Kontinens neve: Burluk
Jellemzés:
Egy nagy dzsungel kontinens melyen egy meghatározó hegyvonulat fut végig a nyugati part közelében és egy nagyobb folyó van mely belefolyik a keleten lévő óceánba. Az időjárás csapadékos, nagyon csapadékos, a fák hatalmasak, akkorák, hogy eltakarják a Napot és örök árnyékban tartják a talajszintet. Nyersanyagokban szegényes a kontinens nagy része. Az ásványkincsek főleg a hegyekben és a keleti partvidék vulkanikus szigetei környékén találhatók meg. Így az itteni népek a fejlődés középpontjai.
A helyi flóra és fauna állandóan az itt élők megölésén fáradozik. Jaguárok, óriás hüllők (összefoglaló néven saurusok), emberevő halak, folyami cápák, 3 tucatnál is több mérgező bogyó, szúnyogok, vírusok, baktériumok, paraziták és férgek. Így ez nem egy kellemes hely az átlag életkort nagyon lecsökkentik. Ez a kontinens csak az erőseket tiszteli. A szeretet erős túlzás lenne, minden erejével azon van, hogy megöljön és tápanyaggá tegyen. A helyi népek pedig alkalmazkodtak ehhez. Kegyetlen szokásokat és életvitelt alakítottak ki.
Térképek:
A kontinens térképe
Ásványkincsek
Kulturális térkép
Népek:
- Ember csoportok templom-város államokba szerveződve (vaskori szinten, inkákra emlékeztetnek,bővíthetők)
- Hunhauk (Ősi ember civilizáció, jelenleg sétáló élőhalottak, mezo-amerikai stílus főleg a majákra emlékeztetnek)
- Ogre törzsek (kevesen vannak, nagyon, erősek, vaskor, másodlagos felhasználok technológiában. Kulturálisan az aztékokhoz közelítenek)
Leírások:
Emberi csoportok:
(egy emberi uralkodó azaz zuma látható itt)
Nem alkotnak egységes államot, sőt kifejezetten nem kedvelik egymást a különböző templom-város államok. Több kulturális csoportot is elkülönítünk egymástól pl: Burlik, Jarluk,Lustri, Hauk csoportok és stb. Mindegyik csoportnak megvannak a sajátos kulturális elemei. Nincs egységes nyelv a népek között. Még közös nyelv sincsen, így egymással csak ritkán kommunikálnak diplomatikus úton. Bár pár hasonló szó és fogalom kialakult az idők során mint a zuma (lásd lejjebb). Ezek a csoportok többsége nem régibben vándorolt be a szigetre valami elől menekülve és csak néhány csoport volt itt eredetileg.
Technológiailag vas megmunkálását már elsajátította pár nép az egész kontinensen még nem terjed el. Ennek legfőbb oka a nyersanyagok hiánya. Az ásványkincsek főleg a nyugati hegyvonulatban és a vulkanikus Marje-sziget környékén koncentrálódik, így az itteni népek már vaseszközöket használnak, míg az ezektől távolabb eső területeken elő népek még zömében kő eszközöket használnak.
A régi emberi törzsek elkezdek egységbe tömörülni és településeket létrehozni. Ezek élén egy zuma (zsarnok, király, főpap jelentésekkel bír a szó) áll . Ezek az uralkodók voltak a felelősek azért, hogy igazgassák a települést, a termények újraelosztását ők és az adminisztrációjuk végezte, az isteneknek tartott áldozatokat is ők mutatták be és ők vezették a hadseregeket. Nagy tiszteletnek örvendtek így rengeteg furcsa szokás alakult ki velük szemben ilyen például: Nem szólhatsz közvetlenül egy zumához, egy zuma nem beszélhet a köznép tagjaival közvetlenül, nem érintheti meg senki azt amit egyszer egy zuma megérintett vagy különben ráragad annak a isteni kisugárzásából egy kevés ami megölné őt ( ha a dühös tömeg nem öl meg előtte) és még hasonlók. Bár az idők során teljes zuma dinasztiák alakult ki akikre ezek a szabályok is érvényesek. Emellé ők az államok elitjei, a kiváltságosak akik beleszülettek ebbe főleg az adminisztrációs intézmények csúcsán vagy főpapi tisztségeket töltenek be. Bár mások is képesek felemelkedni ebbe a társadalmi rétegbe, de még ők se szólhatnak közvetlenül egy zuma rokonához. Ők főleg az adminisztráció vagy a vallási szerep körökben kapnak helyet és különböző hízelgő tisztségeket töltenek be, de soha nem tölthetnek be vezetői tisztséget, a tanácsnak természetesen tagjai lehetnek. Rajtuk kívül még létezik az írnokok és művészek rétege, ők a köznép és az adminisztrátor-közép nemes réteg között találhatok. Az ő feladatuk az uralkodó elit státuszának istenítése és legalizálása (művészeti alkotássokkal vagy a szolgálatukkal) és a különböző alsó szintű adminisztrációs feladatok (adó közvetlen begyűjtése) és törvények kihirdetése.
