Zima
FRPG Guru
Posts: 591 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Jul 7, 2020 23:37:37 GMT 1
Nastya Merlin fején ül a fiú egyértelmű bosszúságára, mégsem tesz semmit, hogy elzavarja. Mindketten türelmetlenül várják, hogy elinduljatok.
Bájosak… nyugtázom, ahogy meglátom Merlinéket. Kicsit megfogyatkozott a társaság. Aten? Vajon felszerelésért ment, vagy nem akar részt venni a harcban?
Phoenix javaslatára elgondolkozok. Haza kellene ugranom… és valóban gyorsabb lenne sárkányon.
- Köszönöm, elfogadom az ajánlatod.
A férfi elindul a sárkányaihoz, mi követjük. Nastya átugrott a vállamra. Érzem, hogy kezd izgulni. Amint meglátjuk a két fajtársát kicsit hátrébb is húzódik. Szerencsére hamar megbizonyosodunk arról, hogy nem lesz velük gond. A vörös kissé izgágább, de annyi baj legyen vele. A kis közjáték és a bemutatkozásuk után Rhae észreveszi Nastyat. Közelebb hajol, amitől összerezzenek, de csak megszaglássza kis sárkányom. Aztán amit mond… Számat eltakarva kezdek kuncogni. Nastya nem igazán érti, mi történik körülötte. Nekem kell pár perc, hogy meg tudjak szólalni.
- Semmi baj! – mosolygok Phoenix-re, majd visszanézek a két sárkányra. – Örvendek a találkozásnak. Tiffany vagyok, a fiú Merlin, Ő pedig Nastya – mutatok a sárkányomra, aki „mosolyogva”, immár nyugodtan integet.
Phoenix megjegyzésére, hogy Blayon fogunk utazni biccentek, majd a sárkányhoz lépek.
- Köszönjük.
Próbálok mosolyogni, de itt már nem igazán megy. Izgulok és ez sajnos látszik rajtam. Svarton utaztam párszor, de az elég is volt ahhoz, hogy szerencsésnek érezzem magam, hogy törpe sárkányom van. Felszállok, Merlint, majd Nastyat is magam elé fogom.
- Kész vagyok… azt hiszem…
Elmondom a címet és már fel is szállunk. A levegőben nem szólok senkihez. Túlságosan lefoglal, hogy ne legyek rosszul, ne szédüljek le a lény hátáról. A házunk közelében egy nagyobb üres placcon landolunk a sárkányokkal. Reszketek. Ez továbbra sem nekem való… Igyekszem összeszedni magam. Phoenix elkísér, ami kissé zavarba ejt, de nem szólok semmit. A gazdag-negyedben lakom egy domboldalon. A villa bejáratán láthatja a M&R jelzést. A kapu kinyílik. Az őrök kissé értetlenül néznek rám.
- Asszonyom, a motorja? Ki a vendége?
- Majd elmegyek érte… Phoenix Fenrirr, sárkánymester.
Beengednek. Mindenki értetlenül néz ránk.
- Nincs dolgotok? – csattanok fel, amire visszafordulnak a feladatukhoz. – Layla!
Szolgálom megérkezik elém.
- Kérlek értesítsd az apám, hogy nem tudok ma bemenni amiatt, amit reggel említettem neki. És hogy nagyon sajnálom.
Biccent és elsiet. Sóhajtok.
- Erre.
A pince felé megyünk, ahol mindenféle eszközök, alkatrészek, ketyerék előfordulnak. A férfire nézek.
- Szerinted miket tudnánk innen felhasználni? Apám inkább feltaláló, de én is konyítok a szereléshez.
Figyelek rá, de közben elkezdem összepakolni azokat, amikre én gondolok. Főleg késeket, de a tervrajzok között is keresgélek. Tudom, hogy apámnak voltak kósza ötletei autóalkatrészekből összeállított kisebb tűzgyújtó eszközökről.
(OOC: még gondolkodok ezen az eszközön)
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 12, 2020 12:30:51 GMT 1
Tifani
Merlin sokkal lelkesebben fogadja a sárkány lovaglást nálad egy ponton még a kapaszkodást is szinte abba hagyja hogy élvezhesse a levegőt. Hátra is fordul hogy félig neked félig a kis sárkánynak megjegyezze.
-Látod így néznek ki az igazi sárkányok! Fogadok ők tűzet is tudnak fújni.
