Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Apr 27, 2021 20:55:55 GMT 1
A világ kertje. Az egyik leghatalmasabb kiterjedésű ország. Három folyója és gazdag kereskedelme hatalmasá teszi a városait. Habár a szegénység nem kerüli el Baruunkhangai-t sem de sokkal kisebb a mértéke mint a legtöbb helyen. Az év szinte minden napján égnek a fesztiválok fényei, akárcsak a sárkányok templomaiban égő tüzek. Maga Xiao Zhi nem sárkány mester de egy legenda szerint amikor a mesterek megtámadták a birodalmat ő maga mindössze egy karddal vágott le három bestiát így kiérdemelve a démon nevet. A birodalom egyépként is híres jól szervezett és erős seregéről, akik többnyire még mindig kardokat használnak. Valamint orgyilkosairól akik a legendák és a szó beszéd szerint sosem tévesztenek célt, és bármilyen küldetést teljesítenek.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Apr 27, 2021 21:06:13 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/8c/70/0b/8c700b4dd3722b0a14ceb1ff86d531ec~jpg Árulás és Fekete Tűz A császár tűri a politikusokat. Megtűri őket, de túl makacs hogy adjon a szavukra, amíg rend van és az ő szava szerint mennek, a dolgok nem avatkozik be. Ha nem pedig egyszerűen eltörli a leghatalmasabbakat is. A hozzá közel állók egyenes embernek tartják, akiről hamar tudni hányadán áll valakivel. Nem gyakran hív másokat a palotájába, de főleg politikusokat nem. Az járja róla egyszer, amikor még gyerek volt egy vacsorán megsértették és ő egy pálcikával kivájta valakinek a szemét. Persze ennél sokkal csúnyább dolgokat is mondtak róla, és mivel ritkán járt a palotán kívül és nem beszélt senkivel nehéz megmondani mik igazak ezekből. Az minden esetre kétségtelenül furcsa hogy saját maga küldetett el valakiért. A Sifeng-gel szemben ülő fiatal nő mégis ezt állítja.
-A Démon Xiao Zhi Yuhan Császár meghív benneteket a fővárosi palotájába az Ég kastélyba. Az én nevem Chou és az én dolgom elkísérni benneteket.- Chou, aki még szinte gyerek volt, végig nagyon udvariasan beszélt, de éreztétek a hangján, hogy szí sincs itt meghívásról, ez utasítás és nem áll módotokban nemet mondani.- Amint készen áltok az indulásra azonnal indulunk. A tavasz istennőjének ünnepe Meng Lei királyné születésnapjának napjára esik, egy hét múlva legkésőbb addigra oda kell érnünk. (OOC: Akármenyi időt kijátszhatok indulásig, ami kényelmes és rátok bízom miről beszéltek mit tesztek mit terveztek Chou egyedül jött értetek, se testőrök se semmi. Bár nem láttátok még korábban feltehetőleg ő is a kések közzé tartozik. Ha kérdeztek tőle válaszol, egyébként nagyon türelmesen megvár titeket. Annyi embert visztek, magatokkal amennyit gondoltok.) Akár aznap akár másnap indultok, az út első pár órája teljesen zökkenőmentes éppen csak elhagyjátok azonban a várost és máris belefuttok valamibe. Az az valakibe. Vagy valakikbe, nézőponttól függően. Nyolc fegyveres valószínűleg bandita, vagy valami hasonló fekszik körben, eszméletlenül vagy nyöszörögve egy sötét ruhás ezüsthajú férfi körül. A férfinél ugyan van egy kard, de más fegyver nem, és nem is úgy néz ki mintha fegyverrel intézte volna el a körülötte fetrengő alakokat. Ahogy észrevesz, titeket a férfi felétek fordul, összevont szemöldökkel nézeget, tieteket egy darabig majd nagyon magabiztosan megszólal.
-Ignis vagyok, A Fekete Tűz és ti meg fogjátok mutatni merre, van a fővárosotok.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on May 4, 2021 20:11:55 GMT 1
#s://imgur~com/ZIdJJVz~jpg - A Démon Xiao Zhi Yuhan Császár meghív benneteket a fővárosi palotájába az Ég kastélyba. Az én nevem Chou és az én dolgom elkísérni benneteket - Sifeng vonásaira kellemes, fagyos nyugalom ül, mintha egy maszkor húzott volna, miközben végighallgatja a lány szavait. Pedig valójában nagyon is aggasztja a hír... nem, mégsem ez a jó szó. Nem aggasztja. Egyszerűen váratlan. Túl hirtelen érkezik, nincs direkt előzmény, amiből következtethetett egy ilyen fejleményre, és túl sok kellemetlen történetet hallott már a császár és a politikusok viszonyáról, hogy ne ébredjen fel benne az az egyszerű ösztön, hogy kicsit azért félti a bőrét. Azonban ha már féltette a bőrét, azt is meg kellett állapítania, hogy a császár meghívására nem mondhat nemet. Az legalább annyira, ha nem méginkább veszélyes lenne, mint felkészületlenül menni a palotába. Vagyis, mikor Chou befejezi a mondandóját, Sifeng udvariasan bólint, kissé meghajtva a fejét. - Őfelsége megtisztel a meghívással. És természetesen nem áll szándékomban megvárakoztatni, azonnal megkezdem az előkészületeket az utazásra - még mindig nyugodt tónusban hozzáteszi. - Amennyiben nem veszed tolakodásnak... nem tagadhatom, hogy meglepett a meghívás. Érdekelne, minek köszönhetem. Nem feltételezi, hogy a kérdésre adott válasz különösebben informatív lesz, de egy próbát mindenképp megér... hátha valami kis részletet sikerül kihalásznia a nő szavaiból. - Bár a császárnak nem szokása egyszerű szolgákkal, mint én is, megosztani az indokait, de hozzám is eljutottak a hírek azokról amiket tettél. Szerintem mindenki hallott már rólad. És bár a császár köztudottan nem kedveli a politikusokat, úgy tűnik mégis kíváncsi rád. Ezt nyugodtan veheted elismerésnek is.Nos, igen. Pont ilyesmi válaszra számított. Bosszantó, hogy mennyire praktikus kifogás a hírnév ilyen esetekben. Sifeng azonban nem kérdezősködik tovább. Ha a lány tud is többet - amire a válasz dacára lát némi esélyt - az biztos, hogy nem fogja elmondani. És alighanem ő maga többet árulna el a kétségeiből, mint amennyit megtudna, ha tovább feszítené a húrt. - Köszönöm. Annak tekintem - mondja végül a fiatal férfi. - És bízom abban is, hogy személyesen is pozitív benyomást keltek majd - teszi hozzá. - Természetesen amíg előkészítek mindent az utazáshoz, nyugodtan pihenj le. Akár egy szobát is szívesen rendelkezésedre bocsátok, de még ma tervezek indulni, úgyhogy ha nincs igényed rá, nyugodtan élvezd a kertet, vagy a könyvtárszobát. A távozásunk előtt szívesen veszem, ha egy étkezésre is csatlakozol hozzánk. A lány elfogadja az étkezést, de a szobára nem tart igényt, inkább a kertben várakozik... Sifeng megkéri az egyik szolgálót, hogy vezesse el a kerti pavilonhoz, amíg ő egyeztet a birtok fenntartásáról a távollétében. Nem lepi meg, amikor belép a dolgozószobájába, Elianát már ott találja. A lány az ablakpárkányon ül, kifelé bámul, és Sifeng határozottan biztos benne, hogy a legtöbb új fejleményről magától is értesült. Ha valamiben biztos volt, az az, hogy rendkívül hatékonyan végzi a munkáját... és ennek része volt az is, hogy tudja, mi zajlik a birtokon, és legfőképpen mi zajlik vele. Tehát nem is kertel sokáig, azonnal a tárgyra tér... a hangja most sokkal keményebb, mint a vendégként érkezett fiatal lánnyal szemben. - Kis kíséretet tervezek - mondja. - Elég embert ahhoz, hogy ne kelljen tartanom a fenyegetéstől az úton, de nem annyit, hogy a Császár Őfelsége fenyegetőnek érezze. Azt a benyomást semmiképp nem kívánom kelteni - megáll egy pillanatra. - Te is ennek a kíséretnek a része leszel. Mindkettőnk számára ez a legegyszerűbb, és legkényelmesebb. Eliana felsóhajt, majd legyint. - Ahogy gondolod... Hány napig leszünk távol és miért megyünk? - kérdezi, mintha egyáltalán nem érdekelné. Sifeng kissé felvonja a szemöldökét. - A császár meghívását nem utasíthatom vissza. És ha lenne rá lehetőségem, akkor sem volna bölcs. Még nincs tiszta képem arról, hogy minek is köszönhetem ezt a lehetőséget. Hízeleg a büszkeségemnek a gondolat, hogy tényleg az érdeklődését keltettem fel, de ostoba lennék, ha ezt tényként vagy biztosítékként kezelném. És az ostobaság legalább annyira taszító, mint amennyire veszélyes - megáll egy pillanatra. - Az ott tartózkodásunk egyelőre bizonytalan, de törekszem rá, hogy ne legyen túl hosszú. Azon túl, hogy van elég feladatom itthon is, nem akarok visszaélni őfelsége vendégszeretetével sem. - A lányra néz. - Legyél a második pár szemem. Kelleni fog valaki, aki belátja a sarkokat, ahová én nem mehetek. - A te büszkeségednek mi nem hízeleg? - legyint megint érdektelenül. - De az való igaz, hogy egyike vagy azoknak, akik jól játsszák a játékot, csak hogy hízelegjek a büszkeségednek - pillant a férfire egy hideg mosollyal. A második szemre csak bólint. Elvégre ehhez ért, ezért van tartva. - Kire bízod a dolgokat, amíg távol vagy? Intézzek valakit ide addig, amíg távol leszünk? - kérdezi most már komolyan. Sifeng bólint egyet, és folytatja. - Igen, mindenképp. Gyorsan kell távoznunk, ami nehezíti a szervezést, de nem szeretném, hogy a biztonság széthulljon, csak azért, mert nem vagyunk itt - megáll egy pillanatra. - Jelezd Li Songnak, hogy erősítse meg a külső őrséget, és állítson pár embert a dolgozószobám elé. A legtöbb dolgot, amire szükségem van, itt tartom - kopogtatja meg a halántékát. - De határozottan okozna némi kényelmetlenséget, ha valaki megpróbálná ellopni az egy hónapja kötött szerződéseket. Nincs kedvem lefutni még egy kört azzal a társasággal - ismét megáll egy pillanatra. - Ó igen... és közöld velük, hogy semmilyen vendég ne érkezzen a távollétemben. Utasítsák el őket udvariasan, és jegyezzék fel a nevüket, magam keresem fel őket, ha visszaértem, hogy ne éljék meg tiszteletlenségnek a távozásomat. Ha pedig senki nem érkezik, ne hirdessük jobban az utazást, mint amennyire nyilvánvalóan kitudódik majd. Ne fessünk céltáblát a birtokra. Minden megfelel? - néz a lányra. Eliana végig, szinte érzelemmentes arccal hallgatja, majd a szemébe néz. - Hogyne. Ha neked minden megfelel, nekem is... - válaszolja. - Még valami? Esetleg speciális kérés? Elég ha a szokásos dolgaimat hozom vagy szükséged van valamire? - érdeklődik, miközben leugrik a párkányról és tisztelettudóan megáll a férfi előtt. - Elég lesz - mondja, halványan elmosolyodva. - Erősen feltételezem, hogy a császár udvarában is lesznek a Suttogó Kések rendjéből származók. Egyel valószínűleg már találkoztunk is - feleli. - Nem akarom magunkra vonni a figyelmet, legalábbis nem negatív értelemben. Csupán a logikus biztonságot akarom megteremteni, hogy mindenki jól jöjjön ki ebből a látogatásból. - Lehetséges... Bár a császár maga nem kifejezetten szereti a Késeket. De tűri... - Sifeng csak magában jegyzi meg, hogy az, hogy a Császár személy szerint mit gondol a rendről nem szabja meg a környezetének döntéseit... az, hogy elfogadja az orgyilkosok létezését, bőven elég ahhoz, hogy valaki akadjon a gazdagok és befolyásosak között, aki alkalmazni is fogja őket. - Volt valaha olyan, hogy mindenki jól kijött egy látogatásból? - kérdezi Eliana felhúzott szemöldökkel. Sifeng mosolya egy kicsit még szélesebbre húzódik, de egyre hidegebb. - Mindenre kell egy első alkalom. Legyünk optimisták - Eliana sejtheti, hogy a férfi valójában nagyon távol áll az optimistától, de ha észre is veszi, nem tesz rá külön megjegyzést. - Nem az erősségem... - legyint. - Ha nincs más, akkor hagylak tovább álmodozni a pozitív kimeneteledről - jelentőségteljesen néz rá. - Én pedig elintézem, amit kértél... A fiatal férfi ismét csak magában gondol rá, hogy az álmodozásnak várnia kell... előtte még közölnie kell az egyik szolgálóval a birtok fenntartására vonatkozó egyéb részleteket is. Ami némileg megnyugtatja, hogy a meghívás legalább jó időben érkezett... a közeljövőben nem számított fontos tárgyalásokra, azoknak a bizonyos szerződéseknek a megkötése óta kicsit a gazdasági ügyek is csendesedtek... persze, mindig jöhetett valami váratlan, de jelen pillanatban egyetlen tervét, vagy egyetlen fontos határidőt sem érintett a dolog. Az indulás előtti utolsó étkezést a vendéggel költi el, és magát is meglepi, hogy kavargó gondolatai ellenére mennyire jó az étvágya. Ekkor már keveset beszélnek - Sifeng hozzászokott, hogy az étkezéseknek része az udvarias társalgás is, de egyáltalán nem bánja a hiányát... annak idején a szülei is inkább azt pártolták, ha a vacsoraasztal mellett csend van, és inkább az ételt magát élvezik, nem kezdeményeznek beszélgetést. Az, hogy kivételesen van partnere, de ennek ellenére is elmaradnak a megszokottan lefutott körök és formalitások, határozottan kényelmes. Az étkezés végén mindenesetre megkérdezi a lánytól, hogy mindent kellemesnek talált-e, és ha pozitív visszajelzést kap, megköszöni, hogy vele tartott... ha esetleg kritikát fogalmaz meg, egy óvatos viccel próbálja elütni a dolgot. Evés után pedig végre elindulnak. A kísérettel együtt az utazás első fele mindenféle probléma nélkül zajlik... egészen a városhatárig, amikor találkoznak a fegyveres férfivel. Sifeng gyorsan végigfuttatja a tekintetét a jeleneten... azt azonnal felismeri, hogy nem a kard intézte el a földön fekvő banditákat... valószínűleg bír valamiféle mágikus képességgel, ráadásul nem is gyengével, ha ennyi emberrel el tudott bánni. Ahogy először feléjük néz, felvonja a szemöldökét, majd határozottan megszólal. Sifeng végighallgatja a szavait - vet közben egy pillantást Elianára, akin látszik, hogy készen áll, ha meg kellene támadnia a férfit, de egyelőre nem szeretné, hogy ilyesmi történjen. Nyugodtan szólal meg: - Ignis... - ismétli el a nevét. - Mielőtt bármit válaszolnék, szeretném megtudni, milyen okból tartasz a főváros felé.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on May 6, 2021 16:33:38 GMT 1
#s://i~imgur~com/zPDS42R~png Eliana természetesen végig hallgatta Sifeng és a nő beszélgetését. Ez már csak ilyen megszokás volt. Valahol érdekesnek is találta. Nem is ez a jó szó. Abszolút váratlannak. Emiatt is volt ez érdekes: elvégre ilyen változás már régen nem volt. És bár Eliana nem volt híve a spontaneitásnak, ez a lehetőség már éppen jól jött, mielőtt teljesen elunta volna magát. A megbeszélés is szokásosan telt, majd mikor áttértek arra a részre, hogy a nő hol töltse az idejét, amíg Sifeng összekészül, akkor inkább úgy döntött, megvárja a férfit a dolgozószobájában. Csendesen érkezik meg, majd letelepedik az ablakba és a nőt vizslatja, amíg Sifeng meg nem érkezik. Akkor sem néz fel, csak hallgatja, amit mond. - Kis kíséretet tervezek - mondja Sifeng komolyan, hidegen. - Elég embert ahhoz, hogy ne kelljen tartanom a fenyegetéstől az úton, de nem annyit, hogy a Császár Őfelsége fenyegetőnek érezze. Azt a benyomást semmiképp nem kívánom kelteni - megáll egy pillanatra. - Te is ennek a kíséretnek a része leszel. Mindkettőnk számára ez a legegyszerűbb és legkényelmesebb – fejezi be, mire a lány csak felsóhajt. Majd legyint. - Ahogy gondolod... Hány napig leszünk távol és miért megyünk? - kérdezi, mintha egyáltalán nem érdekelné. Valahol pedig így volt. Bár azt nem szerette, ha korlátozzák a mozgásterét, márpedig ha a kíséret része, nem mehet oda, ahova akar és ez aggodalomra adhat okot. De hát… Tényleg ez lehet a legegyszerűbb és leghatékonyabb, szóval nem teszi szóvá ezt az egy részletet. - A császár meghívását nem utasíthatom vissza. És ha lenne rá lehetőségem, akkor sem volna bölcs. Még nincs tiszta képem arról, hogy minek is köszönhetem ezt a lehetőséget. Hízeleg a büszkeségemnek a gondolat, hogy tényleg az érdeklődését keltettem fel, de ostoba lennék, ha ezt tényként vagy biztosítékként kezelném. És az ostobaság legalább annyira taszító, mint amennyire veszélyes - megáll egy pillanatra. - Az ott tartózkodásunk egyelőre bizonytalan, de törekszem rá, hogy ne legyen túl hosszú. Azon túl, hogy van elég feladatom itthon is, nem akarok visszaélni őfelsége vendégszeretetével sem - a lányra néz. - Legyél a második pár szemem. Kelleni fog valaki, aki belátja a sarkokat, ahová én nem mehetek.- A te büszkeségednek mi nem hízeleg? - legyint megint érdektelenül. - De az való igaz, hogy egyike vagy azoknak, akik jól játsszák a játékot, csak hogy hízelegjek a büszkeségednek - pillant a férfire egy hideg mosollyal. A második szemre csak bólint. Elvégre ehhez ért, ezért van tartva, nincs értelme ennél tovább forszírozni a témát. - Kire bízod a dolgokat, amíg távol vagy? Intézzek valakit ide addig, amíg távol leszünk? - kérdezi most már komolyan, habár Sifeng megajándékozza egyik leghidegebb mosolyával a cinizmusára. - Igen, mindenképp. Gyorsan kell távoznunk, ami nehezíti a szervezést, de nem szeretném, hogy a biztonság széthulljon, csak azért, mert nem vagyunk itt – vesz egy levegőt. - Jelezd Li Songnak, hogy erősítse meg a külső őrséget, és állítson pár embert a dolgozószobám elé. A legtöbb dolgot, amire szükségem van, itt tartom - kopogtatja meg a halántékát, mire Eliana csak egy nagy levegőt vesz. - De határozottan okozna némi kényelmetlenséget, ha valaki megpróbálná ellopni az egy hónapja kötött szerződéseket. Nincs kedvem lefutni még egy kört azzal a társasággal - ismét megáll egy pillanatra. – Ó, igen... És közöld velük, hogy semmilyen vendég ne érkezzen a távollétemben. Utasítsák el őket udvariasan, és jegyezzék fel a nevüket, magam keresem fel őket, ha visszaértem, hogy ne éljék meg tiszteletlenségnek a távozásomat. Ha pedig senki nem érkezik, ne hirdessük jobban az utazást, mint amennyire nyilvánvalóan kitudódik majd. Ne fessünk céltáblát a birtokra. Minden megfelel? - néz a lányra, aki végig csendben hallgatja a férfit, nem szól közbe, nem mutat semmiféle érzelmet. Se pozitívat, se negatívat. Végül megint ráemeli fehér szemeit. - Hogyne. Ha neked minden megfelel, nekem is... - válaszolja. - Még valami? Esetleg speciális kérés? Elég, ha a szokásos dolgaimat hozom vagy szükséged van valamire? - érdeklődik, miközben leugrik a párkányról és tisztelettudóan megáll a férfi előtt. - Elég lesz - mondja, halványan elmosolyodik közben. - Erősen feltételezem, hogy a császár udvarában is lesznek a Suttogó Kések rendjéből származók. Eggyel valószínűleg már találkoztunk is - feleli. - Nem akarom magunkra vonni a figyelmet, legalábbis nem negatív értelemben. Csupán a logikus biztonságot akarom megteremteni, hogy mindenki jól jöjjön ki ebből a látogatásból.