1X01 - Paradicsom a pusztaságban

A raktárépület már magában sok meglepetéssel szolgált. Roysont nem lehetett elérni, de az épület szerencsére könnyen biztosíthatónak tűnt.
- Radovic, Cruz, biztosítsák az alsó szintet. A többiek nézzenek körbe a raktárban.
A második szinten könnyen ki lehetett szúrni az ős számítógépet, legalábbis arra hasonlított legjobban. Áram alatt volt, de zárolták. Alexisre pillantottam, és megszólaltam:
- Próbálja meg feltörni. Lehet, hogy fontos információkat rejt.
K'Tau-val az alagsorba megyünk ahol azonnal megcsapja az orromat a vegyszerek és az égett hús bűze. A látvány nem igazolja a rossz megérzésemet... nincsenek halottak. Odalépek az asztalhoz, és elkezdem kinyitogatni a fiókokat, míg meg nem találom a jegyzetlapot, ami (egyáltalán nem meglepő módon) számomra érthetetlen nyelven íródott, így K'tau-hoz fordulok.
- Le tudná ezt fordítani? - amíg elmondja a jegyzet tartalmát, csak bólogatok, és igyekszem kiszúrni az esetleges furcsaságokat. Azt még ismeretlen nyelvnél is észreveszem, hogy néhány karakter akár a mondat közepén is nagy, így megkérem a férfit, hogy olvassa össze nekem a betűket, amik indokolatlanul tűnnek nagynak. Végül csak bólintok. SEGÍTSÉG. Sok szituációban megjelenhet egy ehhez hasonló üzenet, de amíg a jegyzet írójának kilétével sem vagyunk tisztában, aligha jelent komoly információt. Mindenesetre elrakom a jegyzetet, és visszatérek a csapatomhoz, ismét próbálva elérni Roysont, és érdeklődve, hogy Alexis sikerrel járt-e a komputer feltörésével. A rádióból azonban ismerős hang szólal meg. Josephine-re nézek, aki már találkozott az elnökkel, és türelmesen hallgatom végig. Egy óra.
Azt mindenesetre elkönyveltem, hogy nem mehetek oda egyedül. Nem azért, mert féltem az életemet, vagy hasonló, egyszerűen csak felesleges, értelmetlen kockázatvállalás lenne. A csapatomról tehát egyelőre még nem tudnak, Roysont remélhetőleg nem fogták el. K'tau érvelésével is egyetértek, Royson ráadásul, ha vannak is hibái, tapasztalt katona, alighanem megtalálta volna a módját, hogy jelezzen nekünk, ha bajba került. A színtiszta diplomácia győzelmére kevés az esély, naiv lennék, ha hinnék az elnök szavainak, különösen, hogy a jegyzetek alapján egyre jobban aggaszt a felvillanó szem, amit először el sem akartam hinni.
- Több lehetőségünk van. - mondom végül. - Egy óra alatt ki kell találnunk, hogy játszhatjuk ki legjobban az elnököt. Ha egyedül megyek, az felérhet egy öngyilkossági kísérlettel, de nem akarom elveszíteni az előnyt, hogy a teljes csapatról még nem tudnak, ha mást küldünk helyettem, egyértelműen lelepleződik, hogy egy helyen tartózkodtunk. Személy szerint valamilyen álcázást pártolok, akár azt, hogy őrök páncélját használjuk, de szívesen fogadom az ötleteket, hogy milyen módon lehetnek a legjobbak az esélyeink.

Elnöki gárda:
-Minden bizonnyal elit
-Terep ismeret
-Túlerő

Az én meglepetés előnyöm három az egyben alább maradna az érvlistán. Ha lenne még egy érvem, akkor nekik mennék. De ez nem elég. Nyilván ők csinálhattak ki mindenkit. Ha maradok, a sorsukra jutok. Ha nem is ők voltak azok, akik szétdarálták a kutató csapatot akkor minden bizonnyal azt fogják hinni, hogy én voltam. A MEGADÁS NEM OPCIÓ. Úgyhogy tipli van. Megpróbálok észrevétlenül visszakerülni a városba. Hátha ott sikerül valamit kiderítenem vagy kapcsolatba lépnem a csapattal és szólni, hogy baj van mert a kaput bizony deaktiválták.

