Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 12, 2017 22:17:01 GMT 1
Már napok óta gyalogoltunk a pusztaságban. Illetve a szinte teljesen elpusztult romok között. Edgar lévén még mindig jóformán röpképtelen, vagy utánunk totyogott vagy a karimban utazott. Néha felszállt a vállamra. De legalább már Samre nem szórt csúnya szitkokat és nem próbált felé kapni valahányszor felé nyúlt. Ami mondjuk nem fordult elő túl sokszor. Már ép kezdtem volna feladni a reményt hogy valaha találunk fedezéket amikor egy hatalmas üvegépület elött találtuk magunkat. Jó az ablakok nagy része be volt törve de az alapszerkezet még úgy ahogy megállt a saját lábán.
Az épület elött hatalmas beton mező terül el egy két teljesen szétrohadt kocsival. Vajon mi lehet ez az épület. Mikkor utoljára ekkora épületet láttam abban már szinte semmi nem volt. De a törmelék alól szedtem össze a kardom és a tőrömet. Mindenképp be szeretnék menni a nagy épületek számtalan mesés cuccot rejthetnek magukban.
Csillogó szemekkel nézek Sam-re. Nem tudom a férfinek mi a véleménye az épphogy a saját lábán megálló épületről de én mindenképp be mennék.
Ha Sam be jön velem oda bent hatalmas előcsarnok fogad bennünket a legtöbb ablak kitört a csarnok közepén pedig egy egykor impozáns szökőkút árválik amiben már nincs víz ellenben egy két méretes gaz felelhető benne. A szökőkút két oldalán a mára teljesen működésképtelen mozgólépcső helyezkedik el. Azt rögtön látjuk hogy az egyik oldalon nem tudunk fel menni mert egy méretes darab a tetőszerkezetből a mozgólépcső felső negyedére zuhant. A másik oldal azonban ép. Igaz a lépcsőket nekünk kell megmásznunk. Vagy akár a földszinten is maradhatunk mert bár a mozgólépcső alatt nem tudunk elmenni az egyik teljesen kiűrítet bolt hátsó bejáratán át átjuthatunk a földszint másik oldalára.
Engem teljesen lenyűgözött az épület a leghatalmasabb belső tér ahol eddig voltam. Persze az emeletes házak is nagyok de azoknak nincs ilyen magasan a tetejük. Mosoly jelenik meg az arcomon és lassan vigyorrá válik. Előre szaladok a szökőkútig majd felnézek a mennyezetre. Amin nem a fehér plafon fut végig hanem egy hatalmas üveg kupola aminek ugyan már nincsenek üvegei csak egy két szilánk meredezik benne mint hiányos fogsor. De így is lenyűgöző a látvány.
-Hűű- Szalad ki a számon a feletébb értelmes megálapítás- Király.
Újra csillogó szemekkel tekintek Sam-re
-Szerinted ez milyen épület lehet? Lakik itt valaki?- Majd még mielőtt szegénynek esélye lenne válaszolni elindulok a lépcsőn. A következő felkiáltással –Menjünk fel!- Edgar szinte azonnal el kezd kontrázni és a földről a vállamra rebben- Menjünk fel, Menjünk fel- hajtogatja
|
|
Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40 
|
Post by Zaranir on Oct 12, 2017 23:40:34 GMT 1
~Hálátlan dög...~
Samuel megszokta, hogy a betegei nem gyakran köpnek fel egy köszönömöt, de mivel hármasuk hosszabb távon is úgy látszik, hogy egymással töltik az időt, kifejezetten örülne, ha a fekete szárnyas legalább elviselné Samuelt. Nem beszélve arról, hogy ez a sütnivaló még beszélni is tud, amivel egyre közelebb viszi Samuelt, hogy megkóstolj a hollóhúst. Nem mondhatná, hogy olyan gyakran akarná kifejezetten simogatni a tollaitól részben megfosztott lényt, de szívesen teszi Ravi vállára a kezét... vagyis tenné, ha egyes szabotőrök nem lennének résen, hogy megbosszulják ezt.
