Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Jun 12, 2016 10:31:17 GMT 1
tbWJYI7i1-61-6
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 17, 2016 20:46:11 GMT 1
Szerencsére volt mesterem hamar kiiktatja a ránk támadó droidokat, azonban amikor jobban szemügyre veszem, hogy mindenki rendben van-e, meglátom, hogy Thomas a hasát fogja, és igen elkeseredett fejet vág. Összepréselem a számat, majd mellélépek, és kiveszek egy gyógyító nyilat a többi közül.
- Ez átkozottul fájni fog – mondom neki, majd intek Jared-nek, ha valamiért ellenkezne, akkor fogja le, majd az alkarjába döföm a szert, egyenesen az erébe. Felszisszent fájdalmában. Csak reménykedem, hogy segít neki ez a cucc. Néhány percig mellette maradok, de hamarosan felfigyelek, hogy egyre többen bámulnak minket.
- Mester, fogd a droid fejét, és húzzunk innen… - Ezzel egyik oldalról én, másikról Jared karolja át Thomas-t, és remélhetőleg kivánszorgunk valami kevésbé zsúfolt helyre. Amint többé-kevésbé biztonságba értünk, kényelmesen leültetem sérült társamat, ezután Jared-del és volt mesteremmel átnézzük az adatokat. De semmit nem találunk, és én egyre idegesebb leszek. Jared próbál lenyugtatni.
- Ennek semmi értelme… - Ám ekkor végre sikerül valami használható infót kiszednünk annak a konzervnek a fejéből. Azonban amit látok, nem tölt el túlzott boldogsággal.
- Ez mégis mi a fészkes fene? – Kérdezem dühösen. – Ez lehetetlen… - De nem tudom folytatni, mert az a padawan fut be, akiből majdnem sikerült kiszedni valamit. Ő is megnézi a fájlokat, majd elmeséli minek is volt szemtanúja. Elgondolkodom rajta. Hmm… Lehet, ellenünk van? Szemmel kell tartani. Ezt megosztom a többiekkel is, azonban mielőtt bármit is kieszelhetnénk, megjelenik az említett gyilkos. A reakciója sem meglepő. Viszont az, hogy az előbb hívott minket, most meg lelép, kicsit frusztráló. Thomas-hoz lépek, majd ugyanúgy felemeljük, mint az előbb. Odasúgom nekik.
- Andura nagy valószínűséggel velük lesz. Velük kéne menni. Viszont nem tudom, hogy most éppen kinek is dolgozunk – csóválom a fejemet. Akár még kapóra is jöhet, hogy találkoztam volt mesteremmel. Van egy indokom, hogy miért megyek velük.
- Hát haver, elég szarul nézel ki – jelenti ki Jared aggodalmas hangon.
- Kösz, Jared, magamtól nem jöttem rá – válaszolja Thomas. Én csak egyet sóhajtok, és mi hárman követjük az alakot, de ez nem derül ki valószínűleg a többeknek, mert ugyanerre lehet kijutni az ivóból. Ha a többiek nem jönnek, akkor hátranézek rájuk, és kérdőn felhúzom a szemöldökömet.
- Ti nem jöttök?
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jun 20, 2016 15:14:22 GMT 1
Dogorn könnyedén kiiktatta az ellenséget, pár könnyed suhintással, de az egyik fejvadász megsebesült. A jedi eltette a fénykardját, ismét felvette a csuklyáját és a fiú mellé sietett. A sebére tette a kezét, aminek következtében tiszta vér lett a tenyere. Gyorsan elővett egy kis köteg kötszert a köpenye alól és gyorsan átkötötte a sebét. Ekkor hozzájuk lépett Jade is és beadott valamit a sérültnek. - Rendben azt hiszem így jó lesz... - A lány szólt a droid fejéről. Dogorn csak biccentett egyet, hogy induljanak, majd az erő használatával magához rántotta az egyik egységet. Mikor már biztonságos helyre érkeztek, átnézték az adatokat. - Nocsak, nocsak... Még, hogy nem keveredtél bele semmibe... Valaki szép kis summát fizetne érted... Tehát? Nem akarsz mondani valamit? - Ekkor keresztbe tette a karját és várt egy kicsit, de aztán megérkezett Neevan is és beszámolt az eseményekről. A mester továbbra is karba tett kézzel ücsörgött és próbálta kibogozni az ügy szálait. - Nah jó... Idefigyelj, Jade Reegient! Nem érdekel sem a sith mester, sem a sötét erő... A fejvadászok és a megbocsájthatatlan tettek sem... A te döntésed, hogy mihez kezdesz az életben, nekem nincs beleszólásom... De számomra még mindig ugyan az a kislány vagy, akit elhoztam akkor, arról a bolygóról. A lényeg az, hogy tudom, hogy dolgod van Andura Regerttel, ne is próbáld tagadni. Csak reménykedhetek abban, hogy a jó úton maradsz, de... - Ekkor várt pár másodpercet. - Gondolkodj mielőtt cselekszel... - Ekkor kilépett az ajtón. - Neevan! Megyünk... - Mondta, majd elindult. - Visszatérünk a küldetésünkhöz... Megkeressük a mestered és folytatunk mindent. Jah és mindenek előtt legyél gyanakvó... Nem tudjuk, hogy kikkel állunk szemben...
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Jun 24, 2016 22:07:52 GMT 1
Hálistennek gyorsan sikerült lekapnom azokat a nyamvadt robbanófejeket. Miközben ezt csináltam végig azon durciztam, hogy ez a paraszt, hogy elkapott. Miután elengedett rögtön azzal kezdtem, hogy fénykardal
szétcsaptam egy mellettem ácsorgó ártatlan műszerfalat. Miután kitomboltam magam gyorsan hozzáláttam a bombák hatástalanításához de még mindig elég rossz kedvem volt és az orrom is fájt.
A siker után visszarohantam a többiekhez akik a szétvert HK egységek darabjai közt álldogáltak. Nos Dogorn mester rendkívül ügyes ezt elismerem. De hol az én mesterem? Na mindegy. Gyorsan elujságolom nekik mitörtént a
hajónál. A kínzást szigorúan kihagyva az egészből.
