Flinn Slasher

 Név: Flinn Slasher
 
 Kor: 35

 Szülőbolygó: Hangaram-Shi

 Személyiség: szarkasztikus, megfontolt, de hamar beszól
 
 Vallás: nincs

 Tulajdonságok: könnyed mozgású, közelharcban halálos, neurális implantjai segítségével jobb a látása és hallása egy átlag embernél

 Felszerelés: Hangtompítós pisztoly, szabvány katonai kés, távcső, felderítő mini-drón

  Hol is kezdjem? Természetesen egy olyan kolónián születtem, és cseperedtem fel, ahol sosincs béke az emberek között. A szüleim még ezen a nyavalyás túlnépesedett bolygón is megpróbáltak megfelelő körülményeket biztosítani nekem. 12 éves koromig mondhatni jól mentek a dolgok. Sok embernél jobb volt a sorsunk, viszont ez azzal járt, hogy a szüleim agyondolgozták magukat. Majd megtörtént a gond: a szüleim munkahelyén egy generátor meghibásodott, és felgyulladt. Mindketten meghaltak, és én árva maradtam. Nem volt senkim, aki törődhetett volna velem, befogadott volna, így utcára kerültem. Sokáig sikátorokban, pincékben aludtam, össze-vissza tengődve töltöttem a napjaimat. Mikor is egyik nap megláttam egy csoportnyi 13-14 éves srácot, akikről messzire látszott, hogy ugyanabban a helyzetben vannak, mint én. Összekaptam magam, odamentem, és beszélgetésbe kezdtem velük. A dolgok jól mentek, kiderült, hogy ők egy kisebb bűnözőcsoport tagjai. Régebben megvetettem az ilyesmit, de mivel úgysem volt más választásom, beszálltam. Egy külső városnegyedben volt a telephelyünk. Ott edzettük magunkat, osztottuk ki a beszerzett pénzt, terveztük ki az akciókat. Olyanok voltunk, mint egy család. Ahogy teltek az idők, egyre jobban elmerültem a bűn világában. Nagyrészt beosonós akciókon voltam, általában egyedül. Kisebb hírnévre is szert tettem. Voltak rólam olyan pletykák, hogy becsaltam egy pincébe 10 biztonsági őrt, majd mindegyik kiütve végezte. És mire felkeltek, az adott ház összes értékes dolga eltűnt. Persze nem mind igaz, de van valóság alapja. Egy szó mint száz: élveztem, amit csinálok. Mire betöltöttem a 18-at, a rendőrségi egységek egyre inkább a nyomunkban voltak. Rájöttünk, hogy itt már nem lehetünk biztonságban. Ezért kiterveltük, hogy egy utolsó nagy fogás után elhagyjuk a bolygót. Ez az utolsó nagy fogás pedig: betörni a föderáció egyik helyi kirendeltségére, letölteni a körzetben lévő transzporthajóik útvonalát, kiosonni, és átadni a megbízóinknak, egy kalóztársulatnak. Behekkeltük magunkat a biztonsági rendszerbe, majd bementünk. Sikerült letöltenünk a fájlokat, de amikor ki akartunk jutni a telepről, a biztonsági rendszer újraaktiválódott. Máig nem tudom, miért. Elvileg a bejutatott vírus elég ideig kellett volna feltartsa a rendszereket. Ránkjött a kirendeltség összes katonája. Nem volt más választás: az egyik ottani hajóval azonnal el kell hagynunk a bolygót. A lövöldözésben viszont az összes barátom meghalt. Én voltam az egyetlen közülünk, aki elhagyta a bolygót. Legalábbis én így tudom. Az anyagot szerencsére le tudtam adni a társulatnak. Csak hogy ne legyek nekik is céltábla.

 Azóta szabadúszó vagyok. Többé nem akartam semmilyen csapatba verődni. Egy rendszerben sem tartózkodhatok sokáig anélkül, hogy üldözőbe nem vennének. Csináltam azóta én munkákat kalózoknak, politikusoknak, de még kormányfőknek is, ha piszkos munkáról volt szó. Na meg persze jó fizetésről. Még kés alá is feküdtem, hogy érzékjavító implantátumokal tegyem hatékonyabbá a munkát.