Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 1, 2017 20:29:33 GMT 1
 Ugyan ezt a részt városnak hívják de valójában már rég nem lakik itt senki. Harminc éve itt bukkant felszínre a pusztító azóta csak egy városméretű kráter látszik a földön. Annyira hatalmas maga a kráter hogy nem is lehet rendesen látni csupán a levegőből, különben kisebb hegységnek tűnik a kráter széle. Mindössze két kastély áll ezen a helyen, az egyik a várostól távol a kráterpillér tetején álló fellegvár, a jelenleg aktív leghatalmasabb mesteré. A másik egy kisebb kastély amiben egy másik mester lakik 2 sárkányával. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 1, 2017 20:49:05 GMT 1
Gears & Dragons
Phoenix Fenrirr
Miután egész éjjel a város felet repkedtél, hátha meglátod az árnyakat amik két gyerekkel, végeztek elég fáradtan dőltél ágyba. És nem is kifejezetten örültél az égtelen lármának amire pár órával később ébredsz.
A két sárkányod egy szere üvölt, de valami elképesztő hangerővel, felszállni egyikük sem szál fel, a földről kiabálnak felfelé, mintha valamit el akarnának üldözni. Az ablakból jól látod az okát, az égen egy hatalmas sárkány száguld át. Nagyából pont akkora mint a te két sárkányod együtt. És nincs egyedül, két másik ugyanekkora dög követi, akiknek a hangját is hallod mert viszonozzák a tieid által csapot lármát. Ezek szerint a fellegvár mestere is tervez megjelenni az esti partin.
Na igen, elgondolkodhatnál, hogy esetleg, részt veszel rajta te is. A fellegvár nagymestere Zarius az egyik legbefolyásosabb mester és úgy tűnik jelen lesz a partin. Eddig összesen egyszer találkoztál vele, de lévén nem túl gyakran mozdul ki a fellegvárból, az ideköltözésed óta egyszer sem láttad.
Az asztalodon egy papírlap fekszik amit tőle kaptál az ideköltözésedkor, egy politikus és pár sárkánymester neve és címe van ráírva meg egy klub neve, amit még nem próbáltál, mert eddig más dolgok kötöttek le.
„Simon Grows – Politikus (A hivatalban találod)
Eaten Plitz – Mester (Belváros valahol a toronyházaknál bazinagy fehér sárkányt keres)
Weace Bruche - Mester (Ne keresd, tényleg, csak ha nagyon nagy a baj, Hidd el nem akarsz vele találkozni.)
Claudia Hirman – Mester (Városvégen lakik az ócskás mögötti kastélyban, vele is csak óvatosan de bármiben segít)
Dorothy Silverman – Mester (Belváros nem ismerem, de társaságnak nem rossz)”
Az utolsó név a listádon pedig a fellegvár mesteréé
„Zarius Bruche- Mester (Fellegvár, de ne gyere, mert ha hülyeségekkel zaklatsz sárkánykaja leszel és nem sárkány mester) „
Ezt ugyan személyesen is közöltet de felírta a papírodra is nehogy véletlen el felejtsd és még mindenféle „hülyeséggel” zaklasd.
„Papion Noir- (Belváros a bazi nagy kék pillangót keresd, felülről jól látni. A tulaj nagyon fura de NE jegyezd meg neki.)”
Viszont most hogy a sárkányai (meg a te sárkányaid) ilyen kedves ébresztőben részesítettek. Akár el is kezdhetsz készülődni az esti bulira, amire téged is meghívtak. De akár ki is mehetsz a barlanghoz, jól lehordani mind a két sárkányt az ébresztőért. Aztán elmehetnétek gyakorolni kicsit, végül is mindig van hová fejlődni. Vagy akár be mehetsz a városba a kerékpároddal. Azzal legfeljebb csak furának néznek a középső városrészben. És esetleg újra átnézheted a kettős gyilkosság helyszínét, hátha ezúttal tényleg találsz valami nyomot az árnyakhoz. Vagy akár a felsővárosban is körülnézhetsz az éjszakai robbantás ügyében. Aminek kapcsán beszakadt az egyik legforgalmasabb út a belvárosban. Állítólag egy mester is érintett az ügyben de ezt csak a sajtóban láttad úgyhogy egyáltalán nem biztos hogy igaz. De ez még nem jelenti azt hogy nem érné meg körülnézni.
raion@csarakter| Megjegyzések: |
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261 
|
Post by Raion on Nov 4, 2017 16:49:40 GMT 1
Olyan jó érzés volt bedőlni az ágyba. Ritkán éreztem ilyen megkönnyebbülést. De az már nagyon nem volt jó, amikor a sárkányaim üvöltésére riadtam fel. Gyorsan az ablakhoz rohantam megnézni a probléma okát. És egy kissé ideges lettem, amint megláttam miért is üvöltenek torkuk szakadt tából.
Jó csattanósan homlokon csaptam magam, majd leordítottam hozzájuk.
- Hányszor kell még elmondanom, hogy Zarius mester sárkányai nem fognak bántani titeket.
Ezután magam megnyugtatására egy forró fürdőt vettem. Közben azon töprengtem, ha már úgy is felkeltem mit csináljak.
