1. kötet: Szikra

Épp visszatérsz a Lancel ház Blackwalli villájába. Egy hosszú tanácskozás volt. A Bulkerek megint a bor árak miatt aggódtak és el akarták adni a közös készleteket a Westerliek ezzel szemben az áru felhalmozásában bíztak. A két ház rivalizálása még a birodalm idejére nyúlik vissza így nem csoda, hogy majdnem egymásnak estek egy ilyen apróság miatt. Épp, hogy csak sikerült őket lenyugtatni mikor Lord Hammerfield előhozakodott azzal az ötlettel, hogy Almerrai hajókat kéne bérelni és azzal lerohanni Krakkorrakot. Olyankor a szenátus tehetetlen lenne, hogy kit támadjon. Erre az egész tanács nekiment, hogy mostmár teljesen fölösleges háborúzni a kalózaktivitás azóta mióta Mace Lancel tanácsvezető jelentősen lecsökkent. De az öreg nem hagyta magát így ebből ismét jó egy órás vita keletkezett. Végül hullafáradtan és az ordibálástól berekedve érkezel haza. Egy szolga siet eléd. Uram leveled érkezett. A szenátus pecsétje van rajta úgy gondolom fontos lehet.
(Itt helyben is elolvashatod vagy a trónteremben, vagy akárhol máshol. )
Amint elolvasod a levelet egy valami nagy és húsos loccsan szét melletted a kőúton. Vérrel és agyvelővel beterítve a ruhádat. Ahogy felpillantasz csak a félelf testőrödet látod kihajolni az ablakon ahonnan a fickó kizuhanhatott.

A levél tartalma a következő:

"Mélyen tisztelt Mace Lancel A Tenevában ülésező szenátus nevében tájékoztatom a sajnálatos hírről, hogy a VII. hónap XII. napján a szenátus Kevinei Köztársaságbéli küldöttségének 7 tagját meggyilkolták. Nevük a következő: Meran Kallo, Gloen Hammerfield ,Drave Ramory, Kirkal Westerli, Fraem Bulker, Hanes Bulker, Leron Zael. A tanács részvétét küldi. Továbbá szeretnénk felszólítani magát, hogy a VIII. hónap XX. napjáig jelenjen meg a szenátus színe előtt Tenevában, hogy az ügyet tisztázzuk és az eddig ismeretlen tettesekre fény derüljön."

Ha oda akarsz érni időben akkor már holnap el kell indulnod. Ami nem túl jó hír mivel Elyanna hazatérését is aznapra várod. Nem lesz túl sok időtök együtt. Talán csak akkor ha magaddal viszed.


Winterkeep hatalmas tróntermének ablakai előtt fehérbe borult az ég. Gyönyőrű hópelyhek százai százai potyogtak előtte az égből. Mintha az egész épületet így tervezték volna, hogy mást ne is lehessen csak gyönyörködni az égből aláhulló fehérségen. Kitudja? Lehet, hogy az elsőket akik erre az átokozott fagyos helyre telepedtek is pont ez bűvölte el. Akkor a várost még nem is Winterkeepnek hívták. Hanem valahogy teljesen máshogy. Ha a könyvekből jól rémlik Uri lehetett a neve. A trónusodon ülve figyeled ahogy a szolgálók elviszik az asztalokat és a vacsora mardványait. Ma is sok jó harcos és nemes ült itt össze, hogy egyenek és igyanak Nigrommarra és természetesen a királynőjükre is. Emlékszel, hogy Khadgar Helion kihalgatást kért vacsora utánra. Minden bizonnyal hamarosan megérkezik. Ahogy ott üldögélsz a trónon egyszer csak betoppan valaki. De nem Lord Helion az. Ez egy egyszerű szolgáló. Asszonyom levelet hoztam. Fontosnak néz ki mivel a szenátustól érkezett. Amíg Lord Helion megérkezik átfuthatod a levelet melynek tartalma a következő:

