Kínai negyedek

Nyugodt tempóban követtem az ismeretlent, és úgy vettem észre, hogy eléggé kényelmes tempóban haladt, hiába, hogy egy teljesen ismeretlen testet cipel magával. Egész közel értem hozzá úgy, hogy a fordulókban és a kereszteződésekben megállva két pillanatra tudjam, hogy nincsen társa. Hmmm…
Így, hátulról különféle megállapításokat tudtam tenni. Például, hogy eléggé nagydarab az illető, és ez a szűk utcákon érződik ki igazán. Nagy fekete köpenyt viselt, így felvetődött bennem az, hogy esetleg angol ügynök-e. De akkor egyeztetnie kellett volna velem, vagy egy vezető személlyel. Ami még ezt a feltételezést úgymond cáfolja, hogy nincsen kalapja……. Hiszen minden szakásnak kell rendelkeznie ezzel. És itt van az útvonala. A megfigyelés során volt már pár tippem, hogy hova szeretne a rabló eljutni, de nem kanyarodott ki a megfelelő helyen. Így nem is tudtam meghatározni az útvonalát. Hát mit kell mondanom, igencsak érdekessé vált a szituáció.

Végül megállt. Fejben már kicsit elveszve tájoltam be magamat, hogy mégis melyik nagyobb forgalmú úthoz vagyok közelebb, ilyen részletesen nem tanultam meg Hong Kong térképét. Amit a környezetből meg tudtam állapítani, hogy egy zsákutcában vagyunk. Nem tudtam azt sem megmondani, hogy a környék veszélyes-e. Talán egy banda területéhez tartozik, de nyugodnak tűnt minden. Esetleg a követett illető is rájött, hogy nem jó helyen járt, és ez okból kifolyólag vissza akart fordulni, de nem indult el.

-Tudom, hogy ott vagy. Érzem a jelenléted. Mutasd magad megkönnyítenéd vele mind kettőnk dolgát. – A lény hangja mély volt és olyan mintha egy hegy szólalna meg. Az arcán két fényesen izzó szem tekintet végig rajtad. - Nyugodj meg nem foglak bántani. Én csak megfigyelni vagyok itt. A nevem Zarathusa. És a tiéd?
A szívem hevesebben kezdett el dobogni. Szemem elkerekedett, mindkét kezemmel a fejemhez kaptam. Legjobban egy gyenge földrengéssel tudtam összehasonlítani az érzést. Csak ezt nem a talpammal kívülről, hanem az agyammal belülről jövő remegésként fogtam fel. Mikor éltem volna meg egy földrengést?? Amióta kaszás vagyok, nem történt ilyen, villant át a fejemben.

Teljesen megdöbbentem a hangon. Mély volt, mintha egy visszhangos barlang mélyéről szólt volna hozzám egy ezeréves öreg remete, aki a világ minden összefüggését ismeri. No, meg az is ott volt, hogy éreztem magamon a tekintetét. Na, ezt meg hogy a csudába csinálja?? Általában nem fog el ilyesmi, mikor emberek között vagyok, tisztában vagyok vele, hogy átlátnak rajtam. Emellett süt róla, hogy nem igazán ide tartozik, a szemei, mint két izzó máglyarakás, úgy ragyogtak a sötétben.

-Zara….Elnézést, Zarakicsoda?? – kapom le a kalapomat gondolkodás nélkül, ami csekélyke védelmet nyújt a vadidegennel szembe. Nem is törődtem, hogy esetleg egy sötét zugból bukkanjak elő, ahhoz túlságosan is meglepett vagyok. – Shao Zheng a nevem. –mutatkozok be udvariasan, azaz kicsit előre hajolva.

-Természetesen mindent értettem Mr. Mosley. Akkor 3 nap múlva.
Amint a Tong emberei elhagyják a házat a mesteréhez fordul:
-Köszönöm a segítséged, de most 1 kis dolgom akadt.
Talán jobb lesz ha egyedül intézi a többit. Úgy gondolja a lány hogy bár nem annyira
veszélytelen, de a Fekete Lotuszt lenne jobb ötlet meglátogatni. Ugyanis ilyen helyek-
re nem feltétlenül muszáj világos nappal el mennie. Az ajtóhoz állva jelzi a mesteré-
nek hogy jó lenne ha most távozna.
Ezek után előkészít 1 szép estéji ruhát, és megvárja míg a nap lenyugszik. Ha van a
Fekete Lotusz-ban ismerőse Mr. Hopkins-nak akkor kicsit könnyebb is lesz talán talál-
kozni vele. Amint lement a nap, fel is öltözik és útnak indul. Gondosan bezárja az aj-
tót és leint 1 taxit. Beszáll a hátsó ülésre majd így szól:
-A fekete lotusz-hóz legyen szíves.
A célállomásnál kiszállás előtt kifizeti a taxist és elindul a recepció felé. Itt ille-
delmessen köszönti a recepcióst és megemlíti hogy kit is keres ezen a helyen. A lány
megjelenéséből 1 külső szemlélő azt is hiheti hogy Mr. Hopkins 1 új alkalmi barátja Yu-
kina.
-Akkor hól találom Mr. Hopkinst? Beszélnem kellene vele.

