Rendőrségi léghajó

A véridomárt váratlanul érte, hogy a katona ellenállt az erejének. Igaz, hogy a földre rogyott és megszédült, de sikeresen feltápászkodott. Valószínűleg a jókora teste védte meg, viszont Dogornnak nem volt ideje ezen gondolkodnia, hiszen a földidomár támadásba lendült. A hatalmas kődarab éppen szerencsére csak súrolta a férfi testét, de így is okozott fájdalmat.
- Add fel és életben hagylak... -
Mondta nyugodtan, majd azonnal idomításba is kezdett. A katonát ismét megragadta a véridomítás segítségével és minden erejét abba fektette, hogy elveszítse "barátunk" az eszméletét. Ha ez sikerrel járt, következő célpontja Taira ellenfele lesz.


5-10

A földidomár hirtelen támadásba lendült, de még mielőtt bármit is csinálhatott volna, megmerevedett. Dogorn könnyedén elkapta a véridomítás segítségével és felemelte a földtől körülbelül egy méterre. Ahogy ott lebegett, még mondani szeretett volna valamit. Valószínűsíthető, hogy egy átkozódás, vagy valami káromkodás hagyta volna el a száját, de a vízidomár gyorsabb volt. Egy gyors csuklómozdulat után a katona eszméletlenül hullott a földre. Esélye se volt tovább küzdeni. Arzomban a csatának még nem volt vége. Dogorn pár pillanaton belül az ellenséges kapitány mögött volt és kihasználva a meglepetés erejét idomításba kezdett, hogy segítse Tairát. A leggyorsabb és leghatékonyabb módszert választotta. Szimplán megpróbálta kitekerni a nyakát, vagy kiroppantani a gerincét, persze véridomítással.

5-10

A hirtelen ereszkedéstől a gyomrom majdnem a torkomban kötött ki. Erősen meglepett, mert ilyet a pilóta képzésem kezdeti szakaszaiban tapasztaltam csak. Biztosez a rendellenes jelenség, ami a városban van, lehet másképp is kihatott rám.
A kedves vendéglátónk közölte az úti célunkhoz való megérkezésünket, majd lassan, de biztosan földet értünk. Majd lecammogtam a sütis táskámmal és a vascsövemmel a léghajóról.
De ezt a szép városi környezetet (már amennyi látszott belőle) nem sokáig élvezhettem.
Dogorn halk figyelmeztetésére egyből a sötétséget kezdtem el pásztázni az ellenség után.
A rádiórecsegés után egyből előtűntek az alakok, és amilyen szerencsés vagyok, egyből ketten támadnak rám.
~ De jó… ~ mérgelődtem magamban. De sokáig nem mélázhattam, az ellenfeleim várnak rám.
Az éppen szúrni készülő támadóhoz hozzá vágtam a táskámat (tele van sütivel  ), majd az irányába támadó szándékot imitáltam. Ha ezzel sikeresen megtévesztettem a mögém kerülő támadót, akkor hirtelen irányt változtattam és az ő irányába intéztem a támadást a vascsővel. Ekkor hirtelen elébe ugrottam, és a kardot tartó kezét, pontosabban annak csuklóját céloztam meg közben az esetleges támadását megpróbáltam kikerülni.

(OOC: Azoir. Nem dobtam, mert mivel nem tudok idomítani, nem tudom, melyik értéket vegyem figyelembe.)

Nem mondanám túlzottan, hogy meghallották a kérdéseimet, de nem bosszantottam magam rajta, inkább hasznosabb dolgok kötötték le a figyelmemet. Kezdetben kisunnyogtam a teremből és felfedezőútra indultam. Célom az volt, hogy egy tűrhetőbb fegyvert szerezzek, mint egy seprűnyél. És ha már a rendőrség volt annyira jó fej, hogy minket küld ki a nagyok ellen, ők meg valahol meghúzódnak, akkor biztosan megengedik, hogy néhány fegyvert magammal vihessek. Na már most meg kell állapítanom, hogy ez a léghajó igen nagy. Nehezen tudtam magam elé képzelni azt a térképet, ahol már jártam a hajóban, de eléggé bízom az érzékeimben ahhoz, hogy visszataláljak a tárgyalóba. Bolyongásom során felvillant a fejemben a gondolat, hogy a rendőrségnél ugye főleg fém idomárok dolgoznak. Akkor azt jelenti, hogy nem idomárok nem dolgozhatnak a rendőrségnek, és nincsen nem idomároknak való fegyverek? Hm, akkor lehet, hogy hoppon maradok?

