Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Jun 30, 2017 8:03:44 GMT 1
A Ling család által üzemeltet olcsó kis fogadó a kínai üzleti negyedek egyikében található, alig 1 órányira a centrumtól. Az étkező olcsó és tápláló tradicionális ételeket kínál a vendégeknek, de azért előfordulnak erre felé a különböző nyugati étkek is miután a fehér munkások által is kedvelt hely lett az elmúlt másfél évben. Az extra bevétel reményében az étterem tulajdonosa Pó Ling gyakran kiad pár felesleges szobát és tart szerencsejátékokat, esetenként pedig akár az étterem mögött lévő sikátorban vagy a pincében tartanak illegális verekedéseket.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Jul 12, 2017 20:42:53 GMT 1
Hong Kong Weekly
Whitewolf -Szellemfarkas---------------------------- 1873. Április. 26. Egy óra még napnyugtáig. Lassan egy hete, hogy nem érkezett semmilyen megbízás a Tongtól vagy más triádoktól. De így legalább maradt időd a felszabadító akcióidra. Tegnap is sikerült az egyik elnyomó britet megölnöd egy bizonyos Mr. White nevű embert aki a brit Emporium kereskedő társaság helyi üzletkötője volt. A házában végeztél vele, gyorsan és feltűnés mentesen. Tiszta munka volt és ezzel legalább tudtál üzenni a társaságnak is, hogy nem kellenek ide az ő méregdrága termékeik. A zsákmányolt pénz egy részét pedig elosztottad a rászorulóknak és Pó-Lingnek adtad aki biztos helyre vitte. A mai napot pihenéssel és edzéssel töltötted és felkészültél egy újabb magán akcióra. Már meg is volt kit ölsz meg egy a Victoria Hotelban megszálló gazdag francia kereskedőt. Tudtad nem lesz nehéz eljutni a hotelhoz, majd pedig bejutni. Egyszerű rutin feladattá váltak számodra a gyilkosságok. A hatóságok tehetetlenek. A rendőrség, a hadsereggel együtt képtelen a nyomodra akadni. Egyedül csak a sajtónak a Hong Kong Weeklyinek sikerült közelebb férkőznie, de az se mondható valami soknak. Néha még mindig felsejlik előtted az újságíró rémült arca és Moró hangja amint azt mondja „ Vedd a vérét. Végez vele, majd váljunk árnyékká.” . Később mikor rákérdeztél mi volt ez, a démoni entitás csak annyit felelt neked „ Szellem vagy nem? A szellemeket senki se láthatja csak azok akiknek ütött az órája. De az az ember még él. Szóval mi vagy te?” . Ezután elhallgatót és csak akkor szólt hozzád, ha valamit nem vettél észre, rosszul csináltál vagy csak rákérdeztél valamire. Ez igazán fura volt Morótól, általában beszédesebb szokott lenni. Felkészülés közben valami mozgásra leszel figyelmes. Lábdobogás, majd három apró koppanás a padlás ajtón. Csak Pó-Ling az, így szokott jelezni neked, hogy ne ijedj meg és még véletlenül se hajíts felé semmi éleset. Az ajtó lassan kitárul és belép rajta a kissé pocakos, megőszült hajú, a vendéglőben mindig mosolygó Pó-Ling. Bár igaz, hogy a vendéglőben mindig kedves és mosolygós amikor veled beszél mindig eltűnik ez a mosoly, ezt talán az okozza, hogy rájött a titkodra és nem nagyon örül annak, hogy egy gyilkost rejteget. Bár a pénz és a britek ellen érzett ellenszenve mindig jobb belátásra bírja. Kissé bátortalanul belép a szobádba és körbenéz. - Jó estét. Egész nap nem láttalak. Mondjuk néha lejöhetnél a vendéglőbe és kivihetnéd a vendégeknek a rendelését. – Közben felvett valami kis fémtárgyat a padlóról és azt forgatja az ujjai közt. - De nem ezért jöttem. Van itt pár ember akik beszélni akarnak veled. És nem. Nem mondják meg mit akarnak, csak azt, hogy a Farkast keresik. De nem félnék tőlük, teljesen ártalmatlannak tűnnek. Azt mondtam nekik sötétedés után a hátsó sikátorban megtalálnak, szóval kapd fel azt a maszkot és a ruhád. – Ezután elindult kifelé, de mielőtt becsukta volna az ajtót még halkan oda szól neked. – Ugye nem felejtetted el, hogy előre kérem a bérleti díjat és hamarosan itt van a május?– Majd bezárta az ajtót és halk elhaló kopogások kíséretében visszatért a vendéglőbe. Nem maradt sok időd, de nem is tart sokáig az előkészülés. Csak leveted az eddigi ruhád és felveszed a maszkot és pár pillanat alatt köréd „nő” jellegzetes öltözéked mely a burzsuj arisztokrácia és a kapitalisták szívében félelmet és rettegést idéz elő, a munkásokéban pedig reményt hozz. Sötétedés után pedig a hátsó sikátor egy sötétebb pontján megláttad a megbízóid. Egy az 50-es éveinek elején járó kínai férfi, két nő az egyik 50-es éveimben jár a másik pedig a 30-as éveit éli. Munkásoknak tűnnek, egyszerű ruháik vannak és arcukról leolvasható a kétségbe esés, a férfi oldalán még egy megviselt barna táska is lóg. Mikor megjelensz a férfi előre lép és maga mögé utasítja a két nőt, mintha csak védelmezni próbálná őket. Majd szipogva bele kezd a mondandójába. - Maga lenne az? A Farkas igaz? Kérem ölje meg Cheng Wut. – Ekkor elkezd a táskájában kotorászni és elővesz egy nem túl vastag pénz köteget. – Nem sok, de csak ennyink van. Kérem végezzen vele. – A könnyek végig csorognak az arcán, majd lassan a földre potyognak. - A Viktória Kikötőben a hajóján lakik. A hajó neve Szélsebes. A Viktória kikötő nincs olyan messze a Viktoria hoteltől viszont az Admiralitás és a hadi kikötök sincsenek messze. Ha felfedeznek gyorsan mozgósíthatják a katonákat és te is hallottad, hogy új lovas ezredet vezényeltek a szigetre akik nagyon hamar megtehetik azt a rövid utat. De ha ügyes vagy mind két célpontot likvidálhatod a mai este folyamán. Persze ezen kívül még ott van az az esély is amit a kormányzó szervezet. Talán benézhetnél oda is, talán nyújtana valami kihívást.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 12, 2022 19:55:41 GMT 1
