A Háború Lidércei
Közzétéve: Jul 18, 2017 15:50:47 GMT 1
Post by Raven on Jul 18, 2017 15:50:47 GMT 1
A háború Lidércei
„Senki nem tudja, hogy kik ők. vagy, hogy kik voltak valaha. Megjelenésük nem emberszerű. A legnagyobb csatákon jelennek meg és magukkal viszik nem egyszer az összes katonát.”
„Hatalmas fekete lovakon jelennek meg fekete páncélban és csuklyában arcukat ijesztő maszkok fedik… Ha megjelennek, senki nem menekülhet előlük.”
„Még a vér is megfagyott az ereimben mikor megláttam előbukkanni a harcmező szélén. A hatalmas fekete ló szeme mintha vörös fényben izzott volna, ahogy párát lehelt maga elé. A lovas, aki a hátán ült hatalmadnak tűnt először nem láttam sem az arcát sem a páncélját a fekete köpenytől majd megláttam az izzó szemeket a maszk mögött. A maszkot mintha egy halott arcáról öntötték volna. Még a fegyvere is teljesen fekete volt… Láttam, ahogy keresztülvágtat a katonák között és az ellenfél katonái közül minden lelket magával vitt mintha nem lehetett volna megsebezni. Nem ember. Nem ember… Az összes istennek legyen hála hogy nem értünk jött.”
Jegyzetek különböző vándor szerzetesektől-írnokoktól és katonáktól, akik azt gondolják, találkoztak egyel a lidércek közül.
Hogy mi az igazság a háború lidérceivel kapcsolatban, vagy hogyan jöttek létre senki sem tudja. Az biztos, hogy nagy háborúkban bukkannak, fel találomra gyilkolnak a csatatereken nem ritkán egész seregeket kiirtva.
A lidércek sosem voltak emberek és a legtöbb pap és tudós találgatásával ellentétben nem is bosszúszomjas katonák visszatérő lelkei a legtöbb lidérc páncélja asszonyt rejt, mert minden lidérc valamikor boszorkány volt. Majd amikor a háború már túl sokat vett el tőlük vagy még hatalmasabbá kelet válniuk a túlélésért akkor a névtelen úr felajánlotta nekik, hogy maradék emberségükért cserébe olyan hatalmat kapnak, amivel halandó előttük még sosem rendelkezett.
A boszorkánynak hogy lidércé váljon hatalmas dühre és fájdalomra van szüksége, amit a szívével együtt kel felajánlania a névtelen úrnak. Vagyis ki kel vágni a szívét a mellkasából és az oltára helyeznie emelet amennyiben a boszorkány, nő a méhét ugyanígy felajánlja. Ha a névtelen úr elfogadja az áldozatokat, a szívet fekete kővé változtatja, aminek csak a belseje fog a boszorkány eredeti színében derengeni ezután a lidércek nem éreznek emberi érzéseket. Ez a kő szív az alapja a lidércek erejének, amíg biztonságban van, egy lidércet sehogy nem lehet elpusztítani.
Ha meghalnak, minden lidérc rabszolga démonná válik saját akarat és emberi érzések nélkül csakis a Soknevű úr szolgálatában. Ez az ára a hatalmas erőnek, amit kapnak. Mivel a lidércek gyűlölik a háborúkat és ezt a csatatereken elkövetett, mészárlásokkal fejezik ki ezért rengeteg plusz életet, vagyis varázserőt és energiát gyűjtenek így elég nagy extra erővel bírnak egy hagyományos boszorkányhoz képest.
Lidércé alakulva a boszorkány már nem a saját színét használja, hanem a sötét úr feketéjét. Ez sokszor erősebb, is mint a saját ereje. Viszont csak a teljes lidérc alakban, vagyis páncélban tudja használni. A páncélokat a boszorkány idézi magára miután a névtelen úr neki adta hozzá az erejét. A fegyverrel, amit eben az alakban forgat ugyanez a helyzet így a boszorkány képes megváltoztatni a páncéljának az alakját. Ugyanezt a fegyverrel nagyon kevesen képesek megtenni.
Miután egy boszorkány lidércé változott a bot vagy kő szerepét a lidérc fegyvere veszi, át ezután ez segít a varázslatok végrehajtásában. De csak ha a lidérc lidércként akar varázsolni az egyszerű varázslatokhoz, használhatja az eredeti tárgyát is.
Különbségek a boszorkány és a lidérc között: Gyógyító nem lehet lidércé, mert nem képes annyi lelket feláldozni beleértve a sajátját. Ahhoz hogy a névtelen úr megadja a szükséges erőt minden nőtől elveszi a méhét a szíve mellé egy férfinek, ha van a gyermekét, ha nincs akkor az esélyét kel feláldoznia az erőért cserébe.