Phoenix
A város főlőt már furcsán viselkednek a sárkányok, de nem igazán veszed őket komolyan. Aztán ahogy végeztek a pakolással és kijöttök vészjósló dolgokat mondanak neked. Ezúttal úgy hogy csak te halld őket.
-Vér és tűz szaga van a levegőnek.
Már reggel van a nap is felkelt de a megérkező vihara felhők elrejtik a szemetek elől. Még nemhallotok mennydörgést és villámlás sincs, de valami szomorúság terjed a levegőben amit a szürke felhők és a feltámadó szél is erősítenek.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 15, 2020 13:14:54 GMT 1
#s://i~imgur~com/pg4R8fv~jpg - Én aztán nem haragszom rá! Nem is várom el, hogy első pillanatra megkedveljen, pláne, hogy az az első találkozás, hogy elcipelje a seggem haza. Gondolom, nekik sem a kedvenc elfoglaltságuk a fuvarozgatás, igaz? – kérdezem félig viccelődve. Viszont azonnal lehervad a mosolyom, mikor csak annyit mond, hogy kapaszkodjak.
- Biztosan elég csak… - mielőtt folytathatnám, már el is indulunk, bennem marad a szó. Végig üvöltök, mint a fába szorult féreg, amíg fel nem érünk. Ott egy kicsit még lehunyom a szemem, hogy megszokjam a magasságot. Nem fogok leesni, nem fogok leesni, nem fogok leesni... Mantrázom magamban. Szerencsére nem vagyok tériszonyos. De azért pár perc kell, hogy megszokjam és ne kapaszkodjak görcsösen. Majd megmerem tenni a lehetetlent és lenézek. Kitágul a szemem.
- AZANNYA! – kiáltok fel elismerően. Tényleg baromi szép. Egyszerre rettegek és felemel az érzés. Egy dologban biztos vagyok: még többször szeretném ezt érezni. Úgy gondolom, jobban kéne félnem, de nem úgy látom, hogy bántani akarnának. Persze, kicsit még ijesztő ez az egész, de több pozitívuma van, mint negatívuma.
- Ez gyönyörű! – szedem össze magam kicsit, ellazulok, amennyire tudok, bár kicsit még szédülök, több alkalom kell majd, hogy ténylegesen megszokjam. Ha lesz több alkalom. Szinte alig hallom meg a lány szavait, csak bólintok, persze azonnal realizálom, hogy ő nem lát engem. Mekkora barom vagyok...
- Oké! – kiáltok neki, majd hazanavigálom, amennyire tudom, figyelek a többiekre. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 16, 2020 14:19:45 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/726060542250451044/20200626_150511~png Swart a lehető legközelebb tesz le minket a helyhez ahol Gwen lakik. Mire leszállunk, a nap már teljesen fent van, habár a szomorú, szürke felhők teljesen eltakarják. Ahogy leszállok, van egy rossz mozdulatom és sajogni kezd a sebem, de néhány másodperc légzés gyakorlat után elmúlik.
-Induljunk akkor. Swart itt megvár minket.- Kicsit feltűnő a ruhám erre felé, de igyekszem nem törődni a megvető pillantásokkal. –Egyedül laksz itt?- Kérdem Gwent, nem volt túl barátságos velünk a kastélyban, de talán igaza van. A mesterek többet is tehetnének. Nem csak két-hárman kéne, hogy járjuk a suttyomban a negyedeket találomra keresgélve az árnyakat. A sárkányok félelmetesek, ha nem mutatjuk meg az embereknek, hogy őket is védhetik, miért várjuk el tőlük, hogy ne féljenek tőlük. – Felnézek. A keskeny utcákban az épületek nagyrészt eltakarják a kilátást, de a régi csillagvizsgáló tornya azért még ide látszik.
-Látod azt ott?- Kérdezem.- Van mellette egy árvaház, az az első emlékem. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 22, 2020 13:23:28 GMT 1
#s://i~imgur~com/pg4R8fv~jpg Leszállunk. Valahol örülök neki, valahol pedig visszakívánkozom az égbe. Habár a szédülésem a földet érés után csak erősödik, kell pár perc, mire újra össze tudom szedni magam. Anyám… Ez kemény volt. De hatalmas élmény, az biztos…
Lassan elindulunk. Nem tudom, társammal mi történt, de látom, hogy nem teljesen egészséges, hiszen neki is kell pár másodperc, hogy összeszedje magát. És egészen biztos vagyok benne, hogy nem a repülés miatt. Gondolataimból a kérdése ébreszt fel. Kissé gyanakodva sandítok oldalra, hogy ránézzek. Most kifaggat? Vagy mi van? Annyira nem szívesen osztok meg információkat magamról. Remélem, nem akar elkísérni hazáig. Valamivel el kéne küldeni… Vagy tényleg nem akar rosszat? Nem szabad megbízni senkiben, a többiek védelme miatt sem...
