Kognitív disszonancia, avagy egy aranyhal világnézete

*bugyborékolás*







*bugyborékolás*

Lee éppen a drága nagyihoz ment vonattal. A vagon közepén álldogált, mint egy idióta (mivel az). A következő üzleten gondolkozott. Gondolta, hogy az a buzi a videjóban olyan népszerű az almatollal, akkor eladhatná. Egy félig megevett almát, és egy tollat vett fel az egyik asztalról, majd lazán átdöfte az almát a tollal. Meglátott egy elég idiótának tűnő alakot a vonaton (Pikás emberke). Odament hozzá, és karizmatikus üzletkötési képességével nekilátott az üzletnek:
-Szevasz te ember. Látod mi van a kezembe'? Egy almatoll annak a buzinak a videjójából! Remélem te olyan bölcs vagy, hogy tudd, ezzel mindenkinek felvághatsz ám!! Az alma 30.000 forint, a toll az extra 70.000 forintér'. Na mivan, veszed vagy sem te holló?

- Jó reggelt doki! - köszönök rá a kis ülésünket vezénylő Niterisre. Régebben WC-t pucolt a profikám egy aluljáróban, de úgy tűnt többre hivatott. Szóval ebben az új verzióban áthelyeztem ide a kis nyaralómba. Azt hiszem jól döntöttem, 77%-kal elégedettebbnek tűnik itt. Főleg mióta megkapta az új székét. (Valójában nem színarany, csak be van vonva. Egy régi ismerősöm készíti őket Kínában. Hiába na, mindenkire gondolni kell.)
Míg az ülés el nem kezdődik kiveszek a hűtőből egy kis kaját. Hurka, Tatankaceratops belsőséggel, Kentrosaurus vérrel Dinohippus bélbe töltve. Tudom, elég elvágós kaja, de imádom. Persze manapság már nem tenyésztek egyikből se, a Jurassic Park filmek óta nagyon macerás eldugni őket, de még időben bespájzoltam egy nagyobb készletet. Miután kellően melegre fújtam, falatozni kezdek. Persze nem akarom hogy a többiek irigyek legyenek így nekik inkább úgy teszek mintha csak a taknyomat enném. Hiába na, manapság nem szeretek embereket bántani. Még ennyire se.
A doki viszont lehet zaklatott lesz ha nem kezdődik el az ülés, olyan szorgalmasra és lelkiismeretesre állítottam be legutóbb. Szépen letelepedek a fotelembe, kirúgom a lábtámaszt és hátradőlök, kajával a hasamon.
- Mr. Pamli, gyere csatlakozz. A híreknek úgyis mindjárt vége! - persze hogy vége hisz én csináltam azt a műsort is. - Hé doki, kezdhetem én? Nevem Frankie. És ti? - fordulok az új fiúk felé. Nem mintha nem tudnám pontosan kik is ők, de hát ha szeretnék maguk is elmondani.

Jaj a fejem, de fáj. Azok az alakok tegnap jól helyben hagytak. A kezemet se bírom mozgatni. Mi a szösz még mindig megvagyok bilincselve? Körülnézve pedig még jobban elsápadok a félelemtől, ilyen helyen még nem jártam. Nagyon régóta nem. Miért van az, hogy ezek az őrült démon alakok engem találnak meg mindig. Minden olyan borzalmas. Vér, mocsok és kínzószerek meg egy hűtő. De miért van itt egy hűtő? Jaj, ne ezek a démonok kioperálták a májam és a vesém! Sőt talán már a szívemet is kiszedték! Már nem bírom tovább magamban tartani. Ordítanom kell.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – Itt veszek egy mély levegőt, ki fújom magam. Majd folytatom ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Kérem ne bántsanak! Nekem családom és gyerekeim vannak! Kérem ne! Ne! Mi kell maguknak? Pénz? Ékszerek? A kocsim? Esetleg a vesém? Vigyék csak mind a maguké csak engedjenek el kérem! Nem mondom el senkinek amit tettek! Kérem! – Bömbölöm, közben pedig még a takony is kibukik az orromból annyira rimánkodok. Könnyek szöknek a szemembe. – De ha más kell rendben! Bármit megteszek! Csak kérem! Kérem! Utána engedjenek el! Könyörgök magunknak! Engedjenek el! Világ életemben jó ember voltam! Soha nem ártottam még a légynek sem! - Már annyira könnyezek, hogy nem láttok semmit. Az arcom meg feltehetőleg a felismerhetetlenségig eltorzult a rimánkodásomtól.

