Előholtak - Zombik
Közzétéve: May 11, 2017 18:45:45 GMT 1
Post by Kristóf on May 11, 2017 18:45:45 GMT 1
Részlet Bollangeri Cit - Utazásaim a Sötétség Birodalmában című munkájából
Sok mese, legenda és népi hiedelem kapcsolódik az élőholtakhoz – bizonyos helyeken zombik – több közülük csak superstitio és a félelemből fakadó túlzások eredménye mint az, hogy nem képesek futni vagy beszélni. Pedig ez nem igaz. Képesek mind beszélni és futni csak végtagjaikat rákell venniük, hogy újfent úgy mozogjanak ahogy ők kívánják. És képesek akár velünk is beszélni, bár szavaik lassúak és tagoltak. De ezen képességük elsajátításához szükséges az, hogy erős legyen az akaratuk és szabadok legyenek bármely akarat befolyásoltságától. Gondolkodásuk akár beszédük lassú és darabos viszont nem is sietnek sehova és céljaik is egyszerűek. Enni és enni, hogy kielégítsék végtelen étvágyuk. Emiatt pedig nem voltak esetek mikor sikeres tárgyalásokat folytattak volna a hordáikkal. Bár én - Bollangeri Cit – fél évet töltöttem el egy közösségükben melynek vezetője magát Ku-Baba harcos királynőnek nevezte és messze a mocsarak mélyén éltek és ott lévő mocsári falvak lakóival, banditákkal és akár saját társaik – A szerző itt más élőholt csoportokra utal, kik Ku-Baba ellenviseltek hadat - húsát is megették . Itt tapasztalhattam első ízben ezen lények leleményességét is. Harci tudományuk rendkívül meglepett, bár csak azért mert nem hittem volna, hogy képesek egyáltalán megérteni a csataterek tudományát, terveik egyszerűek voltak, de hatékonyak. Támadások során létszámukat, borzadalmas külsejükkel és sikolyaikkal keltett félelmet és szívósságukat használták ki. Láttam közülük sokat, melynek levágták karját, lábát vagy félbehasították a derekának tájékon, de továbbra is képes volt menetelni és küzdeni. Seregeiket ezen kívül sok ghoul, csontváz harcosok és szellemek is követi vagy akár csatlakoznak hozzájuk és ez vica versa is megvan. Szellemük elhagyta őket viszont, néhányban fel-fel lángol régi személyiségének szikrája. Ez talán eltávozott lelkük visszamaradt és megtartott jelenléte. Sokra ők se emlékeznek élőkorukból csak nevükre talán és arra amivel életük végéig foglalkoztak azaz Ku-Baba emlékszik még arra az időre mikor udvarhölgy volt egy nemesi lány kíséretében és az iránta érzet gyűlöletre. Viszont képesek tapasztalat szerzésére, lassan, de képesek elsajátítani új dolgokat. Ilyen szempontból hasonlítanak azokra az élőholtakra kiknek lefoszlót már minden hús csontjaikról és még az ősidőkből maradtak fent – csontváz harcosok - . Ezen rothadó élőholtak kikről itt írtam nem keverendők össze azokkal kiket előbbi mondatomban, sőt eltérőek. Viselkedésük és életmódjuk is teljesen más, talán a két nép között egyetlen átfedés, hogy mindannyian ott gyülekeznek nagy számban ahol a sötét erők és a rothadás szaga tömörül. Kutatásaim során sokszor találkoztam azzal, hogy sokan nem tudják mi a különbség a rothadó élőholtak és az ősi csont harcosok között. Jelenlegi kutatásaim szerint pusztán feltámadásuk időpontjában rejlik ez az eltérés és a megmaradt emlékeikben, de erről munkámban – Barangolásaim a Sötétség Birodalmában
Mivel már viselkedésükről írtam és többet nem lehet róla megemlíteni, külsejükről tájékoztatnám művem olvasóit. Testük a méreg-,barnás- és mocsár zöld színekben pompázik melyet több helyen férgek, fekélyek és nyálkás, vizenyős réteg fedi, melyet, ha valaki lenyel betegségeket okoz a testnek, míg harapása egy ilyen lénynek nem csak testnek, de a szellemnek is megbomlását, háborodását hozza magával és ha idejében nem gyógyítják vagy ölik meg a személyt abból egy hold tölte alatt élőholt lény lesz kit szintén az örök éhség hajt vadászatra. Rajtuk és bennük tábort vernek fehér férgek, melyek gennyes sebei körül eszik az elhalt húst és beleikben is nyüzsögnek. Körülöttük pedig barnás-zöldes legyek fellege zsong, melyek harapása éget mint a tűz és még betegséget is terjeszt. Az élőholt lények fájdalomra teljesen érzéketlenek, sőt minden más érzés is kiveszett belőlük még gyűlölni se képesek egyedül csak az éhség érzete maradt meg. És bár esznek, fekáliát nem ürítik ki a testükből, hanem az felhalmozódik annak minden pontján, főleg a gyomorba így a test megnagyobbodik és nem csak a halál utáni puffadás történik ilyenkor. Így egy zombi felszeletelése nehéz, mivel a bőrt, izmokat, húst és csontokat kitölti a már megemésztett táplálék. Vérük olyan mint a folyami iszap, barna, bűzös és alig jár a testükben. Látásuk, szaglásuk és hallásuk nem jó, viszont képesek valahogy megérezni az élők jelenlétét távolról is. Fegyvereik az amit találnak és félelmetes menetelésük.