Az eddig látottak után be kell, hogy valljam nem igen nyerte meg a tetszésemet ez az új eddig ismeretlen bolygó, és azok után, amiket láttunk erős a gyanúm, hogy mi sem nyertük meg különösebben az itt lakók tetszését - legalábbis a felső körökben egész biztosan nem. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy azzal a nagyon dekoratív, és csinos pultos lánnyal tényleg kialakulhat valami mély értelmű kapcsolat...na jó annak kicsi lett volna az esélye, de mindenképpen szívesebben megismertem volna közelebbről az tuti. Az élet kegyetlen...

Aztán randi helyett most éppen ebben az átkozott földalatti városban kell fogócskát meg bújócskát játszani a helyi erőkkel, mert rosszkor voltunk, rossz helyen...Végül aztán elkeveredünk valamiféle raktárig. Az ajtót úgy néz ki, hogy valaki erőszakkal bírta kinyílásra, de a bent lévő cuccok állapota alapján viszont úgy néz ki, hogy mostanság senki sem használhatta a helyet, vagy ha meg is tette, de nem sűrűn. Ha engem kérdez valaki, akkor talán azért jöhettek ide, mert kerestek valamit, de vagy nem találták meg vagy pedig nem kellett túl sokat kutakodniuk a bent található ládák, és lámpák viszonylag nyugodt elrendezéséből ítélve valamint az érintetlennek tűnő mindent beborító vastag porréteg is ezt igazolta. Mint nemsoká kiderült az épületnek ugyan van két bejárata, de szerencsére az egyiket teljesen eltorlaszolják a ládák így a bejutás azon nem igazán lehetséges anélkül, hogy valaki a levegőbe ne repítené a fél helyet - viszont sajnos pontosan ugyanez igaz a kijutásra való részre is. akármilyen helyzetbe is kerülünk ezt nem fogjuk tudni vészkijáratnak használni...Fél fülel hallom, hogy az Önjelölt Rambo nem jelentkezik, de ha tényleg olyan kemény fiú, akkor gondolom nem lesz semmi baja.

- Vettem. - bólintok a parancsra, majd a mostohatestvéremre pillantok egy fintor kíséretében. - Gyerünk Digó, hallottad a parancsnokot. - szólalok meg, majd már el is indulok az alagsor felé. - El se hiszem, hogy a megbeszélt randim helyett veled kell összezárva lennem egy büdös raktárban. - szólok oda neki egy lemondó fejcsóválás kíséretében. Amint közelebb érek a lejárathoz, azonnal szinte orrba vág két nagyon is jellegzetes szag: az egyik a vegyszerek maró, szinte minden szaglósejtemet irritáló csípős szaga, míg a másik az égett hús kesernyés, az égett műanyagra emlékeztető bűze. Sajnos mindkettőt volt már alkalmam az évek során megtapasztalni így nem túl bizakodóan tekintek a hátam fölött a mostohatestvéremre, jelezve neki, hogy legyen óvatos, itt valami nagyon nem kóser. Kibiztosított fegyverrel lépek be az alagsorba, de már az első pillanatban nyilvánvalóvá válik, hogy senki sincs a helységben. - Tiszta. - kiáltok fel, majd immár a fegyveremet leeresztve lépek be az alagsorba. A szag ellenére hullák nincsenek, de a mennyezetről csöpög valami, ami egy kicsit nyugtalanít. Nemsokára a többiek is megérkeznek, és együtt folytatjuk a keresést. Nemsokára találnak két jegyzetet, és a többség felmegy, de engem még valami nyugtalanít. - Menj fel Te is. Én is jövök mindjárt. - intek a mostohatestvéremnek, majd még tovább vizsgálódom a szobában, hátha találok valami nyomott. ~ Az égett hús bűze valahonnan kell, hogy származzon...ha a hullákat elvitték volna már rég kiszellőzik. Akármit is csináltak itt muszáj volt, hogy hagyjanak valami nyomott. - gondoltam magamban miközben újra, és újra felforgattam az ágyakat, és a fiókokat, benéztem minden apró zugba, hogy megbizonyosodjak róla, semmi olyat nem hagyunk itt, ami esetleg fontos lehet.