Pajzsok és gyógyítás: Utóbbira a lidércek gyakorlatilag képtelenek, bár míg a szívük rendben van és van, elég plusz életük gyakorlatilag pillanatok alatt gyógyulnak, de másokon nem tudnak segíteni. Pajzsot csak maguk köré idézhetnek a színe fekete lesz és képlékeny akár a füst nem igazán képes megvédeni a lidérceket a fizikai támadásoktól, de egykét-varázslatot eltéríthet.
Lelkek és nekromancia: Könnyedén idéznek vissza eltávozott lelkeket. De ezekből nem táplálkozhatnak, ellenben a csatatéren elejtet katonák lelkéből, amik még nem keltek át egyszerűen nyerhetnek plusz energiát. Könnyedén idéznek meg zombikat is akár rengeteget is bár jobb szeretnek az ellenfelekkel saját kezűleg végezni.
Fegyver és páncél: A fegyver mindig ugyanolyan alakban jelenik meg valahányszor a lidérc megidézi, de a páncél könnyedén testre szabható. Még maga a csukja is csak idézés eredménye. A ló, amin lovagolnak, szintén egy megidézett lény így harc közben ezt sem lehet elpusztítani ráadásul nem ritkán ezeket is páncél fedi.
Familiáris: A familiárisok osztoznak a boszorkány lelkén, így amíg élnek nem lehet azt elpusztítani ezért, hogy a boszorkány lidércé váljon, a familiárisát is elkel pusztítania. Ezzel elpusztítva a lelke maradékát. Nem lehetetlen azonban hogy ez után a lidérc képes találni egy lényt, ami a gonoszságán is osztozik vele, de nem lesz túl népszerű a potenciális familiárisok között. Hagyományos állatok pl. rettegnek tőlük és elkerülik a lidérceket. Még a mágikus állatok közül is nagyon sokan tesznek ugyanígy.
A lidérceknek nincs, szükségük a boszorkányként vezetett könyveikre, mert az erejüket már közvetlen a névtelen úrtól kapják és nincsen szükségük a rituálékra. Nagyon sokan el is pusztítják, hogy ne kerülhessen más kezébe.
Ahhoz hogy valaki lidérc legyen rendkívül kétségbe esetnek és dühösnek kell lennie. Minden szeretet embert meg kel ölnie a saját kezével és elkel venni a saját lelkét és életét is gyakorlatilag a lidércek megszűnnek emberrel leni mikor először megkapják a páncélt és a fegyvert.
Nem tudni, hogy hány lidérc van jelenleg vagy, hogy kik lehetnek valójában azt sem tudni, hogy vajon sikerült-e már valakinek megölni közülük akár egyet is. Van, aki szerint elve nem is léteznek csak a háborúellenes kisebbség kitalációja, hogy elkerüljék a további vérontást.
„Senki nem tudja, hogy kik ők. vagy, hogy kik voltak valaha. Megjelenésük nem emberszerű. A legnagyobb csatákon jelennek meg és magukkal viszik nem egyszer az összes katonát.”
„Hatalmas fekete lovakon jelennek meg fekete páncélban és csuklyában arcukat ijesztő maszkok fedik… Ha megjelennek, senki nem menekülhet előlük.”
„Még a vér is megfagyott az ereimben mikor megláttam előbukkanni a harcmező szélén. A hatalmas fekete ló szeme mintha vörös fényben izzott volna, ahogy párát lehelt maga elé. A lovas, aki a hátán ült hatalmadnak tűnt először nem láttam sem az arcát sem a páncélját a fekete köpenytől majd megláttam az izzó szemeket a maszk mögött. A maszkot mintha egy halott arcáról öntötték volna. Még a fegyvere is teljesen fekete volt… Láttam, ahogy keresztülvágtat a katonák között és az ellenfél katonái közül minden lelket magával vitt mintha nem lehetett volna megsebezni. Nem ember. Nem ember… Az összes istennek legyen hála hogy nem értünk jött.”
Jegyzetek különböző vándor szerzetesektől-írnokoktól és katonáktól, akik azt gondolják, találkoztak egyel a lidércek közül.
Hogy mi az igazság a háború lidérceivel kapcsolatban, vagy hogyan jöttek létre senki sem tudja. Az biztos, hogy nagy háborúkban bukkannak, fel találomra gyilkolnak a csatatereken nem ritkán egész seregeket kiirtva.
A lidércek sosem voltak emberek és a legtöbb pap és tudós találgatásával ellentétben nem is bosszúszomjas katonák visszatérő lelkei a legtöbb lidérc páncélja asszonyt rejt, mert minden lidérc valamikor boszorkány volt. Majd amikor a háború már túl sokat vett el tőlük vagy még hatalmasabbá kelet válniuk a túlélésért akkor a névtelen úr felajánlotta nekik, hogy maradék emberségükért cserébe olyan hatalmat kapnak, amivel halandó előttük még sosem rendelkezett.
