Az I. nagy ork invázió
Közzétéve: Jun 2, 2017 20:43:16 GMT 1
Post by Whitewolf on Jun 2, 2017 20:43:16 GMT 1
548-ban egy különös hatalmas hajó bukkant fel Tevreron nyugati partjainál. Az elbeszélések szerint tíz árbóc volt rajta. Egy elöl és hátul. Négy-négy pedig középen kettesével egymás mellett. Azok is feketék voltak akárcsak az egész hajó.
A hajó egyenest Redwick port előtt horgonyzott le de nem ment be a kikötőbe. A város lakói nem nagyon értették mi történik de az őrséget és a flottát azonnal készenlétbe helyezték. Hosszú órák teltek el mire a hatalmas bárka oldalán leereszkedett egy sokkal kisebb. Ez mindössze húsz méter hosszú lehetett és egyetlen árbóccal továbbá számos evezővel volt ellátva. Ezzel érkeztek az orkok először a városba. Redwick port ura és testőrsége személyesen fogadta az idegeneket a kikötőben.
Majd két méteres, tetőtől talpig páncélozott harcosok szálltak partra. Nem sokat lehetett belőlük látni a fekete színű acéltól bár néhol kivillantották a zöldtől a feketéig terjedő bőrüket és a hosszú agyaraikat.
Az egyik egy arannyal teli ládát cipelve lépett elő közülük. Páncélja határozottan szebb és díszesebb munka volt a többiekénél. (Bár azok is olyan jók voltak akárcsak egy törpe keze munkája.) Majd mágia segítségével fordítani kezdték a szavaikat:
-Ez itt az örök Nagyúr ajándéka számotokra. Lássátok hát az ő nagylelkűségét. Őszintén reméli, hogy ez az apró ajándék jó alapja lehet a két nép közötti kereskedelemnek.
(Megj.: Ilyen összetett mondatokat azóta egyetlen orktól sem hallottak. Feltehetőleg erre a célra lett képezve az örök Nagyúr által.)
Ezután a követek visszatértek a hajójukra de másnap ismét megérkeztek egy láda arannyal és egy hasonló beszéddel. Ezúttal viszont vezetőjük hosszas beszélgetésbe elegyedett Redwick port királyával a kereskedelmi lehetőségekről. Elárulta, hogy egy messzi földről érkezett ahol a vidéket hozzá hasonló lények lakják. Egy nép ami csak az "Ork" néven hivatkozik magára. Számos hatalmas hajóval az örök Nagyúr nevében széteredtek a világban, hogy kereskedjenek és felfedezzenek. A beszélgetés végén a követ ismét visszatért a hajóra melyet mint tőle meg lehetett tudni a Fekete napnak neveznek.
Másnap reggel áttörhetetlen vastag ködfátyol ereszkedett Redwick portra. Az emberek nem láttak messzebb tíz méternél. Így hát az őröknek esélyük se volt észrevenni a közeledő csónakokat. Mielőtt bármit tehettek volna a Fekete nap legénysége ellepte a várost. Kiválóan és rendezetten harcoltak. Ráadásul fegyverzetük is kiválóan megműveltnek bizonyult.
A meglepett őrség csak a város védelmező szobrainak segítségével tudta őket megállítani. A harc csak egy óráig tartott és csak elterelésnek bizonyult. Ezalatt ugyanis egy másik csapat kifosztotta Redwick kincstárát majd visszatérve a hajóra megfújták a hazahívó kürtöt. Az Orkok pedig amilyen gyorsan jöttek, úgy is tűntek el. Számos értéket és foglyot magukkal vive. Feltehetőleg rabszolgának.
Ekkor indult meg az invázió. Négy másik a Fekete naphoz hasonló hajó bukkant fel Tevreron nyugati partján. Orkok ezreit zúdítva a vidékre. A hajók mind egy-egy nagy ork klán neveit viselték és azoknak a tagjait is hordozták. Valamilyen tekintetben mindegyik egyedi mágiával vagy tárgyakkal volt felruházva melyet maga az Örök Nagyúr helyeztetett rájuk.
Az orkok napok alatt feldúlták a teljes nyugati tengerpartot. Majd a hajóikat minimális legénységgel a mélyvizeken elrejtve partra szálltak öt különböző helyen.
