Post by Kristóf on Apr 6, 2017 22:29:31 GMT 1
Név: Gothard Hagedorn
Nem: Férfi
Kor: 24
Faj: Ember
Magasság: 183 cm
Testsúly: 100-105 kg
Vallás: Kirnita (Felvett vallás)
Szülőbolygó: Tirian
A nevem Gothard Hagedorn. A Tiran bolygón születtem szerencsére a nyári időszakba. Anyám
belehalt a szülésbe, apám pedig nem sokkal azelőtt halt meg egy bányaomlásban, mind ketten idénymunkások voltak. Szóval egyiket se ismertem, nem voltak barátaik vagy rokonaik itt és egy árvaházba kerültem emiatt és így lettem hivatalosan is tiriani lakos. Az árvaház nem volt valami kellemes hely. Csoda volt, hogy ha valaki megérte a 8 éves kort. De még nagyobb csoda ha a 16-ott. Kis koromban már nagyon gyakran találkoztam fagyási sérülésekkel és nem is a kellemes fajtából 3. és 4. fokúakat. És semmivel sem kellemesebb látvány az amikor látod, hogy egy ősszakállú bányász amputálja egy 6 éves kisfiú lábait emiatt egy nem túl steril, sőt kimondottan piszkos szobában egy nagyobb konyhai húsbárddal. Igazán traumatizálo. Látni, hogy altatás nélkül egy ronggyal a szájában az asztalon lekötözve fekszik egy 6 éves kisfiú akit épp most készülnek bántani egy húsbárddal. Hallani ahogy a hús, izmok, inak szakadnak. A csont törését és a látványt, hogy a bárd háromszor szalad neki, mire átviszi a csontot. Eközben a barátod arcát is látni ami már teljesen eltorzult a fájdalomtól, könnyek melyek úgy folynak végig akár
a hóviharban aláhulló hó és a tekintette amiből kiolvasható a rettegés, kétségbeesés és a segélykérést.
Volt szerencsém az oktatásban részt venni a Tirian szociális törvények miatt és az általános iskolát sikeresen elvégeztem és én voltam az osztály 5 legjobb tanulója. Az egész osztályban volt rajtam kívül 5 ember. Majd ezután együtt mentünk a Rammstein Bányász Szakiskolába tanulni. Ahol rengeteg gyakorlati oktatásban volt részünk, azaz lényegében a minimálbér feléért dolgoztunk egy külszíni ércfejtőben. Remek munka volt itt találkoztam először kézi és gépi energiafúróval (értsd lézer). Bár fiatalok voltunk és viszonylag a könnyebb munkákat kaptuk egy jól felszerelt bányában. De még így is keményen munka volt. De 4 év után végre végeztünk. Én mint gépész mérnök aki bányászgépekre specializálódott helyezkedtem el.
A munka nehéz volt. Nem egy külszíni fejtőben dolgoztam hanem a bányában. Voltak olyan napok, hogy egyáltalán nem láttam a Napot. A felszerelésünk se volt a legmodernebbek mondható. És még a havi kvóta elérésének érdekében is vért izzadtunk. Biztonságosnak se nevezné ember azt a bányát a kicsi, szűk és néha rettentően majd 100 éves alagutak, a szemet bántó vak sötétség és a tudat, hogy több száz méternyire vagy a felszíntől. Igazán rémisztő elképzelni azt az sok tonnányi földet amint az emberre zuhan. Ebből a szörnyű tudatból és egy ilyen elszigetelt fagyos kis sárgolyóról egyedül csak az segíti át az embert ha eltereli figyelmét. De nem igazán tudtuk mi semmivel elterelni a figyelmünk. A tv és rádió jelek szagattak volt, hogy hetekig nem
volt adás a hóviharok miatt. Három dolgot tehettünk. Ittunk, drogoztunk és dugtunk. Életemben pedig csak egyszer láttam addig meztelen nőt még a szakmaiban a haverokkal összedobtuk a pénzt egy pornó magazinra és akkor jöttem rá, hogy bár igen különleges azaz törékeny a női test de nem igazán az én esetem. Túl soványkák, kevés rajtuk a fogni való még a két szép keblük ellenére se. Bár a saját nemem ellenben igazán vonzó volt. A vékonyabb, de szálkás férfiak voltak
azok amik a legjobban tetszettek.