- Lehetséges... Bár a császár maga nem kifejezetten szereti a Késeket. De tűri... - majd elgondolkodik. - Volt valaha olyan, hogy mindenki jól kijött egy látogatásból? - kérdezi tőle felhúzott szemöldökkel. - Mindenre kell egy első alkalom. Legyünk optimisták!- Nem az erősségem... - legyint Eliana. - Ha nincs más, akkor hagylak tovább álmodozni a pozitív kimeneteledről - jelentőségteljesen néz rá, hiszen tisztában van vele, hogy Sifeng közel sem pozitív kimenetelekre gondol, hanem már jó pár nem túl szép lehetőség megfordult a fejében. Amit persze nem fog megosztani Eliana-val. De hát ehhez már hozzászokott. Ő sem mond el magáról semmit, nem szoktak személyeskedni. Csak a munka. Bár néha elgondolkodott, hogy jobb lenne-e, ha ugyanaz a testvéri viszony lenne köztük, de arra szokott jutni, hogy mind a kettejük hatékonyságát erősen csökkentené valószínűleg. - Én pedig elintézem, amit kértél... - elindul kifelé és mivel Sifeng-nek sincs más mondanivalója, először az általa kiadott feladatokkal kezd. Megkeresi Li Song-ot és átadja Sifeng utasításait, aztán elindul a rendjébe, hogy szerezzen valakit a távollétében. Utána is kérdez ennek Chou nevű nőnek, hátha valaki tud róla valamit. Ezután visszatér a birtokra, ahol Sifeng és Chou elkölti az utolsó vacsorát. Addig Eliana szépen összepakol minden fontosnak tartott dolgát, ő maga is eszik egyet, majd magára ölti a ruháját, ami fölé pedig a kíséret ruháját. Minden nála van, ami a küldetések alatt szokott. Minden fegyver, minden méreg, minden, ami kellhet az utazáshoz. Így indulnak el erre az utazásra. Eliana felkészült, hogy iszonyú egyhangú és unalmas lesz, így kellemes meglepetésként éri a férfi jelenléte, aki elállja az útjukat. Meg kell hagyni, nem rossz… Állapítja meg magában, ahogy felméri a helyzetet. A fellépése közel sem szimpatikus a lánynak, előpattintja az ujján lévő pengét. Nem kell Sifeng-re néznie direktbe, hogy lássa, még nem akarja, hogy támadjon. Így hát csak sóhajt egy nagyot és a helyén marad, majd várja a férfi válaszát.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jun 30, 2021 23:06:27 GMT 1
#s://imgur~com/ZIdJJVz~jpg Sifeng arcán továbbra is nyugodt mosoly ül, miközben várja Ignis válaszát. A fiú vonásairól leolvasható a gyanakvó idegesség, de ettől nem tart különösebben. Ahhoz megvolt az érzéke, hogy hamar megnyerje az emberek bizalmát, ha az volt a cél, ezúttal pedig határozottan szerette volna a kezébe venni az ügyet. Azt nem volt nehéz megállapítani, hogy Ignis maga is mágus, ráadásul valószínűleg nem is ügyetlen. Hogy potenciális veszélyforrás, vagy potenciálisan egy hasznos szövetséges, azt a helyzet dönthette el, és hogy a továbbiakban hogy felel. - Egy erős mágussal akarok találkozni aki a kastélyban lakik. - érkezik Ignis válasza. - Hm... - Sifeng halkan hümmög, és nem hervad le a mosolya, ahogy válaszol. "Erős mágus, aki a kastélyban lakik"... ez elég tág fogalom volt, de kezdésnek nem rossz. - Nos, azt nem tagadhatom, hogy egy irányba tartunk. Ugyanakkor kissé bizonytalan vagyok abban, hogy mennyire bölcs döntés egy idegent is magunkkal hozni. Nem akarnék bizalmatlanságot kelteni azzal, hogy olyasvalakit kísérek, akinek nem kéne ott tartózkodnia. Természetesen ezt a félelmet könnyű eloszlatni, ha bővebben kifejted a kérdést. - Nem tudok többet mondani, mert nem ismerem a mágus nevét. - Sifeng kissé felvonja a szemöldökét... nem számonkérően, inkább kérdően. - Egyébként félreértettél, nem kértem, hogy kísérjetek el, megmondtam, hogy megteszitek. - A háttérben Chou, a lány, aki kísérte őket, majdnem lefordul a lováról... vagy a meglepetéstől, vagy a visszafojtott nevetéstől, és az eddig megismert személyisége alapján Sifeng az utóbbi mellett tenné le a voksát. Mindenesetre magában megállapítja, hogy az incidenssel még nyerhet egy kis időt, különösen, mert Ignis bosszantóan kitartónak bizonyult. Egy darabig még csendben figyeli a fiút, aztán felsóhajt. - Ez esetben azt hiszem, nincs választásunk... ultimátumot kaptunk - megáll egy pillanatra... a szavai félúton járnak az irónia és az őszinteség között... ő maga is kissé komikusnak találja a fiú nagy száját, de egyelőre jobbnak látja, ha ezt nem teszi nyilvánvalóvá. - Viszont láthatod, hogy az egyik útitársam kimerült - néz Chou-ra. - Szeretnénk egy kicsit magunk is megpihenni. Én egyeztetnék az embereimmel, és váltanék pár szót veled is, ha már csatlakozol hozzánk. Ez így megfelel? Egy kis pihenő talán neked sem árt, kíséret és hátasállat nélkül akárhonnan jössz, fárasztó lehetett az út. - közben magában már számolja, hogy a pihenő miatti csúszás nem okozhat-e problémát, de mivel a lehető legkorábbi alkalommal indultak, ez talán nem fenyeget... és így még lehetősége nyílhat egy kis információt szerezni, miközben a fiú már talán kevésbé ellenséges. Ignis összeszorítja a fogát, de végül - látványosan kelletlenül - válaszol. - Rendben. De tud, hogy kicsit sem vagyok fáradt.- De értékelem, hogy tekintettel vagy ránk - Sifeng udvariasan biccent. A fiúnak fogalma sincs, mit csinál, és egy részeg kacsa jobban hazudik nála. Nagyjából annyira lesz veszélyes, mint egy kezelhetetlen iskoláskölyök egy fényes csecsebecsékkel teli boltban. Ami pont egy kicsit veszélyesebb a kényelmesnél. Egy kicsit megtorpan, mielőtt hátralépne Elianához. Viszont tehetséges. El tudta intézni azokat a banditákat, és az egyszerű, de tehetséges emberek könnyen kezelhetőek, ha az ember egyszer megtanulja, hogyan mozgassa őket. Az út pedig talán elég is lenne ahhoz, hogy ennyire ki lehessen ismerni. Ha hallótávolságon kívülre ért, diszkréten megjegyzi, nem is csak Elianának, hanem látszólag minden testőrnek. - Legyünk észnél. Nem akarom, hogy bármi kellemetlenség álljon elő. Végül pedig Chou-hoz fordul, és továbbra is udvariasan megjegyzi. - Lehetséges, hogy az én tájékozatlanságomról ad tanúbizonyságot, de tudsz esetleg olyan mágusról, aki megfelel eltévelyedett barátunk pontos személyleírásának? - ezt még mindig kellően távol, és kellően fojtott hangon jegyzi meg ahhoz, hogy Ignis ne hallja, de finom cinizmussal, amiből Chou is sejtheti, hogy egy kicsit szórakoztatja a helyzet az óvatossága ellenére. Chou láthatóan próbálja leplezni, hogy tetszik neki a megjegyzés, de végül halkan elkacagja magát... szerencsétlenül próbálja tüsszentésnek álcázni, de Sifeng nem találja kimondottan meggyőzőnek. - Akad egy pár, Xie Wu-val az élen. Mint tudod a császárnő maga is mágus, és nem is akármilyen. - Sifeng erre aprót biccent... erről valóban tudott. - De az udvarban van pár kevésbé erős, de szintén ismert mágus. Igaz, azok akiknek a mágia fontosabb a fényűzésnél hamar elhagyják az udvart, a császár mindegyiküket bohócnak tartja és úgy is kezeli őket. A császárnőt kivéve természetesen.
Sifeng ismét elmosolyodik, majd megjegyzi. - Talán ostobaság bármit feltételezni, de meglepődnék, ha a császárnőt keresné - a fiúra sandít. - Igaz, a bátorsága megvan hozzá. Attól tartok, váltanom kell vele még néhány szót, hogy kicsit jobban értsem a szándékait. Mindenesetre hamarosan indulhatunk tovább. Kicsit meghajtja a fejét, majd visszasétál Ignishez, és ismét megszólítja. - Ha már együtt utazunk, akkor elnézést kérek, hogy mellőztem a bemutatkozást. Kissé szokatlan első benyomást keltettél, ezt gondolom megérted. - udvariasan, de nem túl mélyen ismét meghajtja a fejét. - Zeng Sifeng. Igazán örvendek. A fiú kezdetben tanácstalannak tűnik, mint aki nem tudja, mit mondjon - az esetlensége, az eddigi tárgyilagosság után nem igazán okoz meglepetést a fiatal férfinek. - Meddig tart amíg tovább indulhatunk? - érkezik végül a kérdés. - Tartok attól, hogy az embereim egyikének valami baja lehet. Még elájulna valaki, így is túlhajtottam őket. Bocsáss meg, ha húzom az időt, nem áll szándékomban - mondja Sifeng. - Említetted, hogy nem tudod a mágus nevét, akit keresel az udvarban. Nos, azt nem mondhatom, hogy nagyon járatos vagyok a palotai ügyekben, én magam is először fogom meglátogatni, de talán mégis segíthetek, ha tudsz néhány részletet mondani - kicsit elmosolyodik. - Persze nem tolakodni akarok. De segíthetünk egymásnak. Neked is könnyebb lenne, ha ilyen kérdések nélkül érnénk oda. - Nem számít, csak pihenjen - érkezik a válasz, Sifeng pedig néhány pillanatig még látja a gyanakvást a fiú szemében... aki azonban végül beadja a derekát. - Csak annyit tudok hogy a mágus a kastélyban él és egyszerre használ mozdulatokat és írásjeleket a varázsláshoz. Nem tudom ez segít-e nem igazán ismerem milyen módszerekkel varázsoltok.Sifeng aprót bólint. A fiú úgy tűnik, tényleg készséggel elhiszi, hogy segíteni akar... igazság szerint lehetséges, hogy azzal jár a legjobban, ha tényleg együttműködik vele. Egyelőre csak az információ számított, de azt nem tagadhatja, ha a fiú bármilyen kapcsolatban áll egy erős udvari mágussal, az különösen hasznára válhat. Amennyiben pedig nem, nos... egy tanácstalan, tehetséges fiatal mágus, aki egyedül marad egy környezetben, amihez nem ért, mindig jól vezethető. - Ahhoz elég specifikus, hogy utána tudjak járni - bólint. - Ez remek, Akkor megengedem hogy segíts! - mondja a fiú, és látszik, hogy felcsillannak a szemei. Sifeng egészen kedves mosollyal viszonozza a lelkesedést, szinte már kedélyessel. Ha nem is azonnal, nem telt sok időbe megfogni Ignist. - Mennyi idő amíg elérjük a fővárost? - kérdezi végül a fiú. - Egy fél nap még biztosan - mondja Sifeng. - Amennyiben nem állunk meg, utána pedig valószínűleg szükségem lesz egy kis időre, hogy intézkedjek. - Feláll. - Hamarosan indulunk tovább. Igazán örülök. Ezután még szerintem átmegy Chou-hoz (és ha van rá lehetőség, lehet felajánl majd Ignisnek egy lovat) - Olyasvalakiről tudunk az udvarban, aki egyszerre alkalmaz mozdulatokat és írásjeleket a mágiában? Ez már némileg specifikusabb. Chou szeme enyhén elkerekedik a kérdésre - ez a gesztus a legőszintébb az arcán, azóta, hogy a visszafojtott nevetéstől majdnem lefordult a lóról. - Nahát... - mondja majd elgondolkodik. - De igen,- mondja gonoszkás mosollyal. Ez nem kerüli el Sifeng figyelmét, de csak egy pillanatra rándul meg egy izom a szeménél... tudomásul veszi, de nem reagál rá. - Van egy mágus a fővárosban akiről tudjuk hogy így használja a mágiáját. De attól tartok nem mondhatok most többet. De amint a fővárosba érünk mindkettőtölet bemutatlak neki. - Megfelelő. Köszönöm - hajtja meg kissé a fejét Sifeng, és felkészül a tovább indulásra.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jul 13, 2021 18:00:24 GMT 1
Árulás és Fekete Tűz Aria : Zeng Sifeng, Bratti : Eliana Reverdin & Raven : Ignis Fárasztó út volt ez különösen Sifengnek, de a figyelmét így sem kerülte el hogy nem ő az egyetlen, aki a fiú természete után puhatolózott. Chuo mesterien, ragadott meg minden lehetőséget, hogy Ignis természetét és temperamentumát tesztelje. Egy alkalommal a férfi saját embereit is belekeverve. Habár a fiú előszeretettel hangsúlyozta, hogy őt aztán nem érdeklik az utastársai, csak éppen annyira amennyire haszna van belőle, ahogy Sifeng már korábban is észrevette ez nem volt igaz. Egy alkalommal Chou lova, feltehetőleg nem véletlenül, mintha megbokrosodott volna a fiú közelében, aki azonnal a nő segítségére sikerült, aki ezután a kedveségét kihasználva egy ideig az övén osztozott az úton. Estére viszont így is eléritek a fővárost Xiangchang-t. A látvány már a városkapuknál lélegzet elállító, ezernyi lámpás váltja fel a lemenő nap fényét, a kapun akár három sárkány is berepülhetne egymás mellet. Kereskedő karavánok ömlenek ki és be. A kapu mellet pedig kimagaslik a hatalmas Ég kígyó (keleti sárkány) amit egy csontváz tart a helyén.
-Zhan Bai- Mondja Chuo.- A legendás kígyó aki fel akarta falni a világot. Azt mondják egy nap ha minden sebe begyógyult vissza tér hogy egybe elnyelje a világot. Azért áll a kapu fölött, hogy a világ végéig amit ő maga hoz majd el, minden más gonoszt távol tartson a várostól. Legalább is ezt mondják.
Ahogy átlovagoltok alatta azonnal megcsap titeket a város zaja. Minden utcából és térről zene és kiabálás hangzik, az árusok még mindig nyitva vannak, és az utak és az ablakok még a házak teteje is tele van virág szirmokkal. Ignis arca elsötétül kicsit a nagy zajban és káoszban, úgy tűnik nem nagyon van ínyére a dolog. Végül sikerül keresztül vágnotok a palota kapujáig. Ez is majdhogy nem olyan impozáns mint az amelyiken átjöttetek, de ennek a tetején egy valódi sárkány ül. Vörös és arany fényű fényló pikkelyeivel mintha csak lángolna a lámpások fényében, lassan fordítja a fejét a vendégek felé. Chuo előre lovagol egy kicsit és a lehető legtisztelet tudóbban meghajol a sárkány felé. A sárkány azonban továbbra is inkább titeket figyel, úgy néz végig rajtatok az arany szemeivel, mintha csak a gondolataitokat akarná kipuhatolni, egyszer csak a szeme meg akad Ignisen, egy jó darabig bámulják egymást, majd szinte egyszerre meghajtják egymás felé a fejüket. A sárkány akkor sem húzódik arrébb amikor átlovagoltok alatta, csupán figyeli ahogy áthaladtok. Ignis még vissza néz rá az udvarról, de a sárkány már nem foglalkozik tovább vele sem.
Egészen a palota bejáratánál száltok csak le a lóról a császár szolgálói ide is jöttek elétek hogy segítsenek nektek, és elhelyezzék a szolgálókat és a holmikat amiket magatokkal hoztatok. Chuo meghajol Sifeng felé.
-Megyek tájékoztatom a császárt az érkezésetekről, bár biztosan pihenétek a türelem nem olyan erény amivel szeretett császárunk bőven rendelkezne.- Ezzel be is szalad a palotába.
Eliana
Amíg Chuo visszatérésére vártok szinte minden szolgálót elszálásolnak, vagy befognak a holmik pakolására, kivéve természetesen a testőröket, akiket mindössze vízzel kínálnak. Közben egy új kocsi is megérkezik, mellétek. Egy idősebb kereskedőnek tűnik a lova után egy ketrec van csatolva a ketrecben pedig egy nagyon különleges állat figyel titeket. A lény báre és töllai fehérek, de úgy szorják a fényt mint a kagylk belső fele. A lény rád szegezi hatalmas zöld fakó szemeit, amik mintha teljesen fénytelenek lennének, és mintha valami azonnal megírintene vele kapcsolatban.
Sifeng
Chuo nem sokkal késöbb vissza is ér Ignis közben kint várakozot veled.
-Ignis fiatalúr. Az érkezésedre ugyan nem számítottunk, de a császár téged is szívesen fogad ma este.
-Én csaka mágussal akarok találkozni akit keresek.- Chuo arcán kedves mosoly jelenik meg.
-Jól tudom, és ne aggódj, a mágus akit keresel több mint valószínű, hogy szintén jelen lesz maeste és szintén találkozna mindkettőtökkel.- Hajol meg egy kicsit Sifeng felé is, habár ez inkább kicsit bólintásra emlékeztet. Úgy tűnik ennyivel meg is győzte a fiút és ha rajtad nem áll a dolog el is indulhattok befele.
A csarnok amibe vezet hatalmas akár négyszer is befér a kint látott sárkány, és egyáltalán nem érezné magát kellemetlenül. A trónhoz közel asztalok álnak ahol elhelyezkedhet az a kevés vendég akiknek van engedéjük belépni ide. A trónon pedig maga a Démon foglal helyet. Mögötte két hatalmas Ég kígyó tekereg fölfelé a falon, a lámpások fényében még mintha mozognának is. A császár mellet közvetlenül pedig a két császárnője ül.
Xie Wu egyenes háttal a saját székében, az álarctól és a ruhától semmit nem látni belőle, szinte nem is tűnik embernek. Álltalában róla mondják hogy nem értik, hogyan kívánhatta meg valaha férfi és hogyan kérhette meg a császár. Persze ezek sosem olyan fülek előtt hangzanak el akik továbbíthatnak a császárnak. A másik oldalon, nem is a saját székében hanem a férje trónjának karfáján a Démonba karolva Meng Lei ül. A sárkány mester aki városokat is feléget, ha arra van szükség. A szabad kezében egy pohár italt tart, és fényes szemekkel figyeli az újonnan érkezőket. Ki tudja az alkohol-e de mintha csak tűz égne a tekintetében.
-Zeng Sifeng politikus megérkezet a meghívásodra Xiao Zhi Yuhan Császár.- A férfi erre csak int, Chuo pedig azonnal távozik.
-Foglalj helyet!- Szólal meg a férfi.- Igyál velünk!
