Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 12, 2017 17:07:36 GMT 1
Nem is tudtam mi hiányzik még az életemből amíg ki nem kellet jönnöm halottak napján a temetőbe farkast kergetni. Már a város maga is kísérteties volt ezért kb. a temetőnél is erre számítottam. De kétségtelen felülmúlta a várakozásaimat. Már a bejáratnál eldőlt hogy ha ezer évig élek akkor is ez lesz a legfélelmetesebb temető ahova valaha betettem a lábamat. Fantasztikus. Az temető felet sűrű köd gomolygott és a baglyok mintha direkt arra vigyáznának hogy ha ködből elő elő bukkanó romos sírtáblák nem ijesztenek halálra valakit akkor is legyen mitől megijednie. Mindig a legnagyobb csendbe huhognak bele amikor már ép nem számítasz rájuk. Nem, nem kifejezetten szeretem a baglyokat.  Egyetlen lámpással követtem a farkas nyomait hátha ráakadok de ezen az ijesztő helyen nem mertem megkockáztatni hogy hangosan szólongassam. Azért egy halk „Loraline-t” megengedtem magamnak. De persze válasz semmi. Aztán egyszer csak levélzörgést hallok valahonnan közelről. Na végre, megvagy. El is indulok a hang irányába ahol is én legalább annyira meglepődök mint az a szerencsétlen kóbor kutya akire rávetem magam. A földön ülve figyelem ahogy el farol néha még azért meg meg morogva és felém kapva. Remekül indul ez az este. Pedig a sötétedésig még órák vannak hátra. Még a naptárat is elfelejtettem megnézni remélem a mai éjszaka még nem a telihold.  Felkelek leporolom a ruhám és valami egész fura hangra leszek figyelmes. Lódobogás. Egy temetőben? Már egészen közelről halom a hangot felé is fordulok de nem látok semmit. Próbálok valamennyire azért átlátni a ködön de semmi. És amikor már a hang annyira közeli hogy az alaknak elő kéne bukkannia a ködből a hang egyszerűen eltűnik. Mintha sosem lehetett volna hallani. Hideg verejték folyik végig a hátamon. Elegem van ebből a temetőből el akarok tűnni innen. Megfordulok hogy elszaladjak de neki megyek valaminek. Azaz valakinek… |
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70 
|
Post by Arnion on Oct 12, 2017 18:26:29 GMT 1
~ Halottak éje. Szinte már az enyém is. - Morfondíroztam, mikor belenéztem a fogadóban a naptáramba.
Sajnos ekkorra már elfogyott a vérkészletem és az éhségem csillapítása már elhalaszthatatlan volt, tehát mindenképp el kellett mennem vadászni. A városkában éppen elkaptam egy vállalkozó szellemet, aki éppen az egyik elhagyatott utcán ki is akart rabolni. Biztos volt már szerencsésebb életében, hisz egy éhes vámpír megtámadni az utcán éjszaka nem éppen életbiztosítás.
Szépen megszorítottam a fegyverforgató kezét, mikor éppen tervezett a bárdjával lesújtani rám. Persze mindezt emberfeletti erővel és gyorsasággal követtem el, mire ő borzalmasan meglepődött, mondhatni sokkot kapott. Kihasználva az alkalmat a szemébe néztem és hipnotizáltam.
- Vágd el a saját torkod, féreg! - vakkantottam neki a parancsot, mire ő a bárdot a torkához emelte és szépen egyetlen, határozott mozdulattal elvágta a saját torkát, amiből vér kezdett el bugyogni. A vér illata megrészegített és hirtelen rátapasztottam a nyakára a szám és táplálkoztam. Nem szívtam ki az összes vérét, hogy ne legyen feltűnő, hogy a hulla egy csepp vér nélkül van a földön. A bárdot belevágtam a mellkasába, úgy a biztonság kedvéért, majd továbbálltam, már jóllakva.
Ahogy a város utcáin jártam az éj leple alatt hirtelen azon kaptam magam, hogy már a temetőben kötöttem ki. Ahogy a temető mélyébe haladtam valami nyugtalanító érzés fogott el. Olyan érzésem volt, mintha valaki figyelt volna. A környezet is elég ijesztőnek hathatott, bár számomra valami végett mindig szépnek hatott a köddel bevont temető.
Valami furcsa hangot hallottam, tehát elindultam felé. A séta közben szinte végig a családtag megtalálásán járt az eszem, elkezdtem hát az ügy megoldásán gondolkodni, de valami megzavart.
Az a valami egy mellkasomba csapódó leány volt. Az ütközés következtében félő volt, hogy elesik, tehát gyengéden megtartom a hátánál, szinte átölelem, hogy ne hulljon a porba, majd segítek neki a két lábon való megállásban.
- Nahát, milyen vonzó vagyok ma - mondom egy halvány mosollyal az arcomon, miután elengedtem.
Az arcára néztem és látszott rajta, hogy meg van ijedve.
- Mi a baj? Mi oly rémisztő az ön számára hölgyem? - kérdezem komoly arccal, remélve, hogy nem hozom rá jobban a frászt. Gondolva, hogy oldjam a hangulatot bemutatkozok:
- Eric Vincent Boudreaux vagyok. - a családba csatlakozásom előtti nevemen mutatkozok be .