Az Acél kalapács klán északon állt neki a hegyekbe harcolni. Hatalmas hajójuk elején egy fémpörölyt hordott mellyel a legnagyobb birodalmi hajókat is könnyűszerrel össze tudta zúzni ha leeresztette.
Egészen Draxdwurig jutottak ahol a kapun áttörve járatokban megállították őket a törpök. Ám a várost magát már nem sikerült megvédeni így az ostromlók porig rombolták mielőtt kiszorultak a hegyekből. A törpék vissza térve érintetlenül találták az ott parkoló léghajóikat így az ellenség tudta nélkül azokkal szállítottak a városba uránpótlást és katonákat főként a háborút elkerült Frindiából amelynek a királyai belátták, hogy az ork invázió őket ugyanúgy fenyegeti. Továbbá jó érzés volt tartozásokat bezsákolni a törpéktől.
A Lángoló ököl klán melynek hajója forrón égető lágcsóvákkal volt képes beborítani a tengert pillanatok alatt leperzselve a megtermett férfiak csontjairól a húst egyesült a Fekete nap legénységével és együtt meneteltek egyenesen Helmirth felé ahol a negyedik és a hatodik császári ezreddel ütköztek meg a Kardhegy hágónál. A két sereg nagyjából egyenlőnek bizonyult és sorra szedték az áldozataikat. Végül a császári csapatok vezére úgy döntött, hogy meghátrál és olyan körülmények között fogadja az ellenséget amelyek egyértelműen nekik kedveznek. Az orkok azonban nem támadtak újra. Ehelyett szétszóródtak a környéken és fosztogatni kezdtek, hogy újabb rabszolgákat szállíthassanak vissza a hajóikra.
A Folytogató koponya klán hatalmas tintahalat formázó hajójukból (Mely képes volt hónapokig a víz alatt úszni.) előtörve Katakániában táborozott le és mivel a többi klánhoz képest ők voltak a legkevesebben ezért erődépítésbe kezdtek. Ezt a helyet szánták arra, hogy a többi klán bármikor visszavonulhasson beléjük. Ám ez sem a hegyekben lakozó élőholtaknak, sem a holdistennő híveinek sem a Katakániaknak nem tetszett. A város még ma is áll és Dan Abnur névre hallgat. Az egyetlen ork erősség a világon.
Az Égi dárda nem is hajó volt. Sokkal inkább emlékeztett a törpék repülő szerkezeteire hiszen jómaga is ezt tette. Több száz méter magasam úszott a levegőben. A legendák szerint holtak szellemei vitték a hátukon akiknek a sóhajait hallani lehetett mikor a hajó közelített. Aki látta ezt a gépet azt sokkolta a látvány. Kár, hogy csak pár hegyi barbárt meg holdistennő hívőt riogattak vele. Őket se sokáig. Ugyanis Luna három gyermekének az útjába került.
A démonfarkasok óriási mágikus erőket mozgattak meg, hogy feljussanak a hajóra egy kis csapattal. De ezután óriási mészárlást rendeztek. Gorwag személyesen borította lángba a klánvezért. De a többiek is haragosan pusztítottak.
Nem volt ork aki megmenekült volna. Pláne miután az Égi dárda zuhanni kezdett. A roncsai a mai napig megtalálhatók a Rabhegységtől délre.
A hadihelyzet majdnem három hónapja tartott Tevreron szerte mikor a császári vezetőség rájött, hogy az orkok stratégiájával valami nem stimmel. Ha valaki el akarná foglalni a kontinenst akkor nagyon ostobának kell lenni, hogy így próbálkozzon de ha fosztogatni próbálnának akkor a part közelében maradtak volna. Valami nem stimmelt. A foglyokkal nem nagyon lehetett szót érteni még az udvari mágusok segítségével se így maradt a gondolkodás. Ami logikusan arra vezetett, hogy az orkok erősítést várnak és csak előkészítik a terepet. Amint erre rájöttek, kiderült, hogy nincs értelme tovább várni azonnal teljes erőkkel ki kell vonulni az orkok ellen.
