Azoir
Írónövendék
Posts: 229 
|
Post by Azoir on Sept 20, 2017 21:58:11 GMT 1
Köztársaságváros rendőrkapitányságának épülete és közvetlen körzete.
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Sept 20, 2017 22:41:42 GMT 1
Shawn és Zima kéz a kézben sétáltak a csillagtalan éjszakában. Csend, lélektelen szél, és halott utcák kísérték csak őket. Talán az egész kóceráj kezdete óta most először érezték ennyire fontosnak, hogy ott legyenek társuk mellett; valahogy felértékelődött a szemükben a támogatás. Hamarosan feltűnt a hatalmas épület is. Sötétlett, mint valami óriás, aki fekete szájával bekapni kívánja a teret, a fákat, a kialudt lámpákat.Ide siettek, ez volt a céljuk.
Beléptek. Az ajtó mögöttük szokatlanul csikorgott, az épület pedig kongott az ürességtől. Shawn legalábbis ezt hihette, de Zima érezte, hogy az egyik szobába nagy embertömeg álldogál. A földidomár ujjai finoman körbefonták a tűzidomárét, majd lassan elindultak. A tiszt, mintha csak vak lenne; megbízva követte szerelmét a sötétben, de Zima nem tört meg az elvárás alatt, tökéletesen vette a kanyarokat és lépcsőket.
Végül elérték a szobát, és beléptek. Odabenn egyenruhás alakok tömörültek valami körül, de a párosból egyikük sem látta, mi lehet az. Mégis megpillantva Shawnt út nyílott a gyertyafényes szobában, és előtűnt a kanapén fekvő ember: Korra avatár. Alig halhatóan lélegzett, szemei csukva voltak, életjelei ritkásnak mondhatóak. Csak feküdt. Mint akit elhagyott a szelleme.
"A szellemvilágban találtuk meg." - hangzott el valaki szájából, de egy másik alak oldalba bökte. Hiába a rang, a rendőrök nem kedvelték az EE tagokat. Túl beképzelteknek nézték őket, ennek ellenére tisztelettudóan vonultak arrébb, ha megjelent egy is közülük.
- Nahát, nahát kit láthatunk magunk között? - kérdezte egy utálatos hang a szoba sarkából. Ha Zima nem érezné a talpával, ő se vette volna észre a levegőidomárt. Mr. Loten volt az, szokásos csenevész testével, de annál modortalanabb személyiségével. A páros elé lépett, és gúnyos mosolyra húzta a száját. - Nem a küldetést teljesítjük, tisztecske? - kérdezte, majd fennhangon megszólalt. - Zsernyákok, húzzák ki a mocskos belüket a szobából! Ez az ügy a hadseregre tartozik!
Sok szem megvillant. A kezek ökölbe szorultak. A szoba megtelt gyűlölettel, de nyomába sem ért annak, ami a levegőidomárban gyülemlett. Belőle valósággal áradt ez mocskos, bűzös érzés. Az emberek mégis káromkodások és szidalmazások közepette elhagyták a termet, csupán hárman maradtak; és Korra. Ekkor Mr. Loten közel hajolt Zimához, túlságosan is közel, így Shawn akcióba lépett, és arrébb tolta az alakot. Rang ide vagy oda, a lányhoz nem lehet közelebb menni.
Pillanatnyi vereségébe azonnal beletörődött a parancsnok. Csupán egy vállvonással válaszolt, ebben a mozdulatban mégis több volt; az összes gyertyaláng kialudt, a szoba elsötétült. Most már nem hallatszott más, mint az avatár szuszogása, és három másik személy légzése. A csendet újra az idomár törte meg.
- Jó érzés? - kérdezte idegesen - Jó érzés tönkre vágni sok év munkáját?! Jó érzés belepofátlankodni az állam ügyeibe, és nyomozgatni?! - hangjából tisztán kihallatszódott a düh, és Zima akaratlanul is megszorította párja kezét. Rossz előérzete volt. - Barátom, még mindig nagynak hiszed magad? Fontos személynek? - felnevetett. Nem boldogan, nem örülten, inkább diadalittasan, ám hamar el is komorodott. Csak ennyit tett hozzá motyogva: "Az előny nálam van..." És szavai visszhangot vertek mindkét idomár fülében. Miután a hang elhalt, újra csend lett, és Zima megdöbbent, talpával már nem érezte Mr. Lotent. Mintha csak eltűnt volna.
- Tanuld meg, hol a helyed! - ordította el magát hirtelen a sötétben, és egy hatalmas légáramlat kilökte a tűzidomárt az ajtón, nekicsapva a folyosófalának. A földre esett. Zimának nem volt ekkora szerencséje. Ő nem fért már ki az ajtón, mellett a falnak, a tükörnek zuhant, ripityára törve azt. Hátát a szilánkok felvágták, vér kezdett csordogálni. Érzékszervei a puffanástól eltompultak, a fájdalomtól már nem bírt figyelni a talpára, így ne tudta, hogy Shawnnal mi történt. Keze eközben egy gyufát talált a földön, aprócska dobozt, benne egyetlen szállal. Óvatosan húzta ki, majd hirtelen mozdulattal meggyújtotta. És a halvány, haldokló fényben megpillantotta Mr. Lotent, ahogy a szoba közepén lebeg, őrült vigyorral a képén, egy végső csapásra felkészülve.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Sept 21, 2017 19:14:09 GMT 1
Jól esett neki kedvese jelenléte, ugyanakkor aggasztotta is. Vigyázni akar rá. Megígérte Zima családjának, de ami még fontosabb, megígérte saját magának is, hogy vigyáz majd rá. Amikor szerelme felvetette, hogy menjenek a nagyobb csoport irányába, csak csendben megcsóválta a fejét. Pár másodpercnyi tétlenség után szorosan átölelte a kedvesét.
Shawn arcmimikája már nyitott könyv volt Zima számára. A lány rájöhetett, hogy Shawn félelmét elnyomja az iránta táplált aggodalom, a tekintete pedig azt sugallta, hogy nem akar egy esetleges veszélyforrás irányába sétálni. Így nem.
