Golyhó

(Robbanó) Golyhó

Veszélyesség: Veszélyes
Átlagéletkor: természetes életkoruk ismeretlen

Élőhely, életmód: Bár a pontos élőhelyük nem ismert, a megfigyelések alapján bizton állítható, hogy ez a faj szoros kapcsolatban él a föld magjával, hisz csakis vulkanikus tevékenységek nyomán jelennek meg a még friss kráteréből, vagy akörül. Mind a mágusok, mind a tudósok azon az elven vannak, hogy eme különös „élősködők” a magból, vagy legalábbis a vulkanikus rétegeiből származnak, de ezt még megerősíteni senkinek sem sikerült, így egyelőre a Golyhók őshonát rejtély fedi. És nem csak ez az egyetlen talány ezekkel a lényekkel kapcsolatban. Rengeteg kérdés merül fel velük kapcsolatban, hisz a kutatások nyomán megállították, hogy ezek az egyedek semmilyen úton-módon nem kapcsolhatóak az állati biológiához, így hivatalosan is a mágikus lények besorolásba foglalnak helyet. Annak ellenére, hogy nincs szárnya, mégis képes a repülésre, melyre talán a mágikus központja miatt képes, mely agy helyett mozgatja a lényt. Érdekes, hogy semmilyen szervvel (se életben tartó, se táplálkozó) nem rendelkezik, mégis élve marad hosszabb időkre is, míg táplálkozik. Két módon lehet megölni: vagy egy nagy erejű zúz fegyveres csapással szétrepesztjük; vagy kioltjuk a lángjait. Mindkét módszer szétroncsolja a mágikus központját, így a lény elhuny. Egészségi állapotukra a lángjuk mérete, intenzitása utal, így minél nagyobb lánggal ég egy Golyhó annál erősebben, intenzívebben harcol, illetve belső hőmérsékletük is jóval nagyobb.

Küllem: Testét kívül, belül kemény kő és érc réteg borítja, így a váz sűrűsége az őt alkotó anyagoktól függ (értelemszerűen, ha testét vaskőzet borítja, jóval ellenállóbb, mint a sima kő). Bár leginkább egy égő meteorit gömbre hasonlít, természetesen könnyen felismerhető jegyei is vannak, mint a tömzsi, apró karok és a hatalmas vörösen izzó száj. Utóbbit jó roppant távolságokban elkerülni, ugyanis körülbelül 500-600°C, sőt van, hogy jóval több, így ami oda bekerül, az nagyon ritkán jön ki ugyanabban az állapotba. A szájrész belső íve roppant kemény, amit megrepeszteni nem is igen lehet, de roppant hő záró képessége miatt fordulhat elő, hogy teste többi része miért nem olvad meg. Apró gombszemeivel tökéletesen lát, de ezek a területek a legérzékenyebbek, ugyanis a szemüreg egyenesen a mágikus központhoz vezet, így az ide célzott szúrótámadások sokkal könnyebben elérhetik az „ideg”központot (már ha át tudja törni az ércburkot). Előfordulhat olyan is, hogy egy-két Golyhó sokkal jobban eltér a megszokott formától. Az ilyen egyedeket hívjuk Alfáknak, s bár semmilyen egyedi viselkedéssel nem rendelkeznek, a bónuszaik miatt könnyen megfájdulhat miatta a fejünk, hisz az amúgy 1,5-2 méteres alappal ellentétben ők 4-5 méteresre is megnőhetnek. Fontos viszont megjegyezni, hogy nem fejlődnek tovább, vagyis „születésük” pillanatától ugyanúgy néznek ki életük végégig.

Viselkedés: Igen vad és kiszámíthatatlan lények, amik rátámadnak bármire, ami megközelíti őket. Alapjáraton mindenevők, bármit megesznek, ami éghető, így a növényektől elkezdve, a fákon át, az állatokig, de még az emberekre is rátámad, ha túlságosan megközelítik, vagy felingerlik. Nincs kifejezetten intelligenciájuk, így ösztönlegesen támadnak, ami azért jó, mert kiszánthatóak, és azért rossz, mert falkákba csoportosulnak, így támadásaik roppant veszedelmesek. Akkor a legveszélyesebbek, ha táplálkozás közben zavarjuk meg őket, ilyenkor ugyanis bedühödnek és a lármájukra a többi Golyhó is felfigyel. Dühösen lángjaik jóval intenzívebbek és jóval kiszámítatlanabbul is rohamoznak. Általában, ha valamit kifigyelnek, kiválasztanak, akkor addig nem nyugodnak, míg a célt fel nem falják teljesen. Igaz, hogy egy táplálkozó egyedet viszonylag könnyű felbosszantani, de ilyenkor a legsebezhetőbbek, mivel minden figyelmüket az ételnek szentelik. Ezentúl minél éhesebb egy Golyhó, annál könnyebb csapdába csalni, ugyanis kajakutatás közbe a környezet számukra megszűnik.