- Nem. A párommal. Illetve az öcsémmel, de ő már jó ideje nem tolta haza a képét. Félek, történt vele valami… Ennyi ideig nem szokott távol lenni… - zárom rövidre, de informatívra a dolgok.
Egy ideig megint némán haladunk egymás mellett. Aztán a lány mutat nekem valamit. Tényleg nem értem, mit akar tőlem. Most ismerkedni akar? Barátságosabb akar lenni? Felsóhajtok. Igazából most így hirtelen nem tudok mit mondani. Azért így belevágni a közepébe erős elsőre. Természetesen együtt érzek vele, de nem egyedül van ilyen helyzetben. És azért nem mondhatja, hogy most nincs jobb dolga, bár nem ismerem a történetét. Nem hinném, hogy örülne, ha sajnálkoznék a sorsán, nem olyan lánynak tűnt, aki erre vágyik. Így inkább csak visszakérdezek.
- Mi történt? – kérdezem, most tényleg ránézek először, mióta leszálltunk. Szememben azért részvét csillog, más nem árulkodik erről.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Aug 11, 2020 12:45:58 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/726060542250451044/20200626_150511~png -Nem voltak szüleim.- Mondom, mintha ez teljesen normális lenne. -Sosem tudtam meg, mi történt velük valójában. Nagyon kicsi voltam mikor az árvaházba kerültem, alig emlékszem anyáék arcárra. Az sem biztos hogy azok az emlékeim egyáltalán valódiak. A sárkány mester aki befogadott, pedig, nos, én hálás vagyok neki ne értsd félre, de elég flúgos volt. Flúgos, és szigorú. Persze nem szeretném hogy azt hidd ez panaszkodás, én szerettem a mestert aki felnevelt. És szerettem hercegnőként élni a házában, melyik lány ne szeretne. De nem felejtettem el, és soha nem is fogom milyen volt ott élni. Az óratorony mellet. 10 osztozni egy szobán, jóllakni a híg levessel, remélni hogy egyszer jobb lesz. Szóval megértem, hogy miért nem bízol bennünk, de valamiért mégis elfogadtad Weace meghívását. És akárhogy nézzük is most közös a célunk, megállítani az árnyakat, elkerülni hogy a vérontás tovább folytatódjon. Nem igaz? |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Aug 25, 2020 19:51:50 GMT 1
#s://i~imgur~com/pg4R8fv~jpg Csendben hallgatom a lányt. Nem terveztem megmondani, hogy azért jöttem hozzájuk, hogy többet kiderítsek róluk és nem azért, mert hú, de nagy reményeket fűztem volna hozzájuk. Habár most kicsit elgondolkodtam. Talán nem mindegyikük akkora seggfej, mint hittem. De azért még mindig óvatos vagyok velük kapcsolatban. Végül csak felsóhajtok.
- Igen, a célunk az közös – mondom, majd némán megyek még pár percig mellette, végül megérkezünk. Felé fordulok.
- Szeretnél bejönni vagy inkább megvárnál idekint, esetleg elintéznivalód van, amiről nem tudok? – kérdezem tőle nyugodtan. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 14, 2020 13:12:34 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/726060542250451044/20200626_150511~png -Felkísérlek, ha nem haragszol. Esetleg segítek összeszedni amit kell.- Ezután ha megengedi nekem, hogy kövessem, akkor követem őt a házba. A hátsó fal még éppen csak be van foltozva.
-Mi történt a fallal?- Kérdezem meglepődve. Körülnézek a lakásban, bár nem vezet semmilyen rossz szándék csak egyszerű megszokás.