Mikor felszólítanak, hogy segítsek megkeresni a mesteremet kérdés nélkül engedelmeskedem. Addig se azon kattog az agyam, hogy hogy megszopattak az imént.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 10, 2016 12:45:14 GMT 1
ՁոյզճԥզչպոժշՂԧզշծզԧԥպոժշդծթՂԧԼԧԥըձզոոՂԧռվոծռվլԲչզլլժթԲպոժշԥպոժշԲձծճհԥպոժշԲԼԧՃՁոյզճԥծչժղոըմյժՂԧԧԥծչժղչվյժՂԧխչչյԿԴԴոըխժղզԳմշլԴՕժշոմճԧՃՁզԥխշժիՂԧԴպոժշԴԼԧԥըձզոոՂԧպոժշԲձծճհԥպոժշԲԼԥլշմպյԲԶԧԥծչժղյշմյՂԧպշձԧԥչծչձժՂԧՅզշծզԧՃՁոյզճԥծչժղյշմյՂԧճզղժԧՃՆշծզՁԴոյզճՃՁԴզՃՁԴոյզճՃՁԴոյզճՃԥԥՁոյզճԥզչպոժշՂԧէշզչչԧԥպոժշդծթՂԧԺԧԥըձզոոՂԧռվոծռվլԲչզլլժթԲպոժշԥպոժշԲձծճհԥպոժշԲԺԧՃՁոյզճԥծչժղոըմյժՂԧԧԥծչժղչվյժՂԧխչչյԿԴԴոըխժղզԳմշլԴՕժշոմճԧՃՁզԥխշժիՂԧԴպոժշԴԺԧԥըձզոոՂԧպոժշԲձծճհԥպոժշԲԺԥլշմպյԲԵԧԥծչժղյշմյՂԧպշձԧԥչծչձժՂԧՅէշզչչԧՃՁոյզճԥծչժղյշմյՂԧճզղժԧՃՇշզչչՁԴոյզճՃՁԴզՃՁԴոյզճՃՁԴոյզճՃԥԥՁոյզճԥզչպոժշՂԧթմլմշճԧԥպոժշդծթՂԧԷԧԥըձզոոՂԧռվոծռվլԲչզլլժթԲպոժշԥպոժշԲձծճհԥպոժշԲԷԧՃՁոյզճԥծչժղոըմյժՂԧԧԥծչժղչվյժՂԧխչչյԿԴԴոըխժղզԳմշլԴՕժշոմճԧՃՁզԥխշժիՂԧԴպոժշԴԷԧԥըձզոոՂԧպոժշԲձծճհԥպոժշԲԷԥլշմպյԲԵԧԥծչժղյշմյՂԧպշձԧԥչծչձժՂԧՅթմլմշճԧՃՁոյզճԥծչժղյշմյՂԧճզղժԧՃՉմլմշճՁԴոյզճՃՁԴզՃՁԴոյզճՃՁԴոյզճՃԥԥՁոյզճԥզչպոժշՂԧռխծչժռմձիԧԥպոժշդծթՂԧԻԧԥըձզոոՂԧռվոծռվլԲչզլլժթԲպոժշԥպոժշԲձծճհԥպոժշԲԻԧՃՁոյզճԥծչժղոըմյժՂԧԧԥծչժղչվյժՂԧխչչյԿԴԴոըխժղզԳմշլԴՕժշոմճԧՃՁզԥխշժիՂԧԴպոժշԴԻԧԥըձզոոՂԧպոժշԲձծճհԥպոժշԲԻԥլշմպյԲԵԧԥծչժղյշմյՂԧպշձԧԥչծչձժՂԧՅռխծչժռմձիԧՃՁոյզճԥծչժղյշմյՂԧճզղժԧՃ՜խծչժռմձիՁԴոյզճՃՁԴզՃՁԴոյզճՃՁԴոյզճՃԥÊ Mindenki  Andura protokoll droidja, egy M7-es szériájú tolmács lépdel oda a társasághoz. - Gazdám és mélyen tisztelt Yelil mester befejezték a munkálatokat a hangárban, amennyiben Önöknek is megfelel lekísérem Magukat a hangárba. A biztonsági előírások értelmében kérem vegyék fel ezeket. Mindenkinek a kezébe adott egy gázmaszkot, majd amint felvették odabicegett a pulthoz és beütött egy sor kódot melynek hatására az eredeti bejáratra mégegy ajtó zárult és a szoba megtelt mérges gázok sokaságával. A droid ezzel egyidőben minden adatot lementett a saját memóriaegységébe és egy másik sor kód segítségével elpusztította a terminálokat és a HK fejet egyaránt. - Andura úr személyes kérése volt, hogy semmit ne hagyjunk hátra. Most pedig, ha kérhetem... kövessenek. Keresztül vezetett titeket a mérgesgázzal teli folyosókon, melynek végén egy légzsilippel zárt lift volt. - Most már levehetik a védőfelszerelést. A lift egyenesen a menekültekkel teli hangárba vezetett, azonban azok addigra már rendeződtek. A Yelil által választott húsz menekült a terem egyik sarkába lett tömörítve, míg a többieket folyamatosan felvezették az űrhajókra. Andurát és Yelil mestert a középső hajónál találjátok. A férfi szólít meg titeket először. - Nem győzöm ragozni, hogy mennyire hálás vagyok a segítségükért. Azonban - felsóhajtott - ne feledjék, a menekültek megmentése csak a másodlagos feladat, a droidom kalkulációi szerint 96% az esélye annak, hogy ezeket a menekült hajókat is megtámadják, elsősorban azért kértem a maguk segítségét, hogy pontot tegyenek az ügy végére. Ennek ellenére biztonságos utat és sok sikert kívánok. Illedelmesen meghajolt, majd ő maga is felült a saját hajójára. Ti indultatok utoljára, Bryan volt a pilóta, a másodpilóta szerepét a protokoll droid töltötte be. A hajón lévő menekültek csendben voltak, jelenlétetek nyugodtsággal töltötte el őket. - A következő megálló a Tatuin nevő homokpuszta, öveket becsatolni és maradjatok csendben. - Uram, az utasok eddig is csendben voltak. - Ezt én is nagyon jól tudom, csak felszólítottam őket, hogy maradjon is így. - Az emberek... érdekesek... Beütötte a koordinátákat, majd csatlakozott hozzátok. - Érdekes társaság verődött össze, egy pilóta, két fénykardos hókuszpókuszos férfi, egy fejvadászlány és egy kölyök, aki varázsolni akar tanulni. Látszott a férfin, hogy nem hisz az erőben, vagy ha mégis, nagyon nem szerette azt. Amint kimondta ezeket a szavakat elvonult és a hajó célzórendszerén bütykölt valamit. /Két órával később - használjátok ki ezt a két órát kedvetekre, pl Dogi- Bratt lelkizésre/ Amikor a hajó kilépett a hipertérből mindenki örömittasan felkiáltott. Támadás nélkül megúsztátok az utat. Szinte hihetetlen, sőt, túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Ha ellenőrzitek a hipertéri információkat rájöhettek, hogy egyáltalán nem a Tatuinon vagytok, de még csak a közelébe sem. A számítógép nem ismeri a rendszert, pusztán egy kódolt koordináta sort és alapvető geográfiai adatokat kaptok a rendszerről. A kinyert adatok szerint egy dzsungelbolygóra pályája körül keringtek, melynek mérete megegyezik egy holdéval. Az átlaghőmérséklet 20°C, vagy alatta, nagyon ritkán emelkedik feljebb. Az élővilágról nem tudtok meg semmit. Az egyetlen település, amit a szkenner észlel körülbelül hetvenezer főt számlál. Az adatok olvasásával egyidőben jelenik meg ugyanebben a rendszerben a másik három hajó, különböző utvonalakból, teljesen más irányban. A rendszereik ebben a pillanatban leálltak, akárcsak a tiétek. Egyedül a létfenntartó rendszer működik. Bryan elbarikádozta magát a pilótafülkében, a droid felől semmi hír nem érkezett, vagy kikapcsolta, vagy elpusztította azt. A menekülteket ismét átitatta a félelem, egymáshoz bújtak, próbálták kitalálni, hogy mi folyik itt. Aztán hirtelen elindultatok, valószínűleg egy vonósugár által.  