"Mélyen tisztelt Lady Frostforge

A Tenevában ülésező szenátus nevében tájékoztatom a sajnálatos hírről, hogy a VII. hónap XII. napján a szenátus a Nigrommari képviselők közül hármat meggyilkoltak. A neveik a következők: Argus Meatcleaver, Kron Walder és Ragnar Snow . A tanács részvétét küldi az elhunytak részére továbbá a legnagyobb tisztelettel szeretné megkérni őfelségét, hogy a VIII. hónap XX. napjáig jelenjen meg a szenátus színe előtt Tenevában, hogy az ártatlanságát tisztázzuk és az eddig ismeretlen tettesekre fény derüljön.

Tisztelettel Teneva szenátusa"

A három elhunytat mind személyesen ismerted. Nagy harcosok voltak de nem éppen az eszükről híresek. A szenátusban ők képviselték az északi gondolkodásmódot. Azt, hogy egyedül elbánnak mindenkivel.
Ha időben oda akarsz érni célszerű már holnap elindulni mivel a hó kiszámíthatatlanul nehezítheti a közlekedést. Épp befejezed a levél olvasását mikor Lord Helion is megjelenik.


Épp a trónteremben ülsz. Mára már véget értek az isteneknek tartott tiszteletadások. Sogerrarnak a kovácsok istenének tartott külön áldás is megtörtént hiszen az ő napja van ma. Holnap Kirmut a halászok védelmezőjét avatjátok utána pedig Meiron az idő ura következik. Ilyen hely ez a Kingspear minden napra jut egy isten. Néhányra kettő is. Ötven tagú tanácsadókból és szolgákból álló kíséreted ott áll a trón két oldalán. A legszéllen álló bejelenti a nap utolsó meghallgatandó követét.
-Leto Cosinus a szenátus követe érkezik-kiáltja hangosan.
A követ egy egyszerű Tenevai lovasnak tűnik. Semmi dísz és cicoma. Mélyen meghajol.
-Uram. Levelet hoztam neked a szenátustól. Kérlek fogadd el. A férfi átnyújta a szenátus kétfejű sasával lepecsételt levelet melyben a következő szerepel:

"Teneva szenátusa az istenek boremmiai követének

A Tenevában ülésező szenátus nevében tájékoztatom a sajnálatos hírről, hogy a VII. hónap XII. napján a szenátus Boremmiai követek közül: Artemis, Sinu, Kael, Leinor, Persas,Leigor és Veterus valákat megyilkolták.
A tanács legnagyobb sajnálatát fejezi ki az istenek elhunyt szolgái iránt. Az igazság érdekében felszólítjuk, hogy a VIII. hónap XX. napjáig jelenjen meg a szenátus színe előtt Tenevában, hogy az istenek jelenlétében tisztázzuk a bűnösök személyét.

Tisztelettel Teneva szenátusa"


A szokásos járőrödet teszed a Lance kúria emeletén. Lady Elyanna Lancel holnap érkezik haza másfél éve először. Tehát mindennek a legnagyobb rendben kell lennie. Az első és második szintet már körbe jártad és nem volt ott semmi. Ám a harmadikon alig teszel meg pár lépést egy női sikolyt és csörömpölést hallasz. Szinte azonnal rohanni kezdesz abba az irányba de csak egy megtépett cselédet találsz. Aki zihálva és mutogtva magyaráz neked. -Megpróbált megerőszakolni. A másik lépcső felé menekült. Oda se szólsz neki csak rohansz tovább az említett irányba és a kezed ügyébe készíted a pengédet. Halottál pletykákat arról, hogy valami gonosztevő éjszakánként járja a házakat és védtelen nőkre vadászik. De most túl nagy fába vágta a fejszéjét. Elmosolyodsz mikor egy dagadt köpenyes fickó sziluettjét látod az ablakon beszűrődő hold fényében. Nekifutsz, hogy lefogd az illetőt ám ez nem jön össze. A hirtelen támadástól a fickó megijed és lendületét veszti. Megpróbál ellökni magától ám mivel te stabilabban álsz ez csak ront a helyzetén. Egyenest kibucskázik az ablakon. Egyetlen tégla se mutatott be még szebb repülést ennél.