Niterisnek sokszor mondták már az életében, hogy ha így folytatja, bolondok házába kerül, de akkor ezt még sikeresen elkerülte. Most azonban minden igyekezete ellenére mégis ide jutott. Még szerencse, hogy a többiekkel ellentétben ő minden délután hazamehet, és neki senki sem ír fel gyógyszereket. Hmm... a gyógyszerek! Az orvos lét legcsodálatosabb része. Néha segítenek, néha mindent elrontanak, de a legtöbb esetben egyszerűen túl drágák ahhoz, hogy bárki megvegye őket. Niteris felpillantott az aktákból, és látta, hogy a betegei mind megérkeztek, de egyik sem foglalta még el a nekik kihelyezett fotelt. Mögöttük viszont...
~Ki a fene tette oda ezt az ocsmány képet?!~rezzent össze Niteris, és nagy erőfeszítések árán levette róla a szemét~Ha ezt meglátják... soha nem gyógyulnak meg. Sötét humoruk van ezeknek az alkalmazottaknak...~
Dr. Niteris ezek után a pácienseihez fordult, és igyekezett figyelmen kívül hagyni a rá meredező szemeket, amik mintha egyenesen a halott lelkébe láttak volna:
- Ugyan, nem harapok- mondta- Foglaljanak helyet! Például ön, ó zseniális Lee. Nyomasztják még azok a rémképek, amikről utoljára mesélt?

És boldogok a boldogtalanok, mert Tod Brush fala megóvja őket a mexikói titánoktól. Boldogon nyugtázta, hogy ezúttal sem törték át a falait. És még mennyi pénze maradt. Ó, mennyi! A pénzével törli ki! Ez egy újabb falért kiált(ana). De ebéd idő van. Ma a hetedik felesége főz vacsorát, az ő ételeit mindig is szerette. A porcukros pite volt a kedvence. Nem értette, hogy miért jár hozzá minden reggel egy kőműves. Beült az elnöki limuzinba, majd előre szólt a söférjének.
- A Brush towerbe, ha kérhetem. Ha nem, akkor is. Találkoznom kell Niteris angyallal, mindezt Jézus parancsára. Tudja, ez nagyon fontos meeting. Mózes is jelen lesz, és az Atya freskóját még nem is említettem. Vérrel, verítékkel készítettem el, hogy Niteris angyal örömét lelje benne. A közös apánkat ábrázolja. Tudja, nem Istent. Niteris angyal a rég eltitkolt ikertestvérem, aki akkor venné át a vállalatomat, ha hamar távoznék az élők soraiból.
Kitekintett az ablakon, és megpillantotta az éjszakai horizontot.
- Kérem, hogy holnapra egy fal ölelje körbe becses bolygónkat. Nem bírnám ki, ha a holdlakó Észak-Kóreai csürhe atommal bombázná Amerikát. Köszönöm a megértését.
Kiszállt a limuzinból, felrakta a fekete napszemüvegét, majd a testőrsége kíséretében belépett a szobába. Rávetette magát a kanapéra, majd amikor senki nem figyelt, ugrálni kezdett rajta. Ezt követően megigazította a haját a barna tükör előtt ácsorogva, csücsörített, és a fogait vizsgálta. A mai rántott hús megviselte a gyomrát. Ezt követően enni adott a tüzes szekeret hajtó csataméneknek, megvakarta a fejüket. Az egyiket meg is lovagolta!
Csak ekkor vette észre az telefonfülkéből előtörő fénycsóvát. Belépett hát rég nem látott testvére! Odarohant hozzá, átkarolta, vállba veregette és összeborzolta a haját.
- Rég nem látott kisöcsém! Hogy van atyánk?
Még a testvére válasza előtt elkapta őt az ember allergia. Az egyik őrült "HODOOOOOOOOOOOOR HODOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOR HODOOOOOOOOOOOOOOOOR HODOOOOOOOR HODORRRRR" kiáltozások közepette próbálta államosítani az elnöki rezidenciát! Na még mit nem! Megragadta a jósgömböt, és egyenesen az őrült felé hajította. Miután elengedte a gömböt, csak utána jött rá, csak utána vette észre a mexikói vonásokat a férfin. Felugrott a tüzes szekérre, és eszeveszettül matatni kezdett. A porszívóját kereste, s miután megtalálta, megkísérelte felszívni a beszivárgó bevándorlót. Ha nem sikerült, ekkor folyamatosan, kereszteket vetve, egy fallal próbálta meg elszigetelni magát Kristóftól.
Lee és Frankie is jelen voltak. De a krízis helyzet miatt csak most vette észre őketBiztos a pokolkapun át jöttek.
- Démonok! Démonok ha mondom! Takarodjatok vissza a homályba! ISTEN NEM KÉR BELŐLETEK ÁÁÁ!
Mózes kimondottan jó fizikumú egyén volt, így Tod megkísérelte felébreszteni. Pontosabban felborítani vele a vödröt. Pánikszerűen odarohant az öccséhez.
- ROHANJ HAZA FATTYÚ BÁTYÁM! ITT VANNAK! ELJÖTTEK ÉRTEM! TUDJÁK, HOGY ÉN VAGYOK A MEGVÁLTÓ! CSINÁLJ VALAMIT!

