Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Jun 29, 2017 20:10:42 GMT 1
Ez a város kínaiak által lakott negyedei ahol a nyomor, az éhezés mindennapos. A szorgos kínaiak próbálják a lehető legtöbbet kihozni abból ami nekik jutott. Többségük halász vagy szén égető a part menti falvakban és negyedekben. De ezen felül ők alkotják a város munkás osztályának többségét is. Ezekben a negyedekben mindig nyüzsgés van vagy a piacon, utakon. A kis házakban sokan saját kis be nem jelentett üzletét futtatja mint akupunktúra, kisebb tea-ház vagy kifőzde.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Jul 12, 2017 20:50:13 GMT 1
Hong Kong Weekly
erelar -Az utazó---------------------------- Miután visszatértél a Nullba ott találtad magad a Világok Termében. Innen nyíltak az utak a különböző létsíkokba és dimenziókba. Persze egy tapasztalt utazónak nem kellettek a kapuk, de végül is ezek a szerkezetek könnyebbé , pontosabbá és ami még fontos kényelmesebbé tették az utazást. Az utazóknak csak a Nullra kelet egy kaput nyitniuk és a rendszer pontosan ebbe a terembe helyezte őket. A terem magában véve dísztelen és egyszerű volt, pontosan olyan mint minden más amit ti készítettek. Bár ugyan ez a kapukról nem mondható el, azokat szépen előkészítették, tiszta aranyból készült vastag kereteiken különböző számotokra értelmezhetetlen piktogramok voltak. Közületek senki se foglalkozott ezekkel a képekkel. Ezek már itt voltak mikor az első utazó megjelent. Bár te magad már nem először rovod ezeket az utakat az alatt az idő alatt amit leéltél már sokszor megjártad ezt a termet. De a kötelességed elszólít innen. A kötelességed téged az Ezrek Termébe szólít. Az út hosszú és egy teljesen dísztelen folyóson vezet - bár nem teljesen dísztelen, de nehezen lehet a jó és rossz egyensúlyáról szóló szövegeket díszítésnek nevezni. -, a folyosóról ajtók nyíltak különböző termekbe. Volt itt egy könyvtár, bár ezt igazából csak pár társad látogatta mivel a kollektív tudatnak köszönhetően az ilyen téren történő önképzés ritka. Voltak még itt közösségi meditáló termek ahol az újakat tanítgatták a belső béke és egyensúly megőrzésére. Voltak torna termek ahol az alkímia művészetét gyakoroltátok. Időközben összefutottál egy régi ismerőssel. Sokkal nagyobb mint te vagy és még szélesebb is, így elállja az egész folyosót és nem úgy látszik mintha arrébb akarna menni. - Üdv testvérem….- Szólal meg recsegő hangon. – Gyere…Az Ezrek már várnak rád…. Innentől fogva ketten haladtok végig az úton. Útközben még elhaladtok a Teremtő Kamrák mellett. Egy ilyenben jöttél te is létre. Ezekben a kamrákban voltak a szívkövek, amiket senki, se mert elmozdítani és mindig őrizte őket valaki. A szívköveket pedig akkor helyezik el egy testben, ha az elég érett. Ilyenkor két Kreátor utazó jön, akik óvatosan kiemelik a követ, majd pedig segítik azt a saját alakját felölteni, elkészíteni magának. Eléritek a folyosó felét. Egy hatalmas drágakő berakásos kétszárnyú ajtó előtt áltok meg. Bár az ajtó anyaga fából van valahogy nem fogott rajta az idő. Ez is olyan ősi mint a kapuk. Egy negyed pillanat múlva az ajtó szárnyak megmozdulnak és kitárulnak előtted. Bent pedig az Ezrek Tanácsa fogad téged. Az ezer legtapasztaltabb és legerősebb utazó akik meghozzák a döntéseket. Azok akik eldöntik melyik létsíknak melyik irányba kell folynia. Azok akik eldöntik mi a jó és mi a rossz. Ők a kollektív tudat tényleges mozgatói, az ő szavuk dönt ténylegesen. - Üdvözlünk titeket – Zengték egyszerre mind a teremben, mind a fejedben. De valahogy még se volt zavaró vagy túl hangos. – A kísérő távozhat. – Megvárták míg kísérő testvéred elhagyja a termet. – A következő feladata az C-433-mas létsíkra szólítja. Azon is belül egy Hong-Kong nevű helyre. Nem tudjuk pontosan meghatározni az okát, csak érezzük, hogy a létsík nagy veszélyben van. Egyenlőre csak pár anomáliát észleltünk a síkon, de a lehetséges folytatásai ennek a síknak minden esetben pusztulás amit meg kell akadályoznunk. Nem tudjuk, hogy kik vagy mik okozzák ezt, de a helyszín biztos. Derítse ki, iktassa ki és bizonyosodjon meg róla, hogy egy anomália sem marad ki. A síkon egy iparosodott korszakban fog megérkezni, az imperializmus korszakában. Ezen felül a sík „speciális” asztrális hálója miatt nehezebben érvényesülnek ott a képességeink. A síkon már jelen van egy másik utazó, ő fogja ott várni magát és bármiben a segítségére lesz. És nem ő nem emiatt van ott. Neki teljesen más feladata van a síkon. Távozhat Ezt követően vissza indultál a Világok Termébe. Itt már előkészítették számodra egy kaput. Átléptél rajta. Egy olyat aki először halad keresztül egy ilyen portálon talán kissé meglepet volna, de a tapasztaltaknak már rutin szerű. Pár pillanat múlva, nedvességet érzel a lábad alatt. Egy pocsolyába érkeztél egy sikátorban. A sötétben pedig két fényesen izzó szempárra leszel figyelmes. - Üdv testvér. Végre, hogy ideértél. A nevem Zarathustra. És a tiéd? Tudom kicsit fura, hogy ilyet kérdek tőled, de valahogy így mégis kellemesebb eltölteni egymás közt az időt, nem? Nem csak névtelen és személytelen lények vagyunk, hanem entitások. Egyéniségek is. De nem is szaporítom tovább a szavakat. Gondolom az anomáliák érdekelnek. Nos ezek a jelenségek igazán különösek. Bár erre a síkra mindig is jellemzőek voltak a furcsaságok, de most kezdtek kicsúcsosodni, mintha valami ismeretlen erő hirtelen úgy döntött volna, hogy most kell valami nagynak kezdődnie. A legközelebbi anomália innen nem messze történt. Egy test csak úgy felkelt és elsétált. Miután átszúrták a tüdejét. Ez nem szokványos. Ne kérdezd miért nem állítottam meg. Ez nem az én dolgom. Az enyém csak a megfigyelés volt. A te dolgod megtalálni. Az eset egy napja történhetett és a férfi helybéli lehet. Nem mehetett messzire. No viszlát. Ja és nem ártana valami emberi ruhát szerezni, ha köztük akar nyomozni. Ezzel sarkon fordult és eltűnt az éjszakában. Talán tényleg érdemes lenne először megkeresni ezt az embert. Végül is ez a feladat. A másik dolog az pedig a ruha. Talán igaza van a testvérednek és tényleg kellene valami ruha? Mintha az előbb a sikátoron kívül az út másik oldalán láttál is volna pár veled egy magas személyt. Talán az ő ruháik passzolnának rád.
