Phoenix Fenrirr

Név: Phoenix Fenrirr
Kor: 26
Nem: Férfi
Kaszt: Sárkány mester
Külső: Avatárkép
Belső: Játék közben kifejtem

Felszerelés: Páncél, kard, egy kulacs víz és egy kis táskányi fontos dolog, ami kellhet.



A világ változik és a múltban történt események ennek az igazolói. Változás nélkül egy világ meghal, megragad. Kell a változás.
Ezt persze jó néhányan nem értik meg. Ezért is szabadult a világra a Pusztító, hogy a változást megindítsa, mely az emberek maradisága miatt megragadt. Ezért, hagyta ránk, Sárkány mesterekre a tojásait, hogy azokból erős sárkányok születvén biztosítsuk a változást.
Ez az én gondolatom, ez az én hitem. Hogy azért vagyunk mi Sárkány mesterek, hogy biztosítsuk a változás végbemenetelét, amit a Pusztító elindított.

Phoenix Fenrirr vagyok Sárkány mester. Richard Fenrirr és Eva Fenrirr (Lánykori nevén Eva Longride) fiaként láttam meg a napvilágot. Gyerekkorom békés és nyugodt volt, úgy töltöttük napjaink akár egyszerű család. Apám és Anyám már az első perctől arra tanított, hogy az a hatalom, amit kaptunk arra való, hogy az embereket vezessük, védjük őket és elpusztítsuk azokat, akik el akarják őket téríteni a helyes útról.
Ennek rendje és módja szerint képeztem magam. Kutakodtam a rég múlt emlékei után, olyan tudást keresve, mellyel a világ haladását előre lendíthettem. Nagy volt az elvárásom magammal szemben. De tudtam, ha nem vagyok elég erős, ha nem vagyok elég eltökélt, akkor sose lesz saját sárkányom. Ezért mindent elkövettem, hogy ennek még esélye se legyen bekövetkezni.
Edzetem testem és az elmém. Megtanultam a régi idők harcművészeteit, a kardforgatást, azt hogy hogyan leljem meg a lelki békém. Sok időt töltöttem a szüleim sárkányai és a természet közt. Hol edzetem, hol meditáltam, hol pihentem vagy csak egyszerűen a tájat és a sárkányokat néztem.
Tizennyolc éves koromban már elég erősnek és magabiztosnak éreztem magam ahhoz, hogy saját sárkányom legyen. Így elindultam arra a helyre, ahol a Pusztítóként emlegetett sárkány elő bukkant. Szerencsémre nem kellet sokat keresnem. Már az első helyen találtam két tojást, melyek szorosan egymás mellet voltak. Azon nyomban hazavittem őket és pár napra rá ki is keltek. A két kicsi sárkány a kikelés után is szorosan együtt voltak. Az egyik oly sötét volt, mint az éj, az ő neve Blayri'laruth. A másik oly vörös volt, mint az izzó parázs, az ő neve Rhae'giaroc.
Hamar megbarátkoztak velem. Attól a pillanattól fogva nem telt el úgy nap, hogy ne lettem volna velük. Együtt edzettünk, aludtunk, ettünk, lustálkodtunk. Szóval egyszerűen mindent együtt csináltunk. Testvéreimként tekintettem rájuk, és éreztem ők is így tekintenek rám. Mikor már beszélni is tudtak könnyebb volt elmagyarázni nekik a felfogásom és a világhoz való hozzáállásom. Igaz eddig is értette engem, de kíváncsi voltam, hogy ők hogyan is vélekednek erről.
Nyolc év telt el azóta, hogy teljes értékű Sárkány mester lettem. És az utóbbi két évben Dragonfly Valley és környékén vagyok jelen. A városhoz közel egy barlanghoz építettem fel az otthonom.
A környéket heti legalább kétszer berepülöm, és ahol szükséges segítek, vagy pedig könyörtelenül lecsapok.

Sárkányok:

- Blayri'laruth, szint 11, hím
Küllemre egy masszív, szívós sárkány, melynek megjelenése félelmet keltő. Sötét fekete színű tüskés sárkány. Test felépítése és pikkely páncéljának vastagsága miatt igazi közel harcos. Nem a leggyorsabb, de az előbb említettek kárpótolják ezért.
Személyiség inkább vissza fogott, hallgatag típus. A komor és ijesztő külseje ellenére kedves és barátságos (Mármint azokkal, akikkel én is az vagyok). A két sárkányom közül ő komolyodott meg legelőször. Megfontoltan cselekszik, nem kapkod el semmit.


- Rhae'giaroc, szint 11, hím
Neki egy kicsit barátságosabb külleme van, mint testvérének. Ezért is szokták félre ismerni.
Test felépítése könnyed, gyors és mozgékony. Ami a személyiségét illeti. Az a kötözködő kamasztól a lusta kamaszig terjed. Hiába egyidős a két sárkányom. Ő egyáltalán nem vesz néha komolyan dolgokat. Ő élvezi legjobban, hogy tud beszélni. Ezen felül agresszívabb, és rajtam kívül csak más sárkány mesterek érezhetik biztonságban magukat mellette.

Ostor: A felszerelésem közül nem a kardom, hanem a páncélom az úgy nevezet „Ostorom”.
Tizenhárom éves koromban kezdtem el saját magam csinálni. Az elején egy kovácstól kértem segítséget, de a vége felé már csak az én munkám van benne. Sok bajtól védett meg. Olyan számomra, mint egy sárkánynak a pikkelyei.
Képessége: Gyors, könnyed mozgást tesz lehetővé. Gyors mozgás, magasabbra való ugrás, gyorsabb csapások karddal.