Feb 23, 2016 20:05:49 GMT 1
|
Post by Whitewolf on Jul 13, 2017 15:45:01 GMT 1
-Ötvennyolc...ötvenkilenc...hatvan. Miközben a felüléseimet csinálom azon gondolkozom, Moro vajon amiatt pipa-e rám, hogy engedtem magam megláttatni? Ártatlan volt a fickó, mit tehettem volna? Öljem meg hidegvérrel őt is mert kíváncsi volt? Én is kíváncsi vagyok, halált érdemlek? A felüléseimet befejezve a marxrköteten álló a falnak támasztott maszkra pillantok. Moro. Mi a franc bajod van? Ekkor jön föl Pó-Ling. Az öreg dobog a lábával. Ezt még akkor találtuk ki mikor egyszer felé hajítottam a késemet. Majdnem azonnal ki is dobott de inkább csak megemelte a lakbéremet. Háttal ülök neki mikor belép. -Jó estét. Egész nap nem láttalak. Mondjuk néha lejöhetnél a vendéglőbe és kivihetnéd a vendégeknek a rendelését. – Hallom ahogy valami fémtárgyat vesz fel a földről. Nyilván egy ottfelejtett kés vagy hajítóeszköz. Unalmamban hajigáltam őket az előző este. -Nem vagyok a szolgálód.-Mondom rá se pillantva.-Sőt amennyit fizetek neked abból két másik szolgálót is felvehetnél. A fickó mit sem törődve velem, folytatja: - De nem ezért jöttem. Van itt pár ember akik beszélni akarnak veled, és nem. Nem mondják meg mit akarnak, csak azt, hogy a Farkast keresik. De nem félnék tőlük, teljesen ártalmatlannak tűnnek. Azt mondtam nekik sötétedés után a hátsó sikátorban megtalálnak, szóval kapd fel azt a maszkot és a ruhád. – Persze mielőtt kilépne az ajtón még visszaszól: – Ugye nem felejtetted el, hogy előre kérem a bérleti díjat és hamarosan itt van a május? -Ja persze emlékszem-mondom oda sem figyelve, mogorván ahogy a maszkkal szemezek. Ma megint vért kóstol a pengénk.
Felveszem a maszkot érzem ahogy körém nő és kényelmesen rámtapad az egész ruházatom. Sokkalta agilisabbnak és erősebbnek érzem magam benne. A kezemben terem a kés is úgyhogy végzek vele pár csapást a levegőben. Miután bemelegdtek az izmaim leülök és meditálni kezdek miközben a tenyeremen egy apró vágást ejtek, hogy lassan itassam belőle a kést. Érzem ahogy szívja ki belőlem a vért. De nem engedek neki sokat csak épeszű mennyiséget amit még a testem is elbír. Eljött az ideje, hogy beszélgessek kicsit Moróval. Már ha eddig nem szólított meg. -Szóval azt szeretnéd, hogy öljem meg az újságírót igaz? Üzenjem meg a városnak, hogy ez történik azzal aki a Szellemfarkas után szaglászik?
...
Az egyik tetőről érkezve landolok a sikátorban. Akárcsak egy árnyék. Megvizsgálom a három munkást de nem megyek hozzájuk közel amíg nem mutatják a pénzt. Pusztán Moro tanácsaira figyelek velük kapcsolatban ha vannak. Odalépek elveszem a köteget és megszámolom a pénzt. A köteg nem vaskos. De ezek munkások. Lehet el sem kéne fogadnom a pénzt. Egyelőre elteszem és majd meglátjuk. Nekem is fent kell tartanom magam valahogyan. A hosszú táv fontosabb. A munkásra pillantok. -Honnan tudtátok, hogy itt kell engem keresni? A válaszuk után meggértetem velük, hogy nem mondják el senkinek, hogysikerült kapcsolatba lépni velem. Sőt egyáltalán meg se említsék azt amit itt láttak. -Mit kell tudnom erről a Cheng Wuról? Érdekel az, hogy vannak-e testőrei, hogyan néz ki, vannak-e furcsa szokásai? Miután elmondták a következő kérdést teszem fel: -Hajlandóak vagytok a véreteket áldozni az ügyért ha már a pénzetek kevés? Kérem, hogy nyújtsák ki a tenyerüket majd a késsel mindegyiket jól megvágom. Kelleni fog a vérük. Etetni kell a kést.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Jul 28, 2017 15:31:04 GMT 1
Hong Kong Weekly
Ben - William Wright---------------------------- Chan szinte azonnal megtörik a pillantásod hatására és még azt se megmondani, hogy nem egészen értett kristálytisztán. Majd pedig mintha megszűnt volna körülötte a világ úgy néz kifelé a fejéből. Channek ez volt az egyik jellegzetes szokása, ha mélyen elmerült a gondolatai sűrűjében valószínűleg a lehetőségeit próbálja felmérni. - Talán megtudok szervezni egy találkozót. Nem sokkal sötétedés után az egyik távoli kocsmában. Este jöjjön a Sárkányhoz nevű kocsmába. Ott mondja a fogadósnak, hogy Channal van dolga. Ling majd elvezeti magát az egyik hátsó szobába, ahol én és az egyik kedves ismerősöm várakozik. Sötétedés után érsz a Sárkányhoz nevű fogadóhoz. A Centrumhoz közel lévő kínai kereskedő negyedben található. A környék egész rendben lévő már amennyire a kínai negyedek rendben lévők. Több tucat kis üzletet látsz, zöldségest, vegyes boltokat, teázókat és vegyes bolt szerűségeket. De még újságos standok is