Edward Elric

Név: Edward Elric
Kor: 20
Kaszt: Lázadó
Jellem: Kreatív, precíz, szorgalmas, jó lelkű, kedves, hirtelen haragú.
Külső: Katonáktól elvárt atletikus test felépítés, volt tiszt létéhez képest lágy tekintetű. Mondhatni a katonaságtól rá ragadt az úrias stílus. Ing, mellény és mellé nyakkendő elengedhetetlen a mindennapi ruházatából. Ha fegyvere is nála van azt tokban az oldalára erősítve hordja és ilyenkor mindig van a bal kezén kesztyű.

Előtörténet:

A nevem Edward Elric, a középső városrészbe születtem. Szüleim nem voltak tehetősek, de nem is nyomorogtunk soha hála Apa katonai pozíciójának és anya gyári munkájának. Nem én voltam az egyetlen gyerek a családban. A húgom Elena 6 évvel fiatalabb mint én. Mindig mindenhova követett, szeretett volna olyan lenni mint a bátyó. Ezért volt az amikor engem iskolába írattak tanulni akkor Ő is jönni akart. Első két hétben amikor iskolába jártam mindennap könnyes tekintetére mentem haza. Anya szerint egész nap sírt amíg nem voltam otthon. Mikor elég idős voltam Apa elvitt magával, legyek én is katona valami politikus magánhadseregében. Nem volt ellenemre legalább édesapámmal együtt mentem el otthonról mindennap és egy 30 perces séta után már megis érkeztünk az úgynevezett laktanyára. Ott tudtam meg, Apát csak azért engedik haza mindennap mert még van egy 8 éven aluli gyerek. Ez azt jelentette ha Elena eléri a nyolcat akkor édesapjuk soha többé nem jön haza amíg le nem szerel. A leszerelés pedig egyet jelentett a halállal. 4 éven át kaptam alap kiképzést, szerencsére volt egy előnyöm az alsóvárosiakkal szemben: tudtam olvasni, ha nem is hibátlanul. Elena elég idős lett és Ő is katona akart lenni, de nem megbukott az állóképesség teszten. Utoljára akkor vágott ilyen szomorú képet, amikor elmentem az iskolába tanulni. Elena ezután segédmunkás lett egy alsóvárosi mechanikusnál. A kis húgomnak nagyon jó kézügyessége volt, ha arra került a sor, hogy valamit össze vagy szét kellett szerelni.
A seregnél töltött idő alatt kaptam az elismeréseket, előléptetéseket a pontos feladat végzésekért és a soha ki nem vett szabadnapok miatt. (Habár ezek évente max 4 órát jelentettek.) 18 voltam mikor már kis járőrcsapatokat vezethettem. Ez annyiban merült ki általában, hogy az ezredes úr kijelentette lázadók vannak itt meg itt és hozzák be őket elbeszélésre. Közömbösen vittem be őket legyen szó bárkiről. Nem tartoztak a családomhoz. Egyik ilyen járőr feladat azzal kezdődött, hogy az ezredes úr ki jelentette be kell vinni egy újabb adag lázadót. Én és a kis csapatom rutin szerűen vonultak el a családhoz, ahol kiderült a lázadók elvileg 8 évesek. Ezt nem akartam elhinni. Vigyünk be 5 darab 8 évest akik egyedül élnek? Milyen veszélyt jelenthetnek ezek Estermont Argue-ra? Itt jöttem rá...eddig csak véletlenszerűen vittünk be embereket, akik talán soha többé nem tértek haza. De a parancs az parancs. Életemben először rossz száj ízzel teljesítettem azt.
-Na mozgás gyerekek!-
Förmedtem rájuk, pedig a haragomnak nem irányukba kellett volna megnyílvánulnia. Legalább hatott és szó nélkül követtek minket. Aznap este megkerestem a felettesem, hogy azonnali áthelyezésemet kérvényezzem. Szóhoz se jutottam a beszélgetésben, végig csak dícsérte milyen tiszta az eddigi pályafutásom előléptetést érdemelnék. Mondta meg is fogja beszélni majd az ezredes úrral milyen posztot kéne betöltenem. Betelt a pohár. Este csomagoltam és elhagytam a laktanyát. Először haza mentem, elmondani anyámnak mit tettem. Évek óta most először jártam volna otthon. A probléma azzal volt, hogy egy kis rendőr csapat volt a háznál és kint az éjszaka sötétjében vallatták anyát és Elenát. És akkor az egyik tiszt túl messzire ment. Elkezdte fogdosni őket. Nem bírtam magammal oda léptem és hidegvérrel fejbe lőttem a tisztet. Mire észbe kapott volna a mellette álló már a torkába vágtam az öklöm. Az utolsó tiszt a földre vetette magát.
-Könyörgöm...nnneee..ne...te-te-tegye ezt velem. Családom van!-
Ennél szerencsétlenebb fazont még nem láttam addig. Nem érdekelt az Ő fején is át küldtem egy golyót. Anyáék teljesen sokkban voltak. Nem akarták elhinni. Én se szeretném elhinni, ha tehetném. Ezután gyorsan össze pakoltattam velük és elvezettem őket az alsóvárosba. Elrejtettem őket abba a házba ahonnan ma a kis gyerekeket hoztuk ki, ott biztos nem fognak kutatni. Egy ideig. Az alsóvárosban eltöltött következő napjaim azzal teltek, hogy ismeretségeket szerzek és kerülöm a rendőri csapatokat. Elena az egyik nap meglepett engem egy kis szerkezettel. Állítólag a mesterével össze raktak egy arcra rakható látcsövet, ami segítene nekem kiszúrni a rendőröket messzebbről. Nem hittem volna, hogy akkor látom utoljára őket. Másnap elfogták Anyát, Apát és Elenát is. Nyílvánosan kivégezték őket. Példát akartak statuálni velük. Összetörtem lelkileg, kerestem az élet értelmét. Egyik "jobb" napomon talált meg valami David Andersen fazon. Azt mondta ha csatlakozom az ellenállásukhoz akkor bosszút állhatok a családomért. Nekem ennyi elég volt. Csatlakoztam, úgyse volt már senki a régi életemből akinek hiányoznék. Azóta eltelt egy év. Már nem csak búskomoran tudok hümmögni és parancsokat követni. Végre kezdek újra a régi önmagam lenni. És találtam az életemnek egy célt.
Megölni Estermont Argue-t.

Felszerelés:
Arcán látható nagyító készülék
Katonai pisztoly

Balkezes bőrkesztyű
Újszerű nyakkendő
Pisztoly oldaltok
(Csak ennyi jutott eszembe)