Sajnos sokszor a részletek ragadják meg a figyelmemet, és ez nem egyszer pepecseléshez vagy időhúzáshoz vezet nálam, de neme gy esetben igen hasznos is tud lenni. És éppenséggel most is találtam pár dolgot, ami megragadta a figyelmemet az ismeretlen eredetű szagokon, és a bizonyítékok látszólag teljes hiányán kívül...Ami a legjobban zavar az ismeretlen folyadék, ami a plafonról csöpög. Talán csak víz vagy valami hasonló, de van egy olyan érzésem, hogy talán a vegyszerszag forrása is lehet. Pusztakézzel dőreség lenne hozzáérni így aztán megpróbálok keresni valamit, akár egy üvegcsét vagy kémcsövet, hogy tudjak belőle valami kis mintát gyűjteni. Akár még hasznos is lehet, hogy ha sikerül kijutnunk innen. Amennyiben találok valamiféle tárolóedényt, úgy gyűjtök az ismeretlen eredetű folyadékból, de hogy ha ezzel nem járok sikerrel, akkor üres kézzel térek vissza a többiekhez.

Royson:
Ennyi mesterlövészt veszel észre, aki csőretöltött fegyverrel csak téged figyel:
7ofyafRu1-10
Egy kis szerencse:
1-2
Alexis:
1-6
Theo:
1-4

(Jön majd reag is,  lehet, hogy még ma. Josephine majd sodródik, Alexist pedig megölöm)1-10·1-2·1-6·1-4

Royson II. Kör:

Ölések:
WtlDKQQp1-3

Sérülés:
1-6
1-2: Súlyos
3-4: Nem súlyos
5-6: Nincs sérülés1-3·1-6

William W. Royson:

(Whitewolf )
Megkíséreltél visszajutni a városba, de amint leértél a dombról a lábadtól pár centire egy lézerlövedék fúródott a talajba. A mesterlövészek egyike adta le, aki az idetartó utadat figyelte. Ha belenézel a távcsövedbe további nyolcat veszel észre a tetőn. Nyilvánvaló, hogy nem engednek vissza a városba.
A háromtagú elnöki gárda közben azonnal felkapta a fejét a lövésre, és elindult az irányodba. Amint megpillantottak, tüzet nyitottak rád. A támadás meglepetésként ért, ennek ellenére egyet sikerült kivégezned, egy másikat pedig megsebesíteni, és ez elég volt arra, hogy visszavonulót fújjanak. A mesterlövészek azonban korántsem voltak ilyen kegyesek, érzed, ahogy a lövés átszakítja a vállad, és a csontodig hatol. Ha megmaradt a lélekjelenléted, akkor jobb lenne biztonságos helyre kúszni. A közelben viszont nincs elsősegély láda, ahogy kötszer sem, így az egyetlen dolog amit tehetsz az az, hogy imádkozol.
Úgy tűnik isten veled van, mert tíz perc múlva egy fémlemezes fejű ember hajol föléd. Az életed az ő kezében van.

Alexis Witt:

A raktárban található számítógép feltörése nem okoz gondot számodra, pillanatok alatt megszokják az ujjaid az idegen nyelvet, hiszen a számítógépek működési elve mindig is hasonló volt. A krach akkor üt be, amikor a rendszer végre beenged. Az egeret helyettesítő eszközből kábelek fonódnak a karodra, és vergődni kezdesz. Bármennyire is próbálod, nem tudod elengedni. A számítógép önvédelmi mechanizmusa elkezdte az agyad túlterhelését, több ezer terrabytenyi adatot töltött le egyszerre az agyadba. Pillanatok alatt elvesztetted az életed, de ennyit közölni tudtál a csapattal.
- Az or...vos ide ment 5...7...8 – hatalmas erőfeszítésekkel küzdesz, hogy ne veszítsd el az eszméleted. 4 1 9 – még három szám kell – 8...5....6...
Nyögöd ki, majd lehunyod a szemed. És többé nem nyitod ki.