|
|
erelar
Lelkes fórumozó
Posts: 32
Utoljára online: Apr 8, 2021 20:02:41 GMT 1
May 7, 2017 21:09:28 GMT 1
|
Post by erelar on Jul 19, 2017 9:08:51 GMT 1
A küldetést teljesítettem, melyet a Vének bíztak rám és úgy tűnt végeztem a jelenlegi dimenzióban, hisz a térkapu megnyílásával rögtön haza is térhettem Nullba. Jó volt ismét itthon lenni, bár tekintve, hogy nem igénylünk olyan felesleges időtöltéseket, mint az emberek (pl alvás, evés, ivás), így rögtön érthető volt, hogy a Vének maguk elé hívtak. Mindig így volt ez. Ha testünk ép volt és nem szenvedtünk javításra szoruló károkat, viszonylag elég hamar újabb expedíciókra, küldetésekre „kényszerítettek” minket. Bár ez nem teljesen igaz, hisz bár eredetileg a választásunk megvan, a születésünk pillanatában a bennünk élő mágia elkötelezettségre tanít minket. Így hát szó nélkül indultam meg az Ezrek Terme felé. Tisztában voltam vele, hogy az Ezrek a tudatkapcsolat nélkül is szinte egyet alkotnak, s bár ők is rá vannak kapcsolódva a közös tudatra az idő elteltével olyakor túlságosan különcök, kiszámíthatatlanok lesznek. Ezért van az, hogy néhanapján nem a közös kapcsolat útján adják át a szükséges dolgokat, hanem személyesen, már-már emberszerűen. Számomra mindig is zavaróak voltak ezek a látogatások, bár eddig csak két alkalommal voltam így. Számomra felesleges időhúzásnak tűnt az egész, de nem panaszkodhattam. Ha az Ezreknek ez a hobbijuk, hát legyen. A kapuőr is egy őskövületnek tűnt, aki túlságosan hozzászokott az emberek közelségéhez, hisz hozzám Utazótársához, is hangi úton kommunikált. Sosem értem meg az idősebb fajtársaimat és nem csak én érzek így egyedül. Hát nincs mit tenni. A feladat vár, így érthető, hogy nem szándékoztam tovább húzni az időt. Beléptem hát a terembe, ahol az Ezrek köszöntöttek. Újabb felesleges időhúzás. Mi azok a lények vagyunk, akik állandóan kapcsolatban állunk egymással, a nap teljes egészében tudunk kommunikálni akár dimenziókon keresztül, mintha csak itt állnék. De nem szólok semmit. A feladatot legalább hamar közölték, így viszonylag gyorsan végeztem is. Nincs szükség fölösleges udvariaskodásokra. Nálunk ez olyan, mint a díszítés. Csak a különcök foglalkoznak vele. Természetesen rendelkezünk a szükséges ideákkal, de ha lehet, nem húzzuk fölöslegesen egymás idejét, hisz minden elhúzott perccel egy újabb létsík kerülhet veszélybe. Ezért is rosszallom csöppet az Ezrek színpadiasságát. A Világok Termébe érve hamar megtaláltam a számomra előkészített kaput, majd átlépve rajta megkezdtem az áthelyeződést a kijelölt létsíkra. Az apró kellemetlenségeket figyelmen kívül hagytam, min a nedvesség, vagy a környezet, a fontosabb az volt, hogy megérkeztem a C-433-ra és meg is pillantom társamat, aki megközelít engem. Viszont az első pillanatokban is kiderült, hogy ő is ugyanolyan különc, mint az Ezrek. Ha lenne tüdőm, most nagy eséllyel sóhajtoznék. Mindenesetre nem veszem fel a kommunikáció folyamát, hisz én nem vagyok különc. ~ Túl sok időt töltöttél a humanoidok közt testvér. Te nem ember vagy, ne felejtsd el. – nem rosszalló telepatikus üzenet volt, szimpla jó tanács – A feladatot és az eligazítást értettem. Hozzálátok a célpont felfedéséhez. Ezzel vele együtt elindultam utamra, bár testvéremmel ellentétes irányba. Viszont hamar megtorpantam, de csak egy pillanatra, hogy a talajra téve kezem pár pillanaton belül elszívjam annak anyagát. Az Alkémia alapja az egyenlőség, de tekintve, hogy a talaj sűrűsége jóval meghaladja a célt, így minimális energiaköltséggel voltam képes magamnak köpenyszerű (leginkább szerzetesruhára emlékeztető) öltözéket szerezni, mellyel eltakarhattam gólem testem. „Arcom”, mely a legutóbbi küldetés óta megmaradt maya szerű maszknak, egyelőre nem változott, hisz a vázamat jóval nehezebb formálnom, mint létrehoznom egy ruhaneműt. Bár nem vagyok tisztában a jelenlegi idővonallal, de az emberek ezt szokták hívni cosplaynek ha jól emlékszem. Bár lehet más nemzet van jelen ebben a területen. Mindenesetre engem nem érdekel. A célpont erejét már úgyis megsaccoltam. Úgy vélem nagy eséllyel egy nekromantával van dolgom. Ideje nyomok után kutatni. Az előző testvér tudatát megkeresve természetesen „elkértem” a szükséges emlékképeket, melyek segíthetnek utamon, mely a legutóbbi anomália felbukkanása helyszíne. Ha itt nem találok semmi gyanúsat, úgy érzem jobb lenne, ha egy temetőbe néznék körül.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Jul 24, 2017 18:23:45 GMT 1
Hong Kong Weekly
