Soul Traviz
Közzétéve: Apr 15, 2017 23:49:00 GMT 1
Post by The First Heretic on Apr 15, 2017 23:49:00 GMT 1
Faj:Ember
Életkor: 25 Év
Magasság:187 cm
Súly:102 kg
Testfelépítés:Katona élet alkotta masszív izmos test,sok helyen hegek borítják.
Neme: Férfi
Beosztás:Gyalogos
Rang:Tizedes-Sangurni Nehézpáncélos
Származási hely Sangurn
Életkor: 25 Év
Magasság:187 cm
Súly:102 kg
Testfelépítés:Katona élet alkotta masszív izmos test,sok helyen hegek borítják.
Neme: Férfi
Beosztás:Gyalogos
Rang:Tizedes-Sangurni Nehézpáncélos
Származási hely Sangurn
Belépés a testvérekhez
Ami előtt beléptem a seregbe csak egy taknyos 16 éves semmire kellő voltam mint a barátaim, Hemond és Gideon. Mind a hárman katonai család sarjai voltunk, amivel együtt jár a szegénység.Apám a közeli laktanyán tett szolgálatot, még anyám ott volt szakács. A haverjaim szülei is oda voltak beosztva, amíg el nem jött az a végzetes nap. Egy nagy robbanás és minden elcsendesedett, láng perzselt fel mindent.Utána a nyomozásból kiderült hogy, nem más mint egy kísérleti bombát vittek volna ki a laktanyából előkészíteni felrobbantáshoz, erre már nem került sor ahogy arra sem hogy elbúcsúzzak a szüleimtől.
Iskolában voltunk mind a hárman még hallottuk is a robbanást, ügyet sem vetve rá nyomtuk a baromságaink.Aztán eljött az este hogy hazamenjünk, az ajtóba csak két tiszt várt és egy levelet adtak át és csak az egyik katona kezét éreztem a vállamon ahogy végigsimítja teli szánalommal.Ekkor még nem is sejtettem hogy mi áll a levélben de önkénytelenül is elkezdett csepegni a könnyem. Alig láttam mit is olvasok felfogni még annyira sem tudtam.
Másnap a nagyszüleim már ott is voltak értem apám felől. Az anyám szüleit nem is ismertem hogy mi lett velük sosem válaszolták meg. Teltek múltak a hetek és lassan kezdem megismerni jobban a nagyszüleimet. Nagyanyám Marry néni kedves vajszívű ember volt még nagyapám Hektor vas szigor és a becsület példaképe. Ennek köszönhető hogy utam a katonaságba vezetett, mert ugyanis ő elmesélte a hogy hogyan mentett meg több mint egy ezrednyi katonát amivel kiérdemelte a csatapáncélt. Egyszer meg is mutatta akkor tájt, csodálatos fém egy védőburok ami lehetővé teszi az embernek a lehetetlent. Persze ezt meg kellet mutatnom a haverjaimnak is, ők csak ámultak még én tudtam hogy ezt én fogom viselni." Apám is ezt akarná" gondoltam magamban akkor még nem sejtettem milyen nehéz is lesz ezt a terhet cipelni.
A 16. születésnapom után egy héttel vonultam be, nagyapám büszke volt rám. Én is magamra ezért is az alapkiképzést végig csinálva jelentkeztem egy speciális kiképzésre amit 10 000 ezerből 1 ember ha megtud csinálni amiben benne volt a nehézfegyver és tűzszerész képzés. 8 hónapig tartott ez a förtelem ember próbáló feladat, pár hónapra ki is raktak egy szigetre teli vadállatokkal, máskor a bolygó egyik leghidegebb pontján kellet egy könnyű szerelékben menetelni és fegyvert összerakni.A legdurvább akkor is az volt amikor a sivatagban 46 fokban kellet egy teher autót húznunk ami teli volt vízzel, milyen könnyűnek is néz ki.Csak ha ittál belőle akkor azzal alá írtad a feladási nyilatkozatot. Három napig nem ittunk 20 km kellet húzni a kocsit, itt adták fel a legtöbben 20 emberből 4-en maradtunk akik kitartottak.Végül mi is összeestünk a perzselő hőségben, de teljesítettük a feladatot.Persze sorolhatnám még a kínnal teli hónapokat.