A tiszt még talán soha sem viselkedett így, most talán tényleg… fél. Fél, mert van mit vesztenie. Mindent, ami fontos számára. Kedvesének csak ennyit bír kinyögni.
- Tudom.
Ez egyszerre volt válasz arra, hogy itt vannak egymásnak, és „tettes meglakol” tekintetre is. Zima iránt érzelmei a helyzethez érzett gyűlölettel vegyültek a szempárban. Elkapta a tekintetét, azonban szorosabban megszorította Zima kezét. Jobban érezte magát, ha nem kell a lány szemébe néznie. Személyes kudarcként élte meg, hogy tehetetlen, bármi is történik.
A védtelenség érzete csak felerősödött benne, mikor rendőrkapitányságon ismét „haszontalannak” bizonyult. Bizonyos értelemben egy nyomoréknak érezte magát. Hisz terelgetni, vezetgetni kell, segíteni pedig nem tud…
Azonban mikor beléptek a nagy terembe, sikerült erőt vennie magán. Egy olyan hídon egyensúlyozik jelenleg, amit a rosszakarói tartanak két oldalról, és bármikor a mélybe taszíthatják. Korra felől is rendkívül rossz érzés fogta el. Annyi szellemvilágban töltött év után sem tudta elképzelni, hogy mi történhetett a lánnyal. Talán ha több ideje lett volna megvizsgálni…
Ekkor megjelent Loten, és rögtön járatni kellett a száját. Normális esetben Shawn már rég kiosztotta volna, most azonban csak akkor lépett közbe, mikor a férfi közel lépett kedveséhez. Ösztönösen eltolta, és ha a tekintetével ölni tudna, akkor Loten már nem lenne az élők soraiban.
- Azt teszem, amit a becsületem és a munkám megkíván. Nem leszek egy szörnyeteg pórázra kötött kutyája. – Ösztönösen lökte a szavakat a férfi felé, meggondolatlanul. – Amíg a magafajták ülnek a vezetői székben, addig ez a világ egy korrupt szemétdomb marad.
Érezte, hogy Zima megszorítja a kezét, Shawn pedig közelebb lépett hozzá. Loten kérdése belefojtotta a szót. Beszédre nyílt a szája, ám hangot már nem tudott kipréselni rajta. De talán ideje sem lett volna rá, a férfi ugyanis az erejét használva gyakorlatilag kirepítette őt az ajtón. Másodperc töredéke volt csupán az a pillanat, amikor eleresztette Zima kezét, Shawnnak viszont egy örökkévalóságnak tűnt. A csapódás pillanatában valami bekapcsolt az agyában. Érezte, hogy a testében termelődő adrenalin elnyomja a fájdalmat. Shawn ígért, és amit ígért, mindig betartja. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt, megmenteni kedvese életét. Minden erejével azon volt, hogy minél előbb felkeljen a földről és a lány elé vesse magát. Nem ismerte kedvese állapotát, de a kiáradó hangok alapján szinte biztos, hogy Shawn jobb helyzetben volt, ebből adódóan több esélye van arra, hogy kibírja Loten támadását. Mindeközben a szellemekhez fohászkodott, hogy a rendőrség ne legyen annyira korrupt, hogy nem avatkozik be… De ehhez a fohászhoz nem fűzött túl nagy reményt.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Sept 23, 2017 21:30:09 GMT 1
Zima bűntudatot érzett, mikor Shawn szomorúan megcsóválta a fejét. Nem kellett volna felvetnie… Alapjáraton is veszélyes művelet lenne, nem hogy így… És amennyire a férfi félti őt… Mikor kedvese átölelte, szorosan viszonozta a gesztust. Annyira szeretett volna mondani még valamit, vagy tenni, hogy Shawnt megnyugtassa, erőt adjon neki, de nem jutott eszébe semmi. Tudna-e segíteni egyáltalán bármivel is? Egyre inkább kételkedett benne. Ha az ő helyében lenne, ugyanúgy érezne, mint most a férfi, és őt se lehetne nagyon vigasztalni. Shawn elkapta a tekintetét.
- Kicsim… - csak ennyit mondott halkan.
Ezzel akarta kérni, hogy ne eméssze magát. Még egyszer megszorította a kezét. Menniük kell.
Útjuk néma csendben telt. Zima teljes mértékben az érzékelésre, és a környezetre figyelt. Egészen magabiztosnak, elszántnak tűnhetett, de az igazság nem egészen ez volt. Ő is félt és aggódott, de ezeket az érzéseket tudatosan háttérbe szorította. Tisztában volt azzal, mit veszíthet, hogy lehet, sokkal erősebbek az ellenségeik, mint ők, és még lehetne sorolni… De nem hagyta, hogy ezeken elmélkedjen. Nem akar leblokkolni. Aznap már párszor szüksége volt Shawn támogatására. De most neki kell erősebbnek lennie.