feltűnnek köztük. Maga az épület elég nagy. Legalább 50 méter hosszú és majd ilyen széles. Három emeletes, bár igaz, hogy a teteje csak a padlás, de így is kiemelkedik a többi épület közül. Szinte uralja az utcát az épület. Az ajtó felet pedig egy kínai felírat látható ami alá angolul a következőt írták bár jóval kisebb betűkkel „A Sárkányhoz”. Az ajtó két oldalán díszes kínai sárkányok voltak kifaragva. A padlástér ablakának kivételével minden ablakból fény szűrődik ki. Az ajtón még be se kell lépned már megcsapja a füled a hangzavar ami a fogadóban van. Ázsiaiak és fehérek próbálják túlkiabálni egymást. Bent pedig megpillantod az egymástól néha csak egy fél lépésnyire lévő kör alakú asztalokat, az utca népet és a munkás osztály képviselőit. Kínaiak és fehérek egyaránt vannak itt. A pultnál egy pocakos, kopasz, őszszakállú mosolygós ember van aki kínaiul kiáltozik a felszolgálókkal akik az asztalok között próbálnak lavírozni. A pultnál rajtad kívül még 4 másik ember fogyasztja a rendelését. Egy kínai férfi előtt egy leves tál foglal helyet és a mellette ülő két kínai nő próbálja bele erőltetni a levesét. Egyik előtt már kezd kialakulni a centis poharak kupaca. Erős rizs pálinka szag üti meg az orrod amikor közel érsz. Mikor pedig elmondod a Chan mondott szöveget a férfi egyből komorabbnak tűnik, de a mosolya még mindig nem hervadt le. Meginvitál az egyik hátsó szóbába. Mikor belépsz a szóbába megpillantasz egy kör alakú asztalt aminél három kínai épp kártyázik. Az egyik kínai Chan, a másik kettőt nem ismered fel, de feltehetőleg ők azok akikkel az informátorod megbeszélte a mai tárgyalást. Mikor a fogadós rátok csukja az ajtót, az egyik kínai feléd biccent, mire Chan oda fordul és felpattan a székéből. - Á! Mr. Wright – Szinte sose szólított így. – Ők itt a Lila Sárkányok. A Triádok egyik csoportja. – Azt már megtudtad Changtől, hogy a Triádok egy bűn szövetkezet mely több kisebb bandát tömörít magába akik megegyeztek, hogy osztják fel egymás között a területeket. Ők lehetek az egyik környék urai. Bár még nem hallottál róluk az itt léted alatt. – Ő itt Mo. – Ekkor az előbb feléd bólintó kínaira mutat. Az alak fel kell a helyéről. Most van lehetőséged teljes alakját megfigyelni. Bal karján egy kínai sárkány tetoválás látható, arcának szintén ezen a felén látható amint valami vad állat bele karmolt. Hosszú szőke haja volt ami igazán különlegesnek számít a kínaiaknál. De mind szeme, mind mosolya kedvességet sugárzott. - Szóval te vagy az a bizonyos William. – Oda lép melléd Mu és a kezét nyújtja. – Kérlek foglalj helyet. Van kedved kártyázni? Talán jobban játszol Black Jacket mint Chan. – Ezután vissza ballag a helyére és leül a székére. – Fura, hogy pont Hong-Kong alvilágában próbálna szerencsét. Mi vette erre rá magát, William? – Elkezdi megkeverni a lapokat.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Aug 5, 2017 13:17:24 GMT 1
Chan szótfogadott, amit egy elégedett mosollyal nyugtáztam. Szeretem, ha félnek tőlem az emberek. Persze ez nem sorolható egy kalap alá a tisztelettel, de a Chan félék nyelve a félelemkeltés. A tiszteletét majd kiérdemlem akkor, ha az egyik régi fejes koponyájából szürcsölöm majd a kedvenc italom egyikét. Most még csak az ismerkedés keringőjét táncoljuk. - Ott leszek Chan. Köszönöm. Igyekeztem egy megnyerő mosolyt erőltetni az arcomra, és a lehető leghálásabb hangomon kifejezni magam. Még akkor sem hervadt le az arcomról a mosoly, amikor megigazítottam a kínai férfi gallérját. Amint kitártam a ház ajtaját, még mindig kísértett a hullaszag. Amint jóra fordul a sorom, esküszöm, hogy porig égetem ezt a helyet. Most viszont csak annyit tehettem, hogy átnéztem a bútorokat, hogy nem maradt-e véletlenül egy darab Mr. Mao hullájából valahol. Ha találtam egy kósza ujjat, vagy netalántán egy szervet, végtagot, akkor a kandallóba tettem. Majd elégetem. A következő utam az öltöző szekrényhez vezetett, Shin Mao nem volt épp a legelegánsabban öltöző személy, de a jelenlegi viseletemnél azért volt valami elegánsabb darabja, így azt erőszakoltam magamra. Úgy döntöttem, hogy a pisztolyt nem viszem magammal, ellenben a csinos kis késemet igen, így két gombolás között a kabátzsebembe csúsztattam azt. A fürdőszobába mentem, ahol az egyik kopott fésűvel hozzáláttam a fésülködéshez, az eredmény láttán azonban betörtem a tükröt... Apámat láttam visszamosolyogni a tükörből. Ezzel a fésült hajjal pont az apámra hasonlítottam.... Ahogy a vér folyni kezdett a kezemből, halk, ám beteges kuncogásba kezdtem. Hasonlítok arra féregre, de van valami, amiben nem egyezünk... Ő elbukott, én viszont nem fogok. Gyenge volt. Igen, nagyon gyenge. Az utolsó szilánkot is kihúztam az öklömből, aztán megmostam azt.. Esküszöm, itt még a víz is sárga. A berepedezett tükör álltam még pár percig. Most már nem apámat láttam benne, hanem azt az utódját, akitől rettegne. Ez pedig elégedettséggel töltött el, úgyhogy... megigazítottam a nyakkendőmet, és távoztam. Az időzítés pontos volt, én pedig utálok