A hatalmas csészealj alakú hajók mellett a ti utasszállítóitok teljesen parányinak, haszontalannak tűntek. Még ha működtek is volna a fegyvereitek, akkor sem tudtatok volna túlságosan nagy kárt tenni bennük. Egyelőre semmit sem tehettek, csak vártok.  A ti hajótok landol utoljára, amint kitárulnak a lejárórámpák hatvan fegyveres férfi, lövegtornyok és egy kiöltözött úr köszönt titeket. - Üdvözöljük magukat a Freay rendszerben, önök mától a Den Ja klán rabszolgái. Az ellenállás haszontalan és természetesen megtorlásra kerül. Adják át az esetleges fegyvereiket, álljanak be rendezett sorba még mielőtt erőszakot alkalmazunk. Rendezett sorban terelnek le titeket, nem látjátok értelmét a harcnak. Egyelőre nincs esélyetek felvenni velük a harcot. A háttérben látjátok, hogy egy másik lejárórámpán lemészárolják azokat, akiket korábban Andura betegséggel diagnosztizált. Bryan és Jade lép le utoljára a rámpáról. A rabszolga-kereskedők soraik közül egy kislányt rohan oda hozzá a férfihoz, átkarolja azt, miközben könyekkel küzd. Bryan lehajolt hozzá, szorosan magához szorította a lányt. - Megígértem anyádnak, hogy hazaviszlek. Betartom a szavam. Majd a többiekhez fordult. - Én... sajnálom. - majd a köpenyes férfi felé - Akkor... elmehetünk? - A megegyezésünk értelmében igen, te és a 7,896-os rabszolga szabadon távozhattok. A klánunk köszöni a segítséget. - A klánotok gyáva szemétládákból áll, tőletek nem kell köszönet. Végignézitek ahogy a kislány kíséretében távozik, majd a köpenyes folytatja a beszédet. Egyenesen Jade-hez szól. - A klán önhöz intézett megbízása továbbra is fennáll, valamint utasítottak arra, hogy tájékoztassam önt a szállása koordinátáiról. Reméljük kényelmesnek találja majd. Bryan beszámolói alapján van három hivatlan vendégünk. Yelilhez lép. - Egy vak jedi mester abból a híres neves Miraluka fajból, ha nem tévedek. Téged azt hiszem megtartalak magamnak, az aréna nézőközönsége úgyis unja már az egyszerű rabszolgák csatározását. Sőt, talán egy rancort is szerzek majd neked. Vagy inkább a barátodat mészárolnád le? - Dogorn felé pillantott - Majd talán később. Lenéző hangjából áradt a gonoszság, szájából pedig a bűz. - A kölyköt és az öreget vigyétek a többiekkel a csatornacellákba, holnap fogom őket munkába állítani. /Dogorn, Neevan/ A kíséret nagy része Yelilt kísérte, szemmel láthatólag lebecsültek titeket. Bár a kezetek meg volt bilincselve, de csak nyolc őr fogott titeket közre. Az erő segítségével könnyedén eltudjátok őket intézni és a ruháitokat is magatokra tudjátok ölteni, viszont 10 másik, harcképtelen menekülttel együtt vagytok. Szemmel láthatóan megtörnek majd a vallatáskor, most menekíteni őket úgyszintén túl veszélyes lenne. Ha a szökés mellett döntötök, számolnotok kell azzal, hogy nagyon hamar híre megy, így el kell majd rejtőznötök. De hova? /Jade/ A szállásod egy egyszerű fejvadász ígényeit bőven kielégíti, sőt, mondhatni luxusban élsz. Viszont tudod, hogy nem sokáig maradhatsz, vagy Andura után indulsz, vagy gyanút fognak, hogy esetleg régi mestered oldalán állsz. Döntened kell. Véglegesen. /Yelil/ A rabszolga-kereskedők a város legnagyobb épületébe, az arénába vezetnek.  Mivel fegyvertelen vagy, így belátod, hogy pusztán az Erő segítségével szembenézni velük ostobaság lenne, nincs mit tenni. Ők a főnökök, egyelőre. Cellád messze nem mondható otthonosnak, gyakorlatilag egy széket és egy alvásra kitalált rongyot leszámítva semmi nincs ott.  A falak üvegből vannak, és nem hangszigeteltek. A köpenyes ezután sem hagy nyugodni, egy asztalt tol a cellád elé, amelyen a következő fegyverek vannak: egy vibrokard, egy vibrolándzsa, egy elég szerencsétlen sugárvető. - Válassz fegyvert, vagy pusztakézzel fogsz küzdeni. - mondta miközben egyre lehúzta az italát. Bár a fele szemmel láthatólag az arcára ment és nem pedig a szájába. - Ne hozz rám szégyent Jedi, vagy a bajnokom leszel, vagy odajándékozlak az egyik huttnak és megnézheted magad. - már-már viháncolt miközben kimondta a szavakat. - Az első ellenfeled egyike lesz újonnan szerzett foglyoknak, azt mondják felszökött az egyik hajóra. Csak egy köztársasági lehet ilyen ostoba. Amint kiválaszottad a fegyvered, egy lenyitható résen keresztül beadta azt a kezedbe. Ebben a pillanatban érezted, hogy emelkedik veled a talaj és a következő pillanatban már az arénában találtad magad.  Bár nem láttad, de érezted a másik férfi jelenlétét, érezted és tudtad ki az. Pontosan ugyanaz az ember, akivel az űrállomáson beszélgettél. Hallod, ahogy a fegyvere koppan a földön és térdre ereszkedik.
- Végezzen velem jedi mester, egy jedi mester élete többet ér az én életemnél.