erelar -Utazó---------------------------- Amint elkérted az információt Zarathustra az anomáliákkal kapcsolatba. Rögvest tudtad is merre kell menned. Az éjszakai égbolton sötét fellegek szálltak keresztül miközben az ezüstösen ragyogó Hold képét. Az utcák ezen a környéken eléggé élettelennek tűntek. Csak néhány emberekből álló csoport haladt rajtuk. A legtöbbjük egy közeli szórakoztató létesítményben el is tűnik. Éjszakai kifőzdék, kocsmák, örömházak. És ez még viszonylag a jobb hírű környék lehetett, de a te utad mélyebbre a város központjától messzebb vezetett (Zarathustra még egy térképet is küldött az információkkal). Egy sikátorba érsz. A közelben van pár kocsma és két szintes épület. Az ajtaja felet a következő felírat áll „Mennyei Királyság Teázó”. A második szint ablakainak egyikéből fény szűrődik ki és még egy fekete árnyat is látsz ott állni. Bár azt nem tudod megállapítani, hogy téged figyel vagy valami mással van elfoglalva. A sikátorban viszont nyomokra leszel figyelmes. Több ember lábnyomára (meg kisebb emlősök). Ezek közül jó pár már „rongált” nincs meg az eredeti állapotában. De azt lelehet szűrni belőle, hogy valakik körbe vettek egy másik embert. Meg egy tenyér lenyomat is jól megfigyelhető a földön. És vér, jó sok vér. A vérrel pedig valami nem stimmel. Amikor rásüt a Hold fénye mintha furcsán fénylene. Mintha fémes lenne. Valaki talán a szembe lévő teázó tulaja látott valamit az esetből. De talán mások is tudhatnak róla valamit a helyi kocsmákban. Persze tovább is mehetsz egy temető felé Zarathustra megadta a legközelebbi temetők helyét. Bár mindegyik elég távol esik ettől a helytől.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Jul 26, 2017 11:25:59 GMT 1
Hong Kong Weekly
Ismae - Shao Zeng---------------------------- 1873. Április. 26. A Nap hamarosan lenyugszik. Kellemes egy hét áll mögötted. Összesen csak két levél érkezet és egyik szellem se volt bosszús vagy haragos. Sőt kimondottan kezelhető és békés szellemek voltak. Az egyik egy idős nő volt. Legalább 80 évesnek nézett ki. Az ágya mellett álldogált és a saját kihűlt testét nézegette. Senki se ment meglátogatni. Senki se virrasztott mellette. Egyedül csak egy régi fekete-fehér kép volt a testnél. Egy kép amin egy fiatal nő és egy férfi kézen fogva sétáltak az öböl partján. Annak az öbölnek a partján ahol most a Viktória kikötő áll. A másik szintén egy nő volt, de őt korábban ragadta el a halál. Még előtte volt az egész élet, alig múlt el 7 éves. Mikor találkoztatók nem is igazán értette mi történik, de nagyon aranyos kis pirospozsgás arcú lányka volt. Olyan kedvesen mesélt az anyukájáról, a nagymamájáról, az apukájáról és az undok öccséről. De végül ő is átlépet a másvilágra. És mivel több levél nem érkezett számodra, így azt csinálhattad amihez kedved tartotta. A körzeted közel feküdt a város Centrum negyedéhez, így itt jobb volt a közbiztonság, és az életkörülmények mint más kínai negyedekben. Persze itt is széles skálán mozogtak a bűntények: rablás, betörés, gyilkosság, erőszakolások. De szerencsére a hatóságok még nem adták fel ezt a negyedet. És még az is közrejátszik a békés hangulathoz, hogy a Tong is megszerezte ezt a negyedet magának. Ha az ember választhatott, hogy a Triádok vagy a Tong akkor inkább az utóbbi mellett voksoltak. Este felé mikor még nagyjából egy óra volt sötétedésig kopogást hallasz az otthonod, ajtaján. Mikor kinyitod az ajtót egy veled egy magas férfit látsz. Ching Lung ált az ajtódban. Kedves, középkorú férfi volt. Sötét dús haja volt és barna szemei. Egy helyi kis vegyes boltban volt eladó ami családi vállalkozás volt. Öltözéke különösen elegánsnak hatott, nem a tradicionális kínai ünnepi ruhálya volt rajta, hanem egy európai mintájú öltöny (bár cilindere nem volt és valószinüleg csak egy olcsó utánzata az igazi nyugatinak). Talán az egyetlen ember a környéken aki nem tekintett furcsának. Sőt kimondottan barátságos volt veled. Mindig mikor reggel meglátott adott neked egy szem zöld almát. Kedvesen mosolygott (pont mint most is) és finoman mindig megérdeklődte, hogy mik a terveid az adott napra. Most volt nála egy csokor virág és egy levél. Szemeiből pedig egy kis félelmet tudsz kiolvasni. Nem ez lenne az első alkalom, hogy valakinek a szemében ezt látod. Kissé félénken megszólal. - Sz…Szia Shao. – Itt nyel egy mélyet. A hangja teljesen átlagos, nem túl mély, nem túl magas, nem is karcos. - Mos..Most nyílt egy új kávézó a Centrumban. És tudod…Arra gondoltam, hogy esetleg…Eljönnél velem? Tudod mint a párom? – Az arca teljesen vörösbe borult az udvarlódnak. – Té…Tényleg mielőtt elfelejtem….Itt a postád. – Átnyújt egy fehér borítékba csomagolt levelet. A borítékon egy fekete viasz pecsét van. Rajta a hagyományos kínai halál szimbólum. Úgy látszik munka van. De vajon miért Ching hozta a levelet? Általában becsúsztatják az ajtó alatt. Történt valami a hírvivővel?