~ Elmenjek arra az átkozott party-ra? Nem, nem nincs kedvem olyan aljas banda társaságában lenni. De az sem lenne hátrány, ha többet tudnék, róluk vagy legalább látnám egyszer a mocskos pofájuk. ~ sóhajt ~ Annyi mindent kell csinálnom és nincs elég idő. Jó lenne, ha a többi Sárkány mester is segítene. De ha szóvá ejteném… Inkább hagyjuk. ~
A frissítő fürdő után az étkezés volt soron, közben az újságot olvastam. És megakadt pár híren a szemem. Köztük volt a party szervező is. Még egy ok, hogy nem akarok egy ilyen simlis alak társaságában lenni. De ki is lehetne vizsgálni jobban,
~ Ááá… ezek a fránya kételyek. Minden könnyebb lenne, ha legalább egy valaki segítene. ~
Miután végeztem az evéssel, Ki jegyzeteltem az érdekesebb híreket.
Korrupt politikus
Újabb árny gyilkosság
~ Hmm. Kis késéssel, de az újságban is megjelent ~
Robbanás a belvárosban
Ez a három volt az, amit ki akartam vizsgálni minél előbb, és bízva abban, hogy egy ideig nem lesz más.
Zarius-tól kapott cetliről a neveket átmásoltam a saját kis jegyzetfüzetembe. Majd teljes harci díszbe öltöztem.
Mikor leértem a sárkányaimhoz már vártak. Tudták, hogy le fogom cseszni őket, de nem volt túl sok kedvem hozzá. Csak egy szarkasztikus meg jegyzést tettem.
- Ugye milyen jó volt aludni. És nem, nem kérek választ erre a mondatomra. És Rhae'giaroc. Te vagy most a soros. Rajtad fogok utazni a mai nap. Úgy hogy kérlek, moderáld magad.
- Rendben –
Útközben megálltunk, hogy megtartsák ők is a kötelező étkezésük. Amint végeztek tovább is indulunk. A party helyszíne mellet is elhaladtunk. Egy pár kört tettünk a torony körül, közben a sárkányok hangoztatták a hangjukat. Majd tovább álltunk az úti célunk felé.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 23, 2018 19:09:38 GMT 1
Phoenix Fenrir
A férfi legalább annyira meglepődik a hirtelen hangulat és hangnem váltásodon, mint te az övén. És bár látszik hogy vívódik, hogy még egyszer elkéri a medált inkább úgy dönt megtartja a nehezen kivívott békét.
-Akkor azt javaslom keressük meg a tulajdonosát.- És a sárkánya felé indul.- Jártál már a fellegvárban?- kérdezi miközben felmászik a sárkányra.- Azt hiszem tetszeni fog neked.
Egy szót sem mond a sárkányának aki ismét az előzőekben tapasztalt ijesztő és természetellenes némasággal emelkedik el a földtől.
A fellegvár ugyan nem a közelben helyezkedik el, de sárkány háton így sem több az út 5-10 percnél, főleg ilyen gyors sárkányokkal. A sárkányaidon repülés közben látod, hogy rendesen nyomot hagyott a nagyobb sárkány rendre utasítása, mind tartja tőle a távolságot.
-Olyan mint egy rohadt szellemmel repülni, még a szárnycsapásait is alig hallani.- Jegyzi meg az egyik sárkányod, hogy csak ti halljátok.
Majd megjelenik előttetek a fellegvár. A leghatalmasabb sárkány mester kastély, a sárkányok üvöltését pedig már mesze a megérkezésetek előtt hallani.
Nem csak a legnagyobb de talán az egyetlen kastély ami úgy van megépítve hogy a mesterek a sárkányokkal együtt is landolhassanak, mégpedig a méretből kiindulva legalább 6-an is ha akarnak.
-Erre- Mondja Aten majd egy ajtóhoz sétál és egy kulcsot vesz elő.
Ahogy kinyílik az ajtó azonnal bele is futtok feltehetően egy szolgálóba, habár olyan egyenruha van rajta a kezében egy üveget tart a testtartásából és a tekintetéből pedig az olvasható ki hogy nem vizet tart benne.
-Nincs itt!
-Tudom. Nem is őt keresem.- Feleli a sárkány mester láthatóan rosszallva a nő viselkedését. Majd veled, vagy nélküled de elindul a folyosón.
-Ő sincs már itt!- Kiabál utánatok a nő.- Erre már egyértelműen dühösen fordul vissza.
-Mi az hogy nincs itt? Mégis hová ment?
-Vadászni.- Erre már Aten se tudja hogy mit mondjon.
-Ne néz rám így, ezt mondta.
-Remek. Akkor másik irányba megyünk.- Mondja feléd fordulva. Ahogy elindultok kifelé pedig még halljátok ahogy a szolgáló morog magában.
-Legalább azt a harcias dögöt ne hagyták volna itt nekem, az összes kurva sárkányt felhúzza maga körül.
-Milyen dögöt?- Fordul meg a mester.
-A tündér királynő nagy fekete dögét.
-Miért van itt?
-Mert a hercegnő az este sikeresebben próbálta kinyíratni magát mint általában.
-Anna itt van?
-Fent az emeleten…- A férfi meg sem várja, hogy befejezze a mondatott csak elszáguld mellette. A nő pedig rád néz kásás szemekkel.
-Te nem mész? Gondolom már magához tért.- Majd becsukja mögöttetek a bejárati ajtót és elmegy a dolgára.
Aten jókora előnyt szerez de azért sikerül megtalálnod az emeleten egy lesötétített vendégszobában ahol csak néhány gázlámpa ég. Az ágy mellet áll, az ágyban pedig egy fehér hajú, fiatal lány fekszik, fehér hálóingben. Hosszú haja elengedve omlik a hátára és a takarókra, az ölében pedig egy kicsi, fehéres gyöngyház színű sárkány dédelget. A bébi sárkány álmos szemekkel pislog és ásít rád, nem igazán érdekli a jelenlétetek ő csak élvezi ahol van.