20 évesen otthagytam a bányát. Ennek egyszerű okai voltak. Nem fizetett túl jól, a bolygón hideg van, de nagyon és folyton ugyan azokat az arcokat látom egész életemben. Köszönöm én nem akarok így meghalni. Előtte legalább egy kicsit szeretnék világot látni. Ezt egy tavaszi sárgaföldig leívós alkalomkor határoztam el. Kissé magam alatt voltam mivel épp akkor szakítottam a párommal akivel már lassan 2,5 éve jól megvoltunk. ( Így belegondolva ez is sokban közrejátszott a katonai karrier választásában. ) Majd egy bizonyos Jager nevű bányász mondta nekem, hogy ha annyira elakarok menni innen akkor lépjek be a flottába. És én így tettem, természetesen ezután az este után 3 nappal. Az elvallás nem volt könnyű, de végül elmentem a legközelebbi toborzóközpontig a kibányászott ércekkel együtt.
Ezután kerültem a Napek bolygóra kiképzés céljából. Életemben nem láttam még ilyen zöld és élettel teli bolygót mint a ez. Kicsit hülyének éreztem magam amiért ennyire hüledeztem pár fa láttán. Hadtechnikai mérnök, fregatt specializációs kiképzésen vettem részt. Egy évig se tartott a kiképzés, de igen sokat tanultam a fegyverhasználattól kezdve, több fregatt belső
felépítéséig mindent. És sok új ismerőst is szereztem, életemben itt láttam először hús-vér nőt. Hát nem mind volt olyan, mint abban a régi pornó újságban. És igazság szerint volt egy-két lány aki felkeltette az érdeklődésem, bár nem szexuális értelemben véve. Egy vadászgép mérnők nő akit Juliet Osmannak hívtak. Magas majd 2 méteres, vékony és lapos nő volt, hosszú vörös hajjal, sötét lila szemekkel és olyan hegyes fülekkel. Először akkor találkoztam vele
mikor kiosontam pár új barátommal a bázison kívülre pálinkát venni. Majd mikor ugyan attól a kedves aranyos nagymamától sikerült beszereznünk a kétes eredetű, de igazán ütős bíborszínű
szeszt együtt olyan ordenáré berúgást csináltunk amire máig nem emlékszünk és még összese tudjuk rakni, hogy mi történt. Még az ívás első 2 órája megvan. Beszélgetünk, ökörködünk, megismerjük a másikat, mindenki elmondja, hogy honnan származik meg ilyenek. Itt derült ki Julietről, hogy kirnita. Sokat mesélt a vallásáról és igazán érdekesnek találtam azt a pár rituálét amiről beszámolt Én magam sose voltam vallásos igazán, bár a Tirianon is voltak furcsa megszállott bányászok akik hálát adtak az isteneknek azért, hogy még egy nappal tovább élhettek és nem haltak meg széndioxid mérgezésben.
Ezután az este után gyakran találkoztunk szabadidőnkben. Eleinte még akart is valamit Juliet de elmondtam, hogy nem tartom vonzónak (Ez így szó szerint elhangzott tőlem és nem kicsit sokkolta elsőre, úgy látszott még ilyet nem hallott férfi embertől), persze gyorsan hozzátettem, hogy én a férfiakhoz vonzódóm. Ezután inkább csak barátok voltunk, együtt jártunk inni, pasizni. Mind ketten igazi férfi falók voltunk, nem egyszer ugyanazt az egyént együtt kaparintottuk meg. De nem csak fiúk terén egyezett az ízlésünk zenében is és ugyan azok a bandák tetszenek. Egyszer még együtt mentünk koncertre azóta is meg van az a kitűzöm. Ezen kívül tanítottuk is egymást így kicsit értek a vadászgépek karbantartásához, ő meg a fregattokhoz.
