Rendőrségi léghajó

Dogorn és Lerra párbeszédét meglepődve figyeltem. Furcsa volt a vízidomár tette, de ha most akaródzott ki, akkor most jött. Ez ellen nem lehet tenni. Senki nem tudja, mikor sokall be.
Mikor kezdtünk összegyűlni és végre úgy csináltunk, mint egy csapat az ég megzendül, aztán még egyszer. Egyértelmű jele annak, hogy eső lesz. Majd ki csattantam annyira örültem neki, még a végén szegénysüteményeim eláznak. Igaz nem ezért kellene leginkább aggódnom. Távolban autók hangját lehetett halni, melyek hangjai egyre hangosodtak. Nem volt túl jó jel.
Feltehetően a többiek is hallották, de a nem volt kedvem (bátorságom) a Parancsnok Urat megzavarni a gondolkodásban.
És hirtelen a semmiből egy rendőrségi léghajó jelent meg, amit csak az után vettem észre, hogy egy utasa leereszkedet hozzánk. Persze a szokásos rendőri szigort nyomta. Taira gyorsan kezébe vette a staféta botot, és elkezdte tisztázni a dolgokat. Közben megakadt a szemem a ruhán, amit még a börtöncellából való menekülés folyamán vettem fel.
Ha volt rajta AA jelzés, akkor Dogorn közelébe mentem és elkezdtem eltávolítani magamról a jelzést és minden más gyanúsnak mutató dolgot. Egyszerűbb lett volna ruhát cserélni, de a nagy rohanásban ez elmaradt. A vízidomár tudhatta miért csinálom, de inkább nem beszéltem nehogy felfigyeljen rám a rendőr.
Dolgom végeztével visszaálltam az előző helyemre és vártam a dolgok végeztét. Ez alatt előkészítettem az igazolványom hátha kell.
Szerencsére Shawn parancsnok és Taira ügyesen kezelték a helyzetet. A rendőr is lenyugodott, de az a furcsa szerkezet igazán érdekes volt. Még sosem láttam olyat.
~ Dai Li? De jó. Soha jobbkor. ~ gondoltam magamban mérgelődve.
Ezután Shawn-ra figyeltem. Végighallgattam a tervezetét, csendesen egyetértve. Mikor engem szólított meg csak szimplán feleltem.
- Persze Uram. –
A rendőrségi léghajón még nem voltam, de nem nagyon különbözik egy átlagostól.

Már a lehulló esőcseppekre vártam, de egyáltalán nem jöttek. A második mennydörgés pedig arra utalt, hogy a vihar a városhoz közeledik, de eddig minden hót száraz. Villámokat kerestem az égbolton, remélve, hogy legalább azok fényt bocsájtanak ki magukból. Így tűnt fel az a kis fénypont az égbolton. Billentettem a fejemet balra, majd jobbra, és csak annyit tudtam megállapítani, hogy mozog. Ez most vagy jó jel, vagy szörnyen rossz.

Alig kellett várni, egy lestrapált rendőrnő érkezett a fényforrásból, azaz a léghajóból. Fémből készült kötélen érkezett le a földre, ebből azt következtettem ki, hogy a Köztársasági Rendőrségtől van, úgy tudom, csak az ottani földidomárok tudnak bánni a fémmel. Idősebb volt, mint Taira vagy Shawn, és első blikkre lestrapáltnak tűnt, de hangjából úgy áradt a számonkérés, hogy ha harcra kerülne a sor, akkor csak túlerővel lehetne legyőzni.

Az első kérdésén kissé meglepődtem. Mi az, hogy van engedélyünk a csoportuláshoz?? Kérdem én, ha minket emiatt letartóztatnak, akkor ugyanígy tesznek majd az egész várossal?? Mert hiszen ez is egy csoportulás, az emberek 98%-ban csoportosan élnek. Na mindegy, a következő, azonban sokkal jogosabbnak tűnik letartóztatás céljából. A vicc az egészben, hogy mikor jöttünk az Átjáróhoz, nem tapasztaltam semmilyen blokádot, amin fenn kellett volna akadnunk. Mondjuk még ott lett volna az esély, hogy Lerra rendőrként kiküszöbölje az átjutást, de nem volt kinél. Ilyen szempontból érdekesen alkották meg a határt.

És van az ismeretlen hang, ami a nőtől jött?? Senkit sem láttam a rendőr mögött, aki beszélt volna hozzá, emellett a recsegés miatt alig fogtam fel a mondatoknak az értelmét. Na meg az újdonsült beszélgetőtársunk is a válla magasságából jött. Talán valami szellem lenne??

Csak a szememet tudtam forgatni a felszólításán. Ember, ez már egy harmadik dolog, amit random kérdezett. Oke, valahogy kiszúrta a kabátot, de most már támadással fenyeget minket, és még jó, hogy nem ezt kérdezte tőlünk korábban. Mert akkor legalább a válasz megadására szólíthatott volna minket ismételten, és csak a megtagadás után támadott volna. De nem volt szükséges, hiszen Taira bevetette a rendőri dumáját, és a monológja után majdnem sok mindent tisztázott. Azt mondjuk nem, hogy civilek mi célból kerültek ide, de ez már csak részletkérdések. Lerra cselekedete lehet inkább gyanús, hiszen ő Ostoros Chen utasítására hozott minket ide, és nem a rendőrség állt a háttérben. Ez mekkora bajt okozhat??

