John D. Shepard

Név: John Daemon Shepard
Faj: Ember
Kor: 22
Nem: Férfi
Magasság: 181 cm
Súly: 80 kg
Vallás: Ateista
Születési hely: Kili


Külseje: Atletikus test felépítés, rövidre nyírt haj, (mindig) borostás arc, kékeszöld szem,

Jellem: Önfejű, nem képes elviselni ha az emberek double standarddal élnek (szóval amit Ő másoktól elvár azt Ő nem teljesíti), hirtelen haragú, kíváncsi természetű, szorgalmas (ha érdekli az adott dolog).

Született Kili bolygóján, egy katonai családba. Apja Daemon Shepard és anyja Lelianne Shepard egyetlen gyermekeként. Kis Johnny normális gyerek kort tudhat maga mögött. Legtöbb barátjával egy óvodába járt és legtöbben ugyanabba az iskolába is kerültek. Otthon persze katonás fegyelem uralkodott és mindent mindig precízen és időre pontosan kellett elvégezni, ezek a “pozitív” dolgok ami rá ragadt a családtól.

Nyári szünet utolsó napjai

Széles mosoly terült el a fiú arcán. Milyen rég is volt, hogy úgy tettem ahogy apám kért...A busz zötykölődése kezdett csillapodni ami csak egy valamit jelenthetett.
Hangosbemondó:”Marse Parson katonai középiskola, Marse Parson katonai középiskola.”
Vállamra csaptam a kis táskámat és elindultam a fő kapu felé. Ez az iskola soha se fog változni. Első évesek futják a büntető köreiket az iskola épülete körül, végzősök a lelátón kötik a fogadásokat, hogy melyik elsős fog először okádni.
Fő kapuhoz közelebb érve látom Derrick már megint alszik.
John:”SZÉP NAPOT DERRICK ŐRVEZETŐ!” kiáltok rá.
Derrick:”Az istenit Johhny...hányszor mondtam már Neked hogy nem kell fél méterről rám üvölteni. Na mutasd azt a nyavalyás kártyát hadd engedjelek be.”
Át is nyújtottam a kért iratokat hisz már amióta leszálltam a buszról ezeket kerestem a zsebemben.
Derrick:”Hm...szóval ettől a tanévtől végzősök vagyunk mi? És gondolom Te is könnyű gyalogos leszel mint ezeknek a fiúknak a nagyobb része mi?”
John:”Öreg barátom...tudod Te is nagyon jól, hogy az amit itt tanítanak arról miként legyünk gyalogosok egy éles harcban semmit se ér. Egy hadseregnek mindig kell légi támogatás mert akié az égi uralom az jobb esélyekkel indul a földön is. Nem azt mondom, hogy nem ér abszolút semmit a gyalogság csak azt hogy az ég és az űr jobban vonz mint a sár.”
Derrick:”Jól van...bemehetsz szobádat tudod hol van.”
John:”További szép napot Őrvezető úr!” mondom mosolyogva és indulok a szobámhoz. Az iskola épülete mögött található maga a barakk rész ahol 4 fős szobákba osztottak be mindenkit. Szoba társaim Arek, Justin és David. Areket ismerve már rég itt van és vagy az edző teremben vagy éppen fut. A másik két idióta esélyesebb hogy a lelátón ül és jót röhögnek a zöldeken. Ahogy lépdelek fel a lépcsőn egyszer csak meghallok valakit.
Halk női hang:“241...241...241…hol a fenébe lehet az a rohadt szoba?”
Különös...ilyenkor senki se szokott itt tartózkodni. Az újoncoknak eligazítás a nagy teremben, a többi diáknak meg még 2 napja van megérkezni.
Kíváncsiságomból adódóan elindultam a hang fele, na meg azért mert az én szobám arra van a 212-es. Folyosóra belépve egy nálam egy fejjel kisebb kiengedett hajó nőt látok pont a szobánk előtt. Különös...na mindegy biztos csak eltévedt, de nekem kell az egyenruhám abból a szobából.
John:”Khm...tudok segíteni?”
A leányzó sikkantva felugrott és tökéletes vigyázz állásban felém fordult.
Amira:”Amira Lawrence, újonc a Marse Parson iskolában, uram!”
Sokan mondták, hogy megtudom lepni az embereket de ennyire….ennyire megijeszteni valakit? Bőr kabátban és farmerben vagyok, táska átvetve a vállamon...komolyan úgy nézhetek ki mint egy itt tanító tanár? Lehet megint a borosta miatt.
