Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 1, 2017 16:21:56 GMT 1
A középső város rész egyik jobb környéke, a gyártelepek mellet található. Nem olyan fényűző mint a felső város de lehetne sokkal rosszabb is. A gyártelep közelségétől eltekintve teljesen átlagos középvárosi negyed. A The Poisounus Grows nevű lázadó banda otthona. Ezt mindenki tudja de szerencsére a tagok kiléte nem ismert a hatóságok előtt. Nem úgy az itt lakó polgárok előtt, akik mind kisebb nagyobb mértékben támogatják a csoportot.  |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 1, 2017 17:22:01 GMT 1
Adelin
Kellemes őszi időtök volt. És végre élvezheted egy kicsit a szabadságod, a gyár bezárt pár napara, mivel a „hálátlan” munkások nagy része megelégelte a folytonos robotot. De legalább élvezheted az időt. És gyárthatsz terveket a következő akcióhoz. Ennek érdekében akár át is nézheted az újságot amit valamelyik csapattag felejtett az asztalon.
A főcím persze egy politikustól hangos. Hallottad illetve olvastad már több helyen a nevét és az arcát szinte minden nap lehozzák valamivel. Most ép, partit rendez a saját házában hogy bizonyítsa, nincs baja a Sárkány mesterekkel. Valószínűleg nagy durranás lesz, rengeteg olyan ínyencségél és itallal amiket még életedben nem láttál. Végül is valamire költeni kell azt a töménytelen pénzt amiből nem a szegényeknek segítenek.
Egy másik oldalon nagy pusztítás képe látszik. Középen egy hatalmas kráter mellette az épületek arra utalnak, hogy a felső városrészben történt valami. Úgy tűnik a gazdagokra is rá jár a rúd néha. A fő cím így szól: „Lázadó terror támadás a város központban”. A sajtó még nem tudja mi okozhatta a robbanást a város alatt ami miatt az egyik legforgalmasabb városi út is beszakadt. Feltételezések szerint lázadók műve. Bár eddig még senki nem vállalta érte a felelősséget. Viszont az majdnem biztos, hogy egy sárkány mester is érintet.
A következő cikk viszont már sokkal érdekesebbek ígérkezik. Ugyan nem szerepel kép és a cím is sokkal kisebb mint a másik két esetben, számodra ez mégis érdekesebb lehet. „Újabb két áldozat, ezúttal a középső városrészben! Az árnyak kitörnek a nyomornegyedből?” Két kisgyerek halt meg a középső városrészben. Mindkettejüket széttépték. Valószínűleg árnyak. A riporter egy dühöd monológban ki tér arra is hogy egyetlen rendőr sem mozdította meg a kisujját még a testeket is csak a lakók kérésére vitték el a sírásók. Az riporter egy kerületet is megemlít. Chafer kerület. Az nincs is mesze tőletek. Bár még sosem történt támadás enyire bent de lehetséges hogy valóban egy árnyék műve lehet. A riporter neve Agatha Cambrish.
Szép őszi nap van és bármit megtehetsz. Elmehetsz a város határig hátha el tudtok jutni a felső városrészbe és el tudtok jutni a partira hogy egy kis felfordulást csináljatok. Amúgy is túl sokat szórakoznak ezek a pökhendi politikusok. Ráadásul mivel a sárkánymestereknek rendezik az estét talán beléjük is beléjük futhatok és talán egyikük hajlandó lesz meghallgatni titeket. Bár ez kockázatos. Ha oda mentek számolnotok kell a nevezett politikus magánhadseregével és a sárkánymesterek testőreivel és sárkányaival is.
A kráter a város közepén valószínűleg nem a lázadók műve. Legalábbis nehéz elképzelni hogy egy csoport megkísérelt volna bármi hasonlót a város közepén. De ki tudja. Lehet körbe kérdezhetnél. Esetleg be nézhetnél a Cicada nevű klub khm kocsmába ahol a legtöbben összegyűlnek ilyenkor hátha valaki tud valamit.
Vagy elmehetsz a Chafer kerületbe körülnézni. Hátha találsz valami nyomot az árnyak után. Már ha egyáltalán az árnyak jártak arra. Bár ki más lenne képes megölni két gyereket. Vagy megkeresheted ezt az írónőt hátha tud valamit amit nem írt le a lapba. Ebben az esetben nem lesz könnyű dolgod. A szerkesztőség a középső város és a felső város között fekszik. Könnyen megközelíttető. Elemben ez az Agatha híres arról hogy sosincs ott. De tehetsz egy próbát hátha szerencséd lesz.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 1, 2017 21:07:04 GMT 1
Gears & Dragons
Teophilius Zachariah Etherington
Egész este a várost jártad, hátha találsz valami nyomot az árnyakról. De egy darabot sem láttál pedig lementél egészen a nyomornegyed széléig. Mégsem láttál semmit, csak egy kölyköt kaptál el, aki egy édességboltba akart betörni. Azt is még nem messze a házatoktól. Persze részben érthető, az öreg Ruffus aranyárban méri a cukorkát, egyik környékbeli gyerek sem engedheti meg magának, valahogy mégsem megy tönkre a rohadék. Az este hátralévő része émelyítően csendes volt. Egész este azt érezted hogy valami nem stimmel, de nem nagyon tudtál mit tenni ezzel mert semmit sem láttál. Vagy hallottál, kivéve amikor a kocsmák és az egyre lepusztultabb lebujok előtt mentél el, ott volt hangzavar. De csak a teljesen átlagos, unalmas verekedések és üvöltözések semmi különös.
Mivel nem találtál semmit elég csalódottan esel haza már régen virradat után. A nővéred már sehol. Az újság amit olvasott az asztalon fekszik. Az első oldalon amit meglátsz nincs kép de a cím így is megragadja a figyelmed „Újabb két áldozat, ezúttal a középső városrészben! Az árnyak kitörnek a nyomornegyedből?” Egész este kint voltál és ne láttál semmit, pedig ott voltak. Az újságban szerepel a környék neve, (Chafer negyed) talán oda mehetnél körülnézni. Ha már este nem voltál ott és nem mentheted meg a gyerekeket. Bár nem aludtál már a jó ég tudja mióta, és hát, azok a gyerekek sem támadnak fel ha odamész.