Anna Caventry
Elég csúnya sebeket sikerült összeszednem az árnytól és az se nagyon lepet meg amikor a fellegvárban tértem magamhoz, gondoltam hogy Svart ide hoz majd ha baj lesz. Bár ezt mondom, azért arra nem voltam felkészülve, hogy minden egyes porcikám fájni fog attól az egyetlen sebtől. Bár tény, hogy nem egy kicsi sebről van szó. Valószínűleg életem végéig viselni fogom majd a helyét. A tompa fényben már épp készen álltam hogy Zeriával a leghatásosabb fájdalom csillapítóval akiről csak álmodhattam, az ölembe nekiálljak aludni amikor is rám törték az ajtót. A férfi nem volt ismeretlen.
-Látom hosszú napod volt Aten- Mosolygok rá. Igyekszem barátságosan és ártatlanul kinézni miközben magamban csak azt ismételgetem. „Ne kiabálj lécci, csak ne kiabálj most velem, most biztos sírok, ha kiabálsz és az hogy nézne ki?”. De szerencsére Atenek eszébe sincs kiabálni.
-Jól vagy Anna? Mi történt? A „szobalány” mondta hogy itt vagy, és nem lennél ha…ha… nem történt volna valami.
-Hát igen…hehe. Ez egy hosszú történet.-Kezdem lehető legártatlanabb mosolyommal, amikor még egy férfi lép be a szobába. Lehet lassan ki kéne találnom hogyan tudok erre a sebre felöltözni. Különösen, hogy az idegent nem is ismerem. Zeria mintha csak a fejemben olvasna a vállamba kapaszkodik és minél többet elrejt belőlem. Bár a hálóing magában sem átlátszó, elég kényelmetlen egy ismeretlen férfivel, a sárkány mozdulata viszont olyan kedves és mókás, hogy nem bírom ki kacagás nélkül. Még ha az nem is lesz hosszú életű mert azonnal belém szakad a fájdalom, ott ahol az árny karmai felhasítottak.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Nov 11, 2018 0:34:05 GMT 1
- Rendben menjünk. És igen volt már szerencsém ott járni. Igaz csak fejtágítás miatt. – válaszoltam Aten-nek.
A sárkányaim felé menve látom rajtuk, hogy még mindig tartanak fehér színű társuktól.
- Ne fossatok, béke van – mondom nekik nagy vidáman. Ők csak egy „nemértünk egyet veled” morgással válaszolnak.
Rhae-ra ültem fel, és a sárkányaim számára kényelmes követési pozíciót vettem fel. Utazás közben Blay szavaira lettem figyelmes. Elég óvatosan mondta ki. Én meg csak mosolyogtam rajta.
Elég hamar meg is érkeztünk a Fellegvárba. Leszállás után a két anyám asszony katonája tisztes távolságot vett fel a másikhoz képest. Tisztára úgy néztek ki, mint mikor pár naposan megijedtek egy macskától.
Aten szólítására elindultam. Már közölni akartam vele, hogy Zarius feltehetően nincs itt. De erre ő elővett egy kulcsot, és úgy ment be mintha a saját kastélya lenne.
~ Hogy neked van ilyened? Az igen. ~ jegyzem meg magamban meglepődötten. Majd azon nyomban bemegyek én is.
Kíváncsian hallgatom végig.
~ Zarius-on kívül lakik itt még valaki? ~ lepődök meg ismét.
Majd sarkon fordulva közli velem, hogy más merre megyünk.
Kifelé menet még megakadt a fülünk a szolgáló mormogásán. Aten előzőekhez hasonlóan reagál, majd miután meg tudja, kiről van, szó elviharzik.
- De megyek. – felelem a szolgálónak. Egy kicsit értetlenül állok a dolgokhoz per pillanat. Olyan érzésem van mintha „Nagy mester” csak engem nem szeretne.
Hamar összekapom magam és az ideiglenes társam után megyek.
Sóhajtozva érek fel a szobába. A szemem elé táruló szituációt egy félhangos „Ohhh”-val konstatálom. Nem is megyek tovább. Illetlen lenne egy alul öltözött nőhöz ismeretlenül oda trappolni.
- Bocsánat a zavarásért. Phoenix Fenrirr vagyok jómagam is sárkány mester. – egy szolid bemutatkozással kezdtem az ismerkedést. De valahogy éreztem, hogy csak nyűg vagyok itt jelenleg, és hogy egy komoly dolgot zavartam meg.
- Lent a bejáratnál megvárlak, gyere amint végeztél. – mondtam Aten-nek majd egy halovány mosoly kíséretében sarkon fordultam. És hogy a hatás jobb legyen galamb hangot utánozva távoztam a szobából.
Nyugodtan várakoztam oda lent, ha meg jött csak ennyit kérdeztem.
- Csak nem megzavartam ott fent valamit? – közben mosolyogtam.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 24, 2019 15:58:11 GMT 1
Phoenix Fenrirr & Anna Caventry
-Ne menj!- Kiáltok utána, már amennyire tudok felhasított mellkassal. Eddig megúsztam a kiabálást és a jelenléte talán az után is megóv, hogy előadom a történtek zanzásított verzióját. Isten ments, hogy a teljes verzióval ellő álljak, nem őrültem meg.