*kétségbeesett bugyborékolás*







Statok:
Élet 10/10
Mana 10/10
Stamina 10/10
WC 3/10
Karizma 1/10
Üzleti érzék -3/10
Szent erő 10/10
Gyógyszerek 10/10
Ateizmus 1/10
Univerzum univerzalitása 8.5/10
Ördögi erők energiája 6/10
Hűtőszekrény hőmérséklete 2/10

- Istenem ne! – Ordítom, miközben látom, hogy felém hajítja valamelyik démon alak egy kést vagyis azt hiszem, hisz a könnyeim miatt alig láttok - Kérem ne öljenek meg! - Szememmel már keresném, de eszembe jut, hogy nem láttok semmit a könnyeim miatt, ami miatt még jobban bőgni kezdek.

De a szemeim nem hazudtak az egyik démon alak tényleg elhajított egy kést ami felém repült mint egy rakéta. Nem forgott a levegőben, a hegye egyenesen áthatol egy takony buborékomon mielőtt még megállna. Nem értem miért tette ezt, de ettől csak jobban meg ijedek. Egy pár pillanatig a kés a szemem előtt lebeg. Majd szörnyű sikolyok, halál hörgések, szenvedő lelkek könyörgései közepette a fém és fa részek elkezdenek mozogni. Lüktetnek mint egy emberi ér. Eleinte csak kicsit, lassan és alig észrevehetően, majd gyorsabban. Egyre gyorsabban. Ezek után a pengéből kitör egy ujj. Egy vörös ujj ami jobbra balra kalimpál. Ekkor a kés leesik a földre. Az ujj megtámasztja magát és követi őt több másik ujj is, majd egy kéz és egy kar. Ugyan ez megismétlődik a penge másik oldalán is. Így a kés pengéjéből most két kar áll ki melyek támasztják a pengét. A fa markolatból pedig két hatalmas kecskepatás láb tőr elő, melyekre fel áll. A karok megfogják a penge csúcsát és elkezdi lehámozni azt, mint egy banánt. Ekkor egy félelmetes szarvakkal ellátott sok fogú fenevad vicsorít rám. Teste vörös akár a vérbe mártott rubin, erei dagadnak a dagadó izmos testén. Kezében egy hatalmas csatabárdot tartott melyből ember alakok próbáltak menekülni, de a lüktető penge nem engedte őket sehova. Sikolyaikat és segítség kérésüket egyedül csak én halottam a szobában. A démon akkora volt, hogy nem bírt felegyenesedni a zárt szobában. Majdnem átütötte a plafont a termetes rémség.
A démon arca bár messze magasabban volt mint én eltudtam volna látni, de mégis olyan volt mintha egyenesen az arcomba nyomná a rusnya képét. Láttam amint tűhegyes csontokkal átdöfött két méteres nyelvévvel végig nyalja az arcát. Ahogy borotva éles tartógerenda vastag fogaival teli száját mosolyra húzza. Láttam amint szemében amiből halandó emberek lelkei próbáltak menekülni megcsillan valami huncut fény. A savas nyála pedig egyenesen ömlött csak a szájából amikor rám tekintett. Egyértelmű jele ez a démonoknak a kanosságnak vagy annak, hogy megakarnak enni.

- Gihihi! – Mondta a Hippkurimitifákertumszauron (midőn én ismerem ezt a démont régről és tudom, hogy ez a neve) furcsa kislányos hangon.

Ha nem rekedtem volna be akkor most sikoltanék mint a fába szorult féreg. Ha nem száradtam volna ki a sírástól, a gatyámba húgyozástól akkor most a gatyámba húgyoznék és bömbölnék mint a fába szorult féreg. Tekintettem elszakítotok az ő lelketlen lélekfaló szemétől és elkezdek futni, mivel már csak erre maradt erőm. Hirtelen nem is tudom, hova fussak. Lehet el kellene bújnom valahol. De hol? A hűtőben? Az nem jó! Félek ha kinyitom egy zombi Indiana Jones mászik ki belőle. A gonosz húsevő növényben? Talán. Még visszatérünk rá. Á meg van! A kád alján nem talál meg! Ahogy a lábam bírja elkezdek a kád felé futni. Majd belefejelek a vérrel teli kádba és úszok az alja felé és meg se állok amíg el nem érem azt.