-Szólj ha segíthetek valamiben.- mondom a lánynak. És ha kér valamit azt azonnal meg is teszem neki. Az előttünk álló események járnak a fejemben, amikor utoljára összefutottam az árnyakkal, csapdába csaltak és megpróbáltak felrobbantani, és utána az az árny, mintha gondolkodnának, pedig eddig azt feltételeztük, hogy csak eszetlen szörnyek. De ha engem csapdába csaltak, megtehetik ezt mindannyiunkkal is. Egy kicsit talán ki is ül az aggodalom az arcomra. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Sept 26, 2020 12:20:08 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Bevallom, annyira nem örülök, hogy fel akar jönni. Olyan kiszolgáltatottnak érzem így magam. Persze nem kéne elfelejtenem, hogy alapvetően nem vagyunk ellenségek, nem igaz? Erős bennem a késztetés, hogy azt mondjam neki, várjon meg, de milyen házigazda lennék akkor? Nem mellesleg vesztem a pontokat arra nézve, hogy kiszedjek belőlük valamit. Meg aztán… Elmondott valamit, ami fontos neki. Nem tudom, miért, de akkor ez csak jelent valamit. Talán nem kéne annyira gyanakvónak lennem állandóan… Sóhajtok fel.
- Gyere nyugodtan, bár nem hiszem, hogy túl sok mindennel tudok szolgálni… - mondom kissé zavarban, mert eszembe jut, hogy jelenleg nem fest valami jól a kecó. Na, mindegy… Lehetne rosszabb is. Belépünk a lakásba, ami nem éppen a rendezett formáját mutatja.
Ed ahogy meghallja az ajtót, megpróbál felülni, de visszazuhan.
- Shhh… Csak én vagyok… - mondom neki megnyugtató hangon. Az eddigi tárgyilagos, kissé kemény hangom megváltozik. Sokkal lágyabb és szeretet teljesebb lesz.
- Anna, ő itt a párom, Edmund. Ed, ő itt Anna, akivel most ismerkedtem meg. Elhozott, mert nincs sok időnk… - látom Ed-en, hogy magyarázatot vár, de egyelőre nem mondok többet.
Anna felé fordulok.
- Kérsz esetleg valamit? Nyugodtan foglalj helyet… - mondom neki, kizökkentve őt valószínűleg a nézelődésből. A friss falra nézek. Elég gyorsan ment…
- Nos, nem olyan rég megtámadott minket egy árny. Valószínűleg meghaltunk volna, ha az a sárkánymester nem segít nekünk. Tényleg hálásak vagyunk… - sóhajtok fel. – De ne aggódj, nincs már itt… - mondom neki mosolyogva.
Odasétálok Ed mellé, leülök a kanapé szélére, majd nyomok egy gyors csókot a szájára.
- Kérsz valamit? Szólok a többieknek, hogy jöjjenek át ide… - mondom.
- Miért? Nem maradsz itt? – kérdezi kissé csalódottan.
- Nem lehet… Dolgom van… De egyedül nem maradhatsz itt, mert fogalmam sincs, meddig leszek el. Nagy baj? – kérdezem aggódva. Visszafekszik, egy kicsit a plafont bámulja.
- Elég szar, hogy ilyen nyomorék lettem erre az időre… - mondja keserűen. Aztán rám néz, elmosolyodik. – Neked meg folyton valami dolgod van, igaz? – kérdezi heccelve. Csak a szememet forgatom.
- Ha nem lenne, unatkoznék… - mondom szarkasztikusan. Pár másodpercig csend van.
- Rendben, hívd át a többieket, de ígérd meg, ha hazajössz, két napig szigorúan kettesben leszünk és nem is tudom… Pihenünk? Szórakozunk? – nevet rám. Megsimogatja az arcom, majd egy csókot nyom a homlokomra. Én csak hálásan mosolygok és bólintok. – Na, ne várakoztasd meg a hölgyet! – mondja, majd visszadől a kanapéra.
Én Anna-ra nézek.
- Ha megkérhetlek, kicseréled a kötéseit, amíg én összepakolok és átöltözöm? – kérdezem tőle. – A cuccok a kanapé előtti asztalon vannak… Köszi! – mondom, majd besietek a hálóba. Átveszem a küldetéses ruhámat, felveszem mindkét kesztyűmet és a két pisztoly-késem is az övembe csúsztatom. Kezembe veszem a kommunikációs egységemet, majd visszasétálok a nappaliba, ahol remélhetőleg már végeztek a kötözéssel. Leguggolok Edmund feje mellett, majd bekapcsolom a szerkezetet.