A másik oldal ezzel egyidőben feladta azt amit csinált és mindössze a némi fosztogató erőt hátrahagyva Draxdwurnál gyülekezni kezdtek. (Mint utólag kiderült azért, hogy télen a bányákba húzódhassanak.)
Eljött az idő az ütközetre. A császár csapatainak egy hatalmas ork tábort kellett bevenniük mely tele volt jó harcosokkal ráadásul befogott trollok és felbérelt ogre zsoldosok támogatták őket nagy számban.. De előnyükre vált, hogy néhány szabadon kószáló törpe megmutatta a különböző rejtett ösvényeket számukra.
A Draxdwuri léghajókon álló mágusok bombázni kezdték az orkokat míg elf íjászok kerültek elő mindehonnan. Az orkoknak és a Sámánjaiknak ez azonban nem jelentett túl nagy gondot. A varázslatokat hárították a hegyekben a sziklák pedig fedezéket nyújtottak az esetleges támadások elől. Úgyhogy látszólag a közelharcon múlt minden.
A támadást maga III. Theoseus császár vezette az első ezred élén. A roham egyben jel volt arra, hogy a megmaradt törp erők próbáljanak meg kitörni. A szoros és diszciplínált ork alakzat ellen esélytelennek tűnt egy efféle roham. A törpék pedig szép lassan elesni bizonyultak. Akárcsak a császár a maga embereinek élén. Aki ugyan egy nyilat kapott a vállába de tovább küzdött három órán át. Ennyi időbe telt a hetedik ezrednek megmásznia a hegyet és a legpuszítótbb ostromgépeket felépíteni rá, hogy aztán halálos tüzüket az orkokra zúdítsák.
A háború pillanatok alatt véget ért és mészárlásba csapott át. Az orkok sorai pillanatok alatt megroppantak a rájuk zúduló, kövek, tűzgolyók és hatalmas nyilak hatására. Sajnaos a császár ezt azonban nem élhette meg. Egy troll mely ellen hosszan tartó párbaj vívott végül fölé kerekedett és legyőzte.
A túlélő orkok szétszóródtak a világban és ma már csak apró portyák formájában jelentenek veszélyt a birodalomra. A legtöbben valamelyik barbár törzset segítik.
Még hosszú időnek kellett eltelnie, hogy Tevreron meglássa: Az ork hajók nem is mentek olyan messzire.
A hajó egyenest Redwick port előtt horgonyzott le de nem ment be a kikötőbe. A város lakói nem nagyon értették mi történik de az őrséget és a flottát azonnal készenlétbe helyezték. Hosszú órák teltek el mire a hatalmas bárka oldalán leereszkedett egy sokkal kisebb. Ez mindössze húsz méter hosszú lehetett és egyetlen árbóccal továbbá számos evezővel volt ellátva. Ezzel érkeztek az orkok először a városba. Redwick port ura és testőrsége személyesen fogadta az idegeneket a kikötőben.
Majd két méteres, tetőtől talpig páncélozott harcosok szálltak partra. Nem sokat lehetett belőlük látni a fekete színű acéltól bár néhol kivillantották a zöldtől a feketéig terjedő bőrüket és a hosszú agyaraikat.
Az egyik egy arannyal teli ládát cipelve lépett elő közülük. Páncélja határozottan szebb és díszesebb munka volt a többiekénél. (Bár azok is olyan jók voltak akárcsak egy törpe keze munkája.) Majd mágia segítségével fordítani kezdték a szavaikat:
-Ez itt az örök Nagyúr ajándéka számotokra. Lássátok hát az ő nagylelkűségét. Őszintén reméli, hogy ez az apró ajándék jó alapja lehet a két nép közötti kereskedelemnek.
(Megj.: Ilyen összetett mondatokat azóta egyetlen orktól sem hallottak. Feltehetőleg erre a célra lett képezve az örök Nagyúr által.)