„-Zarathusa. Ősi név ezen a bolygón, ha jól emlékszem innen nyugatra Perzsiában népszerű név. Örvendek a találkozásnak Shao Zeng.” – magyarázott türelmesen a hullarabló. Fejben elővarázsoltam egy világtérképet, hogy betájoljam az említett országot. Nem mondanám azt, hogy teljesen tájékozatlan vagyok, csak csupán Hong Kong jelenti a világot számomra. Nagy esélyt adok annak, hogy előző életemben itt éltem és haltam meg.

A tekintete annyira szokatlan számomra, hogy akaratlanul is feszülté váltam, de amit tett, az megmagyarázhatatlan. Elkerekedett szemmel pillantottam a hirtelen előbukkant lépcsősort, köpni nyelni nem tudtam abban a pillanatban. Nem tudtam megnevezni mit csinált, hogyan tette lehetővé, hogy egy ajtót nyisson a föld mélyébe. Az ajánlata még fokozta a döbbenetemet, de a mai este túl sok furcsa dolog történt ahhoz, hogy ne ragadjam meg ezt a kivételes alkalmat. Azt mondta kérdezhetem. Hát, talán nem is sejti, hogy mennyi megválaszolatlan gondolatom és meg nem erősített feltevéseim bukkantak fel. A kalapomat gyorsan a nyakamba kötöttem, ezáltal nem fog zavarni és nem foglalja el fölöslegesen az egyik kezemet. Így nem váltam láthatatlanná, megszokásból fölmértem a környezetemet, hogy volt-e szemtanúja az elmenetelünknek, de senkit sem vettem észre.

Pár lépcsőfok lemaradással követtem, és próbáltam az idő múlását érzékelni, és eközben a lépcsőfokokat megszámolni. Végül belegabalyodtam és elvesztettem a fonalat mindkét esetben, és magamat szidtam, hogy egy ilyen feladatot sem tudtam megcsinálni. Na aztán ott van a mai teljesítményem is. Mit fogok én kapni ezért a feljebbvalóimtól!

A hely, ahova érkeztünk furcsa volt. Minden márványból volt, és nem úgy hatott, mint a Centrumban elhelyezkedő neves hotelek oszlopai vagy padlói. Fénylő csillárok híján inkább csiszolt hűvösséget sugároztak, mintsem a gazdagok megszokott gondtalan életmódját. A kristályok különlegesek voltak, mint a szoba egyetlen állandó tárgyai. Amíg a vendéglátóm a testtel foglalkozott, ezeket szemléltem meg közelebbről. Méreteik lenyűgözőek voltak, egyik eddig látott vagy hallott kristályhoz nem tudtam hasonlítani. Nem mintha nagy ismereteim lennének a témában.

„-Nem hittem volna, hogy valaki az Utolsók közül követni fog engem.” -hangja továbbra is szívélyes maradt, de még mindig a távolban morajló földre emlékeztetett. – „Milyen udvariatlan vagyok. Kér egy csésze teát vagy valamit enni?”

-Igen, egy csésze tea jól esne. -fogadtam el az ajánlatát, és a teaházban elmulasztott frissítőre gondoltam. Megint ugyanazt a kezét kezdte el körkörösen mozgatni, a balt, jegyeztem meg. A föld pedig az akaratának megfelelően átalakult, és egy egyszerű csészében ott volt a gőzölgő tea.

„-Ez az egyike képességünk. Alkímia egy formája. Az univerzum erejét felhasználva megváltoztatjuk a dolgokat. Szóval az Utolsóknak mi dolga lenne velem? Nem szegtem meg semmilyen szabályt csak elhoztam egy barátom testét.” – Örültem, hogy a fel nem tett kérdésemet megválaszolta, de nem igazán tudtam elhelyezni, így inkább próbálom felszívni magamba a tudást, hogy később elgondolkodhassak rajta.

További pár mondatával már a meglévő kérdéshalmazait tovább bővítette. „Utolsók.” Ezek lennénk mi? Azok a lelkek, akik Kaszásként tevékenykednek a világban? Egész találó kifejezés a szakmának. És itt volt a szabály kifejezés is, ami arra engedett következtetni, hogy ennek egy egész rendszer van, valamilyen megállapodásszerű formában. Legalábbis én erre tippelek. Bizonyára a magasabb szinten elhelyezkedő Kaszások tudják a részleteket, de az én 40 év szolgálatommal még nem is hallottam róla.

A teát először megszagoltam, nem azért, hogy mérgek után kutassak, mivel biztosított, hogy nem bánt. Inkább a képességei nyomát kerestem, így először azt teszteltem, hogy van-e bármilyen földes szaga az italnak, ami az eredetére engedett volna következtetni. Majd ezek után egy kis kortyokban kóstolgattam az ízét.

-Bizonyára nem szegett meg semmit, ha ön így tudja. Ellenben én nem tudom megerősíteni, hogy helyesen járt el, mivel ilyen…….. -igyekeztem minél pontosabb kifejezést találni arra, amit nem tudok - egyeségről nincsen tudomásom. Egy alacsonyabb rangú Kaszás vagyok – teszem hozzá magyarázatként - Sajnálatos módon azonban kisebb probléma akadt a munkám során, amivel eddig nem találkoztam. – és egy újabbat kortyoltam a teából – A barátja testére csupán az aktuális feladatom helyszínén bukkant fel, több különös jelenséggel körítve. Ami eddig nem lenne probléma, csupán az, hogy az általam keresett lélek nem volt ott, hogy átsegítsem a túlvilágra. – meséltem el tömören a ma esti kudarcomat. Kedvesen fogadott, és nem támadott meg, ezért döntöttem, hogy őszinte leszek Zarathusával.