Mindegyik kultúrában kicsi a hivatalos katonáskodással foglalkozó egyén. A katonák többsége idény jellegű, legtöbb esetben tompa tárgyakkal, kő vagy csont fegyverekkel vannak felszerelve, de olyan területeken ahol megfelelő mennyiségben van jelen a vas, réz és ón akkor ott újra elosztáskor vas és bronz fegyverek is előfordulnak. A katonákat száz fős csoportokra elosztva egy-egy középnemes vezeti akinek a tisztsége bacab. A térségben nem ismert a ló vagy bármilyen igás állat (a helyi fauna lényei nem igazán barátságosak) így egy-egy különleges hőstől eltekintve nincs lovas egység a seregekben. A katonák gyéren páncélozottak, a könnyű mozgás érdekében. A gerilla és terror harcmodort részesítik előnyben a helyi népek. A seregek gerincét a pajzzsal és egy rövid karddal felszerelt egyének teszik ki. Vannak még lándzsával felszereltek is akik nem hordanak maguknál pajzsot. Távolsági fegyvereik általában a fúvócsövek és az íjak (bár egyes helyeken előfordul egy különleges pardicom-nak nevezett robbanó fegyver amit fekete parddal töltenek meg). A katonák igazán szemkápráztató látványt nyújtanak a toll díszeikkel és állat prémeikkel melyekkel az isteneket figyelmét akarják magukra vonni. A csatákban ezen kívül jelen vannak a sámánok és a papok is akik az istenektől kérnek oltalmat, a dzsungel démonaitól segítséget. Igazán veszélyesek.
Vallásukat tekintve egy politeista népek ezek akik hisznek az eljövendő Vég Időben. A Vég Időt nem úgy kell érteni, hogy itt a világ vége aztán minden megszűnik hanem úgy, hogy átlépnek egy új korszakba. Eddig három Vég Idő telt el a számításaik szerint. Az első volt a Hunhauk kora, ők voltak az istenek első kiválasztott népei, őket méltatták figyelő tekintetükre, majd mikor elfordultak tőlük elátkozták őket. A második kor volt a Nagy Vándorlás kora. Ez a korszak volt az amikor a legtöbb ma virágzó kultúra ősei idetévedtek a Nagy Óceánon túlról ez a korszak az utazást és a megtelepedésüket fedi le. Ebből a korból sok legenda maradt fent, de biztos források nincsenek. A harmadik kor az amit most is megélnek ez pedig hát a Jelen Kor. Egyes papok szerint hamarosan itt a Negyedik Kor hajnala.