John:”Nyugalom, John D. Shepard vagyok, barátaimnak Jhonny végzős diák és pont annak a szobának a lakója ami előtt megállt Kisasszony.”
Amira:”Oh ne haragudj...csak annyira ideges vagyok már. 30 rohadt perce keresem a szobámat de még mindig nem találom.”
John:”A 241-es: második emelet, negyedik folyosó, első ajtó. Ennyire egyszerű a kódolása. Ez a szoba itt második emelet, első folyosó, második ajtó azaz 212-es.”
Amira:”Köszönöm!” vágta rá vidáman a számomra ismeretlen kis vörös és rohant gyorsan a saját szobája felé. Na mindegy, belépve a szobába látom tévedtem. Még csak Arek van itt és Ő is a szobában van...és alszik? Meglepő aludni is látni ezt a barmot.

Következő két hétben semmi izgalmas nem volt. Többiek is megérkeztek, hivatalosan elkezdtük a tanévet és eszembe juttatták hogy közeleg az a csodálatos bál amivel eddig soha se foglalkoztam csak mint végzős egyedül nem kéne mennem. Basszus mégis...mégis kit hívjak el? Jenny még mindig haragszik, hogy nem mentem el vele anno arra a dög unalmas páncélos kiállításra, Sarah, Laura, Emmy nem köszön rám azóta amióta szét mentek Daviddel...David baszki miért mentél át a fél sulin? Arek jó eséllyel elhívja végre Cintiát….hiába próbáljuk rávenni mind2-t évek óta hogy menjek el együtt valahova. Justin….Justin szokásosan ellógja…
Mindegy van még nagyjából 2 hetem mert persze akit elhívunk azzal táncolni is kell amit bezzeg be kell tanulni….hm...a tükörbe nézve nem is tűnök olyan sokkosnak és kiakadtnak mint eddig hittem, a szakállam is kinőtt már pedig reggel borotválkoztam. Na mindegy van még 45 perc az ebéd szünetből menjünk le a kantinba. Teli gyomorral jobban megy a gondolkodás. Ja igen...az iskola jobbik része: 2 órás ebéd szünet, jól felszerelt kantinnal és egy jó szakáccsal ellátva. Szeretek ilyenkor lemenni az ebédlőbe mert ilyenkor már vagy végeztek az emberek az ebéddel vagy már kikérték azt. Bunyós Joe előtt (a szakács) egy ismerős alak állt.
Amira:”Rántott sajt...vagy kijevi húsgolyók?”
John:”Rántott sajt mellé finomabb a köret, nem igaz Joe?”
Joe:”Dehogynem Pici Johnny!!” Még mindig meglep milyen széles mosoly tud kiülni egy ember arcára...nem meglepő már 19 éve ismer engem. Ő az egyetlen aki hívhat Pici Johnnynak...az egyetlen.
Amira:”Pici...Johnny….” ééééééés nem bírta kifakadt elkezdett sírva nevetni.
John:”Joe Neki jó lesz a kijevi diétás körettel és szódavízzel.”
Joe:”Okidoki Johnny!”
Ezzel Joe egy jól megrakott tányért helyezett a tálcára és lökte elém majd egy elég gyéren pakolt tányért rakott Amira elé.
Amirán látszott a döbbenet, a sokk, a félelem….igen néha ezeket is jó látni egy csini pofin.
John:”Gyere megmutatom hol a legjobb asztal a kantinban.”
Hebegve habogva követett engem a helyemre. A helyem...fura ezt így gondolni de amióta ide járok csak én és baráti köröm eszik ezen a helyen. Télen a legmelegebb nyáron, mint most, a leghűsebb az egész kantinban.
John:”Figyu...bocs hogy megszívattalak a kajával csak Joe egész kicsi korom óta ismer engem. Nem bírom ha Johnnynak hívnak és azt se nagyon ha emellé kis cuki jelzőket raknak mint pl: Kicsi, Pici.”
Amira:”De...de...az ebédem...ezek után a minimum, hogy elszórakoztatsz a szünet hátralevő idejéből, mert utána valami dög unalmas előadást kell végig hallgatnunk a Sangurn-i nehézpáncélosokról...”
John *előadót parodizálva*:”A Sangurn-i nehézpáncélos ezred, Sangurn katonai haderejének a gerincoszlopa és mint ahogy a neve is mondja Nehézpáncélosokkal teli ezred…*vissza térve normális hangjához* Na igen a teljesen fölösleges maszlag egy könnyű gyalogsági iskolában.”