-Remélem nem volt nehéz utatok.- Teszi hozzá Meng Lei.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jul 14, 2021 16:54:11 GMT 1
#s://imgur~com/ZIdJJVz~jpg Sifeng már érzi, hogy kezdenek elgémberedni a lábai, mire megérkeznek a fővárosba. Természetesen nincs gondja a lovaglással, elég jó benne, de nem szokott hozzá a hosszú utakhoz, a rövid pihenő pedig messze nem bizonyult elégnek. Azonban a lábának zsibbadását jelentősen ellensúlyozza a tény, hogy továbbra is óvatos figyelemmel követi mind az újdonsült útitársukat, mind magát Chou-t... mindketten olyannak tűnnek, akik érdemesek erre a figyelemre, akár jó, akár rossz értelemben. A lánnyal kapcsolatban eddig is voltak feltételezései, de nem kerüli el a figyelmét, hogy maga is ügyes taktikus, és megragadja az alkalmakat, hogy információt szerezzen. Ez egyben azt is jelenti, hogy neki magának is a szokottnál is óvatosabbnak kell lennie a közelében, ha nem akarja, hogy túl sokat tudjon meg róla. Ignisről pedig eddig is sejtette, hogy sokkal őszintébb, és sokkal érzékenyebb lélek, mint amilyennek szeretné mutatni magát - ahogy megjegyezte, tehetséges, de egyszerű. Ezt bizonyította, ahogy Chou segítségére sietett a megbokrosodott ló ügyében. Ahogy elérik a várost, Sifengnek azért szüksége van némi önuralomra, hogy rejtse a csodálatát. Gazdagságban nőtt fel, és sok helyre utazhatott Baruunkhangaiban a szülei kapcsolatainak köszönhetően. Látott már nagy városokat, csodálatos kerteket, és maga sem állíthatta, hogy szegény környéken él, de a város monumentalitása még így is túlszárnyalja azt, amiről eddig csak szóbeszédeket hallott és könyveket olvasott, némileg túlszárnyalja a várakozásait. Már a kapu is hatalmas, a lámpások fénye, a sárkány elképesztő alakja megadja az alaphangulatot az egész fővárosnak. Chou szavaira bólint - erről már olvasott korábban, de maga a legenda mindig lenyűgözte. Mindig azok a legendák a leghátborzongatóbbak, amelyek akár igazak is lehetnek. A város nagy zaja neki is kicsit kényelmetlen - és kiszúrja Ignis grimaszát is - de Sifeng már hozzászokott, hogy ha nem is mindig kellemes a tömeg, de sokszor szükséges békésen tűrni. Most pedig éppen elég nehézség várt rájuk ahhoz, hogy régen rossz legyen, ha már a főváros káosza lefárasztja. A palota kapuján pedig meglátja a sárkányt. Ismételten igaz, már másodszor aznap, hogy a valóság sokszor impozánsabb, mint amit a könyvek nyújthatnak - sárkányokról is olvasott már, nem is keveset... a világnak szerves részét képezték, és ő úgy vélte, nem engedheti meg magának a felületességet, bármilyen információról van szó. Az információ hiánya az életébe kerülhet. Ez így működött, és nem csak a politikában. De ahogy a vörös sárkány, a fényben csillogó pikkelyekkel lenézett rá, azért megérezte azt a szorító érzést a mellkasában, a tisztelettel vegyes félelmet. Figyelte Chou mozdulatait, és ahogy közelítettek a sárkány felé, ő maga is meghajtotta a fejét. A mozdulat közben még egyszer, óvatosan felpillantott a lényre, nem merte teljesen levenni róla a szemét, de jelezte a tiszteletet. Az azonban feltűnik neki, hogy Ignis felé a sárkány is meghajtotta a fejét, a fiú ráadásul visszanézett rá... Sifeng egy kicsit felvonja a szemöldökét. Nem teljesen nyilvánvaló a meglepetése, de azért magában elraktározza az információt. Nocsak... egyszerű lélek vagy sem, úgy tűnik van még valami a fiúban, amiről nem tudok.Amikor lepakolnak a lovakról, és Chou megszólal, Sifeng bólint, és nyugodt mosollyal válaszol: - Ahogy az indulásnál is mondtam, nem kívánom megvárakoztatni Őfelségét. Felkészülök a fogadásra. Amíg várakoznak, vált egy pillantást Elianával, majd Ignisre néz... rövidesen viszont arra jut, ráér azután puhatolózni nála, hogy a császár előtt megjelentek. Valamiért a sárkányos eset után már nem lepi meg Chou megjegyzése, hogy a fiút vele együtt fogadják. Amikor pedig elejti, hogy a mágus is jelen lesz, és szívesen találkozna mindkettejükkel, Sifeng röviden felel is: - Nos, ez örömömre szolgál. Ebben az esetben ne várjunk tovább. A trónterem is inkább csarnok, mint egyszerű szoba... három sárkány is beleférne. Sifeng úrrá lesz a léptein, és bár a lába még mindig kicsit fáradt az úttól, higgadtan sétál be a terembe. Most nem szabad hibázni. Csak ésszel. Mint mindig. Ahogy Chou bejelenti, egyelőre még szavak nélkül meghajtja a fejét először a császár, majd a két császárnő felé is. - Megtiszteltetés, Felség - mondja. A férfi - egyébként megdöbbentően szívélyes - megjegyzésére, hogy foglaljon helyet, és igyon velük, azonban kihagy egy ütemet a szívverése. Sosem volt szokása inni, még társas összejöveteleken sem. Az apja, Zemin kedvelte az italt, jókedvűen társalgott másokkal egy-egy pohár rizsbor, vagy hasonló mellett. Viszont ő még fiatal volt, mikor utoljára ilyen összejövetelre elkísérte a szüleit, és nem nyúlt italhoz. Azóta meg... azóta sok minden változott. Irtózott a gondolattól, hogy valami erősebb alkohol a fejébe szálljon, tompuljon az agya, és valami ostobaságot beszéljen, pont akkor amikor a legtisztábban kéne látnia. De nemet mondani a császár ajánlatára éppúgy lehetett egy halálos ítélet... vagy kevésbé súlyos esetben egy rossz első benyomás. Nyelt egyet, és visszanyerte a nyugalmát. Jól van. A császár talán ingerlékeny, de állítólag értékeli az egyenességet. Jobb nem kísérteni a sorsot, és megőrizni a józan eszem, mint kétségbeesetten próbálkozni, hogy megnyerjem.- Köszönöm, Felség - hajtja meg a fejét, és elfoglalja a felkínált helyet. - De ha nem sértem meg... általában kerülöm az alkoholt. És nem szeretném szégyenbe hozni magam a társaságukban. Ha a válaszára pozitív reakció érkezik, Meng Lei kérdésére is felel. - Kissé hosszadalmas, de nehéznek nem mondanám. A város látványa kárpótolt.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jul 24, 2021 18:17:04 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/51/a1/c9/51a1c9236b0a22949e39f680fa199c48~jpg Eliana végig hallgatja a Sifeng és a férfi közti beszélgetést, bár egyre jobban idegesíti az újdonsült férfi. Nem lehet rossz harcos, de annál inkább bénább játékos. A lány képtelen elhinni, hogy a férfi úgy látja, valóban komolyan veszik akár egy pillanatra is. Eliana tapasztalt szemmel felméri a fiút, de mivel egyelőre egy oldalon állnak, nem gondolja, hogy veszélyt jelentene. Mármint ha harcról van szó. Azért majd néha rápillant, de tudja, hogy Sifeng is puhatolózni fog nála, amit jelen esetben a lány nem tehet meg. Ezért is utált ilyen testőr lenni: olyan szabályokat kellett követni, amik számára nevetségesnek tűntek. Természetesen Sifeng hozzájuk is odajön, mire Eliana eldugja a pengéjét, hogy a férfi lássa, visszavonul egyelőre. Nem ad semmilyen más reakciót a férfinek, amit a többi testőr ne adna. Még mindig sajnálja, hogy nem tudja kihallgatni a többi beszélgetést, de most csak erre futotta. Szerencsére hamarosan tovább is indulnak. Eliana igyekszik a távolból figyelni a többieket, hogy legalább egy kis képet kaphasson arról, kikkel utaznak együtt. Amennyire csak tudja, kiismeri őket, de ilyen korlátolt környezetben többet bosszankodik és káromkodik, mint nem. Aztán nagy nehezen valóban megérkeznek. Míg mindenki mást valószínűleg a város látványa kápráztat el, addig Eliana azonnal a lehetséges veszélyforrásokat, magát a várost térképezi fel mind magának, mind Sifeng védelmét illetően. Közben pedig nagyon rákíván valami jó italra, aminek alkoholtartalma van. Szinte észre sem veszi a szép dolgokat, csak és kizárólag a számára fontos részletek érdeklik. Egyedül egy dolog kelti fel az érdeklődését: a sárkány. Mindig is hatalmas és erős lényeknek tartotta őket, akiket valahol tisztelt is, bár furcsállta, hogy ezek az állatok miért pont az embereket választották társul, mesterül. Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a fiúval mintha ismernék egymást. Összehúzza kicsit a szemeit, vizsgálódik, de egyelőre nem tud többet tenni. Majd ha lesz egy kis ideje, akkor utána jár a dolognak. Szerencsére ez mintha egészen hamar bekövetkezne, mert hosszú, fárasztó és rendkívül unalmas út végén csak elérték a palotát. Természetesen elkéri a vizet, de nem issza meg, csak úgy tesz: ennyire azért gyanakvó és elővigyázatos, de ha visszautasítaná, akkor máris felfigyelnének rá, azt pedig szereti elkerülni. Jobb lenne valami erősebb így az út után, de mindegy... Annak nem örül a lány, hogy elkerül Sifeng mellől, hiszen pont miatta van itt, de azzal is tisztában van, hogy ez szükséges. Addig legalább van egy kis ideje körül nézni, feltérképezni a helyet, a veszélyeket, megismerkedni az itteni emberekkel. Már éppen meglógna, de akkor áll be melléjük egy másik kocsi, amit ki kéne kerülnie a lánynak. Magában kissé bosszankodva jegyzi meg, hogy ennek is most kellett megérkeznie, mikor megpillantja a két fakózöld szemet. És azonnal meg is torpan. Félrebiccenti a fejét, majd kicsit közelebb lép a lényhez. Felméri a cella méretét és azt, hogy valószínűleg nem önként mászott be abba a cellába. Felsóhajt. Tökéletesen magára emlékeztette a lény. Még egy lépést tett előre, így már konkrétan előtte állt. - Te sem szereted, ha korlátoznak és bezárnak akaratod ellenére, ugye? Jobb lenne szabadon mozogni, nem mások kénye-kedvére élni az életed... Mármint ha lenne... - mondja neki fojtott hangon, bár nem igazán tudja, miért mondta ki hangosan, nem várt választ. - Ha nem az lennék az, aki, vagy legalább öt évvel ezelőtt találkoztunk volna, akkor egészen biztos, hogy megpróbálnálak kiszabadítani... De sajnos most kötelességem van és ha elrontom... Nem csak én bánom meg... Sajnálom... - mondja érzelemmentes hangon, de azért még pár pillanatig szemezik a lénnyel, mielőtt új feladatot keresne. Valahol nagyon mélyen tényleg sajnálta, hogy nem engedheti szabadon a lényt, de ezt villámgyorsan el is nyomta magában. Nem volt szüksége ilyen félrevezető gondolatokra.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Aug 10, 2021 20:32:20 GMT 1
Sifeng
-Szégyen lenne ezt a jó italt hagyni kárba veszni és azt tapasztaltam az aki iszik utána általában nehezebben hazudik az arcodba.- Feleli barátságosan mosolyogva a császár, habár mosolyog a szemeiben megcsillan egy egészen kegyetlen fény, hirtelen elég egyértelmű lesz miért is hívják démonnak. Meng Lei csak a nyakába kapaszkodva közelebb húzódik hozzá miközben Sifeng tekintetét keresi. Megvárják amíg válaszolsz, de akármit is felelsz, mielőtt lehetőséged lenne beleinni a poharadba Xie Wu szólal meg.
-Hiszen Zeng úrfi még nagyon fiatal, hosszú áll mögötte és később még valószínűleg szüksége lesz a józanságára.
Eliana
Alig indulsz el az új feladatod keresésére amikor is a kapun kívül neked ütközik valaki. Egy gyerek az, majdnem ledönt a lábadról aztán egy szó nélkül tovább megy. Alig távolodik el és rögtön bebizonyosodik a gyanúd, a srác bizony meglépet néhány cuccoddal. De ezúttal a rossz ember zsebébe dugta a ragacsos ujjait. Jó sokáig kergeted, ahhoz képest milyen fiatal, egyszer szinte le is hagy ami rossz érzéssel tölt el. De mielőtt fel tehetnéd a nyilvánvaló kérdést sikerül is utolérned. Egy hátsó kertbe menekült előled, a sötét hátsó kert elég sötét és zárt, hogy ne lehessen belátni de elég közel van a vásárhoz, hogy az onnan hangzó zajok elnyomjanak benne gy halk beszélgetést. Ráadásul már a kislány sincsen egyedül. Meghajol feléd aztán eltűnik egy kis ablakon keresztül, nem kell követned, nem is tudnád, hiszen a mellette álló alak rögtön beáll az utadba, és feléd tarja az elrabolt tárgyaidat.
-Rég látalak Eliana.- Szólal meg az ismerős lágy hang. A fejét csukja takarja ezért nem látod a szinte névjegyévé vált fehér ezüst tincseket. Az egyik volt társad az, a rended egyik kiemelkedő tehetsége, szinte egyforma jók, vagytok, egyszerre is képeztek ki titeket, és nem egyszer bajtársként is kelet harcolnotok. Malihe rezzenéstelen karral tartja a cuccodat amíg el nem veszed.
-Bocsáts meg de valahogy ide kellet csalnom téged.- Mondja.- Fegyelmeztetni akarlak. Valami készül, te és a mestered is célponttá válhattok. Az egyik testvérünk elfogadott egy nagyon drága megbízást és mások is csatlakoztak hozzá. Nemet mondtam neki különben nem lett volna elég időm ideérni és figyelmeztetni, így viszont nem tudom, ki a pontos célpont, az viszont biztos, hogy a mestered és te jelenleg útban vagytok nekik. Legyél nagyon óvatos.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Oct 2, 2021 17:17:52 GMT 1
#s://i~imgur~com/TpAWOjK~png #s://i~imgur~com/TpAWOjK~png #s://i~imgur~com/0HdNdux~png Eliana már éppen indul, hogy új feladat tán nézzen, mikor pár lépés után mégis megtorpan. Az jut eszébe, hogy ha neki esélye lett volna máshogy alakítani az életét, megtette volna. De nem volt. Ettől függetlenül nem veheti el mástól a lehetőséget. Így villámgyorsan visszalopózik, majd ha nem figyel senki, akkor megpiszkálja a zárát, majd a lény szemébe néz, ahogy egy nagyon kicsit kinyitja az ajtót. - Ne szalaszd el a lehetőséget... Nem mindenkinek adatik meg... - mondja még neki, majd mielőtt bárki is észrevenné, mit tett, biccent egyet a lénynek, és már a kapun kívül is van. Éppen a felszerelését rendezgeti, mikor valaki belé ütközik. Csak rámorog a kölyökre, aki egy szó nélkül megy is tovább, ami azonnal elgondolkodtatja és azonnal leellenőrzi a cuccait. Bosszankodva tapasztalja, hogy néhány cucc nincs a helyén, amit furcsállt a lány, elvégre profi bérgyilkos, ilyen nem eshetne meg vele. Mindenesetre azonnal a kölyök után eredt, de meglepő módon egy ideig nem érte utol. Utálom ezeket... Jobban ismeri a várost, mert még nem volt időm feltérképezni és emiatt hátrányban vagyok... Bosszantotta a helyzet, de mielőtt pont utol érhette volna, megtorpan ő is, majd felnyög, ahogy összerakja a fejében a történéseket. - Csak essünk túl rajta... - sóhajtotta a lány és már mindenre is felkészült. Azonban kellemes meglepetésként érte, hogy kivételesen csak beszélgetni akartak vele. Szintén rezzenéstelen tekintettel nézi végig a lányt, a végén pedig csak előre lép és elveszi a cuccait a lánytól. Egy ideig gondolkodik, vajon mennyire bízhat meg ebben a szavakban, de arra jut, hogy jobb félni, mint megijedni. Nem húzza az időt bájcsevejre, azonnal a lényegre tér. - Ki a megbízó? Ha már a célpont ismeretlen... - kérdezi kiismerhetetlen hangon, habár tippje lett volna, ki is lehet a célpont, ha már elutaztak. Biztos azonban nem lehetett, de három lehetséges célpont már körvonalazódott a fejében, amiből egyet nagyjából ki is zárna. - Na, és hogyan kéne óvatosnak lennünk? Mivel számoljunk? - villan a lányra a tekintete. - Nem tudom, ki a megbízó, de nagyon jól tudod, hogy ha tudnám, sem árulhatnám el. Mármint ne haragudj, tényleg kedvellek, de az életemet jobban szeretem... - mondja játékosan, de Eliana tudja, hogy igaza van. Nincs nagyobb árulás mint elárulni a megbízót. - Ebben viszont nagyjából tudok segíteni! - mondja szinte gyerekes vidámsággal. - Az egyike azoknak, akik elfogadták a felkérést és ide is jöttek, Seerno és Futsai. Nem ez az első, hogy együtt vállalnak munkát, és általában elég kreatívak, de úgy hallottam, Seerno elég csúnyán megsérült az utolsó küldetésén. Valószínűleg nem fognak nyíltan harcot kezdeményezni és Futsai elég jó intrikus, alighanem véletlenszerű eseményeket kreálnak majd, amikben elveszik a valódi célpont. Rengeteg magas rangú halott elég nagy káoszt okoz majd, hogy leplezze őket, és így nem is kell egyenesen harcba szállniuk senkivel. Vagy legalább is ebben reménykedhetnek. Még nem hallottam semmi ilyesmiről a városban, de akármikor munkához láthatnak. Tartsd nyitva a szemed, figyelj a gyanús elemekre. És ha van még isten, akit tisztelsz, kezdj el imádkozni, hogy Jezha ne csatlakozzon hozzájuk, mert mikor elindultam, nagyon gondolkodott rajta... - fejezi be sötéten. Eliana megrántja a vállát egy apró mosollyal. - Azért egy próbát mindig megér... - mondja, miután a lány természetesen nem árulta el a megbízót.Majd összehúzza a szemöldökét. Szóval számolni kell azzal, hogy Sifeng is ilyen célpont lehet arra nézve, hogy leplezze az eredeti célpontot, remek... A végére csak kinyújtja a kezét és kiroppantja az ujjait. - Tudod, hogy szeretem a kihívásokat... - mondja neki arra a részre utalva, hogy Jezha is csatlakozna. Persze érezheti ő is, hogy Eliana azért komolyan oda fog erre figyelni, csak nem akarja kimutatni az aggodalmait. - Itt maradsz? Vagy visszatérsz? Elég hasznos lenne, ha kiderülne, ki a pontos célpont. Persze én magam is kideríthetem, de akkor ugyebár magára kell hagynom a mesteremet - hangsúlyozza az utolsó szót, mert ő nem tekint így Sifeng-re. Kutató tekintettel figyel a lány minden rezzenésére. - Attól függ... - válaszolja lustán. - Végül is maradhatok, éppen úgy sincs jobb dolgom - elmosolyodik, mint a jól lakott macska. - Viszont egy kicsit aggódok ilyen közel menni a tűzhöz... - teszi hozzá. Nincs benne a mondatában az hogy ingyen, viszonzás nélkül, de mivel Eliana ismeri, nem nehéz kihallani ezeket a szavaiból. Eliana is kicsit elmosolyodik. - Ugyan... Hova tűnt a kalandvágyad? - kérdezi tőle, majd elkomorul. - Igazából nekem elég, hogy nem egyedül kell figyelnem, de tényleg nem ártana kideríteni, ki a célpont és hogy hányan álltak rá az ügyre... - nyújtózkodik a lány megint. Szemeiből azért mintha valami hálaszerű dolgot lehetne kiolvasni, de nem lehet biztos benne a másik. - Chh, zsugori... - mondja halkan Malihe. - Nincs jobb dolgom, a közelben maradok. De tartsd szem előtt, hogy nem mindenkinek van ám gazdag "mestere"- hangsúlyozza ő is, miközben teátrális idézőjeleket rajzol a levegőben. - Szóval alkalmanként elfogadnék egy kis alamizsnát. Vagy valami szép családi örökséget - teszi hozzá félig komoly hangon. Eliana szeme odavillan a lányra, mikor a zsugori szót mondja, de nem látszódik semmi az arcán. - Te pedig tartsd szem előtt, hogy nem azért vagyok ott, mert gazdag, hanem mert tartozásom van... Azaz én sem élek nagy lábon. De meglátom, mit tehetek... Elvégre én sem vagyok a legrosszabb a szakmában - mondja még, persze nem említi, hogy amúgy valamennyi fizetést kap azért. Végül kinyújtja felé a kezét. - Mindenesetre mennem kell. Ha mégsem derítenéd ki, kik alkotják a csapatot és ki a célpont, szólj, mert akkor ráállok az ügyre. Ja, és köszönöm az információt! - mondja még, miközben három pénzérmét pattint át a lány felé. - Hmmm, zsugori... - mondja még egyszer, aztán hátat is fordít Eliana-nak. -Jelentkezek, ha megtudok valamit! - kacsint még hátra, aztán el is tűnik. Eliana csak biccent egyet, majd visszatér a feladatára. Fogalma sincs, Sifeng mikor fog végezni, de jó lenne minél előbb beszélniük. Úgyhogy először is a leggyorsabb úton visszatér a palotához. Nem kezdő, ezért emlékszik, merről jött, ennek nem kéne gondot okoznia. Ha Sifeng még mindig bájcseveg, akkor a közelben igyekszik felfedezni a várost és a népeket. Megfigyel és tanulja az utakat.Ja, és persze vesz magának legalább két rövid italt, mert már nagyon vágyott rá.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Oct 3, 2021 15:15:59 GMT 1
