Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: May 5, 2024 22:57:26 GMT 1
May 5, 2024 22:57:26 GMT 1
|
Post by Deleted on Feb 13, 2018 21:28:16 GMT 1
A kis gyermeteg Panduino, akiről egyébként senki se tudja, hogy egy megsinylett sorsú ember lélek panda testbe zárva, lemászott a dombról miközben azt egy özönvíz szerű esőzés találta meg. Eleinte nem zavarta, de rájött, hogy a pandák életképtelenek és fedél alá kell őket terelni mert a befogadó családja nem az eszéről híres. Miután ezzel megvolt egy kis bambusszal és bambusz pohárban lévő teával vissza indult a dombra. Nagyon rég látta már a Kis Piros Boszorkányt ezért Neki is vitt egy kis teát. De mikor visszatért a vihar még mindig tartott és az egykor szép dombon most egy tövises indákkal ki alakított kastély lett. Panduino felismerve, hogy mekkora veszély leselkedik rá hazament békésen aludni...nem ez egy másik történet lenne. Ehelyett a Panda magára erősítette uzsonnás táskáját és teás csészéit, majd útnak indult a indák és tövisek között, hogy megnézze mi sugároz ki ekkora sötétséget. Tudja, hogy a Kis Piros Boszorkánynak valahol itt kell lennie ezen a dombon és megfogja találni!
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 15, 2018 19:50:00 GMT 1
A Fekete Boszorkány dühe csillapultán kénytelen volt szembe nézni azzal, milyen rettentően magányos, itt a tövis kastélyban. Mélyeket sóhajtva dőlt hátra trónján a zombi farkas bundájába túrva. Hiányoztak neki a régi kedves dolgok, a bolyhos állatkák a réten, a könyvei a polcokon, a növények amik sorban állnak az állványaikon, ameddig nem talál számukra feladatot. De ezt nem akarta beismerni, magának sem. Igyekezett ragaszkodni, ahhoz a kevés megmaradt fájdalomhoz ami Fekete boszorkánnyá változtatta, de egyre kevésbé ment, a dühe egyre inkább szomorú magányos érzésnek adta át a helyét. Már nem is trónon ült hanem a zombi farkas nyakába csimpaszkodva sírt, még könnyei is feketék voltak, mint minden a tüskepalotában.
És akkor észreveszi a kis pandát aki átverekedte magát a tüskés indákon és megtalálta az utat a kastélyba.
-Miért jöttél?. Kérdezi, igyekszik dühös hangot hallatni, de rontja az esélyeit, hogy miközben oda fordul a könnyeit kell törölgetnie. A fekete köpönyeg úja nehezen birkózik a fekete könnyekkel, így inkább csak elmaszatolta az arcán ahelyett, hogy letörölte volna, ezzel egyszerre kétségbeesett és ijesztő kinézetet kreálva a lánynak.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: May 5, 2024 22:57:26 GMT 1
May 5, 2024 22:57:26 GMT 1
|
Post by Deleted on Feb 15, 2018 22:48:14 GMT 1
Mikor Panduino betoppant a Kis Piros Boszorkány nem volt sehol, csak egy rá nagyon hasonlító Kis Fekete Boszorkány. Ez a boszorkány épp egy zombifarkas bundájában zokogott, amikor észre vette a pandát.
-Nem láttad a Kis Piros Boszorkányt? Őt keresem. Hoztam teát meg...meg teát. A bambusz nekem van.
~Komolyan...kezdem unni ezt a panda testet mert bármit mondanék úgy is csak kis aranyos cuccnak vélik az emberek.
A kis növésű medvebocsunk leült és elkezdett kicsomagolni. Először a nagy lapulevél pokróc gyanánt, arra a két bambusz pohár, középre pedig a nagy teás kanna benne vízzel és tea fűvel.
-Ne haragudj, de nem tudnád megmelegíteni ezt a teát? És ha kérsz Te is kaphatsz amíg várunk a Piros Boszorkára. És ha már úgy is várunk akkor elmesélem miért várok rá. Az egész azzal kezdődött, hogy valahogy elkeveredtem ide a dombra. Aztán találkoztam a piszkosfehér farkassal. Ő elfutott, majd végül jött a Kis Piros Boszorkány. Na...Ő eltűntetett, de vissza találtam hozzá, de valami kiütött, majd ápolt, majd elküldött a családomhoz, majd vissza jöttem és Őt keresem, hogy megháláljam azt, amit értem tett eddig.
Beszédét Panduino egy "harci" nevetéssel zárta miközben leült a bambusz pohara mögé. Mindeközben semmilyen félelmet nem mutatva a Fekete Boszorkány irányába.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 21, 2018 15:09:02 GMT 1
Milyen furcsa szerzet, és milyen furcsán ismerős. „Menj el és hagyj magamra” akarja mondani, de érzi, hogy valójában nem ezt szeretné.
-Nem kéne itt lened.- Feleli végül. De a kis panda mintha meg sem hallotta volna, amit a boszorkány mondott csak neki állt kipakolni a kis teáskészletét. A Fekete boszorkány mély levegőt vesz. Mos mit csináljon. Melegítse meg a vizet? Ő? A kis medve azért jött hogy melegítse meg a vizet? Csak ezért kéne neki? De nem, az nem lehet. A többi szót alig hallotta és mire oda jutott, hogy megértse az értelmüket az ereje széttapintotta a kedves teáskannát. „Sajnálom” Akarta mondani, de ezúttal meg nem jöttek ki hangok a torkán. A szomorú pandabocsra pillantott, majd kis kezeivel elkezdte összeszedni a teáskanna darabjait. Hogy tehetett ilyet? Az új ereje a pusztítás, csak most jött rá erre. De akkor is össze fogja forrasztani a kannát. Bár lehet nem is jelent olyan sokat, erre ő nem gondolt. Egyesével illesztette egymáshoz a szilánkokat míg újra egy nem lett, nem hagyta abba akkor sem ha egy egy szilánk megvágta az újait.
- Emlékszem rád.- Mondta végül, mikor a kanna utolsó darabkáját is a helyére rakta. Felnézet a pandára és a rengeteg fekete haj alól villantak kis piros szemei és a haja vége is mintha egyre pirosabb árnyalatokban játszott volna.
-Szívesen teáznék veled felelte. Megcsinálom a teát.- Mondta, majd felemelte a kis teáskannát és elvitte a kis kandallóhoz. A kandallót is a tüskés indák alkották, de kis virágok is nyíltak rajta. A Boszorkány letépet pár virágot, néhány levelet és a kanába tette őket. Majd a vízzel és a füvekkel, virágokkal a tűz fölé akasztotta és körbenézet.
-Kicsit komor a hely a teázáshoz- Mondta és felemelte a pálcáját. Ahogy körbe intet vele a nyomában nagy tölcsérű virágok nyíltak a kastély falán, amik mind halvány fényt ontottak magukból. A fényben pedig a kis boszorkány haja és ruhája egyre inkább piros árnyalatban játszott.
-Mi kéne még a piknikhez?- Kérdezte.-Sütemény, azt hiszem.- Elmosolyodott és a botot a földhöz érintette, a nyomán indák nőttek ki a földből, egyikük sem viselt tüskét, majd egy hatalmas bimbóban értek össze amikor már kényelmes magasságban voltak. A nagy bimbó kinyitotta a szirmait és a közepén egy tálca került elő a legfinomabb süteményekkel. Mire ezzel készen lett, a tea is elkészült. A kis boszorkány pedig mostanra a megszokott piros ruhájában szaladt, hogy a teát és a süteményt is a kis terítőre tegye. 
|
|