- Rosanna? Simon? – kérdezem határozottan. Egy percig csend van, majd mindketten válaszolnak. – Szuper… Sürgősen el kell jönnötök hozzánk. Edmund-nak segítségre van szüksége, nekem pedig fontos ügyet kell elintéznem. Fogalmam sincs, mikor jövök vissza. Jutottatok valamire a feladatokkal? – kérdezem, majd meghallgatom, de nem sok új dolog derült ki.
- Oké, amíg távol vagyok, pihenőn van mindenki… Élvezzétek ki! – mondom viccesen. – Egyet kérek: ha van egy kis időtök, próbáljatok utána járni az öcsémnek. Lassan haza kéne tolnia a képét. Amúgy élvezzétek az életet! És ne felejtsétek el Ed-et! Szolgáljátok ki magatokat majd, ha jöttök... Nem fogtok tudni elérni, de ha hazajöttem, majd mindent elmondok. Mennem kell! Vigyázzatok egymásra! Vége… - mondom, mindketten válaszolnak, hogy vették.
Ed-re nézek, végig simítok borzos haján. Egymásra mosolygunk. Valójában fogalmam sincs, hova megyünk. Azt sem, hogy túléljük-e, mégis csak én vagyok itt a leggyengébb láncszem. Előrehajolok és szenvedélyesen megcsókolom a párom. Az sem érdekel, ha Anna végig nézi, hadd nézze. Nem akarok búcsúzkodni, mégis úgy sikerült és ezt Edmund is érzi. Nem enged túl messzire elhúzódni. Kutatva néz, én pedig megnyugtatóan nézek vissza rá.
- Minden rendben lesz… Hamarosan hazajövök! Addig épülj fel! – szorítom meg a kezét, majd felállok. Ő sem firtatja tovább, de nem nyugodott meg. Bízik bennem és ez többet ér mindennél. Szavakba sem tudom önteni, milyen hálás vagyok ezért neki.
Anna-ra nézek. Minél gyorsabban indulnék, különben elgyengülök.
- Nos, ha fegyveren, felszerelésen és ruhán kívül nem kell más, készen állok! – mondom tetettet vidámsággal.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 27, 2020 14:44:33 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/726060542250451044/20200626_150511~png -Nem számít.- Válaszolom.-Nincs szükségem semmire.
A férfi láttán meglepődök, de finoman bólintok felé, és rámosolygok. A bemutatás után még hozzá teszek egy bátortalan „örvendek”-et. Majd megpróbálok nem feltűnő lenni. A nézelődésből és a láthatatlannak tettetésből a lány hangja ébreszt.
-Nem, köszönöm. – Mondom udvariasan. Amikor a sárkány mestert említi, aki megmentette őket elmosolyodok egy pillanatra és lesütöm a szemem. Ez a lány nem is sejti milyen szerencsés volt. Weace engem keresett, amikor megtámadták őket. De még így is, nem tudom mi vette rá, hogy megálljon. De örülök, hogy így tett. Arra hogy a bestia szerencsére nincs, már itt szintén csak bólintok egyet.
Amikor beszélni kezdenek, elfordulok tőlük, nem szeretnék hallgatózni, sem de az is udvariatlan, ha nem vagy szem ellőt egy idegen házban. Egy kicsit irigylem őket. Bár mi is így tudnánk egymással beszélni.
Amikor megkér, hogy cseréljem, ki a kötéseket azonnal ugrok. Nem vagyok, valami jó az ilyesmiben én általában az vagyok, akit kötözni kell. De azért sikerül befejeznem, ráadásul véleményem szerint elég rendesen, a műveletet mire visszaér. A búcsúzásnál újabb pirulós elfordulás következik. Ne hallgatóz, ne hallgatóz! Amikor mellém lép megköszörülöm a torkom, még egy kicsit rózsás lehet az arcom, de igyekszem vissza fogni magam.
-Reméljük ez elég lesz. Induljunk.
Ahogy kiérünk, az épületből megtorpanok.
