Lélekőr Bardissan
Közzétéve: May 14, 2017 8:26:14 GMT 1
Post by Kristóf on May 14, 2017 8:26:14 GMT 1
Részlet Bollangeri Cit – A Sötét Erők Szolgái és Szerepük a Tevreron Sorsában című történelmi munkájából
Még Földnélküli Bacchus császár korában, ki Birodalmunk 22. császára volt. Az ő idején éhínség és járványok tizedelték a népet, de nem csak a miénket, hanem Tevreron egész kontinensét. Az istenek haragja lesújtott ránk. A Hadisten seregei és a Hold istennő követői végeláthatatlan seregekkel szálltak alá a hegyekből és pusztáikról, nem beszélve a több másik kegyetlen seregről és pusztításról, élőholtak és csontvázak másztak elő elföldeletlen sírjaikból és temetőkből, kriptákból. Lidércek és erdei szellemek kísértettek szerte a vidéken. Ezt a kort nevezzük most a Legsötétebb Napoknak. Az emberiség, törpök, elfek és más értelmes fajok napjai megvoltak számlálva. Erősségeink , városaink és templomaink sorra estek el a vérszomjas hordáknak és a Kegyetlen Istenek harcosainak csapásaitól. De volt valaki az egész Tevreronban aki nem állhatta a pusztulást. Ő volt Lélekőr Bardissan. Felbukkanását 1 holdtöltével a Felruliai csata elé teszik a krónikások. De kutatásaim során és Hieropohs mester munkáit olvasva arra jutottam, hogy már korábban is aktív szerepet játszott a kontinens sorsában. Bár lehet munkám most sokakban ellenszenvet, sőt haragot fog kiváltani, de a valóság az, hogy Lélekőr Bardissan, nem csak az élők megmentője volt, de egy nagyhatalmú nekromanta aki az éteri erőkkel játszott össze, tagja volt az Nefarius Könnyei szervezetnek is, sőt nagymestere volt a csoportnak. Természetesen mind tudjuk, hogy Bardissan a Felruliai csatában, nem e világi erőkkel segítette győzelemre az élők és rend csapatait. De akkor még csak sokan azt hitték egy mennyei erőknek parancsoló mágusról van szó, de kevesen már akkor is tudták az igazat, mint Földnélküli Bacchus császár, Acchi elf királynő, Bredagmog törp klán mester, Arnoullet és Fouet mágus nagymesterek és Macé Pidoye vihargenerális. Ők tudták, hogy a segítség amelyet ők kaptak a csatában nem az istenek gondviselésének ajándéka volt, hanem a Sötétségből fakadó erők jöttek támogatásukra. Már egy holdtöltével a csata előtt tudták milyen segítséget kértek és fognak kapni. De minden lehetséges segítségre szükségük volt és elfogadták Bardissan ajánlatát. A csata előtt pedig Bardissan olyan erőket hívott segítségül melyekre senki se számított. Egy éjszaka alatt egy hatalmas bronz ötvözet falat emelt Felrulia falva köré, melyről kedélyesen mosolygó fejek és arcok tekintettek az ellen irányába, mérgező gázokkal telítette meg a faltól elterülő földeket és ingoványosa változtatta a földet. És ez még csak az első meglepetés volt ami a Kegyetlen Istenek seregeit érte, mikor már mélyen benne voltak a mocsárban, előtörtek a gázok melyek meggyengítették a sereget, akik csak araszolva tudtak a fal irányába hatolni. Majd pedig nem e világi entitások, démonok és a Sötétség szabad szellemei elragadták és lehúzták a mocsár aljára a harcosokat. Csalárd és gaz módszer volt, sokukat lerántották, de sajnos a sereg még tovább menetelt. Mikor pedig elérték a falat a bronz arcok kinyitották szemüket és szájukat és éktelen ricsajra gerjedtek melytől az ellen harcosai megremegtek, földre hullottak és fülük bevérzett. Majd a sikolyokat hömpölygő nehéz szürke füst követte, mely sikoltott és sebzett. A füstnek saját élete és akarata volt melyet alávetett Bardissannak és ezzel megtizedelték az ostromlók seregét. Ezt követően pedig ketté vált a fal és előözönlöttek a védők, kiknek a lába alatt megszilárdult a talaj, a köd se bántotta őket és a gázok se hatottak rájuk. Mikor az ellen pedig vissza akart volna vonulni a mocsáron túlról hörgések és túlvilági zajok harsantak fel. Elhullottak hatalmas serege masírozott feléjük. Ezek voltak azok akiket hadjáratuk alatt levágtak visszatértek élőholtként, csontváz harcosként és bosszúszomjas szellemek formájában. A csapatok azt hitték ez magától történt, de nem tudták, hogy Bardissan és annak segítői támasztották és vezették ide őket. Így történt, hogy a Kegyetlen Istenek seregeit felmorzsolták Felrulia bronz falánál.