- Álj! ÁLJ! -csapott az asztalra Niteris - le kell nyugodnod. Nincsenek itt semmiféle démonok. És ne dobáld a terápiás gömbömet.
Ebben a pillanatban hirtelen elhallgatott.
~Mi a franc az a terápiás gömb? Soha nem is használtam ilyet... Biztosan az előző orvos hagyta itt. Nem csoda, hogy felmondott...~
Elmélkedés közben Niteris tekintete újra a képre tévedt, ami talán még rémisztőbb volt így, hogy közben az egyik beteg démonokat emlegetett. Niteris ezúttal egy kicsit el is kiáltotta magát, de aztán erőt vett magán. Valamit tenni kellett.
- Caroline! -szólt ki az asszisztensének- Jöjjön gyorsan! Azt hiszem szükségem lesz a segítségére. És hozzon sok nyugtatót!
Amíg várt, ivott egy kicsit az asztalon levő vizecskéjéből (a teát förtelmes italnak tartotta ugyanis), és a homlokát masszírozva ismét Lee-hez fordult:
Tehát Lee... Nyomasztják még azok a szörnyű rémképek?
~Csak jönne már! Miért vagyok bezárva egy halom őrült élőlény közé? Miért nem lettem inkább idegsebész?~

SECURITY BREACH!!! Hát hogy az ótvaros tevepicsába találtak ezek ide? Az én kis magánkuckómba? A csendes kis ISTEN-barlangomba?? Ahol két világmegmentés közt lóbálom a lábaimat és más lóbálni valóimat??? És miért van minden mondatom végén kérdőjel? Tuti én árultam el magamat. De mikor? De miért? De kinek? És mik ezek a kérdőjelek?!
Tudtam hogy magam is le kellett volna lőnöm. Addig oké hogy a kőműveseket lelövettem az oroszokkal, az oroszokat megfojtattam a kínaiakkal, a kínaiakat felrobbantattam a dilis izralielivel, az izraelit meg vissza küldtem az időben és befalaztattam a kőművesekkel, de magamról mindig megfeledkezem. Hiába, én is hibázhatok néha, mint azoknál a Youtube videóknál. Az a rohadt pineapplepen-ből is majdnem apokalipszis lett. Most azonban foglalkozzunk ezekkel az Idegesítő Idő Idiótákkal... Ja, nem is. Ciklusuk Cuki Cincálói? Elmebeteg Epoch Eliminátorok? Lényegtelen...

Miután befejezem gondolatmenetem lejjebb engedem a kezem amivel korábban megállítottam az időt és körülnézek jobban is. Pontosabban tenném de a hajam megint belelóg a szemembe szóval előtte még egy elegáns mozdulattal hátradobom. Fránya Jézus-bug, kár volt leforgatni az a szupersztáros marhaságot, a sok hippi úgy megbuzerálta az aurámat hogy azóta mindig visszanő. Miután gyorsan felmérem a helyzetet, és közben meglepetésemre pár valóság réteggel lentebb kiszúrom a kedvenc autonóm bugylibicska gólememet, akcióba lendülök. Mivel a kis betolakodók jól körbebástyázták magukat ezért jól hátba támadom őket a mélystruktúra felől. Egy koncentrált akusztikus ellentámadással (BlahBlahahaBlaBlaBlaaaaaah) megzavarom az erőemberüket és hozzávágom ingujjból a kedvenc interszférikus nyelvészem, Monsieur Jean-Paul Knysztfggereikztagnnat. Végül felpattanok a székem tetejére, egy "Yippee-Ki-Yay MotherFucker" csatakiáltással a levegőbe dobom magam és hátrarúgom a fotelt Mr. Pamli irányába. Ma nem volt semmi gázkeltő kaja, nem akarom hogy mikor kifogynak a tartalékai nagyot huppanjon. Én pedig elegáns mozdulattal a padlón keresztül beszáguldok a mélystruktúrába. A testem hátra is hagyom a padlón, könnyebb nélküle harcolni. Az átlépéskor persze, mint mindig elönti agyam a vörös köd, de úgy hogy még fröccsen is. A rend kedvéért úgy teszek mintha az orrom tört volna el, amiben segít hogy tényleg orron szoktam landolni. Az érzékszervi kapcsolat meg minden.

