Star Wars - A sötétség árnyéka

Mivel a mesterek kimennek a küldetés részleteinek lerendezése rám hárul. Megbeszélem az útvonalat a szállást és az élelmezésünket is Andurával . Majd amíg a másik kettő még mindig beszélget inkább kiülök egy italra.
A bárban csak két újabb vendég ül. Gyanús alakok. De semmi amivel egy jedinek gondja kéne, hogy legyen. Sőt. Befut melléjük még egy harmadik is. Annyi különbséggel, hogy ő egy nő. Rövid trécselés után szétszélednek és kérdezgetni kezdik a jó népet. Az egyik épp a kocsmárosból próbál valamit kiszedni mikor a nő a másik oldalról megkocogtatja a vállamat.
-Hé te! Nem láttad ezt a fickót?
Egy képet dug az orrom alá. Amin Andura szerepel. Na ebből még baj lehet. Egy pillanatra körül lesek, hogy a csapos vagy valaki más nem-e figyel. (Az előbbi még mindig a nő társával foglalkozik.) Majd egy klasszikus jedi trükkel próbálkozva elsuhintom ujjaim a nő szeme előtt.
-Andura nincs itt.
Ami normális esetben történne az az, hogy a nő elismétli a mondatomat majd elmegy. De valami nem stimmel. Olyan hülyén bámuljuk egymást mint Tusken a virágkiállítást.
Miközben imádkozom, hogy ne tűnjön föl neki, hogy Andurát mondtam. Az egyik karommal sunyin a sugárpallos fénykardomért nyúlok.

Gyorsan leküzdöm a kezdeti zavarodottságomat. Hallottam már emberekről akik szimplán immunisak a jedi trükkökre. Meg technikák is léteznek rá. Tudom hiszen a jedi templomban is tanítják őket. Tudtommal Dogorn mester ráadásul igen csak járatos bennük.
-Oké. Oké te vagy a főnök.-mondom és elemelem a fénykardomról a kezem. Amiről a drágaság nem tud, hogy két fénykardom van. Úgyhogy a másik karomat lelógatva az erővel bármikor el tudom érni és csak be kell kapcsolnom, hogy átdöfjem a gyomrát. Lehet egy jedinek nem kéne ilyen dolgokat a fejében forgatnia.
-Üdv Jade. A nevem Jared. Most, hogy bemutatkoztunk kérlek tűnj innen a francba. Mint mondtam nem tudok semmiféle Anduráról.
A telepatikus könyörgésére viszont megbizonyosodok róla, hogy erőhasználóval van dolgom. Kicsit ugyan elbizonytalanodok de rögvest választ küldök.
„Szerintem lépjetek le. Ez a hely tökig van jedikkel.“

Az öreg a padlón fetreng. Pár lépéssel odalépek hozzá útamba ejtve az egyik fölrobbant fickó még ép fegyverét. Majd a „vendégre” szegezem.
-Rendben öregember. Kétszer fogok kérdezni. Ha bármelyikre olyan választ kapok amit nem szeretnék hallani azt a te fejed bánja. Kapís?...Naszóval. Szeretnék mindent megtudni a drága immár elhunyt barátainkról.-bökök a hullákra.
Addig fenyegetem (és ha kell meg is kínzom de csak végső soron az erővel, ha pedig trükközni próbál akkor lelövöm) amíg el nem mondja a fölfogadásának körülményeit, személyeit és , hogy pontosan micsináltak.
Miután ezt kiszedtem belőle ezeket az infókat a következőt mondom:
-Rendben. Most pedig megmutatod hol vannak azok a töltetek amikről az előbb szó esett. Ha fölrakni sikerült akkor a leszedésük sem lehet gond nem igaz?
(A kínzásos rész ennek a nem teljesítésére is ér.)
Ha nem tudjuk őket kockázatmentesen hatástalanítani akkor elengedem és megfenyegetm, hogyha erről bárkinek szól visszajövök érte. Majd felrádiózok a többieknek, hogy gond van.
Ha probléma nélkül le lehet kapni őket akkor egyszerűen elrejtem valahova ahol jódarabig nem találják meg őket aztán útjának indítom az öreget és nem szólok senkinek semmit.

Ez csak egy kocka
HZav4IL31-241-24

Yelil

Andura felsóhajtott, legszívesebben minél hamarabb elindulna, de úgy dönt, hogy eleget tesz Yelil kérésének. Vele tartott a turbóliftbe s bár tudta, hogy a lány vak, ennek ellenére biztos volt abban, hogy megtalálja a köztársaságiakat valamilyen jedi hókusz pókusszal amiben csak azért hisz, mert a saját szemével látta.
Ahogy a nő egyre közelebb haladt egyre jobban érezte a katonák jelenlétét, kissé elzárkóztak a többiektől. A katonák felismerték a mestert, ha a lány végimérte őket az erő segítségével, rájöhetett, hogy kettőnek mechanikus végtagjai vannak, az egyiknek a bal karját, a másik a jobb lábát veszíthette el valamikor. Valmivel öregebbek voltak, minta mire először valószínűleg számított, de ennek ellenére mind kihúzta magát, szalutáltak és persze üdvözölték.
- Yelil mester, örömteli a viszontlátás. Valószínűleg nem tudja ki vagyok – kezdte az egyik – abban a csatában voltam a szolgálata alá helyezve, ahol azt a rodiai ifjoncot begyűjtöttük. Biztos vagyok benne, hogy a legjobb kezek közé került. Csak reménykedem, hogy a kijuttatásunkon ügyködik. Nem vagyunk dezertőrök, pilóták vagyunk, elszakadtunk a rajtól és a köztársaság nem felelt a hívásunkra. Őket– a művégtaggal rendelkező katonák említésekor lesütötte a szemét – úgy kellett kihalásznunk a lezuhant hajóikból. Két nap után... elvesztették a végtagjaikat. Nyolc hetet töltöttünk egy névtelen dzsungelbolygón, a köztársasághoz nem jutott el a hiányunk, vagy csak nem törődtek velünk. Próbálkoztunk dűlőre jutni a sith katonákkal, de ők tűzzel válaszoltak. Még akkor sem békéltek meg velünk, amikor Andura megtalált minket. Nem tudom meddig tudjuk feltartani a békét, gunyolódnak és a sérültjeinket rugdossák amikor senki sincs a közelben. Mondja, hogy azért jött, hogy hazavigyen.
Yelil érezte, hogy Andura az ő válaszát várja, teljes mértékben megbízott a mester döntésében.