Ezt követően Bardissan megkapta amit akart. Saját kastélyt és hozzá földeket a császár támogatását és mentességet minden adótól, cserébe persze ő Földnélküli Bacchusnak ajánlotta szolgálatát. Horoszkópokat készített neki és annak aki megfizette, előjeleket értelmezett és megírta a Bardissamikont melyről mindannyian hallottunk már és sajnos az idők során elveszett. Persze ez csak a külvilág felé mutatót tevékenysége volt. De közben a Sötétség és Fény harcába is belefolyt. Keresete a Sötétség igazát. Szellemekkel és démonokkal kötött sötét paktumokat. Többször intézet támadást ő maga is a Fátyol ellen. Ezen cselekedetei során sose ingott meg. Biztos volt benne, hogy helyesen cselekszik, ha vissza engedi a Sötétséget a világba. De sajnos az elméje már kevésbé volt erős és lassan megbomlott. Egyre kellemetlenebb kezdett lenni a Földnélküli Bacchusnak és végül úgy döntött eltávolítja az útból. De Bardissan megneszelte a tervét és elátkozta kastélyát és annak környékét. Bacchus katonái sose érték el a kastélyt, mivel az átok nem más volt mint, hogy a Fény és a Sötétség birtokai között nyitott utakat, megváltoztatta a természet törvényeit. Egy saját birtokokon lét síkot hozott létre mely látható a mi síkunkról, sőt több másik síkról is. Meg is lehet azt közelíteni, viszont a veszély hatalmas és eddig senki se jött ki onnan épp testtel vagy elmével. És főleg senki sem érte még el a kastélyt. Az előkerültek egy része még azt is állítja, hogy nem csak a természet, de az idő is változik a vidéken azt mondták ők még egy régebbi császár korábban mentek be,de most VII. Manule császár korábban értek ki. Legendákat mesélnek egy császári seregről is akik a kastélyba vezető utat keresik, de még nem találták és megtörve, átkozva és torzan menetelnek és régi katona dalokat énekelnek.
Bardissan mikor még köztünk élt azt mondják bölcs és számító volt. Az érzelmek sose ültek ki az arcára. Tekintette akár a jég, akár a szeme színe is ilyen volt. Haja fekete mint az éjszaka. Testét különböző mágikus és ezoterikus tetoválások borították, melyekről úgy tartja a közbeszéd, hogy képes a Fátylon kívüli magához láncolt szellemeket megidézni. Sose beszélt sokat, röviden és tömören fejezte ki magát és ehhez még kegyetlen is volt. Nem félt semmilyen eszközt megragadni a céljaiért. Segédeit és tanítványait is kegyetlenül megbüntette, ha azok elrontottak valamit és ez csak rosszabb lett elméjének megromlásával. Mostanra abban sem lehetünk biztosak, hogy még tudatánál van és nem-e tört meg teljesen szelleme.
Még Földnélküli Bacchus császár korában, ki Birodalmunk 22. császára volt. Az ő idején éhínség és járványok tizedelték a népet, de nem csak a miénket, hanem Tevreron egész kontinensét. Az istenek haragja lesújtott ránk. A Hadisten seregei és a Hold istennő követői végeláthatatlan seregekkel szálltak alá a hegyekből és pusztáikról, nem beszélve a több másik kegyetlen seregről és pusztításról, élőholtak és csontvázak másztak elő elföldeletlen sírjaikból és temetőkből, kriptákból. Lidércek és erdei szellemek kísértettek szerte a vidéken. Ezt a kort nevezzük most a Legsötétebb Napoknak. Az emberiség, törpök, elfek és más értelmes fajok napjai megvoltak számlálva. Erősségeink , városaink és templomaink sorra estek el a vérszomjas hordáknak és a Kegyetlen Istenek harcosainak csapásaitól. De volt valaki az egész Tevreronban aki nem állhatta a pusztulást. Ő volt Lélekőr Bardissan. Felbukkanását 1 holdtöltével a Felruliai csata elé teszik a krónikások. De kutatásaim során és Hieropohs mester munkáit olvasva arra jutottam, hogy már korábban is aktív szerepet játszott a kontinens sorsában. Bár lehet munkám most sokakban ellenszenvet, sőt haragot fog kiváltani, de a valóság az, hogy Lélekőr Bardissan, nem csak az élők megmentője volt, de egy nagyhatalmú nekromanta aki az éteri erőkkel játszott össze, tagja volt az Nefarius Könnyei szervezetnek is, sőt nagymestere volt a csoportnak. Természetesen mind tudjuk, hogy Bardissan a Felruliai csatában, nem e világi erőkkel segítette győzelemre az élők és rend csapatait. De akkor még csak sokan azt hitték egy mennyei erőknek parancsoló mágusról van szó, de kevesen már akkor is tudták az igazat, mint Földnélküli Bacchus császár, Acchi elf királynő, Bredagmog törp klán mester, Arnoullet és Fouet mágus nagymesterek és Macé Pidoye vihargenerális. Ők tudták, hogy a segítség amelyet ők kaptak a csatában nem az istenek gondviselésének ajándéka volt, hanem a Sötétségből fakadó erők jöttek támogatásukra. Már egy