Pihenhetsz egy kicsit, aztán megvárhatod az éjszakát és akkor talán több esélyed lesz, ha arra fele keresed őket amerre a gyilkosság történt. A sarokban még van néhány felhalmozott kacat amik csak arra várnak hogy felhasználd őket valamire. Estig öszedobhatsz valamit és akkor is elindulhatsz a tetthely felé.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Dec 2, 2017 22:55:04 GMT 1
Nagyot nyújtózva kelek ki az ágyamból. Nagyon hosszú ideje nem aludtam ilyen sokat, mint most. De azt hiszem, rám fért. Csinálok magamnak reggelit, illetve az öcsémnek is rakok el belőle, majd ugyanezt teszem a kávéval. Aztán leülök az asztalhoz. Ott vár egy újság. Reggeli közben elolvasom. Milyen sok érdekes cikk van ma! Lepődöm meg. Gondolkodom kicsit. Aztán fogom, és kivágom az utolsó cikket, majd előveszek egy félig telefirkált lapot, és ráírom, hogy Teo-nak. A cikk végére még odakörmölöm, hogy „Tudom, hogy érdekel… Szerintem nézz először körbe, majd ha gondolod, látogasd meg a riportert. Szerintem megérné, csak majd szólj, mit sikerült kideríteni vagy hogy egyáltalán foglalkozol-e vele. Rádió! Kezd ijesztő mérteket ölteni ez az egész… Szeretlek!” Majd az asztalára rakom. Aztán végiggondolok mindent, és felveszem a hétköznapi ruhámat, bármennyire is utálom. Elrakok egy kést, és elindulok otthonról. Első utam a kráterhez vezet, ahol igyekszek minél több dolgot megtudni. Ezután elindulok az egyik Sárkánymester barátomhoz. Ha beengedett, és leülünk, akkor elé rakom a cikket, amiben a politikusról beszélnek és a hatalmas bulijáról. Ha végig olvasta, vázolom a helyzetet.
- Itt az ideje újabb információkkal gazdagodni e téren. Mostanában úgyis keveset tudtunk meg. Nem, ne aggódj, nem terveztem semmit, csak annyit, hogy ha meg vagy hívva, már pedig szerintem meg vagy hívva, akkor elviszel engem is. Én leszek a testőröd. Nem, továbbra sem akarok semmi feltűnőt. Csak körbenézni, informálódni. Túl rizikós lenne most bármit tenni. Az a biztos, ha most csak nézelődünk. Aztán jöhet a tervezés és a cselekvés – Felsóhajtok.
- Tényleg nem akarok semmit sem cselekedni. Szerinted ez mennyire működhet? És ha igen, mikor és hol legyek, mit hozzak magammal, stb? Illetve jöhet velem még legalább egy embert? – Kérdezem tőle. Ha mindent sikerül leegyeztetni, akkor elindulok a Cicada-ba. Nem sok kedvem van most ehhez, de infók mindig kellenek. Maximum másfél órát töltök itt, kivéve ha tényleg van mit megtudni, aztán hazaindulok. Megcsinálom az ebédet, ha nincs otthon az öcsém, akkor elrakok neki is. Végül összegzem a megtudottakat ebéd közben, és a bázisunkra megyek, ahol a többieket találom, hiszen szóltam nekik előtte. Teo-t hagyom dolgozni a saját dolgaival, bár örülök, ha itt van. Őket is beavatom abba, amit megtudtam, illetve ha ők is mondanak bármi használható infót, azt is belekalkuláljuk a történésekbe. Ha sikerült leszerveznem a Sárkánymesteres sztorit, akkor abba is beavatom őket. Végiggondolunk mindent, és végül abban maradunk, hogy Rosanna beveti fantasztikus női oldalát, és visszamegy a Cicada-ba, hogy még többet megtudjon. Simon-t a kráterhez és annak környezetéhez küldtük. Ha Teo nem foglalkozik a gyilkossággal, akkor Ed-del odamegyünk, ha nem, akkor készülődni kezdek/kezdünk a partira a megbeszéltek szerint, ha ez működőképes.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 9, 2018 21:11:19 GMT 1
Adeline Gwendolyn Etherington
Bár menyire is igyekszel eljutni a kráterhez egyszerűen lehetetlen. Már észrevétlenül ide jutni is nagyon nehéz és kellemetlen volt. A rengeteg gazdag, kikent ember mellet olyan mintha a csatornából öltöztél volna fel hiába tudod hogy ez nem így van. Aztán amikor végre eljutsz a kráterhez az csak még rosszabb. Katonák húznak köré kordont és láthatóan senkit nem akaródzik beengedniük. Ezüst sárkány és valami virág van a vállukon. Nem igazán tudod így megmondani hogy kihez tartoznak, de az biztos, hogy egy sárkánymester emberei. Elég lehetetlen a helyzet és bár tényleg őszintén próbáltál bejáratot találni, de rengeteg ember állja az utadat és amikor megérkeznek a rendőr autók és a két hatalmas sárkány jobbnak látod elhúzni még mielőtt csapdába esnél.
(ne haragudj ezen a ponton kicsit ki kell javítanom téged, csak 1 sárkány mestert ismersz pillanatnyilag és az a következő. Vitának helye nincs mert csak rosszabbul jársz.)
A következő utad vissza visz a középső városrészbe. Elég sokáig keresed a nyomait, de végül sikerül megtalálnod a réz elefántot. Mary Ellen kint is áll és törülközőket tereget az elefánt korlátjára. Még ott fent állva is alacsonynak tűnik a néni a maga durván 145 cm-ével, de ahogy mindig most is mosolyogva fogad téged.
-Adelyn drága gyere csak be! Igyál velem egy teát!- Kiabál le az elefántról és le is engedi neked a létrát, hogy bemehess az ajtón. Közben az elefánt a magasba emeli az ormányát és megérinti vele a homlokát. Tudod hogy csak egy gép amit gőz működtet, de néha egészen olyan mintha tényleg élne.
Ahogy leültök végre mindketten, te a néni sárkánya mellé. A furcsa pofájuk sárkány, alig nagyobb mint egy átlag perzsa macska, de ahogy az emberre néz, mintha azt fontolgatná milyen íze lehet a csontjaidnak miután leégette róla az összes húsit. De azért valahogy sikerül nem túlságosan a dögre figyelned.