Hunhuak népe:
(Egy őrül vagy még lélekkel rendelkező hunhuak vagy egy már lelketlen eltorzult támadásba lendül)
Még hajdanán az Első Korban éltek. Virágzó civilizációt és birodalmat hoztak létre. Befolyásuk a kontinens egészére kiterjedt. Nyomaik ma is megfigyelhetők mindenhol, de egy szörnyű kataklizma véget birodalmuk összeomlót (a feljegyzések alapján volt itt minden éhínség, járványok, lázadások). A népesség szörnyen megcsappant. A feljegyzések szerint pedig a főpapok és urak könyörögtek az isteneikhez, hogy segítsék meg őket. De semmi. Egyik istenük sem figyelt rájuk egytől eltekintve. Vucub-Caquix a fertelmes istenség meghallotta könyörgésüket és üzletet ajánlott nekik. Testük örök hallhatatlanságáért és népük újbóli gyarapodását ajánlotta, ha áldoznak számára. A vezetők elfogadták az ajánlatott. A feljegyzések szerint tényleg elmúlt minden baj ekkor a birodalomban viszont nem született több gyerek, az aggok nem haltak meg. Mikor kérdőre vonták Vucub-Caquixot ő csak nevetett és elmondta az uraknak, hogy áldozat gyanánt ő a meg nem születettek lelkét kívánja cserébe viszont örök életet adott mindenkinek, sőt még a holtakat is feltámasztotta. És tényleg így volt mikor megnézték a kripta temetőket bent lelketlen csontvázak és rothadó hullák jártak keltek kik bár borzalmas látványt nyújtottak nem veszélyeztették az élőket. Vucub-Caquix ezen kívül még felajánlotta a cserét is. Hajlandó volt elcserélni a meg nem született gyermekek lelkét egy már élő lelkéért. Azt, hogy milyen formában zajlott a csere nem tudjuk, viszont azt tudjuk, hogy a csere után a lelketlen test még az élők között járt. Sokan kutatták ezen szörnyű átok megtörésének módját, sokan próbálták visszaszerezni szeretteik lelkét a fertelmes istentől, de sajnos minél jobban beleártották magukat ezen munkájukba annál fertelmesebbek lettek, annál kevésbé lettek emberiek. Mások pedig egyenesen nem viselték el ez és fellázadtak a fertelmes ellen és ezen lázadás vetett véget a civilizációjuknak. Még élnek az eredeti hunhuak közül, de ők is a sötét és veszélyes dzsungelek árnyai között. Zárkózottak és gyűlölik a többi élőt mivel nekik van olyanjuk, ami nekik nincs: Megváltás.
Seregeik félelmet nem ismerő élőholtakból áll akik kő és csont fegyvereket forgatnak a csatában. A vas és bronz számukra ismeretlen és nem is törekednek a megismerésére. A seregeket egy vagy több caquix pap vezeti akik a lelketlen lényeket kontrolálják, támasztják fel az elhullottakat. Ezen kívül más szörnyűséges holt lényeket is maguk mellé idéznek fertelmes istenük birodalmából. Bár az élők még lélekkel rendelkezők is képesek irányítani a lelketleneket, de nem tudják pótolni a seregeik veszteségeiket.
Valaha nagy tudású nép mára csak a sötét tudományokhoz és az asztrológia ősi művészetéhez értenek. A csillagok és a hold mozgását figyelik, mivel úgy hiszik a lelkek országa az éjszakai égbolt és onnan tekintenek le rájuk meg nem született gyermekeik és eltávozott őseik.
Társadalmukat három részre lehet osztani: Lelketlenek, Élők, Caquix Papok. Bár társadalomról vagy államról beszélni esetükről erős túlzás. Mivel a lázadás után (nem tudjuk mi lett az eredmény) a birodalmuk széteset. A nemesek és papok a dzsungelek mélyébe menekültek lelketlen és élő kísérőikkel együtt. Azóta törzsi szinten élnek tovább, bár vannak még olyanok akik visszatértek városaikba és most ott élnek, de ezeket nem tudják rendesen igazgatni. Az épületek omladozni kezdenek, a dzsungelek és a föld pedig elnyelik ezeket a városokat.