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Jul 26, 2017 20:02:01 GMT 1
Hong Kong Weekly
Ben - William Wright---------------------------- 1873. Április 26. Lassan egy hete vagytok már Hong-Kongban annak is egy lepukkantabb negyedében amit többségében kínaiak laknak. A lakásnak valahogy még mindig éget, szőr, bőr és hús szaga volt. Ami elég különös, ha azt vesszük, hogy az eset elég rég volt már. Ma reggel mikor felkeltél a húgod már rég elment elvileg csak körbenéz a környéken, felderíti a terepet. Esetleg beugrik valamelyik üzletbe és szerez valami friss és ehetőt. Ami jó lenne. Másoknak talán gondot okozna, újéletet kezdenie, ilyen lent a ranglétrán. De neked nem, hisz az eredeti éltedben is a legalján voltál. De Hong-Kong a lehetőségek földje. De unalmas lehet itt bent tölteni az egész napot. Jó lenne valami móka után nézni oda kint. Vagy legalább friss levegőt szívni. Bármi jobb mint ez a hullaszag. Bárhogy is döntesz nem marad sok időd gondolkodni mivel kopogást hallasz az ajtón és egy nagyon gyenge és tört angolt beszélő remegő hangot. - Mr. Főnök. Mr. Főnök én vagyok az Chan. – Chan egy igen gyáva és gerinctelen alak akit még az első napokban ismertél meg mikor próbáltad felmérni a környéket. Az egyik elhagyatottnak látszó sikátorban találtad meg. Gyenge angol tudásával próbált megszólítani és ópiumot tukmálni rád, de mikor belenézett a szemedbe egyből megfeledkezett az tudatmódosítóról. Valami mást ajánlott. Üzleti lehetőségeket. Persze Chan sose mondott nagy halat, csak megmondta melyik üzletek nem esnek a Tong vagy a Triádok védelmébe. Esetleges gazdagabbak betévedését a negyedbe. De most valami másról lehet szó, ha nappal jött. Általában mindig sötétedés után érkezik. – Gyorsan. Fontos. Fontos! - Mikor kinyitod az ajtót Chan, lesütött szemmel, gyorsan besétál a házba. – Mr. Főnök. Hamarosan háború lesz itt. El kell mennünk. Gyorsan, gyorsan! Chantől bármit is kérdeztél nem mondott mást, csak azt, hogy sietnetek kell nem tudja mi. De valami biztosan jön. Valami nagy. Állítja, hogy a megbízható forrásai mondták neki. Olyanok akik jó kapcsolatot ápolnak a Tonggal, Triádokkal, más bűnbandákkal és a brit koloniális kormánnyal. És folyton valami Lóngot emlegetett. Ha megnézted a szótáradat ennél a szónál a kígyó és a sárkány angol szavak szerepeltek. Talán érdemes lenne utána járni ennek az ügynek vagy jobb lenne hallgatni Chanre és eltűnni. Bár akkor meg kellene találnod a húgod is.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Jul 26, 2017 21:50:03 GMT 1
Baromi idegesítő ez a hullaszag, lehet vásárolok néhányat azokból az illatozó pálcikákból. Bár állítólag azok is büdösek, szóval ez patthelyzet. Épp sétálni indulnék, amikor valaki kopog az ajtón. Chan az, a kedvenc besúgóm. (Valójában csak azért a kedvencem, mert nem ismerek másikat.) Bírom ezt a szarkavaró senkiházit. Gerinctelen, randa, ugyanakkor rendkívül szórakoztató egyéniség. És ellát infókkal. Csak ne lenne szegény szerencsétlen ennyire gyáva,ez az egyetlen rossz tulajdonsága. Szótárral a kezemben hallgatom végig a mondandóját, majd amikor a Lóngot említi, azonnal oda lapozok. Kígyó, vagy sárkány. Én az utóbbit tartom valószínűnek. Amikor nem hagyja abba a távozással kapcsolatos süketeléseit, ránézek, mégpedig az egyik legcsúnyább tekintetemmel. Ilyenkor általában elkussol. - Chan, nézz körül. Látod itt a húgómat? Nem, én sem. A húgom nélkül nem menekülünk sehova, capiche? Lassan beszélek, és ha valamelyik szót nem érti, le is körmölöm neki. Eszem ágában sincs lelépni. Egyrészt mivel Esti nélkül sehova nem mennék, másrészt... Ezekben a háborúkban nagyon könnyű egy kis ismeretséghez jutni. Ha nem csurran, hát cseppen. - Chan, eddig olyan boltokat mutattál, amiket nem birtokolt senki sem. Most azt szeretném, ha olyan emberekhez vezetnél, akik jó pénzt fizetnének, ha valaki az én képességeimmel az ő oldalukon harcolna ebben a háborúban. Ha tovább papol arról, hogy be van tojva, akkor megragadom a pulóverét, és mélyen a szemébe nézek. - Nem okádok tüzet, de legalább olyan veszélyes vagyok dühösen, mint egy sárkány. Most pedig, mutasd az utat.
|
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
Utoljára online: Jan 22, 2020 13:41:13 GMT 1
Jun 17, 2016 17:17:13 GMT 1
|
Post by Ismae on Jul 30, 2017 13:40:48 GMT 1
Úgy tűnik, hogy egy újabb nap ér véget hamarosan, vettem tudomásul, hímzés közben. A megváltozott fényviszonyok miatt egyre nehezebben ment, és már a szemem is sajgott a megerőltetéstől. Egy sóhajjal tettem félre a félkész zsebkendőt. Nem mondanám, hogy van érzékem ehhez, de nem olyan csúnya. Persze, van még mit fejlődnöm, de így legalább elfoglaltam magamat, míg a leveleimre vártam. És ezt a héten túl gyakran tettem meg. Hiába van a körzetem közel a Centrumhoz, a bűncselekmények változatos formákban bukkantak fel. De még a hatóság kitartott, és próbálnak valamit tenni. Bár mintha a beszédfoszlányokból azt hallottam volna, hogy a környéket a Tong nemrég szerezték meg a Triászoktól. Nem értek a politikához, és nem is igazán érint engem.