Miután a néni elfoglalta a helyét az újságra néz és először is elfintorodva a teájába kortyol. Majd még mielőtt megszólalnál így szól.
-Pfúj de utálom ezeknek a pofáját is. Ha csak fele annyira törődnének a többi emberrel mint a vagyonuk megszerzésével és elverésével már is sokkal jobb világot hozhatnának létre.
Miután vázolod a tervet nagy kerek szemekkel néz rád.
-El akarsz menni abba a szemét várba?-Kérdezi- Hmm valahol meg kell lenie a meghívónak, ha Krumpliksz-ka nem ette meg.- Mondja és közben iszik még egy kortyot. Ha oldalra nézel a sárkány közben gyanúsan elmosolyodik és ásít egy hatalmasat.
De még mielőtt nagyon pánikba esel észre veszed, hogy egy feltűnően elegáns levél lóg ki a egy csomag papír közül. Szóval a gonosz dög nem ette meg, csak szórakozik veled mint mindig. Ha megkérdezed elviheted-e természetesen rábólint, de közli hogy ő nem hajlandó annak a szemét várnak a közelébe sem menni amíg koporsóba nem dugják és azt rá nem szegezik, mert "utána biztosan vissza jövök majd őket kísérteni". A szónoklat közben pedig megfigyelheted a fura villanásokat a néni szemében.
Majd elkezd válaszolni a többi kérdésedre is.
-Hmm… Ki tudja mi kell az ilyen népnek.-vonja meg a vállát. Elég rendesen félreértve a kérdésedet. – Attól függ mit akarsz elérni. Bár ezek a gazdag pöcsök nagyon értenek a bulihoz -mondja és közben érdekes táncmozdulatokat végez.- Oh ha 30 évvel fiatalabb lennék…
A Cicadában füst és szeszszag fogad mint mindig. A pultnál Nancy jön neked. Részeg, mint mindig. Itt nem sok dolog változik.
-Hogy foszthatták ki azt a boltot.- Nyavalyog a nyakadba kapaszkodva. Szerencsédre kb 40 kg az egész teremtmény, de akkor is. –Egy szerelő műhelyt, mindent elvittek. Pedig még olyan fiatalok.- Mondja kásásan aztán az öledbe hanyatlik és neked kell megtartani az egész súlyát.
Ha el akarsz jutni a partira akkor már nincs időd oda menni a szerelő üzletbe, de ugye holnap is lesz nap. Ha leteszed valahova Nancyt és megkérdezed a csapost az kedvesen el is árulja neked melyik szerelő műhelyt fosztották ki.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jan 28, 2018 23:38:50 GMT 1
Franc egye már meg… Bosszankodom magamban, mikor ott kell hagynom a lezárt területet. A többi ficsúrra rá sem hederítek, legszívesebben leköpném őket. Amilyen lenézően tudnak lesni csak a ruhám láttán, elképesztő. Hányok tőlük. Nekik ez a legfontosabb. Nem az, ki mit tud. Undorító. Felületes, rohadt barmok… Egy pillanatra elmerülök ebben a negatív érzelemhullámban, aztán újra koncentrálok, és tovább megyek. Tudom, mit keresek, de még így is nehéz megtalálni. De sikerül. Amikor meglátom a kedves nénit, nekem is el kell mosolyodnom. Integetek neki, majd felmászom a létrán. Imádom ezt a házat. Zseniális. A sárkányához már viszonylag hozzászoktam, de néha-néha még lapos pillantásokat vetek rá, mielőtt olyat tenne, amire számítok tőle mindig. Mary néni pontosan azokat a gondolatokat fogalmazza meg, amiket én is még néhány órával ezelőtt. Ezzel teljesen meggyőz, hogy elmondjam a tervem. Azonban nem azt a reakciót váltom ki, amit szerettem volna. Ráadásul még a meghívót is megette az a kis korcs… Azonban szerencsére csak szórakozik, és valójában megvan. Legszívesebben kinyújtanám rá a nyelvem, de visszafogom magam. Mary néni pedig válaszol, de nem sikerül azt elérnem, amit szerettem volna. Kissé csalódottan távozok, mert így nem tudok menni a party-ra, pedig nagyon el szerettem volna. Ezután a Cicada-ba megyek. Elkapom Nancy-t, mint mindig. Csak egy nagyot sóhajtok, neki úgysem tűnik fel. Gyorsan ledobom az egyik székre, a feje pedig nagyot koppan az asztalon.
- Hupsz… - jegyzem meg, majd gyorsan megsimizem a fejét, mert elaludt. Rákérdezek a csaposnál a címre, majd ha megtudom, elköszönök. Végre levegő… Gyorsan előveszem a rádiónkat, majd helyzetjelentést kérek, hogy ki hogy áll. Simon azt mondja, ráér, szóval ha van még időnk, akkor elmegyünk a műhelybe, ha nem, akkor csak összegyűlünk és csapatot építünk. Remélem, az öcsém is idetalál, mert őt is hívtam. Megbeszéljük először ki mit talált ma, ahol keresgélt. (Itt majd megtudhatom, hogy tényleg ki mit tudott meg?  Előző reagban ott van, ki hova ment) Aztán csak beszélgetünk, együtt vagyunk, csapatot építünk. Végül már késő este hazaindulok Ed-del, mert ma nálunk alszik. Hazaérünk, és gyorsan eszünk valamit, majd megfürdünk, és végül lefekszünk aludni.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 7, 2018 2:51:04 GMT 1
Adeline Gwendolin Etherington
A másnap reggel nagyon korán elérkezik, főleg, hogy még virradat előtt ébredsz. Rettenetes álmok gyötörtek és nehézen veszed rá magad, hogy ágyban maradj. Talán csak a tegnap átélt sokk okozza. De így legalább van időd bőven átgondolni a tegnap megbeszélteket. Rosanna is beszámolt neked a betörésről, bár neki kicsit több infója volt, az egyik Walvetes kalóz mindig is oda volt érte és szívesen osztott meg vele infókat, annak reményében hogy átcsábíthatja magához. A műhely ahova betörtek a Walvet bee-nek gyártott eszközöket, egy fiatal lány volt a tulaja a neve Sharona Maroon, a betörés után eltűnt, a műhelyét pedig nem egyszerűen felforgatták hanem teljesen kiürítették, minden használható cuccot elvitek.