A közönség fújolni kezd, mindent, ami a kezük ügyébe kerül a csatatérre dobálják. A szabályok szerint életét kéne venned a férfinak, ez azonban ellentétes a jedi kódexszel. Döntened kell, még pedig sürgősen, valószínűleg a kereskedő nem nézné jó szemmel, ha nem ölnéd meg az ellenfeled, elvégre ezzel kezdte mondandóját. |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Jul 14, 2016 23:01:15 GMT 1
Az út szinte eseménytelenül telt, de Yelil érezte, hogy valami nincs rendben. Kezdte úgy érezni, hogy ez már-már a paranoia szintjét éri el... természetes, hogy nincs rendben valami. Éppen egy csaliakción vannak, még jó, hogy veszélyes. Neevan-hez fordult. - Minden rendben? Hallottam az összetűzéseidről. Remélem, nem adódtak komoly problémák. - ha Neevan nagyon hallgatag, vagy bántja valami, akkor a vállára teszi a kezét, és biztatja, hogy mondja el. Hasonlóan cselekszik, ha a fiú titkol valamit. Ha végeznek a beszélgetéssel, azt tanácsolja Neevan-nek, hogy próbáljon pihenni, ő maga pedig a pilótafülkébe sétál, és leül Bryan mellé. Fél kézzel beletúr a hajába, és a férfire pillant. Nem felejtette el, mennyire furcsa érzése volt a bárban. Valami nem stimmelt a pilótával, és tudni akarta, mi az. - Hogyan találkozott Andurával? - kezdi, mintha csak csevegni próbálna. Ez sosem ment neki igazán, de megpróbál minél hihetőbben társalgást kezdeményezni. - Hálásak vagyunk a segítségéért. Nyilván nem lehetett könnyű helyzet, hiszen ez tulajdonképpen legalább annyira csaliakció, mint menekültek kimentése... az ön élete is veszélyben foroghat. Miközben beszélnek, Yelil óvatosan kinyúl a tudatával, és megpróbálja megérinteni a férfiét. Tudni akarja, ő okozza-e azt a kellemetlen megérzést, ami már egy ideje nem hagyja nyugodni. Ha bármilyen gátba ütközik, miközben próbálja tovább folytatni a társalgást, nekiáll megkerülni azt, és tovább kutatja az elméjét, hátha elkap egy emléket, vagy gondolatfoszlányt. *** Mikor a támadás éri a hajót, a menekültekhez siet, és igyekszik megnyugtatni őket, amennyire képes rá. Közben végig koncentrál, és készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban harcoljon... Ám hamar rádöbben, hogy nem tehetnek semmit. Előre néz, ám ez számára nem jelent sokat, érzékel mindent... Egy pillanatra összegörnyed, ahogy megérzi, lemészárolták a betegeket, de kihúzza magát, mikor a rabszolgakereskedő odalép hozzá. ~Rólam tudja, hogy jedi vagyok... de Neevan-ról és Dogornról úgy tűnik nem. Nem kelthetem fel a gyanúját.~ Némán hagyja, hogy végigvezessék a folyosón, de a gondolatai vadul cikáznak. A tanítványa. Jade aki ezek szerint áruló lett... mit érezhet most Dogorn? Megpróbálhat kinyúlni felé az erőn keresztül, de erre talán nincs idő... És a pilóta? Mi... tehát a kislánya miatt... ~Fókuszálj Yelil. Túl kell élned, ki kell szabadulnod, megtalálni Dogornt és Neevant. Ez a feladatod, erre koncentrálj. A többire ráérsz.~ Miután a cellába vezették, és elé tolták az asztalt, a vibrokardot vette fel. Más volt a súlyozása, mint a fénykardé, de mégis hasonló szerkezetű fegyver. Könnyedén tudja forgatni, és gyorsan mozog vele. Mikor felkerül az arénába, azonnal megérzi a férfit. A kereskedő szavaira gondol. "Odaajándékozlak az egyik huttnak, és megnézheted magad." ~Hát akkor ajándékozz oda, te nyomorult. Nem veszem el ártatlanok életét.~ Harcos volt, persze, vívott meg csatákat, de nem ölt, ha nem volt muszáj. És ez a férfi nem érdemelte a halált. Nem dobta el a fegyverét, volt egy olyan érzése, hogy rossz döntést lenne, de a férfi felé nyújtotta a kezét. - Álljon fel. Nem fogom megölni. |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Jul 14, 2016 23:18:44 GMT 1
Yelil mesterrel szemben hallgatag maradok. Bár hajlandó vagyok annyit elárulni, hogy az apám nyomaszt. A múltam és, hogy milyen szörnyűségeket műveltek a fegyverekkel, amiket eladtunk. Hatalmat árultunk pénzért. Zavar, hogy ilyesmit nem mindenki kaphat meg a világban.
***
Nyolc őr. Libasorban. A rabszolga menet két oldalán. Bolondok vagy csak nem tudják, hogy jedikkel van dolguk. Egyáltalán nem tűnt fel nekik, hogy négy fénykardot is elkoboztak?
A rabszolgák szorosan haladnak ezzel kétfelé osztják az őröket. Meg is van a fejemben a terv. Remélem Dogorn mester is velem van.
Hirtelen megragadom a mellettem haladó őr oldalára függesztett kardját ám mielőtt odakaphatna, már hátra is lököm az erővel bele a mögötte haladó másik kettőbe. Akik ettől hátrazuhannak. Egy pillanat sem telik el és a vibropenge már kegyetlenül végez is a legelöl haladó őrrel. Felkapom a fegyverét és az ő kardját is (elvégre a kétkezes stílus híve vagyok) és hevesen tüzelek hátra nehogy az elesett őrök mozdulni merjenek. Ezután eltűnök a sarkon és igyekszem meglépni a rohadékok elől. Nem tudom, hogy a mester követ-e de nem vesztegetek időt a rabszolgákra. Nem foglalkozhatok ilyen dolgokkal.
Az a mocsok Jade elárult. Azt hiszem itt az ideje beszélnem vele.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 16, 2016 12:31:43 GMT 1
Dogorn fellépett a hajóra és Yelil mellé lépett.
- Minden rendben errefelé? - Kérdezte, majd elmondott neki mindent, ami az elmúlt órákban történt.
- Bizonytalan vagyok a lánnyal szemben... Tudom, hogy jó a szíve és csak a szeme előtt lebegő köd miatt látja homályosan a dolgokat... Féltem, hogy valamibe belekeveredik, sőt... Úgy hiszem, hogy máris nyakig van valamiben. - A jedi sóhajtott egyet és elindult az ajtón kifelé.