#s://imgur~com/ZIdJJVz~jpg A császár szavaira Sifeng nyel egyet, de állja a tekintetét. Egyértelmű a fenyegető tónus, és nagyon hamar tudatosul benne, hogy jobb nem feszíteni a húrt... a császár alighanem a hazugság beismerésének értelmezi, ha ezután is elutasítja az italt. Összeszorul a gyomra, és érzi a reszketést a mellkasában. Nagyon gyenge ember vagyok, és pocsék politikus, ha nem tudom megőrizni a józanságom egy ilyen helyzetben. - Érthető. Megsérteni természetesen nem akarom Őfelségét, ahogy hazudni sem kívánok neki. A szájához emeli a csészét, és kínos lassúsággal már majdnem rábírná magát, hogy igyon is egy kortyot, amikor Xie Wu megszólal. A fiatal férfi lassan kifújja a levegőt, és visszateszi a csészét az asztalra. - Ahogy mondtam, nem akarom megsérteni a császárt... de a császárné megértéséért is rendkívül hálás vagyok. A pillanatnyi megkönnyebbülést azonban követi egy, az eddiginél majdhogynem rosszabb előérzet. Xie Wu nem olyan embernek tűnik, sőt, a palotában Sifeng senkiről nem feltételezné, hogy ok nélkül tesz valamit. A nő talán kiállt mellette, de ezzel majdnem biztos, hogy valamilyen célja volt. Miért? Miért éri meg neki, hogy segítsen megőrizni a józanságom? Még jobban taszítja a gondolat, hogy talán minden igyekezete ellenére nyilvánvaló volt a félelme... ha nem járt sikerrel az elrejtésében, akkor már most elkövetett egy hatalmas taktikai hibát. Egy pár másodpercig még vár, amikor a császár végre megszólal és megvonja a vállát: - Legyen! - Ő és az ölében üllő sárkánymester azért lehúznak egy egy pohárral. Ignis először összevont szemöldökkel nézegeti az italt aztán beleszagol, és kicsit el is húzza a száját. Végül egy apró vállrándítással lehúzza az egészet. Sifeng ránézésre megesküdne, hogy a fiú életében nem ivott még semmit, a császár itala pedig alighanem nem a könnyű Baruunkhangai rizspálinkához hasonlít, de nem köhög, és nem mutatja, hogy bármilyen hatással lenne rá. Rögtön tölt is magának még egyet. Erre a mozdulatra a császár szeme is felcsillan. - Na, úgy látom azért a társaságod már nem lesz annyira unalmas! - Legalább az én gyenge gyomrom miatt nem kell pazarolni a jó italt - mosolyodik el Sifeng, és egy pillanatig képtelen eldönteni, hogy rendkívül hálás Ignisnek, vagy ismételten csak aggódik miatta... nem igazán azért, hogy a fiút esetleg ledönti a lábáról az alkohol, sokkal inkább amiatt, hogy ez rá milyen fényt vethet a kényes helyzetben. Megint eltelik néhány másodperc, aztán a császár ismételten magához ragadja a szót... Sifeng ilyen helyzetben nem kezdeményez, elég erős az érzéke az etiketthez, hogy tudja, hagyja a rangosabb személyt irányítani a beszélgetést.<o:p></o:p> - Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat! És még egy érdekes vendéget is hoztál magaddal. Azt hallottam olyan ember vagy akire érdemes figyelni. - Mondja a császár miközben szintén tölt még egyet magának és a sárkánymesternek is. - Úgy hallottam egy mágust is kerestek az udvarban. - Szólal meg ismét Xie Wu. - Sok mágus szolgál nekem. Tudtok valamit ami alapján megtalálhatjuk? - Hazudnék, ha azt mondanám, nem lepett meg a meghívás. De örömömre szolgált. És megtisztelt - hajtja meg a fejét Sifeng. - A mágussal kapcsolatban viszont először Ignisnek adnám a szót. Én azt tudom, amit ő elmondott nekem az úton, és nem akarom, hogy a tájékozatlanságom valami gondot okozzon. - Azt hallottam ez az erős mágus egyszerre használ írást és mozdulatokat a varázsláshoz. Azt mondták ez elég specifikus hogy meg lehessen találni általa. - feleli Ignis, és Sifeng felé pillant, mintegy megerősítésként. Xie Wu hátradől a székében egy pillanatra a maszkjához ér a keze. Hiába takarja az arcát, Sifeng elég sok időt töltött már nemesi társaságokban, hogy a testbeszédéből ki tudja olvasni, elmosolyodott. - Mindketten szeretnétek találkozni vele? - kérdezi a nő. A fiatal férfi csak aprót bólint. - Igen, én is szívesen élnék a lehetőséggel. Xie Wu egy kecses intéssel magához hív egy cselédet és súg neki valamit. A lányon nagyon hasonló ruha van mint a császárnőn, de az ő arcát nem fedi maszk, csak fehér és vörös festék, és pár másodperccel később távozik is. - Most úgy csináltok mintha csak ezért jöttetek volna ide. Pedig én küldtem a meghívót. - Szólal meg a császár, és ezúttal egyértelműen Sifeng felé fordul. - A kis bosszúhadjáratod a szüleid gyilkosai ellen nem volt semmi. Szerintem nem volt olyan ember aki nem hallot volna róla. Csak kíváncsiságból. Hogy alszol azóta? - Elnézést - hajtja meg a fejét Sifeng a császár megjegyzésére... amikor viszont a férfi a bosszúhadjárat említéséhez ér, nem áll meg egy sötét mosolyt. Higgadtan felel, de a császár is érzékelheti, hogy valójában nagyon is komoly a válasz. - Hazudnék, ha azt állítanám, nem mérgezte meg az álmaimat. De ha fogalmazhatok úgy, a rossz éjszakák forrása nem maga a jogos bosszú volt. A kezemhez nem tapad vér, az ellenfelem pedig magára hozta a bajt, először azzal, hogy megölette a családomat, majd azzal, hogy alábecsült. Sokkal inkább úgy fogalmaznék, az a bosszúhadjárat kellett ahhoz, hogy megtanuljam, van még mitől félni a sötétben. Ez tudás pedig sok embert kísért. A császár úgy tűnik, szórakoztatónak találja a helyzetet, mert gonosz mosoly suhan át az arcán. Sifeng továbbra sem fordítja el a tekintetét, szoborszerűen merev arccal tartja fenn a saját mosolyát. Ez is egy játék. Nem fogok alulmaradni benne. - És gondolom, az a tudat is, hogy valaki másnak hasonló szándékai lehetnek ellened. A nő az ölében szintén hasonlóan sötéten mosolyog, és közelebb hajol hozzá. Meng Lei és a császár mindketten híresek arról, hogy ha valaki halálát akarják, akkor a lehető legfrontálisabban intézik el az illetőt. Legyen szó egy rögtönzött párbajról, vagy csak Yongheng Zhi Huo, az Örök Tűz ellenfelükre szabadításáról. Sifeng is tudja, hogy ez megtörtént korábban... ráadásul a császárnő nem félt a saját udvarát lángbaborítani a sárkány tüzével. Ugyanakkor most az első feltételezése helyesnek tűnik... mindketten inkább játszanak. Talán mind a hárman... de Xie Wu legalább olyan tudatossággal uralja a testbeszédét, mint Sifeng maga, így a tanulás ide vagy oda, a mágus említése óta képtelen újabb részleteket kiolvasni belőle. - Meglehet, az is közrejátszik - feleli Sifeng látszólagos könnyedséggel. - De ha fogalmazhatok úgy... tartok az ellenfelektől, akik mérget löttyintenek a pohárba, vagy álmában vágják el az ember torkát, mert óvatlanság volna nem tartani. De becsülöm azt, aki ésszel győz le. Ha valaki okosabb nálam, és úgy kisemmizne, ahogy én tettem azzal az emberrel, talán nem is gyűlölném igazán. A politikában tiszták a kezek, ritka a valódi vér, de sok szempontból éppolyan ügyességet igényel, mint a kard forgatása. Ahogy a tisztes párbajban is becsüljük a győztest, úgy a magamfajta is képes tiszteletet érezni aziránt, aki legyőzte. - Szép beszéd. - Szólal meg Meng Lei. - De ha valakit legyőzök karddal, vagy sárkány tűzzel... - kezdi, és gonosz mosolya még szélesebbre húzódik. - Aligha kell többet a haragjától vagy a bosszújától tartanom. Mielőtt azonban Sifeng válaszolhatna, a másik császárné szól közbe... ezt a fiatal férfi nem is bánja, nem lenne épp bölcs dolog komoly vitába bonyolódni a sárkánymesterrel. - A helyedben nem lennék ebben olyan biztos nővérem. Mostanában már a holtak haragja is ép olyan veszélyes mint az élőké. Erre a megjegyzésre viszont elfogja némi kényelmetlenség - nem tudja, mire céloz a nő, és nem szívesen fedi fel a tájékozatlanságát ilyen kényes helyzetben. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy adódik helyzet, amikor muszáj kérdeznie... és ez most az. - Megkérdezhetem, mire céloz pontosan, Felség? - A fényeső fellobantotta a fátylat. Még mindig csak sejtjük, milehet mögötte. De az biztos, hogy nem csak ránk, mágusokra hatott. És valószínűleg nem is csak a beszélő állatokra. Később talán meg is mutatom mire gondoltam. - Fejezi be halkan. Miközben befejezi megjelennek a szolgák is az étellel amit letesznek az asztalra. - Tulajdonképpen nem meglepő - feleli Sifeng, apró bólintással. - Számíthattunk rá, hogy hosszútávú hatása lesz, és foglalkoztatott is a lehetőség, bár én magam még nem sokat tapasztaltam ebből... a személyemet is érintő részleteket kivéve - az utolsó mondatra kissé meghajtja a fejét. - Hálás lennék érte. Hagyja, hogy az ételből a többiek szedjenek előbb - egyszerű udvariassági gesztus, semmi gyanús nincs benne, de azért vitathatatlan, kényelmesebbnek is érzi, hogy idegen környezetben nem elsőként kell ennie. Akármilyen egyenes is a császár, vagy Meng Lei, a méreg mindig lehetséges opció. Az ételek kiválóak - pont olyanok, amilyet az ember a császár udvarában enne. Sifeng maga nem nagyétkű, és sosem kellett nélkülöznie, így hozzá is szokott a jó falatokhoz, de eléggé izgatott ahhoz, hogy nehezen menjen le bármi a torkán. Szerencsére a dolog nem feltűnő, több okból sem: Ignis mellette lelkesen falatozik, Sifeng egy pillanatra el is töpreng, hogy képes ennyi ételt és italt ledönteni. A császárra főként az ital gyakorol hatást... mást már alighanem a lábáról is ledöntött volna az a mennyiség, amit elfogyasztott, a császárnő pedig, aki az érkezésekor kecsesen ült a trón karfáján, a férje karjába kapaszkodva, először az ölébe mászik, majd rövidesen egy üveggel, a trón mellett helyezkedik el. Semmi kétség, hogy szüksége lesz valakire, aki visszatámogatja a szállására az este végén. Xie Wu viszont egy falatot sem eszik, és nem is iszik, hasonlóan Sifenghez. A fiatal férfi óvatosan kitérve a kényesebb témák elől, azért részt vesz a további társalgásban - igyekszik a gazdaság, a kultúra, a politika vagy akár a mágia témájánál maradni, amikhez kényelmesen, fesztelenül hozzászólhat, fenntartva a kapcsolatot, de nem túl sokat felfedve magáról. Amikor pedig a vacsora végéhez érnek, Xie Wu szolgálója ismét visszatér kicsit... valamit súg a császárné fülébe, aki elnézést kér, és távozik. Sifeng utána néz, de úgy dönt, nem teszi szóvá... ellentétben Ignisszel, aki azonnal közel hajol hozzá, és megszólal: - Most hová megy? - kérdezi. Kissé álmosnak és főleg türelmetlennek tűnik. Sifeng megereszt felé egy óvatos mosolyt. - Türelem. Én is kíváncsi vagyok, de egyelőre visszafogom a nyelvem - Magában megállapítja, hogy nem is hazugság... nem csak Xie Wu, de a fiú irányába is igaz. Ignis is elég kérdést vetett fel ahhoz, hogy többet akarjon tudni róla, de ne merjen kérdezni. - Úgy volt, hogy ha vége a felfordulásnak bemutat minket a varázslónak. Mi van ha nem jön vissza? - duzzog tovább a fiú. - Mi van, ha épp most intézi, hogy találkozhassunk a varázslóval? - kérdez vissza Sifeng. - Meg kell tisztelnünk azzal a császárnét, hogy megbízunk benne. És különben is, igazán kellemes volt a vacsora - teszi hozzá, és sötét íriszén kicsit átcikáznak a terem fényei, miközben a fiúra pillant. - Úgy látom, te is élvezted. Nem árt, ha hagyunk a gyomrunknak egy kis időt megnyugodni, hogy ne hozzon minket kínos helyzetbe, nem igaz? Ignis jóformán képtelen még jobban felhúzni az orrát a megjegyzésre. Azért még morogva hozzá teszi: - Vagy az is lehet, hogy többet nem látjuk... Egyik sem tűnik túl megbízhatónak, még a sárkánymester sem. - a sárkánymester szót különös éllel ejti, amiről nehéz megálapítani, hogy mit is akar jelenteni. Sifeng figyelmét nem kerüli el. - A világon a legtöbben nem megbízhatóak Ignis - mondja. Ismét jön a késztetés, hogy rákérdezzen a részletre, de csak megjegyzi. Nem most, nem a császár és a császárné előtt. Türelem, Sifeng. Még bort sem ittál, és mégis túl izgatott vagy. - De helyzetről helyzetre eldöntjük, milyen módon járhatunk mindketten a legjobban. Nevezzük ezt pillanatnyi bizalomnak. - Ismét elmosolyodik. - És különben is, nem kérem, hogy másban megbízz. Arra kérlek, hogy bennem bízz meg, amíg szükséges. A mondat egészen kellemes, Sifeng egy pillanatra a fiúra is pillant, jelezve, hogy valóban számít rá... jól megtanulta már, milyen gesztusokkal ébresszen szimpátiát, és elég kényesnek érzi a helyzetet ahhoz, hogy törekedjen is rá. A fiú leenged kicsit, és egy darabig a férfit méregeti... Aztán végül megnyugszik a testbeszéde. Nem lett sokkal türelmesebb, de egy bólintás után inkább a maradék borra kezdi öszpontosítani a figyelmét. Aztán a tekintete hosszan elidőzik a császár lábánál csillogó szemekkel üldögélő Meng Lei-en, még a szemöldökét is összevonja ahogy figyeli. -Nem értem Yongheng Zhi Huo miért választotta őt. Úgy tűnt erős, egyenes és bölcs... A megjegyzés kockázatos, Sifeng bizonyos szempontból nem is lelkesedik a császárné indirekt sértegetéséért, de végül vet felé egy pillantást, és mikor meggyőződött róla, hogy semmi probléma nincs, a fiúhoz fordul. - Feltételeztem, hogy közted és a sárkány között volt valamiféle kapcsolat, amikor ide érkeztünk - mondja, majd rövid, kérdő pillantást vet a fiúra. Ignis némán bólint egyet. Valószínűleg ép azt fontolgatja mennyit oszt meg a gondolataiból... De amint arra jut, hogy valamit még hozzá tenne, a semmiből megjelenik Chou. Bár a zene hangos a lány pedig amúgy sem csak nagy zajt, annyira hirtelen az érkezése, hogy Ignis összerándul mikor észreveszi. Láthatóan nem igazán örül neki. - Az úrnőm nem érezte jól magát, így pihenni ment. De nem feledkezett meg az ígéretéről. A mágus, akivel találkozni kívántok a lótuszkertben vár titeket. Elkísérlek most, ha szeretnétek. - mondja tiszteletteljesen. - Nagyon örülnénk neki - bólint Sifeng, majd a császár felé pillant. - Természetesen csak akkor, ha Őfelségét sem zavarja a távozásunk. A császárt láthatóan jobban leköti a beszélgetés egy tiszttel, mint a kérdés, mert csak egy legyintésre veszi a fáradtságot... Meng Lei már jobban figyel, mosolyogva bólint, hogy nyugodtan kövessék a lányt. Sifeng valami bujkáló kíváncsiságot és szórakozottságot vél felfedezni a szemében, amit egyelőre nem tud hová tenni. Hamar kiderül, hogy szerencséjük, hogy a szolgáló vezeti őket... a kastély kertje ugyanis több, mint lenyűgöző. Sifeng hiába nőtt fel gazdagságban, a hatalmas terek, a rengeteg szépen metszett fa és virág még az ő figyelmét is megragadja. Legalább a negyedik kerten mennek át, amikor egy lépcsőt és egy boltívet követően Chou végre megáll - az orgonafák közül pedig egy nő lép elő. Kicsit magasabb Sifengnél, a ruhája rendkívül drága és gazdagon díszített, a hajában aranykoronát visel, a kezében pedig legyezőt tart. A legyező papírját mintha írás díszítené, de Sifeng képtelen kivenni mi az... őszintén szólva, kíváncsibbá teszi a helyzet, minthogy túl sok figyelmet szenteljen neki. A hasonló legyezőket gyakran díszítik kalligráfiával.
- Úgy hallottam találkozni szeretnétek velem. - mondja finom hangon. A fiatal férfinek hirtelen borzalmasan ismerősnek tűnik a hangja, igazából egészen a közelmúltból... kellemes, erős a tónusa, de biztos benne, hogy még nem találkozott a nővel. A politikának része volt a jó megfigyelőképesség, egy arc nem verhette volna át... kivéve talán egy kés esetén, akiknek a munkája a megtévesztésre épült. Egy pillanatra felmerül benne, hogy talán nem is téved... talán látta már a nőt, egészen a közelmúltban... talán csak elfedte az arcát. De ha így van, mi ok a színjátékra? Vet egy gyors oldalpillantást Ignisre, hátha a gesztusaiból ki tud valamit olvasni, de a fiú egyelőre nem mozdul. - Valóban. És nagyon hálásak vagyunk, hogy fogadott minket a késői óra ellenére - szándékosan kihagyja a bemutatkozást... ez nem durva lépés, nem teszi őt udvariatlanná, amennyiben a teóriája hibás, de felkeltheti a nő figyelmét. A késői órára való hivatkozás ráadásul apró jelzés Chou korábbi megjegyzésére, miszerint a császárnő nem érezte jól magát, és pihenni ment... valakinek, aki nem vett részt a vacsorán, nem lesz feltűnő, de amennyiben igaza van, ismételten, kicsikarhat vele valami reakciót.
A nő arcán gonoszkás mosoly suhan át. - Nem akartalak megváratni titeket. És kíváncsi is voltam. - mondja nyugottan és közelebb sétál, miközben részben összecsukja a legyezőt. Amint elindul, Sifeng kiszúrja, hogy Ignis közelebb húzódik hozzá, és megérzi, hogy mágiát használ. Mindenfajta segédeszköz nélkül. Ezt elsőre képtelen értelmezni... még egy meglepetés, egy napra kicsit sok is már, és hirtelen fogalma sincs, pontosan mit csinál a fiú. Úgy dönt, a nőre fókuszál, egyelőre legalábbis. - És ezért rendkívül hálásak vagyunk - feleli. - Személy szerint a mágiára eszközként tekintek, és akként is gyakorlom, de tisztelem azt, aki nálam magasabb szinten űzi. Így mindketten örülünk a lehetőségnek. Közben továbbra is koncentrál Ignisre, de még a varázslat irányát sem tudja megállapítani - azt érzi, hogy nem ellene irányul, de arra sem esküdne meg, hogy a nő felé. A varázslónő meglebbenti a legyezőjét, és egy pillanatnyi... talán rosszallás látszik a szemében. Sifengben felmerül, hogy neki is feltűnt Ignis viselkedése, de fenntartja a beszélgetést: - Ebben az esetben ne haboz feltenni ha kérdésed van. Ugyanúgy szól ez a másik fiatalúrnak is. - Azt hiszem, én így is kissé túl sokat beszélek - mondja higgad tekintettel. - Így bár megvannak a magam kérdései, és fel is tenném őket, hagynám, hogy először Ignis tegye fel a sajátjait. - Nem távolodik el nagyon a fiútól, de erősen figyel mind rá, mind a nőre. Ignis felnéz rá, mintha azt próbálná kitalálni, mit akar tőle, de mikor Sifeng nem ad jelet, egyszerűen szólal meg, a szokott, nyers őszinteségével. - Akkor először is az érdekel miért támadtál ránk? Vagyis nem is igazán engem hanem inkább őt. Abban a pillanatban ahogy elindultál! Sifeng érzi, hogy teljesen elszorul a torka, és olyan sebességgel lesz úrrá rajta a páni félelem, hogy rejteni is alig tudja. Mintha hideg vizet öntenének a nyakába. Nem vette észre. Nem tudja, mit tett volna a nő, ha Ignis varázslata nem védi meg, de mindegy is. Ő elkövetett egy végzetes hibát - egy támadás irányult rá, és fel sem fogta a veszélyt. Az ujjai mereven remegni kezdenek így gyakorlott mozdulattal összefűzi a kezeit a háta mögött... addig jó, amíg nem tűnik fel, hogy milyen veszedelmes váratlansággal érte a helyzet.
