Greg Carter parancsnok

Név: Greg Carter
Kor: 44
Származási bolygó: Horus
Tanulmányok: Dy bolygó - Kraf haditengerészeti akadémia
Kitüntetések: Kisebb kitüntetések + Érdemrend
Rang:3K 1916 – 3K 1919 Korvetthadnagy
     3K 1919 – 3K 1924 Fregatthadnagy
     3K 1924 – 3K 1933 Sorhajóhadnagy
     3K 1933 – Jelen   Korvettkapitány 
                           -–> 3K 1934 - 3K 1940 A Sky purifier sorhajó elsőtisztje                                3K 1940 - Jelen   A Sky purifier sorhajó jelenlegi parancsnoka


"A világmindenség hatalmas és meghódíthatatlan. A végeláthatatlan űr, mely elnyeli magába azt, ki nem elég bátor, okos és leleményes, komoly kihívást jelenthet neked, fiam. Remélem felkészültél minden kihívásra, ugyanis itt az ideje, hogy olyan foglalkozást találj magadnak, ami igaz emberré tesz, és megtanít az életre. Tehát menj, pakolj össze, ugyanis holnaptól kezdve a magad lábán kell megállnod. Indulsz a Dy-re, pontosabban a Kraf haditengerészeti akadémiára. Ideje, hogy beállj a hadseregbe." - Ezekkel a szavakkal indított útnak apám évekkel ezelőtt, 16 éves koromban. A Horuson születtem egy pénzesebb családba. Hanyag voltam, komolytalan és szeleburdi. Egyszerűen kellett valami, ami helyrerak. Erre a célra apám a haditengerészetit választotta és hiszem, hogy bölcsen és jól döntött. Itt kezdődött el egy életre szóló utazás, mely magával ragadott, és mái napig nem bántam meg, hogy csatlakoztam.

Az akadémia jobban ment, mint gondoltam. Úgy éreztem a véremben van. Az első pár hónap picit döcögősen ment, míg hozzászoktam a tanuláshoz és a fáradtsághoz, hiszen eddigi életem henyélésből és csavargásból állt. Egyre szorgalmasabb lettem és 4 hónap után úgy bele lendültem, hogy osztályelső lett belőlem. Sorban sajátítottam el az egyes stratégiákat, formációkat, nyelveket, túlélési praktikákat, és minden tudást amivel találkoztam igyekeztem magamba szívni. A négy év akadémia után, 20 évesen, korvetthadnagyi pozícióba helyeztek egy hadihajóra. Az évek teltek és folyamatosan helytálltam. Kitüntetéseket kaptam, és ismerté vált a nevem, mint a zöldfülű tehetség. Mikor kitört a polgárháború a frontra vezényeltek minket. Mire oda értünk a harcok már elkezdődtek és lövedékek zápora fogadott. A polgárháború második évében már sorhajóhadnagyi rangban voltam a tehetségemnek és a hozzáállásomnak köszönhetően.

Három évvel később a harcok a Horuson is elkezdődtek, ezért írtam egy kérvényt, hogy oda helyezzenek át. A kérelmemet elfogadták, így búcsút mondtam addigi hajónak és legénységének. Szerettem volna a szülőbolygóm közelében lenni, hogy megvédhessem azt, s vele együtt az ott élő szüleimet.

7 évvel a harcok kezdete után utasítást kaptunk egy űrállomás megsemmisítésére, hogy ezzel előnyt alakítsunk ki számunkra, ugyanis az űrállomás bástyaként szolgált az ellenfélnek. Nem számítottunk nagy ellenállásra, ugyanis a jelentések szerint az összes ott lévő hajót kivezényelték. Azonban ez hamisnak bizonyult, mivel a védelem koránt sem volt kicsi. Az akció, aminek simán kellett volna mennie, meghiúsulni látszott. Azonban a helyzet koránt sem volt totális kudarc, mivel a meglepetés ereje a miénk volt, de ez sem volt elég. Egyre visszaszorítottak minket, de nem adtam fel, mivel éltek bennem apám szavai, melyek szerint elég leleményesnek és bátornak kell lennem. Tehát vettem a bátorságot és a előálltam egy gyors tervel a parancsnokomnak: Pár hajó hajtson végre egy figyelemelterelő manővert, míg mi kikerüljük az ellenséget és levágjuk a kígyó fejét, azaz felrobbantsuk az állomást. A tervet sikeresen végrehajtottuk, és elpusztítottuk az állomást, ezzel megfordítva a front állását. A bátorságom meghozta gyümölcsét, mivel a parancsnok ajánlólevelének hatására kitüntettek a flotta érdemrendjével. 

A háború folyamán szinte állandóan támadások értek minket, ezért kevés időm volt, amikor épp nem a harcok sűrűjében voltam. Ezt az időt is általában önmagam tovább fejlesztésével töltöttem, mert úgy éreztem sosem adhatom alább, mint a maximum. A polgárháború végére elsőtiszt lettem és az elkövetkező pár év alatt sikerült még feljebb küzdeni magam a ranglétrán, korvettkapitányi rangot szereztem. Áthelyeztek a Sky purifier sorhajóra, mint elsőtiszt.

4 évvel ezelőtt a hajó megbízást kapott. Egy eredetileg 3 éves expedícióra küldtek minket, mely során az ismeretlen űr felfedezése volt a feladat. Mivel az expedíció sikeres volt, és új területeket sikerült feltérképeznünk, ezért 2 évvel meghosszabbították a küldetést. A küldetés izgalamas volt, de tartogatott magában veszélyeket is. Sőt, nagy esély volt rá, hogy haza sem térünk...


JELEN


- Roberts, pajzsot bekapcsolni. King, azonnali kitérőmanőver. Azonnal értesítsék a parancsnokot. - Adtam ki a parancsot, miután a mély űrben haladva egy ismeretlen hajó állta utunkat majd minden jel nélkül tüzet nyitott ránk. A parancsnok épp a kabinjában tartózkodott a C szárnyban. - Peterson, tűzet nyitunk az ismeretlen hajóra. Rakétákat, lézerfegyvereket élesíteni. TŰZ! Blake, Jackson jelentést! - vezényetem az embereket, mint rangidős.

- Kitérőmanőver sikeres, nem találtak el minket.

- Csak felületi sebzést okoztunk uram és újra tüzelnek.

- King, újabb kitérőmanőver. Peterson, ionágyúkat élesíteni. Célozza a fegyverz...

A hajót hatalmas rengés rázta meg. Eltaláltak.

- Jelentést kérek a károkról!

- A hajó fala átszakadt a C szárnyban, az oxigén szint csökken.

- A parancsnok épségben van? – kérdeztem, de a beosztott nem válaszolt. – Kérdeztem velamit Blake tizedes.

- A kabinja berobbant uram, még ott tartózkodott. Meghalt. Mostantól maga a parancsnok, uram.

- Értem... Azonban, most nincs idő gyászolni, szóval haladjon a munka. Evakuálják a C szárnyat és miután ez megtörtént zárják el az oda vezető oxigénvezetékeket. Peterson, állandő tűz, minden ami a csövön kifér. - Hiába lőttük a hajót, nem sok kárt tettünk benne, az bennünk viszont nagyon is. És az sem könnyítette meg a dolgunkat, hogy a harc közben megsérültek a navigációs hajtóműveink, így egyre sodródtunk egy ismeretlen bolygó felé. Az egyik pillanatban találat érte a hidat, és ekkor minden kezdett elsötétülni és nem tehettünk semmit. Bevonzott a bolygó gravitációs tere, majd elkezdtünk zuhanni, majd a becsapódás és teljes sötétség...