Iskolában voltunk mind a hárman még hallottuk is a robbanást, ügyet sem vetve rá nyomtuk a baromságaink.Aztán eljött az este hogy hazamenjünk, az ajtóba csak két tiszt várt és egy levelet adtak át és csak az egyik katona kezét éreztem a vállamon ahogy végigsimítja teli szánalommal.Ekkor még nem is sejtettem hogy mi áll a levélben de önkénytelenül is elkezdett csepegni a könnyem. Alig láttam mit is olvasok felfogni még annyira sem tudtam.
Másnap a nagyszüleim már ott is voltak értem apám felől. Az anyám szüleit nem is ismertem hogy mi lett velük sosem válaszolták meg. Teltek múltak a hetek és lassan kezdem megismerni jobban a nagyszüleimet. Nagyanyám Marry néni kedves vajszívű ember volt még nagyapám Hektor vas szigor és a becsület példaképe. Ennek köszönhető hogy utam a katonaságba vezetett, mert ugyanis ő elmesélte a hogy hogyan mentett meg több mint egy ezrednyi katonát amivel kiérdemelte a csatapáncélt. Egyszer meg is mutatta akkor tájt, csodálatos fém egy védőburok ami lehetővé teszi az embernek a lehetetlent. Persze ezt meg kellet mutatnom a haverjaimnak is, ők csak ámultak még én tudtam hogy ezt én fogom viselni." Apám is ezt akarná" gondoltam magamban akkor még nem sejtettem milyen nehéz is lesz ezt a terhet cipelni.
A 16. születésnapom után egy héttel vonultam be, nagyapám büszke volt rám. Én is magamra ezért is az alapkiképzést végig csinálva jelentkeztem egy speciális kiképzésre amit 10 000 ezerből 1 ember ha megtud csinálni amiben benne volt a nehézfegyver és tűzszerész képzés. 8 hónapig tartott ez a förtelem ember próbáló feladat, pár hónapra ki is raktak egy szigetre teli vadállatokkal, máskor a bolygó egyik leghidegebb pontján kellet egy könnyű szerelékben menetelni és fegyvert összerakni.A legdurvább akkor is az volt amikor a sivatagban 46 fokban kellet egy teher autót húznunk ami teli volt vízzel, milyen könnyűnek is néz ki.Csak ha ittál belőle akkor azzal alá írtad a feladási nyilatkozatot. Három napig nem ittunk 20 km kellet húzni a kocsit, itt adták fel a legtöbben 20 emberből 4-en maradtunk akik kitartottak.Végül mi is összeestünk a perzselő hőségben, de teljesítettük a feladatot.Persze sorolhatnám még a kínnal teli hónapokat.
Az osztag amibe a bolygón kerültem a Harlekin volt. Csak 5000 ezer elit harcos,akinek ilyen vértje van.
Mióta a Harlekinek között szolgáltam nem egy küldetésben vettem rész főleg robotok elleni harcban.Sok harcban voltam már amire nem vagyok büszke parancsra tettem olyat amit ember kívánni sem akar.
Az első zsákmány
Helene bolygó volt a sokadik bevetés ahol a robothadsereg ellen vettük fel a harcot.Több ezer katona esett el azon a lélekrabló helyen. Akik ott voltak egy kicsit önmaguból is ott hagytak, az a sok halott,amik történtek az egyik könyvbe sem kerül bele, csak a kín volt semmi más.
Bolygó felszíne kopár most már a robotok miatt de egykoron zöldellő virágzó hely volt.
Megérkezésünk egy csapatszállítóval történt amiben 25 állig felfegyverzett Harlekin utazott. Vértünkre a jellegzetes vigyorgó bohóc maszk van ráfestve feketével, a mi ezredünknek ez.
Ezen kívül van még négy ezek címerei:Sas ami megragad egy puskát, Heges arcú bandita,Megdőlt kereszt egy dombon,Medve mancs.