Fémmel hajtogatott üvegszemét... ez a véleménye az épületről. Nem örül az ilyen "modern" próbálkozásoknak és az indok elég jól látszik is. A szíve a vastag falú kőépületekhez húz, amik biztosan védenek. A vásár szót viszont kiolvassa és örül, mert az rokonszava az ingyennek, ha nincs itt senki. Raven is be akar menni, bár ő még gyanútlanabb. Samuel viszont nem biztos, hogy ez pont az az épület, aminél szeretne magasan lenni. Bár, tényszerű, hogy biztonságosabb.
-Halkabban amúgy, nem biztos, hogy üres.
Bár, ezzel már úgy is elárulták magukat, ha vannak kósza élőholtak, tehát ha másért nem, már ezért megéri felfele menekülni. Azért fegyverével résen áll és megpróbál nem eltávolodni Raventől. Már csak azért is, hogy ha le kíván zuhanni, Sam ott legyen... és vagy segítsen vagy kinevethesse és segítsen.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 15, 2017 17:44:36 GMT 1
Hiába a doki rosszall felfelé indulunk a lepukkant mozgó lépcsőn. Ahogy felérünk két oldalt üres kirakatok fogadnak minket. Az üvegeket betörték és mindent elvittek ami mozdítható. Mégis találok valami érdekeset. Egy fehér próbababa áll az egyik üzletben a ruháit már le lopkodták de a társaival ellentétben őt a helyén hagyták. Oda megyek hogy közelebbről megnézem. Edgar pedig a vállamról felugrik a baba fejére. A báb Nagyából 30-centivel nagyobb nálam úgyhogy elég rendesen kel nyújtózkodnom hogy felérjem. Nem hinném hogy Sam tudja hová tenni a jelenetet de vicces volt ez a kis játék szerencsétlen műanyag lánnyal. Aztán ahogy megláttam Edgart ahogy tol gombócként tollászkodik a műanyag fejen. támadt egy ötletem.
Kihasználva hogy a madár még pár percig tollászkodik gyorsan előkaptam a naplóm és letelepedtem pár méterrel hátrébb a bevert fal tövébe. Sam-nek nem kell megvárnia amíg befejezem a rajzott bár az egész nem tart tovább pár percnél.
Tovább indulva még elmentünk pár teljesen kifosztott bolt előtt majd egy üveg kereskedésnél újra megálltam. Már szinte mindent elvittek a boltból a pénztárgép alja csálén lóg az asztal oldalán de a bolt végében még maradt egy szerencsétlen törött tükör. Először nem is láttam hogy mi az csak a mozgást a szemem sarkából amitől a szívbaj jött rám és rögtön fegyverért is kaptam. Most viszont már tudom mi az és szinte gyermeki lelkesedéssel rohanok oda elé. a tetejéről teljesen leestek az üvegszilánkok de úgysem vagyok olyan magas.
Egy kicsit még engem is megijeszt a saját képem a tükörben.
-Ijesztő mi?- Bököm hátra az ajtóba.
Az arcom és a hajam majdnem egyformán fehér. Utóbbi nem tudom mikor látott utoljára fésűt. De legalább előbbi nem volt vérmaszatos mint általában. Mióta Sam-mel utazok ritkábbak az ember vacsorák és ha előfordul is igyekszem megtisztítani az arcomat. A bolt fura fényében az egyébként is vörös szemeim kifejezetten élénk pirosak mint két rubint kő. Bámulom magam egy ideig a kezemet a tükrön tartva. És közben egyre komolyabb képet vágva. Majd egy gyors mozdulattal a fejemre húzom a kapucnit és elindulok, kifelé még odaszólok Samnek.
-Mehetünk. Hátha találunk valami ennivalót.- Nem értem hogy lehet még mindig velem és nem menekül el mint mindenki más.
|
|
Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40
|
Post by Zaranir on Oct 15, 2017 19:50:43 GMT 1
Most, hogy Edgartól mérsékelt biztonságban közelítheti meg Ravent, zsebre dugja a fegyverét és él is a lehetőséggel. Megsimítja két oldalt Raven oldalát, majd hopp, Raven lába alól hirtelen eltűnik a talaj, ahogy szemmagasságba kerül a bábbal. Samuel pedig szorosan mögötte, így aggódnia nem kell. Szemeiből enyhe sunyiság árad, természetesen szándékában állt megijeszteni őt.