Mindeközben nyugtalan voltam, csupán két lelket segítettem át a másvilágra, igaz, mind két eset megtisztelő volt számomra. Az első egy anyóka volt. Kissé lehangoló volt látni, hogy senki sincs mellette, de ekkor érzem igazán, hogy mekkora szükség is van ránk. Hiszen mi vagyunk azok, akik irányt és megbékélést nyújthatunk számukra. A hölgy képe is sokatmondóan hatott rám. Mennyi minden megváltozhat egy emberöltő alatt. Reméltem, hogy a képen szereplő férfi már várja a kedvesét a túlvilágon.
A kislány éppen az anyóka ellentéte volt. Sokáig hallgattam, míg ő a családjáról mesél, egy új teát is készítenem kellett, hiszen annyit beszélgettünk, hogy kihűlt a teája. Távozása után kissé melankolikus hangulatba kerültem. Valamikor nekem is megvoltak ezek valószínűleg. Ha nem is volt bizonyára minden tökéletes, de volt otthonom. A pletykára visszagondolván nem tudom, mit tehettem, mekkora bűnt követtem el, hogy kaszásként születtem újjá.
Több mint valószínű, hogy sikerült megint elbambulnom. Úgy saccoltam, hogy csak egy óra van naplementéig, emiatt váratlanul ért, hogy valaki kopogott az ajtón. Soha nem vártam vendégeket, és munkaügyben is ritkán kerestek meg. Hangtalanul osontam az ajtóhoz, és azt is csak lassan nyitottam ki. Rögtön az illető arcára pillantottam, és meglepett, hogy Ching Lung úr az. A helyi vegyesboltban intézem a vásárlást általában, ahol ő is dolgozik, mint eladó. Úgy tudom családi vállalkozás. Minden reggel, munkakezdés előtt meglátogatott, és egy zöld almát adott. A beszélgetéseink rövidek, mert ő általában a napi terveimről kérdezősködött, ami viszont nem túl színes. Természetesen nem beszéltem neki a munkámról és a teaházamról. Az egyetlen olyan személy, aki barátságosan viselkedett velem. Azt gyanítom, hogy a többi ember valahogy megérzi a „másságomat”. Azt nem tudom, hogy ő ebből mennyit érzékel. Lehet, hogy rá se hederít a többi ember véleményére. Kicsit zavarban éreztem magamat, bár azt már nem tudom megmondani, hogy mégis kire számítottam.
De nemcsak a férfi felbukkanása, hanem a ruházata is meglepett. Nyugati stílusú öltöny volt rajta, mellé pedig a kedves mosolya is az arcán ragyogott. Nagyon elegáns volt az összhatás, Ching Lung úrnak kifejezetten jól állt. A csokor virág illata lágy volt, de nem is mertem megnézni, hogy milyen fajtájúak. Inkább az arcát szemléltem, a férfi szemeiből egy kis félelmet olvastam ki. Általában a lelkeknek a nagy részének szemei szoktak így csillogni, mikor találkozom velük, és az adatokat egyeztetjük.
Egy biccentéssel üdvözöltem. Csöndesen hallgattam végig, a kérdés hallatán éreztem, hogy elpirultam, hirtelen nem tudtam mi lenne bölcs döntés. A zavarom csak fokozódott, mikor a postát említette. A pecséttel felfelé, így megbizonyosodhattam, hogy a munkával kapcsolatos. Szemeim a döbbenettől elkerekedtek, másodpercekig nem vettem levegőt. Felém nyújtotta a levelet, amit azonnal kikaptam a kezéből. Némán imádkoztam, hogy ne vette észre a pecsétet, és direkt úgy tartottam, hogy ne is lássa. Majd a bent tartott levegőt egyenletesen fújtam ki.
-Rendben. – egyeztem bele, hogy elvonjam a figyelmét az előbbi viselkedésemről. Hiába akartam, a hangom nem nyugalmat, hanem a zavartságomat éreztette. Idegesen a ruhám ujját kezdtem el húzogatni.
- És mondja, mikor és hol találkozzunk?? – kérdeztem rá a holnapi napra.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Aug 6, 2017 16:21:33 GMT 1
Hong Kong Weekly
Bratti - Elena Wright1873.Április 27. Korán keltél ma, szinte még napfelkelte előtt. Álmod volt. Újra ott voltál a férfi pincéjében. De az egész eseményt mintha kívülről és belülről is láttad volna. Mintha egyszerre látnád az eseményeket onnan ahonnan megtörténtek volna és egyszerre a szoba sarkából. A háttérben mintha valami halk, szinte kísérteties dob szó is vegyülne. Megvillan a férfi kezében a penge. Újfent hallod ahogy végig mondja a monológját. - Megszentségtelenítetted a medált… Ezért többet nem lehet az enyém, mert a te kezed érintette meg. Ezért lesz a tied. Csak neked engedelmeskedik, senki másnak, de ezért csak belőled táplálkozik. Azonban nem hagyom annyiban, hogy ezt tetted. Bűnhődnöd kell! Most jött a fájdalmas rész. Ahogy a penge lassan eléri a mellkasod. A férfi lassan átszúrja a bőröd. Majd a húsba is bele mar a penge, de onnan visszább húzza, majd visszameríti egészen a szegycsontig. Ezt követően egy lassú precíz vágással felhasítja a bőröd és húsod. Egészen a kulcscsontodig . A fájdalom szinte égetett akkor. Mintha az a penge, nem is e világi lett volna. Mintha azért készítették volna, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzon, minden egyes vele ejtett seb. De lehet, csak te érezted annak akkor. Majd pedig széthúzta a bőrt és húst. A mocskos ujjai a véres húsodat tapintják, majd pedig elhelyezi benned a medált. Ekkor újfent égető fájdalom töltötte el a sebedet. Ekkor mintha látnád, ahogy a medál elkezdene megolvadni egy kicsit és furcsa fekete fém gyökereket verne a testedbe és egy suttogó hangot is hallasz a dobok hangjával vegyülni. A hang a következőt suttogja a szélben: „Ogun”. Majd lassan a kép elkezd szűkülni, a