Szegény Simon kevésbé volt eredményes, azok a katonák tényleg mindenkit mesze távol tartottak a gödörtől, viszont másról ő is betudott számolni. A helyszínen egy középső városrészi őrs nyomozott, a Gwenyn—i zsaruk. Náluk annyira nem ismert az arcotok, ezért felajánlotta, hogyha te nem akarsz, akkor ő szívesen elnéz az őrsre, hátha valaki csepegtet neki infókat. Arról is beszámol, hogy nem csak a zsaruk dolgoznak az ügyön, hanem látott egy sárkány mestert is. Sőt a mester sárkánya még ki is akarta kérdezni. „Annyira megijedtem, hogy majdnem meggyóntam neki mindent, amit eddigi életemben tettem. Nem is tudtam, hogy ezek tudnak beszélni. És utána jött még egy sárkány mester. Szerencsére az lerendezte az ügyet. De kicsit fura, hogy ők is nyomoznak az ügyben.” Lehet ebben valami, de talán csak valami rejtélyes fejlődésen estek át.
A gyilkosságokkal viszont még mindig nem foglalkozott senki, lehet, hogy reggel ott kéne kezdenetek. Már majd vissza aludnál, amikor hallod, hogy halkan nyílik az ajtó, majd meghallod a léptek tompa zaját is. Valaki oson kint a sötétben.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 9, 2018 20:14:53 GMT 1
Abban reménykedtem, hogy ha Ed velem alszik, megszűnnek a rémálmaim. Eddig mindig bejött. Ezúttal azonban a szokásosnál is rosszabb volt. Képtelen voltam aludni. Mikor először felriadtam és felültem, ő is azonnal felült, kezét a hátamra tette, és aggódva suttogott, hogy minden rendben-e. Verejtékben úszva és zihálva ráztam a fejem. Megnyugtatóan simogatni kezdte a hátam, majd halántékon csókolt. Pontosan tudta, mi van. Végül felé fordultam, elmosolyodtam és adtam neki egy gyors csókot. Látom rajta, hogy nem győztem meg, de nem vitatkozik. Visszafekszünk, és ő viszonylag hamar el is alszik, hiába próbál fent maradni. Én azonban egyelőre képtelen vagyok elaludni, ezért inkább előretervezek a holnapi napra. Végiggondolom a műhelyes lány esetét, és ezt a feladatot magamra és Simon-ra bízom. Ed-et valószínűleg a gödrös eseményre állítom rá a már ismert információkat ismerve. Rosanna-t továbbra is visszaküldöm a kétes eredetű helyekre, ő ott tud kibontakozni a legjobban. Mire mindent végiggondolok, majdnem pirkad, éppen felkelnék, mikor nyílik az ajtó, majd osonás hangja is megüti a fülem. Felébresztem Ed-et, aki egyből levágja a dolgot. Némán kipattanunk az ágyból, majd az ágy alatt elhelyezett apró pengékkel fegyverezzük fel magunkat. Aztán kikiáltok.
- Teo, te vagy az? – Majd készenlétbe helyezzük magunkat, bármire felkészülve.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on May 6, 2018 23:44:49 GMT 1
Adelin Gwendolin Etherington
Már szürkül, ebben biztos vagy, de valahogy mégis olyan érzés fog el, mintha sosem sütne ki többet a nap, a sötétség teljesen összenyom benneteket, és indokolatlanul is egyre nagyobb félelmet éreztek,
A kérdésed teljesen felesleges és választ sem kapsz rá. Bármi van is a házban az nem Teo, sem semmi más ami ismerős lehet számotokra. Ed hátrál egy lépést és téged is maga után von, majd halkan kattan az ajtó kilincse, és sűrű árnyék szökik be rajta, egyre sűrűsödik még tovább és tovább míg egy magas vékony alakot nem ölt előtettek hosszú karmokkal, nincs arca csak maga a sötétség, de mintha körül nézne a szobába, majd a tekintete, már ha van neki olyan, megállapodik rajtatok.
Egyik hosszú karmos kezét felétek nyújtja és kicsit elfordítja a fejét, majd a sötétség mintha szétválna az arca közepe fele, és a bestia kitárja a száját, legalább is arra emlékeztet a legjobban, közben természet ellenessen csöndes az egész lény így tökéletesen hallod mindkettőtök szívverését a sötét szobában, és közben a félelem is egyre erősebb bennetek. Ed felemeli a fegyvert és rá is lő a lényre, az viszont mint ha meg sem érezné a kilőtt golyót, ami egyszerűen eltűnik benne, az egészet fel sem veszi, ugyanúgy lassan közeledik felétek, kinyújtott karmos keze már szinte hozzád is ér. A pisztoly nem ártott a lénynek, vajon van bármi ami árthat neki?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on May 6, 2018 23:57:20 GMT 1
Theophilius Zakariah Etherington & Anna Cavantry
Theophilius Zakariah Etherington
Végül úgy döntöttél, hogy megvárod az éjszakát hiszen már nem is láttál a fáradságtól, de még felébredni is ugyanazzal a keserű rossz érzéssel keltél ahogy lefeküdtél. Így még a teljes sötétséget sem vártad meg, hanem rögtön elindultál a Chafer negyed felé. Az út kifejezetten csendes volt, oda érve pedig már érted miért hívják így ezt a negyedet. A sötétebb utcákban csak úgy ropogtak a csótányok a lábad alatt. Minden más csendes, kivéve a közeli kocsmát, ahonnan hangos kiabálás és beszélgetés zaja szűrődik ki. Ilyen ostobaságokra most nincsen időd.
Eltart egy darabig amíg megtalálod az épületet ahol az eset történt, nincs előtte ember, sem kordon, szemmel láthatóan senkit nem érdekel pár középsővárosrészi árva. Főleg, hogy ez itt még szinte a nyomor negyed. Te azért bemész a házba körülnézni annak ellenére hogy a küszöb átlépésétől rossz érzésed jár át. A hideg futkos fel alá a hátadon és iszonyatos félelmet érzel, noha nem tudod mitől, de ez nem tart vissza mert egy érzés még a félelemnél is erősebb benned. A harag. Még soha életedben nem éreztél ilyen megmagyarázhatatlanul erős indulatot, nem is igazán tudod hirtelen kinek szól, viszont hajt előre.