"Délen se kellemesebb az időjárás mint a Határ hegységben." Gondolod ahogy a trónterem felé tartasz. Persze az, hogy ez pontosan kinek is van délen elég változó. Egy fontos üzenetet kell közölnöd Lady Frostforgeal. Amit talán jobb lenne négyszemközt megbeszélnetek mint az összes nemes előtt. Történetesen azt, hogy unokatestvére az utóbbi időben gyanús dolgokat művel.
Erlena Frostforge mindig egy őrült nő volt. Világéletében furcsa dolgokat művelt. Állatokkal beszélgetett, hangokat halott és zavaros feltehetőleg kitalált istenek eljöveteléről motyogott. Végül, hogy ne legyen útban egy kis Laest menti birtokra küldték, hogy ott eljátszadozzon magának az őrületében. Ez történt hét éve. Azóta sötét pletykák keringenek arról a birtokról. Orgiák, a sárkányoknál is sötétebb istenek tisztelete, élet halál harcok és még kitudja milyen szörnyű dolgok. Erlena mindig egy kínos téma volt Nigrommarban. Ezért rossz ötlet a nyilvánosság előtt beszélni róla bárkivel is. Jobb ha csak négyszemközt beszélsz a királynővel arról, hogy az utóbbi időben elfajultak a dolgok. Hogy a környéken két falu lakosságát is brutűálisan lemészárolták és, hogy a települések papjait fejjel lefelé felakasztották és kibelezték.
De máshonnan is egyre több rémtörténetet hallani . Ráadásul mintha a Laesti nemesség és törzsfőnökök nagyrésze is egyre gyakrabban járnának a környéken. Mikor belépsz a trónterembe Lady Frostforge épp egy levél olvasását fejezi be.


Egy sötét csatornában jársz valahol Blackwall alatt. A Lancel rezidenciára igyekszel. A fákjád fényében szétszélednek a patkányok.
Besúgóid gyorsabbak voltak mint bármelyik szenátusi postagalamb. Pár hasznos információval talán kiegészítheted alkalmazód Mace Lancel tudását. Minden amit a szenátusi gyilkosságokról tudsz:

Boremmia rendhagyó napot tartott aznap: reggel Sogerrar istenség ünnepét tartották, de délután egy másfajta ünnepélyt szerveztek, merre az ország minden tájáról érkeztek emberek. Tudni illik a birodalomban az a szokás, hogy minden uralkodó építtet magának egy szobrot, mely nagyobb az elődjéénél. Mivel ez már a 68. ilyen szobor, elég sokáig tartott az építkezés. A húsz emelet magas szobrot a felső szinten lévő erre kialakított nagy téren helyezték el, a palotaudvar mellett. A legelső Kuenre a szobra rádőlt: így hunyt el. Ezt mennyei jelnek vélte a következő, ezért a szokás az lett, hogy minden Kuent a szobra alá temetnek halála után.
Kiálltam az erkélyre és hangosan csak annyit mondtam:
- Közeleg az üstökös! - És a város szinkronban visszaordította a vallási köszönések legszentebbikét.
Estére még a meghallgatásoknak is időt kellett szakítani, amit rettenetesen untam mára. Ráadásul az utolsó hírrel menten haragossá is tettek. Ezt egy fintorral mutatom, majd csak ennyit mondok:
- Távozhat.
A tőlem jobbra álló emberhez szólok:
- Menj, és hívd el a következő Valákat ide, most azonnal. - Ezennel felsorolom a neveket. Mikor megérkeznek tájékoztatom őket a helyzetről, és hogy ők lesznek az új tanácstagok, akik pótolják a meglévőket. Azonnal összehívom az udvart, és utazásra készülődünk már holnapi indulással.

