Centrum

---

Hong Kong Weekly

---

Raven -SweetHeart
----------------------------


1873. Április. 27.

A mai este eltér a többitől számodra, aminek az az oka, hogy előkelő származásod miatt meghívtak ma a kormányzó házában tartott bálra. Ott lesznek a város legfontosabb emberei, mindenki aki számít és azok is akiknek megfelelő renoméja van egy ilyen eseményhez. Nemesek világjáró gyerekei, az újgazdagok beképzelt porontyai és olyanok is akik valamilyen módon közel állnak a királyi udvarhoz. Téged az ide csábító férfi Mr.Cobblepot hívott meg. Persze nem személyesen, hanem az egyik udvaronca hozta el neked a meghívod még két napja. Bár semmi sem kötelez arra, hogy elmenj még sincs semmi más programod ami megakadályozna benne, hogy oda menj és Cobblepot úr is olyan kedvesen kért a levelében. Nem az a szokásos meghívó hanem direkt személyesen neked szólt. „Drága Elizabethem, sajnálom, hogy még nem volt időm önnel találkozni mióta megérkezet és nem tudtam az ígéretemet maradéktalanul megtartanom így engedje meg, hogy kárpótlásul meghívja a Sir Arthur Kennedy kormányzó úr szombaton tartandó bankettjére mely nem sokkal sötétedés után kezdődődik. Természetesen nem kötelezhetem, hogy megjelenjen, viszont úgy gondolom, egy ilyen esemény nagyszerű alkalom lenne önnek, hogy kapcsolatokat teremtsen Hong Kongban melyek segíthetik önt. Tisztelettel Mr. Cobblepot. „ A levelet kézzel írták és nem volt valami szép, de olvasható volt.

Persze itthon is maradhatsz egy jó könyv és forró tea társaságában, miközben Miss. Qin vacsorát készít neked, de hát abban semmi érdekes nincs, de nem rég sikerült megszerezned Edgar Allan Poe egyik művét amit apád küldött neked a múltkori leveléhez és költőpénzedhez csatolva. Igaz, hogy már nem él szegény Holló, de a művei lehet pont ezért felértékelődtek. A mű amit megkaptál szegénynek a hattyúdala volt, a „Dr. Kátrány és Toll professzor módszere” . Persze akadtak más lehetőségek is a mai estére is mint például megvárni míg a házvezető nő elalszik, elővenni a pálcát és neki iramodni a város sötét utcáinak és megvédeni az ártatlanokat, segíteni a gyengéket. Ki tudja milyen új kalandok várnak rád odakint.

---

Hong Kong Weekly

---

s12 - Yukina Lin
----------------------------


1873. Április. 27


Ez a nap is szokványosan kezdődött neked. Sötétedés előtt kikeltél az ágyból. A nappali időszakra egy darab csoport se volt beírva nálad, de este. Este majd érkezik egy csoport. Fiatalok mind alig múltak 18. Brit nemesek porontyai, akik távol akarnak kerülni az udvari sznobságtól, de élvezni akarják annak minden előnyét és hát mi lehetne jobb erre mint, ha ki jönnek a gyarmatokra, nem igaz? Az érkezésükig még volt legalább két óra. A megbeszéltek szerint sötétedés után egy órával érnek ide és hozzák magukkal a költő pénzüket. Persze a mai este nem lesz egy olyan könnyű mint szokott. Ezt a csoportot sem véletlenül kellett meghívnod. Egy hete toppant be hozzád a Tong egyik embere és közölte veled, hogy Brian Chesterfieldet, Lord Chesterfield negyedik fiát elkellene kapni és le kéne szállítani nekik. A futár nem mondta miért kellene ezt tenni, csak azt tudta ezt meg kell tennie. És addig kellene életben tartani a fiatalt amíg hó végén azaz hétfőn nem jönnek a részükért. Ezt a Brian Chesterfieldet nem volt nehéz megtalálni és meggyőzni, bár nem volt benne a kis noteszodban, így kénytelen voltál szívességet kérni az egyik ismerősödtől az európai fehér vámpírtól. Nem került szinte semmibe neked az egész, csak egy szívességet kért tőled a fehér amiről rég tudod, hogy mi szokott lenni. Valamiért ennek a fehérnek fétise a szeplőtelen fiatalok. De mindegy is. Könnyen szerzel egy ilyet, ha ezt kéri. Mást még eddig úgy se kért.

