A nevem Asa'c. Tamurian születtem egy jaffa család 4. gyermekeként. Anyám egyszerű falusi szövőnő, míg apám pedig Anubisz jaffája volt. Volt még két bátyám és egy nővérem. Tíz éves koromig átlagosan teletek a napjaim. Játszottam, tanultam, segítettem a házimunkában és a faluban is. Egyszerűen minden olyan dolgot csináltam a barátaimmal, meg a testvéreimmel, mint amit egy korombéli gyerek csinálna. Szép idők is voltak, de tudtam, hogy nem lesz ez örökké így. Jaffa voltam én is, mint az apám. Így nekem is a harcosok útját kellet járnom. Azt tűztem ki célul, hogy én leszek az Első harcos és addig nem nyugszok míg el nem érem. Ez a cél vezérelt az utamon.
Tízévesen kaptam meg első szimbiótám. Az elején furcsa volt, hogy egy másik lény van a testemben, de idővel megszoktam és az a tudat, hogy erősebb leszek tőle még jobban lelkesített. Ezzel elkezdődött a kiképzésem melynek a végén teljes értékű Jaffá-vá válok. Az út nehéz volt, de sikeresen és jól vettem az akadályokat. Mikor ez végetért meg kaptam a jelet, amit büszkén hordtam és reménykedtem benne, hogy egy nap az arany szimbólumot is a homlokomon hordhatom majd. Épp háború dúlt a galaxis ezen részén, így lehetőségem nyílt bizonyítani. A harcokban mutatott jó teljesítményem jutalma az lett, hogy Anubisz bevett a gárdistái közé. Büszke voltam magamra a falum és a családom is, de nem csak jó történt. Ez alatt a háború alatt veszítettem el a két bátyám. Rosszul eset a hír, de meggyászolásuk után nem volt sok időm vissza kellett térnem Anubisz mellé. Húsz évig nem történt semmi komoly. Kisebb össze tűzéseken és lázongásokon kívül nem volt más. De ekkor ültették el bennem azt a kételyt, ami jóval később tör majd felszínre, hogy Anubisz egy hamis isten.
Ez idő tájt történt az is, ami jó ha 100 évenként megesik, hogy Anubisz új Első harcost választ. Nagy örömömre én lettem az. Nagyobb megtiszteltetést egy jaffa nem is kaphat ennél. Hazatértem a falumba és nagy ünnepséget csaptak a tiszteletemre. Ekkor ismertem meg a feleségem kivel rövid időn belül családot alapítottunk.
Első harcosként én voltam Istenem cselekedete. Mindent végrehajtottam, amit parancsolt.
A mellette töltött idő alatt észrevettem, hogy változott. Valamilyen ősi szövegek és kultúra iránt kezdet érdeklődni. Ez is volt az oka, hogy megtámadtunk egy bolygót, amin rengeteg ilyen ősi lelet volt található. Ellen álltak, de mind hiába való volt. A hatalmas túlerő és nagy technikai fölény elsöpörte őket.
Volt itt egy tudós ki az egészé éltét ennek az ősi kultúra tanulmányozásának szentelt és elvileg fontos információt tudott, amit Anubisz feltétlenül megakart tudni.
De nem mondott semmit, ezért megkínozták, megölték aztán újra élesztették, és kezdték előröl. Még ekkor sem volt hajlandó beszélni. Istenem azt parancsolta, hogy öljem meg végleg és tüntessem el. Hogy könnyebb dolgom legyen élve vittem le a bolygóra. Kerestem egy nyugodt helyet és oda vezettem. Mikor a bot fegyvert a tarkójához tartottam, tétováztam. Dühös voltam Anubiszra, hogy egy embert, azért föléleszt, mert megakar valamit tudni tőle. De a saját katonáját nem. És nem értettem az egészet.
- Kelj fel és meny a Chaapa'aihoz és tárcsázd ezt a címet - kezébe raktam egy cetlit - majd a kaputól délre fekvő házban búj el. Nem soká utánad megyek.-
Ekkor szólalt meg ijedten az a jaffa, aki elkísért.
- Te megőrültél. Anubisz a holtak istene tudni fogja, hogy nem tetted meg -
- Nem tehetek mást barátom. Eleget szenvedett és választ akarok adni kételyemnek. Úgy, hogy ne állj ellen nekem. - mondtam neki.
Ezután elvettem a férfi nyakláncát majd elküldtem. A közelben épp akadt egy hulla. Rá tettem a nyakláncot és felgyújtottam. Miután végeztem felvittem a megéget nyakláncot bizonyítékul, hogy elvégeztem a feladatott. Erre az Istenem válasza nem volt más, mint
- Szép munka volt.-
Ekkor bizonyosodtam meg arról, hogy mind azt amit a lázadók mondtak, igaz. Egy hamis istent szolgálok. A düh még nagyobb lett bennem, de tudtam egy meggondolatlan cselekedet az életembe kerülne és azt nem akartam. De szerencsémre volt egy tanúm aki biztosítani tudta igazam. Így elhatároztam magam, hogy lázadást szervezek. Szépen lassan a háttérben munkálkodva.
11 évembe telt, de sikerült 8000 jaffát magam mellé állítanom. A sors fintora, hogy Anubisz és egy másik rendszerúr között egy háború robbant ki.
Szerencsém volt, hogy nekem kellet szervezni a csapatokat. Így a hozzám hűséges jaffákat egy helyre osztottam be. Arra az öt Ha'takra, melyikeket a tudós férfi segítségével átalakítottunk, hogy Anubisz nehogy a nyomunkra akadjon. Ezen kívül még minden olyan eszköz amit magunkkal vittünk megkapta ugyan azt az átalakítást.
Már nem volt vissza út. A szeretteink és azok a népek kik velünk akartak tartani a chaapa'aion keresztül mentek a megbeszélt világba. Míg mi a Ha'takokkal mentünk. Mikor Anubisz észrevette mi történt már messze jártunk. Szívesen megnéztem volna milyen fejet vágott mikor megtudta.
Új bolygót kellet találnunk, ahol újra kezdhettük az életünk. Keresés közben kettő kisebb goa'uld hatalmát törtük meg és állítottuk magunk mellé a jaffákat, meg a szerény méretű flottájukat. Sajnos nem mindegyik jaffa volt hajlandó belátni az igazat. Nekik halniuk kellet. Nekik és nekünk is ez volt a legjobb. Egy évnyi keresés után találtunk egy bolygót, amin megfelelőek voltak a körülmények és kellően messze volt a goa'uldoktól.
Letelepedtünk és megalkottuk saját államunk. Szabadon, békében és jó létben éltünk. De mást is terveztem. Megakartam ismertetni többi jaffa testvéremmel, hogy milyen a szabadság. Milyen akkor, amikor nem egy zsarnok szabja meg mit tegyünk. E cél tudatában vezettem népem és járom a galaxist olyanok után kutatva, akiknek a célja ugyan az. Eltiporni a hamis isteneket.
Név: Asa'c
Faj: jaffa
Kaszt: szabad jaffa (vezető)
Kor: 111
Nem: férfi
Belső tulajdonságok: Minden ami egy jaffára jellemző. Ezen kívül jó vezetői képesség és állhatatos elhatározás jellemzi a céljai iránt.
Felszerelés: egy db Zat, egy db botfegyver, személyi pajzs, jaffa páncél és egy kés
Read more:
fantaziabirodalma.boards.net/thread/245/asac#ixzz4VT2gvbue
Sticky
Locked
Poll
Bookmark