Asa'c – Korábban:

(Raion )
Ez a nap is olyan volt, mint az összes többi. Néped elégedett, boldog és egészséges volt. Jómagad viszont nem voltál ennek tanúja. Egy háromszáz fős csapattal indultál el egy bolygó felszabadítására, azonban pusztán veled együtt harmincan maradtatok. Addig minden rendben ment, míg a Chaapa'ai forogni nem kezdett mögöttetek. A másodpercek óráknak tűntek, aztán létrejött a kapcsolat. A túloldalró jövő alakok tetőtől talpig fekete páncélba voltak burkolózva, körülbelül annyian lehettek, mint ti. Azonban közvetlenül utánuk három halálsiklóhoz hasonló hajó repült ki. Mindenre lőttek, ami mozog. Minden erőddel azon voltál, hogy az embereidet egységes sorokba rendezd, kimenekítsd őket a kereszttűz alól. Kezdetben sikerrel jártál, az egyik tartály mögé menekültél, ám a halálsikló gond nélkül tüzet nyitott arra. Még tudatodnál voltál mikor a tartály felrobbant, érezted, ahogy az egyik hűséges embered saját magát feláldozva rádveti magát. Aztán először fehér lett a kép, majd teljes sötétség.

Hátrabilincselt kezekkel ébredsz, mögötted az egész gyárépület lángokba van borulva. Körülötted rengeteg jaffa(barát és ellenség egyaránt) hasonló szituációban van, mint te. Nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy kiszúrd a rangidős tisztet, hiszen fehér páncélt visel. És egyenesen felétek tart! A kezére egy Kara Kesh-re emlékeztető eszköz van csatolva. Egyenként végighúzza minden jaffa arca előtt. Egyesek ott helyben szörnyethalnak, míg a többiek szinkronban ordítanak a szimbiótájukkal, de megmaradnak.
Harminckettő, harminchárom, harmincnégy. Te voltál a harmincötödik. Érzed, ahogy a forró eszközzel a homlokodhoz közelít, majd ordítani kezdel a fájdalomtól, a szimbiótád pedig próbál szabadulni az erszényed biztonságából.
- Megmarad.
Nyugtázta a dolgot, majd indult is tovább. A melletted lévő már nem volt ilyen szerencsés.

Amint a sor végére ért, átvezettek a kapun. A túloldalon azonban más technológiával rendelkező faj fogadott.
A fehér ruhás tisztet a másik faj képviselője azonnal kérdőre vonja.
- Kik ezek az emberek?
- Semmi köze a Ramesi ügyekhez. Álljon félre, először és utoljára figyelmeztettem.
- Erről értesíteni fogom a CSK-7-et.
Már nyúlt is volna az adóvevőjéért, a tiszt azonban nemes egyszerűséggel fejbelőtte. A két katonai csoport közt hatalmas tűzharc alakult ki, emberek hullottak el innen-onnan. A néhány civilnek esélye sem volt a menekülésre, a fekete ruhás emberk rájuk is kegyetlenül tüzet nyitottak. Éreted körülötted a mozgolódást, pár pillanaton belül a korábban fogoly jaffáknál is fegyver volt. Az egyik bajtársad térít észhez amikor is egy fegyvert hajít feléd. Nyolcan maradtok életben, ebből hét jaffa, valamint egy haldokló fekete egyenruhás, aki a halál kegyelméért könyörög.
Az embereid rád néznek, hogy megadod-e neki. Ha úgy döntesz hogy nem, akkor körülbelül húsz percig ordít még fájdalmában, és utána leheli ki a lelkét.
- Uram, nem működik a Chaapa'ai, megsérült a támadás során. A kapu mögött van egy barlangszerű bemélyedés, ott meghúzódhatunk, amíg ki nem találjuk mi legyen.

Asa'c – Most:
A barlang sokkal melegebb volt, mint amilyennek látszott. Gond nélkül tudtatok minimális elsősegélyt biztosítani a sérültjeiteknek. Ha te kezdeményezel beszélgetést, akkor a barlangban síri csend marad, tisztán hallod a kinti fák susogását és... LÖVÉSEKET!
Pár pillanaton belül újra csend lett. Amikor biztonságosnak találod ellenőrizni a kinti eseményeket, egy zöldruhás, súlyosan sérült zöldruhás férfira lelsz. A mellkasára a Royson név van varva. Ha nem látják el, akár meg is halhat. A te kezedben van az élete.

