Csontváz Harcosok
Közzétéve: May 12, 2017 19:22:55 GMT 1
Post by Kristóf on May 12, 2017 19:22:55 GMT 1
Részlet Bollangeri Cit - Utazásaim a Sötétség Birodalmában című munkájából
Mint minden teremtmény mely a Sötétségben született, így a csontváz harcosokat is rengeteg legenda és misztikum övezi. Az élőholtak mellett ők a második leggyakrabban felbukkanó lények mikor a holtak seregei járják a vidéket, de még ennek ellenére vagy épp emiatt a nép nem képes különbséget tenni köztük és rothadó unokatestvéreik között. Pedig mind fiziológiájukban, viselkedésükben és céljaikban különböznek. Közös bennük talán csak a tanulás képessége és a majdnem megegyező élőhely.
Külsőre úgy lehet leírni őket, mint bármely élő lény, melyről lefosztották volna bőrt, húst és izmokat és csak a csontokat hagyta volna meg, ritka esetekben belső szerveik és lágy szöveteik megmaradnak, mint gyomruk, szívük, tüdejük és szemgolyóik. Erre a jelenségre a híres történetíró és természet tudós Naspaerli Nasirpal szerint az lehet a megoldás, hogy nem természetes úton jöttek létre, hanem különös sötét praktikák kapcsán alakultak ki. Bár az átlag csontváz harcosban nem találhatok meg a lágy részei. Általánosságban a csontváz harcosok roppant fürgék és hajlékonyak mivel nem köti őket felesleges hús és bőr, bár még így is tesznek olyan mutatványokat melyet akár egy redwicki mutatványos is megirigyelne. Ilyenekre amiket én a nagyszerű király, Nagylelkű Artifit udvarában láttam életemben még máshol nem. Bár ilyen testük mellé roppant sérülékenyek is, kardal és fejszével könnyen kettéhasíthatók, bár ez nem igazán hátráltatja őket, mivel ha elég erős volt a mágia mely átjárta a csontokat képes újra mozgásba hozni azokat és újfent támadnak és nem kell ehhez sok belőle. A lándzsa rossz választás ellenük mivel annak hegye csak kissé sebzi őket, ha egyáltalán nem térnek ki előle. A legbiztonságosabb fegyver az amivel összelehet őket zúzni, mivel ha csontjaikat porrá őrlik már nem tudnak felkelni. Bár ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a csontváz harcosok, gyengék, közel sem azok, mivel már mozgásuk is csupa rejtély és a legnagyobb a fizikai erejük. Könnyedebb mozdulatokkal lengeti a kardokat, fejszéket és lándzsákat, mint az emberek. Fegyvertelen harcban sem restek, de közel sem verhetetlenek csak kicsit erősebbek, mint az átlag ember. Erre a lenyűgöző erejükre eddig csak azt a magyarázatot találták a természettudósok és mágusok, hogy a mágia lehet az oka. Bár szerintem valami más is van benne, hisz nem lehet mindent, amit nem értünk a mágiára fogni. Másik kérdéses rész amit előttem senki nem írt még le tudomásom szerint az érzékelésük. Mint a nagyszerű király, a Nagylelkű Artifittől megtudtam a csontváz harcosai úgy képesek érzékelni a körülöttük lévő világot, hogy látják a világot átjáró meleget és hideget. Ezáltal egy képet kapnak az őket körül vevő tájról. Hallani pedig úgy képesek, hogy érzékelik az élők által kimondott szavak keltette hullámokat, melyek ha elérik őket képesek szavakká formálni. De más érzékük nincsen. Sem a szagokat, sem az ízeket nem érzik. Beszédre pedig csak a legrátermettebbek képesek. Mivel hang képzésre ők se képesek és csak néma sikolyokra és a beszéd imitálására futja tőlük. De az erősek képesek valahogy gondolataikat elültetni a körülöttük lévők fejébe ezáltal beszélni velük, bár talán ezeknél az erőseknél ez fordítva is működik. Azaz képesek kiolvasni beszélgető társuk fejéből a gondolatait. Sajnos erre a kérdésre a nagyszerű király, a Nagylelkű Artifit nem válaszolt.