A szünet hátralévő része ebben a kellemes társalgással telt, rég volt már egy ilyen jó beszélgető partnerem. Amíg Ő előadásra ment én lőgyakorlatra. Az ember azt hinné katonai suliban végzősnek lenni nehéz pedig annyira nem. Van matek, fizika, anatómia, lőgyakorlat, hadászat és testnevelés. Ezen kívül felvehető óra: kémia, biológia, földrajz, csillagászat. Persze az egyetlen amit felvettem az a repülésről szóló előadás sorozat volt. Rajtam kívül még 4-5 senior volt ott az előadásokon, hisz ez itt a gyalogsági suli...Az előadás sorozat végén kipróbálhattunk egy vadászgép szimulátort. A gépben...teljesen más érzés...sokkal jobb mint a sárban kúszni mászni. Szabadság, sebesség és pusztítás...ezt hozza egy vadászgép. Akkor döntöttem el, hogy én bizony a Hadiflotta akadémiájára fogok jelentkezni, de apámnak még nem szóltam. Nehéz elmondani az öregnek hogy az egyetlen fia nem követné az évszázados családi hagyományt és menne gyalogosnak...ez a jövő problémája lesz jelenleg van előttem 4 célpont a kezemben pedig egy pisztoly.
Őrmester:”KEZDHETI KADÉT!!!”
Mély lélegzet. *BAMM-BAMM-BAMM-BAMM*
Őrmester:”8 másodperc 4 célpont 15 méteres távon. Van még hova fejlődni. Következő pálya. 6 célpont városi terep 5-25 méteres távon, vannak civilek.”
Koncentrálj John...koncentrálj...még nem vizsgázol az csak jövőhéten van. Felugrottak a célpontok és lőttem. Most láttam a különbséget a civil és terrorista között a bagett és a kézifegyver között.
Őrmester:”6 célpont, 9 másodperc városi terepen. Javított az évfolyam átlagon Shepard. Évfolyam másodikja lett ezzel.”
HOGY MI LETTEM? Az évfolyam legjobb lövésze Arek. Városi terep 5-100 méteres távig, célpontok száma 25, civilekkel és szövetségesekkel teli. 30 másodperc. A pont számokat célpont, civilek és szövetségesek száma határozza meg. Egy manus 5 pont ha harc képtelenné teszed és 10 ha fejbe lövöd. Öreg nénit megmenteni manustól: +5 pont. Társad felmenteni ellenséges tűz alól: +10 pont. 1 célpontra 1,5 másodperc van 15 méteres távon. 100 méteresen 3-5 másodperc. Persze a pontokhoz még hozzáadódik milyen fegyverrel teszed azt. Oldalfegyver, rohampuska vagy mesterlövész. Arek 20 fejlövést adott le rohampuskával, olyanokra akik túszokat tartottak fogva.
Lőgyakorlat után mindig van egy kis levezető testedzés, ami ma se maradt el miért tette volna? Legalább megúsztuk 3 körrel a barakkok körül.
Vacsora után mindenki ott volt a szobában...ami szokatlan volt.
John:”Na jó srácok...mit akartok közölni? David megint szakított? Justin elhagyta a zokniját? Vagy Arek még mindig nem meri elhívni Cintiát?”
Arek:”Tudod John. Most az egyszer megpróbálhatnád elhinni hogy rajtad kell segíteni.”
John:”Mi? Mégis miért kéne segíteni rajtam?”
David:”John...az a lány tudod...kis vörös és Veled kajált ma. Wes mesélte, hogy az egész előadás alatt mosolygott...a Sangurn-i nehézpáncélos előadás alatt mosolygott...és nem aludt. Ő az első akiről ezt halljuk pedig már negyedik évünket kezdjük itt és a bátyáim se mesélt ilyen esetről.”
Ja igen David a családja legkisebb tagja van két bátyja mindig elfelejtem a nevüket. Az egyik százados a másik pedig főtörzsőrmester.
David:”Azt mondta Wes-nek, hogy nem tudott nem röhögni mert az ebéd szünetben túl jól parodizáltad a százados urat…”
John:”És akkor mi van?”
Ezzel a lendülettel lehuppantam végre az ágyamba. Rám fért a fekvés a mai nap után.
Justin aki eddig csöndben ült az asztal mellett felpattant és oda lépett mellém.
Justin:”És akkor mi van??? Hogy vagy ilyen vak az istenit? Vágod hogy Ő az egyetlen ebben az iskolába rajtunk kívül aki nem jelentene fel Téged azonnal? Oké nem vagy osztályelső semmiben, de pont elég jó vagy mindenben ahhoz, hogy mindenkit zavarjon a jelenléted. Mindenhez értesz egy keveset, legyen szó hadászati taktikáról, fegyver karbantartásról, lővészetről de még a tesi órákon is jó vagy.”