látómeződön pedig cérna szállak kezdenek keresztül fut. Összevarrják a képet előtted és végül csak a feketeség marad. Majd pedig felébredtél. Testvéred még nagyban aludta az igazak álmát, a Nap se kelt még fel. A ház még mindig bűzlött az előző tulaj hullájától. Rothadó hús, éget bőr és szőr szag terjengett még mindig valahogy az épületben. Pedig vagy egy hete vagytok itt. Itthon szinte nincs semmi ehető, a gyümölcsök és a zöldségek már levett eresztettek és megbarnultak. Az a kevés hús is kezdi már a levének az eresztését és mintha szőrösödnének is. Indok is van a sétára most már és úgy is ismerkedni kell a környékkel. Mikor végzel a készülődéssel és kilépsz a Nap már elkezdett előbújni a házak mögül és uralma alá kezdte vonni az eget. A környék ahol éltek nem a legszebb, sőt kifejezetten ronda és elmaradott. Majdnem mint kiskorodban olyan a hely. A különbség csak az emberekben van. Itt több a kínai mint ott. Az utcákat kezdik megtölteni a részegen imbolygó alakok akik próbálnak hazatalálni, a merészebb esti zsebmetszők és tolvajok akik még bevállaltak egy utolsó munkát mielőtt nyugovóra tértek volna és az éjjeli pillangók. Az olyan lányok amilyen te is valaha voltál. Hol egy részeg idegent kísérgettek haza felé vagy löktek az út szélére, máskor pedig szégyen sétájukat lejtették a saját lakásuk felé. A hajléktalanok és kéregetők kezdik szépen uralmuk alá hajtani az utcát. Azt mondják Hong-Kong a lehetőségek városa és ez a város most itt fekszik előtted. Talán kihozhatnád belőle a legtöbbet. Újra kezdhetitek az életetek Willi-vel. Jobbak lehetek mint voltatok akkor, mind társadalmi pozícióban, mind erkölcsileg. Talán szerezhetnél igazi, rendes munkát. Sok vendéglő keres felszolgálókat mind a kínai negyedekben, mind a Centrumban, de van lehetőség tanárnak állni az egyik iskolában vagy szobalánynak állni a Victoria Hotelban vagy egy kisebb szállóban. Persze nem muszáj megváltozni, járhattok tovább a bűn útján. Azon az úton amit már jól ismertek. És az ilyen úthoz mindig kell egy banda. Lehet csatlakozni kéne valamelyikhez vagy inkább szervezni egyet? Esetleg csak kicsiben játszani? Lopni, csalni, rabolni és gyilkolni?
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Aug 7, 2017 8:52:10 GMT 1
Hong Kong Weekly
Ismae - Shao ZengChing kissé zavartan tekintett maga elé mikor kikaptad a kezéből a levelet és alaposan szemügyre vetted. Lehet úgy gondolta, hogy valami rosszat tett, ami miatt a kiszemeltje lehet nem jön el vele. De mikor végül igennel felelsz neki a férfi arcára kiül a mosoly. Látszik rajta, hogy ha nem állnál vele szemben elrikantaná magát, hogy az egész környék meghallja a boldogságát. Szemeiben felcsillantak a boldogság szikrái. - Arra gondoltam, hogy esetleg még ma egy fél óra, esetleg egy óra múlva indulhatnánk. Aztán együtt elmehetnénk a Karamell Kapuhoz. – Ez lehetett a kávézó neve. – Ha akarod itt megvárlak, de…De ha túl elfoglalt vagy…Akkor áttehetjük talán egy másik napra is. – Itt Ching arca kissé lehervadt. Persze továbbra is mosolygós volt, de téged nem tud megvezetni egy hamis mosollyal. Amióta kaszás vagy rengetegszer találkoztál már ezzel az arc kifejezéssel. Azok a lelkek vágtak ilyen arcot akik próbálták boldognak mutatni magukat, akik próbálták azt a látszatott kelteni, hogy beletörődtek a sorsukba, de valójában belülről szomorúak voltak.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Aug 20, 2017 11:51:00 GMT 1
Zihálok. Rettegek. Nem szeretek félni, de nem tudtam semmit tenni jelen helyzetben. Nem volt senkim, aki megmenthetett volna, mint a gagyi történetekben. Egyedül voltam. Lehet, jobb ha meghalok… Gondolom magamban, ekkor már kívülről látom magamat. A szemeim összetörtségről árulkodtak. Ennyi volt. Végem… Látom, ahogy a penge lassan közelít, megint belülről nézem. Eléri a mellkasom. Felvágja. Meghalok… Fáj. Éget. Üvölteni akarok, de nem tudok, mert megint kívülről látom. De az is elég kegyetlen. Látni ahogy szétfeszíti a húsom, és belenyomja azt a szart. Ekkor megint belülről látom. Még jobban fáj. Érzem, hogy a forró könnyek égetik az arcom, és már csak nyöszörögni bírok. Érzem, hogy lassan elveszítem az eszméletem… Felriadok. Mint mindig. Kibaszott korán. Persze a bátyám előtt. Egyből megcsap az a rohadt hullaszag. Kiráz tőle a hideg. Nem bírom, rosszul leszek tőle. Felpattanok. Tudom, hogy nincs semmi kaja itthon, szóval el kell mennem vásárolni. Felkapom a szokásos fekete ruháim egyikét, majd a hullánk pénzéből egy adagot, amiből vehetek dolgokat. Felkapom még a kabátomat és a cipőmet, illetve a késemet a derekamra kötöm, majd kilépek, hogy ne ezt a szart kelljen szagolnom. Szinte menekülök. De biztos, hogy csak a hullaszag elől menekülsz? Kérdezi egy belső hang, de gyorsan elhessegetem. Már az utcákat járom. Sokszor csináltam ezt. Csak ez a környék még ismeretlen. Végigtekintek a népen. A kurvákon. Most nem én vagyok a legkelendőbb, mi? Gondolkodtam azon is, hogy lehet, munkát kéne vállalnom, hiszen akkor így nappal is szerezhetnék információkat, és még pénzt is kapok érte. Ami nem hátrány. Beszéltem erről Will-lel. Egyetértettünk abban, hogy ne