Ilthor-3

Éppen egy adattáblát vizslatok a konyhában. Pár adat amit összeírattam a kiadásainkról. Sosem árthat tudni, hogy mégis miképpen állunk, ha esetleg kell egy kis pénz a felszerelés javítására. Ahogy egyre inkább modernizálódunk úgy kell egyre több karban tartás a kütyüinknek. Dehát a a lépést fent kell tartani a piaccal ha professzionálisak akarunk maradni.
És, hogy miért a konyhában? Mert közben a reggelimre figyelek nehogy túl főjön az instant levesem. Két hónapja egy jónak ígérkező szállítmányt raboltunk ki. Odatettük magunkat és majdnem otthagytuk a fogunkat. MIÉRT? Instant levesért. Azóta azt esszük.
Halk lépéseket hallok. Pontosan ilyeneket lép egy Felinas aki egy számára túl nagy katonai bakancsot visel de megpróbál osonni.
-Nem gondolod, hogy szükséged lenne egy a lábadra passzoló bakancsra?-fordulok a hang forrása felé.
Ina elszontyolodva ereszti le a karjait amelyekkel eddig rám akarta vetni magát.
-Ha lopakodni akarsz akkor olyan cipőre van szükséged ami rááll a lábadra. A csúszkálás kiszámíthatatlanná teszi.
-Tudoom.-nyújtja el a hangját.-Csak hideg a padló. Így azért nehéz.
-Hát korábban kell felkelned ha meg akarod lepni any....nocsak.-Elvigyorodom.
-Mi az?-pillant rám.
-Nem érzel valami különöset ma reggel? Szokatlan érzelmi váltásokat? Eddig ismeretlen vágyakat?
-Hogy mit beszélsz?
-Nem néztél még tükörbe igaz.
Ebben a pillanatban pittyan egyet a sütő. Kész a levesem. "Csodás". Közben Ina egyszerre sejtve és félve azt, hogy mit is vettem észre tulajdonképpen megtapintja a füleit. Amik bizony kitörnek a kócos fehér haja alól és elállnak egymástól.
A lány nem nagyon tudja hova tenni az első peteérését. Ezt általában minden Felinas zavartan kezeli. Én anno nem nagyon akartam kimerészkedni a szobámból. Hiszen mindenki látja. Ina egyelőre csak elpirul majd mikor meghallja egy harmadik személy lépseit gyorsan magára rántja a pulóvere kapucniját reménykedve benne, hogy majd nem dudorodnak ki ama bizonyos szervek.
De a belépő Nat éles pilótaszemét nem lehet átverni. Úgy tesz mintha nem törődne a kölyökkel de mikor mellé ér egy jókora barackot nyom a fejére.
-Üdv a felnőttek között csajszi. Innentől igazán szopás az élet.
Majd felém fordul.
-A gépeket rendbe raktuk. A borítás a helyén. A hajó indulásra kész kapitány.
Bólintok.
-Az egyik elfogót meg a bombázót pakoljátok fel a gépre. Töltsétek meg szükséges legénységgel illetve Grendel embereivel is. Gondolom az élelemraktárakról és a tankolásról nem kell beszélnem. Ezúttal lehetőleg ne csak kibaszott levest. Még ma felszállunk. Úgyhogy mindenki egyen.

Ahogy a parancsot kiadtad, a rutinos embereid azonnal munkához láttak. Az egyik Tediare-od és Saidae-det probléma nélkül berakták a földön lévő hajóba. A kis Ina végig melletted áll kapucnijával a fején. Elpirulva, csoszogva követ Téged akárhová menj. Még nem nagyon tudja mit kezdjen ezzel. Gyorsan át gondolod mit kell szereznetek: bakancsot Ina lábára, élelmet ami nem instant leves és még valamit amit el lehet adni, hogy pénz is legyen. Szóval csak egyszerű rutin, kirepülés, célpont találás, harc, ivás. A hajó felé menet mindenki oda biccent Neked vagy egy hangos "jó reggelt"-tel köszön. Látszik rajtuk, már várták ezt a pillanatot. Senki se kérdez, senki se akadékoskodik. Csak teszik a dolgukat. A hajó folyosóin áthaladva, végig zeng a lépteid miatt és Ina csoszogása is eléggé messzire hallatszik.
A hídra érkezésedkor Nat már sebesen kapcsolgatja a felszálláshoz szükséges kapcsolókat.
-Kapitány! Hova visszük ma a kicsikéket?- kérdezi anélkül, hogy feléd fordulna vagy hogy abba hagyná egy pillanatra is a munkát. A lehetőségeid számtalanok. Most már csak az a kérdés, hogy milyen konvojon kéne rajta ütni.