-Szóval…- Kezdem.- Gondoltam repkedek egy kicsit a város felet, aztán Svart észre vette azt az árnyat és végül rábeszélt, hogy szálljunk le és nézzünk rá. Hát nem jártam túl nagy sikerrel mint látszik, de élek.. és ez a lényeg, nem?- (Bocsi Svart!) Hogy a férfi elhiszi-e amit mondok nem tudom Aten… Nem. Egyértelműen nem és nem akarom végighallgatni a kioktatását úgyhogy gyorsan a szavába is vágok.
-Egyébként, veled még nem találkoztam, Anna Caventry vagyok, sárkány mester és ő itt Zeria.- Emelem meg egy kicsit a kis fehér sárkányt. Aki egy érdekes csipogó hanggal erősít meg. Annyira aranyosak a sárkányok ebben a korban. Persze látom az Aten arcán egyre erősebben jelenlévő frusztrációt, de igyekszem nem figyelni rá. Végül is megsérültem.
-Oh, jut eszembe.- Kezdi a férfi.- Phoenix megmutatnád mit találtál a városban? Kérlek.
(Ha felmutatod a nyakláncot)
-A nyakláncom! Hogy került hozzád? Hol találtad meg?
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Sept 22, 2019 13:27:45 GMT 1
- Ha nem zavarok szívesen maradok. Csak azt hittem… szeretnétek kettesben maradni. – válaszolok pókerarcot vágva. Közben gyorsan váltogatom a tekintetem rajtuk.
- Hmm… - egy félhangos hümmögéssel nyugtázom a sztorit. – Nem tisztem ítélkezni ön felett, én is egyedül, ha lehet a sárkányaimmal szoktam az árnyak után nézni. Csak tanácsot tudok adni. Legyen legközelebb óvatosabb. – halvány mosollyal fejezembe a mondandóm.
- Örvendek a találkozásnak.- hajolok meg enyhén. – Pedig itt lakok a kráter túl oldalán, plusz majdhogy nem mindig a város felett és környékén repkedek.
Aten-en már nagyon láttam, hogy közbe akar szólni.
- Persze, hogy meg tudom mutatni – előveszem és megmutatom Annának.
A nő reakciója meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meglesz a tulajdonosa, de legfőképp nem is rá számítottam, mint tulajdonos.
- Hát… Butterfly Negyedben találtam a kráter alján, ahol a robbanás volt. Egy halom hulla maradvány társaságában. Dekorációként sárkány karom nyomok is voltak ott. – válaszolok neki.
Meg nem várva a reakciót, Annahoz közelebb léptem.
- Megtudhatom, hogy hol látta azt az árnyat? Fontos lenne. Ha végeztem a vizsgálódással vissza juttatom Önhöz a nyakláncot. De előtte kicsit részletesebben elmesélné mi történt ott pontosan? – kérdésem közben Annán tartottam a tekintetem.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 28, 2019 19:21:59 GMT 1
Adeline Gwendoline Etherington Túl sok információt nem kaptál, azt azért elmondták, hogy azok akik visszamerészkedtek a kráterhez az erős rendőri jelenlét ellenére, látták ahogy még egy sárkány mester érkezik, majd a két mester sárkányostul együtt távozik a krátertől.
Az öcséddel sem sikerül sajnos kapcsolatba lépned, napok óta nem halott róla senki. Hogy nem megy haza nem különleges de, hogy kámforrá vált az már eléggé aggasztó, persze most nincs időd emiatt aggódni.
A Fellegvár a kráter város belsejében található, nem ép gyalogosok számra tervezték, nem is egyszerű megközelíteni, de azért sikerül valahogy elvergődni a kapukig. A sárkányok üvöltését már messziről visszaverik a sziklák, maga az épület pedig nem is mintha épület lenne hanem mint egy hatalmas tüskés szikla. Elég borzalmasan és ijesztően néz ki és ha ez nem lenne elég a szemed sarkában mozgást veszel észre az egyik tornyon. Mikor felnézel egy sárkányt látsz az oszlopra tekeredni. Nem akkora mint ami lerombolta a szobádat hajnalban, de azért nem is egy kis példány. Nem sokkal később még kettőt veszel észre. a tornyok között repülni majd nagy rengéssel a hátad mögött landol egy nagyobb darab, még ép olyan távolságban, hogy jól szemügyre tud venni. Pár másodperc habozás után kitátja a hatalmas állkapcsát és fenyegetően rád üvölt, habár nem adja jelét annak hogy tűzbe akarna temetni. Ráadásul szinte rögtön ki is nyílik mögötted az ajtó. Egy ásító cseléd áll mögötte.
-Vissza!- Mondja a sárkánynak miközben elfojt egy újabb ásítást.- Akármelyik is vagy te. Sicc, sicc.-Indul el feléd a kezével legyezve. A sárkány arcáról könnyen leolvasható a következő „ez egy idióta”. De azért elrepül és csatlakozik a másik kettőhöz amelyik a tornyok felet kering.
-Gondolom te vagy annak a állat…- ásítás- Úgy értem te vagy fiatalabbik mester- ásítás- vendége. Köves!- Mondja majd hátat fordít neked.
Az épület belülről is hatalmas, és olyan mint egy nagy szürke labirintus, a csupasz falakon néhány helyen ajtók jelenek meg, egyébként néhány helyen erősen mállik a vakolat és hol van tapéta hol nem, de leginkább nincsen, mintha senki nem figyelne rá. Percekig tartó túra után a lány megáll egy hatalmasat ásít majd kitár előtted egy nagy kétszárnyú ajtót, ami egy szalont takar.