Táplálkozás: Mint említve volt az éghető anyagokra fókuszálnak, de valójában csak a bennük levő szén a fontos, ami táplálja a tüzük. Állandóan éhesek, így folytonosan élelem után kutatnak, így egy kisebb csapat könnyen felfalhat (vagy felgyújthat) egy kisebb erdőt is pár napon belül. Nincs bennük elég értelem, hogy a táplálékot megkeressék, szimplán arra támadnak rá, amit meglátnak, így ha egy területen elfogyott az éghető anyag ahelyett, hogy továbbvándorolnának, csak elkezdenek keringeni a környéken tanácstalanul. A szájuk hőmérséklete miatt nagyjából minden elég a „gyomrukba” (ami valójában a száj kiegészülése) pár másodperc alatt, így elég gyorsan képesek belapátolni magukba, ami kell. Nem válogatnak, ami a kezükbe kerül, azt felfalják, még ha mondjuk az egy páncélos lovag sisakja is. Erre a féktelen táplálkozásra, azért van szükségük, mert a lángjuk szépen lassan kialszik maguktól, ha nincs elég energia, bár csak annyira hogy még ne múljanak ki, de ilyenkor képtelenek már a komolyabb mozgásra vagy a repülésre és egy kisebb víz is elpusztíthatja őket.

Harcászat, Adottságok: Testük játszi könnyedséggel szeli át a levegőt, hála repülő adottságuknak, de a legveszélyesebb tulajdonságuk mégse ez, hanem borotvaéles, kemény fogazatuk. Az izzó száj és a forró, hegyes fogaknak hála játszi könnyedséggel harapják át a páncélos lovagok védelmét, így ha egy Golyhó ellen harcolunk, hagyjuk otthon a fémvértet, és inkább egy olyan felszerelést válasszunk, amelybe könnyebb kitérni előlük. Előszeretette rohamoznak lendületből, hogy aztán az áldozat húsába marva gyors, kíméletlen harapások egész sorát vigye be. Ha egy személyt 3-4 ilyen roham kapja el egyszerre, akkor az illető nagy eséllyel szörnyet hal a tucatnyi perszelő harapástól. Ha van mágus a csapatba, akkor vízmágiával, sokkal könnyebben kiirthatja őket, hisz a víz az egyik gyengéjük, hisz alapjáraton egy komolyabb esőzés is képes kihunyásra kényszeríteni őket. Viszont a víz alapú támadásnak van egy hátránya. Ha egy Golyhó azért múlik ki, mert a teste vizet ér, akkor eszeveszett sikítozás közepette a teste megreped és egy viszonylag nagy erejű robbanást követően szanaszét repül. A robbanás könnyen megnyújthatja a közelben levő növényzetet, illetve semmi pillanat alatt képes végezni a közelben tartozókkal, szóval csak óvatosan. Emiatt a tulajdonságuk miatt kapták a "Robbanó" jelzőt is, bár ezt igen ritkán teszik a nevük elé.

Szaporodás: Mivel semmilyen szervük nincs, a nemi szerveket is beleértve, így szaporodásuk megkérdőjelezhető. Annyi biztos, hogy mesterséges úton képtelenség létrehozni őket, viszont pont emiatt állandó megjelenésük nagy talány mindenkinek. Az elméletek úgy tartják, hogy a Föld magjában lévő hatalmas nyomás és különleges anyagok hozzák létre természetes módon ezeket a lényeket, bár a „hogyan?” része még mindig kérdéses. Ennek ellenére, viszont nincs más ésszerű magyarázat az újabb példányok megjelenésére, legalábbis eddig nincs.

Emberi hozzáállás: Igen kedveltek a kovácsok körében, ugyanis ennek két oka van. Az egyik a Golyhókat felépítő rendkívül magas és jó minőségű érctestük, másrészt megfelelő körülmények közt elzárva és táplálva lángjaik felhasználásával nagyon jó minőségű és éles fegyvereket lehet készíteni. Ennek ellenére az élő példányokat csak kevesen merik használni, mert ha elszabadulnak könnyen tűzvész törhet ki a környéken.