Kyushu

Amikor a macska hátralöki a kardját, Arashi azonnal mozdul, hogy ne maradjon fegyvertelen túl sokáig, de érzi, hogy esélytelen megelőznie az ellenfelét. Egy pillanattal később érzi a macska marását a vállában. A fájdalom szerencsére nem túl intenzív, nem is üvölt, csak felnyög tőle, de az egyensúlyát elveszíti, és ez már a sokadik végzetes hiba. A következmény azonban nem őt sújtja.
- Mondtam, hogy maradj bent! - Arashi nem is gondolkodva kiabál Hikarira, mikor a kislány átöleli a démont, és próbál elég gyorsan talpraállni, hogy még azelőtt ismét megtámadhassa a macskát, hogy ártana neki, de természetesen nem elég gyors... ezúttal sem. Kanna nekicsapja egy fának. Odanéz a kislányra, de tudja, hogy akármi történt, nem segíthet, amíg a démon jelen van, tehát a harcra kell fókuszálnia.
Először a saját kardját keresné, hogy támadhasson, de hamarosan meghallja Hikari halk szavait.
A kardja... Hát persze.
Kanna kardja szilánkokra tört, de a pecsétek használatához nem is feltétlenül kellett fegyver, Arashi tudta, hogy gyakran egészen sokra lehet képes egy darab papírral is, így először a kardhüvelyért nyúl, nehogy a démon rájöjjön, mit mondott a lány, és megelőzze. Aztán a saját fegyveréért vetődik, hogy addig támadhasson a démonra, amíg még nem övé az irányítás. Közben próbálja minél pontosabban kivenni a pecsétet, hogy megértse a működését.

Aria : Arashi

Sikerül elérned a kardhüvelyt, és szerencsédre a pecsétek is nagyon ismerősnek tűnnek. Néhány jel úgy néz ki mint az erős szellemek megfékezésére szolgálók habár őket mások követik. Az egész furcsa, de mintha ennek nem a megfékezés, hanem mint magának a macskának az energia gyűjtés lenne a feladata. A hűvej összeszedi és megtartja az energiát a kardból. A kard markolata pedig valószínűleg ugyanezt teszi az őt forgatóval. El kell ismerni tökéletes fegyver egy szellemnek aki, elnyeli az ellenfele életerejét. Így tudott Kanna eddig harcolni a macska erejével anélkül, hogy az elhatalmasodott volna rajta. Csak valószínűleg egy teljes szellem életereje már a pecséteknek is túl sok volt.

Amíg közben Kannára támadsz, a lány nem mozdul, mintha nem is akarna védekezni így sikerül is elég csúnyán el találnod ő pedig könnyes arccal feléd fordul és tátog valamit, de nem tudod, hogy mit. A macska gyűlöletét és bosszúvágyát, egy kis lelkiismeret-furdalás fűszerezi meg. De még mindig túl erős a démon befolyása Kanna fölött, ha nem cselekszel, most pedig lehet, hogy később már nem lesz rá lehetőséged.

Arashi felismeri a pecséteket, legalábbis néhányat - eleget ahhoz, hogy tudja, lesz esélye elintézni a démont a segítségükkel. A következő támadást még habozás nélkül viszi be... és talál.
Kanna szinte nem is mozdul, nem próbál kitérni a támadás elől, ami Arashit is meghökkenti kissé. Azonnal érzi, hogy valami megváltozott, szinte még azelőtt, hogy az intuíciója meghozná a lelkiismeretfurdalás érzését. A lány ezután felé fordul, és a férfi próbálja kivenni a tátogását, remélve, hogy segítséget, vagy útmutatást kap, de képtelen leolvasni a szavakat. Érzi azt is, hogy a démon érzései nem tűntek el, és egyértelműen nála a kontroll... Kanna talán már nem térhet teljesen vissza, Hikarinak pedig minél gyorsabban biztonságba kell kerülnie, ha meg akarják menteni. Nem habozhat, nem állhat meg töprengeni, akárhogy érzi magát. Az onmyoji talán elfogadta, és talán kedves volt vele, de a feladata ugyanaz maradt, és magának a lánynak is ígéretet tett: bármi áron. Ha az életébe kerül, hogy megfékezze a démont, akkor is meg kell tennie.
- Sajnálom. - ezt egészen fojtott hangon suttogja, hogy lehetőleg csak Kanna hallja, ahogy ismét rátámad.