Mindenki más:
(Aria  Raze @pressia  @szujonor )

A Theodore által begyűjtött folyadék mintája olyan sűrű volt, mint egy szimbióta vére, azonban ha úgy dönt, hogy megvizsgálja a labor felszerelésével, akkor rájöhet, hogy rengeteg erős méreg, altató és nyugtató anyag került a vérébe.
Az Alexis által közölt koordináták igazolták a gyermekkori mendemondákat. Ha a raktárban található, koordináta rendszerrel ellátott térképre tekintetek, láthatjátok, hogy a városon keresztül egyenesen egy sűrű, lakatlan erdőbe vezet az út. K'tau még egy kitérőt is ismer oda, amivel rengeteg időt és problémát megspórolhattok.
Ezzel az úttal pusztán egyetlen gond van. A városnak van egy másik kijárata is, ez szigorúan a katonák számára van fenntartva, és a férfi is csak egyszer jött le rajta, akkor is azért, mert a csapattársa súlyosan megsérült. Ha erre akartok jönni, akkor mindenképp szükség lesz a helyőrség egyenruháira, (nem mintha kitudnátok sétálni csak úgy a főbejáraton). Ha az orvos keresése mellett döntötök, akkor a közeli utcákon lévő rendőröket lenne célszerű leütni, vagy pedig egy betörni egy rendfenntartói lakásba. Esetleg próbálkozhattok egy őrjárat elfogásával és megtámadásával, vagy dönthettek úgy is, hogy megpróbáltok ott erőszakkal kitörni.
Azonban az elnök fenyegetését sem szabad félvárról vennetek, így célszerű lenne két csapatra osztódni, két személy találkozik az elnökkel, míg kettő megkísérli felkutatni az orvost.
(Tessék írni, ötletelni, csapatot felosztani stb  )

A Chaapa'ai-nál gyülekeztünk a testvéreimmel, jómagam érkeztem először. Aztán a többiek is lassan megérkeztek. Amint megérkezett az a 300 jaffa, akiket 3 nappal ezelőtt választottam ki a feladatra, tárcsáztam a küldetésünk célját.
Megérkezésünkkor a szokásos parancsokat adtam ki, "biztosítania kaput", "felderíteni a környéket". Ezután nem sokkal kezdet el forogni a Chaapa'ai, ekkor a jaffáimat a kapu két oldalára vezényeltem. Jómagam a baloldalon voltam. Ahogy létrejött a féregjárat furcsa öltözetű katonák jöttek ki. Tétováztam kiadni a parancsot, de nem is volt rá lehetőség a rögtön utánuk jövő három halálsikló szerűség egyből tüzet nyitott. Kezdeti meglepettségből visszatérve egyből elkezdetem rendezni a sorainkat és biztonságos helyre vezényelni őket. Hely biztonság érzete gyorsan eltűnt mikor a halálsikló tüzet nyitott ránk. Éreztem, hogy a közelünkben lévő tartály felrobban, de nem éreztem semmit. Mielőtt elvesztettem volna az eszméletem, láttam, hogy az egyik jaffa testvérem fekszik rajtam. Utána elájultam.