Kisvártatva megtalálod a szobát is ahol a gyerekek testét megtalálták, ők már nincsenek itt, úgy tűnik legalább valaki ennyi tisztességet meghagyott nekik. Más viszont igen. Egy vértócsa felet egy furcsa ember alak. Csak a körvonalait látod, de így is ki tudod venni a műkart aminek a végén hatalmas karmok meredeznek.
-Van itt valaki?- Kérdezi egy női hang, majd a furcsa szerzet egyenesen feléd fordul. Egy nő az. Nem ismered fel de azt tudod, hogy valahonnan nagyon ismerős. Mielőtt még lenne időd elgondolkodni mozgást veszel észre. Az árnyékok a falon megmozdulnak körülötted és kétoldalt testet öltenek körülötted.
-Nem kellet volna itt lenned de ha már így alakult miért nem játszunk kicsit?- Kérdezi és a magasba emeli a műkart amin a fény is megcsillan. Már tudod honnan ismerős a lány, de késő. A két árny egyszerre vágódik neked és téged átjár a jeges üresség, minden megszűnik körülötted.
Anna Cavantry
Miközben az árnyak Teóval küzdenek, különös árnyék vetül a Chafer negyedre, a hatalmas fekete sárkány szinte nem is válik el a sötétségtől, ahogy lejjebb ereszkedik a szárnyai szinte megérintik a házak tetejét, de nem áll szándékában földet érni. A lovasának sincs erre szüksége. A fiatal lány fehér haja szinte világít a sötétben, fekete ruhái viszont tökéletes egységet alkotnak a sárkány bőrével.
-Ha lejjebb megyek választanod kell egy épületet amit összedöntünk.-Dörög a sárkány hangja.
-Nem kell- Mondja a lány magabiztosan. Rengeteget gyakorolta hogyan aknázza ki a képességét a magas helyekről való érkezésben. Egyszer kétszer, inkább sokszor nem is úszta meg sérülés nélkül. Ezúttal mégis a hangjával megegyező magabiztossággal veti bele magát a mélységbe. pár másodpercig csak szabadon zuhan, aztán a sétapálca a kezében felizzik és mindent megtöltenek a világító lepkék. A zuhanás lelassul és mire eléri a talaj olyan finoman érkezik amennyire csak lehetséges egyetlen karcolás nélkül.
A pálcát feltartva ezután a világító lepkék a ház ajtaját zúzák be és odabent kezdenek keringeni, a lány pontosan tudja mit keres, futva indul el a célja felé, de már késő. Látja ahogy egy nő alak a karjában valamivel kiugrik az ablakon, de nincs esélye utána menni, mert az egyik árnyék azonnal ráveti magát. A félelem jeges tüskéje ezúttal is átjárja mint legutóbb, de most nem bénul le tőle olyan sokáig. De így sem tér észhez elég gyorsan és az árny karmai felszakítják a bőrt a karján. A seb vérzik és fáj, de nem halálos. Bár nem úgy néz ki mintha a lény ennyivel megelégedne. Azonnal indít is egy második támadást Anna a magasba emeli a pálcát de az árny gyorsabb kilöki a kezéből és ezúttal egy sokkal csúnyább sebet ejt a törékeny testen. A lány ugyan nem tud felsikítani, helyette azonban a sárkány üvöltését az egész negyedben hallani. Majd az egész épületet elnyelik a lángok. Anna látja egy pillanatra ahogy az árny mintha szenvedne a sárkány tűzben, aztán elnyeli a sötétség.
Geri Raven| Megjegyzések:Anna ezentúl mesélői kari semiben sem különbözik tőletek ugynazok a szabájok érvényesek rá mint rátok, de nem nagyon fogom egyedül ugráltatni. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 21, 2018 20:18:44 GMT 1
Ó, a francba… Tudatosul bennem ez az egy mondat, amikor nyílik az ajtó és biztos vagyok benne, hogy nem Teo az. Ahhoz ez a valaki vagy valami túl halk. A szívem egyre hevesebben kalapál, mintha tudná, hogy nem sokáig tudja már folytatni. Egy pillanatig Ed-re nézek, közben megszorítom a kezét, majd elengedem. Nyílik az ajtó, és belép rajta az, amiről mindenki beszél mostanság. Egy árnyék. Egy pillanatig lenyűgöz és még a szám is tátva marad egy kicsit. Aztán megborzongom, amikor kitátja a száját. Megfeszülök. Egyre jobban félek. Kissé zihálni kezdek. De van egy tervem. Nem tudom, ez a lény mennyit képes felfogni az emberi beszédből, ezért inkább csak némán kommunikálok Ed-del. A mellettem álló éjjeli szekrényen van egy nagyobb olvasólámpa. Mögöttünk pedig az ablak, ha nem működne a dolog. De ha valami elriaszthatja ezeket a dögöket, akkor az a fény. Úgyis csak éjszaka mernek előjönni. És ha sikerül elég ideig mozgásképtelenné tenni, akkor még a nagy lámpát is sikerülhet felkapcsolni. Úgyhogy némán lebeszélem a párommal, hogy amíg én a lámpával igyekszem megvakítani, addig ő nyissa ki az ablakot, majd vegye át a lámpát és én az ágyra ugorva felkapcsolom a szobai lámpát. De ez utóbbit csak akkor, ha ezt az entitást zavarja a fény. Különben igyekszünk kimenekülni az ablakon. Illetve előtte még esetleg szép szóval is próbálkozunk, bár elég esélytelen, de időhúzásra jó, amíg felkészülünk az akciónkra.
- Üm… Jó estét! Meg tudná nekem mondani, hogy miért közelít ilyen ellenségesen? Esetleg nem tudnánk szépen megbeszélni? Lehet, közös nevezőre is tudnánk jutni. Még a végén kiderül, hogy ugyanaz a tervünk… Szóval? – csak azután cselekszünk Ed-del, ha a szörny továbbra is támadni akar. Ha nem, akkor felkészülten várjuk, hogy mit akar.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 23, 2018 18:47:54 GMT 1
Adeline Gwendolyn Etherington
Úgy tűnik, hogy hiába minden próbálkozás az árny csak közelít tovább, félelmetes lassúsággal, egyértelműen nem siet végezni veletek, pontosan tudja, hogy sarokba vagytok szorítva. Ed rögtön érti a jeleidet és szerencsére neked is sikerül meggyújtanod az éjjeliszekrényen álló gyertyát. A lény visszahúzza karmait a fénykörből. Úgy tűnik megfontoltabbá vált a fény hatására, így ti is könnyebben eléritek az ablakot. De most hogyan tovább? A lény sajnos nem sercegett fel a fényre mindössze megállt és onnan méreget titeket. Ez nem tarthat így amíg megvirrad. Ki tudja milyen értelmes ez a dög és lehet fel is bosszantottátok ezzel a trükkel, nem lenne jó ha rátok vetné magát. A szoba pedig azért elég magasan van és még ha sikerül is, mi van ha utánatok ugrik?