A gyomromban éreztem, ahogy a léghajó elkezdett ereszkedni, így, ha még fegyvertelenül is, de visszafelé vettem az irányt. Hát mondhatni kisebb késéssel, de a többiekhez tudtam csatlakozni, de nem nagyon vettek észre. Az ellenfeleket annál inkább, nem tudott megtéveszteni a vihar előtti csönd és Dogorn figyelmeztetése. Mindenhonnan emberek sorjáztak elő, végül Raion mögé kerültem. Ő támadásba lendült, táskáját használva védekezésként megkombinálva egy csellel vágott bele. Ha tudtam, akkor másik ellenféllel bonyolódtam összetűzésbe. Sokat esne az önbecsülésem, hogyha menekülnöm kellene.

Dogorn támadása nem csupán meglepetésszerű volt, hanem drasztikusan eredményes. A kapitány hörgött, küszködött, és csak nagy nehezen tudott kiszabadulni a véridomár támadásából. (Kapitány megmaradt HP-ja: 175). Ám a sietség csak részben érte el a célját. Zima túl sokáig gondolkozott, és ellenfele nem adta meg neki azt a privilégiumot, hogy először támadhasson. Még Dogorn megjelenése előtt támadásba lendült.

SK28P_3b1-5*25-21 = Zimának bevitt sebzés.

De történt más egyéb is a környéken. Az ellenséges katonák nem voltak olyan sokan, mint számítani lehetett, sőt, ahogy egyre otthonosabban mozgott a csapat a harctéren, rá kellett döbbenniük, a nagy létszámfölény, amit sejtettek, nem létezik - csupán egy pár tagú osztag ellen kell vívniuk.
Ez felbátoríthatta őket, de ha még sem volt elég, akkor az utána bekövetkező események mindenképp szolgálhattak meglepetéssel.
Akiknek volt ideje felpillantani a sötét égboltra, azok megláthattak egy emberszerűséget, amint lángcsóvákkal a lábain repül egyenesen feléjük. Egyesek találkoztak már vele, mások csak hallottak róla, de Raion biztosra tudta, hogy kit lát: Ostoros Chent. A tűzidomár diplomata; bandavezér; csecsemőfelvigyázó egyenesen a pilóta mellett érkezett a földre. Haját, ruháját megigazította, arcára bájos mosoly ült ki, ahogy mellé lépett. Kezében egy botot tartott.
- És én még azt hittem, az események a falon kívül zajlanak... - szólt nevetve a pilótához, majd körbenézett, felmérte a terepet. - Én ezt nem értem... - mondta úgy, mintha nem egy csata zajlana körülötte. Csak állt hátratett kezekkel Raion mellett, és mondta a magáét. - Ez a Zima messze a csapat legjobbja kell, hogy legyen, és tétovázik... Van veletek egy parancsnok is, azt pedig sehol sem látom. Az pedig egy véridomár. Elismerésre méltó, hogy felvállalta a képességét a többiekért, de inkább neki kellett volna kimaradnia a harcból... Értelmetlen. Nem vagytok egy összeszokott csapat, igaz? - nevette el magát megint, de ez inkább hatott erőltettnek, mint természetesnek. - Nos, nem ez volt a tervem, de ha már így áll a helyzet, besegítek. Ugye tudod, mi következik pilóta?
Raionnak emlékek szaladhattak át az agyán. Pontosan azt akarja vele csinálni a nő, amit a Sárkányházaknál is csinált. Egyfajta generátort. Akár akarta, akár nem, nem menekülhetett ez elől.
- Tudom, hogy benned van annyi energia - súgta a gyengéden a fülébe, majd felemelte a hangját, és Talara nézett. Eddig kezében tartott botot most odadobta a lánynak. - Tessék, ez a gyártelepen találtam. Most pedig, ha lehet, fedezz minket. Ez a legjobb esélyetek! - parancsolta neki, miközben Tala felismerni vélte az öreg Shikit. Immáron teljes fegyverben vethette bele magát a küzdelmekbe.
De történt más is. Ahogy Chen megragadta Raion vállát a tűzidomár a földre rogyott. Várható veszteség, vagy megszokás teljesen mindegy. Chen ugyanakkor koncentrálni kezdett, majd csodák csodájára a sötétség elkezdett szétoszlani a területen. A sötét gomolyagon túl a felkelő nap első sugarai hatoltak át. A tűzidomárok átérezték az engergiát - újra tudtak idomítani, ahogyan a vízidomárok is.
- Talán mostmár átválthatna sima idomításra, vagy gyógyíthatna valakit... - motyogta Chen, ahogy Dogornra pillantott, aztán tekintete visszatévedt Raionra. Szemei furcsán csillogtak. - Ugye tudod, hogy ez az állapot csak addig áll fenn, amíg te bírod szuflával. A csata rajtad áll, nem a többieken.
És valóban. Újra rendelkezésre áll az idomítóerő, mindenki kezében ott van a fegyver, amit használni szeret, függetlenül attól, hogy víz, tűz, föld, vagy akár egy bot. Itt, és most győzni kell, hogy egy fokkal közelebb kerüljenek a rejtély megoldásához, és ennek a szörnyű helyzetnek a lezárásához. Köztársaságváros megmentése immáron karnyújtásnyira került.1-5