Ezután a követek visszatértek a hajójukra de másnap ismét megérkeztek egy láda arannyal és egy hasonló beszéddel. Ezúttal viszont vezetőjük hosszas beszélgetésbe elegyedett Redwick port királyával a kereskedelmi lehetőségekről. Elárulta, hogy egy messzi földről érkezett ahol a vidéket hozzá hasonló lények lakják. Egy nép ami csak az "Ork" néven hivatkozik magára. Számos hatalmas hajóval az örök Nagyúr nevében széteredtek a világban, hogy kereskedjenek és felfedezzenek. A beszélgetés végén a követ ismét visszatért a hajóra melyet mint tőle meg lehetett tudni a Fekete napnak neveznek.
Másnap reggel áttörhetetlen vastag ködfátyol ereszkedett Redwick portra. Az emberek nem láttak messzebb tíz méternél. Így hát az őröknek esélyük se volt észrevenni a közeledő csónakokat. Mielőtt bármit tehettek volna a Fekete nap legénysége ellepte a várost. Kiválóan és rendezetten harcoltak. Ráadásul fegyverzetük is kiválóan megműveltnek bizonyult.
A meglepett őrség csak a város védelmező szobrainak segítségével tudta őket megállítani. A harc csak egy óráig tartott és csak elterelésnek bizonyult. Ezalatt ugyanis egy másik csapat kifosztotta Redwick kincstárát majd visszatérve a hajóra megfújták a hazahívó kürtöt. Az Orkok pedig amilyen gyorsan jöttek, úgy is tűntek el. Számos értéket és foglyot magukkal vive. Feltehetőleg rabszolgának.
Ekkor indult meg az invázió. Négy másik a Fekete naphoz hasonló hajó bukkant fel Tevreron nyugati partján. Orkok ezreit zúdítva a vidékre. A hajók mind egy-egy nagy ork klán neveit viselték és azoknak a tagjait is hordozták. Valamilyen tekintetben mindegyik egyedi mágiával vagy tárgyakkal volt felruházva melyet maga az Örök Nagyúr helyeztetett rájuk.
Az orkok napok alatt feldúlták a teljes nyugati tengerpartot. Majd a hajóikat minimális legénységgel a mélyvizeken elrejtve partra szálltak öt különböző helyen.
Az Acél kalapács klán északon állt neki a hegyekbe harcolni. Hatalmas hajójuk elején egy fémpörölyt hordott mellyel a legnagyobb birodalmi hajókat is könnyűszerrel össze tudta zúzni ha leeresztette.
Egészen Draxdwurig jutottak ahol a kapun áttörve járatokban megállították őket a törpök. Ám a várost magát már nem sikerült megvédeni így az ostromlók porig rombolták mielőtt kiszorultak a hegyekből. A törpék vissza térve érintetlenül találták az ott parkoló léghajóikat így az ellenség tudta nélkül azokkal szállítottak a városba uránpótlást és katonákat főként a háborút elkerült Frindiából amelynek a királyai belátták, hogy az ork invázió őket ugyanúgy fenyegeti. Továbbá jó érzés volt tartozásokat bezsákolni a törpéktől.
A Lángoló ököl klán melynek hajója forrón égető lágcsóvákkal volt képes beborítani a tengert pillanatok alatt leperzselve a megtermett férfiak csontjairól a húst egyesült a Fekete nap legénységével és együtt meneteltek egyenesen Helmirth felé ahol a negyedik és a hatodik császári ezreddel ütköztek meg a Kardhegy hágónál. A két sereg nagyjából egyenlőnek bizonyult és sorra szedték az áldozataikat. Végül a császári csapatok vezére úgy döntött, hogy meghátrál és olyan körülmények között fogadja az ellenséget amelyek egyértelműen nekik kedveznek. Az orkok azonban nem támadtak újra. Ehelyett szétszóródtak a környéken és fosztogatni kezdtek, hogy újabb rabszolgákat szállíthassanak vissza a hajóikra.
A Folytogató koponya klán hatalmas tintahalat formázó hajójukból (Mely képes volt hónapokig a víz alatt úszni.) előtörve Katakániában táborozott le és mivel a többi klánhoz képest ők voltak a legkevesebben ezért erődépítésbe kezdtek. Ezt a helyet szánták arra, hogy a többi klán bármikor visszavonulhasson beléjük. Ám ez sem a hegyekben lakozó élőholtaknak, sem a holdistennő híveinek sem a Katakániaknak nem tetszett. A város még ma is áll és Dan Abnur névre hallgat. Az egyetlen ork erősség a világon.