A mai estére készülve, egy kis rendet raksz előkészíted a paklikat és a kockákat, na meg az asztalt. Azt a nagy tölgyfa asztalt amit a ház előző tulajai itt hagyott. Szegény ördögöket valami „rejtélyes” és „titokzatos” körülmények között hajtottak végre gyilkos-öngyilkosságot meg. Mármint a sajtó szerint. Az igazság az, hogy te vetted rá minderre. Egy jól irányzott kis manipuláció, hogy az asszony félrelép és nem is akárkivel, hanem a saját fiával sok mindenre ráveheti a férfit. Ez által a ház értéke is lement és még olcsóbban juthattál hozzá az ingatlanhoz. A szellemektől meg nem kell félni. Az nem maradt itt ebben biztos vagy. A kínai „mágus” ismerősöd végezte el a szellemek elűzését. Hamarosan itt kell lenniük a vendégeknek. Érdemes lenne felhozni valamit inni nekik a pincéből. Vannak jó szárazak és édesek, fehér és vörös borok. Két üveg francia bor csak nem árt meg, sőt még fel bátoríthatja a szerencsét próbálókat. Persze miután ezzel megvagy nem sokkal megérkeznek a vendégek. Egy hosszú, két rövid, két hosszú. Ez a titkos kopogás amit csak a vendégek és a Tong emberi ismernek.

Az ajtóban egy fiatal „férfi” áll. Olyan 20 év körüli lehet. Szőke, rövid haja volt és átható fekete tekintette. Markáns és karizmatikus arcvonalai. Arcán nyoma sem volt még a borostának sem. Volt vele még egy felszolgálónak kinéző, nagyjából egykorú hölgy is, akinek szende arca volt, sötét haja és szemüvege és egy aranyos barna táskája az oldalán. És egy erősebb arcvonású, idősebb, szakállas férfi is. Ők lesznek a csoport. A fiatal férfi lehet Brian Chesterfield, a fiatal nő pedig Lucy Pines, míg a szakállas férfi Lord Bariston. Utóbbi gyakori vendég volt nálad. Szinte mindig vesztet, még akkor is amikor hagytad volna nyerni. Törzsvendég. Utólag kéredzkedett be a mai csoporthoz is. Eredetileg csak Biran és Lucy lett volna. Mi közbe beérkeznek mindegyikük bemutatkozik neked.


(Brian)

(Lucy)

(Bariston)

Mindenki szépen elfoglalja a helyét az asztal körül el is döntötték maguk között, hogy ők már pedig ma nyerni akarnak és arra a legbiztosabb módszer a Poker. Már a harmadik kört játsszátok. Ekkora némi szerencsével (vagy a te rásegítéseddel?) Brian nyert két kört. Lucy nem játszott eddig, inkább figyelt. Persze ha úgy volt, hogy nem lehet ingyen figyelni a kezdő tétet mindig megadta. Lord Bariston pedig már most elkezdte a tetemes adósságának kiépítését miután Biran kétszer elverte és a harmadik körben a házvitt mindent. Mikor hirtelen a ház végéből. A konyha irányából zajra leszel figyelmes. Edény zörgésre. Pusztán a látszat, meg a néha meglátogató halandó ismerősök miatt vannak. De nem kéne zörögniük, hisz a helyükön a polcokon vannak. Talán csak valami kártevő. Majd hangos csörömpölés. Talán egy jó nagy patkány. Ha az azt ellehet intézni másnap, de ha mégsem?

- Akkor játszunk? – Teszi fel a kérdést hirtelen Lucy és elővesz a táskájából egy nagy köteg Hong Kong Dollárt és az asztalra teszi. Ez legalább 4000 HKD. Ez azért elég merész tét. Ez többszöröse a beugrónak. Minden játékos szeme kikerekedik.

---

Hong Kong Weekly

---

s12 - Yukina Lin


Mindenki megadta a tétet. Bár Bariston idegesen kezdte vakargatni a szakállát, feltehetőleg az utolsó dollárjaival játszik épp. Trükkös keverésedet úgy látszik senki se veszi észre. Kiosztod a lapokat és mindenki a megnézi azokat, kivéve Lucy. A lány fel se emeli a lapokat. Csak egy halvány, félénk mosoly ült ki az arcára. És kér még egy lapot. Ekkor újra az a zaj a konyhából. De most már Bariston és Brian is hallják.

- Sok a patkány mostanában? – Teszi fel a kérdést Lord Bariston, kissé meglepődötten. – Mocskos férgek. Pont mint az írek. – Látszik a férfin, hogy épp köpni készül, de végül realizálja, hogy hol is van és inkább vissza nyeli. Mit lehet mondani Bariston nem épp az illeméről híres. – Talán érdemes lenne megnézni?