Dogorn tömörebben fejezti ki magát, és ezek szerint ő is randevúzott egyet az AA-sokkal, kicsit korábban, mint ahogy börtönbe kerültünk. Szavai alapján ő meg valamilyen spec. tiktos csapathoz tartozik, bár nem tudom, hogy csoporttársai itt vannak-e, vagy őket is szétválasztották. De hamar megkaptam a választ az utóbbi feltételezésemre, négyből három ember itt volt az „utenás” bandából, az egyik biztosan elszakadt tőlük. A légidomárt meg be tudtam azonosítani, ezzel nem volt problémám. Az ismeretlen hangforrás meg megfűszerezte a beszélgetést azzal, hogy már megint egy másik csapat, a Dai Li randalíroznak szerte a városban. De ők tulajdonképpen mit keresnek itt, hacsak nem azzal a hadsereggel jöttek, akikhez Chen rohant el nagyban?
Shawn tömören összefoglalt egy jelentés Kaláról, majd javasolta, hogy mindenki szálljon föl a léghajóra, hogy rendezzük sorainkat. Először a „civileket” engedte fel, de most ki számít ennek? Lerra, Shawn, Taira, Raion valamelyik hivatalos szervnél dolgoznak. Dogorn, Zima pedig abban a spec csoportban vannak, amiről a rendőrség is tud. Akkor csak én számítok civilnek??

A szám kiszáradt, a szívem hevesen kezdett el dobogni. Még sosem voltam léghajón, de hát mindennek eljön az ideje nem? Lassan szálltam fel, lehet, hogy a többieket ez gondot okozott. Igyekeztem megőriznem a hidegvéremet, de olyanokban megmutatkozott, hogy a korlátot végig fogtam, és nem távolodtam el nagyon a faltól kartávolságon kívülre. Furcsa érzéseket keltett bennem az, hogy nem lesz majd szilárd talaj alattam. Mire mindenki felszállt, (nálam gyorsabban) Shawn a rendőrnőhöz fordult kérdéseivel. Talán megtudjuk, hogy mi a hivatalos, és az e mögött álló tények.

Dogorn nem nagyon értette a Shawn és Kala közötti viszályt. Úgy gondolta, hogy igazából mindketten ugyan arra a problémára keresik a megoldást, csak különböző oldalról közelítik meg. Az igazság valahol a két nézőpont között van valahol. Éppen ezért értetlenkedve figyelte, ahogyan Shawn feladta Kalát.
~ És ha az a nő találná meg előbb a megoldást ezzel megmentve mindenkit, de nem sikerülne végül neki, mert Shawn beköpte őt? Csőlátás és gyerünk fejjel a falnak... Csak a saját esélyünket csökkentjük. Lehet, hogy a többiek jobban ismerik Kala-t, de ez akkor is furcsa... ~
A terv az volt, hogy felmennek a léghajóra. Shawn tartott egy gyors eligazítást és kiadta az utasításait. A véridomár egy pillanatra felhúzta kérdően a jobb szemöldökét. Nem nézte jó szemmel a parancsolgatást, elvégre egyenlő felekként indultak a küldetésre. Aztán elmosolyodott. Egykori önmagát látta a férfiben.
~ Pont olyan, mint én akkoriban, amikor elkezdtem dolgozni Zuko-nak... Jó rég volt már. Hatalmas lelkesedéssel álltam neki a feladatoknak és úgy hittem, megállíthatatlan vagyok, hogy akármivel megbirkózok. Annyira törekedtem a maximumra, hogy utasításokat adtam. Visszagondolva mekkora bunkónak tűnhettem... Azóta minden megváltozott. Többek között felnőttem. ~
Végül csak biccentett egyet Shawn felé, egy halvány mosollyal az arcán jelezvén, hogy tudomásul vette és jó ötletnek tartja. Mikor Shawn kérdezgetni kezdte Vesletta-t, Dogorn még a földön volt.
- Véleményem szerint is fontos az információcsere, de nem beszélhetnénk meg ezt odafönt? Úgy hallottam, hogy sietünk... -
Lépett oda közéjük és nézett kérdően, majd ha úgy döntöttek, hogy elindulnak, a férfi is velük tart.

Zima egy kicsit elgondolkodott. Talán mégsem kellett volna beleavatkoznia a vitájukba. Miután a páros távozott Shawn egy pillanatra átkarolta. Meg akarta őt nyugtatni. Párja most is jól kezelte a helyzetet. Sóhajtott. Ő is csatlakozott a többiekhez. Ki kell találniuk a következő lépéseiket.