Beérkeztünk a légkörbe már erős légelhárító üteg tűz fogadott minket az egyik motor el is szált leszállás közben, a légkört már nem is lehet vele elhagyni.Lenyílt a rámpa és elszabadult a káosz, ahogy kilépett az első társam egy robbanó lövedék pattant le a térdéről egyenesen a földbe és robbant fel.Lemasíroztunk a lélekvesztőről de annak sem kellet már felszállnia mert pár lépés előre haladva egy robbanás lökött hátúról a földre megfordultam és már csak a roncs volt.Felálltam és már tüzet is nyitottam sokat használt MAW 300-assal ,mi robot elénk került sok minden nem marad belőle. több száz métert nyomultunk előre mikor egy gránát robban fel közöttünk 5-en egyből meg is haltak három ember súlyos sebet kapott és nem sokkal utána bele is halt, de ezek a gépek csak jöttek végeláthatatlanul.A fegyverem csak okádta magából a töltényt, töltöttem lőttem töltöttem lőttem a mozdulat majdnem gépies volt.Parancsot kaptunk a visszavonulásra ekkor még két tüzérségi lövedék robbant tőlem jobbra és még 4 testvérem elesett. a tölcsérbe húzódva kerestünk fedezéket olyanok voltunk tizenhárman mint egy lövegtorony ami kör alakba mindent elpucolt amíg volt töltény és erő.Kezdtünk beszorulni a robotok nyomása alatt túl sokan voltak és mi túl kevesen.Kimentést kértünk de a választ nem hallottuk a csatazaj miatt.És eljött a holtpont amikor már a nyakunk voltak megrohamoztak. Az első hullámban csak kis emberszerű robotok jöttek ezeket puszta páncélban is legyőztük a második hullámban már inkább groteszk kétfejű 6 karú robotok jöttek amik szórták magukból a golyót. Két kezében Bak 22 volt a másik kettőben egy egy Grum nevű pörölyt forgatott a maradék két karjával mindig javítgatott magán valamit.
Közben még két társam elesett, szinte biztos voltam hogy itt esünk el de ez sem akadályozott semmiben nem ez volt az első csatám. -KÉSZÜLJ!- ordítóm torkom szakadtából még két társam lépett mellém a gödör peremén majd amikor a gépszörny közelebb ért kirontottunk az árokból.
A lövedékek csak úgy szikrázva pattogtak le a vértről, futás közben egy két ember szerű mocskot is szétvertünk. Mamlasz egyből észre vett és minket kezdett lőni pár lépés volt már csak még mielőtt oda értem volna újratáraztam.
-Dögölj meg te rohadék!- üvöltöttem és elugrottam a fegyverem a jobb kezemben a ballal védtem a belsőszerveimet.Mintha csak lelassult volna az idő láttam ahogy az egyik pöröly a társam fejét lecsapja és egy robotot kettétépve vele a földre sújtja, a másik társamat oldalba kapja és mélyen felnyitja a páncélját majd pár métert odébb lökve holtan hull a porba.Én ugrás közben már a ravaszt húzom és hallom "TEKk...TEKk..TEKK" ahogy lassítva odaérek a szörny mellkasához.Fémdarabok robbannak ki belőle rúg kapálva próbál kezdeni magával valamit.Hallom hogy kiürült a puskám, gyorsan fordítok rajta egyet majd a tussal kezdem el püfölni szikrázik recseg ropog majd abba marad a mozgása.- Megdöglöttél te rohadék!- szuszogva préselem ki a szavakat és a lövések kopogása a páncélom rángat vissza a harcba. Leugrok a roncshalom tetejéről és fedezéknek használva kitépem a kezéből a bárdot. -Fedezett tűz!Fedezett tűz!- kiáltom erre a maradék megmaradt társam felém fordul.Elkezdték lőni őket még visszafutottam az árokba.
A harmadik rohamot nem kellet megvárni, az utolsó pillanatban tizenkét gép suhant el felettünk lebombázva előttünk mindent. Egy gép leszállt mögöttünk fedezett tüzet adva még felszálltunk az egyik kezemben a bárdal amit zsákmányoltam míg a másikban egy robottal amit pajzsnak használtam.
A hajóra visszatérve zaklatott állapotomban egyből vissza akartam menni hogy hátha maradt még élő társam vagy csak egy ember, de parancsot kaptunk a kivonulásra és nem tudtam kínom ellen semmit sem tenni.Ekkor kezdtem el vizsgálni a bárdot amit elhoztam, furcsa jelek voltak belevésve mintha valami írás lenne de ezt csak én véltem így.Levittem a műszaki szektorba pár fegyverszakértőhöz hogy vizsgálják meg, ami kiderítette hogy ha áram impulzus éri képes plazmaburkot vonni a tépőfogára és még az én vértemet is játszi könnyűséggel nyitná fel és belezne ki.