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 12, 2017 22:46:45 GMT 1
A dolog aminek neki mentem egy férfi volt. Milyen népszerű errefelé az ezüst haj… Bár nem ugyanolyan mint a witcheré az kétségtelen. Volt valami megmagyarázhatatlanul furcsa férfiban. Nem, nem a haja csak elkalandoztam. Valahogy hideg volt és a szaga is más volt mint általában az embereknek. De végül is legalább megmentet az újabb eleséstől.
A hirtelen meglepetés hatására a bemutatkozásra csak annyival tudok felelni hogy- Öhm..-Viszont az előtte elhangzó kérdésre határozottan tudom a választ.
-Nem hallotta a dobogást?- Hátra fordulok hátha most többet látok de a köd és teljes sötétség nem fed fel előttem semmit. Miközben visszafordulok a férfi felé halkan még hozzá teszem.- A lódobogást.- majd magamban motyogva még- Esküszöm hallottam. Biztos vagyok benne.
Mivel gondolom közben az idegen is kíváncsi lehet az én nevemre és mivel ő is bemutatkozott. Ezért úgy érzem fairnek ha én is megteszem.
-A nevem Loraline d’Auvergne. –És gyorsan válaszolok még egy kérdésre bár még nem hangzott el de hátha szerencsével járok. –A farkas… Öhm Kutyámat keresem nagy testű egy keresztel a nyakában az ő neve is Loraline. Nem látad véletlenül? 
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
|
Post by Arnion on Oct 15, 2017 7:35:21 GMT 1
A lány továbbra is zavartnak tűnt, meg olyan furcsán nézett rám, mintha érezné, hogy más vagyok.
Feltett nekem egy nagyon furcsa kérdést.
- Nem hallotta a dobogást? - kérdezte, miközben hátranézett és ismét megismételte. - A lódobogást.
A leányon látszódott, hogy borzalmasan fél. Nyugtatólag a vállára teszem a kezem.
- Az út nincs is messze a temetőtől, biztosan csak egy éjjeli utazó. - mondtam nyugodtan, mikor hirtelen meghallottam én is a lódobogást, mely mindenhonnan, csak nem az út felől jött. Őszintén meglepett a hang, hisz azt hittem, hogy a lány képzelődik, vagy valamit másnak vél, mint ami valóban. Ekkor már ő is túl volt a bemutatkozáson, tehát a nevén szólítottam.
- Loraline, keressük meg a kutyáját. De valami démoni lehet eme helyen. Kérem vegye el ezt, hogy ne legyen védtelen - mondom és ekkor az övemről előhúzom az egyik ezüsttőrt, melynek a markolata is ezüsttel van futtatva. A lány kezét gyengéden megfogtam, majd felemeltem és a tőr markolatát a kezébe helyeztem. Ekkor nagy valószínűséggel elejti a tőrt, mire én megszólalok.
- Áh... - mondtam csodálkozva, majd szabadkozni kezdtem. - Elnézést, nem tudtam a titkát. Hát jöjjön akkor keressük meg a kedvencét.
Ha elutasítja a tőrt, akkor csak egyszerűen visszahelyezem az övemre és elindulunk a kutya keresésére.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 15, 2017 19:19:17 GMT 1
Már megint ez a dobogás. Ezúttal viszont az irányát sem tudom megmondani. Annyira a hangra koncentrálok, hogy nem figyelem mit ajánl fel nekem a férfi.
-Au! –A meglepetés, és nem is annyira fájdalom miatt ejtem el a tört. De ez már nem számít, ha tudja mire figyeljen már lebuktam. A következő mondat pedig egyértelművé teszi. Igen lebuktam. De nem akar rögtön levágni és fel ajánlja a segítségét, úgyhogy egyelőre annak ellenére is úgy teszek mintha nem tudná,, hogy én is tudom hogy tudja. És azt is hogy én tudom hogy ő tudja hogy én tudom. Mi van? Na jó szóval nem hozom szóba ezt a dolgot ha nem muszáj.
-Ok akkor próbáljunk meg körülnézni…- A mondatot egy távolból érkező szörnyű sikoly szakítja félbe. Bocsi Lori de úgy tűnik a bújócskának várnia kell.
-Nézzük meg mi történt- Mondom. Majd pár lépéssel később vissza fordulok.- Ha lehet akkor azért mégis kölcsön kérném azt a tőrt.
Tisztában vagyok vele hogy égetni fogja a kezemet de mivel a családom átka kicsit furcsa az átlag vérfarkasokhoz képes nem fog súlyos maradandó égésnyomokat hagyni. Legfeljebb csak egy pár nap alatt gyógyuló lüktető vörös foltot. De inkább az mint meghalni.
A sikoly irányába rohanva már pár lépésről megérzem a szagot. A halál gyomorfacsaró bűzét vér és más testfolyadékok. A temető szélén elég ocsmány látvány fogad minket. Egy férfi hullája vérbe fagyva fekszik az őszi levelek és egy halom szemét között. És valami elég egyértelműen hiányzik róla. A férfi fejét levágták. Jobban megvizsgálva lehet hogy más is hiányzik belőle mert elég alaposan szét trancsírozták.
Erőt kéne vennem magamon hogy jobban megnézzem de egyelőre túl sok a gyomromnak a friss halál szaga és a tény hogy a férfinek nincs feje.
|
|