***
Évekkel korábban érte valami utoljára ennyire váratlanul. Fájdalmasan jól emlékezett az első alkalomra, amikor egy penge szorult a torkához. Fél év telt el a szülei halála óta, még nem töltötte be a tizenkilencet, és gyakorlatilag minden praktikát kipróbált, ami lehetővé tette, hogy végigaludjon egy éjszakát. Az egyik délután egy orvos is volt nála – felírt egy gyógyfű keveréket, amiből a tea megnyugtatta, és elálmosította, valamint néhány illóolajat, amit a fürdőben vagy párologtatónak használva mélyebb álomba merülhetett. A technikák igazából egészen működtek… Sifeng még mindig hajlamos volt rá, hogy éjszakába nyúlóan olvasson vagy dolgozzon valamit, de legalább már egy-egy éjjel akadt, amikor viszonylag korán, és békésen szundított el. Egy hete tudta felvenni a kapcsolatot a Suttogó Késekkel. Kezdetben reménytelennek tűnt a dolog, pedig ez volt az első lépés. Ha nem tudja megszerezni a nevet, és a bizonyítékot, akkor a bosszúról is lemondhatott volna – csak éppen a titokzatos orgyilkosokhoz nem lehetett olyan könnyen eljutni. Igazából meg kellett szorongatnia egy szerencsétlen helyzetbe került politikust, aki a csődöt kockáztatta volna némi hátszél nélkül, míg egyáltalán egy kapcsolatot tudott szerezni a Késekhez – és akkor is, nem úgy álltak elé, hogy egy pontos címet és időpontot kapott, hanem azzal, hogy felkeresik. Fogalma sem volt, mikor, hogyan és ez elérte, hogy azok a bizonyos fürdők és teák gyakorlatilag elengedhetetlenek legyenek ahhoz, hogy meg tudjon nyugodni. Aznap éjjel is már kezdett fáradni. Még a díványon feküdt, de a könyve már az ölében pihent, és egy pillanatra hátra is bukott a feje. - Zeng Sifeng. Tárgyalni akartál, nem igaz? A szeme azonnal kipattant, hogy rádöbbenjen, nem mozdulhat. Egy rövid kard hegye alig öt centiméterre volt a torkától. Megpróbált hátrálni, de sikertelenül – a fegyver gyakorlatilag a díványra szögezte. Nyelt egyet. Észnél kellett maradnia, de érezte, hogy összeszorul a torka, és félelmetes sebességgel érkezik a pánik. Az ablakok még mindig zárva voltak. De… az őrségváltás pontban éjfélkor volt. Akkor felügyelet nélkül maradhat az ajtó. - Nagy kockázatot vállaltál. Tudhatod, hogy nem rajongunk azokért, akik túl sokat szaglásznak – a férfi szavai fagyosak maradtak, az arcán pedig átsuhant egy hideg, szinte erőszakos mosoly. Sifeng hamar megállapította, hogy nem idős, huszonöt, huszonhat év körüli lehet, de még akkor sem tudott volna menekülni, ha a másiknál történetesen nincsen fegyver… a férfi szálkás izomzatú, magas alak volt, és alighanem puszta kézzel el tudta volna törni a nyakát. - Mégis tárgyalni jöttél – préselte ki magából a szavakat, erőt gyűjtve, hogy állja a férfi hideg tekintetét. - Azt nem tudhatod – felelte az orgyilkos. – Talán már a véredért jöttem. - Ez hazugság – felelte Sifeng. Immár eléggé visszanyerte a nyugalmát, hogy képes legyen remegés nélkül válaszolni. - Tényleg? – kérdezte a férfi. - Tényleg. A penge közelebb ért a torkához. A hegye pont megérintette a bőrt – Sifeng érezte, hogy ha nyelne egyet, valószínűleg fel is sértené az ádámcsutkájánál. - A Kések híresen jó orgyilkosok. Valamelyik szolgálóm elmehetett odakint. Vagy visszaérhettek az őrök. - Nem lenne időd kiáltani – a férfi válasza továbbra is higgadt volt. - Nem is kell – Sifeng elhalkult. – Egy gyanús beszélgetésfoszlány elég lenne. Egy kis suttogás, amit idebentről hallanak, mielőtt megtalálnak elmetszett torokkal. Botrány lenne belőle. A Zeng-ház fiának brutális meggyilkolása közvetlenül azután, hogy végeztek a szüleivel. Már egy orgyilkosság is magára vonja a figyelmet, de a hatalmi vákuumban kettő… én ráadásul még fiatal is vagyok, egy tapasztalatlan, árva fiú, aki magára maradt a farkasok között – a penge kicsit távolodott a torkától, így tudott nyelni egyet. – Tudnák, hogy az űr betöltésére több lehetősége lesz annak, aki tevékenyen részt vállal ennek a szörnyű tragédiának a felderítésében, és sokkal jobbak lesznek az esélyek a vagyoni elosztásra is, vagyis a figyelem a késekre, és az eredeti gyilkosra irányulna. A gyilkos most még lapul. Azt hiszi, megúszhatja, mert alábecsül. Egy arrogáns gyereknek tart, aki nem mer kockázatot vállalni, és nem meri sarokba szorítani őt… ha menekülni próbálna előlem, általa többre tartott politikusok figyelmét is magára vonná. – még mindig állja a tekintetet. – Neki nem éri meg meggyilkoltatni engem, mindenki más pedig behurcolná magát egy olyan célkeresztbe, ami most túl sok veszélyt rejt. A Kések pedig nem cselekszenek maguktól. Én nem tisztelettel közelítettem, betartva a távolságot… felesleges lenne őket generációk óta alkalmazó családok bizalmát gyengíteni azzal, hogy indokolatlanul kivégeztek egy kíváncsiskodó kisfiút. Az orgyilkos aprót bólintott, és elemelte a pengét a torkától. - Okos – mondta, ugyanazzal a pusztító, fagyos mosollyal. – Tényleg felkészültél.<o:p></o:p> - Csak a bolond nem tenné – hajtotta meg kissé a fejét Sifeng, miközben felegyenesedett a díványon. Akármilyen tompaságot hozott a tea és a fürdő, mostanra az álom árnyéka sem maradt az elméjén. Az orgyilkos felvonta a szemöldökét, aztán megszólalt. - Nos. Mire van szükséged a Rendtől? - Egy névre – mondta Sifeng, immár teljesen felállva a díványról és az ablakhoz sétálva. – Egy megbízó nevére. - Embertelen ára lesz. - Megfizetem. - A megbízóink titkainak megtartása nagyon súlyos kötelesség… - De tudtommal a Késeket nem köti kódex, hogy megtartsák. És a pénz nem gond. A dupláját fizetem annak, amit ő kínált, ha megkapom a nevét, és néhány iratot, ami igazolja az indítékát. - A vérét nem akarod? – az este folyamán először az orgyilkos nem csak úgy festett, mint aki remekül szórakozik, hanem mint aki őszintén meglepődött. - Nem… - ezúttal Sifeng mosolyodott el, és az a mosoly majdnem olyan hideg volt, mint az orgyilkosé. – A vére nem kell. Az kell, hogy egy nyomorult senki legyen belőle, tisztelet, támogatás és vagyon nélkül. Egy megszégyenült kutya. Ahhoz pedig elég a neve, és némi információ – megfordult. – Ahogy mondtam, kifizetem. Apám hatalma rám szállt, és én jobb vagyok, mint ő. Akármennyibe kerül, egy év alatt visszahozom az árát. De kell nekem az a név. Az orgyilkos bólintott.
Napokkal később, egy este az egyik szolgáló bekopogtatott az ajtón. Sifeng egy sakktábla előtt ült – a fekete futójával éppen leütött egy bástyát. A nő negyven év körül járt, már egy ideje a családnál szolgált. Óvatosan letette az asztalra az ezüsttálcát, és megszólalt. - Sifeng úrfi – a fiú felpillantott. – Meghoztam a teádat. Múltkor megjegyezted, hogy kicsit furcsa az íze, úgyhogy… - Nem fogom meginni – válaszolta a fiú, visszafordulva a sakktáblához, ezúttal a fehér oldallal lépve. A nő felsóhajtott. - Uram – lépett kicsit közelebb. – Az álmatlanságra… - Eltompítja az elmémet – mondta a fiú komoran. – Megszédít, kimerültnek érzem magam tőle. Nem kérem. - Sifeng úrfi… ez a lényege. Hogy tudj pihenni… - Azt mondtam nem kérem! – csattant fel a fiú, és olyan lendülettel állt fel, hogy felborította a sakktáblát. A bábúk végiggurultak a padlón, neki pedig még remegett a keze. A tekintete egy pillanatra találkozott a riadt szolgálóéval, aztán megrázta a fejét. - Ha… azt szeretnéd, hogy nyugodtan aludjak, intézd el Li Songgal, hogy az őrségváltás gördülékenyebben menjen. Nem szeretném, hogy bármikor ne legyenek az ajtó előtt. És időzítsék éjfél előttre, mikor még ébren vagyok. - De… - Hamarosan veszek egy fürdőt – a fiú arcára halvány, biztató mosoly szökött fel… ez kissé megnyugtatta a szolgálót. – Az megnyugtat majd a tea helyett is. Ne aggódj. Jól vagyok. A szolgálónő még néhány pillanatig fürkészte az arcát, aztán meghajtotta a fejét, és gyorsan összeszedte a tálcát. - Kérem… vigyázzon magára, Sifeng úrfi. – A fiú apró biccentéssel felelt. Soha többet nem ivott abból a teából. ***
A nő végül elmosolyodik és kicsit meghajtja a fejét. - Nem nevezném azért támadásnak, csupán az erőtöket próbálgattam - mondja. - Kérlek bocsáss meg érte. - ekkor már Sifeng felé fordul. - Ami viszont téged illet, most had kérdezzelek én. - Ignis összevonja a szemöldökét, ahogy a mágus ismét felé fordul, láthatóan egyáltalán nem bízik a nőben, de végül bólint. - Mit tettél a varázslatommal? - A hangnemben van valami egészen különleges, olyan mély kíváncsiság ami még a nő óvatoságát és szinpadiasságát is felülírta. - Mostmár biztos vagyok benne, hogy miattad nem működött, de azt nem tudom, hogy miért. Mert nem éreztem belőle semmit. A fiú elkapja a tekintetét, láthatóan keresi mennyit mondhat a nőnek, és hogy hogyan is fejezze ki magát. - Azért nem éreztél belőle semmit mert elnyeltem, már mielőtt érezhetted volna. - feleli végül. - De nem mozdultál meg, nem mondtál ki semmit, nem írtál, és nem használtál kódolót sem. Akkor hogyan? - Nekem... ezekre nincs szükségem. - A nő arcán először meglepetés, aztán hamis mosoly jelenik meg és rögtön el is rejti azt a legyezőjével. Sifeng nagyjából eddigre nyugszik meg annyira, hogy teljes magabiztossággal vissza tudjon kapcsolódni a beszélgetésre, és a pánikja ne árulja el. A háta mögött még mindig szorosan összefűzi reszkető kezeit, de uralkodik magán. - Meg tudom érteni a kíváncsiságot - mondja a nőre nézve. - És azt is, hogy néha a váratlanra adott reakció árul el a legtöbbet az emberről. De mégis úgy érzem az egymástól való kölcsönös tanulásnak is jobb alapja az őszinteség, mint az efféle trükkök. - Úgy van. És még egyszer elnézést kérek Zeng-úrfi. Ignis. Igaz? Hogy értetted hogy nincs szükséged rájuk? Mi úgy tudjuk, hogy szavak nélkül nem lehet varázsolni. A fiú ismét közelebb húzódik Sifenghez, de ezúttal egyértelmű az üzenet... nem akar felelni, és védelmet kér. A fiatal férfi ekkorra már elég lélekjelenléttel rendelkezik, és elég a tapasztalata is, hogy gyorsan reagáljon. Igazából... több oka is van annak, hogy megszakítja a beszélgetést. Részben azért, mert a fiú egyre hasznosabb ütőkártyának tűnik, és jobb ha bizalmasan, vele osztja meg az igazságot. Részben azért, mert maga a nő kelt benne egy kellemetlen érzést. Esetleg... csak esetleg azért is, mert úgy érzi, tartozik ennyivel Ignisnek azért, mert megmentette. Ez utóbbit inkább elhessegeti. - Nem kívánlak megsérteni, hölgyem - néz a nőre, óvatos mosollyal. - Sem udvariatlannak mutatkozni, hisz mindketten hálásak vagyunk, amiért fogadtál. De, habár a tiszteletem természetesen következik a tudásodból és képességeidből, de nem tudom nem érzékelni, hogy míg mi nyíltan érkeztünk, te nem fedtél fel előttünk semmit. Ignis aligha kényszeríthető válaszadásra ilyen feltételek mellett, és magam is bölcsnek vélem, ha nem felel. - Úgy... - feleli a nő. - Rendben van. Azt hiszem meg kell értenem a bizalmatlanságod. És végül is úgy volt hogy én válaszolok a ti kérdéseitekre. Én mégis több kérdést tettem fel. - Köszönjük - bólint Sifeng. - Engem személy szerint igazán érdekel a te mágiamódszered is. Azt hallottam, egyaránt alkalmazol mozdulatokat, és írásjeleket a varázslathoz. Bizonyára hasonló módszerekkel próbáltad felmérni az én erőmet is - szinte csevegő hangnemre vált, és eléggé megnyugodott ahhoz, hogy kivegye a háta mögül a kezét... az ujjait még mindig összefűzve tartja, hogy ne térjen vissza a pánikszerű reszketés, de immár képes megőrizni a teljes higgadtság látszatát. Igazából a kérdés maga is mesterkélt, már sejti a választ, mikor a nő megfordítja a legyezőt. Naiv és ostoba dolog volt kalligráfiának gondolni az írást - az volt a varázslat. - De ez csak segitség, a mozdulatokkal erősebb varázslatok hozhatóak létre, cserébe tovább tart végig csinálni egy mozdulatsort, mint a legyezőt használni. De semmi nem zárja ki, hogy valaki, ne egy eszközt használjon. Ez már csupán öszpontsitás és koncentráció kérdése - magyarázza mintha csak a diákjával beszélne. - Menjünk egy kicsit beljebb - kéri. - Mostanában nem bírom a hosszabb ideig való ácsorgást, és a kertben van egy szép pavilon ahol leülhetünk. - Tényleg remek trükk - bólint a fiatal férfi. - A mozdulatsor feltűnő is lett volna. Bár nem kételkedem benne, hogy egyszerűbb mozdulatokkal is el lehet érni egy bizonyos szintű hatást - a megjegyzésre, hogy menjenek beljebb, bólint. - Nagyon szívesen. Én is kissé fáradok már az utazások után. Még séta közben is próbál további következtetéseket levonni a nővel kapcsolatban... még mindig nem engedte el a hangja aggasztó ismerősségét sem. Szinte lebeg a nehéz ruhában, a legyezőt, most hogy elárulta a titkát, végig összecsukva tartja, amíg el nem érik a pavilont. Valóban csodaszép a kilátás róla, a közepén lévő asztalra pedig egy füstölőt is elhelyeztek, ami valószinűleg a szúnyogokat hivatott távol tartani, mert egyébként az egész kertben átható virágillat uralkodik. A nő helyet foglal az egyik széken. Bár a mozdulat maga elég elegáns, de Sifeng kiszúrja, hogy különös nehézséget jelentett számára a kivitelezése. Ahogy leül, a szék karfájára teszi mindkét kezét és int, hogy Sifengék is helyet foglaljanak. Ignis határozottan tartja a távolságot, próbál olyan messze leülni tőle, amennyire lehetséges... és ez nem kerüli el a figyelmét. - Megértem az óvatosságod, de nem kell félned. Kiterítettem a lapjaimat, és biztosithatlak, akkor sem fallak fel, ha közelebb jössz - Nem teszi hozzá a de a folytatás valószinüleg igy hangzik:"Azt ebből a távolságból is megtehetem." Mielőtt a fiú újra válaszra kényszerülne, Sifeng udvarias óvatossággal közbevág. - Hölgyem, most, hogy leültünk... te már sokat tudsz rólunk, de én még abban sem vagyok biztos, hogy szólíthatlak a beszélgetésünk alatt. Ez a részlet kellemesebbé tenne minden további kommunikációt köztünk, és talán kicsit eloszlatná Ignis bizalmatlanságát is - ezt a kérdést korábban félt feltenni: gyanakodott, hogy találkozott a nővel, gyanakodott, hogy ki ő, de nem akarta megmutatni, hogy bizonytalan. Azonban a nő már így is sokat látott a sebezhetőségéből, és megfelelő hangsúly, megfelelő viselkedés mellett a kérdés egyúttal felajánlássá is vált: ha a nő nem akarta a valódi kilétét felfedni, megőrizhette a kényelmes álcát. A gazdagok között a különböző maszkok egyébként is a mindennapok részét képezték, tehát ez nem jelentette szükségszerűen a tudás hiányát. A nő alig észrevehetően habozik is... Sifengnek meggyőződése, hogy ha nála kicsit kevésbé gyakorlott ember ülne vele szemben, fel sem ismerné. Aztán elmosolyodik, és felel. - Szólitsatok nyugodtan Hanying-nak. Úgy lesz a legegyszerűbb. - Hanying. Ahogy kívánod - mosolyodik el Sifeng. Érzékeli a habozást... messzemenő következtetést tudja, hogy nem vonhat le belőle. De egyelőre megerősödik kissé a gyanújában. - Engem személy szerint különösen érdekel a mozdulatokra alapuló mágia. Jómagam inkább az írás alapút űzöm, és foglalkoztat, hogy hol sajátítottad el azokat a technikákat. Mindig törekszem rá, hogy bővítsem a tudásomat. - A hangneme udvarias, és szinte csevegő, továbbra is, de egy pillanatra sem töri meg a szemkontaktust. - Soufung-ban - mondja egyszerűen a város nevét. Sifeng maga elég biztos benne, hogy nem a városra gondolt, hanem a Soufungi templomra. Az ottani papnőket gyerek koruktól tanítják a varázslásra, azokat akik fogékonyak rá, pedig később magas rangú mágiára is. Az utóbi időben, a fényeső óta, nagyon népszerűek lettek de nem fogadnak többet maximum egy külföldi diáknál. Az azonban nem olyan ritka eset, hogy a mágiára fogékonyabb papnők később elhagyják a szentélyt és az iskolát, és külföldön tökéletesítik tovább a módszereiket. - De nem vagyok valami jó tanár attól tartok. Ha szeretnéd persze szívesen mutatok neked néhány mozdulatot ami később hasznos lehet. - Soufung... hallottam róla, még annak idején, mikor anyám taníttatni kezdett. Sajnálatos módon férfinek születtem, így nem sok esélyem volt ilyesféle mágia tanulására - kissé félrebillenti a fejét. - Éppen ezért megragadnám az alkalmat. Ha nem is tartod magad jó tanárnak, kevés tudás is jobb, mint a tudás hiánya. Én legalábbis mindig így gondoltam. - Nagyon szívesen - feleli mosolyogva Hanying. - Segítesz kérlek felálni? Sifeng azonnal odalép, és a karját nyújtja, hogy megtámogassa a nőt. Miután segített, Hanying előre lép egy pár lépést, körültekint, majd felemeli a legyezőjét, tesz egy pár tánc mozdulatot, majd a végén a legyezőjét is megmozdítja. A varázslat parancsai és azok amik az energiát előhívták, a mozdulatokban voltak, de hogy pontosítsa, már a legyezőt használta. A célpont pedig egy apró madár volt a korláton... ahogy a varázslat eltalálta, le is zuhant onnan, szárnyai szétterülve a földön, még fel vijogni sem volt ideje mielőtt a varázslat végzet volna vele. Sifeng mély koncentrációval követi a mozdulatokat, próbálja memorizálni őket, figyelni az energia áramlására, a legyező finom mozdulatára. - Milyen erős ennek a varázslatnak a hatása? - kérdezi a végén. - A madarat megölte, de egy embert? Eszméletvesztést, kábulatot okozhat? - Ezek a mozdulatok aligha - mondja a nő. - Éppen csak annyira volt erős hogy végezen a madárral. A madár egyébként is csak egy eszköz - teszi hozzá, és ismét táncolni kezd. A mozdulatai ezúttal sokkal aprólékosabbak és nehezebben követhetőek, és a legyező is sokkal többször mozdul meg. A mágia energiája is más, mint az előbb, sokkal hidegebb, és jobb szó híján sötétebb is. Az energia fekete örvénnyel körbe veszi a kicsi madár testét, örvénylik körülötte egy ideig, aztán, ahogy a nő végez, az is eltűnik. A madár ernyedt szárnyai pedig először finoman megrebennek, aztán hirtelen csapkodni kezd, amíg nem sikerül lábra vergődni magát. Látszik rajta, hogy nem igazán áll egészségesen a lábán, a szárnyait is húzza, mintha dögrováson lenne. De akkor is él. Sifeng kissé megsimítja az állát, és összehúzza a szemét, ahogy figyeli a nő mozdulatait. - Szokatlan - mondja végül, de az arcán még mindig ott a mosoly árnya, mintha igyekezne teljes nyugalmat sugározni. - Az efféle mágia kissé sötétebb, mint amit én gyakorlok - megáll egy pillanatra, hogy lássa a nő reakcióját, aztán hozzáteszi. - Ez nem szüntette meg az érdeklődésem, pusztán... ténymegállapítás. - Lehet egyáltalán a mágiát sötétnek bélyegezni? - Kérdezi a nő fáradtan. - De tény, nem a legszebb módja a művészetének, de tartoztam ezzel. - Tesz egy finom mozdulatot a csuklójával, és az éppen csak élőnek nevezhető madár a kezére repül. - De ez nem szabályos... - Jegyzi meg Ignis valami furcsa megrökönyödéssel a hangjában. - Én igazából pont ellentétesen gondolkozom - felel a nőnek Sifeng. - A mágia a természet rendjének módosítása. Igazán tiszta sosem lehet, mert beleszól a világ hagyományos folyásába. A mágus minden esetben túllépi a saját korlátait - még szélesebbre húzódik a mosolya, miközben könnyedén kisöpör egy hajtincset, ami kiszabadult a fonatából. - De az életet és a halált általánosságban nagyobb szentségnek érzi az ember, mint a lángokat. Ezért éreztem sötétebbnek ezt a módszert, mint azt, amikor az ember tüzet gyújt, védelmet húz fel, vagy hangokat csal elő a munkájával. Nevezzük ezt bár szabálynak, mint Ignis, vagy... egyszerűen lelkiismereti korlátnak. Ignis komoly és aggodalmas arccal tanulmányozza a madarat, jó, hogy nem ugrik fel hogy kikapja a nő kezéből. - Igaz - Felei a nő. - És ahogy Ignis is mondja ez nem szabályos. Nem úgy értve, hogy a mágia, vagy valami világrend szabályait bontja, ez a varázslat nem működőképes. Ha a mágus fenntartja, nem őrzi meg az alakját. - Miközben ezt mondja, a madár felcsippan egyet, úgy tűnik kapkodni kezdi a levegőt, aztán roppanás hangzik belőle, mintha eltörne valamije és megrándul a szárnya. A nő összeráncolt szemöldökkel suttog valamit, a kis állatból pedig ismét kialszik az élet, de ezúttal sokkal nehezebben megy. - Szerencsére nem csak bonyolult, de nehéz varázslat is, nem hinném hogy sok mágus képes lenne rá - mondja a nő, és lenyal egy apró izzadság cseppet a szája sarkából. Sifengnek egy pillanatra eszébe jutnak Xie Wu szavai a vacsoránál. "A holtak haragja is éppolyan veszélyes, mint az élőké." Nem akar túl sokat beleképzelni a dologba, de nem tud szabadulni a gondolattól. - Akkor hogy lehetséges? Ha hivatalosan nem működik, kell, hogy legyen valamilyen magyarázat rá - kérdezi végül. Még megvárja a nő válaszát, aztán lassan visszavonul ő maga is... láthatóan a mágus is fáradt már, és a bemutatója sok energiát vett ki belőle, így már csak udvariasságból sem illene tovább feltartani. Sifeng is, a szállására térve kezdi érezni, hogy pontosan mennyire hosszú volt a napja. Az izmai sajognak a lovaglástól, az elméje is kezd homályosulni az esti beszélgetések eseményeitől... ugyanakkor az idegen lakosztályba éppen elég csak belépnie, és már kényelmetlenül érzi magát. Mintha csak ellenséges területen lenne, ahol senkit és semmit nem ismer... Ha tud beszélni egy keveset Elianával, az talán nyújt neki egy kis enyhülést, de messze nem eleget. A fürdővel általában kissé meg tudta nyugtatni magát, de most azon kapja magát, hogy épphogy le tud mosakodni, mert még az a pillanatnyi sérülékenység is kellemetlen érzéssel tölti el, amíg ellazul a vízben. Végül nagy nehezen ráveszi magát, hogy lefeküdjön, de aludni képtelen... tulajdonképpen az olvasás és a takaró mintáinak tanulmányozása között váltakozik csak a figyelme.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Oct 27, 2021 16:22:29 GMT 1
Sifeng
-Nem tudom. A mágia amit használok, kimerítő, és nem stabil. Ahhoz hogy feltámasz bármit nem elég egy szó. Talán egy regény sem. Mióta a fényesőben felszakadt a függöny sokan próbálkoztak vele. Ugyan a madár teste megmozdult, de ez nem a madár volt. Ha továbbra is életben hagyom, a teste addig torzul amíg teljesen át nem alakul... valami mássá. Közben végig szívta volna az energiám, ha pedig elengedem másik forrást talál magának. Szerencsére, ha igy tett volna sem tudott volna messzire menni, az ilyen lények élete így is rövid. A varázslat pontos szavait nem akarom veled megosztani. Csupán meg akartam mutatni mire gondoltam. Most ha megbocsátotok. Hosszú nap volt és szívesen pihennék végre. Biztos vagyok benne hogy ti is.- Ezután udvariasan meghajol Sifeng felé. Ezúttal nem is tagadva a mozdulattal, hogy jóval Sifeng fölött áll.