Mikor beléptek az épületbe Zima egy nagyobb embertömeget fedezett fel és egyenesen abba az irányba mentek. Ahogy közeledtek kezdett kételkedni abban, hogy jó ötlet volt-e odamenni, illetve… elméje legmélyéről előbukkant egy kérdés. ~ Vajon „Ő” itt lehet? ~ De ezt el is hessegette. Nagyon remélte, hogy sem most, sem máskor nem fog újra találkozni vele. Beléptek. Zimának rögtön rossz érzése lett, amit Korra látványa is csak erősített. ~ Mi történhetett vele? ~ Nem gondolkodhatott rajta tovább, mert egy alak tűnt elő a sarokból. Zima talán az újságban láthatott róla képet… Ha jól emlékezett, Lotennek hívják, rangját tekintve parancsnok. A férfi rögtön Shawnra ripakodott, majd kizavarta a rendőröket. A lány még sosem érzett korábban ennyi gyűlöletet, mint ami akkor áradt a szobában. Csak ők hárman maradtak és Korra. A parancsnok hirtelen közel lépett hozzá. Túl közel… Talán provokálni akarja kedvesét? Már majdnem lépett egyet hátra, mire Shawn eltolta. Zima száját apró sóhaj hagyta el. Úgy tűnt, Loten beletörődött a reakcióba, de vállvonására sötét lett. Kiabálni kezdett. ~ Ezek szerint beletenyereltünk a dolgába… ~ Shawn nem hagyta magát és visszaszólt. Zima büszke volt rá, de ösztönösen megszorította a kezét. ~ Ennyi elég lesz… ~
Csend állt be, ijesztő, vészjósló csend. Zimának hirtelen tudomásul kellett vennie, hogy nem érzi a légidomár jelenlétét. ~ Nem mehetett ki. Akkor viszont… ~ Elordította magát. A lány elvesztette a talajt a lába alól… Elszakadt Shawntól… Csattanás… Zima tüdejéből kiszaladt a levegő, ahogy nekivágódott a tükörnek. A szilánkok szúrásától könnyek szöktek a szemébe. Próbálta összeszedni magát, de a fájdalom túl erős volt. Nem bírt a talpára koncentrálni, amitől kezdett bepánikolni. Hol van Shawn? Megsérült? Miközben próbálta a kezét valahogy úgy letenni, hogy ne tenyereljen bele a szilánkokba egy apró dobozt talált. Egy gyufa…? Meggyújtotta. Abban a kevés fényben még ijesztőbb volt Loten látványa, ahogy támadásra készen lebeg alig néhány méterre tőle. Oldal irányból mozgást hallott.
- Shawn…? – kérdezte erőtlenül.
Nem akarta hagyni, hogy a fájdalom eluralkodjon rajta, de ahogy próbált mozogni… Az apró szilánkok hasogatták a bőrét. ~ Nem ülhetek itt tétlenül, fájdalom ide vagy oda!~ Nagy levegőt vett. ~ Mozdulj! ~
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Sept 23, 2017 22:25:38 GMT 1
- A hős szerelmes! - kiáltott fel Loten, és újabb löketet küldött. Az éppen feltápászkodó Shawn újfent a falnak csapódott. Hiába, a sötétség, a fájdalom és a támadható felület mind a tűzidomár ellen szólt, a levegőidomár ellen ebben a helyzetben esélye sem volt. Ami azonban ezután történt, az felébresztette a tisztben lakozó szörnyeteget. A sötétben ugyanis furcsa hangok ütötték meg a fülét, görcsösek, köhécselők. Mintha valaki épp fulladozna. És nem járt messze az igazságtól, ugyanis Loten pontosan ezt csinálta. Az épületben lévő emberek, dolgozók és rendőrök, mind a saját torkukat mardosták, esetleg a tüdejüket verték, és fetrengve kapkodtak oxigén után. Kétségbeesés suhant végig az épületen, majd több tucat sóhajjal ért véget a szörnyű zenebona. A páron, Korrán és a levegőidomáron kívül mindenki meghalt az épületben. A várt segítség innentől kezdve nem volt több egy utópiánál. Loten azonban csak nevetett. A fölény, amelyet a kezében tartott kihozta belőle az állatot. A felülbírálhatatlan hatalom átvette felette az irányítást, és immáron a puszta erőszakban látott élvezetért folytatta a kínzásokat. És ezt a gyűlöletet mindössze egyetlen személyre koncentrálta: Ez pedig Shawn volt. A sok eltemetett utálat, amely a „béke-párti” levegőidomárokban oly mélyre volt elásva, most felszínre tört, és megmutatkozott. Mr. Loten pontosan ismerte ezt, és tisztában volt minden tettével, de nem állította le magát. Zima mellé lépett. A lány nem látta, de ezúttal érezte, hogy van valaki mellette. A következő pillanatban azonban egy talp zúgott a mellkasába és a falhoz nyomta őt; bele a fennmaradt szilánkokba. Fájdalmas üvöltés rengette meg az épületet, és a sikoly visszhangozva halt el a hullákkal teli folyosón. Csupán Shawn mozdult meg, és szemei valósággal izzottak. Mr. Loten átlépett egy olyan határt, amit ajánlatos volna tiszteletben tartani. A tűzidomár támadott. Megfeledkezve magáról lángot akart hányni az öklével, de az csak esetlen kalimpálásnak tűnt képessége nélkül, s ő maga is felismerte ezt, így minden izmát megfeszítve újra Zima irányába vetette magát. Ezúttal még a levegőidomárt is meglepte; férfi férfit legyűrve zuhant a padlóra. Zima fellélegezhetett, Shawn azonban nem. Teste kezdte felmondani a szolgálatot, már korántsem volt annyira engedelmes, mint percekkel ezelőtt. És ezt ellenfele is érzékelte, aki leejtette magáról a tűzidomárt. - Ostoba! Azt hiszed arra cafkára utazok? - kérdezte ingerülten. - Azt hiszed az az undorító fattyú számít valamit ebben a világban? Ismételt forgatókönyv: Szél. Csapódás. Harmadszorra. - Hálás lehetnél nekem! A fruskádnak nem kell végignéznie a halálodat... Remélem az utolsó lélegzeted nem az ő nevével fog kiáradni a tüdődből. Még összetörnéd egy életre őt – kacagott fel, és Shawn érezte, ahogy egyre fogy a levegője. (OCC: Zima, hajrá! Ahogy megbeszéltük, te következel.  ) |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Sept 24, 2017 13:36:00 GMT 1
Loten újra falhoz vágta Shawnt. Zimának ökölbe szorult a keze. Lassan mozogni kezdett, próbált valahogy felállni, de a hozzájuk szűrődő hangoktól lefagyott. ~ Ugye nem? ~ Érezte, hogy elsápad. ~ Nem… ~
- Ne tegye! Ők nem tehetnek semmiről!