Mikor magamhoz tértem meg voltam bilincselve és a társaim is, de nem csak ők voltak más jaffák is voltak itt. Egy fehér páncélos idegen katona jár körbe, feltehetően ő a vezér, egy szerkezettel a kezén. Kara Kesh-nek néztem távolról. Minden jaffa arca előtt végighúzta, kik meghaltak, kik életben maradtak, de azok ordítottak a fájdalomtól. Még azok a jaffák is, kik a gárdában velem szolgáltak, nem értettem.
Mikor én kerültem sorra meg tudhattam, miért is ordítanak. A fájdalom ami belém nyilallt rosszabb volt, mint 10 Kara Kesh egyszerre. Én is ugyan úgy ordítottam, mint a többiek. Miután végzet levegőért zilálva néztem fel rá.
Mikor kimondta azt, hogy "megmarad" azzal a lenéző és semmibe vevő hangnemmel. A hideg futott végig a hátamon és a harag kezdet egyre nőni bennem. Csak egy valakit hallottam hasonló hangnemben beszélni, az nem más volt, mint Anubisz. Ő is ugyan így semmibe vett mindenkit, feláldozhat állatoknak titulálta az összes őt szolgáló jaffát. Lehet nem jaffák és nem is állnak Goa'uld uralma alatt, de éreztem még azt a féktelen haragot, amit irántuk táplálnak. Talán ők is azok közé tartoznak kik sikeresen fellázadtam elnyomójuk ellen, de ez akkor sem jogosítja fel őket, hogy felsőbbrendűként viselkedve elnyomjanak másokat, úgy mint a Goa'uld-ok.

Miután végigért minden egyes jaffán a Chaapa'ai-hoz vezettek minket, aztán azon át. A túloldalon ismét meglepetés várt. Egy más felszerelésű, feltehetően más fajba tartozók fogadtak minket és a fogva tartóinkat. A kábaságom miatt nem tudtam sok mindent kivenni a beszélgetésből csak azt, hogy "ramesi", "CSK-7". Ezeket is csak azért, mert eléggé hangsúlyosan mondták. Aztán rögtön lövöldözés tört ki. Kezdetben azt sem tudtam mit tegyek, de az egyik testvérem egy fegyvert nyomot a kezembe. Megráztam a fejem majd parancsba adtam, hogy
- Fedezékbe-
Onnan nyitottunk tüzet a fekete ruhás katonákra, ők meg minden kire kik a szemük elé került. A harc után én, hét testvérem és egy haldokló ellenség, aki könyörög, hogy öljük meg.
- Hagyjátok, kik úgy viselkednek, mint a Goa'uldok nem érdemlik meg a tisztességes halált -
Egyik katonám zilálva közli velem, hogy a tárcsázó megsérült és hogy van egy biztonságos hely ahová behúzódhatunk.
Nem örültem ennek, mivel nem tudunk haza menni. De ennél jelenleg sokkal nagyobb problémánk is van.

Behúzódtunk a barlangba, elláttuk a sérülteket és mindenki szusszan egyet. Csak a fák susogása hallatszik a barlangban.
Felállok
- Testvére....- el sem kezdetem beszélni és ismét lövések hallatszottak.
Mindenki a fegyveréért kap és a barlang bejárata felé tartja. Majd miután már elég ideje abba maradtak a hangok intek az egyik egészségesebb jaffámnak, hogy jöjjön velem. Kint egy súlyosan sérült katonát találunk. Úgy néz ki, mint azok, akik tűz harcba keveredtek a fogva tartóinkkal. Mivel nem tudtam, hogy az ő népük milyen felfogású, ezért bizalmat adva neki bevittük a barlangba. Ha még életben van akkor láthatja az ott lévő többi jaffát és azt is, hogy elkezdik ellátni a sérülését. Ha a fájdalomtól ekkor sem ájult el akkor láthatja, hogy négy jaffával távozom, ha elájult, akkor is. Az ott maradt három testvérem vigyáz a barlangra és rá is.

Míg én és a többiek kimentünk a barlangból. Mivel a lövések most is a város felől jöttek, azt meg kerülve indultunk el. Ha nem botlunk ellenségbe, akkor a piramis túloldalán kötünk ki. Rövid pihenő után elindulunk meg keresni a gyűrűket, amit erre felé kell, hogy legyen.
Szerencsére meg találtuk. Most már csak az jelentette a problémát, hogy hogyan aktiváljuk. Mivel ezt csak a piramison belülről lehetett aktiválni.
Egy kis töprengés után szóltam az egyik társamnak, hogy nem messze innen gyújtson fel valamit. Miután visszatért a gyűrűkön belül elhelyezkedtünk. Ha minden jól alakul, akkor a gyűrűkön keresztül fognak ide jönni és így bejutunk a piramisba. Ahol reméljük találunk éppen maradt kristályokat, amikkel működésre bírhatjuk a Chaapa'ai-t.