Eliana
A lény hálás tekintete végig követ téged amig eltávolodsz noha amig rá látsz nem mozdul egyáltalán. Már elég késő van mire sikerül vissza érned a Kastélyba. Ha szeretnél nem nehéz észrevétlenül eljutnod Sifeng szállására, ami az előbbi beszélgetésre vissza gondolva elég aggasztó lehet. Ugyan mindenfelé találkozol őrökkel, de a legtöbben fáradtak, figyelmetlenek, vagy egyenesen részegek is. Persze a kastély a sárkányok is figyelik, de nekik is csak fejenként két szemük van, nem lehetnek ott mindenhol a hatalmas területen, ráadásul ők is alszanak. Így bár könnyűszerrel odajutsz, ha szeretnél, még annak ellenére is hogy minden úgy ki van világítva mintha, magát a napot szeretné vissza könyörögni az éjszakába, azért elég bosszantó az egész.
Eliana & Sifeng
Sifeng természetesen nem alszik, mikor a lány megérkezik, ha szeretne. Így ha van idejük beszélgetni egymással ha szeretnének. Alig fél órával később azonban az álmatlan Sifeng vagy mind a ketten egy újabb látogatót kaptok. A kopogtatás nem hangosabb az udvariasnál, de a kastélyra borult csendben a pattanásig feszült idegeiteknek olyan mintha menydörgés lenne. A kopogtatás után nem szól, be senki magától, de ha kérdeztek akkor azon válaszol.
-Ignis vagyok! Bejöhetek?- Ha beengeditek halkan belép az ajtón. Még mindig ugyanabban a ruhában van amiben egész nap, úgy tűnik eszébe sem volt átöltözni és aludni.- Valami nem tetszett a levegőben, át akartam jönni megnézni, hogy rendben vagy-e.
Ha Eliana is a szobában van ezután felé fordul összevont szemöldökkel.
-Te ki vagy?- A kérdés szinte fenyegetőnek tűnik, közben karba teszi a kezét és nagyon próbálja összerakni hol láthatta már korábban a lányt.
Itt ismét van időtök egy kicsit beszélgetni hármasban. Amikor Elianának feltűnik valami amit nem érti hogy nem vet észre elsőre. Hogy sötét lett. Amikor belépet a szobába akkor sem volt sötét ha nem gyújtottatok meg semmit, a kastély egész területén égő lampionok még a szobában is szinte nappali fényt csináltak, most viszont ha nincs is vak sötét de feltűnően sötétebb van.
Ha kinéztek az ablakon mintha egy árny suhanna el elötte de mást nem láttok. Ignisnek ez is elég hogy máshogy kezdjen viselkedni. Gyanakodva néz körbe a szobába, mintha azt keresné bújkál-e valaki az egyik sarokban, és nem sokára sajnos értelmet is nyer a viselkedése. Az egyik sarokban az összesűrűsödött sötétségből lassan egy alak bontakozik elő. Kicsit talán túlzás rá azt mondani, hogy egészen emberi, de arra emlékeztet a legjobban. Mind a négy karja végén hosszú karmokban végződő kezével lassan mintha kitapogatná maga elött az utat. Sziszegésre és visításra emlékeztető hangot ad, majd ahogy “teljesen” testet öltött elindul felétek.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jan 28, 2022 19:40:09 GMT 1
#s://imgur~com/ZIdJJVz~jpg Nagyjából húsz perc telik el onnantól kezdve, hogy Sifeng beér a szállásra, odáig, hogy eljut a fürdőig... a kertben történtek még elég erősen kisértik ahhoz, hogy nehezére essen lenyugodni. Nem bánja, ha marad benne egyfajta tartás és figyelem az idegen környezetben, de jelen pillanatban még olvasni is képtelen - egy bekezdésen keresztül sem tudja fenntartani a figyelmét. Így végül úgy dönt, kicsit lazít, és megpróbál megszabadulni az egész napos út fáradalmaitól. Ellentétben sok rangos alakkal a reggeli-esti készülődést mindig jobban szerette egyedül, maga intézni, szóval elég hamar összeszedi az éjszakára viselt selyemhanfut (egy könnyű anyagú, törtfehér hosszú köpenyről van szó, aminek a szélét arannyal szegték), és átsétál a fürdőhelyiségbe. Kellemesen langyos vizet enged, kibontja a szoros hajfonatát, és megpróbálja kicsit megnyugtatni a gondolatait. Már pont kezdene eljutni oda, hogy tényleg oldódjon benne a feszültség, amikor meghall egy hangot a fürdőt elválasztó függönyökön túlról. - Nincsenek túl jó híreim... Sifeng azonnal felül a kádban, kipattannak a szemei, és végignéz a helyiségen... hamarosan pedig kiszúrja Elianát, ahogy elhajtja a függönyöket, és ledobja magát az egyik heverőre. - A sárkányok poklára Eriana... - suttogja a fiatal férfi, visszaroskadva a vízbe. - Legközelebb kérlek kopogj. Különösen, ha nem otthon vagyunk. - Tudod, hogy csak szoktatlak ahhoz, hogy ne kapj állandóan szívrohamot... Van még hova fejlődni - mondja a lány rezzenéstelen arccal. - A te munkád az, hogy ne kelljen megrémülnöm. Nem az, hogy hozzászoktass a félelemhez. Bár ha jól emlékszem, szokásod inkább az utóbbit tenni. - Túl unalmas lenne az életed így... - nyújtózkodik egyet Eliana, aztán hozzáteszi. - Van valamid, amit ihatok és nem halok bele? - kérdezi tőle. - Egy kancsó teát kaptam Az éjjeliszekrényemen van. Még nem ittam belőle - mondja egyszerűen a férfi. Azt inkább nem teszi hozzá, hogy méregette egy darabig a teát, de végül nem merte kipróbálni. A császári palota még mindig idegen környezet volt. És annyira könnyen eltehették volna láb alól, ha itt mérgezik meg. Senki nem kérdezősködött volna a dolgot illetően. - Ahogy ismerlek, nem is fogsz... Mindegy, valami erősebbre vágytam... - érkezett a válasz a lánytól. - Aggasztó híreket kaptam ma. Ismeretlen célpont miatt lehet, útban vagy... Lenne tippem, kik a célpontok, de még nem vagyok teljesen biztos, ahogy abban sem, hogy kik vállalták el pontosan a munkát, mert nyilván a Késekhez jött a megbízás... De rajta vagyok az ügyön... - mondja szétterülve a kanapén. - Kérdés? Sifeng keze remegni kezd - nem tudatosan, egyszerűen ugyanaz a stresszreakció, ami minden komolyabb pánik esetén jellemzi. A férfi gyorsan reagál, a víz alá engedi a kezét, és megrázza a fejét: - Nem lep meg. Sejteni lehetett, hogy ha elfogadom a meghívást, annak lesznek még következményei. Eliana tekintete a kezére siklik, de végül nem mond semmit. - Utálom azokat, akik másokat sodornak veszélybe, hogy közelébe kerüljenek a célpontnak vagy más intézze el - cicceg a lány és feláll, sétálni kezd. - Nagyon taktikus és okos, de attól még bosszantó... - sóhajtja. - Van valami kívánságod, mit tegyek? Akármi? - Én is így csinálnám - suttogja Sifeng, lehunyt szemmel. - Én nem szeretem a vért, de van, hogy valakit manipulálva elérhetsz valaki máshoz. Ősrégi taktika és nagyon hatékony. A lányra néz. - Át kell gondolnom a dolgot. Fordulj el, vagy menj ki, felöltözöm és kitalálok valamit. - Nem azt mondtam, hogy nem hatékony és találékony, de attól még az én dolgom megnehezíti... - mondja, majd ő is a férfire néz. - Jó... - válaszolja röviden, majd miközben kifelé halad, a férfi felé dob egy törölközőt. - De siess... A pipere dolgokkal ráérsz azután, hogy elmentem... Sifeng gyorsan összeszedi magát. Kimászik a kádból, megtörülközik, és felhúzza a hanfuját... a haja még kicsit nedves, de kihajtja a nyakából, hogy minél kevésbé legyen vizes a ruhája, aztán besétál a szobába, leül az ágy szélére, és gondolkozni kezd: - Szóval semmi igazi nyomunk nincs. Tudunk valamit arról, hogy miért lett célpont a valódi célpont? Vagy miért kerültem az útjába? Az megerősítené a feltételezéseket. Sajnos a mai napon elég befolyásos emberrel találkoztam ahhoz, hogy sok legyen a lehetőségünk. Eliana mindeközben letelepedett az ablakban, és kifelé néz a kertre. - Még nem... Egyelőre csak figyelmeztettek, elég friss a hír. Amikor megkaptam, még az sem volt meg teljesen, kik vállalták el a munkát. Két lehetőséget látok: vagy csak arra kellesz, hogy felhasználjanak, mint rangos személyt, hogy közelebb kerüljenek a célponthoz vagy valóban közöd van hozzá és útban vagy. Egyik sem jó nekünk. De mondom, már dolgozom rajta, hogy kiderüljön, ki a célpont és kikkel kell számoljak. Most csak figyelmeztettelek, hogy ez a helyzet és nyisd ki a szemedet. Valószínűleg a háttérből akarnak galibákat okozni befolyásos embereken keresztül, akár úgy kijátszani a kártyákat, hogy nekik valójában közük ne legyen semmihez, de a célpontot megöljék mások... A Kések igen kreatívak tudnak lenni, Sifeng - pillant rá a lány. Majd felsóhajt. - Ezek fényében bármi érdemleges a mai napon, amíg magadra hagytalak? - A császár Őfelsége kellemes vendéglátónak bizonyult. Kissé feszülten kezdődött a beszélgetés, de nem történt problémás eset - egy kicsit elkomorul. - Ugyanakkor a mágus, akivel a fiú, Ignis akart találkozni... a nő próbára tette a képességeimet - mondja. - Megtámadott. Nem tudom, mit tett volna a varázslat, de nem ismertem fel időben. A fiú mentett meg - kifújja a levegőt. - Nem követhetek el még egy ilyen hibát. Sajnos tudom, hogy a Kések mennyire jók - kissé dörzsölgetni kezdi a szemöldökereszét, és Eliana kiszúrhatja, hogy még mindig reszket a keze. - Nem halhatok meg itt. Ennél többre vagyok képes... Eliana hangja a következő pillanatban furcsán, és egészen idegenül ellágyul... illetve, nem is annyira idegen, csak... múltbeli. Amióta csak a kések képviselőjeként, és személyes testőrként működik mellette, nagyon ritka, hogy a lány bármilyen szinten törődést mutat felé. - Figyelj... Látom, hogy rettegsz, de... - kicsit elakad, ahogy a szavakat keresi. Sifeng pedig összeszorítja a fogát. Ugyan ketten vannak, de akkor is, nem szabadna, még a lány előtt sem megmutatnia, hogy mennyire sok volt ez a nap. Ez is, önmagában is szánalmas gyengeség, aminél többet kell mutatnia. - De voltunk már hasonló helyzetben, nem? Megoldottuk, nem? Feleslegesen stresszelsz annyit, bízz bennem, magadban... -megint megtorpan kicsit. - Bennünk... Hogy ezt is megoldjuk. Jó? - pillant a fiatal férfire jelentőségteljesen, majd miután Sifeng bólint egy aprót, hozzáteszi. - Ja, és ne várj tőlem túl sok ilyen beszédet... Ez tök fárasztó és még csak nem is vagyok benne jó... - nyögi, de aztán újra komoly, ahogy a férfi folytatja, visszanyerve a nyugalmát. - Eriana. Az éjszaka során tartsd szemmel a szállásom környezetét. Akármilyen sok lehetőség van nappal, akkor vagyok legsebezhetőbb, mikor nem érzékelem a környezetem. Napközben pedig deríts ki annyit a történtekről, amennyire csak képes vagy. Tudni akarom, milyen fokú a veszély, és hogy készülhetek fel rá, és minél előbb, annál jobb. - Ezt kérned kellett? - mosolyodik el titokzatosan a nő. - Ha szeretnéd, a szobádba is bejárhatok közben, ha ez megnyugtatna. Nem fogsz felkelni rám, ne aggódj... - Ahogy jónak látod. A lényeg, hogy rajtad kívül más ne jöjjön be a szobámba - feleli Sifeng. - Még valamit? - Nem, köszönöm. Hosszú nap volt, ideje tényleg pihennem. Persze a pihenés nem igazán sikerül. *** Amikor Ignis megjelenik a szobában, Sifeng nagyon hamar feltápászkodik - fél óra alatt még épphogy elbágyadni kezdett, az álom maga messziről elkerülte. - Ki az? - kérdezi Sifeng a kopogásra, és mikor meghallja Ignis hangját, talpraáll, megigazítja a ruháját, és felel. - Gyere be. Hamar észreveszi a fiú gyanakvó tekintetét Eliana felé, és amint felteszi a kérdést, könnyedén felel: - Az egyik emberem, a kíséretemmel jött. Ott már láthattad. Megbízható - a kijelentéssel egyszerre altatja el Ignis gyanúját, és jelzi Elianának, hogy azért egyelőre még ne fedje fel magát. - Ha úgy gondolod... - feleli a fiú, de Sifeng azonnal érzékeli a zavarát. Nos igen. Az nem meglepő, hogy kissé megriasztja egy fiatal és csinos női szolgáló megjelenése egy befolyásosabb férfi szobájában, az éjszaka közepén. Normális esetben Sifenget a legkevésbé sem zavarná a gyanú, csupán egy kis személyes kényelmetlenséget okozna, de Ignis előtt jobb tisztázni a helyzetet. - Ne gondolj semmi furcsára - mosolyog Sifeng a fiúra. - Csak idegen helyen nehezen jön álom a szememre, és szerencsére akad az embereim között, aki éppolyan megszállottja a munkájának mint én. Néhány üzleti kérdést beszéltünk át. Bólint Eliana felé, jelezve, hogy távozhat, de egyben nem nehéz kiolvasni a tekintetéből, hogy szeretné, ha a közelben maradna, és figyelemmel kísérné az eseményeket. Akármit is jelez Ignis megérzése, jobb, ha észnél vannak. - Igenis... - hajtja meg a fejét Eliana is. - Köszönöm - teszi hozzá a lány irányába, aztán a fiúhoz fordul. - Számomra az egész palota elég szokatlan még, ilyenkor könnyebben hibázik az ember. De ahogy észrevettem, a te megérzéseidre érdemes figyelni. Nagyjából ennyi lehetőségük van beszélni. A lényt először Eliana szúrja ki, és Sifeng azonnal meghallja a hangját, ahogy visszafordul az ajtóból. - Sif... Uram, azonnal gyújtson fényt, minél nagyobbat. Ha lehet, tűzzel! - utasítja sürgetve Sifeng-et a lány. - A fény árt nekik... Sifeng amennyire általánosságban megrémiszti bármilyen hirtelen jött támadás, most valahogy annyira felkészültnek érzi magát. Az árnyakkal tapasztalata nincs, de legalább tud róluk, és ébren volt a támadás idején. Így, hogy a veszély már lecsapott, csak reagálni kell rá, többet nem kell félni a jelenlététől. Sokkal egyszerűbb helyzet. Sosem tudott elaludni legalább néhány talizmán nélkül - ha esetleg valaki az éjszaka tör rá, legalább magával viszi a pokolba, ha elűzni nem is tudja. Pont ezért könnyedén kicsúsztat egy írásjelekkel telerajzolt papírdarabot az ingujjából. Mindeközben Eliana a fegyverének láncával próbálja mozdulatlanná tenni a lényt, és maga is megpróbál lángnyelvet idézni - a férfi tisztában van vele, hogy Eliana elsősorban nem mágus. A képessége megvan hozzá, de messze nem művelte úgy, mint ő maga, de határozottan ügyes, szép, nagy lángnyelv csap fel a lény körül. A lánc ráadásul hamarosan keresztülesik az árnyéklényen, aminek hála Ignis is belekotyog a helyzetbe, kijelentve, hogy egy rendes fegyver hatástalan az árnyak ellen. Sifeng a két ujja közé fogja a talizmánt, és a lény felé küldi, remélve, hogy legalább megakad rajta, majd csettint. A papírdarabon felizzanak az írásjelek, és hamarosan nagy lángok lobbannak - Eliana támadása is bosszantotta a lényt, de ezúttal már hangosan visít és vergődik, láthatóan szenved. A hátránya a dolognak, hogy bár a varázslat hatékony, de egyben azt is jelenti, hogy Sifeng nem tud mást csinálni. Fent kell tartania a tüzet, hogy a lényt visszafogja, vagyis Eliana és Ignis az egyetlenek, akik bevihetik a következő csapást. Ignisre néz. - Tudom, hogy te is mágus vagy - mondja. - Erianának igaza van, ha fényt, vagy tüzet tudsz megidézni, azzal nagyobb esélyünk van, hogy el tudjuk űzni, de legalábbis megmenekülünk előle. Szükségünk van a segítségedre.