-Talán ott kéne kezdenünk a keresést ahol a csatorna véget ér a sivatag és az alsó város szélénél. Szerintem a többiek is oda jönnek majd. Várjuk meg őket ott.- Mondom határozottan és elindulok a sárkányom felé.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261 
|
Post by Raion on Sept 28, 2020 9:53:22 GMT 1
A városhoz érve kicsit zavartan viselkedtek a fiúk, de betudtam annak, hogy itt vannak Tifaniék. Nem sokszor van ilyen alkalom, sem nekik sem nekem. Az érkezés simán ment. A házát nagyvonalakban már látom innen, de ahogy egyre közelebb megyek az arányosan el is csodálkozok. ~ Hmm… Gazdag nő. ~ fut végig egy kósza gondolat a fejemben. És ahogy haladunk tovább az előbbi gondolatomat támasztják alá a történések. Amit ilyenkor szokás rendesen szétnézek, és megbámulok minden érdekes dolgot. Csendben követem. Mondjuk a szolgák bámulása kicsit zavaró, de nem szólok, mert én is ugyan azt csinálom. De szerencsére rendre parancsolja őket. Mikor beérünk a pincébe egy meglepett „Hmmm”-el konstatálom a látványt. Tafani kérdésére nem nagyon tudok válaszolni, és még pár másodpercig értetlenül nézelődök. - Hát az igazat megvallva én nem nagyon használok ilyen és ehhez hasonló eszközöket. Nem nagyon vagyok a hívük. – felelem kissé zavarodottan. - De, ha engem kérdezel, akkor minden olyan dolgot, ami könnyen szállítható, nem foglal sok helyet és számunkra jól jöhet. – kicsit bő körülírás tettem, de a késeken kívül nem nagyon van olyan dolog itt, amiről tudnám, hogy mi. – Szóval fegyverek, páncélok és hasznos kiegészítők. Az ilyenek jöjjenek. – értetlenül szétnézek – a többiről nem hiszem, hogy hasznos lenne. De ezekhez te jobban értesz, legyen a végszó a tied. - felelem neki. Segítek össze pakolni neki a cuccokat, és ha minden megvan, akkor kiviszem egyedül a Sárkányaimhoz, ha van közben még dolga Tifaninak. Mikor kiérek hozzájuk és meghallom, mit mondanak, komorrá válik a tekintetem. És ahogy jobban oda figyelek a környezetemre én is egyre jobban érzem azt, amit ők is. - Rhae! - szólok oda neki úgy, hogy csak Ő és Blay hallja. – Menj és nézd meg mi történt arra, de óvatosan. Menj föl jó magasra, és ha nem egyértelmű csak, akkor menj közelebb. – mondom óvó hangon. Majd útra is kelt. Addig Blay-al megvárom Tifanit. Ha velem együtt jött vagy, ha később, akkor csak ennyit mondok. - Elküldtem Rhae-t megnézni valamit. Kicsit várunk, ha nem gond? – mondom neki halvány mosollyal az arcomon. De mi utána befejeztem a mondandóm érezhető és látható rajtam a komor hangulat. És a töprengés, hogy mégis mi történhetett. Zima Raven |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Oct 3, 2020 12:28:04 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Féloldalasan elmosolyodom Anna lányos zavarára.
- Ugyan, kérlek! Ne érezd magad kínosan… Ez azért egyáltalán nem volt olyan, ami miatt úgy kéne – mondom kissé heccelve őt.
Elindulunk. Az ajtóból még visszanézek a fiúra. Kissé legörbül a szám. Nem akarlak itt hagyni! Üvöltöm belül, de csak elfordulok és becsukom az ajtót. Akarva-akaratlanul is az jár a fejemben, hogy mi lesz, ha nem térek vissza. Legalább Ed-től el tudtam köszönni, de… Senki mástól. Az öcsémet már egy hete nem láttam, nem akarom ilyen lezáratlanul hagyni a kapcsolatunkat, elvégre csak egymásnak éltünk rengeteg ideig. Nagyon fontos nekem. Szinte mindennél fontosabb. És ha kiderül, hogy valami baja van, akkor annak nem lesz jó vége… Feltéve ha visszatérek persze. Felsóhajtok.