Justin elkövetett egy hibát...felrángatott az ágyról a kiosztása alatt.
John:”Justin...most azonnal engedd el a pólóm. Ne keljen még egyszer kérnem…”
Ugye mindezt olyan halkan mondtam direkt, hogy senki se beszélhessen ha hallani akarják. Justin rögtön el is engedett és kirobogott a szobából. Pólómat megigazítva rá néztem a maradék két szoba társamra.
John:”Nos...Justin mindig is így gondolkodott? Mindig azt hitte jobb vagyok nála?”
Arek&David:”Ühüm.”
John:”Nem meséltem még Neki apámról?”
David:”Nem, apádról még csak én tudok, szomszéd.”
Tudjátok van valami fura abban amikor David baromkodik és el kezd nagyon grimaszolni a poén kedvéért. Egyszerre zavaró és vicces. Egyébként igen David az a gyerek akivel óvóda óta ismerjük egymást.
John:”Az öreg 10 éves korom óta képzett katonának. Négy év előnyben vagyok hozzátok képest és én kurvára nem is akartam katona lenni, de baszki Areknek olyan életösztöne van a fegyver mögött, hogy én már félek tőle. David Te meg egy tökéletes szakaszvezető lennél mert bárkit megtudsz nyerni magadnak, ha megszólalsz. De Justin...Justin szó nélkül képes elérni, hogy kövessük a tervét. Emlékeztek tavaly évvégi terep vizsgára?”
Arek:”Hogy felejthetnénk el? Justin helyre rakta még Davidet is.”
David:”Jól van na tudjátok jól nem vagyok a legjobb az erdős terepen álcázásból.”
John:”Uhum. De akkor ott Justin nem csak minket nyert meg érvelés nélkül, hanem még a másik szakasz is követte Őt. Basszus pedig Ők végzősök voltak.”
David:”Majd lenyugszik...akkor majd beszélek vele. Te meg hívd el bálozni a leányzót.”
John:”Jól van jól van...meg lesz.” - mondtam habár magam se hittem, hogy megfogom csinálni. Zuhany után ágyba borultam és elaludtam, bárhol bármikor bármilyen állapotban képes vagyok aludni.

A következő egy héten mint a néma zombi tettem a dolgokat. Matek, fizika, hadászat, fizika, lőgyakorlat. Sehol egy vicces megszólalásom sehol semmi élet jelet nem mutattam azon kívül, hogy mozogtam.

Szokásomtól eltérően elsőként érkeztem az ebédlőbe, mint minden kilencedik hónap tizennyolcadik napján. Anyám halálának hetedik évfordulója volt ez, az egész iskolában csak David tud róla és hála Neki az elmúlt négy évben ilyenkor senki se került az orvosiba vagy esetleg lettem felfüggesztve rosszabb esetben kicsapva. Jó persze Joe is tudott róla ilyenkor mindig egy picivel több sült krumplit kapok, plusz a vicceit is hanyagolta. Ott ültem magányomban a hátam mögött a radiátor velem szemben a kantin bejárata. Akkor lépett be az akivel ma semmiképpen sem akartam beszélgetni, Amira Lawrence évfolyam első újonc ilyen rövid idő alatt. Oh még nem említettem, de minden évfolyam rang listája tantárgyakra bontva elérhető a főbejárat utáni csarnokban lévő tábláknál. Végzősöknél vicces a lista.
Lövészet:
Arek Rowan 345 pont
John D. Shepard 100 pont
Maren Orta 97 pont
Hadászat:
Justin Baker 88%
David Bowen 85%
John D. Shepard 82%
És így ennyi listán vagyok én. A matekról ne beszéljünk, a fizika meg unalmas. Testnevelésből nincs ranglista mivel ha valaki nem tudja teljesíteni a feladatot az egész osztály szív a büntetéssel, ezáltal építik ki a bajtársiasságot az iskolában.
Amira:”....John? Itt vagy? Úgy agyilag is?”
Ja...aham eddig nem vettem észre, hogy az asztalhoz ért. Az órából nincsen még öt perc egyébként?
John:”Persze persze….csak gondolkodtam, miként mondjam el apámnak nem követem a családi hagyományokat. Év végén vadász pilóta akadémiára tervezek menni az öregem meg a Marse Parson egyetemen akar látni. “Tanulj jól és őrmesterként végzed el mindazt amit már úgyis megtanítottam Neked”, de baszki én kurvára nem őrmester akarok lenni. Én pilóta akarok lenni és az is leszek.”