Az Égi dárda nem is hajó volt. Sokkal inkább emlékeztett a törpék repülő szerkezeteire hiszen jómaga is ezt tette. Több száz méter magasam úszott a levegőben. A legendák szerint holtak szellemei vitték a hátukon akiknek a sóhajait hallani lehetett mikor a hajó közelített. Aki látta ezt a gépet azt sokkolta a látvány. Kár, hogy csak pár hegyi barbárt meg holdistennő hívőt riogattak vele. Őket se sokáig. Ugyanis Luna három gyermekének az útjába került.
A démonfarkasok óriási mágikus erőket mozgattak meg, hogy feljussanak a hajóra egy kis csapattal. De ezután óriási mészárlást rendeztek. Gorwag személyesen borította lángba a klánvezért. De a többiek is haragosan pusztítottak.
Nem volt ork aki megmenekült volna. Pláne miután az Égi dárda zuhanni kezdett. A roncsai a mai napig megtalálhatók a Rabhegységtől délre.
A hadihelyzet majdnem három hónapja tartott Tevreron szerte mikor a császári vezetőség rájött, hogy az orkok stratégiájával valami nem stimmel. Ha valaki el akarná foglalni a kontinenst akkor nagyon ostobának kell lenni, hogy így próbálkozzon de ha fosztogatni próbálnának akkor a part közelében maradtak volna. Valami nem stimmelt. A foglyokkal nem nagyon lehetett szót érteni még az udvari mágusok segítségével se így maradt a gondolkodás. Ami logikusan arra vezetett, hogy az orkok erősítést várnak és csak előkészítik a terepet. Amint erre rájöttek, kiderült, hogy nincs értelme tovább várni azonnal teljes erőkkel ki kell vonulni az orkok ellen.
A másik oldal ezzel egyidőben feladta azt amit csinált és mindössze a némi fosztogató erőt hátrahagyva Draxdwurnál gyülekezni kezdtek. (Mint utólag kiderült azért, hogy télen a bányákba húzódhassanak.)
Eljött az idő az ütközetre. A császár csapatainak egy hatalmas ork tábort kellett bevenniük mely tele volt jó harcosokkal ráadásul befogott trollok és felbérelt ogre zsoldosok támogatták őket nagy számban.. De előnyükre vált, hogy néhány szabadon kószáló törpe megmutatta a különböző rejtett ösvényeket számukra.
A Draxdwuri léghajókon álló mágusok bombázni kezdték az orkokat míg elf íjászok kerültek elő mindehonnan. Az orkoknak és a Sámánjaiknak ez azonban nem jelentett túl nagy gondot. A varázslatokat hárították a hegyekben a sziklák pedig fedezéket nyújtottak az esetleges támadások elől. Úgyhogy látszólag a közelharcon múlt minden.
A támadást maga III. Theoseus császár vezette az első ezred élén. A roham egyben jel volt arra, hogy a megmaradt törp erők próbáljanak meg kitörni. A szoros és diszciplínált ork alakzat ellen esélytelennek tűnt egy efféle roham. A törpék pedig szép lassan elesni bizonyultak. Akárcsak a császár a maga embereinek élén. Aki ugyan egy nyilat kapott a vállába de tovább küzdött három órán át. Ennyi időbe telt a hetedik ezrednek megmásznia a hegyet és a legpuszítótbb ostromgépeket felépíteni rá, hogy aztán halálos tüzüket az orkokra zúdítsák.
A háború pillanatok alatt véget ért és mészárlásba csapott át. Az orkok sorai pillanatok alatt megroppantak a rájuk zúduló, kövek, tűzgolyók és hatalmas nyilak hatására. Sajnaos a császár ezt azonban nem élhette meg. Egy troll mely ellen hosszan tartó párbaj vívott végül fölé kerekedett és legyőzte.
A túlélő orkok szétszóródtak a világban és ma már csak apró portyák formájában jelentenek veszélyt a birodalomra. A legtöbben valamelyik barbár törzset segítik.
Még hosszú időnek kellett eltelnie, hogy Tevreron meglássa: Az ork hajók nem is mentek olyan messzire.