Viselkedésük ezeknek a csontvázaknak sokkal inkább emlékeztet egykori önmagukéra, persze ez is csak imitáció és kevés emlékeikből épített tradíciók és cselekvések. Nem tudom pontosan, hogy jobban megmaradnak-e emlékeik ezeknek a lényeknek vagy csak ennyire ösztöni szinten beleivódtak a csontjaikba a tradíciók, de ezek a lények képesek kisebb uradalmakat megszervezni, de mivel semmire sincs szükségük az élethez és a kapzsiság érzése is kiveszett belőlük így nem tudni miért teszik ezt. Ambícióikat és céljaikat nem lehet az egész közösségre és népre kivetíteni mint az élőholtakra. Legtöbbjük képes valamilyen célt kitűzni maga elé, de ezek többsége sose mutat előre igazán, talán csak valami értelmet kívánnak adni öröklétüknek. Leggyakoribb céljaik az élők megölése, régi birtokaik vissza szerzése és az a fölött való uralkodás, mások királyi pompában kívánnak élni távol mindentől és keresik azt ami újra érzővé változtatná őket, egy másik csoport pedig csak a harcot keresik. Vendéglátóm a nagyszerű király, a Nagylelkű Arifit azok közé a kevés csontváz uralkodó tartozik kik saját uradalmat szerveznek és próbálják valahogy értelemmel megtölteni átkozott öröklétüket.
A csontvázak tudatossága képessé teszi őket a tanulás, bár inkább másolás és utánzás képességére mely csatákban is megmutatkozik. Az élőholtakkal ellentétben seregeiket alakzatba állítják és változatos fegyvereket viselnek. Íjak, kardok, lándzsák és még lovasságuk is van. Katonáikat pedig kiképzik, mely úgy zajlik mint nálunk élőknél azaz megmutatják nekik, hogy kell forgatni a fegyvert a harcosok pedig utánozzák azokat a mozdulatokat. Vannak köztük mester emberek is, mint kovácsok és ácsok akik régről maradt emlékeikkel fegyverek készítésével vagy épületek megépítésével foglalkoznak. Máskülönben még képesek azon felismerésre is, ha valami nem sikerült vagy rosszul csinálják. Igaz, hogy ehhez is többször kell elvégezniük mikorra rájönnek, de még így is gyorsabb észjárásúak mint rothadó rokonaik.
Lakhelyük nem tér el sokban élőholt rokonaikétól, bár annyi különbség azért megfigyelhető náluk, hogy ők képesek földbe mélyített, fa vagy kő épületek megépítésére. Sőt azok díszítésére is. De ez hosszú munka és szükséges egy erősebb és szervezésben és uralkodásban tapasztalt vezérre, így ezek ritkábbak. Gyakoribb, hogy beveszik magukat egy elhagyott várba, kiirtanak egy falut vagy a föld alatti katakombákba és kazamatákban alakítják ki a kis uradalmaikat. Születésük hasonlatos mint rothadó rokonaiké.
Mint minden teremtmény mely a Sötétségben született, így a csontváz harcosokat is rengeteg legenda és misztikum övezi. Az élőholtak mellett ők a második leggyakrabban felbukkanó lények mikor a holtak seregei járják a vidéket, de még ennek ellenére vagy épp emiatt a nép nem képes különbséget tenni köztük és rothadó unokatestvéreik között. Pedig mind fiziológiájukban, viselkedésükben és céljaikban különböznek. Közös bennük talán csak a tanulás képessége és a majdnem megegyező élőhely.
Külsőre úgy lehet leírni őket, mint bármely élő lény, melyről lefosztották volna bőrt, húst és izmokat és csak a csontokat hagyta volna meg, ritka esetekben belső szerveik és lágy szöveteik megmaradnak, mint gyomruk, szívük, tüdejük és szemgolyóik. Erre a jelenségre a híres történetíró és természet tudós Naspaerli Nasirpal szerint az lehet a megoldás, hogy nem természetes úton jöttek létre, hanem különös sötét praktikák kapcsán alakultak ki. Bár az átlag csontváz harcosban nem találhatok meg a lágy részei. Általánosságban a csontváz harcosok roppant fürgék és hajlékonyak mivel nem köti őket felesleges hús és bőr, bár még így is tesznek olyan mutatványokat melyet akár egy redwicki mutatványos is megirigyelne. Ilyenekre amiket én a nagyszerű király, Nagylelkű Artifit udvarában láttam életemben még máshol nem. Bár ilyen testük mellé roppant sérülékenyek is, kardal és fejszével könnyen kettéhasíthatók, bár ez nem igazán hátráltatja őket, mivel ha elég erős volt a mágia mely átjárta a csontokat képes újra mozgásba hozni azokat és újfent támadnak és nem kell ehhez sok belőle. A lándzsa rossz választás ellenük mivel annak hegye csak kissé sebzi őket, ha egyáltalán nem térnek ki