Az élőholtak lakhelye bár említettem, hogy nagy számban fordulnak elő olyan helyeken ahol a sötét erők gyülekeznek és a rothadás szaga járja azt. Így például a kontinensünk keleti felén lévő mocsarakban, a falvak és városok temetőiben és csatorna hálózataiban is előfordulnak, bár utóbbiakban csak kis számban és ritkásan. Hordáik akkor jelennek meg nagyobb számban, ha a kontinens egészén vagy egy szegletében éhínség van és az emberek kínjukban már másra se tudnak fanyalodni csak az élő és holt társaikhoz amivel csak lelkük rothadását érik el és a mágia erejét is megfertőzik ami mikor átjárja az ottani földeket szentségtelen életre hívja a békésen nyugvó testeket. Bár természetes körülmények között is képesek feltámadni, de gyakoribb esetnek tartják azt mikor egy mágus sötét erőket idéz meg azért, hogy feltámassza őket és harcoljanak az ő érdekeiért. A két eset között más különbség is van, nem csak az élőholtak akaratának hiánya, hanem feltámadásuk is. Mikor természetes körülmények között támadnak fel az lassú, cseppenként áramlik át testükön a mágia és kezdi el mozgatni a testet, először a frissebb halottak próbálnak kitörni a koporsóikból és ássák magukat a felszín felé ez 6 hold tölte alatt történik meg náluk, egy öregebb test esetében akár egy évig is eltart ez. Ilyen esetekben szokták a temetőkben furcsa hangokat, kopogásokat, fojtott hörgéseket és a föld lassú hullását. Míg idézés során csak egy éjszaka kell hozzá vagy még annyi se, hogy a rítust sikerre vigyék. Bár vannak olyan erős mágusok kiknek nem szükséges hozzá rituálé olyan erőknek parancsolnak már.
Sok mese, legenda és népi hiedelem kapcsolódik az élőholtakhoz – bizonyos helyeken zombik – több közülük csak superstitio és a félelemből fakadó túlzások eredménye mint az, hogy nem képesek futni vagy beszélni. Pedig ez nem igaz. Képesek mind beszélni és futni csak végtagjaikat rákell venniük, hogy újfent úgy mozogjanak ahogy ők kívánják. És képesek akár velünk is beszélni, bár szavaik lassúak és tagoltak. De ezen képességük elsajátításához szükséges az, hogy erős legyen az akaratuk és szabadok legyenek bármely akarat befolyásoltságától. Gondolkodásuk akár beszédük lassú és darabos viszont nem is sietnek sehova és céljaik is egyszerűek. Enni és enni, hogy kielégítsék végtelen étvágyuk. Emiatt pedig nem voltak esetek mikor sikeres tárgyalásokat folytattak volna a hordáikkal. Bár én - Bollangeri Cit – fél évet töltöttem el egy közösségükben melynek vezetője magát Ku-Baba harcos királynőnek nevezte és messze a mocsarak mélyén éltek és ott lévő mocsári falvak lakóival, banditákkal és akár saját társaik – A szerző itt más élőholt csoportokra utal, kik Ku-Baba ellenviseltek hadat - húsát is megették . Itt tapasztalhattam első ízben ezen lények leleményességét is. Harci tudományuk rendkívül meglepett, bár csak azért mert nem hittem volna, hogy képesek egyáltalán megérteni a csataterek tudományát, terveik egyszerűek voltak, de hatékonyak. Támadások során létszámukat, borzadalmas külsejükkel és sikolyaikkal keltett félelmet és szívósságukat használták ki. Láttam közülük sokat, melynek levágták karját, lábát vagy félbehasították a derekának tájékon, de továbbra is képes volt menetelni és küzdeni. Seregeiket ezen kívül sok ghoul, csontváz harcosok és szellemek is követi vagy akár csatlakoznak hozzájuk és ez vica versa is megvan. Szellemük elhagyta őket viszont, néhányban fel-fel lángol régi személyiségének szikrája. Ez talán eltávozott lelkük visszamaradt és megtartott jelenléte. Sokra ők se emlékeznek élőkorukból csak nevükre talán és arra amivel életük végéig foglalkoztak azaz Ku-Baba emlékszik még arra az időre mikor udvarhölgy volt egy nemesi lány kíséretében és az iránta érzet gyűlöletre. Viszont képesek tapasztalat szerzésére, lassan, de képesek elsajátítani új dolgokat. Ilyen