késni. A szervezettség fontos, főleg ha egy ilyen fontos találkozóra megy az ember. Lassú, kimért léptekkel tértem be a „A Sárkányhoz“ nevű helyre. Az Olümposz felirat sokkal jobban dominálna egy ilyen hatalmas épületnek. Majd egyszer. Odabent a szokásos csürhe fogadott, pergő-forgó pincérek, részeg fehérek, leves zabáló sárgák. Végig mértem mindenkit, akire rálátásom adódott. Fegyverek, társaság, ilyesmik. A külső és a körülötte lévő emberek alapján az illető befolyását is megpróbáltam besaccolni magamnak. Jól jöhet az ismerkedés. Odaléptem a vigyorgó vénemberhez, ám mielőtt hozzászóltam volna, a közelben lévő pincérlányra mosolyogtam. A legmegnyerőbb mosolyt vettem elő, amire képes vagyok. Ha észrevett, akkor még egy kacsintást, és egy kevés borravalót is kapott. Csak ezt követően tudattam a mosolygós főnök úrral, hogy kikhez is érkeztem. Meglepett Chan befolyása. Sokkal többre volt képes, mint amennyit nekem mutatott, mint amennyibe belátást engedett, és ez egy kicsit bosszantott. Kezet fogtam Mo-val, bár vállszélességben nagyobb volt nálam, a tejbetök vigyora miatt egyáltalán nem tűnt ijesztőnek. Ampéros kézfogása van, bár nem olyan értelemben mint nekem. - William Wright, részemről az öröm. – Volt az arckifejezésemben valami megalászkodó, körül-belül olyan arckifejezést vehettem fel, amilyennel a kis bandák vezérei tekintettek a Triádok vezetőire. Az álszent meghunyászkodás arckifejezése – Szívesen játszom, nagy szenvedélyem a kártya. Elnevettem magam, majd megveregettem Chan vállát. - Még nem játszottam az öreggel, de én nem a kártyatudása miatt szeretem őt. – A mutató ujjammal picit megnyomom a homlokát – Chan barátunk tudása idebent van. Ezért félek, hogy csalni fog. Ismét nevettem, aztán válaszoltam a kérdésre. - Tudja, Mu, ezt a kérdést gyakran én is felteszem magamnak. Van valami varázslatos ebben a szigetben, valami, ami ideláncolja az embert. Őszinte leszek magával. Nem ápoltam épp a legjobb viszonyt a családommal, pont egy ilyen affér miatt keveredtem ide, most viszont eszem ágában sincs elmenni. Rögtön jobbra fordult a sorom, amint a partokra léptem. Rájöttem, hogy Hong-Kong a lehetőségek városa. Arról nem is beszélve, hogy a pincérlányok is rendkívül szemrevalók. – Közelebb hajoltam, majd ismét megveregettem Chan barátomat – A sors keze, az, hogy Chan összehozott magukkal. Feltételezem ő is azon a véleményen van, hogy a maguk hasznára válhatok. Nem igaz, Chan?
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Aug 7, 2017 11:25:53 GMT 1
Hong Kong Weekly
Ben - William Wright
Bent a házban semmi maradékát nem találtad az előző tulajnak az ég adta világon semmit. Bár pár helyen, kimondottan a kandalló környékén erősödött a szag, de ott sem volt semmi. Még a hamuban sem. *** A fogadóban látható volt némi csoportosulás, de inkább baráti vagy ismerősi társaságok. Néhány férfi oldalán még kissé hajlott szablya szerű tengerész kardok is lógtak. De tűzfegyvert egyiknél se láttál. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs náluk, lehet csak nagyon jól eldugták őket. A pincérnő visszamosolygót rád, bár semmi érzelem nem volt benne, csak megszokásból tette, hisz végül is kedvesnek kell lennie a vendégekkel. Pár némi őszinteség a mosolyban észrevehető volt mikor elvette a borravalót. *** Chan a kedves szavaidra kissé megrezzen, főleg mikor a homlokához érsz, de mosolyogva bólogat. Valószínűleg sose mondtak neki még ilyen kedves dolgokat ezen a helyen. Mire pedig végzel a Monak szánt válaszoddal, ő is befejezte a kártyák kiosztását. - Remélem William nem bánja, ha most nem tétben játszunk, de ez csak barátságos beszélgetést kísérő, baráti kártyázás. Ő itt mellettem egyébként az egyik kedves barátom. Hao Fen. – Kopasz, apró, barna szemei voltak és sima bőre hagyományos kínai ruhát viselt. - Tudja William. – Kezdi el a mondandóját Mo miközben oszt. – A Lila Sárkányoknál nem csak az számít, hogy milyen jól beszél. Sajnos néha nálunk is előfordul, hogy be kell mocskolnunk a kezünket. Gyakran kerülünk összetűzésbe más bandákkal és a rendőrséggel bár most viszonylag béke uralkodik az utcákon. Mondjon bárki bármit. De ugye az egyik pillanatban még minden békés a másikban már háború. Szóval remélem nem zavarja magát, ha bekel mocskolnia a kezét. És nem úgy értem, hogy embert ölni. Nem..Nem. Ha már úgy is ide jött hozzánk akkor tudjuk, hogy képes arra. Arra gondolok, hogy mondjuk egy síros szemű kis lány megkínzása vagy egy terhes nő meggyilkolása és ilyen dolgok. Persze ez nem mindennapos, de néha az élet kegyetlen próbák elé állít minket. Hao lapja: Li2k|I4G1-11William lapja: 1-11Chan lapja: 1-11Mo lapja: 1-11(1-es vagy 11-es érték esetén ászt kaptál amiről te döntöd, el, hogy megtartja az eredeti értékét vagy inkább másik értéket vegyen fel. Ez az érték lehet 1 vagy 11. ) Mo furán játszik, ő is felfordította a lapját, pedig elvileg ő a ház és ők lefordítva tartják az első lapjukat. 1-11·1-11·1-11·1-11
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Aug 9, 2017 19:45:10 GMT 1