Elkeseredetten kiáltott, de már a kimondásakor is érezte, hogy semmire sem fog menni vele. Idomítani akart, de mire bárhogy is mozdult volna a hangok elnémultak. ~ Megint meghalt egy csomó ember. Miért? Miért kellett? Miért nem tudtam megmenteni őket? ~ A kiborulás szélén állt. A hideg kezdett futkosni a hátán, mikor a férfi felnevetett. ~ Nem úszhatja meg… ~
Éppen hogy fél térdre sikerült vergődnie magát Loten termett mellette. Nem volt ideje reagálni. Üvöltött, a könnyek újra elhomályosították a látását, ahogy a férfi belerúgta őt a tükörbe. Mozgást érzékelt, ami csak aggasztotta. Tudta, hogy Shawn nem adja fel és küzdeni fog. Féltette. Kedvesének közben sikerült elborítania Lotent, így ő visszacsúszhatott a földre. Levegőért kapkodott. Nem akarta engedni magának a pihenést, cselekednie kell. ~ Eddig csak itt ültem, mintha olyan komoly bajom lenne. Csak néhány szilánk fúródott a hátamba. Semmiség. Shawn viszont mindennel dacolva küzd! Nekem is ezt kell tennem! Vagy már nem lesz kiért küzdenem… ~ Utolsó gondolatára keze ökölbeszorult. Érezte, ahogy elönti őt az adrenalin és egy másik ismerős érzés…
Sebeiben szinte felizzottak a szilánkok. Zima először megdöbbent. Nem lehet… Loten fröcsögésére azonban olyan szinten elborította a harag, hogy ha nem kapcsol időben, az üveggel saját magában tesz kárt. A heves érzelmei, amiket mindig kontrollálnia kellett az üvegek közelében visszahozták a képességét. ~ Loten drága remélem, szeretnéd megtapasztalni, milyen érzés üveg sünnek lenni! ~ Remegni kezdett, de gyorsan leállította magát. Fejében lassan összeállt, mit fog tenni. Lassan felállt. Aprót dobbantott, hogy felmérje a terepet. ~ Jól van, nincs olyan messze… ~ Tudta, hogy precíznek és óvatosnak kell lennie. Nehéz lesz másfél év kihagyása után, de nem lehetetlen. A földön lévő szilánkokat óvatosan fellebegtette úgy, hogy a férfi ne vegye észre. Majd támadott.
Dobbantott, mire a föld elborította a levegőidomár lábát, hogy ne tudjon megmozdulni. A szilánkokat egyenesen a hátába idomította, majd egy határozott mozdulattal hátrarántotta férfit. (Persze a lábánál lévő földet úgy mozgatta, hogy hátra tudjon esni.) Újabb dobbantás és kézmozdulatok, majd a férfi ott találhatja magát becsomagolva a földbe, hátában üvegszilánkokkal, remélhetőleg mozgásképtelenül. A száját is lezárta, nem akart megkockáztatni egy esetleges trükköt. Igyekezett úgy bezárni, hogy ne tudjon szabadulni.
(Ha bármelyik pont is félresiklana, Zima immár teljesen belevetve magát küzd úgy, hogy Korrának és Shawnnak ne essen baja és a férfi mozgásképtelenül a földre kerüljön.)
Amint Lotennel végez, rögtön szerelméhez siet.
- Shawn!
Rögtön megvizsgálja, ahogy tudja, felmérni a sérüléseit, segít, ha tud. Igyekszik résen lenni. Az adrenalin hatása csökken, így kezdi újra érezni a sérüléseit. De nem akar velük foglalkozni. Egyelőre… Megfogja Shawn kezét. Talán kiérdemeltek egy kis szusszanást…
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Sept 24, 2017 20:30:19 GMT 1
Loten egy rohadt szörnyeteg volt, egy állat, egy féreg. Shawn szemében legalábbis nem volt több ennél. Sejtette, hogy az elkeseredett kísérlete eléri majd a kívánt hatást. A légidomár rá figyelt, és nem pedig kedvesére.
Ennek ellenére a következő lépésre nem számított, ellenfelük kioltotta a rendőrök életét. Annyi felesleges halál. Loten megfizet ezért. Megfizet mindenért. Miközben azzal küzdött, hogy felálljon, a légidomár ismét csapást mért Zimára. Shawn szemei felizzottak, és a fájdalmaival, sérüléseivel nem törődve vetette rá magát ellenfelére. Akárcsak a férfit, saját magát is meglepte a sikerrel, azonban nem volt sok ideje ezen agyalni. Fáradt, szenvedett és tele volt sebekkel. Újabb csapódás, újabb sebek. Azonban valami más is történt… Érezte, hogy egyre kevesebb levegő éri a testét. A torkához kapott, észvesztve próbált levegőhöz jutni, de mindez hatástalan kapálódzás volt csupán.
Kedvese azonban ekkor támadásba lendült. A legjobbkor. A légidomár megalomániájának köszönhetően nem vett tudomást a lányról, így az könnyűszerrel le tudott sújtani. Az ellencsapás gyors volt, és hatásos.
- Azt hiszem… innentől… Nem az apádtól fogok félni…
Próbált humorizálni, miközben az oldalát fogva felkelt. Hosszú pillanatokig fogta Zima kezét, közben pedig mérlegelte a helyzetüket. Mindene sajogott, az arca és a felsőteste egyaránt sebes volt, azonban kedvese sem nézett ki jobban. Ahogy a vérrel áztatott Zimára tekintett, elöntötte a harag és a gyűlölet. A földön fekvő Lotenre vetette magát, és ütni kezdte a testének azon részeit, amit párja szabadon hagyott. Elsősorban az orrára és a szemére mért csapásokat. Azonban csak négyszer tudott lesújtani, utána a sérülése jelezte, hogy elég volt. Feltápászkodott, és Zimához lépett.
- Keressünk… valakit, aki…kivallatja ezt… a férget… - kezdte zihálva, majd hozzátette – És egy orvost.