Ha elmész a konyhába, nem látsz ott senkit, csak pár összetört tányért a polcok nyitott ajtaját. De semmi mást. Meg pár kis testű rágcsálóra utaló lábnyom a porban, amik mintha egy sérült állattól származnának. De vér sehol.

Ha nem nézed meg akkor Bariston morog még egy kicsit a szakállába. A játékosok folyamat nézik a lapjaikat. A te kezedben flös van ( Kör: 7,8,9,10, J,) de a többiek kezében nem igazán lehet tudni, de mivel jól keverted a lapokat, biztos a győzelmed. Végül mindenki megmutatja a lapjait. Baristonnak csak pókere volt, míg Briannak fullja. De végül Lucy jön leteríti a lapjait és neki is flösje volt mint neked. De nála a következő volt: Treff: 8,9,10,J,Q. Itt valami nem stimmel. Tudtad, hogy miket osztasz neki és hogy itt neked kellett volna nyerni. De most Lucy vitt mindent.

- Akarsz még egyet játszani? – Szólt kísérteties farkas mosolyt villantva a lány. Hangja hideg és nyugodt volt, mintha nem e világi lenne.

---

Hong Kong Weekly

---

s12 - Yukina Lin


Mikor beleegyezel a játékba, Lucy arcára kiül egy teljes fogsoros, gonosz farkas mosoly, majd pedig kísértetiesen szinte nem is evilági hangon felnevet. A szemei fennakadnak sőt a pupillája el is tűnik és csak a szemének a fehérjével tekint rád, majd mint egy ernyedt rongy baba, magába roskad. A feje egészen az asztalig dől és egy hangos koppanással jelzi, hogy nem fog tovább szállni. A szobát megtölti egy csípős, jeges levegő, mely teljesen kitölti a rendelkezésére helyet. Majd mikor Lord Bariston megérintené Lucy testét, miután az többszöri szólongatásra sem válaszolt, a test mint egy Kelj fel Jancsi vissza áll eredeti helyzetébe. Egyenes hát, kedves mosoly, merev kinyújtott kezek és lábak, a kék szemek pillantanak rád, de a szemüvege még mindig törött.

- De most játszunk valami olyasmit amit én szeretnék….Játszunk bújócskát. Ha én nyerek akkor kötelesek még egy kört játszani velem. Újra és újra és újra és újra – Itt kicsit magába feledkezik, hangjában az őrület apró szilánkjai hallatszódnak ki. – Addig játszunk amíg én szeretném. Igen. Persze ha ti – Ezt a szót erősen megnyomja. – nyertek – Ezt meg úgy ejti ki mint amikor valaki valami lehetetlen dologról beszél. – akkor azt játszunk amit ti akartok. De eddig senki se nyert ellenem bújócskában. Van 5 percetek mielőtt keresni kezdelek titeket. Bújjatok el jól. Bárhol. – Majd újfent megvillantotta a farkas mosolyát a lány, behunyta a szemét és az asztalra helyezte a fejét. Hangosan számolt.

Lord Bariston és Brián értetlenül néztek egymásra és rád is. Nem értik mi folyik itt. Valamit tenni kéne. Lehet nem jó ötlet játszani ezzel a nővel aki magát Lucynak adja ki.

---

Hong Kong Weekly

---

s12 - Yukina Lin


Mikor rákérdezel a vendégeidnél a folytatás lehetőségére. Először Bariston szólal meg. Mindeközben Lucy hangosan számol már 220-nál tart.

- Azt hiszem én a mai estére elég pénzt vesztettem. – Hangjából tisztán kivehető volt, hogy kényelmetlenül érzi magát. Sőt ijedt. – Meg ez a kis előadás is a mellettem ülő hölgyeménytől eléggé hátborzongató volt. – Ekkor óvatosan feláll, úgy, hogy még véletlenül se érjen Lucyhoz, majd pedig óvatosan kezd hátrálni. – Brian te nem jössz velem?
- Én? Hát….Izé….- Le se tudta volna tagadni Brian, hogy ideges és hogy fél. – Ez nem tűnik olyan rossz ötletnek. De nem kéne valakinek szólni erről az esetről? N…N…Nem hagyhatjuk csak így itt Lucyt. Vé…Vé…Végül is egy nemes lánya és mo…most láthatólag nincs jól. Talán magunkkal vihetnénk….Nem? Bariton?
- Brian…- Sóhajt itt egyet, majd elkezdi idegesen a szakállát vakargatni. – Rúgja meg az Ördög. Úgy is mindjárt a számolással és akkor fel kell. Talán eltudjuk neki magyarázni, hogy velünk kell jönnie.
Mire Bariston kimondja ezeket a szavakat Lucy el is éri 300-at. És felnéz. Egyenlőre még csukva a szeme, de arcán kísérteties farkas mosoly van. Felkel a székből és egy könnyed mozdulattal megfordul. Egyenesen Lord Bariston felé áll meg.