Végre bemutatásra került a második fickó is. Csendes kis kopasznak nézett ki, de vajon akkor is ilyen csendes, ha kést forgatnak a térdében? - Jó napot, Hao Fen! – Nyújtottam felé a jobbomat, mégha az illető nem is vette a fáradtságot, hogy bemutatkozzon előtte. – Örülök, hogy megismerhetem. Megjátszott nevetést imitáltam, amikor a barátságos meccsről hadovált. Olyan lehettem mint valami tejbetök nyaligép. Kifordítottam az üres zsebeim, aztán így szóltam: - A zsebeim és jómagam is ezt akartuk javasolni... Aztán elkezdődött a játszma. Elvigyorodtam, amikor láttam, hogy Mo mindkét lapja fel van fordítva. Hát ennyt arról, hogy a ház hátránnyal indul. Szóvá azért nem tettem, csak felvont szemöldökkel válaszoltam a kérdésre: - Húsból van mind, nem? – A lehető leghidegebb hangnemben válaszoltam, amire képes vagyok – Én éltem az utcán Mo. Nem zavarta a hobókat, hogy gyerek vagyok, és később engem sem zavart, ha az illető gyermek volt... Jobbra ballra tologattam az ötös lapot az asztalon. Csak egy-két centit fel alá, ezzel kötöttem le magam. - A terhes nő meg hát... Ha beleköp a levesünkbe, magára vessen. Miért esett teherbe, miután belénk kötött, nem? – Közelebb hajoltam, és a „ház“ szemébe néztem. Hagytam, hogy egy szikra végig fusson az íriszemen, aztán eltűnjön. – Ha valaha ilyen szituáció adódna... csak mondjon egy nevet, és egy címet. Nem kell indok, nem kell magyarázkodás. Szigorúan üzlet, ahogy mondani szokták. A nehéz idők nehéz döntéseket szülnek. Igen, egy alja rohadék vagyok, aki feljebb akar kapaszkodni. A drasztikus választásoknak én sem örülök mindig feltétlen, de most nem én dirigálok. Persze az én tekintetem bizonyos szinten talán meggyőzőbb lehet, mint Mo-é... Ő csak egy hústorony, míg én egy kétlábon járó kályha.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Aug 18, 2017 9:13:35 GMT 1
Hong Kong Weekly
Ben - William WrightMikor belenézel Mo szemébe és végig fut a retinádon az a kis villám a „Ház” szája kicsit megrándul. Nem nagyon és nem marad úgy, de ez olyan mozzanat volt amit akkor csinál egy ember, ha nem tetszik neki a helyzet alakulása vagy zsákutcában érzi magát. De amint kimászol az arcából, rögtön elégedett bólogatásba kezd. - Milyen igazat szóltál William. Minek ütik bele a mi dolgunkba az ilyenek? Vajon miért? Az a fránya igazság érzetük miatt vagy pedig a hatalomtól való jutalom reményében. Nem fogok hazudni magának William. Megvetem a briteket. De nélkülük nem lehetne most a Lila Sárkánybanda. Lehetnék békés halász is, a császár alatt, de helyette inkább félt és helyenként gyűlölt bűnöző vagyok a fehérek birodalmában. De a lényeg amire ki akarok térni az a következő. Az, hogy nekünk olyan emberre van szükségünk aki nem féli bepiszkolni a kezét, nem törik meg a nyomás alatt és bármikor bármit mondunk neki ő kérdés nélkül cselekszik. Ha azt mondanám öld meg Chant megtennéd? Eközben Mo leosztja a következő kort is. Hao: 704kYtZS1-11William: 1-11Chan: 1-11Mo: 1-11 1-11·1-11·1-11·1-11
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Aug 19, 2017 8:21:25 GMT 1
A kopasz nem igazán vett tudomást a létezésemről. Ez nagy hiba, amiért majd meglakol. Egyszer. Most egy másik, kissé magasabb problémával kell elbánnom. Amint elhangzik a következő kérdés, azt hiszem olyan arcot vágok, amit úgy hívnak, pókerarc. Rá sem nézek szegény Chanra, így azt sem tudom, hogy sokkolta-e a kérdés. Ez Mo egy hülye kretén. Kigomboltam a legfelső gombot az ingemen, mert már kellemetlenül szorított. Nem vagyok hozzászokva az ilyen viseletekhez. Ezt követően kimérten az asztalra tettem mindkét kezem, és összefontam az ujjaim. Egy kissé beteg, ugyanakkor ravasz vigyorral az arcomon döntöttem balra a fejem. Kiszabadítottam a jobb kezem a bal ujjai alól, és kopogtatni kezdtem vele az asztalon. Minden egyes szó kimondásakor mosolyogtam. - Mielőtt erre a kérdésre válaszolok kedves Mo, lehetne egy kérdésem? Maga a lila sárkányok vezetője? Ne vegye sértésnek, de nem tűnik annak a vezető alkatnak. Ez az ember itt... A lábammal közelebb rántom magamhoz Chant, a karommal pedig megragadom. A remegéséből és a felgyorsult szívveréséből egyértelműen kiolvasható, hogy fél. Retteg. Ahh... félelem. Alig észrevehetően, azonban a szemkontaktust tartva Mo-val megnyalom a száraz alsó ajkam. - Ő az én emberem, az informátorom. - Adtam egy kissé kemény barackot Chan fejére, hogy még egyszer utoljára féljen, aztán elengedtem. - A kérdése netán beugratós lenne? Ennek az aranytojást tojó tyúknak rengeteg barátja van Lila Sárkányoknál, ki tudja, talán a te főnököddel is jóban van, Mo... Én nem lázadok a Keresztapa ellen. Megköszörültem a torkomat. - A kérdésre válaszolva tehát... A te parancsodra nem végeznék a kis krapekkel, a főnök parancsára viszont igen. Ezúttal egy kacsintást kapott, halványan felizzó sebbel kertelve az arcomon. Ajj, annyira szeretek olvasni az emeberekből. Szeretem látni az arcukon ezt az érzést... ha sarokba vannak szorítva, tehetetlenek. Egy pillanatra elképzeltem, ahogy Mo kaparja a zsákutca végén lévő falat, és ekkor majdnem megint megnyaltam a szám szélét. Szinte el is feledkezem a Blackjackről. Letekintek, és látom, hogy messze vagyok még a huszonegytől, így biztos nem állok még megmeg.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Aug 23, 2017 16:41:05 GMT 1