előle. A legbiztonságosabb fegyver az amivel összelehet őket zúzni, mivel ha csontjaikat porrá őrlik már nem tudnak felkelni. Bár ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a csontváz harcosok, gyengék, közel sem azok, mivel már mozgásuk is csupa rejtély és a legnagyobb a fizikai erejük. Könnyedebb mozdulatokkal lengeti a kardokat, fejszéket és lándzsákat, mint az emberek. Fegyvertelen harcban sem restek, de közel sem verhetetlenek csak kicsit erősebbek, mint az átlag ember. Erre a lenyűgöző erejükre eddig csak azt a magyarázatot találták a természettudósok és mágusok, hogy a mágia lehet az oka. Bár szerintem valami más is van benne, hisz nem lehet mindent, amit nem értünk a mágiára fogni. Másik kérdéses rész amit előttem senki nem írt még le tudomásom szerint az érzékelésük. Mint a nagyszerű király, a Nagylelkű Artifittől megtudtam a csontváz harcosai úgy képesek érzékelni a körülöttük lévő világot, hogy látják a világot átjáró meleget és hideget. Ezáltal egy képet kapnak az őket körül vevő tájról. Hallani pedig úgy képesek, hogy érzékelik az élők által kimondott szavak keltette hullámokat, melyek ha elérik őket képesek szavakká formálni. De más érzékük nincsen. Sem a szagokat, sem az ízeket nem érzik. Beszédre pedig csak a legrátermettebbek képesek. Mivel hang képzésre ők se képesek és csak néma sikolyokra és a beszéd imitálására futja tőlük. De az erősek képesek valahogy gondolataikat elültetni a körülöttük lévők fejébe ezáltal beszélni velük, bár talán ezeknél az erőseknél ez fordítva is működik. Azaz képesek kiolvasni beszélgető társuk fejéből a gondolatait. Sajnos erre a kérdésre a nagyszerű király, a Nagylelkű Artifit nem válaszolt.
Viselkedésük ezeknek a csontvázaknak sokkal inkább emlékeztet egykori önmagukéra, persze ez is csak imitáció és kevés emlékeikből épített tradíciók és cselekvések. Nem tudom pontosan, hogy jobban megmaradnak-e emlékeik ezeknek a lényeknek vagy csak ennyire ösztöni szinten beleivódtak a csontjaikba a tradíciók, de ezek a lények képesek kisebb uradalmakat megszervezni, de mivel semmire sincs szükségük az élethez és a kapzsiság érzése is kiveszett belőlük így nem tudni miért teszik ezt. Ambícióikat és céljaikat nem lehet az egész közösségre és népre kivetíteni mint az élőholtakra. Legtöbbjük képes valamilyen célt kitűzni maga elé, de ezek többsége sose mutat előre igazán, talán csak valami értelmet kívánnak adni öröklétüknek. Leggyakoribb céljaik az élők megölése, régi birtokaik vissza szerzése és az a fölött való uralkodás, mások királyi pompában kívánnak élni távol mindentől és keresik azt ami újra érzővé változtatná őket, egy másik csoport pedig csak a harcot keresik. Vendéglátóm a nagyszerű király, a Nagylelkű Arifit azok közé a kevés csontváz uralkodó tartozik kik saját uradalmat szerveznek és próbálják valahogy értelemmel megtölteni átkozott öröklétüket.
A csontvázak tudatossága képessé teszi őket a tanulás, bár inkább másolás és utánzás képességére mely csatákban is megmutatkozik. Az élőholtakkal ellentétben seregeiket alakzatba állítják és változatos fegyvereket viselnek. Íjak, kardok, lándzsák és még lovasságuk is van. Katonáikat pedig kiképzik, mely úgy zajlik mint nálunk élőknél azaz megmutatják nekik, hogy kell forgatni a fegyvert a harcosok pedig utánozzák azokat a mozdulatokat. Vannak köztük mester emberek is, mint kovácsok és ácsok akik régről maradt emlékeikkel fegyverek készítésével vagy épületek megépítésével foglalkoznak. Máskülönben még képesek azon felismerésre is, ha valami nem sikerült vagy rosszul csinálják. Igaz, hogy ehhez is többször kell elvégezniük mikorra rájönnek, de még így is gyorsabb észjárásúak mint rothadó rokonaik.
Lakhelyük nem tér el sokban élőholt rokonaikétól, bár annyi különbség azért megfigyelhető náluk, hogy ők képesek földbe mélyített, fa vagy kő épületek megépítésére. Sőt azok díszítésére is. De ez hosszú munka és szükséges egy erősebb és szervezésben és uralkodásban tapasztalt vezérre, így ezek ritkábbak. Gyakoribb, hogy beveszik magukat egy elhagyott várba, kiirtanak egy falut vagy a föld alatti katakombákba és kazamatákban alakítják ki a kis uradalmaikat. Születésük hasonlatos mint rothadó rokonaiké.