A harc hevében nem sok mindenre figyeltem. De az feltűnt, hogy a kezdeti ijedségem elmúlt. A sötétség és főként az eddig furcsa események sokasága miatti feszültség nem volt többé. Éreztem, hogy ezek az ellenfelek épp úgy meglepődhettek az érkezésünkre, mint mi az övékre.
Aztán egy furcsa érzés futott át rajtam, és egyből az ég felé tekintettem. És megláttam őt. Őt, akinek a megjelenésére a legkevésbé számítottam.

- Hát is se vagyunk híján annak. – felelem neki. Majd hallgattam az eszme futtatását.
- Az események ez hozták össze. – felelem ismét. – És az következik, ami akkor, ha jól sejtem? – kérdem tőle. Választ nem várok erre, mert elég egyértelműen kifejezte magát.
Gyorsan felkapom a táskám (ha a közelemben van), kinyitom és bedobok egy pár sütit.
Halk hangjára végig bizseregtem, majd összeszedve magam pozícióba helyezkedtem.
De mint akkor, ekkor sem tudtam megállni a lábamon, amint megfogta a vállam. Éreztem, hogy távozik az energia, de nem sokáig. Megéreztem, ahogy a nap ereje kezd feltölteni és a távozó energia ellenére egyre jobban éreztem magam. Éreztem, ahogy az idomítás képessége visszatér belém. Nagy mély levegőket vettem, és ahogy egy vödör telik meg vízzel mikor feltöltik, úgy telítődtem én is.
- Ne aggódj bírni fogom. Nem olyan fából faragtak engem. – felelem neki bizakodóan.
Majd fölveszem a meditáló pozíciót, a táskámat pedig a közelben tartom, hátha kell energia utánpótlás.
Addig is csak összpontosítanom kell, hogy a többiek sikerrel járjanak.

A harc jobban alakult, mint Dogorn gondolta. Egyik ellenfél után a másikat gyűrték le.
~ Az egyiket elkaptuk élve, de a főnökük nagy falatnak tűnik... Itt az ideje mindent beleadnom! ~
Gondolta a férfi, majd támadásba lendült volna, ha nem jelenik meg egy ismerős alak. Chen volt az.
~ Mit keres itt? Nem a falon kívül kellene lennie? ~
Kérdezte magától, de nem foglalkozott vele. A harc megállt egy pár pillanat erejéig. Mind a két fél készenlétben figyelte a történéseket. Szinte tapintani lehetett a feszültséget. Chen ismét Rai energiáját vette igénybe és sikeresen lyukat ütött a sötét fellegeken.
~ Vajon hogy csinálja? Mindegy is... Először ezt kell elintéznünk! ~
A férfi eddig is képes volt az idomításra a teliholdnak köszönhetően. Viszont Rai és Chen közös együttműködésének hála, ereje megsokszorozódott. Dogorn nem várt tovább. Pillanatok alatt kinyitotta vizes palackjait, melyeknek az összes tartalmát kiidomította maga köré, hogy készen állhasson a támadásra. Levegővételeinek ritmusára hullámzott és pulzált az a vízgyűrű, amit maga körül tartott. Tetőtől talpig átjárta az erő a testét. A két tűzidomár és a rossz arcok közé lépett.
- Minden áron meg kell védenünk Rait és Chent! -
Kiáltotta a többieknek, majd hirtelen megtámadta a legközelebbi ellenfelet: a kapitányt. Több ugrást, rúgást és suhintást is véghezvitt, aminek hatására a gyűrűből rengeteg vékony, széles és borotvaéles víz indult útjáta, amik egyenesen a nő felé repültek irgalmatlan gyorsasággal. Mozdulatai folyamatosak, kecsesek és fürgék voltak, mint általában, azonban most megfigyelhető volt az a plusz erő, az a szenvedély, amit a körülmények nyújtottak neki. A telihold és a tiszta égbolt, a legjobbat hozta ki Dogornból. Érezte, hogyha betalál a támadása, annak nagyon súlyos következményei lehetnek az ellenfele egészségére nézve, de akár az életére is. A támadása után, azonnal visszalépett a Raion és Chen elé, hogy megvédje őket az esetleges támadásoktól. Az imént használt vizet ismét magához idomította és egy dupla vízgyűrűvel folytatta a védekezést. Csak egy pillanatra nézett fel a Holdra, hogy meggyőződjön róla, hogy még minden rendben van. Szétnézve maga körül, egy másodperc erejéig úgy érezte, mintha újra otthon lenne délen és együtt harcolna a családjával, a barátaival a szabadságukért és az életükért. Mint azon az estén, mikor még csak egy srác volt és Unalaq támadásba lendült.
~ Akkor ment el apa... Akkor is ilyen volt a Hold... ~