Hong Kong Weekly
Ben - Williem Wright
Miközben felteszed a kérdésed Mo nem igazán néz a szemedbe, jobban érdekli a két lapja. Egy ász és egy hetes. De mikor a „ne vegye sértésnek” részhez érsz lassan feléd fordítja a tekintetét. Egyre szúrósabb és elégedetlenebb tekintettel figyeli a mondandód. Sőt kissé mérgesnek látszott. Érezte, hogy zsákutcában van. Végig a szemedbe néz. Kezeit az asztalra rakja. Kimutatja a foga fehérjét. Miután végeztél a szövegeddel egyáltalán nem mosolyog a társalgási partnered. Vett egy gyors oldalirányú pillantást a társára, majd Chanra és végül rád. Hao a nagydarab társa pillantására csak lesütötte a szemét, míg Chan inkább csak minél jobban távolabb akart kerülni tőled a pillantás hatására. De Mo nem mozdult, lehet a szavaidat akarja értelmezni vagy épp fordítja magának azokat. Beszélt angolul ez biztos, de nem lehet tudni milyen jól. Majd koppant egyet az asztalon a jobb kezével. - Nos Williem. Igaza van nem én vagyok a főnök. Nincs igazán címem amivel villoghatnék. De mondjuk azt én vagyok az az ember a mi kis családunkban aki megbünteti a rosszgyerekeket. De még csak nem is én döntöm el, hogy kit fogadunk magunk közé. De neked kellene egy jó ajánlás nem. – Ekkor koppant egyet az asztalon a jobb kezével. – 18. Kiszálltam. Ekkor Chan is koppant egyet és eltolja a lapjait. Még mindig a sokk hatás alatt van, amit az ő életének a játszadozása okozott. Úgy látszik nincs hozzá szokva az ilyen izgalmakhoz. Látszik, rajta valahol máshol lenne legszívesebben. Hao, pedig végre felemeli a fejét és Mo-ra pillant. Majd kér még egy lapot. Mo pedig leosztja a következő kört. Ezúttal pedig meg sem szólal viszont folyamatosan téged vizslat a szemével. - Eddig, hogy tetszik a környék Williem? Jól van a húga? – Teszi fel a kérdést Hao. Most hallod az egész ülés alatt a hangját. Finom és lágy. De ugyan akkor határozott és nyugodt. Hao: 4fK6kMt41-11Williem: 1-11 1-11·1-11
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Aug 23, 2017 20:10:35 GMT 1
Amikor Mo kimutatta a foga fehérjét, és az asztalra támaszkodik, érzem, hogy a lapokkal teli bútor pár centivel előrébb tolódik. Mérges, szinte vicsorog. Megfeszülnek az izmai. Egy ostoba, izomagy tuskó. Persze nem lenne jó, ha nekem esne, de amúgy is azzal számoltam, hogy mostanra már a karja már a torkom tájékán jár majd. Kellemes csalódás. - Igen, nem vonom kétségbe a munkásságát. Az ilyen vészes időkben szükség van arra, hogy a rossz fiúkkal valaki elbeszélgessen. A mérges méregetést egy megszokott vigyorral nyugtázom, és nem is hagyom abba. - Nos, valóban nem ártana egy ajánlás... Felelem egyhangúan, szinte már érdektelenül. Van egy ajánlólevél a kezemben barátom, egy olyan amit aligha utasítanínak vissza. Ha rám vetetted volna magad, akkor elsőkézből olvashattad volna, méghozzá páholyból. Talán az izmaid mérete mégsem nyomja el annyira az agyadat. Most olyan helyzetben voltam, hogy már nem is kellett ügyelnem arra, hogy ne mosolyogjak. Melák "barátom" reakciója egyszerűen mosolygásra késztet. A vicsorgó préda, nincs hova menekülnie. Erős, hatalmas, ugyanakkor ostoba. Nem lát bennem veszélyt, épp ezért gondolkodás nélkül nekem esne. Nekem viszont egy egyszerű érintés is elég. A szám még szélesebbre nyúlik, amikor megkapom a következő lapot. A szerencse az oldalamra állt. Itt is. - Azt hiszem, nyertem. - A kezemmel magamhoz húzom a képzeletbeli zsetonokat. - Még egy? Chanra pillantottam. A szokásosnál egy kicsit jobban be volt tojva miattam. Az interjú után elbeszélgetek vele, és ha jó fiú lesz, akkor kap majd valami jutalmat. Vajon a whiskeyt vagy a pálinkát szereti jobban? Hao közben végre megszólalt. Ideje volt. A duzzogó medvebocs mást nem csinált, amióta feldühítettem, csak bámult. Ideje volt hát belépni a medve barlangjába, és elbeszélgetni az igazi főnökkel. Nem kell észnek lenni, hogy tudjuk, nem Mo az igazi vizsgabiztos. - Meglehetősen nyugodt, ami azt illeti. Azt hiszem a triádok kitettek azért, hogy rendet tartsanak az utcákon. - Amikor szóba kerül a húgom, ital helyett egy pofonnal jutalmaznám Chant. Jár a szája, bár szerencsére nem mondtam róla semmit. - Elenánál soha sem lehet tudni. Erősnek akar mutatkozni, elnyomja az érzéseit, hogy másnak lássam, mint aki... De persze még nem érett meg ahhoz, hogy az ilyen ügyeimbe belefollyon. Az igazságba öntött hazugságnál nincs is jobb. Elena valóban nem olyan erős, mint amilyennek mutatja magát, de hülye lennék visszautasítani a segítségét. Kicsinálom aki ártani mert neki, a rá bízott munkáktól pedig nem eshet semmi baja. - Megenged egy kérdést, Hao? Ha igennel felel, akkor folytatom. - Az egész beszélgetés alatt csendben volt, nyilván olvasni próbált belőlem. Mit tudott meg?