- Pihennem kell egyet... Már így is túl sok volt a mai nap... - Bement a szállására törökülésbe ült, kikapcsolta az agyát és pihent. Amikor a hajó kilépett a hipertérből, a férfi felállt és egyenesen a többiekhez sietett. Landoltak és rengetegen körülvették őket. A csuklyája a fején volt és egy szót se szólt. Nem mutatott ellenállást. Hagyta, hogy elkobozzák tőle a fénykardját, majd megbilincseljék. Mikor lelepleződtek az árulók, a férfi arcáról semmit se lehetett leolvasni. Csak lehorgasztott, komor fejjel bambult a földre, miközben a csuklya eltakarta a fél arcát. Miközben meneteltek előre Neevan rajtuk ütött. A mester ugyan olyan rezzenéstelen tekintettel bambulta a földet. A padawan elintézett párat, menekülni kezdett és befordult az egyik sarkon. Kettő maradt vigyázni a "rabszolgákra", az összes többi pedig a fiú nyomába eredtek. Dogorn csak erre várt. A két őr közé lépett, majd halkan suttogta nekik.
- Ti most tüzet nyittok, a megmaradt barátaitokra... - Az elmetrükk hatásosnak bizonyult. A foglyok lehasaltak a földre, az őrük pedig hátulról szitává lőtték Neevan üldözőit.
- Ne aggódjanak, kijuttatom magukat. - Mondta a kétségbeesett és megrémült rabszolgáknak.
- Neevan! Kérlek segíts nekem! - Szólíttatta meg a fiút.
- Az hullákat elrejtjük, mi pedig felvesszük a ruháikat. Így szabadon közlekedhetünk. Muszáj lesz keresnünk egy hajót, vagy egy kommunikációs panelt, amivel segítséget hívhatunk. A menekülteknek is kell keresnie kell egy biztos helyet. Aztán megkeressük Yelil-t, majd véget vetünk ennek az egésznek...
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 8:39:15 GMT 1
Nov 23, 2024 8:39:15 GMT 1
|
Post by Deleted on Jul 17, 2016 14:08:53 GMT 1
| Küllem | | Kecses, karcsú és hajlékony test, bájos, gömbölyded orcák. Faji jellegzetességéből adódóan az egész testét rövid szálú, bársonyos tapintású, vajszínekben játszó szőrzet borítja. Férfi fajtársaival ellentétben nem sörénnyel, hanem testszőrzetéhez passzoló világosabb, szőkés hajtincsekkel rendelkezik, amelyeket rendre egy bordós hajpánttal fog fel. Jég kék tekintete élénk villanás az egyszínű környezetben. Átható és igéző pillantása mindig is részét képezte a róla kialakított első benyomásoknak. Mindkét arcféltekén rituális tetoválást visel, amelyet sötét, lemoshatatlan festékkel festett fel az arcszőrzetre. Emberi mivolta első ránézésre megmutatkozik, a ketár faj küllemi eltéréseit gyakran csak közelről lehet észrevenni. Öltözködése egyszerű és praktikus: homokszín zejdszövetből készült csuklyás köpeny, amelyet gyakran az arcába húzva hord, alatta rugalmas és durva tapintású sokzsebes szövetanyag, sötétbarna mágnestalpú pilótacsizma, fegyveröv. |
| Jellem | | Hivatásából adódóan nem túl barátkozós, társaságban szótlan és visszahúzódó, magányos típus. Idegenekkel nem szívesen beszél, legfeljebb tőmondatokban és szűkszavúan társalog, de igyekszik minél hamarabb rövidre zárni a beszélgetést. A hozzá közel állók számára viszont kifejezetten megbízható, hűséges személy, aki az életét is képes feláldozni értük, de ugyanezt az odaadást viszont elvárja. Rengeteg idegi energiával rendelkezik, türelmes és hidegvérű, a munkájából fakadó stresszt a mindennapos rutinedzésekkel vezeti le amellett, hogy az állandó és folytonos gyakorlással saját képességeit fejleszti, saját tűrőképességeinek határait feszegeti és igyekszik minél magasabbra törni. A harc számára rituálé, az edzéseket senki és semmi kedvéért nem hagyja ki, amely egyszerre jelenti az önmegvalósítást és a lelki megtisztulást. Veleszületett adottsága, hogy mindig a legjobbra hajt, tökéletesen maximalista, gyűlöli a pontatlanságot, a felesleges szót, az elcsépelt beszédet és a minden logikát nélkülöző lépéseket. Gyorsan alkalmazkodik a megváltozó körülményekhez, ez teszi erőssé és kompetenssé a szakmájában. |
ELŐTÖRTÉNET
Győzelem után sóvárogni.
Huszonhárom évvel ezelőtt született a ketár nép anyabolygóján, a Cathar felszínén. A mandalori háborúk idején a teljes kipusztulás szélére sodródott nép az elmúlt két-háromszáz évben valamelyest képes volt reprodukálni megfogyatkozott populációját, s a felnövekvő generációk tagjai között gyorsan cseperedett egy kislány, akinek eredeti nevére ma már nem emlékszik senki. A galaktikus fegyveres konfliktus, amely véráztatta földeket és árvává lett gyermekeket hagyott maga után, egy csöpp ketári utód családját is a háború martalékává tette. Az Ord Mantellre és a Tarisra költözött ketár családok javarészt megsemmisültek a vérzivataros időkben, s a pusztulás komolyan fenyegette a kihalás szélén táncoló macskafaj tagjait.
Asha Hyal.
Egyike azoknak, akik túlélték a sötét időket és akik büszkén hirdetik a ketár faj hagyományait, örökségét, akik híven reprezentálják a fajra oly híven jellemző testi adottságokat. Asha a Sithek között nevelkedett, miután családját elveszítette és céltalanul, éhesen bolyongott a lebombázott utcákon Taris fővárosában. A vörös bőrű misztikus nép tagjai maguk közé vették őt, előbb rabszolgaként dolgoztatták, majd a legtehetségesebb és legrátermettebb gyermekek közé válogatták, akik képesek voltak arra, hogy egyéb módon is szolgálják őket. Így lett egy tragikus sorsú és sötét napok árnyékában élő kisgyermek különleges kiképzésben részesült gyilkos halálosztó.
Asha Hyal = Győzelem után sóvárogni.
Új nevet kapott: gazdái eredeti nyelvén, az ősi Sithek ékes anyanyelvén nevezték el, amelynél nagyobb megtiszteltetést nem is kívánhatott volna azokban az időkben. Küldetésekre indult, a Sith Birodalomért harcolt, a Császár kezébe adta az életét, hogy rendelkezzen vele saját belátása szerint. Idővel azonban a győzelem édes íze is keserűvé vált, a finom zamat savanyúvá érett. A győztes megtanulta, saját bőrén tapasztalta meg, milyen a Sithek szolgálatában állni. Árulás, hamisság és esztelen uralkodási kényszer: Asha egyike lett azoknak, akik készek voltak szembefordulni a Sith társadalom hataloméhes tagjaival. Megszökött, tudván tudva azt a haragot és bosszúvágyat, ami hátralévő életében kísérteni fogja és követni fogja lépteit. Így lett ő, a győzelem után sóvárgó: Asha Hyal, a fejvadász.