a burzsuj helyekre menjek, olyat keressek, ahol fontos információkat is kaphatok, talán a legalja. Gondolom, nem éppen népszerűek ezek állás terén, szóval reménykedem, hogy könnyebb dolgom lesz. Vásárlás előtt ellátogatok ezekre a helyekre Will információi szerint, állásért jelentkezem. Akár felszolgáló, pultos, akármi. Csak interakcióban maradjak a néppel. Ennyi kikötésem van. Mihelyt ezzel végzek, a piacra indulok. A csekély nyelvtudásomat, amit egy hét alatt kapartam össze, igyekszem bevetni, közben beadom, hogy új vagyok, meséljenek kicsit a helyről, satöbbi. Rendesen bevásárolok, aztán hazacipelem az egészet. Igyekszem nem odanézni a nyomorban élőkre. Nem mintha sajnálnám őket. Egyszerűen csak magunkra ismertem. Észreveszem, hogy egy alig tizenkét éves lányt molesztál két idősebb fiú. Először elfordulok. Rideg közöny. Tanuljon meg védekezni. Különben meghal. El is indulok. De aztán megfordulok, és nemes egyszerűséggel lerúgom a két fiút, hogy elájuljanak, még a csomagjaimat sem rakom le. Aztán a megszeppent lányhoz fordulok. - Ha nem tanulod meg, hogyan védd meg magad, meghalsz… Ne add fel! – mondom hidegen neki, azzal a lába elé dobok egy éles követ, amit a földről szedtem fel, majd mielőtt bármit reagálhatna, otthagyom. Magamban ciccegek. Miért kellett már megint beleszólnod? Neked talán segített bárki, mikor ilyen helyzetben voltál?! Persze, hogy nem, akkor miért kéne neked másnak segítened? Mindegy… Majd később megbüntetem magam. Megcsóválom a fejem, majd hazaérek. Kipakolok, majd nekiállok kaját csinálni. A régi, elrohadt dolgokat kivágom a francba, nem kell, hogy még az is bűzölögjön. Az ablakokat is szélesre tárom, minél előbb menjen ki a bűz. Aztán csak várok a testvéremre, hogy mi legyen a következő lépés. Addig tanulom tovább a nyelvet…
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Aug 23, 2017 19:14:09 GMT 1
Hong Kong Weekly
Bratti - Elena WrightKis keresgélés után meg is találod az egyik helyet ahol talán kapsz valami munkát. Egy bár az ami előtt egy félmeztelen, csont sovány kínai söpröget. Mikor közelebb lépsz rád néz és megnyalja a szája szélét ezen felül elmond még valamit a saját nyelvén. Nem kell szótár hozzá, hogy rájöjj, hogy igazán szemrevalónak tart. De nem próbálkozik semmivel, de amíg el nem tűnsz az épület belsejében addig felhagy a munkával és a formás kis alakod figyeli. Bent pedig valami iszonyatos kupleráj fogad. Legalább 30-40 szék minden felé szét borítva és még 10 másik asztal sem a helyén áll. Az egész helységből alkohol szag terjeng. 10 perc után az ember simán betudna rúgni pusztán ettől a levegőtől. Egy asztal körül 3 férfi fekszik a földön, az asztalon pedig szakadt rongydarabok és nedvesség csillog. Nem épp egy kellemes hely, de úgy hírlik itt lehet a legjobb pletykákra szert tenni. Ez a Fekete Lótusz. Ezt még a bátyád legújabb „legjobb barátja” mondta. Chan. Gyáva, de annál jól informáltabb. Pár pillanat után viszont egy fertelmes kínai nyelvű ordítás zavar meg. Majd a pult mögül felkell a hang forrása is. Folyamatosan ordibál valamit a saját nyelvén a kínai. Mire egy határozatlan és mély hang felel rá a földön fekvők közül. Már épp nyitná a száját egy frappáns visszavágásra mikor észrevesz. Kétszer-háromszor pislog is az ifjú kínai, majd fél percig szemez veled. Szemei véreresek, de láthatóan kék színűek. Haja csapzott és valami folyadék csöpög belőle. A szája széle kissé sebes és egy enyhe vörös csíkot is megpillantasz az ajkánál. Csokornyakkendője félre áll, fehér ingén ital foltok és némi vörös folt is díszeleg. Végül szóra nyitja a száját. - Zárva vagyunk és nem kell több prostituált. – Közli veled szinte tökéletes angol tudással, bár számodra ez eléggé brit akcentusos volt, de azért mégis meglepő milyen folyékonyan beszéli a nyelvet. A hangja pedig érces és férfias volt. – Mi az nem hallasz? Spreken ze Deutsche? Persze amint közlöd vele, hogy munkát akarsz bármilyen munkát, már nem akar elzavarni olyan vehemensen, de semmivel sem lett kedvesebb. Közben persze megigazítja a csokornyakkendőjét. - Mutatkozz be! - Szigorúnak szánt pillantással méreget közben, mint egy darab húst szokás a hentesboltban. Persze bemutatkozhattál neki az előbb mikor a munka iránt érdeklődtél, de akkor is ezt kérdezi.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Aug 26, 2017 21:11:22 GMT 1
Szerencsére nem kell sokat keresgélnem, hogy megtaláljam a helyet, amelyet a bátyám csicskája ajánlott. Felsóhajtok, majd közelebb lépek. A hely előtt söprögető alakra mosolygok, mikor észreveszem, hogy engem bámul. Ez már szinte berögződés. Magamban megrántom a vállam. A munka hatása. Aztán pedig belépek a helyre. Majdnem felhorkanok a szagra. A többihez már úgy-ahogy hozzászoktam. Nem egy kuncsaftot ilyen helyekről szedtem össze. A kupleráj, az emberek, és ki tudja, mi történt itt… Elmosolyodom. Tökéletes hely. Nyugtázom magamban, majd meghallom a hangot, végül meg is látom a hozzá tartozó alakot. Fél percig szemezünk. Ebben jó vagyok, valahogy fent kell tartani az emberek érdeklődését. Keresztbe fonom a karjaimat, mintegy védekezésül. Felhúzom a szemöldököm, mikor