holdtöltével a csata előtt tudták milyen segítséget kértek és fognak kapni. De minden lehetséges segítségre szükségük volt és elfogadták Bardissan ajánlatát. A csata előtt pedig Bardissan olyan erőket hívott segítségül melyekre senki se számított. Egy éjszaka alatt egy hatalmas bronz ötvözet falat emelt Felrulia falva köré, melyről kedélyesen mosolygó fejek és arcok tekintettek az ellen irányába, mérgező gázokkal telítette meg a faltól elterülő földeket és ingoványosa változtatta a földet. És ez még csak az első meglepetés volt ami a Kegyetlen Istenek seregeit érte, mikor már mélyen benne voltak a mocsárban, előtörtek a gázok melyek meggyengítették a sereget, akik csak araszolva tudtak a fal irányába hatolni. Majd pedig nem e világi entitások, démonok és a Sötétség szabad szellemei elragadták és lehúzták a mocsár aljára a harcosokat. Csalárd és gaz módszer volt, sokukat lerántották, de sajnos a sereg még tovább menetelt. Mikor pedig elérték a falat a bronz arcok kinyitották szemüket és szájukat és éktelen ricsajra gerjedtek melytől az ellen harcosai megremegtek, földre hullottak és fülük bevérzett. Majd a sikolyokat hömpölygő nehéz szürke füst követte, mely sikoltott és sebzett. A füstnek saját élete és akarata volt melyet alávetett Bardissannak és ezzel megtizedelték az ostromlók seregét. Ezt követően pedig ketté vált a fal és előözönlöttek a védők, kiknek a lába alatt megszilárdult a talaj, a köd se bántotta őket és a gázok se hatottak rájuk. Mikor az ellen pedig vissza akart volna vonulni a mocsáron túlról hörgések és túlvilági zajok harsantak fel. Elhullottak hatalmas serege masírozott feléjük. Ezek voltak azok akiket hadjáratuk alatt levágtak visszatértek élőholtként, csontváz harcosként és bosszúszomjas szellemek formájában. A csapatok azt hitték ez magától történt, de nem tudták, hogy Bardissan és annak segítői támasztották és vezették ide őket. Így történt, hogy a Kegyetlen Istenek seregeit felmorzsolták Felrulia bronz falánál.
Ezt követően Bardissan megkapta amit akart. Saját kastélyt és hozzá földeket a császár támogatását és mentességet minden adótól, cserébe persze ő Földnélküli Bacchusnak ajánlotta szolgálatát. Horoszkópokat készített neki és annak aki megfizette, előjeleket értelmezett és megírta a Bardissamikont melyről mindannyian hallottunk már és sajnos az idők során elveszett. Persze ez csak a külvilág felé mutatót tevékenysége volt. De közben a Sötétség és Fény harcába is belefolyt. Keresete a Sötétség igazát. Szellemekkel és démonokkal kötött sötét paktumokat. Többször intézet támadást ő maga is a Fátyol ellen. Ezen cselekedetei során sose ingott meg. Biztos volt benne, hogy helyesen cselekszik, ha vissza engedi a Sötétséget a világba. De sajnos az elméje már kevésbé volt erős és lassan megbomlott. Egyre kellemetlenebb kezdett lenni a Földnélküli Bacchusnak és végül úgy döntött eltávolítja az útból. De Bardissan megneszelte a tervét és elátkozta kastélyát és annak környékét. Bacchus katonái sose érték el a kastélyt, mivel az átok nem más volt mint, hogy a Fény és a Sötétség birtokai között nyitott utakat, megváltoztatta a természet törvényeit. Egy saját birtokokon lét síkot hozott létre mely látható a mi síkunkról, sőt több másik síkról is. Meg is lehet azt közelíteni, viszont a veszély hatalmas és eddig senki se jött ki onnan épp testtel vagy elmével. És főleg senki sem érte még el a kastélyt. Az előkerültek egy része még azt is állítja, hogy nem csak a természet, de az idő is változik a vidéken azt mondták ők még egy régebbi császár korábban mentek be,de most VII. Manule császár korábban értek ki. Legendákat mesélnek egy császári seregről is akik a kastélyba vezető utat keresik, de még nem találták és megtörve, átkozva és torzan menetelnek és régi katona dalokat énekelnek.
Bardissan mikor még köztünk élt azt mondják bölcs és számító volt. Az érzelmek sose ültek ki az arcára. Tekintette akár a jég, akár a szeme színe is ilyen volt. Haja fekete mint az éjszaka. Testét különböző mágikus és ezoterikus tetoválások borították, melyekről úgy tartja a közbeszéd, hogy képes a Fátylon kívüli magához láncolt szellemeket megidézni. Sose beszélt sokat, röviden és tömören fejezte ki magát és ehhez még kegyetlen is volt. Nem félt semmilyen eszközt megragadni a céljaiért. Segédeit és tanítványait is kegyetlenül megbüntette, ha azok elrontottak valamit és ez csak rosszabb lett elméjének megromlásával. Mostanra abban sem lehetünk biztosak, hogy még tudatánál van és nem-e tört meg teljesen szelleme.