Bolygó felszíne kopár most már a robotok miatt de egykoron zöldellő virágzó hely volt.
Megérkezésünk egy csapatszállítóval történt amiben 25 állig felfegyverzett Harlekin utazott. Vértünkre a jellegzetes vigyorgó bohóc maszk van ráfestve feketével, a mi ezredünknek ez.
Ezen kívül van még négy ezek címerei:Sas ami megragad egy puskát, Heges arcú bandita,Megdőlt kereszt egy dombon,Medve mancs.
Beérkeztünk a légkörbe már erős légelhárító üteg tűz fogadott minket az egyik motor el is szált leszállás közben, a légkört már nem is lehet vele elhagyni.Lenyílt a rámpa és elszabadult a káosz, ahogy kilépett az első társam egy robbanó lövedék pattant le a térdéről egyenesen a földbe és robbant fel.Lemasíroztunk a lélekvesztőről de annak sem kellet már felszállnia mert pár lépés előre haladva egy robbanás lökött hátúról a földre megfordultam és már csak a roncs volt.Felálltam és már tüzet is nyitottam sokat használt MAW 300-assal ,mi robot elénk került sok minden nem marad belőle. több száz métert nyomultunk előre mikor egy gránát robban fel közöttünk 5-en egyből meg is haltak három ember súlyos sebet kapott és nem sokkal utána bele is halt, de ezek a gépek csak jöttek végeláthatatlanul.A fegyverem csak okádta magából a töltényt, töltöttem lőttem töltöttem lőttem a mozdulat majdnem gépies volt.Parancsot kaptunk a visszavonulásra ekkor még két tüzérségi lövedék robbant tőlem jobbra és még 4 testvérem elesett. a tölcsérbe húzódva kerestünk fedezéket olyanok voltunk tizenhárman mint egy lövegtorony ami kör alakba mindent elpucolt amíg volt töltény és erő.Kezdtünk beszorulni a robotok nyomása alatt túl sokan voltak és mi túl kevesen.Kimentést kértünk de a választ nem hallottuk a csatazaj miatt.És eljött a holtpont amikor már a nyakunk voltak megrohamoztak. Az első hullámban csak kis emberszerű robotok jöttek ezeket puszta páncélban is legyőztük a második hullámban már inkább groteszk kétfejű 6 karú robotok jöttek amik szórták magukból a golyót. Két kezében Bak 22 volt a másik kettőben egy egy Grum nevű pörölyt forgatott a maradék két karjával mindig javítgatott magán valamit.
Közben még két társam elesett, szinte biztos voltam hogy itt esünk el de ez sem akadályozott semmiben nem ez volt az első csatám. -KÉSZÜLJ!- ordítóm torkom szakadtából még két társam lépett mellém a gödör peremén majd amikor a gépszörny közelebb ért kirontottunk az árokból.
A lövedékek csak úgy szikrázva pattogtak le a vértről, futás közben egy két ember szerű mocskot is szétvertünk. Mamlasz egyből észre vett és minket kezdett lőni pár lépés volt már csak még mielőtt oda értem volna újratáraztam.
-Dögölj meg te rohadék!- üvöltöttem és elugrottam a fegyverem a jobb kezemben a ballal védtem a belsőszerveimet.Mintha csak lelassult volna az idő láttam ahogy az egyik pöröly a társam fejét lecsapja és egy robotot kettétépve vele a földre sújtja, a másik társamat oldalba kapja és mélyen felnyitja a páncélját majd pár métert odébb lökve holtan hull a porba.Én ugrás közben már a ravaszt húzom és hallom "TEKk...TEKk..TEKK" ahogy lassítva odaérek a szörny mellkasához.Fémdarabok robbannak ki belőle rúg kapálva próbál kezdeni magával valamit.Hallom hogy kiürült a puskám, gyorsan fordítok rajta egyet majd a tussal kezdem el püfölni szikrázik recseg ropog majd abba marad a mozgása.- Megdöglöttél te rohadék!- szuszogva préselem ki a szavakat és a lövések kopogása a páncélom rángat vissza a harcba. Leugrok a roncshalom tetejéről és fedezéknek használva kitépem a kezéből a bárdot. -Fedezett tűz!Fedezett tűz!- kiáltom erre a maradék megmaradt társam felém fordul.Elkezdték lőni őket még visszafutottam az árokba.
