Lidércek
Közzétéve: May 16, 2017 10:20:36 GMT 1
Post by Kristóf on May 16, 2017 10:20:36 GMT 1
Részlet Bollangeri Cit - Utazásaim a Sötétség Birodalmában című munkájából
Ezek a lények a Sötétség egyik legelvetemültebb szolgái. A Fátylon, hosszú-éles karmaikkal vágnak réseket, hogy átjussanak és magukkal vigyenek egy kicsit a Sötétségből. A Fátylat ostromló szellemek tisztjei ezek a lények. De nem fizikai erejükben rejlik a veszélyességük, hanem abban ahogy megingatja puszta közelsége az emberekben a lelket. Ha az ember nem látja meg a lidérc által hordozott Igazságot és nem fogadja be, lassan, pusztán a közelségétől megbomlik az elméje és végül teljesen elveszik a lelke és a lidérc számára tökéletes porhüvellyé válik. Ezek az egyéneket pedig az őket megszálló lidérc arra használja, hogy terjessze az igazságot, csak az a probléma, hogy a Sötétség Igazságának a nyomában a Kétségbeesés is megjelenik azoknál kik nem hajlandók ezeket elfogadni és megbontják a lelki egészségüket és kárhozottak lesznek akik nem bírják elviselni, hogy az ő igazságuk nem az Igazság és vad, örült és kegyetlen öldöklésbe és önsanyargatásba kezdenek. Teljes falvak és kisebb városok pusztultak el és váltak mártírrá az Igazság oltárán.
A lidércek éteri formája teljesen megfoghatatlan és leírhatatlan. Mindig egy hosszú fekete, árnyék és sötétségből font köpenyt hordanak, mely eltakarja teljes testi mivoltukat. Méreteikben és testtartásukban változatosak, de a gyakoribb a görnyedt gyermek méretű viszont férfi vállszélességű egyedek. Azt mondják aki látja egy lidérc arcát az akár elfogadja a Sötétséget annak a lelke örökre elkárhozik még a Sötétséghez sem kerülhet, kámforrá válik. A lidérceket könnyű felismerni a lámpásukról. Ez a lámpás hordozza az Igazságukat amit áthoztak a Fátylon vagy amit itt találtak igazságot. Ez az igazság legtisztább formájának egy töredéke, de ez is elég ahhoz, hogy valakit az őrületbe kergessen. A lidérceket képes a Fény megtéríteni, de a Kétségbeesésnek sose hódolnak tudatósan. Ha a Fény felé fordulnak akkor alakjukban annyi változás megy végbe, hogy addig sötétségből szőtt köpenyük fényleni kezd és olyanná válik mintha a Hold sugaraiból fonták volna, és az addigi hideg aurát egy meleg barátságos váltja fel. Ebben a formájukban egyedül csak a mágia képes sebezni őket, semmilyen anyag még a legendás fekete acél se sértheti fel a testüket. Így a legbiztonságosabb kitérni az útjukból vagy vissza fordulni. Ha nem bántjuk őket és nem is látnak meg minket nem üldöznek senkit.
A lidérceknek egy másik formája is van. Ez az amikor embereket megszállnak, ilyenkor szemük teljesen elfeketedik és aki bele néz az úgy érzi azokból a szemekből semmi sem menekülhet, az arcuk beesik, bőrük elfehéredik és ereik kidagadnak a testükön, hajuk ősszínűvé válik. Hangjuk megváltozik teljesen, olyanná válik, mint aki épp a halál torkából menekült, szavaik viszont lassan jönnek a szájukra. de érzelmeik teljesen eltűntek. Testi erejük is megcsappan, viszont szellemi erejük megnő ezeknek a személyeknek és a mágia szeleinek könnyebben parancsolnak már, bár még így is eltörpül erejük a valódi formájukhoz képest a lidércnek. Érzékeik felerősödnek képesek látni a világot átjáró erőket, sötétben sem okoz már gondot számukra a közlekedés, hallásuk farkasokat megszégyenítő lesz, akár a szaglásuk. Persze testük nem válik immunissá minden méreg ellen viszont ellenállóbb lesz. A test szükségleteit is pótolniuk kell, ugyan olyan mértékben mint amikor még a tulajdonos eredeti lelke lakott benne. Bár sajnos a test így is elhall egy idő után az átlagos idő amit egy test a saját lelke nélkül képes elviselni anélkül, hogy azt valamilyen praktikához ne nyúlt volna 1,5 év, bár egy lidérc által megszállt test akár 2 évig is képes élni, mivel a lélek mely eredetileg a testhez tartozott eltávozott és egy lidérc vette át a helyét. Ebben a formában a lidérc maga még mindig sebezhetetlen viszont érzi a porhüvelyének minden fájdalmát, sőt annak különböző ingereit is. Így néhány esetben előfordul, hogy egy lidérc ebben az alakban megtér és kioltja a saját lámpásának az Igazságát és azt kicseréli egy másikra melyet ő vél igaznak és a fény oldalára áll.