A szalon egész más képet mutat mint a folyósok ahol átvágtatok. A tapéta kifogástalan és csodás, a szoba végében egy kandalló áll két oldalán egy egy sárkány fogja közre mögötte hatalmas festmény ahol sárkányok keringenek egymás körül, a bútorok mind elég régimódiak de nagyon kényelmesnek tűnnek, és az egész szoba szikrázik a fényben. Amíg a szoba elvonja a figyelmed a cseléd gyorsan elővesz valamit a zsebéből, és az ajkához emeli, korában is kiszúrtad már hogy mintha szorongatott volna valamit a zsebében, egy kis ezüst üveg az, és az arckifejezéséből ítélve nem gyümölcslé van benne.
-Szolok akkor annak a…. khm. a fiatal úrnak, hogy megérkeztél. Várd meg itt!- Elindul kifelé becsukja az ajtót majd vissza nyitja és még behajol hogy hozzá tegye.- Tényleg maradj itt, semmi kedvem keresgélni ha eltévedsz. És amúgy sem találnánk meg.- Azzal eltűnik az ajtó mögött.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Oct 19, 2019 17:00:23 GMT 1
Gondolataimba merülve sétálok a cím felé. Fogalmam sincs, milyen úton menjek tovább a nyomozásban. Talán majd itt találok valami információt. Az út felénél úgy gondolom, hogy itt az idő, hogy az öcsémmel foglalkozzak. Egyből elromlik a kedvem. Fogalmam sincs, mi van vele. Kezdek aggódni. Az rendben van, hogy nem jön haza napok óta, de senki nem tud róla semmit. Ez azért már nem tipikus. Még szerencse, hogy indulás előtt még szóltam Simon-nak, hogy nézzen utána a napokban halottnak nyilvánított személyek névsora után, illetve az eltűntnek titulált személyeknek, bár utóbbi elég furcsa lenne, ha Simon megtalálná, hiszen csak mi vagyunk, akik feladhatták volna a jelentést. De azért sosem lehet tudni, abból is ki lehet deríteni ezt-azt. Például mi van, ha direkt akarja elhitetni, hogy valami történt, hiszen lehet tervez valamit. Nála nem lehet tudni, de az fáj, hogy annyira sem bízik meg bennem, hogy beavasson a terveibe. Mindig ott voltam neki. Remélem, kiderül valami róla. És hogy jól van, mint hogy nem… Szerencsére ezen gondolatok közepette érkezem meg a Fellegvárhoz. Görcsbe rándul a gyomrom, nagyot nyelek. Hát, itt az idő… Szerencsére elég a jó fizikumom ahhoz, hogy ezen a nehéz úton is bevergődjek, habár nem kevés időbe telik, ráadásul a ruhámat sem ehhez tervezték. Tulajdonképpen késésben voltam, de nem tudtam ezzel mit kezdeni, szedtem a lábaimat. Igyekszem nem foglalkozni a sárkány üvöltéssel. Mi van, ha Ed-nek igaza lesz? Ha tényleg én leszek a vacsora? Ám amikor meglátom a sárkányokat, mégsem tudok erre gondolni. Nem ijesztőek, mint ahogy mindenki mondja, nekem kifejezetten szimpatikusak, mindig megmelengetik a szívem. A gazdáik már nem mindig… Na, jó a mögöttem lévőtől azért még én is megijedek, pedig gyönyörű. Visszakapom a fejem az ajtó nyitásra. Elnyomok egy kuncogást a sárkány reakciójára. Igyekszem nagyon komolyan viselkedni, habár a hölggyel nem lehet. Csak összehúzom a szemöldököm a lány mondatára. Állat? Nem éppen kecsegtető… De hát itt vagyok, akkor most már nincs menekvés. Így hát követe a lányt, mindent szemügyre veszek. Nem mintha kifejezetten meg tudtam volna jegyezni, annyira nem fogott meg az épület, bár szép. Nem kerüli el a figyelmem a kontraszt az eddigi épület és a mostani szalon között. Halványan elmosolyodom a cseléd viselkedésére. Vagyok annyira tapasztalt, hogy ha egy ember megmozdul, akkor kiszúrjam. Iszik ám, azért így néz ki. Nem az én dolgom… Viszont amit mond, megint elgondolkodtat. Nem találnának meg engem? Érdekes… Amúgy sem terveztem elmenni, hiszen egyrészt vendég vagyok, nem illik, másrészt egészen biztosan lebuknék, ha elmászkálnék. Jó képet kell magamról alkotnom ahhoz, hogy bármit is kiderítsek, illetve hogy esetleg meggyőzzek valaki, hogy ideje lépéseket tenni az emberiség felé, hiszen az árnyak nem pihennek. Szükségünk van a Sárkánymesterekre. Így hát csak a szobát vizsgálom át tüzetesen, mindent megnézek. Rá akarok jönni, milyen életet is élnek ezek a titokzatos sárkánymesterek. Közben persze próbálom lenyugtatni az idegeimet. Remélem, hamar jön a vendéglátóm…
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 3, 2019 19:25:40 GMT 1
Phoenix Fenrirr & Anna Caventry
Miközben hallgatom, hol is találta meg a medálomat, az arcom egyre idiótább kifejezést ölt, feltehetően. Igyekszem nem ránézni Atenre aki, ha jól sejtem már rég összerakta a történteket és csak az alkalomra vár, hogy szembesítsen ezzel. A kérdésekre pedig annyira értelmesen reagálok, amannyira csak telik. Első körben nagyjából ennyivel.
