Arkha

Arkha

Veszélyesség: Ártalmatlan
Átlagéletkor: 200~300 év

Élőhely, életmód: Az Arkha a nyílt tenger állatvilágát gyarapítják, de gyakran előfordulnak part menti helyeken is. Hamar észre lehet őket venni narancsos izzásukról, mely viszonylag távolról is észrevehető tompán, ha esetleg a víz felszíne felé sodródnak. Gyakorlatilag nincs tüdejük, se kopoltyújuk, a sejtéseikhez szükséges oxigént a táplálékukból nyerik ki. Elég hosszú ideig él egy-egy példány és csak ritkán pusztulnak el nem természetes módon. Testük önvédelme miatt nem igen vadászik rá egyik tengeri lény se, így ha az ember nem vadászná őket, szép kort megélhetnének. Ezek a példányok nem közösségi lények, de mégis előfordult, hogy egy helyen közel félszáz egyed is jelen volt, ez akkor jellemző, ha a víz algatartalma nagyon magas.

Küllem: Az Arkha egy igen különös, mégis valamilyen szép (legalábbis annak tűnő) lény. Testét sérülékeny, nyálkás bőr borítja, mely alapjáraton igen kevés védelmet nyújt az állatnak. Izomzata igen löttyedt, egyedül a fehéres izomzata képes mozgásra bírni a lényt, amelyet ha elszakítunk könnyen örökre mozgásképtelenné is tehetjük eme szegény párát. Bár úgy tűnik, hogy nincs szájszerve, valójában a fejtörzs tetején lévő „lyukak” szolgálják a táplálkozásért felelős részleget, ugyanis itt szívja (és egy másik száján keresztül ki fújja az emésztés utáni maradékot. Levélszerű nyúlványaival képes tájékozódni, mivel szemei nincsenek, ezek az érzékelők segítik megállapítani a még nagyon enyhe vízáramlás irányát, erősségét és a vízterület tartalmát (pl.: szennyezettség, algamennyiség) is. Bár konkrét érzékelési képessége nincs ez általában elég ahhoz, hogy képes legyen a sodrással új területre elúszni. Kocsonyás teste igen rugalmas, így a komolyabb becsapódásokat is túléli, illetve polipszerű csápjait bármikor visszahúzhatja a testébe. Ezekkel a karokkal képes kitapogatni, ha esetleg túlságosan is megközelítené a tenger fenéket. Testükön található narancssárgán izzó gömböcskéket először szemnek hinné az ember, de valójában ezek megtermékenyítetlen ikragolyócskák. A teljes állat maximum 1,5 méter és alig éri el a 20 kilógrammot.

Viselkedés: Eme lények roppant szelídek, bár egyáltalán nem taníthatóak. Csekély intellektusuk kevés ahhoz, hogy képesek legyenek bármit is megtanulni. Emberre teljesen ártalmatlanok és mivel nincsenek természetes ellenségeik, általában sokáig megvannak egy helyen. Általában ott tömörülnek össze, ahol sok táplálékot érzékelnek és szép tiszta a víz.

Táplálkozás: Az Arkha egyedül az algát képes megemészteni, illetve néhány egyéb kisebb növényfajtát, melyeket szívó szájain keresztül szív be, majd egy viszonylag gyors emésztés után a felesleget egy másik szájon át visszaküldi a tengervízbe. Fontos, hogy bár emésztésről beszélünk, ez kevésbé hasonlít az emlősök emésztésére, ugyanis az Arkha minden számára fontos táplálékot lebont és megemészt, minden mást viszonylag hamar kilök a testéből a legközelebbi szájon. Egy-egy napon maximum 10 liter vizet szűr át, és csak nagy ritkán táplálkozik egész nap, akkor is csak azért, mert alacsony a víz algaszintje. Ha egy élőlény kerül a szervezetébe (kisebb hal például) az könnyen belső vérzéshez vezethet, ugyanis belső szerveinek sejtfala roppant vékony. Összesen 4 emésztőrendszere van és minden rendszerhez 2-3 szájnyílás tartozik, ha egy emésztőrendszer megsérül az Arkha lezárja a hozzá tartozó szájakat, és az is előfordulhat, hogy soha többé nem nyitja ki őket.

Harcászat, Adottságok: A külső hatásokra teljesen védtelenek, s bár a sziklának csapódást a testük löttyedt része elnyeli, egy vadállat támadásába hamar belepusztulhatnak. Ennek elkerüléseképpen van az állatnak egy igen érdekes adottsága, mely mérgezővé teszi a vérüket. Nem tudni, hogy ez miért van, hisz táplálékuk nem mérgező, így arra lehet csak következtetni, hogy a sejtjeik által termelt antitestek okozzák ezt.

Szaporodás: Talán a szaporodásuk a legfurcsább az egészben. Az Arkhák egytől egyig nőtény egyedek, így hímek híján valahogy meg kell termékenyülniük. Ezért eshet meg, hogy náluk egy igen különleges szaporodási mód a szűznemzés, avagy az önmegtermékenyítés jelent meg. Az Arka képes saját ikráit megtermékenyíteni, majd a megtermékenyített ikrát kilökni testéből, amiből egy meglepően rövid (nagyjából 1-2 hét, max 1 hónap) időn belül kifejlődik maga az új egyed. Az ikra színéből megállapítható a „vemhesség” állapota, ugyanis ha narancssárgán izzik, akkor még az ikra nincs még megtermékenyítve (ekkor az ikra maga kb olyan kemény, mint egy átlagos kő), míg termékeny változatában a fénye eltompul, és rózsaszínes izzásba kezd (ilyenkor, kilökődött állapotba a váza felpuhul és akár kézzel is összenyomható). Annak ellenére, hogy ilyenkor bármelyik állat elfogyaszthatná mégse teszi egyik se, ugyanis az ikrák körülbelül húszszor olyan mérgezőek mint az anyaállat, mely egy embernek is azonnali, bár roppant fájdalmas görcs halált okoz.

Emberi hozzáállás: Vadászatuk tiltott, bár sok orvvadász feni rájuk a késüket. Az Arkha teljesen ártalmatlan az emberre, de roppant kemény héjú és tartós ikráikat gyakran ékszerkészítőknek szokták eladni, de a már megtermékenyítet, rózsaszínes ikrákra is van vevő, ugyanis ezek húsa jóval puhább, illetve méregtartalma ezeknek az ikráknak a legmagasabb (méregkeverők körében népszerű). Néhány kutató azzal próbálkozik, hogy a mocsarakba áttelepített Arkhák, vajon képesek megtisztítani azok vízét. A kutatás egyelőre még áll, de bíztató visszajelzések születtek annak ellenére, hogy a folyamat igen lassú és időigényes.