- Rendben, követlek téged! – mondom Anna-nak határozottan, most sokkal gyorsabban mozgok, könnyebben is, elvégre ez az a ruhám, amit erre tervezett Rosanna. Egy ideig csendben követem a társamat. Eszembe jutnak a barátaim. Nem kérdeztek. Elengedtek. Megbíznak bennem. De mi van, ha nem érek vissza? Simon-tól sem köszöntem el. Annyi mindent meg kellett volna még beszélnünk! Meg annyi mindent el kellett volna mondanom! Még közösen bulizni is akartunk menni, ahol hátha végre találunk neki valami csajt. De hát, nehéz a verseny Rosanna mellett, aki szintén a lányokra pályázik és sokkal jobb benne, mint Simon. De nem baj, megbeszéltük, hogy legközelebb segítünk neki. Ha lesz legközelebb… Jaj, már, miért vagy ilyen hangulatban?! Ez csak egy küldetés, ahol rengeteg erős és tapasztalt ember vesz körbe. Elvileg most nagyobb biztonságban vagy, mint amúgy. Na, ja, csak azt nem tudjuk, hogy az emberek erősségével vajon a célpont erőssége mennyit nőtt…
Végül a lány felé fordulok, mert muszáj megkérdeznem.
- Figyelj, nem tudom, mennyire követitek számon az eltűnéseket vagy ilyesmiket, de nem hallottatok vagy találtatok erről a srácról valamit? Az öcsém az, legalább egy hete nem láttam. Nála szokványos, hogy napokra eltűnik, elég önálló, de most már kezd kicsit aggasztani… Ilyen sokáig még sosem volt távol és mindig is érdeklődött az árnyak iránt… Féltem, nem tudom, baja esett-e… - mondom a számat rágva, idegesen. Mutatok róla egy képet.  |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Oct 3, 2020 19:53:22 GMT 1
Figyelmesen hallgatom Phoenixet. Gondoltam, hogy nem ért túlzottan hozzá, de azért érdekes, amit még hozzá tesz.
- Hogy érted, hogy nem vagy a hívük?
Vajon csak nem használja őket, mert nincs rájuk szüksége, vagy boszorkányságnak tartja őket? Felettébb érdekel a válasza. A többi gondolatára csak biccentek.
- A vascsövekkel és a csomagtartófedéllel/motorháztetővel nem hiszem, hogy sokra mennénk az árnyak ellen, azokon kívül nincsenek konkrétabban fegyvereink…
Figyelek rá, de közben a szerszámosládát állítom össze. A dobozt egy táskába rakom lámpákkal, gyújtógyertyákkal és egyéb alkatrészekkel. Még egy kis benzint is pakolok jól záródó, masszív falú tartóban. Az egész nem túl nehéz, én is elég jól elbírom.
Ahogy kifele tartunk eszembe jut, hogy azért illene néhány dolgot mondanom arról, hogy merre leszek a személyzetnek. Hagyom, hogy sárkány mester társam kivigye a cuccokat. Merlint és Nastyat kicsit a konyhában hagyom, hogy egyenek néhány falatot. Én is futólag eszek egy kis kekszet, de még dolgom van.
Előkerítem a biztonságiak vezetőjét és röviden elmondom, hogy a városban leszek egy veszélyes küldetésen. Mindenképp figyeljék az ott zajló eseményeket, de ne jöjjenek oda, ha nem muszáj. A muszáj is csak akkor elfogadható, ha nincs (annyi) árny és sebesült keresésről van szó. A főnök persze tajtékzik, hogy ezt nem tehetem, őrültség és mit fog ehhez szólni az apám… Kell még pár perc, hogy meggyőzzem, hogy egyelőre a konkrétabb dolgokról ne szóljon neki és ne csináljon ostobaságot. Kelletlenül egyezik bele. Jól tudom, hogy ha bármi bajom lesz utána olyan szigorú őrizetet fogok kapni, hogy még a mosdóba sem mehetek ki egyedül…
Összeszedem Merlinéket és elindulunk ki. Továbbra is zavar, hogy vinnem kell, de… ha kell a képessége ahhoz, hogy ne pusztuljon el a város, akkor jön. Kiérve elfog a rossz érzés. Valami történt… Nastya is kissé mintha zavartnak tűnne. A férfihez érve feltűnik, hogy az egyik sárkánya hiányzik.
