És te, akármennyire nehéz elhinnem - ennél a félmondatnál visszatér a stílusába a jól megszokott maró cinizmus - onmyoji vagy. Vagyis valamiért idehívtak. Mielőtt választ kapott volna Kannától, Hikari lép ki az egyik ajtón. Továbbra is rémisztően sápadt, de Arashi személy szerint egyre kevésbé tulajdonítja ezt a sokknak, vagy a köhögőrohamnak. A természetellenesen fehér hajhoz valahogy illik a fehér bőr. Kanna feláll, és megkérdezi a kislányt, hogy jobban van-e, Arashi a falnak támaszkodva épp a földet pásztázza, amikor meghallja, hogy Hikari őt szólította meg. Kissé elfordítja a fejét, a kislány válla felett elnézve, így nyilvánvaló, hogy figyel, a testbeszéde dacára. Meglepi a kérdés. Amikor megérzi, hogy Kanna valójában milyen jól szórakozik, egy pillanatig megsajnálja Hikarit. Amikor azonban a kislány folytatja, az onmyoji nemes egyszerűséggel kivonja magát a beszélgetésből, ezzel teljesen magára hagyva a férfit. "A valódi apukám biztosan egy szellem lehet, vagy egy szörnyeteg... A nyugati orvosok szerint csak egy betegség" Őszintén szólva, erre a lehetőségre ő sem gondolt. A nyugati orvostudományt nem ismerte, de amennyiben igaz, a betegségnek kegyetlen következményei voltak egy ilyen országban. - Nem vagy csúnya - mondta végül röviden. - És nem hiszem, hogy az emberek azt gondolják, hogy az vagy. Nekik bőven elég az, hogy más vagy, mint ők. Ha valaki más, arra nem vonatkoznak a szabályok. Nem kell tisztelni, nem kell emberként kezelni, hanem lehet gúnyolni, csúfnak, vagy egy szörnyeteg gyerekének nevezni, akkor is, ha valójában tudják, hogy nem az. Az emberek élvezik, ha gyűlölhetnek valakit. Ha ezt elfogadod, és megtanulsz együtt élni vele, egy idő után sokkal kevésbé rossz. Vigasztaló beszédnek több mint pocsék volt, ezzel teljesen tisztában van, de a személyes tapasztalataiból és véleményéből ennyi tellett.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Feb 3, 2019 21:30:17 GMT 1
Post by Raven on Feb 3, 2019 21:30:17 GMT 1
Ahogy a lány végig hallgatja a mondandód lassan el fátyolosodik a szeme és egy könny csepp indul el az arcán. Kanna pedig továbbra is úgy tesz mintha a virágzó a fa a világ legérdekesebb dolga lenne. Majd pár másodperc csönd után, ami mintha évekig tartott volna, Hikari a szeméhez emeli a kezét és a kimonója ujjával letörli a könnyeit. Majd meghajol előtted.
-Köszönöm az őszinteségedet Arashi-dono. De nem gondolom, hogy minden ember ilyen lenne és nem hinném, hogy valóban így kellene élnünk. Talán naivnak tűnők, de szerintem nincs igazad.- Az utolsó szavaknál már mindent megtesz, hogy a szemedbe nézzen, ami az eddigi viselkedése alapján tőle sem kis bátorságra val. A fakó szemek, kicsit rózsaszínek tűnek mintha csak a fát tükröznék vissza a hátatok mögül, és egy kislánytól teljesen idegen határozottság csillog bennük.
-Ez az én Hikary-chan-om!- Pattan fel Kanna, és szorosan megöleli a lányt, aki nem kicsit zavarba is jön ettől. Mikor végre elengedi így folytatja.- Mielőtt kijöttél ép a cseresznye fáról beszélgettünk. -A fáról? -Mond Hikary-chan, szerinted nincs még túl korán, hogy virágba boruljon?- A kislány elgondolkodik egy kicsit a kérdésen. -Hát… Apa szerint csak a ház miatt borult virágba. Mert az udvar körül van véve ezért itt nincs annyira hideg. -Hmmm… Végül is logikusan hangzik. És mond, milyen gyakran járnak madarak, vagy mókusok a kertben?- Ahogy ezt kérdezte megvillant valami a lány szemében, azonnal észre vetted, de kellet egy kis idő amíg leeset mire emlékeztet, mint a zsákmányát cserkésző macska. -Néha elő fordul, de… itt bent nem igazán látok ilyesmit. Most hogy mondod… Télen is alig volt madár, pedig pár éve rengetegen voltak a kertben, és most is tettünk ki nekik etetőket.
|
|