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Sept 25, 2017 11:55:23 GMT 1
Mr. Loten aligha maradt az eszméleténél. A vér elöntötte az arcát, az orra is látott már jobb időket. Élettelenül feküdt a földön, lefogva, míg a pár felette tanakodott. Kétség sem fér hozzá, alaposan kikezdte őket az előző harc. De mindketten tudták, ennyivel még nem végeztek. Az épületben hegyekben álltak a hullák, továbbra is tombolt a sötétség, ráadásul az avatár is ott feküdt velük egy szobában. Az ötlet, hogy a titkos laboratóriumról meséljenek a rendőröknek értelmét vesztette.
Aztán hirtelen Zima lépésekre lett figyelmes. Valaki közeledett. Barát, vagy ellenség, nem lehetett tudni, de lassan jött, óvatosan. Végül megértette; nem szövetséges érkezett. Az idegen nem állt meg egyszer sem, pedig hullák keresztezték az útját, így arra a következtetésre jutott, hogy a vendég bennfentes az itteni állapotokban.
Végül az ajtó elé ért. Nem látszott más belőle, mint az árnyéka, arca, ruhája végképp sötétségbe burkolózott. Aztán belépett. Kezében egy lámpás fénye azonnal felgyulladt, a szobát fény töltötte el. Egy köpenyes, borzas hajú alak állt velük szemben, karikás szemekkel, a fejét rázva. Az alakot Walter Rabidusnak hívták, és korántsem foglalkozott se Korrával, se a levegőidomárra, de még a lila-foltos párocskával sem, csak magában összegezte a látottakat. Elsétált mindenki mellett, egyenesen a sarokban lévő iratszekrényhez lépett, dúdolgatva kihúzta az egyik fiókot. Ujjai táncot jártak a címeken, majd megtalálta saját nevét. Ekkor kikapta, majd hihetetlen sebességgel darabokra tépte azt. Csak ezután vette észre a társaságot, és kissé meghökkent. Majd Korra fölé hajolva, hümmögött, mintha csak vitatkozna, beszélgetne, végül rámutatott az avatárra.
- Ebben nincsen lélek. A szelleme hiányzik. - jelentette ki unottan, majd a szoba közepén lévő földre mutatott. - Abban sincs lélek. Csupán egy test. - És valóban, Loten is lehunyt szemmel pihegett. Ha testben nem is, de lélekben sikerült megszöknie.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Sept 25, 2017 17:19:45 GMT 1
Walter óvatosan közelítette meg a szobát. Lassan kitárta az ajtót és beleszippantott a levegőbe, majd lerakta a földre lámpását, míg kitámasztotta az ajtót valami törmelékkel. Elővett egy szál gyufát a zakója zsebéből, amit begyújtott a falon, majd a lámpás is lángra kapott. Lehajolt érte és a feje magasságába emelte, hogy bevilágítsa a szobát, így láthatóvá vált a sovány arca és bozontos, fekete haja. Mikor megpillantotta a hullákat, egy fancsali vigyor került az arcára.
- Szegény flótások... Ha tudnátok, hogy mennyire megkönnyítettétek a dolgomat a halálotokkal... -
De még a gondolatmenete végéig sem ért, már átgyalogolt a holttesteken keresztül az egyik iratszekrényhez és csuklóból kirántotta az egyik fiókot, miközben egy kellemes dallamot dúdolgatott, később fütyörészett szórakozottan. Pár pillanatnyi papírpörgetés után rá is akadt a keresett aktára, amit egy pillanat leforgása alatt darabokra is cincált.
- Nos, ezzel is megvoltunk. Így már nem találnak ránk. -
Beszélt magában, majd megfordulva a lámpás fénye egyenesen Zimára és Shawnra világított.
- Ohh... Akkor mégsem halt meg mindenki... Igazából mindegy is... -
Gondolkodott hangosan, majd mintha mi sem történt volna elindult a kijárat felé, de útközben megpillantotta az avatárt.
~ Ez ő?
~ Igen Walt... Ez ő... De a szelleme máshol van, ha jobban megnézed. Csak úgy, mint az a fószer.
~ Igazad van... Nagyon érdekes...
Folytatta a dúdolgatást, miközben jobban szemügyre vette Korrát, majd egyszerűen csak megrántotta a vállát és a többiek felé fordult.
- Ebben nincsen lélek. A szelleme hiányzik. -
Jelentette ki unottan, majd Lotenre mutatott.
- Abban sincs lélek. Csupán egy test. Egy porhüvely, semmi más... -
Lassan odalépett a légidomár felé, majd leguggoglt hozzá, hogy a fényben jobban megvizsgálhassa.
- De ahogy az arcát elnézem, nem voltatok túl közeli barátok... Valamint ti sem néztek ki valami túl jól, azt meg kell hagyni. Jellegzetes a sebed üvegidomár, még ha nem is olyan gyakori... -
Szólt unott hangon, miközben Zimára mutatott. Lassan fölállt és leporolta fekete köpenyét.
~ Walter! Látták az arcodat! Tudod, hogy mit kell tennünk!
~ Igazad lehet...
~ Tedd meg! Öld meg őket! Különben továbbra sem lesz nyugtunk...
~ Elég! Ne próbálj meg megint befolyásolni! Eddig egész érdekesek...