Ebben az esetben a lidérc által megszállt test is egészen más formát vesz fel. Szinte teljesen ellenkezőjévé válik mint amikor a Sötétség Igazságát hordozta. A bőre vissza nyeri eredeti állapotát, sőt kimondottan selymessé válik, arca feltelik és szinte olyan mintha a kegyes császárok mosolyognának ránk, szeme teljesen kifehéredik és úgy tűnik mintha egy kisebb csillag lenne mely a fényt bocsájt felénk. Hajuk szőkévé válik. Hangjuk pedig akár a méz, olyan édes lesz. De itt is lélek kilökődésről beszélhetünk és aki rájuk néz és nem fogadja be az ő mondandóját az is megőrül, szóval így is veszélyes egy lény.
A lidércek természetes formájukba általában az erdőkben és temetőkben fordulnak elő. De megfordulnak minden olyan helyen, ahol kevés ember jár. Sötét zúgókat keresnek maguknak vagy azért, hogy ott pihenjenek és erőt gyűjtsenek vagy azért, hogy elűzzék onnan a Sötétséget és a Kétségbeesést. Havonta egyszer teliholdkor egy ilyen helyen több lidérc is felbukkan általában és mintha beszélnének egymással, de biztosat nem tudhatok mivel szó vagy bármilyen hang nem hagyja el akkor a szájukat, feltehetőleg valamilyen mágikus úton küldik tovább egymásnak a gondolataikat, bár erre mi szükségük lenne mikor több nagy hatalmú mágus is megmondta, hogy képesek ezek a lények fizikai módon is beszélni, úgy, hogy bárki hallhassa őket és a mágikus kommunikáció nagy erőt kivesz a lények többségéből. Kommunikálni velük teljesen felesleges, nem hallgatják meg az embereket természetes körülmények között, bár idézések során aki képes megfelelően béklyóban tartani azzal kommunikálnak. A nagy hatalmú éteri nekromanták gyakran kötnek magukhoz lidérceket, hogy szolgálják őket és lássák őket el tanáccsal. Fegyvert ritkán hordanak maguknál, a lámpás az egyetlen ami mindig a kezükben van.
Ezek a lények a Sötétség egyik legelvetemültebb szolgái. A Fátylon, hosszú-éles karmaikkal vágnak réseket, hogy átjussanak és magukkal vigyenek egy kicsit a Sötétségből. A Fátylat ostromló szellemek tisztjei ezek a lények. De nem fizikai erejükben rejlik a veszélyességük, hanem abban ahogy megingatja puszta közelsége az emberekben a lelket. Ha az ember nem látja meg a lidérc által hordozott Igazságot és nem fogadja be, lassan, pusztán a közelségétől megbomlik az elméje és végül teljesen elveszik a lelke és a lidérc számára tökéletes porhüvellyé válik. Ezek az egyéneket pedig az őket megszálló lidérc arra használja, hogy terjessze az igazságot, csak az a probléma, hogy a Sötétség Igazságának a nyomában a Kétségbeesés is megjelenik azoknál kik nem hajlandók ezeket elfogadni és megbontják a lelki egészségüket és kárhozottak lesznek akik nem bírják elviselni, hogy az ő igazságuk nem az Igazság és vad, örült és kegyetlen öldöklésbe és önsanyargatásba kezdenek. Teljes falvak és kisebb városok pusztultak el és váltak mártírrá az Igazság oltárán.
A lidércek éteri formája teljesen megfoghatatlan és leírhatatlan. Mindig egy hosszú fekete, árnyék és sötétségből font köpenyt hordanak, mely eltakarja teljes testi mivoltukat. Méreteikben és testtartásukban változatosak, de a gyakoribb a görnyedt gyermek méretű viszont férfi vállszélességű egyedek. Azt mondják aki látja egy lidérc arcát az akár elfogadja a Sötétséget annak a lelke örökre elkárhozik még a Sötétséghez sem kerülhet, kámforrá válik. A lidérceket könnyű felismerni a lámpásukról. Ez a lámpás hordozza az Igazságukat amit áthoztak a Fátylon vagy amit itt találtak igazságot. Ez az igazság legtisztább formájának egy töredéke, de ez is elég ahhoz, hogy valakit az őrületbe kergessen. A lidérceket képes a Fény megtéríteni, de a Kétségbeesésnek sose hódolnak tudatósan. Ha a Fény felé fordulnak akkor alakjukban annyi változás megy végbe, hogy addig sötétségből szőtt köpenyük fényleni kezd és olyanná válik mintha a Hold sugaraiból fonták volna, és az addigi hideg aurát egy meleg barátságos váltja fel. Ebben a formájukban egyedül csak a mágia képes sebezni őket, semmilyen anyag még a legendás fekete acél se sértheti fel a testüket. Így a legbiztonságosabb kitérni az útjukból vagy vissza fordulni. Ha nem bántjuk őket és nem is látnak meg minket nem üldöznek senkit.