Amira eléggé meglepett arcot vágott. Nem csoda hisz azt se tudom miről beszélt az elmúlt 3 percben és random kifakadtam már megint egy tök idegen embernek a privát életemről.
Amira:”John...David elmondta, miért kerülöd az embereket az iskola első hetében mindig.”
Grimaszoltam erre egyet és felvettem azt a tekintetet amitől eddig mindenki megfutamodott, még az őrmesterek is békén hagytak ha ezzel néztem rájuk. ((Et tu mi file David?))
Amira:”Sajnálom...a családod...ami apádat illeti Őt is sajnálom. Van egy ilyen remek fia, aki lusta és még is lehetne évfolyam második, ha matek és fizika dolgozatok alatt nem aludna, vagy foglalkozna mással.”
John:”NE! Ne akard Te is megmondani nekem. Milyen jó vagy, milyen király vagy mennyi mindent tudsz pedig semmit se teszel érte. APÁM 10 ÉVES KOROM ÓTA KATONAI KIKÉPZÉS ALÁ HELYEZETT OTTHON!!! HA NEM TUDTAM IDŐBEN VÉGIGMENNI AZ AKADÁLY PÁLYÁN NEM VOLT VACSORA! ÉS EZ NEM VOLT ELÉG! ANNYIRA KI STRESSZELTE ANYÁMAT, HOGY SZÍVINFARKTUST KAPOTT EGY VITÁJUK KÖZBEN!”
Üvöltöttem és sírtam. Elegem van, nem akarom még egyszer meghallani milyen jó vagyok tanulás nélkül. Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem….Csak zokogtam az ebédem felett, még csak hozzá se nyúltam.
Amira:”Nem tudtam...de akkor inkább át ülök másik asztalhoz Dave-nek igaza volt. Magányra van szükséged.”
Amira fogta a tálcáját és már hátra is tolta a székét.
John *suttogó hanggal*:”Kérlek...ne menj…”
Elég fura volt kimondani, még furcsább volt látni miként ült vissza Amira. Belenéztem a szemébe és megértést láttam. Nem sajnálatot, nem szánalmat….együttérző megértést. Így töltöttük az egész ebédet csendben egymással szemben.
Órák után felmentem a szobába és ledőltem aludni. Az éjszaka közepén kopogásra keltem. Felkapcsoltam a villanyt és láttam, egyedül vagyok a szobában. Hol a fenében lehetnek a többiek?
Mindegy odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam. A mai nap tele van meglepetésekkel. Az ajtó előtt ott állt Wes, Cintia, Amira és a három barom akiket a barátaimnak hívok.
John:”Mi a faszt kerestek itt? Nem ma van az a csodálatos gólya party ahova mindenki meg van hívva?”
Justin:”De Te vadbarom, ezért nem fognak beszólni a lányok miatt a szobábankban. Egyébként is boldog születés napot gyökér.”
Ránéztem az asztalon lévő órára. Éjfél elmúlt. Szülinapom van. Megint...éljen. Többiek meg se várva felócsudásom beléptek a szobába. A srácok gyorsan középre rakták az asztalt elővettek 2-3 széket, papírtányérokat, kést, villát, poharakat és a 3 éve éjjeli szekrényünkbe rejtett likőröket is.
David:”Mielőtt megszólalsz nem a mi ötletünk volt. Meg amúgy is azt mondtad nem iszol egyedül csak társaságban. Ennél jobb társaságod nem lehet.”
Arek:”Jap...milyen rég is voltál 3 embernél többel körülvéve?”
Lehuppanva ágyamra válaszolok:”Évnyitón.”
Wes keményen a vállamba csap:”Te idióta. Nagyobb baráti társaságban mikor voltál.”
John:”Au...Te mióta tudsz ilyen keményet ütni? Tavalyi évvégén még majdnem megbuktál az állóképesség teszten.”
Na ezt nem kellett volna...ezt nem kellett volna. Wes olyan tűzokádó tekintete elhitette velem, életem utolsó perceit élem. Szerencsére lehiggadt és odabújt Davidhez, de a tekintete nem változott. Arek és Cintia nevetgélve beszélgettek, ami különös volt. Eddig egymásra se mertek nézni. Justin szenvedett azzal a tortával. Nem hiszem el. 19 éves lesz 1 hónap múlva és nem tud kinyitni egy dobozt. Régóta most először voltam ilyen jól az év ezen szakaszában.
