Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77 
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Mar 7, 2017 14:38:05 GMT 1
Kissé furcsán néztem Shedanra és Lee-re. Ezek tényleg meg akarnak halni. Mégis, hogyan képesek ezt „buli”-ként felfogni?? Lee azt mondta az előbb, hogy volt EE-s tag. Akkor ezek szerint küzdött, harcolt, majd kilépet. És képes az ilyen helyzetre „buli”-ként tekinteni?? Talán történt valami az agyával?? És én is örülök tényleg a csapatmunkának, de annak kevésbé, hogy Shedan magában tervez, mivel simán el akart indulni úgy, hogy velünk semmilyen módon nem egyeztetett. Talán az a gondolata támadt, hogy a katonák elé berakjuk Lee-t, és hátha volt olyan nagy arc a hadseregben, hogy kidumáljon minket?? Talán működne, de Lee szűkszavúságára építve inkább a hírnevében kellene akkor reménykedni. Vagy ha vele volt valamilyen probléma, akkor nem érdemes ezt a lapot kijátszani az EE-sekkel.
A csatornát szerettem volna javasolni lehetséges útvonalként, mivel, ha mázlink van, akkor Shedan tud a vízzel bánni (még ha koszos is). Természetesen ezen az útvonalnál is a háta mögénk kell nézni, de legalább nem fölénk. Plusz, lehetséges, hogy vannak ilyen kisebb ellenőrző pontok, ahol talán egy térképet is elhelyeztek. Vagyis, remélem, hogy a szakemberek azért otthagyják.
Hál’ a szellemeknek talán, de nem kellett az őröket megzavarnunk, helyette jött magától a vezér. Nem mertem volna túl nagy összegben fogadni, hogy épen megúsznánk azt a balhét, főleg úgy, hogy is tudom, hogy milyen technikát fejlesztettek ki a süket őrök ahhoz, hogy harcoljanak. Érdekes lenne megfigyelni, de természetesen nem éles küzdelem során.
A vezérnek megmondtuk a pozitív választ, ám azért néhány tanácsot kértünk tőle, főleg a „hogyan?” kérdéssel kapcsolatban. Kissé felhúztam a szemöldökömet, hogy nem tanácsokkal, hanem egy teljes tervvel állt elő. Az egyenruha nagyjából a méretem volt, de mivel a ruhámra vettem fel, az a kis bő rész is eltűnt. Szegény összetört kalapomnak búcsút kellett mondanom, hiszen túlságosan is árulkodó kiegészítő. Mindegy, ha élve kijutok innen, akkor készítek egyet magamnak. Mondjuk Shiki is az lehet, de ő jelenleg az egyetlen fegyverem, így nem válok meg tőle. A hajamat lófarokban összefogom, hogy legalább kinézetre legyek egy katona.
Ott kezdtem elveszíteni a fonalat, mikor az átöltözködés után három borítékot nyújt a vezető felénk. Nem arról volt szó, hogy egy? Emellett három különböző válasz, plusz mi döntjük el, hogy melyik juthat el Ostoros Chenhez?? Ez nem normális. Kissé megrökönyödve veszem el a középső borítékot, és a vezető szeméből igyekszem kiolvasni a gondolatait. Az arcán elterülő diadalittas kifejezés szokatlan. Most attól ilyen boldog, hogy beleegyeztünk?? Nem, az nem lehet, hiszen konkrétan számíthatott a pozitív válaszunkra. Vagy talán a csapda az üzletben?? Talán, de nem lenne ajánlatos. Ha így viselkedik, akkor az ellenfele könnyebben kiderítheti a szándékait, és emiatt rossz üzletember lenne. Vagy esetleg Chen reakcióját képzeli maga elé?? Ez is lehetséges, de ezek szerint számunkra is vicces lesz. A szellemekre! Mégis mit tartalmazhat ez a három boríték? Ha mind a három olyan dolgot tartalmazhat, amitől Chen kiborulhat, akkor a vezér arcából ítélve kő kövön nem marad. És mivel mi is ott leszünk, nem fogjuk száraz bőrrel megúszni a dolgot. Mivel nagyon messzire nem jutottam el gondolatban, így a többi földidomárt szemléltem. Kissé nehézkesen, de feltűnt, hogy mintha nyugtalanok lennének. De mitől?? Tőlünk nem, mert az előbb észre sem vettek, nemhogy idegesek lennének a jelenlétünktől. Talán a vezértől?? Az nagyszerű! Remek, hogy nem árul el mindent a csapatának, de ha megrendül a bizalom közöttük…….Na az fájhat. A levelemet elteszem a kabát belső zsebéjébe.
Az különösebben nem fájt, ahogyan kitessékeltek teljesíteni a „küldetésünket”, hiszen hasonló módon kerültünk közéjük. De hogy meglepetés ajándékot is kapok tőlük! Amúgy meg köszönöm, hogy mint a csapat egyetlen nőtagjaként megkapom a varrás feladatát. De mik ezek az anyagok?? AA? Ez most komoly?? Még szerencse, hogy megadták a választási lehetőséget. Gyorsan visszagyömöszölök a kivett dolgokat, és a vállamra akasztom a kis tatyót.