-Elfelejtettem megkérdezni, megemeljelek?
Mosolyog mögüle ravaszul a férfiú.
Örül minden percnek, amikor Raven egyhelyben meg tud ülni, bár ahogy körbenéz, előttük már elegen jártak itt, így tényleg csak a kieső helyeket érdemes ellenőrizni. A bolt is, amit Raven kinézett, szépen felülről a lyukon át világított. Bezuhanva pedig maga a törmelék, melyen egy újabb boltba látnak befele. Samuel már nem is emlékszik, hogy az elején visszatetszése volt-e Raven kinézetével szemben, az ártatlan haldokló fehérbőrű lány valahogy jobban megragadta. Most meg már ismeri Ravent és vele szemben elég kevés okot mutatott az ijedtségre. Persze, azért nem rontaná el a nő kedvét sem.
-Olyan vérmes vagy, hogy ha még ünnepelnénk a legsötétebb éjszakát, mehetnél édességet gyűjteni. De van, aki vérmesebb még nálad is.
Majd felvesz a földről egy kis kavicsot és egy gyors hajítással átküldi a plafonon lévő lyukon, valami narancsos, sávosan gömbölyű tárgyra célozván mely egy polcon csüccsen nyugalmában. Célzásával le is szakad a polc, ami nem volt szándékában, de amit akart, megtette, a tökszerű tárgy pár pattanással le is zuhan és új jutalmuk egy üres műanyag tök, melynek van egy fogasa is. És az elmaradhatatlan fémcsörömpölés és koppanás. A falon még a poszterek is fent vannak. Régi filmek, számukra ismeretlen, zombik és még egy, melyre Samuel tekintete éhesen villan.
-Azt a boltot nem fosztották ki, jó eséllyel, mert nem lehetett odaférni. Legalább is, eddig. Azok a plakátok a falon rengeteget érhetnek, főleg, mivel amiket bevontak ilyen műanyaggal, hogy állja az esőt. De a legfontosabb az ott.
Mutat a kinézett képre. Páncélos lovas, ménje és vértje sötét, mint az éjjel, mely áthatja a képet, sisakja helyén egy tök, kezében kasza, lova ágaskodik felfele. A tökön hasonló arc van, mint azon a vicces játékon, amit kaptak, de sokkal sötétebb és vörös fényben izzik, jobban, mint Ravené.
-Ő Jack és talán róla még nem is hallottál mesét. Pedig van ám!
Raven kihallhatja, hogy nem ok nélkül ámítják, Samuel ismer egy mesét, amit ő nem és erre büszke. Persze hagyja meghatni magát, főleg, mert mindig örül, ha a régi időkről hallott dolgokat felelevenítheti. Még a régi táboros időkre emlékezteti, ahol ő hallotta ugyanezeket a történeteket. Vagy... legalább hasonlókat, szeret beleszínezni, meg abba se biztos, hogy az öreg is teljesen őszinte volt és semmi új színt nem vitt bele.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 21, 2017 16:57:04 GMT 1
Még mielőtt kilépnék látom fél szemmel hogy Sam elhajít valamit egy polc irányába. Nem úgy néz ki mintha valamire támadna úgyhogy nem nagyon foglalkozom vele. Viszont a jó célzás által okozott csörömpölés már felkelti az érdeklődésem. Visszafordulva látom ahogy a narancsszínű tárgy a padlón gurul. Sam figyelmét lekötik a régi képek a falon miközben én felveszem a narancsszínű tárgyat a földről. Valójában tetszik hogy a férfit ennyire le nyűgözik a fertőzés előtti történetek. Rá is nézek a poszterekre. Rettenetes szörnyek ismerős és nagyon béna zombik. Van egy két ijesztő meg olyanok is amik elég nevetségesnek festenek. Majd Sam figyelme egy képre téved és agy szól.