Míg a férfi magával viaskodott, a szeme néha tikkelt és fel, s alá mászkált a halottak felett. Mikor megállapodott magával, hirtelen megállt és a sötétben hunyorogva figyelte a pár következő lépését, egy őrült mosoly kíséretében.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Sept 25, 2017 20:07:53 GMT 1
A támadása gyors volt és hatásos. Zima megkönnyebbült és örült a sikernek. Shawn megjegyzésére nem reagált, de megnyugodott, hisz humorérzékének jelenléte jót jelent. Persze nem mintha Shawnt olyan könnyen meg lehetne törni… Csak álltak egymás mellett, kéz a kézben. Megérdemelték ezt a néhány percet. Látta kedvesén, hogy gondolkodik, majd hirtelen elengedi és a légidomárhoz lép. Zima érzete a földön keresztül, hogy mit tesz, de nem avatkozott közbe. Nem volt ínyére az efféle „bosszú”, hisz semmivel sem lesz jobb sem nekik, sem az elhunytaknak tőle. Párja hamar elfáradt és visszatért hozzá. Ki kell találniuk a következő lépésüket…
Egyetértett azzal, hogy orvosra van szükségük, és hogy Lotent valakinek ki kéne vallatnia, de aztán kedvese azt mondta, vigyék magukkal. Zima kicsit húzta a száját. Nem szívesen hagyta volna ott. Nem ismerték az erejét, így könnyen lehet, hogy ha magához tér, el tudja hagyni a börtönét, de azért mégis…
- Hová tudnánk vinni, ahonnét biztosan nem szökik el? Hozzád? Mondanám, hogy esetleg hozzánk, de nem szívesen hagynék egy őrült légidomárt a családomra. Még ha eszméletlen is… Bár akkor lenne orvosunk… És mi legyen Korrával? Őt végképp nem hagyhatjuk itt. Esetleg megpróbálhatok összerakni egy gurulós szerkezetet… Nem akarom, hogy megerőltesd magad! *Úgy simít végig a karján, hogy az ne fájjon neki, ne érjen sebhez.*Utána mi legyen? Tételezzük fel, hogy mindkettejüket biztos helyen hagytuk és minket is elláttak. Mit csináljunk? Keressük meg Utenát? Bár én nagyon benne sem bízok, hiába a felettesed és nem adott okot a bizalmatlanságra… Nézzük meg az átjárót? Bár valószínűleg túl veszélyes lenne…
Várta a választ. Valószínűleg pont befejezi, amit mondani akar, mikor a lány fülelni kezd. Vagyis… inkább talpalni…
- Valaki jön… Fura… túlságosan nyugodtan és célirányosan közeledik… Mindjárt itt van…
Zima nem vett fel harcállást, de azért tudatosította magában, hol talál üveget. Legszívesebben Shawn elé állt volna, de nem tette. Nem akarta megbántani és amúgy sem hagyná. Így mellette maradt. A hirtelen megjelenő fény zavarta a lány szemét. Kellett néhány másodperc, hogy megszokja. Határozottan furcsa fazon volt a lámpás gazdája. Nem vett róluk tudomást, egyenesen az aktákhoz ment és széttépett egyet. ~ Ki lehet ez az alak? Magában beszél… Egyre aggasztóbb… ~ Hirtelen hozzájuk fordult. Zima szeme elkerekedett, de igazából logikus volt, amit mondott. Persze bosszantotta, hogy Loten ilyen értelemben elszökött… de ezt nem nagyon tudták volna kivédeni… A fickó tovább beszélt, majd rámutatott. A jellegzetes sebes résznél ügyelnie kellett arra, hogy ne reagáljon rá. ~ Honnan a búsból tudja, hogy üvegidomár vagyok? A sebeim ennyire nem árulkodóak… Meg a többi információt? ~ Miután befejezte a beszédet, úgy tűnt magával viaskodik. Miután végzett, rájuk nézett. A lány hátán a hideg futkosott attól a mosolytól. De rezzenéstelen arccal nézett a fickó felé.
- Öhm… Ki maga és miért van itt?
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Sept 25, 2017 21:25:53 GMT 1
Walter forgatta a szemeit Zima kérdése hallatán. Sóhajtott egy hatalmasat, majd beszélni kezdett.
- Komolyan? Ennyi tellett? -
Mondta lehangoltan és megvakarta a tarkóját.
- Nem egyértelmű, hogy miért jöttem ide? Van egy ötletem! Találjuk ki együtt! -
Mondta, mintha egy kisgyereknek szerette volna elmagyarázni.
- Tehát: vak sötét van kint, eltűnt mindenki, üres az egész rendőrség és az imént pusztítottam el egy aktát... Vajon miért vagyok itt? -
Kérdezte szarkasztikusan, majd legyintett egyet.
- A nevem nem más, mint Dr. Walter Rabidus. Egy öröm volt megismerkedni... -
Mondta cinikusan és mintha nem is lenne unalmasabb dolog a világon.
- És ti kik vagytok? -
Szólt, miközben hátat fordított a párnak, majd a bal karját teljesen betekerte egy kötszerre emlékeztető fekete anyaggal.
- Tehát, mit csináltok itt a rendőrségen, egy hullahegy közepén az avatárral, az apokalipszis közepén? Áh, mindegy.... Úgy se válaszolnátok őszintén... Várjatok, kitalálom! -
Kiáltotta, majd vakargatni kezdte az állát.
- Vázolom... Mivel úgy fest, hogy közel a világvége, eljött az avatár, hogy megmentsen mindenkit. Valami nézeteltérésetek adódott azzal az úriemberrel, akit ha jól látom sikerült kaktusszá varázsolni. -
Tekintett Lotenre, akinek számtalan szilánk állt ki a hátából.
- Gondolom ti vagytok a "jófiúk", ő pedig legyilkolt itt mindenkit. Vagy ti vagytok a gyilkosok és ő próbálta megmenteni a napot? Nem tudom, ahogy azt sem, hogy mi történt pontosan a szellemükkel. Annyi viszont biztos, hogy nem lát minden nap ilyet az ember. Kérlek javítsatok ki, ha tévedek valamiben! -
Vigyorgott, majd hirtelen elkomorodott az arca és suttogásba kezdett.
- De... Ha kikerülünk innen, ez a beszélgetés sose történt meg és én sosem jártam itt... Ugye? -
Kacsintott egyet, majd ismét felvette az arca, azt a szokásos őrült mosolyt.
- Tessék... -
Dobta oda a maradék kötszert Zima kezébe.
- Ha már ilyen jól kijövünk egymással, nem lenne helyes döntés, ha végignézném, ahogyan szépen lassan elvéreztek, míg el nem alszotok... És teljesen ki nem hűltök...-
Nevetett fel megtörve ezzel a rémisztő csendet.