ELFOGADVA - Ben
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jul 17, 2016 16:12:08 GMT 1
Asha Hyal
@joker
A Trident nevű űrhajó fedélzetén tartózkodsz éppen, a másik tárgyalófél is pont olyan szűkszavú mint te. Amint helyet foglalsz, rögtön a lényegre is tér. - Andura Regert. Tizenötezer kredit és csak és kizárólag holttestért fizetünk. Sem többet, sem kevesebbet. Kell vagy nem kell? A háttérben kivetít egy holografikus képet a célpontodról, valamint egy galaxistérképet a Korxo rendszerhez. - A munka elvégzése után itt talál meg minket. Elmehet. Belekortyol az asztalra kikészített italába, majd elfordult tőled. Az egyik terminálon kezd dolgozni, már nem méltat figyelemre. Felpillant rád, hogy még itt-e vagy és a munkájába merül. Még mielőtt kilépném az ajtón mégegyszer megszólít. - Oh, majdnem elfelejtettem. Nem csak önt bíztuk meg a férfi kézre kerítésével. Szabad a vásár, de az ön élete is az áruk között lehet. Azzal ismét belemerült a munkába. Egyetlen adattárolót kaptál csupán, ami a segítségedre lehet, azonban ez minden szükséges információt tartalmazott. Megtudtad, hogy Andura utolsó ismert tartózkodási helye a Relly űrállomás, azonban a legfrissebb információk szerint elhagyta azt. Ezenfelül hozzáférést kaptál a Den Ja klán droidjainak utolsó felvételeihez. Amikor ezeket az űrhajód számítógépére kapcsolod, az a jól ismert hangon pittyogni kezdenek. A fejek még mindig aktiválva vannak. A galaxistérkép szerint az egyik a Korxo rendszerben tartózkodik, ez valószínűleg hazakerült, a másik kettő azonban teljesen máshol. A "M3-4T" nevezetű egység a Tatuinon tartózkodik, a "K-1LL" nevezetű pedig még mindig az állomáson van. Döntened kell, hogy melyik droidot veszed üldözőbe. |
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 8:39:15 GMT 1
Nov 23, 2024 8:39:15 GMT 1
|
Post by Deleted on Jul 17, 2016 17:57:04 GMT 1
A Relly Űrállomás. Egy koszfészek a galaxis süllyesztőinek sötétjében, amely a vérzivataros idők idején a csillagoknál is fényesebben ragyog. Asha kedvtelenül vette tudomásul, hogy újra az űrállomásra vetődött, de mint fejvadász, nem vethette meg azokat, akik munkalehetőséggel kecsegtettek számára. Még akkor sem, ha legtöbbjüket szíve szerint ott helyben kivégezte volna nagyképűségük, önteltségük és beképzeltségük miatt. Ilyenkor eltöprengett rajta, hogy a Sithek szolgálatában a hasonló függelemsértésekért megjutalmazták... Csak egy újabb söpredéket állított félre az útból, aki soha többé, senkinek sem hiányzott...
Hasonló gondolatok cikáztak az elméjében, miközben a vele szemben ülő faragatlan fickó ajánlatát hallgatta. Enyhén oldalra biccentette fejét és kifejezéstelen tekintetével azt méregette, hogyan roppanthatná ketté a nyakcsigolyákat. Mikor a férfi befejezte tényszerű mondandóját, a lány nem szólt semmit, csak határozottan biccentett, rögzítette memóriájában a kivetített holotérképet és a Korxo-rendszer nevét, köpenye mögé rejtette a kapott adatkártyát, majd minden köszönés nélkül elindult kifelé a helységből.
Mikor a férfi utána szólt, csak egy pillanatra torpant meg, némán tudomásul véve a hallottakat, majd ott hagyta az ismeretlen megbízót. Ösztönös kételyei egyre erősebben gyötörték, amelyek már akkor feltámadtak benne, mikor először belépett a rendszerbe és megpillantotta a Relly Űrállomás távoli látképét. Nesztelenül végigsietett a sürgő-forgó utcákon, a lehető legrövidebb útvonalon tért vissza a dokkokba, ahol saját hajója, a jelentősen átalakított és felülmódosított XC-01-es vadászgép, a Nymphera is várakozott.
Asha felnyitotta a pilótafülke tetejét, lehuppant az ülésre és a mogorva fickótól kapott adatkártyát a fedélzeti számítógép olvasóaljzatába csúsztatta. A számítógép azonnal futtatni kezdte az adatokat, amelyek többek között a célszemély és három droid hollétére vonatkoztak. Az egyikőjük jele a Korxo-rendszerből sugárzott, így Asha ezzel nem is törődött tovább, vagyis a fontossági lista utolsó helyére sorolta. Az első és egyetlen nyomnak tehát a két droid tűnt. Asha néhány pillanat erejéig gondolkodott, majd gyorsan döntött. Rábökött egy gombra, amely bezárta a pilótafülke tetejét, majd sorjában felkattintotta a kapcsolókat és beindította a fény alatti hajtóművet. A gyors és fürge vadászgép pillanatokkal később a levegőbe emelkedett és Asha rutinos mozdulatokkal a végtelen világűr felé terelte a gép orrát. Percekkel később már a bolygó feletti űrben járt.
Utasítást adott a navigációs számítógépnek, hogy számítson ki egy hiperugrást a Relly Űrállomás és a Tatooine között, majd amikor megkapta a koordinátákat, betáplálta azokat a komputerbe. Mikor megérkezett a visszaigazolás a biztonságos ugrásról, ütközésig előretolta a gázkart, eltávolodott a bolygótól és aktiválta a hiperhajtóművet. Nem sokára a fehéren izzó csillagok elmosódtak előtte, helyüket a hipertér kékesen örvénylő folyosója vette át.
Asha nem bánkódott amiatt, hogy hátrahagyta az űrállomást. Úgy gondolta, hogy ha többen is ugyanezen a nyomon indulnak el, akkor a többség a kényelmesebb megoldást választja és a helybeli droidot keresi fel. Ő maga úgy tartotta, nem mindig a könnyebb út a jobb és megfelelőbb, ráadásul meg volt győződve, hogy így egérutat nyerhet a konkurenciával szemben. Csupán bízni tudott abban, hogy a megérzései nem vezetik tévútra. Míg utazott, aludt egy keveset és a Holoneten lefuttatott néhány keresést "Andura Regert" és "Den Ja Klán" címszavakra, ugyanis kíváncsi volt, milyen információkhoz juthat a galaxis szinte végtelen kiterjedésű tudásforrásából.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 18, 2016 11:58:50 GMT 1
Nem merek Dogorn szemébe nézni. Egyszerűen csak nem kellett volna találkoznunk, és kész. Mindkettőnknek sokkal nehezebb így. Ráadásul azt is érzem, hogy jogos a felháborodása. A kifakadása alatt végig remegett a kezem, pedig ez csak akkor fordult elő utoljára, amikor az a hatalmas veszekedésünk volt, mielőtt eltűntem volna az életéből. Ezt nem hiszem el… Ennek rossz vége lesz. Mikor indulni készülnek, feléjük fordulok, és csak ennyit motyogok csak magamnak.