A harmadik rohamot nem kellet megvárni, az utolsó pillanatban tizenkét gép suhant el felettünk lebombázva előttünk mindent. Egy gép leszállt mögöttünk fedezett tüzet adva még felszálltunk az egyik kezemben a bárdal amit zsákmányoltam míg a másikban egy robottal amit pajzsnak használtam.
A hajóra visszatérve zaklatott állapotomban egyből vissza akartam menni hogy hátha maradt még élő társam vagy csak egy ember, de parancsot kaptunk a kivonulásra és nem tudtam kínom ellen semmit sem tenni.Ekkor kezdtem el vizsgálni a bárdot amit elhoztam, furcsa jelek voltak belevésve mintha valami írás lenne de ezt csak én véltem így.Levittem a műszaki szektorba pár fegyverszakértőhöz hogy vizsgálják meg, ami kiderítette hogy ha áram impulzus éri képes plazmaburkot vonni a tépőfogára és még az én vértemet is játszi könnyűséggel nyitná fel és belezne ki.
vignette2.wikia.nocookie.net/warhammer40k/images/b/b2/Big_Choppa_One-Handed_Evil_Sunz.png/revision/latest?cb=20140110045453
Kérvényeztem hogy ezt a fegyvert hordozhassam magammal harctéren és meg is kaptam.
Az aki megvizsgálta ajánlott hozzá egy pajzsot is ami képes felfogni az ionlövedéket mivel az én páncélom még az első generációban készül ami nagy eséllyel lebénul ion és plazma találatra.Ez a védőeszköz még csak prototípus így ez főképp a bénító ionra van tervezve. (robot koponya van a pajzsra láncolva)
Új feladatAz aki megvizsgálta ajánlott hozzá egy pajzsot is ami képes felfogni az ionlövedéket mivel az én páncélom még az első generációban készül ami nagy eséllyel lebénul ion és plazma találatra.Ez a védőeszköz még csak prototípus így ez főképp a bénító ionra van tervezve. (robot koponya van a pajzsra láncolva)
www.bitzbox.co.uk/images/warriors_of_chaos_khorne_skullcrushers_shield_4_large.jpg
Visszatérés a pokol tornácára
Leszálláskor ismét össztűz fogadott ami nem volt meglepetés, landolás kicsit szebb volt de a halál maradt ugyan az.Ugyan az az elkeserítő látvány fogadott azzal az egy ellentéttel hogy most nem sima emberek szálltak le hanem a Harlekinek majdnem egy egész ezrede. Több hajó nagyobb tűzerő gondolta a parancsnok hogy így egyszerűbb lesz de sajnos nem.Pár repülőt lelőttek már leszálláskor és ami lent várt az sem volt jobb.Tüzérségi bombák szabdalta táj, amit a robotok azzal a csellel védtek ki hogy a föld alatt építettek ki bázist. Néha hátba hol oldalba kaptak minket, lassan kezdtünk lemorzsolódni. Egyszer a rádió felüvölt - Le a járatokba!Kipucoljuk őket!- hangzott a parancs és cselekedtünk a hogy leléptem a lejáróra közelharci fegyverre váltottam a kis fejszémre és a pajzsom fedezékébe húzódva loptam a távot mélyebbre és mélyebbre.
-CSAPDA!EZ EGY CSAPDA!- kiabálják mögöttem mire megfordítottam a fejem egy gránát tépte szét Edmondot. Ahogy robban a gránát be is omlasztotta a kijáratot, mindenki harci állást vett fel, és elkezdődött a haláli tánc. A folyosón tele volt oldalra nyíló ajtókkal az egyik hol szisszent hol kinyílt és pár darab robot próbált a karmaikkal felnyársalni.Kezdődött a roham a folyosón egy kereszteződésben voltunk 4-en maradtunk a 8 fős külön osztagunkból, mindenkinek egy egy oldal. A tér nagysága akkora volt hogy ketten páncélban csak szűkösen fértünk el és ez tele volt robotokkal akik kisebb késekkel és bárdokkal rontottak. Többi társam távolról is letudta szedni őket de nekem csak a közelharc volt a lényeg. Pár lépést tettem előre és ott tartóztattam fel őket az első robotnak átlósan a mellkasát vágtam át még a pajzsommal a balról érkezőt nyomtam a falnak , szikrázva nyikorogva hevertek a földön.Közben a társaim darálták az ellent csak a puskaropogást hallottam és a saját bárdom okozta csatazajt.-KI KELL TÖRNÜNK! VAGY ITT HALUNK!- üvöltötte túl Marcus a puskaropogást.