-Hehe- Ez futotta, amíg azon gondolkodom, hogy hogyan is vázoljam a történteket. Félve oldalra pislantok. Nagyon gyorsan ki kéne találnom valami jobbat, mint a „hehe”, mielőtt valaki felrobban. Úgyhogy megpróbálom még egyszer.
-Szóval az úgy volt… hehe…- Hát ez most sokkal szebb volt Anna, gratulálok! Ok, nagyon úgy tűnik, hogy nincs más választásom szóval veszek egy mély levegőt és bele vágok.
-A Cocroach negyedben találtam az árnyra. Az már nem annyira a nyomornegyed, ezért mindenképp elakartam kapni és követni szerettem volna. Kint hagytam Svart-ot és egyedül követtem egy házba, ami alatt egy alagutat találtam, azt követve jutottam fel a városba. Egy csomó holtest volt ott és egy szerkezet, nem tudom mi féle, mint egy időztet akna vagy ilyesmi. Az árny eltűnt mikor oda értem és engem csak az erőm mentett meg, hogy ne legyek én is egy az ott talált darabkákból. De az út a fejemre omlott a robbanás után és Svart kapart ki. A karomnyomok és a sárkány tűz nyomai tőle származtak, de mi nem öltünk meg senkit. Viszont tényleg sok holtest volt ott, nem csak annyi mint amennyi eltűnésről tudok. – Ezzel befejezem a mondókámat és várom az ítéletet. Aten csak egy szó nélkül feláll és kimegy a szobából miután végig hallgatott. Szinte érzem, ahogy a másik oldalon az ajtónak dőlve próbál nem felrobbanni. Inkább kiabálna, de tényleg.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Nov 16, 2019 17:24:03 GMT 1
Látszódott Annán, hogy nehezen akaródzik ki belőle a történet. Ahogy elnézem ennek Aten lehet az oka. De szerencsémre elmondta, amit tudni akartam.
- Hmm… - ennyi telt tőlem elsőre reakcióként, közben pedig balkezemmel az államat dörzsöltem, valamint elemeztem a hallottakat.
A távozó Aten-en pedig nem látszott, de éreztem, hogy ez a magánakció nem annyira tetszett neki.
- Nos, nem tisztem Ön felett ítélkezni, sőt nem is akarok. Csak lenné még egy apró kérdésem, ami inkább csak a saját kíváncsiságom. A nyakláncon látható címer a Burch családé, ha jól tudom. – magam elé tartom a nyakláncot – Gondolom, akkor ezt tőlük kapta? És nagy valószínűséggel Ön a tündérkirálynő? Vagy tévedek?- kérdően tekintettem rá.
A válasz után közelebb léptem hozzá és a kezébe adtam a nyakláncot.
- Legközelebb jobban vigyázzon rá és magára is. És ha meg bocsát, távozom is. Nem akarok tovább zavarni a pihenésben. Viszlát! – meghajlok, majd az ajtó felé veszem az irányt.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Dec 15, 2019 19:13:27 GMT 1
Bratti : Adeline Gwendolin Etherington, Raion : Pheonix Fenrrir & Raven : Anna Caventry Adeline egy jó húsz percre egyedül van hagyva a szalonban. Van ideje rendesen körülnézni szegénynek, minden négyzetméterre jut legalább három sárkány. Elég figyelemre méltó, de nem túl meglepő ez egy ilyen házban. Majd végre kitárul az ajtó, de nem a meghívója lép be rajta hanem két másik mester. Aten Plitz akiről legalább is már szóban hallhatott. És Phoenix Fenrirr egy másik mester. Egyikük sem számított a lány jelenlétére.
-Megkérdezhetem, hogy maga mégis kicsoda?- Kérdezi Aten.
Miután így hármasban mindenki bemutatkozott végre megérkezik a vendéglátója is.
Anna Caventry:
A férfi kérdésein elmosolyodok.
-Nem! Mindkettőben igaza van. Bár a tündérkirálynő csak egy becenév nem egy titulus vagy ilyesmi.- Az udvariassága jól eset. Mintha csak Zariust láttam volna. Miután ki megy a szobából rá kell jönnöm, hogy minden állom ki ment a szememből és ugyan még mindig fájnak a sebeim, de nem akarom ágyban tölteni a hátralévő életem.
Zeria felugrik mellém és rám néz a csillogó szemeivel. Ő egyértelműen a visszaalvást pártolná és már majdnem engedek is neki, amikor kinyílik az ajtó.
Tizenöt percen belül már a szalon felé sétálunk. Bár segítséggel felpróbáltam vagy három ruhát, végül inkább csak kabátot vettem a hálóingemre és felhúztam a cipőmet. Így nem látszott át sehol és nem is fájt semmi. Hagyom, hogy Weace nyissa ki az ajtót, főleg mert csak a sebeim miatt ilyen előzékeny, de még mielőtt kitárhatná megjelenik Angelic. Álmos, de nem olyan részeg mint általában.
-Na végre,-lihegi felénk.- Megjött a lázadó csitri khm lány akire várt. Már a szalonban van. Oh. –Fel tűnt neki hogy már a szalonnál vagyunk.
-Köszi Angelic! Hoznál kérlek teát mindenkinek?- Mondom és belököm Weace-t az ajtón mielőtt belekezdenek egy újabb soha véget nem érő veszekedésbe.
-Nem értem miért tartja meg Zari, nem láttam józanul mióta csak itt van.