- Nem igazán vagyok mágus... - motyogja Ignis válaszképpen, de azért sikerül rávenni, hogy lépjen, és Sifengnek ez már elég. Mindegy, hogy nevezik, ha van ereje, amit használhatnak, akkor használniuk kell. A fiú mozdul, teljes erővel nekimegy a lénynek, és látszólag a talizmán lángjai sem zavarják, ahogy a keze áttépi a mellkasát. Menekülni nem tud a tűztől, vagyis Ignis támadása teljesen felőrli... egyre füstszerűbbé válik a teste, végül pedig csak egy egyszerű füstpamacs marad a kezén, ami szétfoszlik, ahogy összecsukja a markát. - Kurva gyorsan szükségem van egy italra... - motyogja Eliana keserűen, de Sifengtől ebben a helyzetben csak egy fagyos, és némileg szemrehányó pillantást kap érte. - Egy ilyen eset után nem éppen bölcs dolog rögtön az alkoholra gondolni - direkt nem is szólítja a nevén, Ignis potenciálisan így is megsejtheti, hogy nem egyszerű szolgáról van szó. Nem érdemes még erősebb kapcsolatot sejtetni kettejük között. Aztán a fiúra pillant. - Jó volt. Lehet, hogy nem vagy mágus a klasszikus értelemben, de jól érzékeltem, hogy a hatalmad nagy. Ha a jelen helyzetet elintéztük, szívesen beszélnék veled róla. Ha nem sért meg. Végülis másodszor köszönhetem az életem a segítségednek. - A kijelentés nagyon nyugodt, ami könnyen kelti őszinteség és bizalom látszatát, de Sifeng valójában abban bízik, hogy a hála gondolata megnyithat előtte néhány titkot, és jobban kiismerheti a fiút. Még egyszer végignéz a szobán aztán ismét hátrafordul és megjegyzi. - Ezután az eset után már biztosan nem jön majd álom a szememre. És érdekelne, hogy az egész palotát sújtják a hasonló jelenségek, vagy mi lettünk kitüntetve - halványan, sötéten elmosolyodik, ez jól rejti a félelmet, ami még ott bujkál benne a történtek után... egy napra egy támadás is bőven sok, kettő már több a kényelmesen elviselhetőnél. - Átöltözöm, és megpróbáljuk kideríteni. Addig is figyeljük a szobát és a környékét - bólint Eliana felé. - Az őrök, vagy az elhaladók szavai is érdekesek lehetne. Ha nagy a pánik, abból is lehet információt nyerni. Sajnos amennyire logikus a döntése, annyira nincs idő rá, mert egy pillanattal később bömbölés hallatszódik kintről, Ignis pedig felkiált és kiront az ajtón. - Ez egy sárkány volt. Valami rossz történt! Sifengnek tehát még az átöltözésre sincs ideje. Csak egy hosszabb selyemköntöst ragad magához, hogy el tudja fedni a hálóöltözékét és belebújik egy cipőbe, és már követi is. Int Elianának is, hogy maradjon a nyomában, és ellenőrzi, hogy még van nála néhány pecsét... nem mer bízni benne, hogy nem lesz szükség rájuk. Egy sárkány? Mi a pokol történhetett ebben a palotában? Azt már az árny miatt is sejtette, hogy valami nagyon nincs rendben, de ez már kezd kicsit túl sok lenni. Ha a sárkányoknak ment neki valami, akkor a probléma jelentősen összetettebb, az pedig mindig baj. Jobb egyszerre vagy a varázslatra, vagy a politikára ügyelni, mert ha a kettő túlságosan összefonódik, az ember könnyen belegabalyodik. Amint beéri a fiút, azonnal odahajol hozzá, és megkérdezi: - Egy sárkány? Az a sárkány, akit a belépéskor is láttunk, vagy egy másik? Megéreztél, vagy megtudtál bármi mást ezen kívül? Igazából nincs szüksége Ignis válaszára, mert hamarosan elérik az udvart, ahol már kisebb tömeg gyűlt össze. A sárkány, akinek alighanem az üvöltését hallották, egy nagyobb, fehér, fennséges lény... nem látszik rajta sérülés, de ebben valószínűleg inkább az éjszakai sötétség játszik szerepet, mert nyilvánvalóan nincs jó bőrben, nehezen, szaggatottan lélegzik. Mellette fiatal férfi fekszik, Sifeng nem tudja megállapítani, halott-e már, de az biztos, hogy a testét több helyen sebek borítják... Körülöttük főleg a palota személyzete és szolgálói állnak, de legtöbben nem mernek közelebb lépni... de természetesen Ignis az egyik, aki ezzel nem foglalkozik, odamegy a sárkányhoz. Morbid módon Sifeng apró pozitívumként tudja elkönyvelni, hogy az árnyéklény valószínűleg nem őket célozta, hanem valami sokkal nagyobba keveredtek - természetesen azt a világért nem árulná el senkinek, és ekkora tömegben már van akkora uralma a viselkedése felett is, hogy senki ne olvashassa le az arcáról. Mielőtt azonban bárki megszólalna, újabb emberek csatlakoznak. Az élen haladó maga a császár, Sifeng azonnal meg is hajtja a fejét, ahogy közelebb lép. A férfi most hatalmas, díszes vörös köntöst visel, alig megkötve, és amennyire látni, alatta semmit. Mellette lohol a sárkánymester császárnő - ő felvette a vértjét a köntösére, de a fiatal férfi biztosra veszi, hogy ő sem hord sokkal több ruhát, mint a férje. - Mi történt? - kérdezi hangosan a férfi.- Látott bárki bármit? - Felség a sárkány mester... - kezdi valaki, Sifeng nem látja az arcát. - Ismerem a fiút. - Vág közbe a császárné. - Az én egyik emberem volt. Kár érte. Ahogy elnézem, a sárkánya sem húzza már sokáig - ahogy befejezi a mondatát, Sifeng előre lép, is udvariasan hozzáteszi: - Ignis és én láttunk egy árnyat is. A jelen helyzet alapján feltételezem, hogy nem az egyetlen volt, ami bejutott az udvarba. - Egy árnyat? És hol van most? - kérdezi a császár, de Sifengnek nem kell felelnie. Egy ismerős női hang hallatszik. -Ha itt vannak, feltételezem, hogy végeztek vele. Xie Wu noha elsőként vonult vissza a vacsoráról, teljes viseletében jelenik meg, az arcán a szokott maszkkal, a bőrén a hibátlanul felvitt festékkel. Az emberek szétválnak, hogy utat nyissanak neki. Egyáltalán nem úgy fest, mint akit pár perce riasztott fel a zaj. - Valóban - bólint Sifeng. - Hogy a fenébe tudod ilyen gyorsan felvenni ezt a maskarát? - kérdezi a sárkánymester cinikusan a másik császárnére nézve. Xie Wu válaszra sem méltatja, csak lehajol a fiú testéhez, és végighúzza a legyezőjét a levegőben. A kis tárgy körül láthatóan sűrű, fekete füst gyűlik. -Meg tudunk ebből bármit azon kívül hogy egy árny végzet vele? - kérdezi a sárkánymester. - Én egydül... sajnos nem biztos... - feleli Xie Wu. Sifeng csendes érdeklődéssel figyeli a császárnő mozdulatait. Xie Wu válasza aggasztja, több okból is. Elbizonytalanítja őt magát, ráadásul nem biztos benne, hogy bármi effektív segítséget nyújthat... ugyanakkor akármi történt, fontos lehet, hogy ne tévessze szem elől a fejleményeket. Ignis pedig megérezte a veszélyt. Gyorsan formálódik meg a fejében a következő lépés. - Az én képességeim ugyan szerények a császárnééhez, és sok udvari máguséhoz képest is, viszont a helyzet engem is aggaszt. Így ha tehetek valamit, felajánlom a segítségem felségednek. És azt hiszem, ez a társaságomban utazókról is elmondható - pillant Ignis felé. A fiú nem reagál, csak előrelép, közelebb a sárkányhoz, és a fejére teszi a kezét, lehunyva a szemét. A császárnének viszont láthatóan ez is elég, mert bólint egyet a fiatal férfi felé. - Akkor segíts nekem. Megpróbáljuk visszaadni a lénynek az eredeti formáját. - Miért is jó ez nekünk? - kérdezi a császár. - Mert utána elvezethet minket ahhoz, aki megidézte. - feleli nyugodtan Xie Wu. Sifeng közelebb lép a császárnőhöz. Xie Wu nem bizonyul túl segítőkésznek, nem ad tanácsot, hogy milyen varázslatokat használjon, és a fiatal férfit elfogja az a kellemetlen érzés, hogy valójában ez is a nő egyik próbája irányában. Vesz egy levegőt, és megpróbálja felidézni a délutánt, a varázslónő technikáit, a halott madarat, az érzéseket, amiket generált benne, és a saját erejét is ezek alapján alkalmazni. A mágia méd idegen, és sokkal kevésbé átlátható és kontrollálható, mint amit a papírtalizmánokkal űzött, de a tehetsége talán van annyi, hogy képes legyen hamarabb ráérezni, kevés támponttal is. Úgy tűnik, ebben nem téved, mert végső soron a varázslat működni kezd - a hatás viszont abnormális, és nem kellemes. Sifeng úgy érzi, mintha az egész testét elmerítenék egy jeged kádban, libabőrös lesz a karja, és égnek állnak a szőrszálai. Nem szabadna, hogy ez legyen egy varázslat hatása. A teste ráadásul egyre hidegebb lesz, egy idő után már nem is fázik igazán, annyira átjárja a fagy... és ezzel együtt elönti a tökéletes, mély magány és a félelem érzése is. A fiatal férfi egy gondolatra van attól, hogy megpróbáljon valami védőmágiához nyúlni, kitépni magát a pillanatból, de sajnos abban sem biztos, hogy egyáltalán képes lenne rá... ráadásul valószínű, hogy nem jönne ki jól belőle. Elfehérednek az ajkai, annyira összeszorítja őket, hogy megőrizze az önkontrollját, és legyűrje az érzéseit. Majdnem vet egy segélykérő pillantást Eliana felé, pedig tudja, hogy az is végzetes hiba lenne... ahogy azonban a magány elég erős lesz, már ez is elvész. Tudja, hogy a lány ott van, de iszonyú súllyal zuhan rá a tudat, hogy benne sem bízhat, rá sem számíthat. A lány egy harcos, egy Kés, egy szolga, nem egy ember, akire tényleg számíthat, és ezt is elfogadta akkor, amikor megegyeztek. Nincs mellette senki. Eszébe jut, amikor közölték vele, hogy a családja meghalt, hogy meggyilkolták őket, és ő is épphogy elkerülte a kést. A tiszta tudat, hogy egyedül van, minden az ő felelőssége, és talán túl gyenge ahhoz, hogy bosszút álljon, vagy akár megvédje magát. Hirtelen egészen szánalmasnak és kicsinek érzi magát, egy kölyöknek, aki annyira egyszerűen elpusztítható, és ebbe a tudatba majdnem beleroppan. De a varázslat végére érnek. Az árny újra visszanyeri eredeti alakját, a sárkánymester pedig azonnal utána ered. Épphogy, mert Sifeng egy gondolatra van attól, hogy helyben essen össze - igazából azt sem meri állítani, hogy a tudata tartja még talpon, vagy a tárgyalótermek megszokott automatizmusa, amikor egyenes háttal kell ülnöd akkor is, ha a gerinced már megrogyna a kimerültségtől. Vet egy pillantást Xie Wu-ra... a nő arcát maszk fedi, ami sok mindent eltakar, de mégis úgy érzi, mintha a császárnő nem élte volna át, amit ő. A sárkánymester utánaindul, Sifeng pedig összeszedi ami ereje még van, és meghajtja a fejét Xie Wu felé. Aztán összehúzza magán a köpenyét, és Elaina felé indul, azzal a szándékkal, hogy azonnal bemenjen a szobájába, és csak próbáljon kicsit megnyugodni, ha már a pihenés biztosan reménytelen... Ignis felé is csak egy pillantást vet, egyszerűen nem marad ereje, hogy foglalkozzon a helyzettel, és nem akarja szégyenbe hozni magát. Mielőtt azonban elérné a tömeget, és lehetősége lenne visszatérnie a szállására, egy lány, és a nyomában egy idősebb nő furakszik át az emberek falán. A lány feltűnően csinos, sötét haja, kerek arca van, és a kezében apró, piros-arany sárkány tart, aki maga sincs a legjobb bőrben. Sifeng azonnal felismeri - noha csak keveset beszélt vele abban pár évben, amíg a szüleik akaratából jegyesek voltak, és a Zeng-ház tragédiája után szinte azonnal felbontotta az egyezséget, de az ember így is nehezen felejti el a menyasszonya arcát. Ahogy a lány meglátja a sárkányt és a holttestet, felsikít, és majdnem össze is esik... mögötte az asszony sem viseli jobban a helyzetet, a mögötte állók támogatják. Sifengben egyúttal tudatosul, hogy semmi esélye a nyugodt távozásra. Nem csak megsértene két embert, akik már ismerik, és eddig jó kapcsolatot ápoltak vele, de még kínos helyzetbe is hozhatná magát mások előtt. Ha a varázslatot elviselte, akkor nem hagyja, hogy ez legyen az, amin elbotlik. Közelebb lép a két nőhöz, óvatosan meghajtja feléjük a fejét, és halkan szólítja meg őket. - Xieren, Qin asszony - mondja. - Nem tudtam, hogy ti is a palotában tartózkodtok. Sajnálom, hogy látnotok kellett ezt - mondja, és minden erejével törekszik rá, hogy nyugodt maradjon. Xieren a szája elé teszi az egyik kezét, a másikkal a kis sárkányt szorítja magához, aki nagyon nagyon gyengének tűnik. - Mi történt? - kérdezi könnyes szemekkel. - A bátyám... hogyan?.. És a sárkányok? - motyogja, nagyon erősen arra koncentrálva, hogy zokogás nélkül ki tudja ejteni a szavakat. A bátyám... Sifengnek éppcsak rezdül az arca az információra. Még valami, ami szerencsétlenül sikerült aznap - már meg sem lepődik rajta igazán. Xieren bátyjával sosem találkozott, tudta, hogy a fiatalember létezik, de elkerülték egymást. Nem csoda, hogy nem ismerte fel. - Egy árny jelent meg. Nemrég segítettem a császárnőnek, hogy követhessük, és talán többet derítsünk ki - mondja, kissé megrázva a fejét. Sokkal nehezebb fenntartani egy jó álcát, amikor az embert szinte megbénítja a saját félelme, de ennyi ereje azért még volt. Így végül szelíden megérinti a lány felkarját, támogató, egészen természetesnek ható, de még semmiképp nem udvariatlan érintéssel. - Őszinte részvétem, Xieren. Bár tehettünk volna többet, de én még a szobámban harcoltam a lénnyel, mikor ez történt. Ahogy azonban befejezi a mondatot, megérzi a háta mögül áramló mágiát, és azonnal meg is fordul... Ignist látja a sárkány mellett. Először nem is érti, mi történik, sőt, ha egészen őszinte magával ez végig igaz. Ignis elszívna valamit a sárkánytól? Az eddigi viselkedése alapján ez valószerűtlen. Lehet, hogy vannak titkai és van ereje is, de a sárkányok felé szokatlan tiszteletet mutatott, nem sok esély van rá, hogy kihasználná az egyik gyengeségét. Vagy a sárkány önként ad energiát? Miért? Túl sok a kérdés, ő pedig túlságosan zaklatott, hogy könnyű legyen a válaszok keresése. Xieren belekapaszkodik, és azt suttogja, "Ne"... de már későn. A sárkány testét elhagyja az élet. Sifeng lehunyja a szemét. Nagyon remélem, hogy tisztában vagy vele, mit csinálsz, fiú. Ha nem, akkor lehet, hogy most meg fogom ütni a bokámat, amiért felvállaltam, hogy a társam vagy. Ez utóbbit most már nem is igazán tagadhatja le, úgyhogy Xierenre néz. - Még én sem értem teljesen, mi történik, de mindent megteszek, hogy megértsem - óvatosan megfogja a lány kezét, és lefejti a ruhájáról, majd a szemébe néz. - Tarts ki még egy kicsit. Azzal ismét kiválik a tömegből, és közelebb lép Sifenghez. Ezúttal nem néz Eliana felé - bízik benne, hogy ha olyasmi történik, a lány tud segíteni, és érzékeli majd a problémát. - Ignis - szólítja meg a fiút, látszólag nyugodtan. Ha viszont feláll, egy kicsit megkeményedik az arca. Közel hajol hozzá, és fojtott hangon beszél, hogy a tömegből senki ne hallja, amit mond, Ignis pedig láthatja, hogy a tekintete egészen fagyossá vált, és szinte villámokat szór. - Nem tudom, pontosan mit tettél, és ezzel mibe kevertél engem - sandít az emberek felé, hogy a fiú is érzékelje. - De a kérdéseimet nem is akarom mások előtt feltenni. Szóval ha nem szorulunk meg most azonnal, akkor kövess. Beszélni akarok veled. - Azt tettem amire kért - feleli rögtön a fiú. - A lelke és a szíve már összetörtek. Nemsokára az elméje is megtört volna. Ezt nem akarta kivárni. Nem akart tovább élni a mestere nélkül. - Sifeng felé fordul ugyan, miközben beszél, de a fiatal férfi nagyon úgy érzi, nem csak neki szól, amit mond. - Ahogy mondtam - villan a tekintete megint a fiúra. - Ezt ne itt beszéljük meg. Túl sok az ember, és túl sok a kérdés - lassan kifújja a levegőt, és egy kicsit szelídül a tekintete. - Ignis, én nem tartalak ostobának, és nem hiszem, hogy szánt szándékkal kárt okoznál. Még abban sem vagyok biztos, hogy bárkinek kárt okoztál. Ugyanakkor ami történt, most, az előbb, az mindannyiunkra hatással lehet, és sok következményt nem tudok megjósolni. Ezért kell beszélnünk. És őszintének kell lenned velem, de nem itt, nem ennyi nézővel. Kérlek bízz bennem egy kicsit, és hallgass rám. A fiú hosszan néz rá, mielőtt végül megadja magát, és bólint. Miközben Sifeng megpróbálja kivezetni az emberek közül, érzékeli, hogy a császár elindul felé. Megtorpan, a szíve kihagy egy ütemet, ha még a férfivel is szembe kell néznie, az lehet már tényleg túl sok lenne, de Xie Wu megállítja a férjét. - Most hagyd őket elmenni. Nem szaladhatnak sehová sem, és ez mindanyiunknak egy hosszú éjszaka volt.