- Aki bújt aki nem megyek! – Kiállt fel fennhangon Lucy. Valószinüleg kinyitotta a szemét, mert nagyon hamar megszólalt. – Ó Lord Bariston maga nem bújt el. – Szinte gyermeteg ártatlansággal a hangjában jegyezte meg ezt és ugyan így folytatta is azt. – Tudja ugye, hogy kell játszani a bújócskát? Én számolok addig maguk elbújnak. – Itt oldalra billentette kicsit a fejét.
- Figyeljen ide kisasszony. Velem kell jönnie. – Erélyes hangon válaszol Bariston. – Nincs jól magácska.
- Én jól vagyok Bariston. És nem megyek magával! Nem! Nem! Nem! Én még játszani akarok! Játszani akarok – Lucy dühösen kezd el topogni és a hangja is olyan mint egy hisztis kisgyereké. - Játszani akarok! És maguk is játszani fognak velem!
- Ide figyeljen kisasszony! - Kezdi újfent erélyes és dühödt hangon Bariston – Nem tűrök ellent mondást! Most szépen abbahagyja ezt az egész felesleges cirkuszt és úgy fog viselkedni ahogy egy angol úri hölgynek viselkednie kell!
- Ne parancsolgasson! – Üvölti szinte ki kellve magából Lucy! – Játszani akarok! Velem sose játszik senki! De én játszani akarok! És játszani is fogunk! És maguk fognak velem játszani! Ha nem akarnak bújócskázni akkor játszunk fogócskát!
- Elég volt kisasszony! – Ekkor Lord Bariston előre lép két lépést, megemeli a jobb kezét. Készül felpofozni az idegesen üvöltő Lucyt. Mikor szinte egy pillanat alatt megváltozik Bariston tartása és arca. Arcára kiül a rettegés. Ez nem olyan félelem mint mikor fel kelt az asztaltól, ez tiszta rettegés. Köpni-nyelni nem tud. De még Brian is megtántorodik aki eddig szótlanul tűrte az egészet és oldalról láthatta Lucy arcát. De te is érzed mi az ami ilyen hatást váltott ki az emberekből . Valami nem evilági erő sugárzik Lucyból. Hasonló aurája volt a vámpíroknak is akikkel találkoztál eddig, de Lucynak határozottan nyers, szinte elemi volt ez a fajta aurája. Ez a túlvilági aura.
- JÁTSZANI FOGTOK! – Üvölti teli torokból, de már egyáltalán nem női hangon a lány. Mintha a Pokol kénköves bugyrából, nem pedig a torkából tört volna elő a hang. Majd egy gyors lépéssel ott termet Bariston előtt és jobb karját bele mártotta a férfi mellkasába. Az egész termet megtöltötte ahogy Lucy keze behatol a húsba, ahogy csontokat tőr össze. Majd pedig áldozatának egy pillanattal később történő felsikítása. – MEGvagy! – A hangja a szó közepén szinte hirtelen vált démoniból, kedves lány hangra. Majd pedig megfordul, keze pedig iszonyatos gyorsasságal hagyja le az egykori Bariston testét. A lány ujjai között ott van a lord szíve és a gyors fordulat miatt, Brianre és rád is fröccsen egy kis vér. De a falakra és az asztalra is pottyant pár csöpp. A lány arcán pedig egy gyermeteg mosoly ült, mintha semmi rosszat nem csinált volna az előbb. – Akkor fogócskázni akartok? Adok egy kis előnyt. Van 3 percetek elfutni előlem. Aztán megpróbállak elkapni titeket.