A szalonban egy ismeretlen arcot is látok a két férfi mellet. Sárkánymesterként elvileg nem az én dolgom lenne hogy elsőre bemutatkozzak, de persze hölgyként meg nem kéne hálóingben járkálnom szóval ki foglalkozik most ezzel.
-Anna Caventry vagyok és sárkány mester,- Mintha csak ezt akarná megerősíteni, Zeria felkapaszkodik a ruhámon a vállamra, ahol felágaskodik és szétnyitja a szárnyait, hogy megmutassa milyen nagy is ő.- Nagyon örvendek!- Fejezem be végül. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Dec 23, 2019 22:40:16 GMT 1
Sajnos nem tudom megnézni, mennyi ideje várok már, ezért inkább fél évnek tűnik, mint húsz percnek, de végre nyílik az ajtó. Habár a szoba elég szép, ennyi idő alatt meg is utáltam. Azonnal az ajtó felé kapom a fejem. Két férfi lép be rajta. Egyikre sem számítottam, egyikük sem a meghívóm. Összehúzott szemmel méregetem őket. Ők sem kevésbé meglepettek. Feléjük fordulok. Nem gondolom, hogy hasznos lenne ellenségesen viselkedni, szóval ignorálom a bunkó stílusát az egyiknek.
- Adeline Gwendolyn vagyok. Örvendek. Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért vagyok itt, de vártak elvileg – mondom őszintén és cinikusan, közben felmérem a két férfit. Ki tudja, mire számítsak itt… Ha esetleg hajlandóak bemutatkozni, meghallgatom, de tényleg nem tudok semmi mással szolgálni, én meg nem vagyok a bájcsevej híve. Kivéve ha célom van vele.
Hamarosan másik két, majd még egy alak lép be. Az egyik a részeg lány, aki bekísért, a másik nőt nem ismerem, a harmadik pedig a vendéglátóm. Apró fejhajtást teszek a nő irányába, közben elrejtem mosolyomat a hálóingén. Úgy tűnik, nem nagyon számítottak rám… Ismétlem magam.
- Adeline Gwendolyn vagyok. Weace Bruch invitált ide – a férfi felé fordulok most már.
- Nos, örülök, hogy ismét látom. Esetleg végre elárulná, hogy mégis mit keresek itt? - húzom fel a szemöldököm.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 30, 2020 16:58:23 GMT 1
Tifani Roseblade
-Minden este ezekről mesélt. Már nem igazán emlékszem miket mondott. Még nagyon kicsi voltam, amikor meghalt. Nagyobb képeket is festett- Mondja és felmutat egy régi városi épületre. Régi épület, ugyan de páréve felújították, az épület, amire mutat a Dancing Batterfly a nagy városi színház.- Ő festette azokat a képeket is. De oda nem tudok minden nap belógni.
***
Otthon nem megy valami fényesen a kutató munkád. Egyetlen könyvet sem találsz a lényekről. Néhány kép ugyan hasonlít néhányra a régi civilizáció mondáiban szereplő szörnyekre, bestiákra. Pl egy Griffre, vagy egy sellőre, vagy tündérre. De igazából a legtöbb egyikre sem emlékeztet.
***
A szobalány nagyon hálásan néz rád, amikor végül megígéred, hogy utána nézel a dolgoknak. Valószínűleg rögtön a nyakadba is ugrana, ha merne.
Mire a konyhába érsz Merlin az utolsó (de ki tudja hányadik) gofriját lapátolja a szájába mintha attól félne, hogy valaki bármikor elveheti, közben tele szájjal beszélget a szakácsnővel.
-Rendben- Mondja, összeráncolt szemöldökkel.- Nem bízom a mesterekben, de benned valamiért igen. Szóval legyen, veled megyek.
Oda felé azért még Nastyara nézve megkérdezi.
-Ott lesznek olyan sárkányok is, akiket meg lehet ülni? Biztos klassz lehet egy sárkányon lovagolni.
Az utat jól ismered. A sárkányok sem lepnek meg és nem is igazán foglalkoznak veled. Az egyik sárkány leereszkedik amikor megállsz az ajtó előtt, és finoman meghajtja feléd a fejét. Warnduk, Zarius egyik legidősebb sárkánya és az egyik legnagyobb, amit valaha láttál, és messze az egyik legkezesebb az itt lakók közül.
-Mester Rosblade meglep a jelenléted. A Tündérkirálynő miatt jöttél?- Ezt a becenevet Anna a Brutch fivérektől kapta a pálcája képesége miatt, a sárkányok pedig akik nehezen boldogultak az arcokkal és a nevekkel nagyon gyorsan rákaptak. –Svart még itt van, próbál harcot provokálni, mint mindig, de megtiltottam a többieknek, hogy hozzáérjenek. Ha pedig ő itt van a tündérkirálynő is itt lesz még. Menj csak be nyugodtan. Biztos vagyok benne, hogy Brwy is nem sokára itt lesz. (ez egy rum márka, nos ha olvastad Bratt-ék mesélőijét, érted miért hívja így őt a sárkány)
Alig hogy befejezi a mondatott valóban megjelenik a szobalány (bár az egyenruhája alapján az, valójában az egyetlen személyzet a házban) és el is indul feléd.