Ogre törzsek:
(egy ogre)
Az ogrék hatalmas több mint 2 méter magas és 1 méter széles lények, szürkés-sárgás bőrrel, szőr csak fejükön nő, szemük pedig eléggé vágott. Vagy 50 éve érkeztek csak meg és kevesen ismerik őket. Észak-nyugatról érkeztek a tengerről, nem hódító szándékkal hanem csak úgy. Senki se tudja pontosan miért, nem látszottak agresszívnak eleinte és nem is tűnt úgy mintha menekültek volna valami elől inkább mintha csak utaztak volna egyet. Nem hoztak létre nagy fallal körülvett városokat csak pár föld vagy fa sáncos erősséget a part mentén. Első megérkezésükkor még csak olyan 500 lehettek mára a létszámuk 700 körülire tehető. Méreteiket tekintve egy átlagos ember felé magasodnak bőven, nem túl szépek, kimondottan kövérek több tokájuk van mint amit egy kézen megtud számolni az ember, ezen kívül olyan erősek, hogy puszta kézzel gyökerestül csavarnak ki fákat és az étvágyuk hatalmas csak az első 10 évben teljesen elpusztították a településeik 10 km-res sugarában az összes élőlényt. Mindent amit képesek utolérni és megölni potenciális ebédnek tekintenek. Nyelvük teljesen érthetetlen a helyi népeknek valami mély böfögésre emlékezteti őket. Írott nyelve nincs az ogréknak inkább képekkel írnak. Fogékonyak az új ötletekre bár az általuk készített termékek strapabíróak és durvák.
Az ogrék társadalma az erőre és a nagyságra épül így ritka ha két vezér ugyanabból a családból kerülne ki. Nincs is valami különösen nagy társadalmi rétegződés, mivel náluk mindenki harcos, még a nők is. Bár a hájnak és a tokák számának rangjelző értéke van. Nem beszélve a harci tapasztalatokról, mint például a veterán zsoldos/világjárók. Őket embörevöknek nevezik. Vannak ezen kívül még a hentesek akik az ogrék spirituális vezetői és szakács nagymesterei. Meg vannak a számkivetet egyedek akik inkább állatok mintsem ogrék. És ott vannak a rabszolgák akik mind munkások, szakemberek, szolgák vagy táplálékként szolgálnak az ogre társadalomban, létszámuk többszöröse a mestereiknek viszont így is erőhátrányban vannak hozzájuk képest.
Mivel az ogrék életében sokat jelent a harc így az egész társadalom könnyen mobilizálható egy jó kis háborúra. Bár az idő nagy részében egymást püfölik vagy esznek. De ha egyszer megindulnak akkor egy templom-város ereje néha még kevés is. Bár a törzsek ritkán indítanak egységes támadást (eddig csak egyszer történt ilyen az ittlétük alatt, akkor egy teljes templom-várost tettek a földel egyenlővé), leggyakrabban csak egymással folytatnak kisebb harcokat vagy egy-egy törzs kisebb fosztogatásra indul a szomszédba. Bár ezen kívül még zsoldosként is tevékenykednek a fiatal egyedek.
Az ogrék nem a tudományok mesterei, de fogékonyak az új dolgok irányába. Magát a bronz készítés titkát ismerték mikor megérkeztek, de a vas titkát csak itt a helyi népektől tanulták el. De az étkezés terén nagy korszakalkotóknak tekinthetők, olyan finom és egyedi étkeket is tudnak készíteni amitől még egy zuma álla is leesik. Ez főleg annak köszönhető, hogy az ogrék belesek és természetes immunrendszerüknek és gyomruk bármit képes elemészteni, a szervezetük pedig mindent képes felhasználni.
Az ogréknak több istene is van de főleg Huitzilopochtili-t had- és vadászat isten. Az ő kék pajzsát hordozták maguk előtt a nagy vándorlásuk során, mondván Huitzilopochtili vezette őket ide. Ez az isten olyan mint az ogrék, kegyetlen, erős, harcias és folyton éhes így az étel, vér és lakoma áldozatok gyakoriak részére bár több másik isten szokását is már neki tulajdonítják. Ennek a kultusznak hatására az ősi ogre istenek kivesszetek a köztudatból és már nincsenek híveik. Az ogrék varázslatai főleg rituálisak, de képesek akár a csata közben ropogósra sütni bárkit a tüzes lehelettel a csatatéren vagy csonttörő hatalmas mágikus nyilakat idézni, melyek páncélokat ignorálva találnak vagy a földből átjárót nyitni Huitzilopochtili birodalmába ahol az ellent felemésztik. De mágiájuk többsége a harcosok támogatására szolgál.