Sifeng nem egészen biztos benne, hogy mi lenne a legjobb döntés. Ha ki akarja vinni Ignist ebből az egészből, és megérteni, mi történik, akkor most nem állhat le a tömeg közepén. Az talán még nagyobb káoszt szülne. De ha látja, hogy a császár meg akarja állítani, mégsem az ő döntését tartja elsődlegesnek... ugyanakkor emlékezteti magát, hogy a császár nem kedveli a politikusokat. Ezáltal feltehetően nem kedveli azokat az embereket sem, akikben nincs határozottság, és csak talpat nyalnak. Nem akarja ezt a látszatot sem kelteni, vagyis csak fejet hajt Xie Wu szavaira, és Ignisszel együtt távozik. Elianával épp csak egy gyors pillantást vált - a lány követheti, de nem látványosan, nem úgy, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, több, mint egyszerű szolga. Látja a szemében, hogy értette is.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Feb 11, 2022 11:15:48 GMT 1
#s://i~imgur~com/0HdNdux~png Eliana a hosszas városfeltérképezésből és ki tudja mennyi ital után tér vissza Sifeng szállásra, pontosan tudja, hogy most már igenis vissza kellett térnie. Szokásosan megoldja a bejutást, nincs kedve vesződnie az őrökkel és a személyzettel. Némán oson be, majd mikor felmérte, hogy kettesben vannak, továbbra is csöndesen lép közelebb az éppen fürdő Sifeng-hez, majd leveti magát egy kanapéra. - Nincsenek túl jó híreim... - kezdi egy sóhajjal. Sifeng egy pillanatra megriad a zajtól, azonnal felül a kádban, űzött tekintettel körbepillant a helyiségben, aztán amikor kiszúrja a lányt, akkor roskad vissza és fújja ki a levegőt. - A sárkányok poklára Eriana... - suttogja. - Legközelebb kérlek, kopogj. Különösen, ha nem otthon vagyunk. - Tudod, hogy csak szoktatlak ahhoz, hogy ne kapj állandóan szívrohamot... Van még hova fejlődni - mondja rezzenéstelen arccal. - A te munkád az, hogy ne kelljen megrémülnöm. Nem az, hogy hozzászoktass a félelemhez. Bár ha jól emlékszem, szokásod inkább az utóbbit tenni… - Túl unalmas lenne az életed így... - nyújtózkodik. - Van valamid, amit ihatok és nem halok bele? - kérdezi tőle. - Egy kancsó teát kaptam - mondja. - Az éjjeliszekrényemen van. Még nem ittam belőle - mondja egyszerűen a férfi. - Ahogy ismerlek, nem is fogsz... Mindegy, valami erősebbre vágytam... - sóhajtotta Eliana, majd újból a férfire néz. - Aggasztó híreket kaptam ma. Ismeretlen célpont miatt lehet, útban vagy... Lenne tippem, kik a célpontok, de még nem vagyok teljesen biztos, ahogy abban sem, hogy kik vállalták el pontosan a munkát, mert nyilván a Késekhez jött a megbízás... De rajta vagyok az ügyön... - mondja szétterülve a kanapén. - Kérdés? A férfi keze remegni kezd, Eliana szeme pedig a férfi kezére villan, de nem mond semmit rá. - Nem lep meg. Sejteni lehetett, hogy ha elfogadom a meghívást, annak lesznek még következményei… - feleli végül. - Utálom azokat, akik másokat sodornak veszélybe, hogy közelébe kerüljenek a célpontnak vagy más intézze el - cicceg a lány és feláll, sétálni kezd. - Nagyon taktikus és okos, de attól még bosszantó... - sóhajtja. - Van valami kívánságod, mit tegyek? Akármi? - Én is így csinálnám - suttogja Sifeng, lehunyt szemmel. - Én nem szeretem a vért, de van, hogy valakit manipulálva elérhetsz valaki máshoz. Ősrégi taktika és nagyon hatékony… - mondja, majd a lányra néz. - Át kell gondolnom a dolgot. Fordulj el, vagy menj ki, felöltözöm és kitalálok valamit! – utasítja Eliana-t. - Nem azt mondtam, hogy nem hatékony és találékony, de attól még az én dolgom megnehezíti... - mondja, majd ő is a férfire néz. - Jó... - válaszolja röviden, majd miközben kifelé halad, a férfi felé dob egy törölközőt. - De siess... A pipere dolgokkal ráérsz azután, hogy elmentem... Sifeng gyorsan összeszedi magát, megtörülközik, és felhúzza a hanfuját... A haja még kicsit nedves, de kihajtja a nyakából, hogy minél kevésbé legyen vizes a ruhája, aztán besétál a szobába, leül az ágy szélére, és gondolkozni kezd. - Szóval semmi igazi nyomunk nincs. Tudunk valamit arról, hogy miért lett célpont a valódi célpont? Vagy miért kerültem az útjába? Az megerősítené a feltételezéseket. Sajnos a mai napon elég befolyásos emberrel találkoztam ahhoz, hogy sok legyen a lehetőségünk… Eliana kicsit elveszti a fonalat, amikor hirtelen eszébe jut, hogy mikor már egy ideje Sifeng szolgálatába állt, de még nem annyira régen, akkor esett, hogy egyszer fürdés után automatikusan kezébe vette a törülközőt és megtörölte a férfi haját… Majd a felénél rájött, hogy mit tett és azonnal odébb lépett… Látta Sifeng-en, hogy neki is hasonlóan kellemetlen volt ez a hirtelen visszaemlékezés a gyerekkorukra… Azóta sem beszéltek egy szót sem róla, s azóta Eliana kínosan figyelt rá, hogy ne is forduljon elő többet…Eliana közben szokásához híven az ablakba telepedett le, kifelé néz, miután visszatért a valóságba. - Még nem... Egyelőre csak figyelmeztettek, elég friss a hír. Amikor megkaptam, még az sem volt meg teljesen, kik vállalták el a munkát. Két lehetőséget látok: vagy csak arra kellesz, hogy felhasználjanak, mint rangos személyt, hogy közelebb kerüljenek a célponthoz vagy valóban közöd van hozzá és útban vagy. Egyik sem jó nekünk. De mondom, már dolgozom rajta, hogy kiderüljön, ki a célpont és kikkel kell számoljak. Most csak figyelmeztettelek, hogy ez a helyzet és nyisd ki a szemedet. Valószínűleg a háttérből akarnak galibákat okozni befolyásos embereken keresztül, akár úgy kijátszani a kártyákat, hogy nekik valójában közük ne legyen semmihez, de a célpontot megöljék mások... A Kések igen kreatívak tudnak lenni, Sifeng - pillant rá a lány. Majd felsóhajt. - Ezek fényében bármi érdemleges a mai napon, amíg magadra hagytalak? - A császár Őfelsége kellemes vendéglátónak bizonyult. Kissé feszülten kezdődött a beszélgetés, de nem történt problémás eset - egy kicsit elkomorul. - Ugyanakkor a mágus, akivel a fiú, Ignis akart találkozni... A nő próbára tette a képességeimet - mondja. - Megtámadott. Nem tudom, mit tett volna a varázslat, de nem ismertem fel időben. A fiú mentett meg - kifújja a levegőt. - Nem követhetek el még egy ilyen hibát. Sajnos tudom, hogy a Kések mennyire jók - kissé dörzsölgetni kezdi a szemöldökereszét, és Eliana kiszúrja, hogy még mindig reszket a keze. - Nem halhatok meg itt. Ennél többre vagyok képes... – mondja. Beletelik egy kis időbe, mire megint felnéz, és megszólal. - Eriana. Az éjszaka során tartsd szemmel a szállásom környezetét. Akármilyen sok lehetőség van nappal, akkor vagyok legsebezhetőbb, mikor nem érzékelem a környezetem. Napközben pedig deríts ki annyit a történtekről, amennyire csak képes vagy. Tudni akarom, milyen fokú a veszély, és hogy készülhetek fel rá, és minél előbb, annál jobb. Eliana figyelmesen hallgatja Sifeng-et, majd mikor ahhoz a részhez ér, hogy megtámadták, egyszerre mosolyodik és fintorodik el. Elmosolyodik, mert mulattatja a helyzet, hogy a férfit ennyire zavarja, de közben nem tetszik neki, hogy pár órára hagyta magára és máris problémák vannak. Megint kiszúrja a férfi kezét és a szövege is azt sugallja, hogy most valami támogatásra lenne szüksége. Eliana azonban alapvetően nem ilyen személy volt, már rég nem. Most mégis úgy érezte, ez talán segíthetne, így bár eléggé erősen rá kell vennie magát, hogy kinyögje a szavakat, végül kelletlenül mond néhány mondatot. - Figyelj... Látom, hogy rettegsz, de... - kicsit elakad, ahogy a szavakat keresi. - De voltunk már hasonló helyzetben, nem? Megoldottuk, nem? Feleslegesen stresszelsz annyit, bízz bennem, magadban... -megint habozik egy kicsit. - Bennünk... - kicsit kirázza erre a hideg. - Hogy ezt is megoldjuk. Jó? - pillant rá jelentőségteljesen, majd ha kielégítő választ kapott, akkor hozzáteszi. - Ja, és ne várj tőlem túl sok ilyen beszédet... Ez tök fárasztó és még csak nem is vagyok benne jó... - nyögi, de aztán újra komoly, ahogy a férfi folytatja. - Ezt kérned kellett? - mosolyodik el titokzatosan a nő. - Ha szeretnéd, a szobádba is bejárhatok közben, ha ez megnyugtatna. Nem fogsz felkelni rám, ne aggódj... - mulat megint magán a lány. - Ahogy jónak látod. A lényeg, hogy rajtad kívül más ne jöjjön be a szobámba! Eliana erre csak bólint. - Még valamit? - Nem, köszönöm. Hosszú nap volt, ideje pihennem… Így hát nincs mit tenni, mint ital után nézni… Megint… Szerencsére baromira nem nehéz elcsórni itt semmit, pedig azt remélné az ember, van egy kis kihívás… Mindenesetre pont ezért már húsz perc múlva visszatér Sifeng szobájába, miután körbe nézett, hogy mi van a többi helyen. Persze az idióta fiúnak is pont most kell jönnie, amit Eliana csak egy sóhajjal konstatál. És örül, hogy fogalma sincs, ki ő és hogy Sifeng rendezi helyette a dolgot. Ignis kérdésére Sifeng ugyanis csak aprót bólint. - Az egyik emberem, a kíséretemmel jött. Ott már láthattad. Megbízható - a kijelentéssel egyszerre altatja el Ignis gyanúját, és jelzi Elianának, hogy azért egyelőre még ne fedje fel magát. Habár továbbra is szigorúan néz rá, végül vállat von. - Ha úgy gondolod… - végül még egyszer végig méri a lányt. Eliana pedig csak biccent egyet közönyösen. - Ne gondolj semmi furcsára - mosolyog Sifeng a fiúra. - Csak idegen helyen nehezen jön álom a szememre, és szerencsére akad az embereim között, aki éppolyan megszállottja a munkájának, mint én. Néhány üzleti kérdést beszéltünk át - bólint Eliana felé, jelezve, hogy távozhat, de egyben nem nehéz kiolvasni a tekintetéből, hogy szeretné, ha a közelben maradna, és figyelemmel kísérné az eseményeket. Akármit is jelez Ignis megérzése, jobb, ha észnél vannak. - Köszönöm - teszi hozzá a nő irányába, aztán a fiúhoz fordul. - Számomra az egész palota elég szokatlan még, ilyenkor könnyebben hibázik az ember. De ahogy észrevettem, a te megérzéseidre érdemes figyelni… Mivel Sifeng jelez, hogy ideje menni, Eliana csak meghajtja a fejét tisztelettudóan. - Igenis... - mondja halkan, majd lassan feláll, még egyszer végig méri a fiút lustán, majd neki is köszön. - Holnap reggel találkozunk... - teszi még hozzá, majd magára hagyja a férfiakat. Vagyis csak úgy tesz, mert ha van lehetősége és Ignis nem éppen figyelmes, akkor egészen konkrétan a szobában marad az árnyékok között, ha kicsit jobb, akkor pedig az ajtón kívül, de úgy, hogy mindent halljon és cselekedni is azonnal tudjon. De sajnos nem így alakulnak a dolgok, ugyanis Eliana már éppen menne kifelé, mikor is feltűnik neki a változás. Azonnal visszafordul és kezébe veszi a fegyverét. Gyakorlott szemmel pásztázza végig a szobát, majd Ignis előtt szúrja ki lényt. Azonnal felé küldi a lánc részét a fegyverének, hogy a karjára csomózza, nehogy a lény Sifeng felé mozduljon. - Sif... Uram, azonnal gyújtson fényt, minél nagyobbat. Ha lehet, tűzzel! - utasítja sürgetve Sifeng-et a lány. - A fény árt nekik... - teszi még hozzá, majd közben igyekszik magához rántani a lényt, hogy minél messzebbre kerüljön Sifeng-től. Aztán csettint egyet, mire egy lángcsóva jelenik meg az ujján, azt is a lény felé küldi, hogy megnézze, mennyire árt neki a tűz valójában. - Tudok róla - bólint Sifeng a lány felé, miközben kicsúsztat egy papírtalizmánt az ingujjából... továbbra sem alszik védelem nélkül. A talizmánt a két ujja közé fogja, és a lény felé küldi, remélhetőleg legalább megakad rajta. Ahogy elérte az árnyéklényt, figyelve, hogy Eliana ne legyen túl közel hozzá, ő is csettint egyet. Elianának sikerül a lény karjára csavarni a láncot, ami emiatt egy picit sem zavartatja magát. Furcsa mozgással körülnéz aztán előre indul, úgy tűnik még nem választott célpontot. Hogy ezt egyelőre ne is tegye, Eliana megrántaná a lényt, de ahogy az érezni kezdi a húzást, ráz magán egyet, a lánc pedig keresztül esik rajta. - A rendes fegyverek hatástalanok! - okoskodik bele Ignis. A második kísérlet, sokkal jobban sikerül, mint ahogy Elianától számítanánk rá, ahhoz képest, hogy nem mágus, egy elég szép nagy, vad lángnyelvet idéz meg. Szerencsére eléggé a lényre irányítva. Ez már határozottan nincs ínyére a dögnek. Az egyik karját szem nélküli arcához emeli és felvisít, ahogy a többi karjával megpróbálja eloltani a tüzet. Már épp ki is aludna és ezzel együtt a lény is az újonnan kiválasztott célpontja (Eliana) felé mozdulna, amikor Sifeng talizmánja eléri és fellobban. Eliana lángjai leginkább csak felbosszantották a lényt, Sifeng támadása viszont láthatóan eredményes, az árny a korábbinál is hangosabban sívít és láthatóan szenved. Sifeng oldalra pillant, Ignis felé. - Tudom, hogy te is mágus vagy - mondja. - Elianának igaza van, ha fényt, vagy tüzet tudsz megidézni, azzal nagyobb esélyünk van, hogy el tudjuk űzni, de legalábbis megmenekülünk előle. Szükségünk van a segítségedre! - Nem igazán vagyok mágus... - motyogja maga elé, majd a kardjával támad. - Na, nem mondod, észre nem vettem volna... - morogja Eliana az orra alatt, ahogy Ignis megint belepofázik. Sajnos, a lány tisztában van azzal, hogy nem mágus és ebben a helyzetben rohadtul nem tud mit kezdeni azon kívül, hogy feláldozza magát, ha nem talál egy normális tüzet. Szerencsére Sifeng is eléggé kiveszi a részét a dologból. Utálta bevallani magának, de valóban szükségük volt Ignis-re. Eliana elgondolkodott azon, hogy tulajdonképpen rohadtul nem hasznos jelenleg, maximum csalinak és emiatt legszívesebben kidobott volna valamit az ablakon. - Kurva gyorsan szükségem van egy italra... - motyogja az orra alatt. Mondjuk, ha lett volna nála, akkor azt rá is dobta volna a lényre, mert az alkohol ugyebár sajnos jól ég. Mindenesetre Ignis végre egyszer hasznos és csinál is valamit, így Eliana csak készenlétben áll, hogy ha lépni kéne, akkor tudjon. De nem kell, ugyanis a két férfi elintézi, így Eliana csak mérgelődve szedi össze a fegyverét és egy szót sem szól. Tulajdonképpen azon gondolkodik, hogy ha már a feladatát sem tudja rendesen ellátni, akkor mi a francot keres itt. - Egy ilyen eset után nem éppen bölcs dolog rögtön az alkoholra gondolni - Sifeng fagyos pillantást lő a lány felé... Direkt nem is szólítja a nevén, Ignis potenciálisan így is megsejtheti, hogy nem egyszerű szolgáról van szó. Nem érdemes még erősebb kapcsolatot sejtetni kettejük között. Aztán a fiúra pillant. - Jó volt. Lehet, hogy nem vagy mágus a klasszikus értelemben, de jól érzékeltem, hogy a hatalmad nagy. Ha a jelen helyzetet elintéztük, szívesen beszélnék veled róla. Ha nem sért meg. Végülis, másodszor köszönhetem az életem a segítségednek… - mondja Sifeng. Még egyszer végignéz a szobán, aztán ismét hátrafordul és megjegyzi. - Ezután az eset után már biztosan nem jön majd álom a szememre. És érdekelne, hogy az egész palotát sújtják a hasonló jelenségek, vagy mi lettünk kitüntetve - halványan, sötéten elmosolyodik, ez jól rejti a félelmet, ami még ott bujkál benne a történtek után... Egy napra egy támadás is bőven sok, kettő már több a kényelmesen elviselhetőnél. - Átöltözöm, és megpróbáljuk kideríteni. Addig is figyeljük a szobát és a környékét - bólint Eliana felé. - Az őrök, vagy az elhaladók szavai is érdekesek lehetne. Ha nagy a pánik, abból is lehet információt nyerni. Eliana nem teljesen érti, miért hozta szóba SIfeng a dolgot... Ahogy azt sem, miért hallotta, csak magának akarta mondani. Nagyon nehezen megy neki, hogy ne forgassa a szemeit, de végül megállja és csak egy bólintással elintézi a dolgot. A lány tökéletesen érzi, hogy Sifeng fél és hogy amúgy is szorong, hogy ennyi támadás érte, de nem ad ennek jelet. Ismét csak bólint Sifeng-nek, mikor őrködni küldi, és már indulna is kifelé, de meghallja az üvöltést, majd nem sokkal később szinte fellöki őt Ignis, ahogy kiront az ajtón. Sifeng felé fordul kérdő tekintettel, de szinte azonnal kapja az utasítást, mire csak sarkon fordul és az ajtónál megvárja a férfit. Vajon valaha elfelejti azt, hogy divatosan kell kinéznie? Van olyan helyzet, ami ezt kihozza belőle? Érdekelne... Gondolkodik el azon a lány, miközben a férfi selyemköntösét figyeli. Mihelyt a fiú után indul Sifeng, Eliana is tisztes távolból követi őket, igyekszik rejtve maradni és közben kideríteni részleteket, aminél jól jön, hogy már este van és sötétebb. Persze nem téveszti szem elől Sifeng-et, de igyekszik végre hasznos lenni, ahogy csendben halad előre. Eliana a háttérben marad és onnan figyel, néha a tömeget kihasználva közelebb lép pár másodpercre, hogy megnézzen mindent, majd visszatér Sifeng közelébe. Ott a háttérbe húzódva figyeli az eseményeket, igyekszik minél több embert figyelni, hallgatni. Egyelőre nem tesz semmit, de a fejét ő is meghajtja a férfi előtt, hátha valaki nézi és nem ezért akarna lebukni. Mivel továbbra is Sifeng katonáinak páncélját hordja, nem gondolja, hogy emiatt baj lehetne. Szóval csak néz és kivár egyelőre. Ahogy tovább hallgatja az eseményeket, azonnal megérzi, hogy a férfinek megváltozott a aurája. Először nehezére esik kitapogatni, hogy pontosan mi is van vele, de aztán kezdi érteni, hogy valami a varázslattal van és inkább nem jó, mint igen. Erősen gondolkodik, hogy közbe kellene-e lépnie vagy sem, s végül arra jut, hogy ha Sifeng akarja, hogy segítsen, majd ránéz. Nem akarja, hogy esetleg rossz színben tűnjenek fel. Természetesen készenlétben áll, hogy ha mégis kellene, de egyelőre csak figyel. Majd vége lesz, és legnagyobb meglepetésére ő is kicsit fellélegzik. Mielőtt ezen elgondolkodhatna, újabb esemény történik. Bár a férfi rápillantott, mégis az újonnan jöttekhez fordul. Eliana kénytelen beismerni, hogy nem ismeri őket és ez bosszantja. Pontosan azért dönt úgy, hogy még mindig nem fedi fel magát, hanem csak figyel, elvégre elég közel vannak. Ha Sifeng vet egy újabb pillantást rá, akkor előlép lassan, de addig csak figyel, hátha így hasznosabb lesz. Meg hogy a férfi érezze a törődést, hogy megint miket hallgat el előle, ezzel az ő munkáját és az ő életét nehezítve. Csak a szemével jelez a férfinek, hogy értette.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Feb 13, 2022 16:06:10 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/942437015922806865/5ed1f0a5ac496a0c04e3f4b72a7f63b5~jpg Elindultok vissza a szobátok felé. Ignis mintha egyre jobban le lenne lombozva. Aztán az ajtó elöt még megáll és felnéz az égre.
-Nem kapták el az árny mesterét.- Mondja, halkan. -Ha akarod kérdezhetsz, de szerintem mostmár mindketőnkre ráférne egy kis pihenés. Nem hinném hogy ma éjszaka már bármi más történne.- Mondja a fiú. Sifeng dönthet úgy, hogy elengedi azzal, hogy reggel mindenképpen beszéljenek, de ha most rögtön számon kéri a fiú akkor is sem tiltakozik csak marad.
-Had kérdezzek én valamit elöbb.- Kezdi.- Van egy sejtésem, de nem vagyok benne biztos. Azt mondtam korábban egy mágust keresek aki mozdulatokat és írást használ. De nem igazán ismerem fel a módszereket amivel varázsoltok. A nő az udvaron, ugye így varázsolt?- Kérdezi.
|
|