Zavarta a tény, hogy eszébe sem jutott, hogy a sziréna akár egy léghajóból is származhat. Pedig onnan jött. Rövidesen egy nő csatlakozott hozzájuk egy zsinegről. Zima egyelőre nem vett fel harcállást, várt. Csak a szokásos körök. Már megint tudni akarják, mit lábatlankodnak ott, ahol nem kéne. Egy hordozható rádión keresztül valaki a helyzetről érdeklődött. Zima szemöldökei enyhén összehúzódtak. Zennek volt ilyenje. A nőnek köze lehet a titkosrendőrséghez, vagy többen is kaptak a rendőrségnél ilyen ketyerét? Ez nem tetszett neki, meg az sem, hogy a nő harcállást vett fel. De nem akart rosszra gondolni. Taira röviden elmondta mit csinálnak ott, bár a leírás nem egészen felelt meg a valóságnak. Zimát ez nem zavarta, tudta, hogy helyén van az esze. Dogorn kiegészítette a dolgot. Vesletta utánakérdezett a hallott információknak és szerencsére megerősítést kapott. Rögtön megenyhült velük szemben, de viselkedése furcsa volt. A földidomár végig figyelte a talajon keresztül a nőt. Hátha megérez valamit… A rendőr Kala felől érdeklődött. Zimát meglepte, hogy Shawn ilyen hamar feldobta, de biztos volt abban, hogy párja átgondolta, mit tesz. Ezután azt javasolta, hogy menjenek fel a léghajóra. Nem volt más nyomuk, hogy merre indulhatnának, így logikus döntés. De a lány nem akaródzott nagyon felmenni. Ott nem lesz föld, amit idomíthat, így mondhatni védtelen lesz. Meg persze voltak kétségei Veslettával szemben. Még mielőtt elindultak volna fel, Shawn tartott nekik egy rövid eligazítást. Kissé meglepte, hogy rá bízta a tájékoztatást, de jobb, mintha nem bízott volna rá semmilyen feladatot. A megbeszélés véget ért. Zárszóként szerelme odalépett hozzá. Megfogta a kezét és megcsókolta. Zima viszonozta, majd a szemébe nézett és szeretőn rámosolygott. Lassan elindult fel. Épp azon gondolkodott, hogy felvesz egy kődarabot, mikor meghallotta Dogorn szavait. Kelletlenül sóhajtott. ~ Mi a fenéért avatkozik közbe? Vagy úgy… értem… ha van bármiben jobb ötleted, akkor mondd. Nem kell hisztizni, mert Shawn a kezébe vette az irányítást… ~ Megcsóválta a fejét.

Hagyta, hogy a gondolatai másfelé kalandozzanak. Mi lehet Waltékkal? Vajon Kala kap választ a szellemekkel kapcsolatban? Több emlék is eszébe jutott de szerencsére csak felszínesen. Négy éve… akkor is felszálltak egy léghajóra… beszélgetés… támadás… kis híján meghaltak… a kém szellem… Az utolsó dolog szöget ütött a fejében. Mi van, ha most is megfigyelik őket? Ha most is van egy kis szellem, aki lesi minden lépésüket? Eljátszott a gondolattal, hogy meditálással utánajár, de letett róla. A jelenlegi feszült helyzetben nem kéne a szellemeket zaklatni. Reméli, hogy azért valamilyen csoda folytán megérzi a kis szellemet, ha tartózkodik a hajón, de meditálással nem keresi. Csak figyel.

A léghajó tágasnak tűnt. Nem egyszerű járőrhajó volt ez, hanem parancsnoki; látszott a berendezésekből, a kinézetből. Ennek ellenére nagyon kevesen voltak csak a fedélzeten. A csapatot - már ha engedtek az invitálásnak - egy nagy asztalhoz terelték, Vesletta hellyel kínálta őket. Ezek után ő maga is helyet foglalt.

- A helyzet valóban kritikus, ezért invitáltam be ide magukat. Jómagam és a legénység vagyunk a rendőri erők utolsó hű tagjai. Egyébként a város északi részei tartoznak a felügyeletem alá, amíg Lin távol van. A többi rendőr vagy halott, vagy Zen irányítása alatt áll. Ezeket az információkat tudom biztosnak tekinteni - zárta le jelentését. A legénység, amit említett, igencsak vérszegénynek tűnt, alig számlált hét főt. Úgy látszott, az égbe menekültek Zen elől. - Ami nagyon foglalkoztat, az az egyenruha, Zen, a Föld Királysága, és a feljelentett katona. Bocsássák meg, hogy hangosan gondolkozom, de túl sok a szilánk, és ideje lenne egybeforrasztani az egészet.

Sóhajtott. Újra. Lassan a védjegyévé fog válni, de nem tehetett róla. Talpon volt lassan két napja, hiszen megbízott alkapitányként egy ilyen helyzetben minden tőle telhetőt meg kellett tennie. Erre elvesztette a rendőrséget, az irányítást. Ezt hívják pechnek.

- Van maguk között valaki, aki összegezné mindazt az információt, amit megtudtak?

- Vesletta! - lépett be az egyik ember - elkaptunk egy üzenetet. - Majd felolvasta a papírról:

"Zen...Zen...jelentkezz! Ne essen bántódása a szellemnek! A katona viszont nem érdekel!"