~ Walter... Mit csinálsz?
~ Kellemesen elbeszélgetek velük, amíg ki nem találom, hogy mi legyen a következő lépés.
~ Tényleg ennyire idióta vagy? Ez nem kellemes... Fura fickó vagy...
~ Mi lenne, ha hagynál egy picit azt csinálni, amit szeretnék?! Te csak egy másodhegedűs vagy!
~ Azt majd meglátjuk... Majd meglátjuk...
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Oct 1, 2017 17:53:10 GMT 1
Sejtette, hogy az ötlete, mely szerint Lotent el kell mozdítani valahova, koránt sem áll olyan stabil lábakon, mint azt a fejében elképzelte. Nem akarta Zimáékhoz vinni, ugyanakkor a lakásán sem tudta volna biztonságosan, menekülésmentesen elzárni.
- Bilincseljük össze a végtagjait, és zárjuk be egy cellába. – Ennél jobb ötlete nem volt hirtelen – És zárjuk el a száját is, biztos ami biztos.
Jól esett kedvese simítása, saját kezét Zimáéra helyezte, és lágyan megszorította.
- A gurulós szerkezet jó ötlet, persze csak ha minden rendben van… Én sem akarom, hogy te megeröltesd magad. - Célozgatott ekkor a lány sebeire, majd az eszméletlen avatárra pillantott. – Azt hiszem Korrát talán elvihetjük hozzátok, ez azonban nem az én döntésem.
Nem mondta ki, de egyértelmű volt, amit mondani akart. Korra az avatár, szinte biztos, hogy keresni fogják. És nem csak a jó akarók. Kedvesére bízta a döntést, és ha Zima a „nem” mellett döntött, akkor a saját lakását javasolta.
- Én sem bízom Utena-ban, sőt… magunkon kívül senkiben sem. Azonban nem sok választásunk maradt…
A hangja hirtelen komolyabbra váltott.
- Ilyen állapotban viszont senkihez sem mehetünk. Kell egy orvos…
Ekkor kedvese jelezte, hogy valaki közeledik. Shawn egy élesebb üvegdarab után kezdett matatni, azonban ő sem volt teljesen biztos magában. Nem tenne jót neki még egy kiadós bunyó. Az alak azonban először nem is vett tudomást róluk. Az aktaszekrényhez sietett, hogy elégesse azt. Tehát bűnöző. Remek. Shawn összeszorította a fogait, még egy probléma… Csak ez hiányzott a nyakukra. A furcsa idegen hirtelen feléjük fordult, majd megszólította őket. Elképedve hallgatta az ismeretlen szavait, aztán ismét elöntötte a harag. Loten nem léphetett meg ilyen egyszerűen. Egyszerűen bosszantotta. A figyelme azonban rögtön elterelődött, mikor Zima sebeibe kerültek szóba. Nem szólalt meg, csak rosszalló tekintettel nézett az ismeretlenre. Végül kedvese törte meg az egyoldalú kommunikációt. Remek, vetélytársra lelt a szarkazmusban.
- Gondolom ti vagytok a "jófiúk", ő pedig legyilkolt itt mindenkit. Vagy ti vagytok a gyilkosok és ő próbálta megmenteni a napot? Nem tudom, ahogy azt sem, hogy mi történt pontosan a szellemükkel. Annyi viszont biztos, hogy nem lát minden nap ilyet az ember. Kérlek javítsatok ki, ha tévedek valamiben!
- A kérdés az, hogy te melyik vagy... Az ember nem jön csak úgy ide, hogy elégesse az aktáját... . – a rosszalló tekintet még akkor is az arcán maradt, mikor egy kötszert adott Zimának. – Szóval, miért kellett megsemmisíteni az aktádat? Gyilkos vagy, netán tolvaj?
Nem akarta sokáig folytatni a bájcsevejt, így megindult Korra felé.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Oct 1, 2017 18:55:55 GMT 1
Walt csak vigyorgott, mikor Shawn találgatásokba kezdett. - Jófiú, vagy gyilkos, olyan nagy különbség, még is olyan közel állnak egymáshoz. Valaki azért öl, hogy ártatlanokat mentsen, valaki pedig azért, hogy kielégítse a felszín alatt szunnyadó vérszomját... Megnyugtatlak benneteket, hogy egyik sem vagyok. - Szólt halál nyugodtan, majd maga alá húzott egy széket és leült. - Rólam pedig annyit, hogy sokan voltak, akik be akartak fogni, hogy megtegyek nekik egy-két dolgot, amire csak én vagyok képes. Mint a lámpásba zárt dzsinn esete. Azzal a különbséggel, hogy nekem SENKI sem mondja meg, hogy mit csináljak! - Emelte föl a hangát, de gyorsan orvosolta az agresszív viselkedésre utaló jeleket. Megköszörülte a torkát, megigazította ingét és kihúzta magát. - Valamint eléggé szűkösen férnék el egy ócska lámpásban! - Nevetett föl, majd felállt és leporolta nadrágját. Walter végre úgy érezte, hogy meghallgatják őt és jól szórakoztatja a hallgatóságot, még akkor is, ha közel sem volt így. Az őrült tudósban nem tudatosult Shawn és Zima helyzete. Sem az, hogy mit érezhettelek, gondolhattak, sem az, hogy valójában sakkba voltak szorítva. Ezért amikor meglátta, hogy a férfi az avatár felé indult, a vékony Walt csak megragadta a ruhájánál fogva, fél kézzel felemelte és a vállára rakta, az erőlködés bármi jele nélkül. - Hadd segítsek! Hova vigyem? Vagy csak rakjam le ide valahova? - Walt szinte meg sem rezzent az avatár alatt. Olyan egyenesen állt, mint általában. Sőt, még a ruháján lévő gyűrődést is képes volt elegyengetni. - Az a porhüvelyt is hozzam? Valami azt súgja, hogy ez a kettő kapcsolatban van egymással... - Mutatott Lotenre és elindult felé, de félúton megállt és a fejéhez kapott, mintha valami nagyon fontos információ jutott volna eszébe. - Persze amint bemutatkoztok végre! Mrs.Üvegidomár és Mr.Miértkellettmegsemmisíteniazaktádat! - Mosolygott, majd Lotent is felemelte. Jobb vállán Korra, a bal oldalin pedig Loten terült el eszméletlenül. ~ Ugye tudod, hogy amint vége ennek az egész mizériának, abban a pillanatban köpnek be a rendőröknek, vagy saját maguk fognak levadászni! Most csak ki vannak szolgáltatva és kihasználnak!~ Tudós vagyok! Engem nem tudnak átverni! Szóval ne aggódj! Nézz rájuk, hogy mennyire odaadóan hallgatták a beszédeimet! ~ Aha... Látom...~ Ugye, hogy igazam van, te is belátod! De ne aggódj! Amint bármivel próbálkoznak, vagy át akarnak verni, átszúrjuk a fejüket egy hatalmas tüskével. ~ Miért nem most? Akkor meg se próbálhatják.~ Mert mint mondtam már, érdekesek... Nem lát az ember minden nap ilyet... Valamint egyenlőre én irányítok és te csak egy parazita vagy! ~ Egyenlőre... Egyenlőre... Majd meglátjuk mit fogsz szólni, ha már a markomban leszel!