A boszorkánynak hogy lidércé váljon hatalmas dühre és fájdalomra van szüksége, amit a szívével együtt kel felajánlania a névtelen úrnak. Vagyis ki kel vágni a szívét a mellkasából és az oltára helyeznie emelet amennyiben a boszorkány, nő a méhét ugyanígy felajánlja. Ha a névtelen úr elfogadja az áldozatokat, a szívet fekete kővé változtatja, aminek csak a belseje fog a boszorkány eredeti színében derengeni ezután a lidércek nem éreznek emberi érzéseket. Ez a kő szív az alapja a lidércek erejének, amíg biztonságban van, egy lidércet sehogy nem lehet elpusztítani.
Ha meghalnak, minden lidérc rabszolga démonná válik saját akarat és emberi érzések nélkül csakis a Soknevű úr szolgálatában. Ez az ára a hatalmas erőnek, amit kapnak. Mivel a lidércek gyűlölik a háborúkat és ezt a csatatereken elkövetett, mészárlásokkal fejezik ki ezért rengeteg plusz életet, vagyis varázserőt és energiát gyűjtenek így elég nagy extra erővel bírnak egy hagyományos boszorkányhoz képest.
Lidércé alakulva a boszorkány már nem a saját színét használja, hanem a sötét úr feketéjét. Ez sokszor erősebb, is mint a saját ereje. Viszont csak a teljes lidérc alakban, vagyis páncélban tudja használni. A páncélokat a boszorkány idézi magára miután a névtelen úr neki adta hozzá az erejét. A fegyverrel, amit eben az alakban forgat ugyanez a helyzet így a boszorkány képes megváltoztatni a páncéljának az alakját. Ugyanezt a fegyverrel nagyon kevesen képesek megtenni.
Miután egy boszorkány lidércé változott a bot vagy kő szerepét a lidérc fegyvere veszi, át ezután ez segít a varázslatok végrehajtásában. De csak ha a lidérc lidércként akar varázsolni az egyszerű varázslatokhoz, használhatja az eredeti tárgyát is.
Különbségek a boszorkány és a lidérc között: Gyógyító nem lehet lidércé, mert nem képes annyi lelket feláldozni beleértve a sajátját. Ahhoz hogy a névtelen úr megadja a szükséges erőt minden nőtől elveszi a méhét a szíve mellé egy férfinek, ha van a gyermekét, ha nincs akkor az esélyét kel feláldoznia az erőért cserébe.
Pajzsok és gyógyítás: Utóbbira a lidércek gyakorlatilag képtelenek, bár míg a szívük rendben van és van, elég plusz életük gyakorlatilag pillanatok alatt gyógyulnak, de másokon nem tudnak segíteni. Pajzsot csak maguk köré idézhetnek a színe fekete lesz és képlékeny akár a füst nem igazán képes megvédeni a lidérceket a fizikai támadásoktól, de egykét-varázslatot eltéríthet.
Lelkek és nekromancia: Könnyedén idéznek vissza eltávozott lelkeket. De ezekből nem táplálkozhatnak, ellenben a csatatéren elejtet katonák lelkéből, amik még nem keltek át egyszerűen nyerhetnek plusz energiát. Könnyedén idéznek meg zombikat is akár rengeteget is bár jobb szeretnek az ellenfelekkel saját kezűleg végezni.
Fegyver és páncél: A fegyver mindig ugyanolyan alakban jelenik meg valahányszor a lidérc megidézi, de a páncél könnyedén testre szabható. Még maga a csukja is csak idézés eredménye. A ló, amin lovagolnak, szintén egy megidézett lény így harc közben ezt sem lehet elpusztítani ráadásul nem ritkán ezeket is páncél fedi.
Familiáris: A familiárisok osztoznak a boszorkány lelkén, így amíg élnek nem lehet azt elpusztítani ezért, hogy a boszorkány lidércé váljon, a familiárisát is elkel pusztítania. Ezzel elpusztítva a lelke maradékát. Nem lehetetlen azonban hogy ez után a lidérc képes találni egy lényt, ami a gonoszságán is osztozik vele, de nem lesz túl népszerű a potenciális familiárisok között. Hagyományos állatok pl. rettegnek tőlük és elkerülik a lidérceket. Még a mágikus állatok közül is nagyon sokan tesznek ugyanígy.
A lidérceknek nincs, szükségük a boszorkányként vezetett könyveikre, mert az erejüket már közvetlen a névtelen úrtól kapják és nincsen szükségük a rituálékra. Nagyon sokan el is pusztítják, hogy ne kerülhessen más kezébe.
Ahhoz hogy valaki lidérc legyen rendkívül kétségbe esetnek és dühösnek kell lennie. Minden szeretet embert meg kel ölnie a saját kezével és elkel venni a saját lelkét és életét is gyakorlatilag a lidércek megszűnnek emberrel leni mikor először megkapják a páncélt és a fegyvert.
Nem tudni, hogy hány lidérc van jelenleg vagy, hogy kik lehetnek valójában azt sem tudni, hogy vajon sikerült-e már valakinek megölni közülük akár egyet is. Van, aki szerint elve nem is léteznek csak a háborúellenes kisebbség kitalációja, hogy elkerüljék a további vérontást.