Luck Worther

Név: Luck Worther

Nem: Férfi


Kora: 27


Faj: Ember


Magasság: 187


Testsúly: 75


Vallása:Ateista


Szülő bolygó: Horus


Előnyei: Lopakodásban nagyon jó. A  mesterlövészpuskákkal jól tud bánni. Megbízható.

Hátrányai: Könnyen dühbe gurul. Ha bár benne megbíznak a társai ő neki lehet egy-két kivétel akiben nem bízik meg.A barátjait lefárasztja a favicceivel, és ilyenkor nem lehet lerázni. 

A nevem Luck Worther és a Horuson születtem. Gazdag család sarja vagyok, egyszerű életem volt, de én mégis a hadseregbe akartam bekerülni. Fiatalon sikerült besoroztatnom magam, a kiképzést is végigcsináltam, de fiatal korom miatt csak felderítő lehettem. És meg is maradtam ennél a feladatnál mivel jó voltam benne. 23 éves koromban történt, hogy mellém osztottak be egy újoncot. Előrenyomulva a sereg előtt haladtunk, megfigyeltük az ellenség mozgásait, amikor hirtelen rajtunk ütöttek. Hatan voltak kettőnk ellen csak kettővel sikerült végeznem. Már épp készültek megölni minket, mikor az újonc lassúságának hála, utolértek minket a csatapáncélosok. Falon áttört az egyikük, ezzel megzavarva a kivégzőimet. A felfordulás miatt sikerült meg gyilkolnom őket. Aki megmentett azzal utána össze barátkoztam. Átkértem magam az ő alakulatukba, amit jóváhagyott a parancsnokság. Innentől kezdve én voltam a szemük és fülük. Következő közös küldetésünkön, előttük haladva végeztem a felderítést, mikor a másik irányból ionágyúval tüzeltek a Sangurni csatapáncélosokra, kettőt közülük azonnal kiütöttek. Én fogtam a mesterlövészpuskámat és egyesével leszedtem az ellenséget. Ekkor jelentek meg az ellenség nehéz páncélosai és ádáz csata vette kezdetét. Még épp időben megjött a könnyű gyalogos felmentés számunkra ami által sikerült visszaszorítani őket. Én hosszú fontolgatás után elmozdultam a helyemről, ami hiba volt, mert eltaláltak a karomon. Utána futva indultam a fedezékünk felé de az utolsó pár méteren eltalálták a lábamat is. És egy másik katona húzott a lövészárokba ezzel megmentett. Amint ellátta a sebeim egy gránát robbant mellettünk, amit én túléltem, ő meg a testével fedezett, igaz akaratlanul. A robbanás után egyből elájultam és egy kórházban ébredtem. Mielőtt teljesen meg gyógyultam volna én elszöktem, hogy újra részt vegyek a csatában. Teljes rehabilitációm hiányában maradandó sérülés van a jobb lábamon. Pár évvel később le is szereltek emiatt a seregtől, mert egy sérült felderítő nem tudja rendesen elvégezni a neki szánt feladatot. Mikor hazatértem anyámtól megtudtam egy szörnyű hírt hogy apámat meggyilkolták. Hosszú keresésbe kezdtem, de a gyilkos nem lett meg. Egy átlagos szerdán betértem egy lepukkant csehóba. Ahol fél füllel meghallottam hogy egy bérgyilkos dicsekszik, hogy ő helyi gazdagokra vadászik, és van munkája rendesen. Valószínűleg nem gondolta hogy egy efféle csehóban ellenségre akad. Mikor elsorolja az áldozatait. Koppant a tarkóján a pisztolyom csöve és csak annyit mondtam: Ismételd meg! Jól hallottam, azt mondta Drake Worther. Az apám gyilkosára bukkantam ilyen véletlenül. Mozdulni se mert mikor feltettem a következő kérdésemet: Ki a megbízó?. Amint megmondta, végeztem vele. Megkerestem azt az személyt akit mondott, nem volt nehéz mert nem bujkált, nem volt neki miért. Amikor ő is találkozott a pisztolyommal hozzá is csak egy nagyon egyszerű kérdést intéztem: Miért? Szerelem, ilyen kreténséget! Apám ellopta a szerelmét, az anyámat. De ezt miért 25 év után kellett megbosszulni? De már mindegy, neki már nem számít, mert neki fontosabb dolga van ennél. Halottnak lenni és annak is maradni!