Ez egy nagyon rossz hét volt. Életed legrosszabbja. Pedig még csak a második napnál tartunk. Kezdjük ott, hogy az északra a kérődhöz tartó karavánodat legyilkolta egy halom bandita. Azt hitték kereskedők vagytok. Neked és pár emberednek sikerült ugyan lovon elmenekülni az erdőbe de természetesen elkezdett szakadni az eső. Ti meg el tévedtetek. Most pedig itt dideregsz egy barlang bejáratánál csuromvizesen arra várva, hogy egy kiküldött katonád szerezzen valami száraznak mondható tüzifát. Egy másik embered pedig elment jobban körülnézni a barlang mélyében. Ő tért vissza hamarább.
-Úrnőm. Aztiszem találtam tüzifának valót odalent. Jobb lenne beljebb húzódnunk.
Elindultok a barlang mélyébe vezető úton. Eléggé mélyre vezet és sok oldalága van. A főútvonalon keresztül, mely néhol akár hét-nyolc méter széles is megvan, elég mélyre juttok. Talán negyven méter mélyen lehettek mire a katona aki az egyetlen fáklyátokat viszi. Maga elé mutat.


-Ott van. Az a fa száraznak tűnik. Talán a fáklyával begyújthatjuk.
A farakás tényleg ott van. Ám a tetején valami furcsa kő pihen. Nagyjából fél méter magas lehet. Oldalán furcsa kitüremkedések sorakoznak. Mintha pikkelyes lenne. Nem nagyon foglalkozol a dologgal mert a lobogó tűz melege odacsalogat magához.
Órák is el telnek míg a tűz mellett száradtok. Már az őröknek sincs nagyon miről témázniuk így a barlang falainak csendjét csak a tűz ropogása töri meg. Egészen egy már nagyon unalmasnak tűnő pillanatig. Mikor egy furcsa reccsenés töri meg az egyhangúságot. Abból a kőből jön amit előbb megfigyeltél. Most, hogy jobban megnézed ez nem is kő. Hanem egy tojás.
Csak nem a könyvekben és legendákban szereplő sárkányok egyikét találtad meg? Fellálsz a tűz mellől és lassan figyeled ahogy egy hatalmas gyík szerű lény töri át a tojása falait.
Igen. Egy sárkány kell, hogy legyen. Ők születnek tűz által.

Elyanna Lancel

A lány másfél éve keményen készült erre. Minden áldott nap vért izzadt. Eleinte még könnyű volt mikor az újoncok még az ő méretében voltak. Ám amikor elkezdett hatni rájuk a mitril amiből ő nem kapott akkor már megérezte a különbséget. A nála jóval nagyobb kolosszusok könnyedén legyőzték bármiben. De kitartott. Pedig megengedték neki, hogy csak a távok felét tegye meg és könnyítettek az általa cipelendő súlyon. Ő mégis mindig egyre nehezebbet akart. Nem szerette ha kivételeznek vele csak mert nemes. Hiszen ő se volt mindig az. Ezért a gondolkodásáért a lovagrend összes tagja nagyon tisztelte és sokra tartotta. A segítségük pedig jól esett a másfél éves szenvedés alatt.
Elérkezett hát a nap amely minden kiképzés végén elérkezik. A tűzkeresztség. Bár a Tiszta láng lovagjai kicsit szószerűbben vették ezt. Minden újoncnak végig kellett sétálnia a lángok folyosóján. Egy húsz lépés hosszú négy lépés széles parázzsal felhintett lángoló pokol. Először csak kellemetlenül melegnek érzi az ember. Aztán egyre inkább forrósodik. A végén már szinte Enima lángjaiból érkezik meg a megtisztult, újjászületett ember.
Így indult ő is neki. Pusztán a mezítelen testére fölkent kenőcs védelmezte a lángoktól. Ez volt az egyetlen amit a mesterek engedtek a szent lángokhoz bevinni.
Az út elején még lassan járt. Még bírta a forróságot. A felénél a már lángok nyaloggatták testét egészen a válláig. Már nem látott mást csak sárgát és vöröset. De szinte már tudattalanul lépdelt tovább. Ebben a forróságban senki se lett volna képes gondolkodni így csak az előre helyezett terv szerint folytatta míg meg nem tette a negyvenedik lépést. A folyosó végén a lángokból egy vas ajtó bontakozott ki szemei előtt.
A végső próba. – visszhangzott fel a fejében egy mondat az olyan távolinak tűnő múltból. Egy lángmentes világból.
Rámarkolt az ajtó kilincsére. A felforrósodott vas szinte már sütötte a kezét de nem érdekelte. Csak tette a dolgát. Ha gondolkozik egy pillanatra is akkor bepánikol. Ha pedig bepánikol akkor halott.
De az ajtó nem nyílt ki hiába nyomta le a kilincset. Így hát teljes erejéből nekifeszült és egész testével nyomni kezdte. A forró fém égette ahol csak bírta. Érezte, hogy innen nem jut ki. Soha. Elevenen fog megégni. Aztán az ajtó megmozdult és feltárult mögötte egy hideg padlójú árnyékos terem. A mesterek pedig büszkén álltak körülötte és figyelték ahogy gőzölgő testel a padlóra roskad. Az első nő…NEM. Az első EMBER akinek ez a mitril hatása nélkül sikerült. Hamarosan hazautazhat. Vissza Blackwallba a Lancel kúriára.
De ez jelen pillanatban nem érdekelte. Csak egy hideg fürdő a tóban ami lehűti a gőzölgő testét.