Lucy elkezd számolni és Brian aki a gyilkosság után ijedten állt, most egyszeriben megindul és ész nélkül futni kezd az ajtóhoz. Persze útközben felbotlik Bariston élettelen testébe és sikoltozni és esetlen kapkodásba kezd. Valamit tenned kellene, de mi lenne a legjobb? Nem hagyhatod Briant ellógni, de azt se hagyhatod, hogy Lucy találja meg, mert akkor lehet úgy jár mint szerencsétlen Bariston

---

Hong Kong Weekly

---

s12 - Yukina Lin

Lucy végez a számolással és pont veled szemez. Az addig kissé gyermeteg arcára először az értetlenség, majd a bánat és azt követően a harag ül ki.
- Te nem is akarsz velem játszani! Csúnya vagy! – Hangja egyre magasabb lesz és még toporzékolni is elkezd a kis monológjához - Gonosz vagy! Nekem azt mondták itt majd játszanak velem! Hogy azt játsszuk majd amit én akarok, de ti nem akartok velem játszani! Nem vagytok barátok! Mindig azt játsszuk amit ti akartok! De az amit én akarok azt sose! Csak Ölelösvári Lord Willmos! Ő mindig játszik velem! Ő mondta, hogy ne jöjjek ide! - Szinte könnyezik a lány. Patakokban törnek elő azok a könnyek melyek aztán sebesen végig szaladnak a kipirosodott arcán. A hangja már szinte annyira magas, hogy egy szavát se lehetett érteni.

A Lucy a sírást és rimánkodást folytatva egyik pillanatról a másikra megindul. Nem olyan sebesen mint akkor amikor Baristont támadta. De egyre közelebb kerül hozzád a lány könnyektől és rimánkodástól torz arca. Kezei pedig maga elé kapva, próbálja felsérteni az bőröd.

Lucy támadása: wU2Y0kEQ1-6 1-6 1-6 1-6 1-6 1-6 1-6

Yukina kitérése: 1-6 1-6 1-6 1-6 1-6 1-6 1-6

A lány el se tud találni, de nagyon vadul hadonászik a kezeivel és egyre gyűlölet telibb arccal néz az irányodba. Majd végül egy reccsenést hallasz. Mikor oldalra nézel Brianre azt látod, hogy egy plüss nyuszi kitörte a férfi nyakát.



- Szia – Szólal meg a játék, gyermeteg hangon. – Ölelösvári Lord Willmos vagyok. Te pedig halott!
- Willmos! – Kiállt fel hirtelen örömében Lucy – Örülök, hogy látlak! Gyere ide! Úgy sajnálom, hogy nem hittem neked. Menjünk innen.

A nyúl leugrik Brian hullájáról és ott terem Lucy karjaiban, majd a lány bőgve eltűnik. Semmi füst vagy kéngőzös lángok csak elhalványul és végül eltűnik a nyúllal együtt. Te pedig ott maradtál két hullával a szobában. A Tong nem fog örülni.

---

Hong Kong Weekly

---

s12 - Yukina Lin
A mestered szintén a Centrumban lakott, csak ő kicsit beljebb, közelebb az Admiralitáshoz. Befolyásos volt mind a világi kormányoknál, mind pedig az éjféli arisztokrácia köreiben. De rendkívül furcsán is viselkedet. Míg legtöbben egy saját palotát, házat építenek vagy egy szobát bérelnek a Viktoria Hotelban, addig ő csak egy kis két szobás ablaktalan lakást bérelt egy bérházban. De téged kint várt az utcán. Kérdezni se kellett, tudtad, hogy megérezte a jelenléted. Egyike azon képességeknek amiket még nem tanultál meg.

(Nem ilyen ruhában van, csak az arcát kell nézni)

Épp kint pipázgatott. Sárga szemei pedig egyenesen rád meredtek. Szinte mintha a lelkedig le látna velük. Egy biccentéssel jelezte, hogy menj be, ő is mindjárt megy utánad. Nem volt nehéz megtalálni a szobáját. A földszinten lakott és csak az szobájának az ajtaja volt nyitva. Pár perc várakozás után ő is beérkezik. Pipájából még némi hamu a földre hullik amit jobb lábával el igazgat.

- Rég nem láttalak kedvesem. – Szól hozzád, gyengéd, őszinte hangon a férfi. Homlokán a ráncok szinte kisimultak, de holt sápadt arcára nem tért vissza az szín. – Így kell bánni a régi szeretőddel? – Enyhe mosolyra húzza a száját. - Meg se szólalj tudom miért jöttél. Láttam mindent…Mármint mindent amit te láttál természetesen. Még, hogy vérfarkas…Hát ez röhejes. A lány egyértelműen megszállott volt. De mielőtt többet mondanék. – A férfi a földre dobja az addig a vállára terített kabátot és elkezdi kigombolni az ingét. – Nem idézzük fel a régi szép időket? – Sárga szemei szinte világítanak a félhomályban.