- Én szívesen összefoglalom a történteket. - miközben felállok az asztal mellől, Lerrára pillantok. Shawn javaslata, hogy nézzünk körbe a léghajón, valóban jól jöhet, noha személy szerint szimpatizálok Veslettával, nem árt az óvatosság. Amolyan régi szokás, hogy a személyes szimpátia közel sem elég ahhoz, hogy megbízzak valakiben. Ha Lerra megérti az üzenetet, és körbejár a hajón, míg én lefestem a részleteket, két legyet ütünk egy csapásra.
Ha Vesletta jelzi, hogy kezdhetem, először a személyes tapasztalatokat részletezem, lévén, hogy erről van a legtöbb információm, megosztom vele a saját következtetéseimet is, és megemlítem Quan eltűnését. Noha éppen nem aktív rendőrbíró, de mégis hivatalos személy bizonyos szempontból, így ez is fontos információnak számít. Ezután írom le a Talától megtudottakat, beszélek a gyerekről, az idomítási képesség elvesztéséről, majd rátérek Kala dezertálására, és Walterrel való távozására, ismét kiegészítve a jelenetet a saját következtetéseimmel és gyanúimmal. Mikor a végére érek, Veslettára nézek.
- Remélem, kielégítőnek találta az átadott információkat. Jelenleg sajnos mi is elég hiányos tudással rendelkezünk, de ha szabad megjegyeznem, sokat érhetnénk azzal, ha önök is megosztanák velünk a saját információikat. Kollégák vagyunk, és egy oldalon állunk. Könnyebben megfejthetjük, mi folyik itt, ha mindent tudunk. - elhallgatok, és várom a válaszát.

- A gond az, hogy sajnos a rendőrség sem tud sokkal többet Önöknél - ismerte be a nő. Minket megvezettek, és, ahogy láthatja is, nem sokan vették észre. Az információkat elzárták tőlünk. Mi az emberek védelmére esküdtük fel, de jelenleg nincs mit tennünk. Külső ellenség van, de az a hadsereg feladatköre. Belső ellenségnek csak a sötétet említhetném, azonban azzal nem tudunk mit kezdeni. Tehetetlenek vagyunk. És továbbra is köt minket a rendőri eskü, nem dolgozhatunk saját szakállunkra. Ezért van szükségünk magukra! Önök között nem egy híres, vagy legalábbis tapasztalt ember van jelen!
Miben segíthetnék Önöknek? Osszák fel magukat két csapatra, vagy többre, és menjenek. Mi annyiban tudunk segíteni, hogy rádiót adunk maguknak. Ilyen Varrick félét. Tarthatják velünk és egymással is a kapcsolatot.

Kicsit elhalkult. Hátradőlt, szusszant egyet. Láthatóan küzdött a következő mondatával, mintha nem akarta volna kimondani. Végül aztán csak kibökte.

- Én azt mondom, fejétől bűzlik a hal. Csak játsszunk el a gondolattal! A rendőrség képes lett volna erre? Volt rá indíttatása? Ha nem, akkor lépjünk egy osztállyal feljebb. Hadsereg? Maguk sem gondolják... - nem mondott többet. Innentől kezdve állítani valamit már veszélyes volt. - Azt mondom játsszák végig magukban ki szervezhette meg ezt az egészet. Keressék fel és kérjék számon rajta. ha kívánják, letesszük magukat ahova csak szeretnék. A rádiók is itt vannak - egyik embere egy kis zsákot helyezett az asztalra - És még valamit ne felejtsenek! A világ megváltozott. Spirituálisan is. Ezt a tényezőt már nem szabad elhanyagolni...
- Vesletta, a városban megélénkültek a bandák! - szólt egy rendőr.
- Nos igen, ez a mi feladatunk - mosolyodott el a hölgy. - Ha megbocsájtanak, most elmegyek, megnézni a jelentéseket. Ha bármi kell, csak szóljanak!

Ezzel felállt, és otthagyta a társaságot. Úgy tűnik az elméleti kérdések ismét egy léghajóban dőlnek el.

Nem tapasztalt semmilyen furcsaságot, így követte a többieket az asztalhoz. Vesletta elmondott néhány dolgot, majd Taira vette át a szót. Elmondta az összes információt, amit tudott, csak az a rész hiányzott, amit ők éltek át párjával. Shawnra nézett. Tény, hogy megkérte őt, hogy avassa be a többieket a részletekbe, de jobbnak gondolta, ha a férfi számol be az eseményekről. Mégiscsak ő a hivatalos személy. Azonban Ő rosszabb állapotban van… A lány aprót sóhajtott. A lehető leggyorsabban átgondolta a történteket. Úgy tűnt neki, Taira megbízik a rendőrben, így úgy érezte, talán ő is megteheti ezt. Persze végig figyelni fogja párja jelzéseit, ha esetleg egy információt nem kéne megosztania. Már épp felállt volna, mikor Vesletta újra megszólalt. Néhány kérdésére választ kapott, feltevése beigazolódni látszik… A nő hamarosan elsietett, így nem tudott további kérdéseket feltenni. A következői lépéseiken remélte, hogy Shawn már elkezdett gondolkodni, addig is ő beszélni kezdett.
- Még mielőtt rátérnénk a tervezésre a tisztább képért elmondom a velünk történteket. Utena megbízására indultunk el a szellemek keresésére. Alig léptünk ki a Városházáról egy csapat AA jelzésű vízidomár katona támadott ránk. Amilyen gyorsan jöttek, úgy el is tűntek. Egy apróbb sérülést okoztak rajtam. A miértjét nem tudjuk. Gondoltunk megjelölésre, de mivel teljesen eltűnt Dogorn által és azóta sem érzek semmit, így ez nem valószínű. Nyomozásunkat az EE bázison kezdtük, azon belül is a Titkos Adattárban. Egy AA jelzésű illető ránk zárta az ajtót, így joggal gyanakodtunk a fellelhető információk hamis voltára. Nem sok információval gazdagodtunk.