-Üm… Jó estét! Meg tudná nekem mondani, hogy miért közelít ilyen ellenségesen? Esetleg nem tudnánk békésen megbeszélni? Lehet közös nevezőre is tudnánk jutni…- Azonban mielőtt még folytatnád a lény egy mély sóhajtás szerű hangot add amibe beleremeg a gyertya lángja, majd ezután szép lassan zsugorodni is kezd.
-Basszus- Szalad most ki Ed száján.
De még mielőtt összezsugorodhatna és kialudhatna a gyertya lángja az ablakon becsapó hirtelen szelő elfúja.
Sivítás szerű hangot hallotok amire egy magas mennydörgő üvöltés a válasz a hátatok mögül. Ed hihetetlen gyorsan ragad meg és ránt a padlóra így vele a hátadon alig érnek el a berepülő üveg szilánkok. Ed viszont nem ilyen szerencsés, a hátán csúnya, fájdalmas vágásokat hagynak a szilánkok.
Hátranézve pedig a kedves barátságos ablak helyet, egy hatalmas fekete sárkány pofát látsz. Szerencsére nem gyújtja kapásból lángra az egész szobát, bár a szél amit a szárnyaival besodor a feje tetejére állította az egész szobát. A mellétek behajoló sárkány fejéről pedig pedig egy férfi lép a szobába mintha mi sem lenne természetesebb minthogy szobák falait döntögesse a sárkányával. Ahogy elhalad mellettetek még csak rátok sem néz közben. Az árnyék újra azt a sivító hangot adja, mintha megpróbálná megijeszteni a sárkány mestert aki csak mosolyog a dögön.
Az árnyék felétek indul amikor a mester előhúzza a szablyáját, a sárkány által a szobába fújt szél csak gyenge szellőcske volt ahhoz a tornádóhoz képest ami most végig söpört a szobán, gyakorlatilag mindent felkapott ami nem volt a padlóhoz rögzítve, vagyis nagyobb kárt tett a szobában mint a sárkány és az árny együtt véve, de mire kitudjátok nyitni végre a szemeteket a huzatban legalább az árny nincs többé. A sárkány mester meg mint aki jól végezte a dolgát az ablak… khm a falon… a fal helyén tátongó lyuk felé indul teljesen figyelmen kívül hagyva titeket.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Oct 19, 2018 12:00:41 GMT 1
Remegni kezdek. A francba… Nem lehet itt vége… Még annyi mindent meg kellett volna csinálnom! Pánikolok magamban. De szerencsére a gyertya beválik. Mély levegőket veszek. Na, és most hogyan tovább, zsenikém?! Korholom magamat, hiszen azért annyira nem vagyunk alacsonyan. Viszont a gyertya ad egy kis előnyt. Megpróbálok viszonylag barátságosan szólni, lehet, az a bajuk ezeknek, hogy mindenki fél tőlük, hogy nem fogadják el őket. Hát majd én teszek ez ellen, ha ez a baj. Bár kétlem… Egy próbát megér. A lény fel is sóhajt, egy pillanatra fellobban bennem a remény, de a gyertya lángjával együtt el is tűnik. Ed-del egyszerre mondjuk ki a varázs szót:
- Basszus…
Ekkor mintha egy álomba kerülnék. Hirtelen már nem is előttem van a veszély, hanem mögöttem. Bár fogalmam sincs, mi az pontosan, amikor meghallom ezt a különös és gyönyörű hangot, valami kellemes, ismerős érzés kerít hatalmába. Teljesen lefagyok. Aztán Ed gyorsan a padlóra ránt. Robbanás. Üvegszilánkok. Képtelen vagyok bármelyikre is reagálni. Az a hülye érzés nem hagy békén. Pedig még sosem hallottam ilyesfajta hangot. Végtelenül lassan hátranézek. Az ablakom helyett egy sárkány. Még lassabban elmosolyodom. Hát persze… Egyelőre eszembe sem jut, hogy mekkora kárt okozott. Csak bámulom azt a csodás lényt. Aztán belép a szobába egy férfi, ránk sem néz. Nem zavar. Valahogy tönkretenné ennek a képtelen jelenetnek a varázsát. Akkor tényleg elhinném, hogy ez megtörténik. Aztán a férfi valamit tesz. Fogalmam sincs, mit, mert nem tudom, nyitva tartani a szemem, akkora a szél, de annyit realizálok, hogy Ed ledőlt rólam ebben a huzatban. Fel is nyög.
Aztán abba marad ez az orkán. Kinyitom a szemem. És annyit látok, hogy ez a férfi, aki megmentett minket, indulni készül. Pánikolni kezdek. Valahogy az az érzésem van, hogy ha most nem teszek valamit, akkor elszalasztok egy lehetőséget. Bár nem tudom, milyen lehetőséget, de elszalasztok. Még mindig mintha valami álomban lennék, felállok. Kinyújtom a kezem, közelebb lépek. Az az érzés még mindig ott van bennem és erősödik. Kissé rekedten megszólalok.
- Ne menjen… Kérem… Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan érzésem. Olyan, mint egy gyerekkori emlék. Kellemes és felidézhetetlen, ködös. De ott van, érzem, de nem tudom, mi az. De amint megjelentek, előjött. És nem tudom, mi az. Kérem, válaszoljon! Ki maga? – Közben valamilyen másik érzés arra sarkall, hogy menjek közelebb a sárkányhoz. Hozzá kell érnem. Nagyon lassan közelítem meg. Valamiért nem félek, pedig valószínűleg félnem kéne, hiszen egyetlen mozdulattal meg is tudna ölni. A kinyújtott kezemmel végtelenül lassan közelítek felé. Hozzá akarok érni.