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Oct 1, 2017 20:46:51 GMT 1
Shawn reakciójára megkönnyebbült Lotent illetően. Bosszantotta, hogy nem jutott eszébe, hogy itt nyílván vannak cellák, ahova elzárhatják. Így lesz a legjobb. Bólintott az ötletre jelezve, hogy támogatja. A gyengéd kézszorításra és aggódásra halványan elmosolyodott. - Megleszek, nyugi! Sima ügy! Aztán jött a Korrás rész. Zima kissé félt. Nem akarta, hogy a családjának baja essen azért, mert rá vigyáznak, de a lányt sem hagyná magára. - Vigyük hozzánk. Viszont ha jobban belegondolok… lehet, hogy nem lesznek otthon, hanem a kórházban segítenek… Tudod, milyenek… Máshogy mentik a világot, mint mi… Esetleg még az is eszembe jutott, hogy akár felkereshetnénk Tenzint is… csak nem tudjuk, hol van… *elhúzta a száját* Maradjunk a nálunknál… Valahol reménykedett abban, hogy szülei otthon lesznek, és fog tudni velük konzultálni. Meg ők el tudják őket látni. *** Shawn is reagált, amire a fura fazon válaszolt. Érdekes volt, amit mondott, de Zimát nem nyugtatta meg. A továbbiak pedig pláne nem. ~ Miért pont most kellett egy ilyen alaknak a nyakunkba szakadnia? ~ Ezután olyan dolog történt, amire nem számított. A nyeszlett tudós fél kézzel felkapta Korrát és a vállára tette. Lotennel is megcsinálta ezt a műveletet. ~ Na jó! Elég a mai napból… ~ Zima nem tudta, mit kéne erre reagálnia. Nem akarja, hogy Walt megtudja, hol lakik. Koptassák le? Hogyan? Milyen ürüggyel? Lehet, érdemesebb lenne maguk mellett tartaniuk… Nem akart segélykérően Shawnra nézni, de legszívesebben azt tette volna. A fickó őket nézte, a nevüket várta. Jogos, hisz ő is megkérdezte… - Köszönjük a kötszert. Zima vagyok. Volt már kellemetlen tapasztalata álnévvel… Nem akart kockáztatni, hisz szívás lenne lebukni. ~ Ki kéne ismerni és el kéne érni, hogy együtt működjön velünk… de hogyan…? És mennyi információt oszthatunk meg vele? Gyanús az aurája… meg úgy az egész lénye…~ Ezen gondolkodott, miközben Shawn válaszát várta. Mégis csak ő az eszesebb… |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Oct 2, 2017 20:04:04 GMT 1
Shawn érdekesnek találta Waltert, azonban nem bízott benne. Túlságosan szókimondó volt, és... furcsa. Egyelőre nem tudta hova tenni, épp ezért nem bízott meg benne. Az „eszköz voltam“ dolog nem tudta meghatni, és a bizalmatlanságát csak fokozta a férfi emberfeletti ereje.
- Szerintem Korra jó helyen volt volt ott, ahol. - Felelte szemforgatva, majd hozzátette – Egyébként már tudod a nevünket, épp most szólítottál azon.
Szerelme azonban bemutatkozott, így Shawnnak sem hagyott más választást. Vetett egy rosszalló, ám aggódó pillantást Zimára, de tudta, hogy nem sok választásuk volt. Bárki, bármikor felismerheti őket, a lebukás most rendkívül könnyű lenne.
- Shawn. – Lökte oda kelletlenül Walternek. – Most, hogy életre szóló barátok lettünk, elvihetnéd a cellába ezt a rohadékot.
Hangját átitta a kőkemény szarkazmus. Séta közben megfogta Zima kezét, és fokozatosan lemaradt Waltertől.
- Ha bármi gyanúsat látsz, bökj oldalba. Nem tetszik ez nekem. Bármit.
Amint elérték a cellákat, és a Loten teste a rácsok mögé került, Shawn letérdelt a földre, majd gondosan összebilincselte azt, majd bekötötte a száját. Legszívesebben kötés helyett még néhány ütéssel jutalmazta volna, de ennek nem itt, és nem most volt ideje. Miközben feltápászkodott, máris intézett egy sor kérdést Walter számára.
- Most, hogy ilyen önzetlenül segítettél az új barátaidon, megtudhatnám a dolog miértjét? Mit kérsz cserébe? Miért segítesz nekünk? Pár perccel ezelőtt nem törődve azzal a sok testtel, sem pedig velünk... Most pedig önzetlenül segítesz...
Emelt hangnemben tette fel a kérdést újra:
- Miért?
|
|
) 