John:”Skacok...egyébként kinek az ötlete volt? Mármint a szülinapom megünneplése továbbá azon likőrök előszedése?”
Wes:”Nem fogod elhinni kőagy, de Amira volt olyan cuki. Mindannyiunkat megkeresett és addig nyüstölt mindenkit amíg bele nem egyeztek. Azelőtt pedig a szerelmes galambokat zaklatta. Igen Amira mindenkinek az életébe hozzott valami újat. Justint is Ő nyugtatta le a múlt heti incidensetek után.”
Na...na ez volt igazán meglepő. Amira, az újoncok kis csillaga ennyire törődne az iskola leglustább srácával?
Amira:”Nos Pici Johnny. Itt volt ennek is az ideje. Végre láthatom milyen amikor Te vágsz meglepett arcot. És most sokkosat. Ha folytatod Pici Johnnynak foglak hívni a nap végéig. És most a félelem.”
Nem hiszem el...ez a lány...ez most bosszút állt az ebédjéért? Lehiggadtam. Máris jobb.
John:”Justinka nyisd már ki végre azt a rohadt dobozt a vendégeink éhesek!”
Justin haragosan megfordult és a szemembe nézett. Neki még nincs jó kedve.
Justin:”Mond ki még egyszer….”
John:”Még egyszer...na most hogy boldog vagy menj arrébb majd én felbontom.”
Senki se bírta röhögés nélkül, mindenki felkacagott. Így telt az utolsó szülinapom az akadémián. Az este folyamán még elhívtam Amirát a bálra. Ki gondolta volna szívesen eljött velem.

A ballagás napján megint összegyűlt kis baráti társaságunk, csak most a 241-es szobában, és alkohol nélkül. Egyedül Amira ült szomorúan egy széken, míg a többiek örültek, hogy felvették őket oda ahova jelentkeztek. Engem is felvettek a kili vadász pilóta képzőbe, 1 hónap múlva kell jelentkeznem az új iskolában. Ezek a kiliek nem tökölnek azzal, hogy most fejeztem be az alap képzést. Odahúztam egy széket Amira mellé.
John:”Mi baj drága?”
Amira elég zaklatottan festett ezért is választottam ezt a kedves hangnemet.
Amira:”Tudod jól...minden barátom most ballag. Még Te is most ballagsz. 1 hónap múlva jelentkezned kell a Lowearent támaszponton kiképzésre, 3 év múlva pedig már be is leszel osztva egy ezredbe. Én akkor még csak befejezem az alap kiképzést és ki tudja hová kerülök.”
Az elmúlt hónapokban rá kellett jönnöm több közös dolog van bennem és Amirában mint elsőre feltűnt.
John:”Tudod, cuki pofa vagy, könnyen ismerkedsz emberekkel. De még mindig tartozom ott az első ebédedért valamivel nem?”
Amira *suttogva*:”Csak annyit kérek, hogy várj rám…”
Nem kellett több eleve jó kedvem is volt. Odaléptem mellé és magamhoz öleltem.
John *suttogva*:”Ameddig kell várok Rád Te idióta…”
Wes:”Khm...kis gerlék...nem akarok zavarni….de Amira elfelejtettél valamit nem? Davenek és Johnnak 15 perc múlva megy a buszuk vissza a városukba a következő meg csak holnap jön szóval tempó tempó.”
Amira zavarában elpirulva hátra ugrik:”Ja igen..persze...köszi az emlékeztetőt Wes.” Elkezdett valamit kutatni keresni a szobában. Milyen formás teste is lett ez alatt az egy év alatt...Majd előkapott egy kis dobozt szépen becsomagolva és felém nyújtotta.
Amira:”Ezt Neked raktuk össze, ha már szülinapodra semmi ajándékot nem kaptál…”
Kíváncsi lettem.
John:”Köszönöm…” elvettem a kis dobozt és kicsomagoltam. Első ránézésre egy napszemüvegre hasonlító cucc volt benne, de közelebbről megnézve nagyon hasonlított a profi pilóták vizorához.
John:”Emmeg mi?”
Arek:”Tudod John, az ötlet Cintiától jött, de Amira volt képes összerakni...igazi kis műszaki zseni. A mesterlövészek kapnak egy vizort ami, hőlátás, füstszűrés, távolság nagyítására szolgál. A profi pilóták pedig olyan vizort kapnak ami segít Nekik a csata hevében navigálni. A drágalátos évfolyam első bakánk képest volt a kettőt ötvözni. Nem egy csúcsminőség, de ha fegyverrel célzol ez segít felnagyítani a célpontot, míg ha repülsz akkor a navigációs adatok lesznek a szemed előtt és nem kell lenézned folyton a műszerfalra vagy megérzésből repülnöd.”