***
Egyszer csak Ed felnyög, és ekkor mintha kitisztulna a fejem. Ez nem egy álom. Oda kapom a fejem. És látom, hogy borzasztó állapotban van. Félig már ájult. Borzasztóan érzem magam. Hogy nem vettem észre? Odafutok hozzá, minden másra fittyet hányva. Megnézem a hátát és egy pillanatra kihagy a szívverésem.
- Ed? – kérdem lágyan. Felnyög. Megkönnyebbülök. Még ébren van. Lassan megpróbálom felállítani, aztán a fürdőbe kísérem, ahol a lehető legjobb tudásom szerint igyekszem ellátni. Ha újdonsült vendégünk valamiért meggondolta volna magát, és maradni szeretne, akkor addig a konyhában ültetem le egy bögre kávéval. Ha sikerült ellátnom biztonságosan a párom, akkor a nappaliban lévő kanapéra fektetem, természetesen hasra, és hagyom, hogy elaludjon. Derékig be is takarom. Ha csak ketten maradtunk, akkor mellette maradok, és a haját simogatom egy ideig, aztán az orkán áldozatául esett szobát kezdem rendbe rakni. Ha a furcsa férfi maradt, akkor kiülök mellé a konyhába és válaszokat követelek tőle.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 3, 2019 23:42:27 GMT 1
Adeline
Ahogy beszélni kezdesz a mester is meg áll, mintha most venné csak észre, hogy te is a szobában vagy. A sárkány pedig a csak bámul rád miközben közelítesz, a hajnal első fényeiben látod, hogy nem is egészen fekete mint amilyennek először tűnt minden pikkelyen külön külön ezüstös erezet fut. A hatalmas ezüst színű szemek kíváncsian követik a mozdulataidat majd pont mielőtt még magadhoz térnél, prüszköl egyet és arrébb húzódik.
Ahogy felnyalábolod Ed-et a sárkány még mindig követ a szemeivel.
-Nem!- Hallod a sárkány mester hangját. Nem vagy benne egész biztos, hogy hozzád beszél, de akkor kihez? Majd a sárkány feje lassan felé fordul. –Tch csinálj amit akarsz akkor.- Közli majd kikíséri magát a konyhába és elhelyezkedik egy széken a kardját az ölébe véve.
-Bocsáss meg neki, nem igazán tudja mihez kezdjen a sajátjaival.- A karcos hang mintha a koponyád belsejéből hallatszódna, először nem is tudod megmondani honnan, de aztán egyszer csak egyszerű és magától értetődő lesz. A sárkány. – Ha megengeded segíthetek neki, ha adok neki egy keveset a saját életerőmből gyorsabban gyógyul majd.- Ha beleegyezel, kívülről csak annyi történik, hogy a sárkány meleg levegőt fúj felétek számodra is kellemesen meleg, de egyebet nem érzel. Ed hátán viszont szinte azonnal látszik a javulás. A sebek nem gyógyultak be, messziről sem, de máris olyan mintha napokig lábadozott volna.
-Fogod bocsánatkérésül az ember barlangod miatt.- Zúgja a sárkány.
-Fenét!- Szól bele a férfi a konyhából- Életben sem lenne ha nem vagyunk itt.
A sárkány torkából mély dühös morgás tör fel majd a feje eltűnik az ablakból.
Amikor kávéval kínálod a férfi először csak gyanakodva méregeti, majd végül vonakodva válaszol egy kérdésedre.
-Weace Bruch vagyok. A fellegvár egyik mestere.- Majd percekig nem szólal meg újra és a kávéhoz sem nyúl, aztán végül iszik egy kortyot és folytatja.- Ami pedig a különös érzést illeti,- mosolyodik el.- Miért nem látogatsz el egyszer a fellegvárba hátha kiderül az oka.
A lázadókkal töltött idő alatt természetesen már sokat hallottál a fellegvárról, főleg pletykákat, de akkor is. Az egykori város romjaira épített hatalmas kastélyról ami inkább a sárkányoknak épült mint az embereknek. Az a hely ahol mindig hemzsegnek a sárkányok és persze névről a mester sem volt ismeretlen. Weace-ről is leginkább pletykákat hallottál, nem a jobb fajtából. Azt mondták róla ő az egyetlen mester aki még a háború után is égetett el embereket a sárkányaival. A legtöbb helyen azt mondták, lázadókat és kalózokat akik elég merészek voltak, hogy a városba tartó vonatot és a konvojokat támadjanak, mások viszont esküdtek rá, hogy ártatlan embereket is, csak hogy a sárkányai ne szokjanak el az emberi vér izétől.
Egyszer csak feláll az asztal mellől és leteszi eléd a bögrét, majd a fal helye felé indul. Még vissza néz egy pillanatra.
-Ha úgy gondolod, hogy érdekel várunk téged a fellegvárban.- Mondja, de a szemeiben mintha megcsillan valami nem túl bizalom gerjesztő. Lehet, hogy ez inkább egy olyan vacsora meghívás ahol te lennél a vacsora?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Feb 17, 2019 0:09:30 GMT 1
Mikor a fény rávetül a sárkány pikkelyeire, kikerekedik a szemem.
- Gyönyörű vagy! – suttogom szinte magamnak. Ám legnagyobb csalódottságomra elhúzódik.
Nem teljesen értem a helyzetet, de mikor a sárkány megszólal a fejemben, kitisztul minden. Olyan kellemes hangja van. Egy pillanatra csak lehunyom a szemem, élvezem a hangját.
- Biztos vagy abban, hogy ez jó megoldás? Hiszen az életerődből megy el… - rágom az alsó ajkam. De nem akarom, hogy Ed szenvedjen, így csak bólintok. A meleg levegőtől én is felfrissülök kicsit, majd örömmel látom, hogy a párom háta tényleg sokat javult. Lefektetem a kanapéra, majd a sárkány felé fordulok egy sugárzó mosollyal.
- Nagyon köszönöm! – meg akarom simogatni, de gyorsan leeresztem a kezem. Nem akarom megsérteni.
- Bocsánat… - motyogom zavarodottan, majd lezajlik a beszélgetés sárkány és mestere között, s el is tűnik az a gyönyörűség. Felsóhajtok, majd megigazítom Ed-en a takarót, és leülök a férfivel szemben. Nem tudom, miért tart egy mezei kávétól, de nagyon mókás. Enyhén kuncogok egy kicsit, majd a kávé felé biccent.