- Jól tetted. Nem gond. Engem is érdekel, mi történt…
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Oct 9, 2020 17:59:55 GMT 1
Ahogy várakozunk Tifani benti kérdésén kezdek kattogni. Félszemmel rá pillantok, majd azon nyomban el is kapom a tekintetem. Elég erősen kattog ezen az agyam, senkinek sem beszéltem még erről, sőt eddig senkiben sem éreztem, hogy megértenék a gondolataim. És főleg Ő, aki használja is azon dolgokat amiket durván mondva „megvetek”. Grimaszok ülnek ki az arcomra miközben ezen rágódom, majd lassan a jobb lábammal is elkezdek dobolni. Mindezt a mellkasom előtt összefont kézzel csinálom. Csak kattogok, hogy mondjam vagy ne mondjam, ha mondom hogyan. Veszek pár mély levegőt, hogy nyugtassam magam. Majd erőt véve magamon végre megszólalok. Ami bent kérdeztél, hogy miért nem vagyok híve ezeknek. – nyelek egyet. – Röviden annyi, hogy én szentül hiszem azt, hogy az ilyen és ezekhez hasonló dolgok – kicsit gúnyosan mondom ki ezt a szót – miatt jött el a pusztító, hogy ne ragadjon be az élet egy mederbe, hanem szabadon folyhasson. De sajnos visszaesünk oda, ahonnan jöttünk. És azt is szentül hiszem, hogy az árnyak emiatt vannak. Mert a kényelmes Sárkány mesterek nem akarják a feladatukat csinálni. – még gúnyosabban mondom ezt az utolsó mondatott. – Büntetés ez. Egy próba. Amit ki kell állnunk. És végre azt tenni amiért Sárkány mesterek lettünk. Biztosítani a haladást és felszámolni mindent, ami vissza ránthatná az emberiséget. – a mondandóm végére érve az eget kezdem el kémlelni. Sóhajtok egyet, és az ez után érkező megkönnyebbülés kellemes érzéssel tölt el. Majd Tifanira pillantok, és várom a válaszát. Közben remélve azt, hogy nem ijesztettem el őt magamtól. Blay is kíváncsian figyeli, hogy mi lesz a válasz. Meglepődve hallgatta Ő is végig, hisz még nem hallotta Ő sem, hogy ezt elmondom másnak. Zima Raven |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Oct 22, 2020 11:02:48 GMT 1
Amíg várjuk a sárkány visszaérkezését elgondolkodok. Mit keresek én itt? Mit keresek én egy ilyen szituációban? Én… az árnyak ellen. Tényleg lesz bármi hasznom? Eszembe jut a lány, aki Annával ment. Még „csak” nem is sárkány mester, de harcolni akar az árnyakkal. Ezt a gondolatot már boncoltam. Csak lesz hasznom. Pontosabban megoldom, hogy legyen.
- Mami…? – Nastya kérdőn néz rám.
Megsimogatom a fejét.
- Megvagyok. Te?
Kis sárkányom biccent. Merlin vállára teszem a kezem.
- Te hogy vagy? Izgulsz? Félsz?
Miután a fiú válaszolt, Phoenixre pillantok. Feltűnt már egy ideje, hogy valamin nagyon gondolkodik.
- Öhm… baj van?
Reagált a pincében feltett kérdésemre. Meglepett, mert azt hittem nem fog. Figyelmesen hallgatom végig és másik sárkányának tekintetéből le tudom szűrni, hogy jogos volt a feltételezésem, nem sok emberrel oszthatja meg ezen gondolatait.
-Bevallom, kissé zavaros, amit mondasz… Szerinted mit kellett volna másképp csinálniuk a sárkány mestereknek, hogy ne legyenek árnyak? Valóban a technika fejlődése az oka, hogy léteznek? A sárkány mester és a politikusok között az a különbség, hogy van valamilyen képességük, meg van egy vagy több általában hatalmas sárkányuk, amivel valamivel talán könnyebben érvényt szereznek az akaratuknak. De ezen kívül nem többek. Mindkettő ugyanúgy szolgálja a lakosságot, vagy élősködik rajtuk. Az átlagember számára sok esetben nagyobb segítség egy technológiai újdonság, mint amit a fejesek a fejük felett döntenek… Persze a technológiát is lehet rosszra használni. De nem gondolnám, hogy azáltal, hogy az életünk könnyebbé válik, rögtön jönnie kéne egy entitásnak, hogy nem tehetjük. Nem tudom, miért vannak sárkányok és árnyak. Jelen helyzetben persze egy sárkánynak több haszna van egy árnnyal szemben, mint egy fegyvernek… De amúgy? Milyen haladást biztosítanak a sárkány mesterek? Mi ránthatná vissza az emberiséget, amit csak a sárkány mesterek tudnak felszámolni? A pusztító… az árnyak…más sárkány mesterek, oké… De ha kiiktatjuk a technológiát, az visszarántja az emberiséget, már pedig… te ez ellen harcolnál… nem?
|
|