Amióta Amira az életembe belépett csak meglepetéseket okozott.
John:”Amira...Te idióta barom állat.”
Amira:”Most...most mit tettem?”
Justin:”Igen John már megint mit tett?”
John:”Ha ilyen tech zseni vagy miért egy gyalogsági képzőben szívod a fogad?”
Amira:”Érdekesebbek itt az emberek mint a technikumokban.”
És megint képes volt megcsinálni, de rohannunk kellett. Még fel kellett szedni a felszerelésünk és kirohanni a suli kapujához.
John:”Amira majd még vissza jövök, mert valakinek repülés történeti előadást is kell tartania + kreditekért.” Gyorsan megöleltem és nyomtam egy puszit a homlokára. Arekkel lepacsiztam, a többiek felé egy laza intésre volt időm futottam a holmimért, David pedig tartotta velem a tempót.

Ballagás után, otthon
2,5 éve jártam utoljára itthon….semmi se változott. Davidtől most búcsúztam el, Ő már bement a szüleihez. Nem volt rajta ekkora nyomás....nekem most be kell mennem és beszélnem apámmal miért lettem pilóta.
Most vagy soha nagyfiú…
Ezzel be is léptem az ajtón. Hangokat hallottam a konyha felől. Apám beszélgetett valakivel. Leraktam az ajtóba a táskát és oda indultam. Az asztalnál katonai egyenruhát viselő, váll lapja alapján főhadnagy a gyalogságtól.
John:”Haza jöttem apám, üdvözletem Főhadnagy úr John D. Shepard kadét.” és ezzel kezet is nyújtottam a főhadnagynak.
Saren:”Áh...fiatal úr. Saren Axen Főhadnagy, de hívjon csak Sarennek. Édesapja régi barátja vagyok.” kéz fogása erős volt, ha akarta volna el is törhette volna 1-2 csontom.
Apám:”Fiam...Sarennel épp arról beszélgettünk, hogy elkeverhették a jelentkezési leveled mert nem érkezett meg az akadémiára. De se baj megbeszéltük már, hogy soron kívül felvesznek Téged.”
John:”Nem keverték el a levelet apa…”
Apám:”Mit mondtál?”
John:”Nem keverték el a levelet apa...nem jelentkeztem hozzájuk, mert pilóta leszek. A gyalogság a Te, nagyapa, dédnagypapa álma volt nem az enyém.”
Apán látszott, nagyon meglepte amit mondtam. Először nem jutott szóhoz majd később már vörös volt a feje haragtól.
Apám:”Takarodj….takarodj ki ebből a házból mert mostantól kezdve nekem nem vagy a fiam!”
John:”Ahogy óhatja Daemon Shepard főtörzs!” és ezzel vissza se néztem indultam a pilóta képző felé. Későbbiekben Saren Főhadnagy megpróbált megkeresni, mint magán személy és mint Főhadnagy is, de egyikre se adtak Neki engedélyt mivel nem volt se család tagom továbbá nem a légi erőhöz tartozott.
A pilóta képzés 3 évre volt bontva: első évben csak szimuláció, második évben gyakorló vadászokkal való repülés, harmadik évben a Typhoonokkal gyakorlatoztunk. Benjamin Fieldel osztály elsőként végzett 3 éven át….a beképzelt takony pedig csak beseggelte a nagy könyvet és az alapján csinált mindent. A kiképzés után a 13. kili vadász ezredhez lettem beosztva, amelyet a napeki bázishoz rendeltek ki.
Amikor megérkeztem a napeki bázishoz, szolgálatra jelentkeztem az ellátmányos őrmesternél.
John:”John D. Shepard vadász pilóta, szolgálatra jelentkezem uram!”
Ellátmányos:”Nagyszerű pilóta, a cumóját vigye a 243-asba az lesz a maga szobája. Osztozni fog, szóval ne panaszkodjon. Holnap 0800-kor jelentkezzen Emilia Lockheart őrmesternél szolgálatra. Leléphet.”
Szerencsére a szobát gyorsan megtaláltam. Kopogtam hisz mondták, lesz szoba társam.
“Nyitva!”
Az ismerős hang egy pillanatra majdnem ledöntött a lábamról. Hirtelen kinyitottam az ajtót és ott állt. Ott állt az az idióta vadbarom akivel elkezdődött minden.