- Ne aggódjon, nem fogja megölni. Nem harap, igya csak meg, ez a legkevesebb, amit tehetek, megmentették az életünket… - mondom komolyabbra váltva.
Bemutatkozik. A neve ismerősen cseng, nem kell sokat keresnem az emlékeimben, hamar leesik a tantusz, ki ez a figura. És kissé megszeppenek. Nem sok jót hallottam róla vagy a sárkányairól. Amit nehéz elhinni arról az állatról, akivel jött. Hiszen olyan kedves volt velünk, biztosan nem lehet olyan barbár, nem? Gondolkodom magamban. Róla még ki is nézném, ahogy eddig viselkedett, de a sárkányáról nem. Furcsa érzéssel tölt el a javaslata. Egyben kellemetlen és hívogató. Habár már döntöttem. mit fogok tenni. Mielőtt felállna, még néhány kérdést teszek fel.
- Mégis mik ezek az… árnyékok? Amik megtámadtak? Miért ölnek? És ki vagy kik irányítják őket? Tud valamit ezekről a dolgokról?
- Illetve honnan fogják tudni, hogy beengedhetnek engem a Fellegvárba? Nem kéne adnia valami bizonyítékot, hogy nem valami betolakodó vagyok?
Mikor újfent felajánlja a dolgot, megint ez a kettősség bujkál bennem. De mielőtt eltűnhetne a szemem elől, még ennyit kérdezek, gyanítva a válaszát és annak jelentését.
- Mondja csak, minden… Normális ember hallja a fejében a sárkányok hangját?
***
Amíg Ed alszik, addig összetakarítok, ami menthető, mentem, a többit kidobom. Öt óra kemény munka ára gyanánt csak a lyuk marad a falban. Ciccegek, ám ekkor morgást hallok a kanapé felől. Odasietek. Ed felkelt.
- Hé, óvatosan! Még a végén újra felszakadnak a sebeid! Hogy vagy? – simítok ki egy tincset a szeméből. Látom, hogy először fel sem fogja, mi van, aztán ahogy eszébe jutnak a történtek, pánikolni kezd.
- Shhh… Nincs semmi baj. Megmenekültünk – mondom neki, majd elmagyarázom, mi történt pontosan. Beavatom abba is, hogy mit mondott ez a fura alak. Aggódva és kétkedve néz.
- Szerintem nem jó ötlet odamenned… Mi van, ha ezek csak meg akarnak ölni? – kérdezi.
- Akkor is meg kell próbálnom – erősködöm.
Csak felsóhajt, tudja, hogy nem érdemes velem vitatkozni. Ha eldöntöttem valamit, akkor arról csak nagyon nehezen lehet lebeszélni. Lekezelem a sebeit, majd adok neki enni és inni.
- Be kell mennem a bázisra, de te szigorúan itthon maradsz. Pihenőt kapsz – mondom ebéd közben.
- Valakinek fogadnia is kell majd a szakembert – mosolygok rá, majd felöltözöm. Adok egy puszit neki, majd elhagyom a házat.
Első utam az építészhez vezet, és csak annyit mondok, hogy hatalmas robajra keltünk, a barátom meg is sebesült, de nem tudjuk, mi lehetett. Viszont egy hatalmas lyuk tátong a hálószobánk falán, szóval meg kéne javítani. Ha meg tudunk egyezni, akkor adok neki egy címet, aztán bemegyek a bázisra. A többiek is szerencsére mind ott vannak. Beavatom őket az árnyék támadásának körülményeibe, a sárkánymestert is említem, de szigorúan kihagyom belőle azt a részt, hogy meghívást kaptam a Fellegvárba. Aztán miután biztosítottam őket, hogy mindketten túléljük a helyzetet, jelentéseket kértem. (Ha van bármi infó, amit kideríthettek az ügyekben, akkor nem írnék mesélői engedély nélkül, szóval ezt rád bízom, Ravi;))
További kutatásra küldöm őket a végén, ez a harmadik nap, hogy nekiálltak ezeknek az ügyeknek. Viszont az öcsém miatt aggódom. Amint haza fele igyekszem, megpróbálom elérni őt, hátha ébren van, vagy tud velem beszélni. Ha nem, akkor csak csalódottan hazasietek.
Ha minden jól megy, akkor otthon Ed és a javító mester vár. Terv szerint néhány napon belül készen is lenne. Addig beköltözünk az öcsém szobájába, már egy hete nem is érintette az ágyát. Tényleg komolyan aggódni kezdek miatta, de nem tudom, mit tehetnék. Egyelőre még hagyom, volt már rá példa, hogy ezt tette, holott figyelmeztettem, hogy ne tűnjön el túl sok időre, mert az aggódásba fogok belehalni. Tiszta ágyneműt húzok, majd betámogatom Ed-et. Főzök neki egy kis vacsorát, majd készülődni kezdek a Fellegvárba. A türelem sosem volt erényem. Az egyik kényelmes, de csinos ruhámat választom. Természetesen számos hasznos kis zseb vagy titkos hely van rajta, ahova rejtett eszközöket és egy kis pengét pakolok. Még a két elképesztően ritkán viselt kesztyűmet is felveszem, hátha szükségem lesz rá rizikós helyzetben. Szépen feltűzöm a hajamat, még kissé ki is sminkelem magam, bár alig. Úgy döntök, a kommunikációs egységet nem viszem magammal, ha esetleg balul sülne el a látogatás, akkor ne bukjunk le. Elég ha én kerülök rossz kézre.
Mihelyt mindennel kész vagyok, kedvesen elbúcsúzom Ed-től. Igyekszem nem észrevenni a szemében a rettegést, hogy bajba jutok vagy valami. Igyekszem nem arra gondolni, hogy mi van, ha igaza lesz. Csak kilépek az ajtón, és elindulok.
|
|
Előző reagban ott van, ki hova ment) Aztán csak beszélgetünk, együtt vagyunk, csapatot építünk. Végül már késő este hazaindulok Ed-del, mert ma nálunk alszik. Hazaérünk, és gyorsan eszünk valamit, majd megfürdünk, és végül lefekszünk aludni. 