Arashi hosszú idő alatt tanulta meg, hogy ki tudja zárni az érzelmeit - amikor egy démonnal harcolt, az empátiája eszköz volt, lehetőség, hogy manipulálja, csapdába csalja, és ha kell, utána az emberekkel is megbírkózzon, akik a természetesnél sokkal ritkábban fizették tisztességesen. Más érzéseit kellett átélnie és kihasználnia, nem a sajátjaival foglalkoznia. És annak ellenére, hogy Kanna kedvessége és elfogadása mennyire szokatlan volt, ez az első pillanatban még sikerül. Ahogy a szemei ismét emberivé válnak, Arashi lehunyja a szemét, és felveszi a saját kardját. Ekkor hasít az elméjébe Hikari kétségbeesett döbbenete, majd egy pillanattal később a sikítása. Egy pillanatra megpróbálja kizárni az egészet, elszigetelni az elméjét, de végül úgy dönt, annyi tiszteletet ad az onmyojinak, és a kislánynak is, hogy nem teszi. Talán nehezére is esne, de ezt inkább nem vallja be.
Amikor a lány felkapja a szilánkot, kitér, és megfogja a kislány csuklóját.
- Nem volt választásom. Ő kért rá, hogy állítsam meg a démont, én pedig megtettem. Nem hibáztathatsz ezért. - a hangja eredetileg egészen halk, de a végére szinte sziszegés... a saját idegessége, a kislány érzései, és talán a saját bánata is közrejátszik, hogy nem tudja tökéletesen megérezni a nyugalmát.
Ezután elengedi - a szúráson kívül mást nem véd ki, hagyja, hogy a kislány megüsse, ha attól jobb lesz neki. Amikor az őrök megjelennek, Arashi tekintete villámgyorsan végigfut rajtuk, és már van nála kard, ha szükséges... de látja, hogy a kislány miatt egyelőre nem fognak lépni. Amikor az elöljáró megjelenik, a kérdésére csak komoran bólint.
A felszólításra pedig csak biccent:
- Érthető. Köszönöm a vendéglátást - A hangjában érezni a szokott, nyers cinizmust, de az igazából nem magának az elutasításnak szól... sokkal inkább az események kifutásával kapcsolatos keserűség hírmondója. Az oldalára köti a kardot, és elindul. Egy pillanatra még visszanéz a fára, Kanna testére és a kislányra, de nem mond semmit.

Arashi még a szokottnál is gyorsabban próbált áthaladni a városon, de a távozása az előljáró házából elérte, hogy így is látványosságnak tűnjön. Ráadásul az utazókalapja helyett nem kapott másikat... vagyis kínos mértékig a földet nézi, így a bűntudata és a kényelmetlensége is rásegít, hogy magán érezzen minden tekintetet. Ahogy közelít a városhatárhoz, megenged egy gyors, megkönnyebbült sóhajt... az úton talán már egyedül lesz, különösen éjszaka. Jól esett volna a pihenés, de most jobban vágyik az egyedüllétre, mint amennyire örült a tetőnek a feje felett.
Mielőtt azonban kiérne, egy nő elkapja a ruhája hátulját. A férfi azonnal megfordul, de vele ellentétben a nőnek egy teljesen jó utazókalapja van, így az arcát nem látja. Kinyúl felé, hogy megérezze az érzéseit, de nem lesz sokkal okosabb... a szomorúság viszont legalább egyvalamit elárul - akárki is az idegen nem rossz szándékú.
A kérdésre aprót bólint.
- Nem a legideálisabb bemutatkozás, de igen - a fejhajtása inkább biccentés. Ez most nem szándékos tiszteletlenség, inkább amolyan fáradt idegesség... az előljárónál történtek még elég közeliek ahhoz, hogy ne beszéljen nyugodtan az első szimpatikusabb idegennel.
Mikor a nő bemutatkozik, csendben végighallgatja a szavait. A névre ténylegesen meghajtja a fejét, és ő is röviden bemutatkozik. Azt azért nem hagyja, hogy a nő a szemébe nézzen... elkapja a tekintetét.
- Valóban vadászok szellemeket. - bólint a szavaira. - De ahhoz, hogy segíthessek, tudnom kell mindent. Honnan tudjuk, hogy biztosan szellem volt? Mi történt pontosan?

Aria: Arashi

-Én…- kezdi.- Csak hallottam mi történt. Egy szellem jött a faluba. Egy lányt cipelt magával. Amikor a falusiak megpróbáltak segíteni a lánynak, a szellem elpusztított mindenkit, aki az útjába állt. Majd dühében egy csomó ártatlan embert is. Az apám és az öcsém is köztük volt.- A hangja kissé elcsuklik, ezen a ponton, egy apró könnycsepp ül meg a szeme sarkában.- Szegény anyám szerencsére ezt már nem nézte végig. Őt éppen csak most a télen temettük el. A szellem, azt mondják teljesen emberi alakja volt, egyedül a szemi voltak mások, mint a tieid. Csak az övéi, élénk vörösek voltak, mint a frissen kiontott vér.- Hirtelen egy furcsa érzés kerít hatalmába, mint mikor megölöd a szellemeket, és furcsa vérszomjjal vegyülő öröm, de szinte azonnal el is tűnik.

A nő hátrál egy lépést és ismét finoman meghajol egy kissé.

-Megteszed nekem? Elpusztítod azt a szörnyeteget aki elpusztította a falut? Megfizetem, bármi legyen is az ára.- Emeli fel a fejét. – Amikor elhagyta a falut azt mondták Hizen felé ment egy hajóval. Talán még megtalálhatod ott is.