Itt megállt egy pillanatra, kedvesére pillantott. Az Ő döntése, hogy előveszi-e a papírokat. Akármi is lesz, folytatja.
- Hirtelen egy EE ruhát viselő még nő, de inkább… lény rontott be a szobába. Kirángatott egy AA jelzést viselő katonát a szellőzőből. – szeme előtt újra felvillant a jelenet, enyhén összerezzent – Miután vele végzett, elhagyta a helyiséget. A katonától még annyit megtudtunk, hogy parancsot teljesítettek, de a lény elszabadult és a többi is jönni fog. Kérte, hogy fékezzük meg. Nem sokkal ezután jött a földrengés. A Városháza környékén megjelent a sereg és az elnök is a saját kíséretével. A férfi a beszéde közben zavartnak tűnt, egyik kezét a zsebében tartotta… Mintha félne valamitől, vagy valakitől… Állítása szerint igyekeztek úrrá lenni a helyzeten. Végül a kellemetlen kérdések miatt elkiáltotta magát, hogy elég legyen, mire a kérdező kapucnis alak felfedte magát. Loten volt, a második embere – tette hozzá a csapat kedvéért. - Az elnök itt már nem reagált, továbbá elsötétült a város. Loten összeesett, de úgy, mintha csak egy báb lett volna. Elszabadult a káosz…

Apró szünetet tart, hátha kedvese ki akarja egészíteni, majd folytatja.
- Megéreztem, hogy két alak egy harmadikat cipel le a föld alá. Shawnnal követtük őket. Egy szobába léptünk, ahol negyedik társunkat, Shandriant és még több személyt találtunk holtan. Valamint… - nem volt benne biztos, hogy folytatni kéne, de végül befejezte a mondatot - a szomszéd szobában furcsa gömböket láttunk, melyeket a négy elem alkotott. Nem tudtunk bejutni oda, így nem tudtunk meg többet róluk… Úgy döntöttünk, jelentünk a rendőrségen, segítséget kérünk onnan és utána nézzük meg az átjárót.

Újabb szünet, de most nem csak azért, hogy Shawn esetleg kiegészítse. Fel kellett készülnie… Arca nem rezzent, folytatta.
- A rendőrségen Loten fogadott minket egy csapat rendőrrel és Korrával, akit a Szellemvilágban találtak meg. A lelke nem volt a testében. Loten kiküldte a rendőröket és ránk támadott. Egyértelművé vált, hogy sáros a történtekben. A rendőröktől nem tudtunk segítséget kérni, mert… a képességével mindenkit megölt rajtunk kívül az épületben.
Megállt. Arca rezzenéstelen volt, de érezhető volt, hogy megviselték az események. Érezte a hátában a fájdalmat, de a lelke jobban fájt. Nem akarja, hogy Shawn bármikor és bárhogy kifejezze mellette létét. Maximum a nézésével. Nem akart gyenge lenni, még ha meg is viselték a történtek. És még nincs vége… Folytatta.
- Végül sikerült elfognunk, de nem tudtuk kivallatni. Elhagyta a testét. Rövidesen megjelent Walter, akivel szövetséget kötöttünk, hogy miután bezártuk a légidomárt, az átjáróhoz megyünk nyomozni. – Ha szükséges, mesél Walterről - De még mielőtt elindultunk volna megjelent Zen a titkos rendőrséggel. El akarták tűntetni a nyomokat és magukkal vinni Waltert és Korrát. Végül „csak” a rendőröket vitték el. Következő lépésünkként Korrát kellett biztonságba helyeznünk. – Egy pillanatra a családjára gondolt, de gyorsan elhessegette. Nem eshetett bajuk! – Sikerült, azonban újabb összetűzésbe kerültünk Lotennel. Ezúttal nem valószínű, hogy a lelke el tudta hagyni a testét… Halott. Utunk az átjáróhoz vezetett, ahol találkoztunk a többiekkel. Innentől már Taira elmondta. Még annyival egészíteném ki, hogy nekem az jön le, hogy Korra szelleme a babába került, ezért ő az avatár, de mégse… Taira elmondta az eseményeket a szellemek oldaláról. Védik magukat azoktól, akik el akarják őket fogni, vagyis az AA-tól. De mi az AA és ki lehet a vezetője?