Alternatív bejutás: Ha őrzik a gyűrűket, akkor lesből rájuk támadunk. Hagyunk nekik időt, hogy erősítést hívjanak. Majd elkergetjük vagy megöljük a maradékot. Miután végeztünk a gyűrűkön belül várjuk az erősítést, kik nem fognak ott találni pár hullán kívül senkit.

Jönnek értem. Kik ezek? Mi a fasz? Baszki. Túl nagy vérveszteség. AAaargh. Nyögök egyet. A jó öreg G36-om a hátamon. Fél kézzel a sebemet a másikkal pedig a pisztolyomat markolászom. A közeledőkre szegezem.
-Megállni! Ha még egy lépést közelebb jöttök szétloccsantom a feeee...*PUFF*
Eldőlök mint egy mint egy fejbelőtt medve.

Valamivel később ébredek. Három hapsit látok. Ahogy nézem a fegyvereimet nem vették el. Sőt még valaki volt olyan kedves és el is látott. Faja.
-Ummm...do you speak english?-nyögöm ki két köhögés között.

Az idegen világból jött harcosokat sokkolta társuk váratlan, tragikus halála. Magamon is a zavarodottság jeleit veszem észre. Amíg a többiek próbálnak végtisztességet adni az elhunytnak (ami elég nehéz, hiszen jó eséllyel itt kell hagynunk a holttestet), én próbálom összeszedni a gondolataimat. Tényleg a titokzatos legenda nyomában akarok járni? Az erdő, amire a koordináták mutatnak, ugyan jó búvóhelynek is, de a legfontosabb az lenne, hogy a kapun keresztül elmeneküljünk. Ez persze kivitelezhetetlen, a chapait bizonyosan őrzik.
Hirtelen egy őrült ötletem támad. A többiekhez szólok, elmondom, hogy Jane-nel vagy bárki mással, esetleg egyedül visszamehetnék az elnök rezidenciájába. Bár az elnök bizalma megrendült bennem, elmondhatnám neki, hogy félreértés történt, de próbáltam jobb belátásra bírni az idegeneket. Azt hazudnám, hogy a többiekkel (kivéve azt, aki esetleg velem tart) nem találkoztam, valószínűleg különböző búvóhelyekre szóródtak szét. Ha az elnök nem is hinne nekem, valamelyest megnyugtatná a tudat, hogy belesétáltunk a csapdájába. Ezzel talán időt nyernék a többieknek.
Nagyon jó lenne persze, ha eljutnánk az erdőbe. Ehhez egyenruhákat kell szereznünk (mesélek a katonai felügyelet alatt álló útról), de a városőröket nem könnyű ártalmatlanítani. Talán okozhatnánk ebben az épületben egy kis galibát, mondjuk tüzet és a kiérkező őröket megpróbálhatjuk lefegyverezni. Ez kockázatos, de jobb nem jut eszembe.
Várom a javaslatokat!

A barlangban maradt jaffák csendben és éberen őrködnek nehogy meglepjék őket. Csendet csak a sebesült idegen nyöszörgése töri meg. Az egyikük fel áll és sántítva oda biceg hozzá. Valamilyen furcsa nyelven szólt hozzá. Nem értette, de biztató jele annak, hogy jobban van. Majd leguggol hozzá.
- Kegalo! Mila'tu'tu. - mondja majd megnézi a sebét. Látja, hogy a seb nem fertőződött el a tekintetét a sebesültre helyezi és bemutatkozik.
- Talmac Ora'k. - mondja miközben a bal tenyerét a mellkasára teszi. - Nanb'tu'qua? -kérdezi tőle.
Ha nem érkezik válasz, akkor feltesz még egy kérdést.
- Joa qua? -
Ha erre sem jön értelmes válasz, amit ő is megértene, akkor fej vakarás közben fel áll és elkezd gondolkodni, hogy miképp tudna vele kapcsolatot teremteni.
Rövid töprengés után keres valami bot féleséget, majd ismét az idegenhez lép.
- Noc'ri'ton! - mondta az egyik társának és az oda ment hozzá.
Majd ketten felültetik. És levesznek róla mindent, kivéve a ruháját.
Ezután Ora'k rajzol egy kört a földbe és arra egy csillagkapuhoz hasonlatos dolgot. Ettől egy 20-30 cm-rel arrébb ismét egy csillagkapu szerűséget rajzol, aztán egy piramist és valami olyan firkálmányt ami a romos várost jelképezi. Majd a körön lévő kapuhoz és a piramishoz is rajzol egy ember alakot. Majd kérdően néz az idegenre és rámutat előbb a körön lévő alakra majd a piramisnál lévőre majd oda adja neki a botot.