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Sept 1, 2017 12:16:51 GMT 1
Hong Kong Weekly
Ben - Williem WrightHao csak bólint a kérdésedre, szóval nyugodtan folytathattad a beszéded. Teljesen érdeklődés mentes tekintettel néz maga elé. Sőt feléd se fordul mikor válaszra méltat. - Kicsit sokat képzel magáról, ha azt hiszi, hogy olvasni akartam önből. Én már akkor eldöntöttem, hogy nem fogadjuk magunk közé, mikor Chan behajtotta Mo-n a szívességét. Igazából itt se kellene lennem. A drága barátjának volt egy szívessége az én hegyomlásnyi barátommal szemben és véletlenül meghallottam az egészet és gondoltam eljövők, hogy biztos legyek felőle, hogy Mo nem tesz felelőtlen ajánlatott. Nem kedvelem magát sem a maga fajtáját. Sőt kifejezetten lenézem. Szánalmas férgek. Persze tett egy-két kellemes benyomást ránk, de semmi olyat ami megváltoztatta volna a véleményem. Sőt tett még az elején egy olyan megjegyzést ami csak rontott a helyzetén. És ha nincs semmi más a tarsolyában akkor azt hiszem nincs okunk arra, hogy folytassuk ezt a meddő fecsegést. Szóval fel tud valami olyat ajánlani nekünk ami a hasznunkra válik?
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Sept 1, 2017 13:27:50 GMT 1
“Hunter versus prey, and the look in his eyes told her, in no uncertain terms, eating her alive was a distinct possibility.” ― Kelly Moran, Tracking You
Mosolygtam a vendéglátóim előtt. Az arcomon azonban nyoma sem volt a boldogságnak, vagy az elégedettségnek. Az öklöm az asztal alatt csukogattam ki be. Az ujjaim között már apró szikrák cikáztak. Még pár sértés, és biztos, hogy dühbe gurultam volna. Én féreg? Én nem kúszok, de te majd fogsz... kopasz. Ismét igazítottam egyet a ruhámon, majd kigomboltam a kézfejemnél lévő gombokat. A selyemből készült ruhaneműt feltűrtem a könyökömig, mindkét karomon. Nyájas hangon szóltam, holott legszívesebben megöltem volna mindkettőt. Csak tudnám melyikkel kezdeném... - Hao, azt hiszem akkor semmit sem látott. Engedje meg, hogy megmutassam az igazi William Wrightot. Kiterítettem a kezeim az asztalra. - Chan pajtás, kérlek oltsd el a fáklyákat. Ha a vendéglátók ellenzik, csak ennyit kérdezek: - Mi az, netán fél a sötétben? Megfoghatja a kezem, sőt kérem, hogy tegyen így. Helyezze a kézfejemre a sajátját. Felé nyújtottam a kezem, és ha ráhelyezte, akkor Mo-hoz szóltam. - Maga is. Lekötelezne vele. Ha le van fogva mindkét karom, akkor nem árthatok maguknak igaz? Csak mesélni akarok. Rövid leszek, ám Chant megkímélném tőle. Kérlek távozz barátom. Ha mindkettő így tett, akkor én alulról ráhelyeztem a tenyerem az övékre. Amint kialudtak a fények, hagytam, hogy felizzon az arcomon lévő seb a sötétben. A szemem is kéken kezdett izzani. Olyan intenzitással, hogy gyakorlatilag csak egy izzó kék folt látszott a helyén. Egy elektromos "ketrecet" emeltem az asztal köré. (Az egyik oldalon kiáramlott belém az áram, a másikon pedig be. ) Mindkét fél hirtelen bizsergést érzett a kezében, ami az egész testükön végigfutott. Áram, de biztonságos magasságon. Arra épp elég, hogy a testük elzsibbadjon, és ne tudjanak mozdulni . - Az éjszaka a ragadozó vadállatok otthona. Az ilyesmit könnyen elfelejti az ember, ha az otthon melegében a biztonságos falak közé vonul. Tudja, hogy miért ijesztő minden éjszaka? Azért, mert a fény egy leplet helyez rájuk. Minden olyan álszent és... - itt már kacagtam - valótlan. A kopasz szemébe néztem. Reménykedtem benne, hogy retteg. Ki ne félne ilyen helyzetben? Nem tud mozdulni, és villámok veszik körül. Az egyetlen fényforrás, forró és bármelyik pillanatban végezhet vele. - Éjszaka... hogy is fogalmazzam, önmagunk vagyunk... Féreg lennék? Állatnak állat vagyok, de egy olyan, aki eltapossa az általa emlegetett dögöket. Ekkor elengedtem a kopasz kezét, hogy elmúljon a zsibbadás. Mo-ét persze továbbra is tartottam, és a jelenlegi, elbűvölő alakomtól sem szándékoztam megválni. Féljen csak. Rettegjen. - Szóval, a hasznukra válhatok?