Neevan
Az öreg nem volt hajlandó válaszolni, azonban érződött a hangján, hogy retteg.
- Megölnek, ha elmondom....Csak az ételért csináltam.
Felordított amikor a padawan erővel kínozta, az öreg szervezete már nem bírta az ilyesmit. Tisztán látszott rajta, hogy szenved ahogy az is, hogy retteg. A megbízóitól és a padawantól egyaránt, de úgy tűnt a megbízójától jobban. Majd jött a következő kínzás, újabb ordítás és szenvedő arc, de továbbra sem mondott semmit.
- Nagyon saj... sajn...sajnálom, de nem tehetem. Nem mondhatom el.
Valószínűleg ismét valamilyen jedi trükkel próbálkozol, de valaki megelőz. Egyenesen az öreg nyakába fúródik egy nyílvessző. Amikor hátratekintesz életnagyságban láthatod a férfit, akihez korábban csak hologrammon volt szerencséd. Feléd viszont már nem nyílvessző, hanem egy drótkötél repül hatalmas sebességgel. Könnyűszerrel a földre ránt, majd egyenesen magához. A tarkódra helyezi a lábát, elhajítja a szoba másik felébe a fénykardodat és egy sugárvetőt fog a fejedhez.
- Itt vagyok, én béreltem fel őket. – felelte torzított, hátborzongató hangon. – Most mit teszel majd, megpróbálsz megölni? Előbb lövöm szét a fejed.
Félelmetesen nyugodt, szinte már-már gépies hangja volt a férfinak. Magadtól is rájösz, hogy egy olyan emberrel van dolgod, akinek a mozgatórúgója a pénz és a könnyűszerrel végez azokkal, akik az útjába állnak. Egy kicsit tapos az arcodon, majd folytatja.
- Most valószínűleg azt gondolod, hogy ütött az utolsó órád. Ne izgulj, annak is eljön az ideje, most viszont szeretném ha átadnál egy üzenetet a mesterednek és a többi kis barátodnak: „Még nem késő visszalépni. Anduráért jöttem, ne követeljen ez a munka több felesleges életet.“
Aztán nemes egyszerűséggel az álcázómezőt aktiválva elsétál, nincs esélyed arra, hogy megtaláld. Mivel a katona meghalt így egyedül kell megkeresned a tölteteket. Nagyobbak mint eredetileg gondoltad. Ha sikerül megtalálni a jelüket (6-os kockával guríts, 4-5-6 siker), akkor könnyűszerrel deaktiválod őket Amennyiben mégsem, akkor egyenként óvatosan letudod szedni őket, de ez időbe telik, akár 3 órát is időzhetsz a hajón.
Dogorn, Jade, esetleg Neevan

A HK egységeknek nem tetszik az ellenszenvetek, pláne nem annak, aki Thomasra fogja a fegyverét, épp meghúzná a ravaszt amikor a jedi fellöki őt. A lövést azonban nem tudta megakadályozni, a lövedék Thomas oldalát találta el. A férfi összeszorított fogakkal markolta sebbhelyét miközben ti a droidokkal törődtetek. Szerencséjére a csata hamar véget ér, azonban valahogy elszaporodt a figyelő szempárok, valószínűleg a fénykardok azok, akik felkeltették az emberek érdeklődését. A hatalmas zsivaly elnyomja még a kantin zenéjét is elnyomja. Érdemes lenne minél hamarabb megragadni egy HK fejét – ezekben tárolják az eddig felvett adatokat – és mégnagyobb feltünéskeltés nélkül távozni. Ezek után valószínűleg egyik helyi sem fog barátságos szemmel tekinteni rátok.
Amennyiben elvittétek magatokkal az egyik HK egység fejét valami érdekes fogad benneteket.

A legtöbb fájlnál ez a kép fogad benneteket, a droid valószínűleg törölte a memóriáját. Épp feladnátok a keresesét, amikor a kereső három fájlt talál egy bizonyos „Fejvadászok“ alkönyvtár alatt.



Az utolsót itt is törölték, az elsőben Jade magára ismer, sejtheti, hogy lebukott. Mielőtt a mester szemrehányást tehetne neki belép a terem protokoll droidja és Bryan.
- Jedi mesterek, készen állnak a fedélzetre lépésre?
Láthatjátok, hogy Bryan a szemeivel a HK egység fejét figyeli, elég feltünően összehúzza a szemöldökét amikor meglátja a Trandoshan fejvadászt és se szó, se beszéd távozik. Amennyiben Neevan hamarabb ér vissza még észreveheti a fájlokat és megoszthatja a többiekkel Bryan és Ryldona nem túl kedves találkozását aminek szemtanúja volt.