- Hát igen… Nem tudjuk, kivel állunk szemben – Ezután a társaimhoz fordulok, és Jared-del közösen támogatjuk Thomas-t, akinek szerencsére egyre kevesebb segítség kell. Mire a droid-hoz érünk, már egyedül is tud közlekedni, de tudom, hogy csak miattunk teszi. Aggodalmas pillantást váltunk Jared-del, és itt el is döntöttük, hogy figyelni fogunk rá, amíg csak tehetjük. Szó nélkül követem a droidot, majd felvesszük a maszkot. A szemem sarkából látom, hogy Thomas kicsit gyengébb lesz, ezért megfogom a vállát, de szerencsére már vége is, és tovább mehetünk. Látom, hogy Andura másik hajóval megy, ezért amikor már mindenki felszállt, egy nyomkövetőt helyezek a hajójára, majd én is követem a többieket, és két társamhoz sétálok. Thomas-t kényelmes helyzetbe fektetjük, hadd pihenjen. Valahonnan szereztem egy elsősegély-dobozt, ám mielőtt visszatérhetnék, Bryan hangjára leszek figyelmes. Csak egy pillantásra méltatom, aztán megyek is tovább. A két fiú az egyik sarokban beszélget félrehúzódva. Amennyire tudtam, lekezeltem sérült társamat, bár nem hiszem, hogy túl sokat segítettem. Egy ideig csak némán ülünk egymás mellett, de aztán megszólalok.
- Srácok, szerintem ti is érzitek, ez nem lesz olyan könnyű, mint az eddigiek. Most bezavar a volt mesterem, illetve csak úgy általában a jedik. Nem bízok magamban, és ti se tegyétek, amíg ezen túl nem vagyunk. Ha látjátok, hogy nem a küldetés előrehaladását segítem a döntésemmel, ne hagyjátok, végső döntésként vegyétek a saját kezetekbe az ügyet, és egyedül oldjátok meg, de nem hiszem, hogy erre sor kerülne – mondom fojtott hangon. A fiúk enyhe felháborodással válaszoltak, egymás szavába vágva.
- De Jade, hagyjuk már… - kezdte Jared.
- Ez nem fog megtörténni – mondta Thomas.
Leintettem őket.
- Tudom. Én csak figyelmeztetlek titeket, hogy én magam sem tudom, milyen következményekkel jár, hogy itt van volt mesterem – Ekkor Thomas arca megrándul.
– De most elég legyen! Thomas, pihenj, mert így te sem fogod előrevinni a küldetést, ha sérült vagy… Aludj! – És bár kissé megsértődött a szavaimon, szerencsére mindkét fiú negyed órán belül elaludt, majd én is.
***
Hatalmas ujjongásra ébredek. Feltápászkodom, Jared-nek intek, hogy maradjon Thomas mellett, és kinézek az ABLAKON. Azonban ez egyáltalán nem hasonlít a Tatooin-ra. Mikor lekérem az adatokat, elég szegényes, de mégis csak segít valamit. Éppen elolvasom az egészet, amikor leáll minden rendszer. Bryan felé indulok, de ekkor elindulunk. Azonban nem előre, hanem oldalra. Hiába próbálok bejutni, az a barom elbarikádozta magát. Na jó… Nem szabad kétségbeesni. Biztos van megoldás erre a pánikra. Csak ne rettegnének ennyire… Így nem tudok koncentrálni… Szédülni kezdek, de lassan visszabotorkálok a többiekhez, majd elmondok mindent, amit kiderítettem jelenlegi helyzetünkről. Mivel nem sok mindent tudunk tenni, terveket próbálunk kitalálni, hogy mit tegyünk egyes helyzetekbe. De amikor kitárul az ajtó, mindenkit levezetnek, kivéve minket és Bryan-t. Hát jó… Utolsóként lépünk le, ekkor megcsap a halálfélelemhez hasonlatos érzelem, de nem az enyém. Még elkapom, hogy az utolsó menekülteket is lemészárolják, de szerencsére sikerül közönyös arcot vágnom. Még az sem lep meg, hogy Bryan lelép. Végül is valaki ide vezetett minket… Amikor hozzám szólnak, csak intek egyet, majd ennyit mondok.
- Remélem, hamarosan sikerül befejeznem – Egy nagyot sóhajtok. Én nem akartam, hogy ti is belekeveredjetek. Nézek a mesterem felé. Azonban most valamiféle gátba ütközik az üzenet, így nem tudok velük telepatikusan kommunikálni.
- Mindegy, erre most nincs idő… Thomas, Jared, menjünk! – Még egy utolsó pillantást veszek az új foglyokra, majd hátat fordítok nekik, és a koordinátákat követve eljutunk a szállásunkra. Azonnal letusolok, majd leülök a kanapéra. Érzem, hogy Thomas valamit főz, mert elég jó illata van, Jared pedig valamit bütyköl a fegyverén. Odaülök mellé.
- Nem jöhet velünk – nézek a sérült társunkra. Jared először kétkedve néz, de aztán megadja magát, és beleegyezően sóhajt egyet.
- Tudom… De nem lesz egyszerű ezt elfogadtatni vele…
- Elég valószínű, hogy erőszakkal kell majd itt tartanunk
- Hé, srácok, mit beszélgettek itt nagy titokban? Kész a kaja! – kiált nekünk Thomas, mi pedig elindulunk felé.
- Szedd össze a fegyvereidet, ebéd után nem sokkal elindulunk… - Suttogom még Jared-nek, aztán elfogyasztjuk ebédünket. Mikor végeztünk, gondolok egyet, és így szólok.
- Thomas, szerintem te is tisztában vagy azzal, hogy ilyen sebesüléssel nem jöhetsz velünk. Csak hátráltatnál minket… - Mondom a szemébe. Nem akarok a háta mögött cselekedni. Döbbenten néz rám.
- De Jade… Nincs már semmi bajom… Veletek fogok menni… - mondja.
- Nem! Addig tudsz keresgélni a célpontról még több infót. A háttérből tudsz minket segíteni. Hiszen még mindig összeköttetésben állunk, így kideríthetnél ezt-azt az emberünkről, amíg mi követjük a nyomkövetőt. Rendben? – nézek rá kérlelően.
- Nem! Nem foglak magatokra hagyni!
- Haver! Fejezd be… - száll be a vitába Jared. Ekkor ránézek, és ő egyből érti. Felkapja Thomas-t, majd a fürdőbe cipeli, és valami elég gyenge próbálkozással bezárja a fürdőkabinba.