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Sept 15, 2017 12:49:14 GMT 1
Hong Kong Weekly
Ben - William Wright
- A fáklyák maradnak. Mindenki a helyén marad. – Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon Hao – Ez pusztán szakmai ártalom. Nem a sötéttől félek, hanem attól ami akkor lesz az emberből. Hao nem engedte sem a fáklyát eloltani, sem pedig azt, hogy kis barátod Chan távozzon. Furcsán méregetett végül a hozzád közelebb eső jobb kezét feléd nyújtotta, de közben láthattad amint a bal keze valahova lecsúszik a lába mellett. Majd a lassú kék izzás láttán mely bár nem volt annyira lenyűgöző látvány mint sötétben mind a három ember a szobában egyszerre kissé hátra tántorodik. Leginkább Chan, Mo pedig szinte azonnal vissza is tér a helyére és szinte látható, hogy kész a támadásra, míg Hao bal kezét mozgatja. Az egész látvány lenyűgözte őket. Chan szinte megállás nélkül remegett. Azt nem lehet tudni, hogy a félelem vagy a csodálat miatt, de valószínűbb, hogy a kettő vegyülete miatt. Mo teljesen levolt nyűgözve. Arcára kiült a csodálkozás jele. Szinte látszott az arcán ahogy próbálja megfejteni a dolgok mikéntjét, de nem jut semmire és csak a gyermeteg rácsodálkozás marad számára. Hao már más tészta volt. Látszott rajta, hogy meglepted, a bal keze már nem volt olyan feszesen tartva, sőt szinte ellazult és nem egy miért és hogyan kérdést kereső ábrázat van az arcán, hanem próbálja felmérni az új helyzetet amibe került. Miután vége van a bemutatódnak. Chan és Mo csak hebeg habog és az ilyenkor szokásosnak számító kérdéseket teszik fel (Ez hogy lehetséges? Milyen trükk ez? Maga varázsló? És a többi) és gratulálnak. De Hao is megszólal végül. - Ez a bemutató igazán érdekfeszítő volt William. – Hangján tisztán érezhető volt a nyugalom, de az is, hogy nem kis erőfeszítést igényelt ennek a nyugodt hangnak a megőrzése. – De a véleményem attól még nem változott. Nem vesszük be a Lila Sárkányokhoz. De van egy sokkalta jobb ajánlatom magának. De előtte szeretném látni mire is képes valójában. Ekkor Hao előkapja az addig asztal alatt szorongatott pisztolyát és egy gyors mozdulattal fejbe lövi Mo-t. A nagydarab férfi agyveleje betölti a falat ami mögötte volt, míg a szobát a fegyver elsülésének a hangja. Majd pedig Chanra szegezi a pisztolyt. A kicsi csatlósod arcára kiül a rémület jeges tekintete. Kintről pedig ideges hangok szimfóniája hallatszódik és lábdobogás. - Nos a következő lenne a feladat. Megkellene keseríteni a Fehér Lótuszok életét. Holnap majd Channal átküldök magának pár papírt és egy címet és a feladatát. Megegyeztünk? Ekkor nyit be az ajtón a „Sárkányhoz” tulaja és három másik szablyákkal felszerelt illető és szúrós szemekkel méregeti Hao-t és Chant is. Csak egy rossz szó és itt mészárlás lesz.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Sept 15, 2017 16:25:02 GMT 1
Amikor látom az arckifejezésüket, megnyalom a számat. Úgy nézhetek ki, mint egy éhes vadállat, aki most talált prédát. Jól esett ez a kis bemutató, nagyon rég voltam az „állatias“ bőrömben. Shint is késsel öltem meg, nem pedig a képességemmel. Hiányzik, az egyszer biztos. Mo és Chan olyanok voltak, mint két kíváncsi kisgyerek. Utálom a gyerekeket, így csendre intem őket. Talán majd egyszer a szerencsétlen csatlósomat beavatom, de a böhöm melákot és a kopasz törpét nem. Az utóbbi hamarosan megszólalt. Továbbra sem volt hajlandó bevenni maguk közé... Most ölöm meg. Ha a következő szavai egy pillanattal lassabban hagyják el a száját, már rég sült pulykát csináltam volna belőle. Szóval van egy ajánlata számomra. - Nos... Ekkor hirtelen előkapta a pisztolyát. Nem mondanám, hogy váratlanul ért, az előadás óta figyelem a bal kezét. Vele egyidőben én is cselekedtem, egy energia gömböt formáztam a kezemmel. A golyó azonban nem értem jött, hanem fejbelőtte Mo-t. Kár volt a magas baromért. Tönkre akartam tenni, megtörni, és egy új személyiséget adni neki. Egy papucs személyiségét. - Ha nem vagyok az embere, akkor meg kell kérnem, hogy ne fenyegesse az enyémet. – Rosszalló, mindent eláruló tekintettel néztem rá. Kiolvashatta a tekintetemből, hogy ha elsüti azt a fegyvert, akkor ő maga is halott ember. – Hagyja békén Chant, civilizált emberek vagyunk, csak beszélgetünk. Összekulcsoltam a kezeimet. - Tekintse elintézettnek az ügyet. Várom a levelét. Ekkor rontott be a tulaj, három ember kíséretében. Rögtön felkeltem a székből, és megindultam az ajtó felé. - Nos uraim, egy öröm volt. – Egy érmét dobtam oda a tulajnak – Ezt a fekete hajú pincérnőnek. További szép napot. Hao halott ember, csak még nem kopogtatott az ajtaján a kaszás. A távozásom előtt mégegyszer szemügyre vettem a helyet. Egyszer az enyém leszel. Már a gondolat is megmosolyogtatott. Hazafelé vettem az irányt, és mivel nem találtam otthon a húgomat, ezért csak egy cetlit hagyok neki hátra. A pisztolyomat azonban ezúttal elhelyezem a kabátom belső zsebében. Remélhetőleg a nap hátralévő részében sem lesz rá szükségem, de fő az óvatosság. Megvagyok anélkül, hogy minden jött-ment kutyának a képességem mutogassam. Az úticélom az egyik Fehér Lótusz törzshely, az egyik kocsma. Ilyenkor már csak az van nyitva. A pultnál foglalok helyet, és egyenesen a csaposhoz szólok. - A főnökkel akarok beszélni. Ha ignorál, akkor megragadom a karját és izzó arccal hozzáteszem: - MOST.
|
|