Tart egy kis hatásszünetet, majd folytatja.
- Vesletta is utalt rá, így ki merem mondani a feltevésemet. Valószínűleg Dave Young. Az elnök. Hisz hol van most? Ki más adhatná parancsba, hogy fogják be a szellemeket, meg szerezzenek embereket, akiken kísérletezhetnek? Kinek másnak kellene egy ilyen szörny sereg? Meg miért? Egyelőre nem tudom biztosra az okot, talán rendet rakni? Hisz ebben a sokrétű városban sok minden előfordul. Vandalizmus, bűnözés, pusztán az, hogy sokrétű… De persze a szellemek nem hagyják magukat és ezzel talán nem számoltak…

Újabb szünet. Végig akarja vinni most már a gondolatmenetét, hiába kimerült.
- A sötétség is egy érdekes kérdés… A földidomárokat nem érinti, egy sereg állomásozik kívül, akik valószínűleg tartják a falat... Miért nem jönnek be? Gondolom Ostoros Chen nem maga ment volna tárgyalni velük, ha nem az uralkodó, Wan lenne velük. Ő mit akar? Vagyis… talán inkább kit, hisz nyilván a gyereket. De hogy pontosan miért…? Meg gondolom segíteni a milícián… tényleg, velük mi lehet? Csak Ostoros Chen ellen akar harcolni? Ha már megemlítettük… lehetséges volna, hogy a nő úgy tudta létrehozni a „világosságot” Raionéknál, hogy olyan erős fényidomár lenne (egy kis segítséggel)? Illetve ez alapján… Dave Younggal is hasonló lehet a helyzet? Találtunk egy papírt, miszerint különleges idomár. Az eddigiek alapján adná magát, hogy ő álljon ennek is a hátterében. – Kis szünet, majd folytatja. – Persze továbbra is fenntartom, hogy lehet, hogy tévedek… Kíváncsi vagyok, hol lehet most az elnök, Utena, meg a Fehér Lótusz… Mindegy… Bárkinek bármi hozzáfűznivalója? Vagy kezdhetjük a tervezést?

- Meghalt Shandrian? Értem... -
Nézett egy pillanatra értetlenül Zimára, majd elfogadta a dolgot és csöndben figyelte a lány eszmefuttatását.
~ Nem ismertem annyira Shandrian-t, de én is lehettem volna a helyében... Francba, ez egyre rosszabb... ~
Miután befejezte Zima, Dogorn is felszólalt.
- Érdekes... Magam is úgy gondolom, ahogy Zima mondta. Ahogy Vesletta mondta, a fejétől bűzlik a hal. Az elnök, Utena, a rendőrség, a katonaság, a milícia, Ostoros, ki tudja? Nem akarok paranoiás lenni, de az az egy biztos, hogy senkiben sem bízhatunk meg. Nyilvánvaló, hogy a szellemeket használják fel arra, hogy valamit készítsenek belőlük. Valamit, amivel nagyobb hatalomra, befolyásra tehetnek szert. Lehet, hogy egy fegyvert. Én láttam azokat a szörnyetegeket! Ki tudja, hogy micsoda pusztítást érhet el az, aki létrehozza, vagy kontrollálja ezeket, esetleg magáénak tudhatja az erejét? Az lesz az elkövető, akinek a hatalmában állt ekkora bűnszövetkezetet létrehozni, pénzelni és befolyásolni. Én azt mondom, hogy kezdjük felülről leellenőrizni a gyanúsítottakat! Egyetlen problémánk az az, hogy ebben a zűrzavarban senkit se fogunk megtalálni. Van bármi kiindulási pontunk? Akármi? Akiről tudjuk, hogy hol van? Az előző rádióadás, amit elcsíptünk! Ha annak a Zen-nek szólt akire gondolok, akkor egyértelmű, hogy ellenünk van. Elfogtak egy szellemet és egy katonát. Nem lehet tudni, hogy hol állomásoznak? Hogy hová küldték ez üzenetet? Nem lehet valahogyan lekövetni őket? -
Ekkor bejelentették, hogy a bandák ismét megélénkültek. Vesletta felállt és kiment. Dogorn magához vette a rádióját és azonnal tanulmányozni is kezdte. Olyan frekvenciákat keresett, ahol bármi nyomravezetőt talál. Egy nevet, egy helyszínt, akármit...