John:”Amira?”
Amira:”Igen Pici Johnny?”
Nem bírtam magammal oda rohantam és magamhoz öleltem. Így álltunk szótlanul én érzékeim szerint akár órákig is. Végül én törtem meg a csendet.
John:”Hogy kerültél ide? Te nem gyalogsági ezredbe lettél besorolva.”
Amira:”Lettem volna ha Saren Axen Főhadnagy úr nem dönt úgy, hogy értékesebb lehetek a seregnek mint műszaki munkás. Látta a vizorod tervrajzát és látta 4K1-sét is.”
John:”4K1?? Az meg mi?”
Ekkor gurult felém az asztalon egy kis droid, ami vidáman csipogott és integetett felém.
Amira:”4K1 vagy ahogy én hívom Aki. Ez a kis robotka az aki segít nekem a finomhangolásoknál és hozza nekem a műszereket.”
A nap hátra lévő részét együtt töltöttük mert Amira már végzett, én pedig csak holnaptól vagyok aktív szolgálatban. Az az idióta Saren idáig elment azok után? Ki hitte volna…

Másnap Lockheart az eligazítóban várta az alá beosztott 11 embert. Alacsony, tömzsi nő szigorú tekintettel. Klasszikus tiszt.
Lockheart:"Nos mint tudják én leszek az új felettesük. Hamarosan beosztom magukat párosával. A feladatuk egyszerű. Szokjanak össze a párjukkal hogy ha kimegyünk akkor a lehető legjobb összhangban tudjanak működni. Világos? Remek. 15 perc múlva legkésőbb megkapják a párokat tartalmazó listát. Lelépni!"
Shepard meg is kapta a listát pedig még csak a 2 perc telt el.
"John D. Shepard --- Benjamin Fidel" állt az üzenetben. Ők ketten együtt végeztek az akadémián jó eséllyel ezért válogatták így össze. Másnapra beszéltek meg egy találkozót mert mindketten fáradtak voltak a mai napon elvégzett gyakorlatozás miatt.
A következő napon Ben és Shep az egész napot a szimulációs szobában töltötték, hogy össze szokjanak. Ben mindig a nagy könyv szerint szeretné teljesíteni a feladatot, míg John általában improvizálja a taktikákat. Egy egész hetes heves vitatkozás és ordítozás után végre megtalálták a közös hangot. Lockheart parancsot adott ki: aki a következő 2 hétben nem tudnak együtt dolgozni azonnal leszerelhetnek és mehetnek haza földet művelni.
A páros a legjobban működött együtt az osztagban, mint kiderült ha keverik kettejük módszereit akkor igen hatékonyan lehet felhasználni őket.
És akkor eljött az idő. Lockheart őrmester osztaga először repült éles bevetésre. A feladat egy navjel körül szétnézni kalóz aktivitást keresve, de ami a zöldfülű osztagra várt arra semmilyen kiképzés nem tud felkészíteni.
Kezdetben minden teljesen okésnak tűnt. Majd Amelin pilóta hangja szólalt meg a rádióban:"Ez meg mi a fene....új hajók a rad...*statikus zörej*"
És elszabadult a pokol. Kalóz fregattok és vadászok jelentek meg az űrtörmelék közül. Vártak ránk...tudták...gyengén felszerelt Typhoonjaink mit sem értek ellenük. Az első hullámmal rögtön 3 pilótát kilőttek. Megpróbált a kis csapat valami védelmi pozicíót felvenni és elmenekülni de volt oldal ahol kitörhettek volna. John és Ben a taktikáikat alkalmazva 4 vadászt tudtak leszedni és egy fregattot menekülőre kényszeríteni. A problémát az jelentette hogy hiába repültek ilyen jól a többiek nem töltöttek annyi időt szimulációban mint ők akár csak az iskola évei alatt. Egymás után robbantak fel az osztag tagjai és Shepard mindegyiküket megjegyezte. Név, kinézet...és haláluk előtti utolsó szavaikat. Lockheart Ben-ékre bízta, hogy nyissanak meg egy pontot ahol ki tudnak törni. Nehéz harc során, de a páros képes volt egy kis rést nyitni a kalóz gyűrűn így legalább 4-en megmenekülhettek a halálvesztőből.


Jelen:
2 évvel az első bevetés után a Typhoon vadászának oldalára már 21 ellenséges vadászt és 1 fregattot festhet fel. Kitüntetéssel és érdemrenddel még nem díjazták, de szóbeli dícséretet többször is kapott a feletteseitől harcban tanusított bátorságáért és képességeiért.