-Lesz egy parti, amiről nem szóltak? Mert én ugyan nem csinálok ennyi emberre ünnepi ebédet, ha nem szólnak előre, az teljesen biztos. – Közben jelez nektek, hogy kövessétek. Átvezet a lepusztult folyosókon, egy beugrónál meg áll és megfogja a kocsit, amit itt hagyott. Rajta tea és sütemény. Aztán szépen elvezet a szalonba. Anna mellet még 3 mestert találsz ott és egy idegen lányt.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Feb 7, 2020 20:11:06 GMT 1
A szolgáló lány nagyon örült, hogy eleget teszek a kérésének. Aranyos volt, ahogy legszívesebben a nyakamba ugrana örömében, de a rangom miatt nem mer… A konyhába érve megkönnyebbülök, hogy Merlin a személyzettel beszélget, ugyanakkor kissé megijedek? Nem ez a jó szó, de vajon hányadik gofrit tömheti magába…? Az a sok cukor… Szerencsére beleegyezett abba, hogy Velem tartson. Külön jól esett, hogy bízik bennem. Ezen el is mosolyodok. Miután én is megreggeliztem gyorsan felöltöztem. Az őröknek szóltam, hova megyünk, ha bármi adódna, tudják hol keressenek minket. Ameddig csak lehet, robogóval tesszük meg az utat. Szerencsére ismerem a járást, így minden gond nélkül tartunk a célunk felé. Merlin kérdésére elvigyorodok. - Tudod, nagyon ritkák az ilyen törpe sárkányok, mint Nastya. Majdnem az összes sárkány meglovagolható, ha elér egy adott kort. Egyszer-kétszer volt részem felülni nagyobb sárkányra, de… nem nekem találták ki a repülést… Egyszerűen a gyomrom rosszul bírja, na meg a minimális tériszony… Ahogy közeledünk Kráter városhoz egyre több sárkány tűnik fel. Fél szemmel Svartot keresem, de nem látom sehol. Végül megállunk és a bejárathoz sétálunk. Ekkor Zarius hatalmas sárkánya landol mellettünk, hogy fogadjon. - Szia Warnduk! – integet felé Nastya barátságosan. Nastya is különcnek érzi magát a termete miatt, ezért többnyire csak a békésebb sárkányokkal van jóban. A vehemensebbektől általában fél. Volt, aki felé korábban megpróbált barátságosan nyitni, de elutasítóak voltak vele szemben. - Üdvözöllek Warnduk! Valóban Anna miatt jöttünk, köszönöm a segítségedet! Megkönnyebbülök, hogy valóban itt van, meg hogy Svartot is féken tartják a többiek. A mondókájának a vége először nem volt tiszta, de amikor felbukkan a lány, mindent megértek. Ő még itt van? A kifakadásától kissé zavarba jövök. Ezek szerint nem csak Anna van itt. De legalább mutatja az utat. - Köszönöm az útbaigazítást! – majd intek Merlinnek, hogy menjünk. Nastya a kis séta során végig mellettünk repül, de amint az ajtóhoz érünk megpihen a vállamon. Izgulok, de a lánynak hála nincs lehetőségem sokáig ott ácsorogni. Rajtunk kívül öten vannak a teremben. Utálok zavarban lenni és nem is szoktam, de a sárkány mesteri dolgok kihozzák belőlem… Sokkomból kis sárkányom térít észhez, mikor egy lelkes „Zeria” kiáltással elrugaszkodik a vállamról, hogy kis barátnője nyakába ugorhasson. - Nastya! Későn nyúlok utána. Nem tudom kellő szigorral leszidni, ugyanis nem tudom nem megmosolyogni a látványt. A kis szeretet gombóc a másik sárkányt öleli (talán le is borítva Anna válláról, de csak nem lesz bajuk hisz maximum szétválnak és a levegőben maradnak  ). Valószínűleg az eddigi csönd kínos csöndbe vált. Ekkor van lehetőségem jobban megnézni az egybegyűlteket. Az ismerős arcokon kívül – mint Anna, Aten és Weece – ha jól tippelek, a „Biciklis lovag” (valami Philip talán) és egy ismeretlen, valószínűleg nem sárkány mester nő is itt tartózkodik. A kis intermezzo után, lányos zavaromban kicsit köhécselek, majd összeszedem magam. - Elnézést kérek kis sárkányom miatt – ekkorra már Nastya újra a vállamon ül és lehajtott fejjel Ő is bocsánatot kér – Szeretném elölről kezdeni. Üdvözletem, Tiffany Roseblade vagyok, sárkány mester, Ő pedig Merlin. – biccentek a fiú felé – Nem akartam semmilyen nagy tanácskozást megzavarni, csupán Annát kerestem. A lányhoz fordulok. Gyorsan végig mérem. Nem lep meg a látvány… Remélem Nastya kis akciója nem okozott benne nagyobb kárt. - Örülök, hogy jól vagy! – mosolygok rá. A tekintetemben azért benne van az általa jól ismert „Anna mi a jó fenét csináltál már megint?” Persze tudja, hogy ezzel is csak aggódok érte, meg, hogy amúgy nem ítélkezek a tettei felett. Biztos nyomós oka volt… - Otthon már aggódtak érted és a szolgálód megkért, hogy nézzek utánad… |
|
). Valószínűleg az eddigi csönd kínos csöndbe vált. Ekkor van lehetőségem jobban megnézni az egybegyűlteket. Az ismerős arcokon kívül – mint Anna, Aten és Weece – ha jól tippelek, a „Biciklis lovag” (valami Philip talán) és egy ismeretlen, valószínűleg nem sárkány mester nő is itt tartózkodik. A kis intermezzo után, lányos zavaromban kicsit köhécselek, majd összeszedem magam.