1-5

A tervek megbeszélése folytatódott. Zimának már nem volt hozzáfűznivalója, így csak a többieket figyelte. Időnként lopva Shawnra pillantott. Kissé zavarta, hogy semmit sem reagált az eszmefuttatására, de jobban foglalkoztatta ennek miértje. Sápadt volt, többnyire csukva tartotta a szemét. Miután Vesletta hirtelen közölte, hogy leszállnak, kedvese felé fordult.
- Pihenj le egy kicsit!
A többiek láthatják és hallhatják rajta az aggodalmat. Óvatosan felsegítette a férfit és egy szobába kísérte. Ha valaki felajánlotta segítségét nem utasította vissza. A helyiségben lefektette Shawnt az ágyra. Körülnézett, hátha talál egy elsősegély ládát vagy bármit, amivel segíthet kedvesén. Ha talál, ellátja Őt amennyire tudja. Miután végzett leült mellé. Finoman megsimogatta a karját majd megfogta a kezét. Nagyot sóhajtott. A szemébe nézett.
- Mennem kell. Szeretnék mellett maradni, de… hála neked én harcképes maradtam. Vigyázom magamra, megígérem. Addig maradj itt. Semmi hősködés!
Utolsó mondatát a lehető leggyengédebben, mégis kellő szigorral mondta ki. Végül közelebb hajolt és megcsókolta. Az ajtóból még visszafordult.
- Sietek vissza!

Ahogy elhagyták a léghajót rögtön dobbantott, hogy felmérje a terepet. Ahogy sejtette… nem lesz könnyű menet… Végig nézett a csapaton. ~ Megoldjuk… Nem nagyon van más választásunk. ~ A lány nem félt, rutinos veteránnak érezte magát. Mert az is… Számított arra, hogy nem fogják békén hagyni, de azért reménykedett abban, hogy több ideje lesz körülnézni a talpával. Hátha felfedez valamit, valakit, bármit… De nem… Csak annyira jött rá nagy valószínűséggel, hogy nincsenek is olyan sokan az ellenségeik, mint amennyinek hitték őket… Nem sikerült időben mozdulnia, így az egyik fémidomár lövedékétől megtántorodott. ~ Francba… ~



Sietve összeszedte magát. Sérüléseit egy pillanatig érezte, de az adrenalin elöntötte a testét. Dobbantott, és egy jó nagy darab földet idomított ki a talajból. A lehető legnagyobb lendületet véve egyenesen támadóinak rúgta. (Remélhetőleg csak kiüti őket.)





Elsősorban a csatájára összpontosított, de azért igyekezett figyelni a körülötte zajló eseményekre is. Egy túzidomár jelent meg a közelükben. Zima a tapasztalatai alapján Ostoros Chennek tippelte. De vajon Ő mit keres itt? Nem akart elkalandozni. Tudják le gyorsan a csatát és kész. Meg kell menteniük a várost… Shawn és a családja is várja…

1-5