Amint lenn vagyok nekiállok lezárni az összes kijáratot. Első kézzel becsapom a soron lévő ajtót, másodikkal kulcsra zárom, harmadikkal bedeszkázom, negyedikkel körbeszegelem, és még egy csinos sárga szalagot is végighúzok rajtuk rohanás közben. Az áll rajta hogy aszondja "Fertőző nemi beteg osztály!". Úgy találom ettől jobban szoktak tartani. A pár ajtó mögött érdekes dolgok vannak, de ilyesmire most nincs idő. Patkányirtásra majd máskor szánom rá magam. Az egyik ajtót például valaki befalazta, a másikon át pedig az egyik beépített bandita zuhan keresztül. Ha jól látom a jakuzzi portálján át próbált behatolni. Az utolsó ajtóban pedig a főbandita bukkan fel vigyorogva. Mielőtt azonban ellőhetné az agyoncsépelt "A csata után visszamentem az időben és elmondtam hogy mit tervezel és így előre felkészültem. Muhahaha!" szöveget, simán orrba vágom. Jobb csírájában elfojtani az ilyesmit. Mikor jól körbezártam az ellenséget már csak egy valami van hátra, elkapni őket. Felkapom a szónikus WC-pumpámat és kiugrok a portrém keretéből.
- Megvagytok!

Amint elhajította a gömböt, már meg is bánta. Az atya freskója ugyanis beszélni kezdett. Ez nem jó jel. Utoljára, mikor ez történt megjósolta a 9/11-et, a bálnák kihalását és a falábú kalózok ausztráliába migrálását. Most pedig, mint kiderült, a jósgömb elpusztításának veszélyével fenyegeti az emberi fajt.
Kétségbeesetten vetődtem rá az egyik felhőre, de szomorúan konstatáltam, hogy bizony keresztül zuhantam rajta. Kinyújtottam a kezemet, és éreztem a a törött jósgömb esszenciáját. Tudtam, hogy nincs sok időm, megragadtam a benne lévő mágiát és egyenesen a tükörnek hajította. Köztudott, és teljesen nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a tükör elnyeli a mágiát, azonban a birodalmából nem engedi vissza. Az atya biztos elégedett lesz a munkájával. Többször megismételte a procedúrát, de a makacs mágia valahogy mindig lepattant a falról. Todd hatalmas dühbe gurult, és behajította... egyenesen a WC-be!

 FIGYELEM! EBBEN A TARTALOMBAN NINCS EGYEDISÉG ÉS SENKI SE KERESSEN BENNE ÉSSZERŰSÉGET! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

 Szóval, még itt vagy? Jólvan, te bajod...
 Na szóval, ott tartottunk, hogy Lee barátunk (aki még mindig egy idióta) üzletet ajánlott a pikás pofának. No, a pikás gyerek hozta a formáját... PIKA, PIKA stb. Lee konkrétan le se szarta, mert konkrétan a srác egy szavában se volt benne, hogy fizet. Majd egy random milliomos felénkhajított egy pénzeszsákot, amiből ÓRIÁSI szerencsére lassított felvételben repült ki a money. Lee jó üzletemberként rögtön rávetődött a pénzre, amikor kinézett az ablakon, és meglátta az ezutáni élete értelmét: a nap helyén egy kurvanagy zöld szemes háromszög volt, ezt sugallva:
 -Lee! Hagyj fel az üzletemberségeddel! Legyél az ügynököm! Lásd a világosságot! Tudd az igazságot! -mondta rengeteg visszhanggal a háromszög. Nem is volt szája, akkor hogy a francba tud beszélni? Na de mindegy. A lényeg:
 -Az első dolog az életemben, amire koncentráltam a pénzen kívül, az most te vagy, hatalmas háromszög! Ez nekem elég, hogy tudjam: Életemnek az a célja, hogy az ügynököd legyek! -mondta Lee, akinek valamiért szintén visszhangos volt a hangja. Biztos bebuggolt az univerzum...
 Ezután akármi történhet, egy biztos: Lee mostantól az illuminátus ügynöke. Nincs szüksége a halandó gyaur kutyák pénzére. Furcsa, de mégsem az. Az igazi lényeg (de most komolyan): ennek a történetnek semmi értelme... De ez még csak a KEZDET.

Élet 9/10 (-1)
Mana 10/10 (nincs változás)
Stamina 8/10 (-2)
WC 5/10 (+2)
Karizma 2/10 (+1)
Üzleti érzék -10/10 (-7)
Szent erő 9/10 (-1)
Gyógyszerek 9/10 (-1)
Ateizmus 3/10 (+2)
Univerzum univerzalitása 7.5/10 (-1)
Ördögi erők energiája 7/10 (+1)
Hűtőszekrény hőmérséklete 3/10 (+1)