Valamikor a kiképzés vége felé járhattunk mikor valami baj történt. Gyakorlás céljából rendelkezésünkre biztosítottak egy régi szolgálatból kivont fregatt hajtóművén gyakoroltunk az egyik hangárban. Körülöttünk nagy volt a felfordulás mivel ugyan innét vitték a vadászgépekhez át a rakétákat. Az egyik szíj ami a helyén tartotta a rakétákat meglazulhatott vagy valami nem tudom, de nem volt elég szórós és a rakéta a földre esett és beindult és egyenesen a generátor felé tartott. Amilyen gyorsan tudtunk mindenki futott szerencsére a hangár végéből indult mi
meg pont a másik felén voltunk. Így volt vagy 30 másodpercünk futni. Volt aki pár karcolással megúszta, hát én nem. Egy méretes fémlemez felhasította az alkaromat és a lökés hullámtól pedig bevertem a fejem, így ott is szépen megnyílt a fejbőröm, szerencsére nem a csontig. Ezen kívül még pár fém szilánk is belefúródott a hátamba. Én meg két napra kómába is estem. Ekkor valami fura pszichedelikus álmom volt. Olyan mint amikor bevettem párral Juliet bogyóiból. Csak ez sokkal valósabbnak tűnt és a színek is élénkebbek voltak. Meg mintha valami várt is volna a másik oldalon. Nem igazán tudom megfogalmazni mi volt az mivel nem voltak biztos körvonalai. Valamikor ilyen valamikor olyan alakja volt. Csak arra emlékszem, hogy valami arany kupából vörös löttyöt kínált nekem és azt mondja „Fogd és idd ezt a vért és rendben leszel!” én meg megittam. Ez volt az a pillanat amikor a fájdalom visszarántott a valóságba és egy kórteremben ébredtem. A fejemen pár öltéssel rendbe rakták a sebet. Ugyan így a karommal és még a szilánkokat is eltávolították. Bár azért megemlítették, hogy szerencsés vagyok, hogy túléltem
ezt. Az álmomat persze nem mondtam el az orvosoknak a végén még dili dokihoz küldenének.
Ezt az álmot csak pár barátommal osztottam meg. Páran azt mondták, hogy nem jelent semmit csak beképzeltem, mások azt mondták az isteni gondviselés jele, de hogy melyiké azt nem tudták. Majd miután mind elmentek egyedül Juliet maradt velem és elmondta a véleményét miután szokatlanul hallgatag lett a mesém után. Azt mondta, hogy szerinte Kirn volt az akit álmomban láttam. Eleinte nem igazán törődtem vele. Hisz végül is csak egy álomkép, melyben egy alaktalan izé egy kelyhet ad át vérrel tele amit meg is mondtam Julietnek. Ami után majd 3 napig szóba se állt velem, sőt került engem. Ezalatt azért elgondolkoztam, mi van ha mégis egy jelenés volt? Bár ebben nem hittem, de azért elkezdtem utána nézni a Kirn vallásnak és semmi. Semmit nem találtam pár unalmas dokumentumfilmen és a többször megismételt mondatokon kívül. Így végül én adtam be a derekam és kértem bocsánatot Juliettől és megkértem, hogy kicsit tanítson a vallásával
kapcsolatban. Ehhez persze titoktartást kellett esküdnöm.Gyorsan tanított mert kevesebb mint egy hónap volt vissza a kiképzésből és után őt áthelyezik. Sok mindent tanultam, sok legendát mesélt, sok metaforikus tanmesét értelmeztünk amitől majd kisült az agyam. Majd nem sokkal a kiképzést vége után pár nappal elvitt egy Kirn templomba ahol végül teljes értékű kirnitává fogadtak. Arról, hogy ez a ceremónia hogy zajlik, mi előzi meg és mi következik utána sajnos nem mesélhetek, mert titoktartást fogadtam.
Ezek után nem sokkal áthelyeztek az AFS Twilight Huntressre mint hajó mérnök. Valahogy nem csodáltam, hogy az eredményeimmel erre az öreglányra helyeztek. Körülbelül négy éve szolgálok itt és azóta is működik a hajó, bármennyire is szeretne a kicsike meghalni én nem hagyom.