-Ő Jack és talán róla még nem hallottál mesét. Pedig van ám!- A férfi hangja nagyon lelkesnek hangzik úgyhogy eszembe sem jut lebeszélni a mesélésről bár még csak ebben a pillanatban vettem figyelmesebben szemügyre azt a képet amiről beszélt. Már nyitom a szám hogy megszólaljak de Edgar megelőz.
-Csúnya, csúnya, csúnya. –Nem tudom elképzelni miért nem tud még mindig megbarátkozni a férfival és általában inkább hagyom had intézek egymás között de én kíváncsi vagyok arra a mesére. A vállamon ülő madár felé intek és le is ugrik onnan.
-Pofa be Edgar!- Vetem oda a sértődött madárnak. Aztán Sam-hez fordulok.
-Engem érdekelne a mese.- Be is mászok a boltba hogy jobban körülnézzek. Az asztalon pedig találok is valamit egy üvegcsében fura pálcikák állnak a végükön gömbökkel amik színes papírba vannak csavarva. Körülöttem mindenhol régi képek lógnak a falon. A fal mellet fogasokon furcsa ruhák lógnak. Középen polcokon szögletes tárgyak színes képekkel.
-Elmondanád?- Kérdezem és közben leveszem a csukját hogy lássam a férfi arcát.
|
|
Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40
|
Post by Zaranir on Oct 23, 2017 23:30:10 GMT 1
Samuel úgy gondolta, hogy majd felmennek, hisz ételt még nem találtak. És, bár Raven valahogy felkapaszkodott, bizonytalansággal megy fel, hisz ő egyáltalán nem olyan pillekönnyű, sőt. Az egyik acélelem túlságosan respektív Samuel súlyával szemben, így inkább meggyorsítja magát. A Halloween nyalóka feliratra érdeklődve néz egy pillanatra, majd leveszi az üvegfedelet és kibont egyet.
-Megkóstolod? Állítólag savanyú, de cukros.
A mesére engedélyt kapott, így nem is váratja tovább közönségét.
-Nos, a legendák szerint, a halál pillanata a nyugalommal jön el és annak az elfogadásával. Akinek nem lehet nyugalma, az sosem halhat meg. Mint Jack. De menjünk kicsit visszább. Jack egy tolvajvezér volt, kinek önimádatánál csak kegyetlensége volt nagyobb. Csalt, hazudott, lopott és naponta kínozta szolgálóit. Egyszer, a legsötétebb éjszakán felkereste az ördög, ki a holtak világát őrizte, még éltében meg akarta kaparintani ezen szennyes alak lelkét. Meg is állapodtak, hogy Jack gyönyörű férfiú kinézetét kapta meg, míg fiatalságának fényében tündököl, de amint megöregszik, mehet az ördöggel az alvilágba. Amilyen ostoba volt, hogy lemondott éltének utolsó évtizedeiről, olyan galád is. Még kegyetlenebbé vált és midőn embereinek elege lett cselekvéseiből és ellene fordultak, ravaszul rávette őket, hogy a tűzbe vessék a holttestét, ezzel kibújva az ördöggel kötött alku alól. Persze az ördög sem volt rest, az éjszaka folyamán ellopta a halott fejét, s elrejtette a nagyvilágban. Így Jack, midőn nem fogadhatta be az alvilág, fej nélkül tért vissza. Mikor észrevette, mit művelt vele az ördög, a hiúsága az őrületbe kergette. Innentől, állítólag minden évben, a legsötétebb napon, visszatér az élők közé abból a lét és halál közti helyről, hol végtelen szenvedésében tengődik és fejet keres magának. A népi hagyomány szerint az őrült lovas átverhető, ha kiraksz egy faragott tökfejet az ajtód elé és egy gyertyát vagy lámpást raksz bele. A fény annyira meggyönyörködteti, hogy azt viszi el a tiéd helyett. Aki pedig este az utcákat járja, annak maszkba kell öltöznie, rusnya vagy ijesztő lénynek álcáznia magát, hogy ha összetalálkozik vele, elijessze attól, hogy fejét vegye. És később ebből jött az a szokás, hogy ezen maszkos, leginkább gyerekek látogattak házról házra és abba a kis csomagba gyűjtötték az édességet, meg tökből készült finomságokat ettek.
|
|
