Leathis

Leathis

Ó a Leathis, az Istenek Növénye, a szerencse, a boldogság, a jólét pompás virága. Sok jelzője van valóban és ez nem véletlen. Ez a növény már a történelem folyamán is több mondával, mítoszban megjelent és gyakorta isteni kapcsolatokat, sugallatokat mondanak el a Leathis kapcsán. Eme ritka és gigantikus növény pontosan emiatt sok kultusz középpontjába került, mint zarándoklat központja, vagy isteni tekintélynek örvendő földi porhüvely. Pontosan ezért van az, hogyha valaki is ártani akar, egy ilyen növénynek azt családjával együtt nyilvános tereken halálra köveztetik. Viszont térjünk rá magára a növényre. Maga a virág (mely méretből adódóan kissé nevetséges megnevezés) jóval nagyobb egy átlagos embernél, a legmagasabb pontja néha az 5 métert is eléri és gyökérzete több kilométer hosszúságra is szétnyúlhat. Utóbbi leginkább egy fáéhoz hasonlítható, ugyanis vaskos gyökérzetén át szívja fel a táplálékot magának, melyből elég sokat igényel, éppen ezért szükséges minél hosszabb és vaskosabb gyökérzet, hogy minél többet magába szívhasson. Leginkább a félhomályt szereti, mert bár szüksége van némi fényre az életben maradáshoz, az erős napsütés könnyen ”kisütheti” az érzékeny hártyáját, mely a növény terményét védi. A Leathis nem gyümölcsöt, hanem nektárt terem, teljesen magától, szivacsszerű központi „agyában”. A nektár íz világa igazából semmihez sem fogható. Gyümölcsös, mégis kellemesen édes, furcsamód zamatos savanykás utóízzel. Ez igazából a virág önfenntartásához szükség, mely ott nyilvánul meg, hogy a nektárt különleges csőszerű „vezetékein” keresztül a húsos szirmaira folyaszt, ahonnan a földön gyűlhet össze. És itt jönnek képbe az állatok, ugyanis a legtöbb állat odavan ezért az édeskés csemegéért, így a Leathisok körül igen gyakori a bő állatvilág, mely nyomán a föld trágya képében tápanyaghoz juthat, amit végül a növény magába szívhat. Természetesen azt elkerülvén, hogy a növényevő állatok megrágják a Leathis nektárján kívül, minden része mérgező, melyre gyógyírt egyelőre nem igen találtak. Ennek ellenére a nektár az emberek számára is kedvelt tápanyag, sőt néhányan azt állítják, hogy aki ivott belőle azt mindig valamilyen szerencsés dolog érte a közeljövőben. Mindössze 3-4 tucat ilyen példányt találtak eddig, mivel a virág csak az elpusztulása előtt küldi szét a pollenjeit, s mivel ez a növény akár több ezer évig is élhet, így igen ritkán fordul ez a folyamat elő.