Az elsőnek egyszerűnek tűnő léghajó egy parancsnoki típusú volt.
- Óóóó – egy halk ó-zással kísérte meglepettségem. Most már azt elmondhatom, hogy ilyenen is voltam.
Az asztálnál próbáltam úgy helyezkedni, hogy minden irányból haljak mindent. Mondjuk, nem mintha túl sok mindent hozzá tudnék majd tenni a beszélgetéshez. Inkább hegyeztem a fülem és figyeltem.
A rendőrnő összefoglalta a velük történteket. Közben az egyik embere jelezte, hogy valamilyen katonát valakik elfogtak, meg valami szellemet említettek. Körbe tekintettem óvatosan, de senki nem ugrott a hírre. Még Vesletta sem.
Taira összefoglalta az ő és a mi eseményeinket is. Majd utána ismét a rendőrnő beszélt, de most a saját véleményét. Mivel jobbra nem tudtam gondolni én sem, így egyet értettem vele. De mivel az ilyen dolgokon való elmélkedést nem tartom az asztalomnak, nem is erőlködtem vele. Inkább az asztalra helyezett rádiók közül vettem el egyet és néztem meg tüzetesebben. Közben azonban el kellet menni-e úgy magunk maradtunk.
Ekkor Zima ragadta magához a szót és mesélt el nekünk az ő történetüket, ahogy haladt a mesélésben, úgy kezdtem inkább rá figyelni, és nem a rádióval matatni.
~ Szóval ők is megjárták a poklot? Ha lehet annak mondani egyáltalán ~
Közben sikeresen szétszedtem a kölcsön kapott rádiót. Majd merev arccal szétnéztem látta-e valaki, aztán eltakartam a kezemmel. És hallgattam tovább.
Mikor befejezte tűnődtem a feltevésein, de értelmes hozzászólás híján csendben maradtam.
Majd Dogi észrevételei következtek. Ahogyan mondta a dolgokat a régi önmagát láttam benne, bármit is mond ebben nem változott. Meg is mosolyogtam. Régi emlékek sokasága.
Nem akartam én is beállni a sorba és nyomni egy hosszú monológot, de valahogy kiakaróztak belőlem a szavak. Ez annak tehetőbe, hogy már nagyon elegem volt ebből. Miért nem lehet nyugodtan lenni? Miért kell mindig egy gonosz ellenség?
Felálltam, kihúztam magam, vettem egy mély levegőt, majd neki kezdtem.
- Parancsnok Úr – Shawnra tekintek. – Többiek. Nem akarok én is egy hosszú monológot mondani, sem az említetteken elmélkedni, mert ezekben nem vagyok valami jó. És úgy vélem sok beszédnek sok az alja. Úgyhogy azt javaslatom, hogy lépjünk a tettek mezejére. És lenne egy javaslatom is, ha nem bánják a csapat elosztásra. Észrevételem alapján, ha két csapatra oszlunk, legyen egy földidomár és egy hivatalos személy benne. Tehát a javaslatom az alábbi:
Az egyik csapat Shawn parancsnok, Zima és Dogorn, a másik pedig Taira, Lerra, Tala és jó magam. – szusszanok egyet.
- Ez lenne tehát a javaslatom, ha Önöknek jó, akkor vágjunk bele és vessünk véget ennek az egésznek. –

Meg kell hagynom, hogyha elvonatkoztatok attól, hogy egy léghajón vagyok, akkor majdnem elhiszem, hogy a földön állnék. A helykínálás ellenére nem ültem le, inkább a székek mögött álltam, így majdnem mindenkit láthattam egyszerre. Zajlik az élet, nem tagadás, pár perccel az érkezésünk után már üzenetet fogtak el, ahol egy Zennek nevezett egyed kerget egy katonát szellemmel körítve. Nyami. A rendőrség megmaradt tagjai vettek fel minket, hogy egy körre elvigyenek bennünket, sejtésem szerint a többség pedig ezzel Zen ficsúrral l’ amúrozik, csak tudnám miért.

Nem baj, ezek szerint a csapatból vannak olyan nagy arcok, akiket nem vonhatnak felelősségre, hogyha a saját szakállára dolgoznak. Nekem ez egy kicsit ellentmondásosnak hat, főleg, hogy tudomásom szerint én vagyok az egyedüli civil, a többiek meg egy hivatalos vagy „titkos” szervnek dolgoznak. Mondanám, hogy jelentkeznék oda, de nem.

Végre megtudhattam, hogy mégis mi adta ki a hangot a földön, mikor a rendőr lejött hozzánk. Őszintén szólva lassan a fejemet fogtam volna leginkább. Egyrészt már tudom, hogy egy technikai analfabéta vagyok, tömören az én kezemben a rádiót csak elromlana….. Vagy talán jobb esetben fegyverként tenném tönkre. Érdemes lenne megkérni valakit, hogy tömören elregélje a rádió kezelését? Ezenkívül én értem, miért hiszik azt, hogy én is valahová tartozom, de nem. Ember le akar küldeni harcolni vagy nyomozni, tudjam is én, hogyan nevezzem, mikor pedig én is azok közé tartozom, akit meg kellene védeni. Azt hiszem le kéne kattanom erről. Na meg keresni valamilyen jobb fegyvert, hogyha már visszamegyek bandázni.

Végre megtudhattuk mi volt Zimáékkal, és hazudnék, hogyha azt mondanám, hogy mindent értettem. Sőt, inkább kevésbé. Lényegesebben több minden történt velük, és hogy is mondjam ööö…. „politikai” vonatkozást tartalmazott.