A lidérceknek egy másik formája is van. Ez az amikor embereket megszállnak, ilyenkor szemük teljesen elfeketedik és aki bele néz az úgy érzi azokból a szemekből semmi sem menekülhet, az arcuk beesik, bőrük elfehéredik és ereik kidagadnak a testükön, hajuk ősszínűvé válik. Hangjuk megváltozik teljesen, olyanná válik, mint aki épp a halál torkából menekült, szavaik viszont lassan jönnek a szájukra. de érzelmeik teljesen eltűntek. Testi erejük is megcsappan, viszont szellemi erejük megnő ezeknek a személyeknek és a mágia szeleinek könnyebben parancsolnak már, bár még így is eltörpül erejük a valódi formájukhoz képest a lidércnek. Érzékeik felerősödnek képesek látni a világot átjáró erőket, sötétben sem okoz már gondot számukra a közlekedés, hallásuk farkasokat megszégyenítő lesz, akár a szaglásuk. Persze testük nem válik immunissá minden méreg ellen viszont ellenállóbb lesz. A test szükségleteit is pótolniuk kell, ugyan olyan mértékben mint amikor még a tulajdonos eredeti lelke lakott benne. Bár sajnos a test így is elhall egy idő után az átlagos idő amit egy test a saját lelke nélkül képes elviselni anélkül, hogy azt valamilyen praktikához ne nyúlt volna 1,5 év, bár egy lidérc által megszállt test akár 2 évig is képes élni, mivel a lélek mely eredetileg a testhez tartozott eltávozott és egy lidérc vette át a helyét. Ebben a formában a lidérc maga még mindig sebezhetetlen viszont érzi a porhüvelyének minden fájdalmát, sőt annak különböző ingereit is. Így néhány esetben előfordul, hogy egy lidérc ebben az alakban megtér és kioltja a saját lámpásának az Igazságát és azt kicseréli egy másikra melyet ő vél igaznak és a fény oldalára áll.
Ebben az esetben a lidérc által megszállt test is egészen más formát vesz fel. Szinte teljesen ellenkezőjévé válik mint amikor a Sötétség Igazságát hordozta. A bőre vissza nyeri eredeti állapotát, sőt kimondottan selymessé válik, arca feltelik és szinte olyan mintha a kegyes császárok mosolyognának ránk, szeme teljesen kifehéredik és úgy tűnik mintha egy kisebb csillag lenne mely a fényt bocsájt felénk. Hajuk szőkévé válik. Hangjuk pedig akár a méz, olyan édes lesz. De itt is lélek kilökődésről beszélhetünk és aki rájuk néz és nem fogadja be az ő mondandóját az is megőrül, szóval így is veszélyes egy lény.
A lidércek természetes formájukba általában az erdőkben és temetőkben fordulnak elő. De megfordulnak minden olyan helyen, ahol kevés ember jár. Sötét zúgókat keresnek maguknak vagy azért, hogy ott pihenjenek és erőt gyűjtsenek vagy azért, hogy elűzzék onnan a Sötétséget és a Kétségbeesést. Havonta egyszer teliholdkor egy ilyen helyen több lidérc is felbukkan általában és mintha beszélnének egymással, de biztosat nem tudhatok mivel szó vagy bármilyen hang nem hagyja el akkor a szájukat, feltehetőleg valamilyen mágikus úton küldik tovább egymásnak a gondolataikat, bár erre mi szükségük lenne mikor több nagy hatalmú mágus is megmondta, hogy képesek ezek a lények fizikai módon is beszélni, úgy, hogy bárki hallhassa őket és a mágikus kommunikáció nagy erőt kivesz a lények többségéből. Kommunikálni velük teljesen felesleges, nem hallgatják meg az embereket természetes körülmények között, bár idézések során aki képes megfelelően béklyóban tartani azzal kommunikálnak. A nagy hatalmú éteri nekromanták gyakran kötnek magukhoz lidérceket, hogy szolgálják őket és lássák őket el tanáccsal. Fegyvert ritkán hordanak maguknál, a lámpás az egyetlen ami mindig a kezükben van.