megszólal. Érdekes… Angol... Végül csak kacéran elmosolyodom, közelebb lépek, és a hüvelykujjammal letörlöm a vörös csíkot a szája széléről. Halkan, édesen válaszolok. - Jó szemed van, azt meg kell hagyni. Tapasztalt vagy e téren? – kérdezem egy aprót nevetve. Aztán megint sóhajtok egyet. - Sajnos nem konkrétan ezért vagyok itt, bár később beszélhetünk erről is – mosolygok újra, majd komolyabbra váltok. - Munkáért jöttem. Felszolgáló, kiszolgáló, a lényeg, hogy interakcióban maradjak a néppel – mondom határozottan, magabiztosan. Azt mondja, mutatkozzak be. Egy aprót bólintok. - Elena vagyok. Van némi tapasztalatom felszolgálás terén, de sokkal jobb vagyok abban, hogy kielégítsem a vendégek bármely igényét – mosolyodom el újra. - Szóval? Mit szólsz? – kérdezem tőle felhúzott szemöldökkel. Mihelyt végeztem a bárnál, az utam a bordélyházba vezet. A biztonság kedvéért itt is érdeklődöm, ha marad néhány szabadnapom, akkor azt itt tölteném ki. Itt is sok mindent hallani. És mivel ebben a szakmában igazán otthon vagyok, a célom az, hogy feljebb juthassak a ranglétrán. Bár nem vagyok az a kifejezetten előre törekvő típus, egy biztos állás és információforrás nélkülözhetetlen. De a legfontosabb egyelőre a Fekete Lótusz. Az élvez prioritást.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Sept 1, 2017 12:26:23 GMT 1
Hong Kong Weekly
Bratti - Elena WrightEgyik megjegyzésed se érte el a kívánt hatást a pultos esetében, sőt csak még jobban összehúzta az amúgy is vágott szemét. Mikor pedig bemutatkozol a homlokához vágja a kezét, olyan erősen, hogy azt még te is hallod. Majd elkezd valamit halkan mantrázni magának kínaiu és jobbra-balra csóválja a fejét. - Mandarinul, hülye! – Sziszegi dühösen a szemedbe. Közben pedig a férfi egy fél fejjel alacsonyabb lett és a test tartása is megváltozott. Valószínűleg szerzet egy széket és arra ült le. - Szerinted itt mindenféle puccos urak és hölgyek fordulnak meg? Beszéled a nyelvet egyáltalán? És ez nem egy bordélyház bármennyire is annak tűnik, szóval ha csak egy méretes kékerest keresel ne itt keresd! Mutatkozz be újra! Kérdezd meg mit szeretnék fogyasztani! Ügyelj a kiejtésre! Nyelv érzék (Intelligencia alapú próba a célszám: 16): SgxGv8BE1-61-61-61-61-6A férfi kissé ingatja a fejét, de látszik, hogy megvan elégedve ahogy kiejted a szavakat. - Ez rendben volt. Akkor most mutattasd meg, hogy bánsz a részeg kínai vendégekkel. Zavard el azt a három hülyét az asztaltól, úgy, hogy azért ma este a saját lábukon jöjjenek be. 1-6·1-6·1-6·1-6·1-6
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 8, 2019 8:43:49 GMT 1
Aug 12, 2016 11:38:23 GMT 1
|
Post by Kristóf on Sept 1, 2017 14:29:24 GMT 1
Hong Kong Weekly
erelar - Az Utazó
A nyom felett figyelsz és próbálsz valamilyen megállapításra jutni. A Hold orcáját fellegek kezdik eltakarni és furcsán hallgatag lesz a sötét. Majd valami elkezd halk hangot kiadni. Nem olyan mintha állattól származna, vagy ha a környezet természetes zaja lenne. Nem ez egészen más. Ez sercegő hang. Olyan amit a tűz szokott kelteni. Majd pedig egy hangos robaj és egy erős ütés a jobb válladon amit szinte azonnal követ egy robbanás is. Jobb karodnak pedig hűlt helye. Mikor megfordulsz, hogy szemügyre vedd a támadott, már hallod amit újra serceg valami. És meglátod az ellenfeled. Egy húszas éveinek a végén vagy a harmincas elején járó nő, páncélban amit különleges kiegészítők díszítettek. A földön pedig egy kézi ágyúra emlékeztető fegyver hevert. Kezében pedig ott van egy rövid két élű kard. És azt is észreveszed, hogy a páncélon lévő kiegészítő a vállán van egy eszköz, melyben tűzijátékhoz hasonlatos lövegek vannak betöltve és a kanóc már el is érte a végét. Hangos sikoltó hangok közepette el is hagyják a helyüket. És feléd tartanak. Legalább 6 ilyen lőszer tart feléd. Majd pedig bele álnak a válladba. Ezek nem is magukban repülő tűzijátékok, hanem nyilakhoz kötöttek. Az egyik vessző pont a fejedbe állt. Mind a hat vessző talált és most fel is robbantak. Nem voltak olyan erősek a robbanások mint amit először leadott, de még így is okoztak komoly sérüléseket. Egy pillanatnyi levegő vételt se hagy az ellenfeled. A füstből amit a robbanószerek okoztak rögtön áttörik a nő alakja amint kezében a rövid kardját forgatja. Páros lábbal bele rúg a mellkasodba ami feldönt majd pedig a pengét belemártja a húsodba. Ez még nem is fájna, de újra és újra elvégzi ezt a mozdulat sort és végül eléri a szívköved és darabokra töri azt. Addig zúzza azt amíg apró darabkák nem lesznek amiket lassan elhagy a fényük. A világ megszűnt körülötted létezni. A következő amit magad előtt látsz egy fekete csuklyás alakot. Ilyen lénnyel még sose találkoztál és senki se beszélt róla a nálatok. Ez valami más. Az alak végig tekint rajtad, majd köpenyéből előbukkan egy csont szerű ujj és a földre mutat. Ott láthatod saját halott tested. Majd lecsap a kaszájával rád és a penge elnyeli a lelked. - Nem tudsz vissza térni a Nullba, de itt sem maradhatsz. Így lesz a legjobb. Majd a csuklyás alakot elfújja a szél. Tested pedig ott marad a sikátorban mint egy bizonyítéka vereségednek.
|
|