Az én szemszögemből megfogalmazva. Adott egy Loten nevű fazon, aki politikailag magas beosztású, összeesett, majd a rendőrségen vígan parancsolgatott az embereinek, és nála volt Korra teste. Befejezésül meghalt, mielőtt valami értelmeset kinyögött volna Shawnéknak. Illetve itt a Zen egyed, aki a titkos rendőrséget dirigálja, és takarít valaki után. Annak a valakinek pedig a holttestek kellenek? Ennek így van értelme? No meg Korra, és a fura arcú Walter. Milyen elvetemült kísérleteket folytathatnak? Mire kellenek ők? És pontosan mik azok az elemes gömbök? Talán azzal tudják befolyásolni, hogy melyik elem idomárai legyenek megfosztva képességeiktől? Nem, nem. Ez még egy nagyon vad elképzelés, nem tudták megvizsgálni…….

És mégis hogyan tudták előidézni, hogyha Zima szavaira hagyatkozok, hogy Korra lelke egy másik testbe is legyen és nem? És mi céljuk volt vele? Ezek szerint ugyanazok tették, akik ezeket a szörnyeket megteremtették?? Túl sok a megválaszolatlan kérdés számomra, csak annyi derült ki, hogy, ha valaki a szellemekkel akar packázni, az nem jár túl jól, és tulajdonképpen esélyes, hogy ugyanaz áll a háttérben. Zima már meg is nevezte az illetőt, akinek valószínűleg elég erőforrás állt a rendelkezésre, hogy hasonló monumentális eseményt robbantson ki, de én attól tartok, hogy kicsit még korai ezt tenni (igaz, hogy nem sok információ áll rendelkezésre, hogy mást gyanúsítjuk).

Eléggé piszkálta a gondolataimat a katona és a szellem. Na már most a csapatból távozott egy „nagyon is a szellemeket kell megvédeni” légidomár katona, aki elvileg volt a Szellemvilágban, ebből azt a következtetést tudhatom levonni, hogy erős spirituális energiával rendelkezik. Hmmm……..

-Nekem tömören két kérdésem lenne. – fordultam a társasághoz – Mennyi esélye van annak, hogy ez a légidomár katona Kala, ha jól emlékszem, akkor így hívják, összefusson a városban egy szellemmel? És a két csapatnak mik lesznek a feladataik, céljaik?

A léghajó hirtelen ereszkedni kezdett, miközben Vesletta újra megjelent a fedélzeten.
- Alant az elnöki rezidencia található. Leszállunk. Ennél többet hivatali tisztségemnél fogva nem tehetek az ügy megoldásába, így magukra hagyom - felelte hidegen. - Sok szerencsét! - Ezzel újra felszívódott a pilótafülkébe.
A hatalmas jármű komótosan ért földet, nagyot szusszant, majd kinyílt a kapuja, és szabaddá vált az út csapat előtt. Eljött hát a mindent eldöntő pillanat. Itt álltak az elnöki rezidencia előtt. A gyönyörű épület valahol magában rejtegethette az állítólagos "halfejet". De a csend, mint mindig, most is természetellenesen nagy volt. Sehol egy lélek - legalábbis azoknak, akik csak a szemüket használták. De Dogorn érezte az ereiben, Zima a talpában, hogy rengetegen rejtőznek a sötétben. És történt még valami. A véridomár mély levegőt vett. Érezte, hogy visszatér belé valami. Nem látta, de tudta, hogy valahol fenn az égen, túl a sötétségen és kétségbeesésen hidegen fénylik a telihold. Közelinek érezte. A sajátjának. A vére felpezsdült. Eljött az idő, hogy megfizessen. Talán ez járhatott mindenki fejében.
*Támadjatok!* - recsegte a rádió a kezében, mire megélénkült a tér, elősereglettek a fekete ruhás, AA-s alakok. Alighanem egy csata volt kibontakozóban. Mindenkinek jutott ellenfél.

Raionra azonnal ketten támadtak. Mindkettő kardot tartott a kezében. Az egyik szúrt, a másik igyekezett a pilóta mögé kerülni. A férfi azonnal tudta, hogy az életéről van szó, nem csupán megrémíteni akarják.
Dogornnak ezúttal egy jutott, egy testes alak. Súlyos léptébe belerengett a föld, majd mikor egy jókora rög felemelkedett, azonnal tudta, hogy földidomárral van dolga, még pedig a rosszabb fajtából. Az AA jel mellett egy Dai Li emblémát is felfedezett.
Zimár fémidomárok várták. Mindjárt kettő is. A lány, éppencsak megpihent egy komoly csata után, most újra meg kell erőltetnie magát. Szempillantás alatt fémlövedékek százai indultak meg felé, és még ha nem is látta őket, a talpával érezte a mozdulatot.
Taira maradt csak, akire nem jutott ember, de neki sem kellett aggódnia - már ha aggódott egyáltalán - ez miatt. Egy vékony katona lépett elé, kezében lándzsát tartva. Szokatlan harcieszköz volt, szó, mi szó, de Taira ha egy valamit tudott, az az, hogy senkit ne becsüljön le. Tekintete azonnal kiszúrta a tiszti jelzést. Komolyabb ellenfél jutott neki. A tiszt azonnal döfött felé a lándzsával.

/Shawn és Lerra inaktivitás miatt nem került be a mesélőibe. Ha írnak, ellenfél nélkül bocsátkozhatnak harcba, segíthetnek a társaiknak./