szempontból hasonlítanak azokra az élőholtakra kiknek lefoszlót már minden hús csontjaikról és még az ősidőkből maradtak fent – csontváz harcosok - . Ezen rothadó élőholtak kikről itt írtam nem keverendők össze azokkal kiket előbbi mondatomban, sőt eltérőek. Viselkedésük és életmódjuk is teljesen más, talán a két nép között egyetlen átfedés, hogy mindannyian ott gyülekeznek nagy számban ahol a sötét erők és a rothadás szaga tömörül. Kutatásaim során sokszor találkoztam azzal, hogy sokan nem tudják mi a különbség a rothadó élőholtak és az ősi csont harcosok között. Jelenlegi kutatásaim szerint pusztán feltámadásuk időpontjában rejlik ez az eltérés és a megmaradt emlékeikben, de erről munkámban – Barangolásaim a Sötétség Birodalmában
Mivel már viselkedésükről írtam és többet nem lehet róla megemlíteni, külsejükről tájékoztatnám művem olvasóit. Testük a méreg-,barnás- és mocsár zöld színekben pompázik melyet több helyen férgek, fekélyek és nyálkás, vizenyős réteg fedi, melyet, ha valaki lenyel betegségeket okoz a testnek, míg harapása egy ilyen lénynek nem csak testnek, de a szellemnek is megbomlását, háborodását hozza magával és ha idejében nem gyógyítják vagy ölik meg a személyt abból egy hold tölte alatt élőholt lény lesz kit szintén az örök éhség hajt vadászatra. Rajtuk és bennük tábort vernek fehér férgek, melyek gennyes sebei körül eszik az elhalt húst és beleikben is nyüzsögnek. Körülöttük pedig barnás-zöldes legyek fellege zsong, melyek harapása éget mint a tűz és még betegséget is terjeszt. Az élőholt lények fájdalomra teljesen érzéketlenek, sőt minden más érzés is kiveszett belőlük még gyűlölni se képesek egyedül csak az éhség érzete maradt meg. És bár esznek, fekáliát nem ürítik ki a testükből, hanem az felhalmozódik annak minden pontján, főleg a gyomorba így a test megnagyobbodik és nem csak a halál utáni puffadás történik ilyenkor. Így egy zombi felszeletelése nehéz, mivel a bőrt, izmokat, húst és csontokat kitölti a már megemésztett táplálék. Vérük olyan mint a folyami iszap, barna, bűzös és alig jár a testükben. Látásuk, szaglásuk és hallásuk nem jó, viszont képesek valahogy megérezni az élők jelenlétét távolról is. Fegyvereik az amit találnak és félelmetes menetelésük.
Az élőholtak lakhelye bár említettem, hogy nagy számban fordulnak elő olyan helyeken ahol a sötét erők gyülekeznek és a rothadás szaga járja azt. Így például a kontinensünk keleti felén lévő mocsarakban, a falvak és városok temetőiben és csatorna hálózataiban is előfordulnak, bár utóbbiakban csak kis számban és ritkásan. Hordáik akkor jelennek meg nagyobb számban, ha a kontinens egészén vagy egy szegletében éhínség van és az emberek kínjukban már másra se tudnak fanyalodni csak az élő és holt társaikhoz amivel csak lelkük rothadását érik el és a mágia erejét is megfertőzik ami mikor átjárja az ottani földeket szentségtelen életre hívja a békésen nyugvó testeket. Bár természetes körülmények között is képesek feltámadni, de gyakoribb esetnek tartják azt mikor egy mágus sötét erőket idéz meg azért, hogy feltámassza őket és harcoljanak az ő érdekeiért. A két eset között más különbség is van, nem csak az élőholtak akaratának hiánya, hanem feltámadásuk is. Mikor természetes körülmények között támadnak fel az lassú, cseppenként áramlik át testükön a mágia és kezdi el mozgatni a testet, először a frissebb halottak próbálnak kitörni a koporsóikból és ássák magukat a felszín felé ez 6 hold tölte alatt történik meg náluk, egy öregebb test esetében akár egy évig is eltart ez. Ilyen esetekben szokták a temetőkben furcsa hangokat, kopogásokat, fojtott hörgéseket és a föld lassú hullását. Míg idézés során csak egy éjszaka kell hozzá vagy még annyi se, hogy a rítust sikerre vigyék. Bár vannak olyan erős mágusok kiknek nem szükséges hozzá rituálé olyan erőknek parancsolnak már.