- Közeleg az üstökös – kiáltotta Leonard torka szakadtából, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy pár méterre áll a kuentől, aki esetleg érzékeny lehet a zajra. Éppen ezért a nap hátralévő részét vezekléssel töltötte. Elhatározta, hogy aznap egy szót sem fog már szólni. Egész végig csendben állt, ahogy a kuen meghallgatta a birodalom változatos problémáit. Végül elérkezett az utolsó követ, és egy levelet adott át, minek tartalma szemlátomást feldúlta a kuent.
Leonard előkészítette a kardját. Nem volt szép kard, de annál hatásosabb. A kereskedő, akitől vette, esküdni mert rá, hogy valaha egy ork hadvezérhez tartozott. Habár a fegyver méretére tekintettel ez igen valószínűtlen, a kard valóban magában hordozta az orkokra jellemző célratörőséget. Egy gyors csapással véget vethetne a kellemetlenségnek...
A lefejezés azonban sajnos elmaradt, és a követ épségben távozott. Szomorúan bár, de Leonard is eltette a kardját, és miután megbizonyosodott róla, hogy a kuen biztonságban van, elment összekészülődni az útra.

- De jó munkát végeztél.
Egy arannyal teli szütyőt dobok elé köszönet gyanánt. Amolyan bónusz, az eddigi szolgálatai mellett.
- Igénylem a szolgálataidat a szenátusban, szeretném, ha azért utána járnál a gyilkosságoknak, még ha szinte kínosan egyértelmű is, hogy ki volt az, aki végzett velük. Háború közeleg Garet, egy olyan, amilyet Volgreon még korábban sohasem tapasztalt. Érzem. Én a győztes oldalon fogok állni.
Épp távoznék, amikor még eszembe jut valami.
- Lenne még egy kérésem számodra. Valamivel személyesebb.


Ezt követően nemes egyszerűséggel hátat fordítottam és kisétáltam. Visszatoltam a szekrényt, mert nem szeretném, ha valaki az engedélyem nélkül sétálna be a falamon. Egyenesen az asztalhoz ültem, madártollat és tintát vettem a kezembe, majd írni kezdtem:
Összehajtottam a levelet, majd miután rányomtam a pergament összefogó oroszlán pecsétet az egyik fiók aljára, egy rakat másik mellé helyeztem. Horgot az ajtóm elé hivattam, az ablakokat bezártam majd eloltottam az egyetlen égő gyertyát és elaludtam.