-KETTŐ KETTES ALAKZAT! MOST HOZZÁM!- rikoltottam feléjük egyből váltottak kettő a hátam mögött ált egy pedig kissé mellettem. Elindultunk a folyosón előre Marcus volt aki velem együtt előre fele biztosított kiutat még a maradék kettő követett.Amit nem darált le a puska azt vagy a bárdommal vagy a pajzsommal zúztam szét. Csak özönlöttek végeláthatatlanul -KITÖRÉS! - tomboltam elém és lendületet vettem pajzsom a bal kezemben magam elé tartva futottam előre törve az utat többiek is a futással foglalkoztak nem álltak meg még egy rámpához érve felléptem közben egy robotot sodortam a falnak abban a pillanatban darabokra tört.Kilétem a fényre előttem még mindig a csata zajlott ismét egy ismerős hang:-KIVONULÁSI PONTON GYÜLEKEZŐ- a százados hangja volt az.
Még a társaim lent voltak a rámpa alján egy kopogó hangra lettem figyelmes. "Kopp...Kopp...Kopp" gránát pattogása volt egyenesen a rámpa oldalából. A robot akit összezúztam nem múlt ki annyi ereje volt az oldalán lévő gránátot legurítsa az aknába. Arra sem volt időm hogy figyelmeztessem őket. A lökés még engem is ellökött és a páncélom burkát füstösre perzselte.- NEEEE!NEEE!- térdre ereszkedve ütöttem a földet.
Bánatom csak a repülőgépek törték meg, -KIVONÁS VÉGÉIG 20 PERC!!Ismétlem 20 PERC!- sistergett a rádióban. Láttam a kivonási pontot nem volt közel és javába dúlt még a csata. Árokból árokba futva loptam a távot közben elém akadó robotokat kegyetlen agresszióval szedtem darabokra volt amelyiken csak simán átsétáltam másikat a pajzsomra szegezve a saját karjával vittem jó ideig.
Már csak 50-60 méter lehetett az utolsó repülőig, látom elkezdik becsukni a rámpát. Rádióba ordibálom hogy - NYISD KI NE HAGYJATOK ITT!!- de semmi válasz. 20 méterre beindultak a motorok és a földre löktek. -NE NE NE NE HAGYJATOK ITT!! NEEEEE!!!!- Ekkor lenyílt a rámpa és három társam kezdte szórni a golyót az ellenségre felálltam megfáradva és pár sebet szerezve idetartó úton a rámpa felé indulva. A hajótól 100 méterre egy gigászi robot jött elő a földből és minket nézett. -GYERE MÁR!- harsogva túl hajtóműveket a százados. Minden erőmet összeszedve rohantam már a hajó egy kicsit el is emelkedett mire odaértem de ugró magasságban volt és fel löktem magam. - Menny menny menny!!- csak ennyi hangozott a fülkéből mellettem a parancsnok csak ennyit mondott a rádióba- DOBHATJÁTOK!- összenéztünk a másik bajtársammal és nem tudtuk miről beszél mit dobhatnak. Majd elhagyva a légkört már mindent értettünk hatalmas villanások rázták meg a bolygót több tucat atomot dobtak a felszínre de volt amit a föld alá is sikerült bevezetni a hangáraikon keresztül. A pusztítás gigászi volt.Ez után a csata után kaptam a tizedes rangomat.
-CSAPDA!EZ EGY CSAPDA!- kiabálják mögöttem mire megfordítottam a fejem egy gránát tépte szét Edmondot. Ahogy robban a gránát be is omlasztotta a kijáratot, mindenki harci állást vett fel, és elkezdődött a haláli tánc. A folyosón tele volt oldalra nyíló ajtókkal az egyik hol szisszent hol kinyílt és pár darab robot próbált a karmaikkal felnyársalni.Kezdődött a roham a folyosón egy kereszteződésben voltunk 4-en maradtunk a 8 fős külön osztagunkból, mindenkinek egy egy oldal. A tér nagysága akkora volt hogy ketten páncélban csak szűkösen fértünk el és ez tele volt robotokkal akik kisebb késekkel és bárdokkal rontottak. Többi társam távolról is letudta szedni őket de nekem csak a közelharc volt a lényeg. Pár lépést tettem előre és ott tartóztattam fel őket az első robotnak átlósan a mellkasát vágtam át még a pajzsommal a balról érkezőt nyomtam a falnak , szikrázva nyikorogva hevertek a földön.Közben a társaim darálták az ellent csak a puskaropogást hallottam és a saját bárdom okozta csatazajt.-KI KELL TÖRNÜNK! VAGY ITT HALUNK!- üvöltötte túl Marcus a puskaropogást.