(Goa'uld szavak lefordításához link  link

- William Walkesh Roson - mondta ki a sebesült nevét utána ő is. Csodálkozott milyen furcsa neve van. De ez nem annyira izgatta kit, hogy neveznek el.
- Buniway - mondta Ora'k és közben bólogatott. Majd megkönnyebbülten kifújta a levegőt. A fejét vakargatva gondolkozott. Azon töprengett miként kérdezze meg, hogy vannak-e társai. Majd felbátorodva a rajzolgatód beszélgetés sikerességén tovább rajzolt. Mikor elkezdet ismét rajzolni a földre. Az egyik társa mögötte figyelt, hogy mit csinál majd elkezdet nevetni. Ora'k erre hátrafordult.
- Na'binim - kérdezte a társától.
De az csak fej rázva és nevetve a barlang bejáratánál őrködő társához ment. Vissza fordult, hogy folytassa, amit elkezdet. De halk kuncogásra még vissza nézet.
A földre le rajzolt egy bolygót, majd rá sok embert és egy csillagkaput. Magára mutatott és ezzel egy időben az egyik rajzolt emberkére, és bekarikázta őket. Ezután egy másik bolygót rajzolt, ahol lerajzolta magukat és a Ramesieket. A megkülönböztetés miatt az ő fejükre egy teli háromszöget rajzolt, majd amennyire tudta illusztrálta a foglyul ejtésüket. Ezután a Ramest jelképező rajzhoz lerajzolta a fogva tartókat és magukat. Kevesebbet rajzolt magukról, hogy ezzel szemléltesse a megfogyatkozásukat. De ezen kívül rajzolt még egy harmadik csoportot is a kapuhoz. Kicsit gondolkozott hogyan is jelölje őket. Mivel sejtette, hogy a sebesültjük közülük való a ruháján keresett valamit, amit könnyen letud rajzolni. Az egyik vállán lévő CSK csapat jelzést rajzolta rájuk. Majd szintén a lehető legrészletesebben illusztrálta a harcot. És azt, hogy rajtuk kívül nem élte túl senki.
Még lerajzolta a barlangba érkezést és azt is, hogy őt behozzák ide, majd azt hogy páran elmennek.
Ezután vetett még egy pillantást a művére. És oda adta ismét a botot a sérültjüknek. És mutogatta, hogy ő is rajzolja le a történetét.

Hajjaj ez a sztori egyre bonyolultabb. Akkor ők most lőttek rán vagy miafasz? Miért harcoltak a kutatókkal? Vagy a Ramesi bagázs harcolt velük? Nem vágom.

Rajzolok egy kaput meg egy piramist. A kapuhoz odarajzolok pár emberkét föléjük a CSK logót majd húzok egy vonalat a piramisig. Aztán pedig egyet a piramisból lefele ahova meg alkotok egy csomó háromszögfejet jelezvén, hogy ők ott lenn vannak. De odarajzolom a mieinket is. Aztán magamra mutatok és húzok egy vonalat vissza a piramistól a kapuig. Firkálok oda még egy csomó fekvő helyzetben lévő CSK-st jelezve, hogy halottakkal futottam össze. Továbbá át is húzom mivel a kapu már le volt zárv mire visszaértem
Ezután rajzolok három fegyveres háromszögfejűt.
-BUMM.-mondom
Majd a sebemre mutatok.

Nem egészen így történtek a dolgok de számomra így a legegyszerűbb elmagyarázni. Meg aztn kitudja ki ez mégse mondhatok el neki mindent.