- Bocsáss meg… - suttogom, majd elindulunk kifelé.
- Ez nem bírja sokáig… Siessünk! – mondja Jared. Gyorsan összeszedjük a cuccainkat, majd mielőtt elindulnánk, halljuk, hogy társunk kiszabadult, ezért amilyen gyorsan csak tudunk, kilépünk az ajtón, és rázárjuk az ajtót. Épp hogy csak sikerül, hiszen a következő pillanatban már dörömbölés hallatszik bentről, és még ennyit bekiáltok neki.
- Hagytam egy elsősegély-dobozt az asztalon, ha bármi van, szólj! Vigyázz magadra! – Majd intek Jared-nek, és elindulunk. Beleszólok a komlinkbe.
- Thomas, ha eléggé kitomboltad magadat, akkor akár segíthetsz is nekünk… - Ezután előveszem a nyomkövetőt, és megbeszéljük Jared-del, hogyan is csináljuk, majd elindulunk abba az irányba, amerre mennünk kell. Azonban az egyik sarkon befordulva nem várt személyekbe ütközünk. A padawanba és volt mesterembe. Valószínűleg mindannyian megállunk egy pillanatra. Nem tűnnek túl barátságosnak…
- Jared, készülj fel bármire. Nincs tervbe véve, hogy megöljük őket, vagy akár csak leálljunk velük harcolni, ezért ha lehet, ezt kerüljük el… - sziszegem neki oda, de azért én is a fegyvereimen tartom a kezemet, és várok, hogy megtegyék az első lépést.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 18, 2016 13:10:25 GMT 1
Dogorn kérdően nézett a padawanra, hogy mi a véleménye a tervről, de aztán hirtelen beléjük botlott Jade és a társa. A férfi feléjük fordult és a csuklya alól a lány szemébe nézett.
- Kell bármit is mondanom? - Kérdezte.
- Amikor elhoztalak arról a bolygóról... Tudtam, hogy sok mindenre viheted még az életben. Úgy hittem, hogy tökéletes helyed lesz a jedilovagok között, mellettem és segítesz majd, az egyensúly fenntartásában. Az lett volna a feladatod, hogy segítsd az emberek életét és megvédd őket! Nem az, hogy rabszolgasorba taszítsd őket! Jade... - Halkult el, majd felhajtotta a csuklyáját.
- Tudom mi a terved, de nem hagyom, hogy megtedd! Ez az utolsó esélyed, hogy bebizonyítsd, hogy maradt-e még benned jó érzés és becsület... Nem hagyom, hogy ártatlanok életét vidd vásárra! - Kiáltotta, majd magához emelt egy vibrokardot az egyik halott őrtől, az erővel és két kézre markolta.
- Neevan! Védd meg a foglyokat, minden áron! - Syrius megvárta a lány válaszát, viszont ha nemleges válasz érkezett, akkor azon nyomban rájuk támadt.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 18, 2016 14:57:26 GMT 1
Mélyen mesterem szemébe nézek, és megrázom a fejemet. Enyhén felhúzom a szemöldökömet, amíg beszél. A kezem megint remeg. Francba már... Egyre mérgesebb leszek, hiszen ez is jogos. Érzelemmentes hangon szólalok meg, hidegen elmosolyodom.
- Senkit sem fogok rabszolgasorba taszítani, csak aki megérdemli. Mint említettem, nincs tervbe véve, hogy bárkit megöljek, csak Andura-t. Ő a célpont, így sem titeket, sem a foglyokat nem szándékozunk a halálba küldeni. Mellesleg, nem véletlenül tűntem el az életedből. Mert képtelen vagyok az egyensúly fenntartására. Ez látszott a vizsgámon is, és azon is, hogy könnyűszerrel átálltam a másik oldalra, hiába hagytam ott. Meg aztán... Még ha vissza is mennék veled, szerinted rajtad kívül ki állna mellém a történtek után? Senki... Mindenkinek jobb így, nekem meg meg kell, éljek valamiből. Nektek amúgy sem áll jól a szénátok, ha jól tudom... - Felsóhajtok, amikor volt mesterem is kész lenne megölni. Elengedem a fegyverem, helyette inkább a lőfegyverem készítem elő, bár nem akarom használni. Elindulunk Jared-del a többiek felé, majd mikor volt mesterem mellé érek, észrevétlenül a kezébe nyomom a lakosztályunk beléptetőjét. Oda fogtok találni, hiszen csak itt végig kell sétálni. Ott lesz a lakosztályunk, ott el tudtok bújni, ha akartok... Nem tudom, megéri-e a kamerákat hatástalanítani, lehet, csak nagyobb feltűnést keltene. Ennyit tudok tenni... Ezt az üzenet megpróbálom elküldeni mindkét férfinak, majd megállás nélkül tovább megyek, remélem, nem kell leállnom velük harcolni.
- Mi most tovább megyünk, ti pedig nem jöttök utánunk, rendben? Nem akarok felesleges halált - mondom, majd ha ez sikerül, akkor előveszem a komlinket, és suttogva szólok bele.
- Thomas! Ha minden jól megy, Dogorn és Neevan odamegy hozzád... Ha meg tudnád tenni, akkor hatástalanítsd a kamera-rendszert, hiszen mégis csak megszöktek... Valahogy úgy, hogy ne tudják lenyomozni, hogy te voltál... Köszi... - Ezek után csak reménykedem, hogy nem lesz semmi baj, és támadás nélkül eljutunk a kívánt helyszínre.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jul 19, 2016 9:56:33 GMT 1
- Nem azt mondtam, hogy te fogod őket közvetlenül rabszolgasorba taszítani. Ha megölöd Andura-t, akkor több száz család életét nyomorítod meg. Nem is beszélve az esküről... Annyit kérek, hogy gondolkodj, majd hallgass a szívedre, mielőtt cselekszel! - Mikor odaadja a lakosztályuk belépőjét, szó megvárja míg elindulnak, de aztán háttal állva megszólítja a lányt.
- Jade... Ha bármi olyat teszel, ami akadályoz minket, a foglyokat, vagy Andura-t... Kénytelen leszek megölni benneteket. Ne fajuljon el idáig a dolog... - Ekkor felvette a csuklyát és a padawanhoz szólt.
- Tehát... Akkor elvisszük a túlélőket a lakáshoz. Nincs más választásunk. Nem bízok meg Jade-ben, de annyira igen, hogy tudjam, hogy nem akar ártani nekik. Ezek után vissza kell szereznünk a fénykardjainkat, segítséget kell hívnunk, ki kell szabadítanunk Yelil-t és az összes többi rabszolgát. Szerinted menni fog? Lehet, hogy szét kéne válnunk... Én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy öltözzünk át, az őrök felszerelésébe. Így kisebb feltűnést keltünk...
|
|