-KETTŐ KETTES ALAKZAT! MOST HOZZÁM!- rikoltottam feléjük egyből váltottak kettő a hátam mögött ált egy pedig kissé mellettem. Elindultunk a folyosón előre Marcus volt aki velem együtt előre fele biztosított kiutat még a maradék kettő követett.Amit nem darált le a puska azt vagy a bárdommal vagy a pajzsommal zúztam szét. Csak özönlöttek végeláthatatlanul -KITÖRÉS! - tomboltam elém és lendületet vettem pajzsom a bal kezemben magam elé tartva futottam előre törve az utat többiek is a futással foglalkoztak nem álltak meg még egy rámpához érve felléptem közben egy robotot sodortam a falnak abban a pillanatban darabokra tört.Kilétem a fényre előttem még mindig a csata zajlott ismét egy ismerős hang:-KIVONULÁSI PONTON GYÜLEKEZŐ- a százados hangja volt az.
Még a társaim lent voltak a rámpa alján egy kopogó hangra lettem figyelmes. "Kopp...Kopp...Kopp" gránát pattogása volt egyenesen a rámpa oldalából. A robot akit összezúztam nem múlt ki annyi ereje volt az oldalán lévő gránátot legurítsa az aknába. Arra sem volt időm hogy figyelmeztessem őket. A lökés még engem is ellökött és a páncélom burkát füstösre perzselte.- NEEEE!NEEE!- térdre ereszkedve ütöttem a földet.
Bánatom csak a repülőgépek törték meg, -KIVONÁS VÉGÉIG 20 PERC!!Ismétlem 20 PERC!- sistergett a rádióban. Láttam a kivonási pontot nem volt közel és javába dúlt még a csata. Árokból árokba futva loptam a távot közben elém akadó robotokat kegyetlen agresszióval szedtem darabokra volt amelyiken csak simán átsétáltam másikat a pajzsomra szegezve a saját karjával vittem jó ideig.
Már csak 50-60 méter lehetett az utolsó repülőig, látom elkezdik becsukni a rámpát. Rádióba ordibálom hogy - NYISD KI NE HAGYJATOK ITT!!- de semmi válasz. 20 méterre beindultak a motorok és a földre löktek. -NE NE NE NE HAGYJATOK ITT!! NEEEEE!!!!- Ekkor lenyílt a rámpa és három társam kezdte szórni a golyót az ellenségre felálltam megfáradva és pár sebet szerezve idetartó úton a rámpa felé indulva. A hajótól 100 méterre egy gigászi robot jött elő a földből és minket nézett. -GYERE MÁR!- harsogva túl hajtóműveket a százados. Minden erőmet összeszedve rohantam már a hajó egy kicsit el is emelkedett mire odaértem de ugró magasságban volt és fel löktem magam. - Menny menny menny!!- csak ennyi hangozott a fülkéből mellettem a parancsnok csak ennyit mondott a rádióba- DOBHATJÁTOK!- összenéztünk a másik bajtársammal és nem tudtuk miről beszél mit dobhatnak. Majd elhagyva a légkört már mindent értettünk hatalmas villanások rázták meg a bolygót több tucat atomot dobtak a felszínre de volt amit a föld alá is sikerült bevezetni a hangáraikon keresztül. A pusztítás gigászi volt.Ez után a csata után kaptam a tizedes rangomat.
Miután visszatértünk a hajóra 2 hónapos űrbéli volt a vizsgálat hogy kinek milyen hibája volt.Harlekin ezredünk minden tagja vissza lett hívva feladatából és teljes átvizsgálásra került. Majd egyszer jött a parancs hogy menjek az Reto-Antares katonai főhadiszállásra ott kapom a további utasításokat.