Annak örültem, hogy végül nem a büdös csatornán át kellett a városon átkelnünk, így legalább nem ivódik bele a szag a ruhámba. De melyik a jobb?? A büdös csatorna vagy a kietlen utcák? Kissé frusztrált a csend, és aggasztott, hogy mégis merre megyünk?? Mert pont az volt a gondom, hogy nincsen célállomásunk. És úgy nehéz teljesíteni valamit, ami helyhez kötött, és azt sem tudjuk, hogy hol van.
Meg ott van a levelek problémája is. Mégis mit tartalmazhatnak?? Szövetséget – Békét – Háborút?? Vagy egy dolog van háromféleképpen leírva?? De azt állította a vezér, hogy három különböző dolog………Vagy csak az egyik tartalmaz ténylegesen írást, a másik kettő meg csali?? De akkor kik ellen kell ezt bevetni?? És szabad azt egyáltalán kinyitnunk?? Nem, nem szabad! Mégis mikre gondolsz te lány!!?? Csak a bajból fogsz még nagyobbat csinálni!! Nem, az a levél teljesen jól van bontatlanul a kabátzsebben. És minek kellünk mi??
Valaki nagyon siet, figyeltem fel a lépésekre. De kicsoda és miért??Jöttek a kijelentés után a kérdések. A blokád óta nem is láttam embereket az utcán. Nem sokáig kellett várnunk, egy hölgy tűnt fel egy kanyarból, és a sűrű hátrapillantásai azt a lehetőséget adták, hogy valaki vagy valakik miatt siet a hölgy, kezében pedig egy kisgyermeket tart. Talán a párja elől menekül?? De ezt azok a Lángszórósok vagy kik cáfolták meg a feltételezésemet. Egyszerre lettem dühös és meglepett. Mégis kik ők, hogy egy gyermekét védelmező nőn töltsék ki az elkeseredettségüket?? És az egyenruhának ekkora hatalma van??Vagyis ők eléggé félnek ahhoz, hogy velünk összetűzésbe keveredjenek. Talán mert van miért?? És amúgy mit keresnek itt?? Tudtommal nem az ő környékük a Gyártelep.
Közben a nő Lee karjaiba esett, és könyörgött a gyermeke megmentéséért. A Városházára?? Az nem a gyermeknek való hely, a sok hivatalnok nem hiszem, hogy értenének a gyerekekhez. Mondjuk a védelem szempontjából az egy egészen jól védett hely lehet.
És már indult is tovább, meg sem várva a véleményünket a dologról. És miért szakad el a gyermekétől? Milyen dolog ez……..A szellemekre, hogy milyen állapotban van ő! Majdhogynem csont és bőr! Meg a sok sérülés….Mi történt vele?? Ki tette ezt vele?!! Azonnal odasiettem hozzá, mikor összeesett, egyszerűen nem tudtam levenni a szememet róla. És mégis, valahogy nem sikerült odaérnem. Elnyelte a föld, úgy mint Kiyot azon a napon. Döbbenten álltam, kezemet a szám elé téve. Az érzéseim ide-oda cikáztak bennem, felidézve a régi eseményt és hozzátársítva az újjal. Kellett egy kis idő, mire meg tudtam szólalni, de a hangom így is remegett.
-Azonnal el kell mennünk egy csendes helyre, megbeszélés céljából. Ismertek ilyen helyszínt?? – kérdezte. Benne felmerült, hogy a kibérelt szobájába elmehetnének, de akkor, lehetséges, hogy a milícia tagjai előtt felfedi ezt. Egyáltalán figyelik őket??Úgy nem lenne szerencsés. A levelek a és a baba……Miért akarja őt mindenki?? Egyáltalán kiket takar a „mindenki”?? Így elég nehéz lesz…….És hogyan védjék meg addig??
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70 
|
Post by Arnion on Mar 7, 2017 19:42:47 GMT 1
Én vártam, hogy kijussunk a milícia bázisáról. A lány megvarrta a ruhákat,de az AA jelzéseket nem varrta fel. Én meg tovább gondolkoztam, a terven. Három üzenet, három válasz, ez nem lesz jó! Szóval lehet ha meglátják az üzenet tartalmát Chenék, akkor meg leszünk sütve. A ruhák elkészültek és kidobtak minket az utcára a levelekkel. Az egyenruha nagyjából jó volt csak egy kicsit szorított a felső része.
Az utcán haladva is a dolog megoldásán gondolkodtam, de nem nagyon jutottam sehova. Egyszer csak arra kapom fel a fejem, hogy egy nő esett Lee karjába. Gyorsan végig néztem a nőn, ilyen csúnya sebeket ritkán látni. Oda akartam lépni, hogy meg gyógyítsam, de tovább futott a maradék erejéből, majd össze esett aztán eltűnt. Egy gyermeket nyomott Lee kezébe, ahogy megláttam a gyermeket egy régi kép villant az agyamba
7 évvel ez előtt... Viharos este volt, a villámok csattantak egymás után hatalmas hangerővel. Nem rég szakadt a nyakamba a testvéreim nevelése, akkor még az öcsém is félt a vihartól, nemhogy a kicsi húgom. Alig bírtam megnyugtatni, énekeltem apánék és anyánk közös dalát, az ismerős dallam hallatán elcsendesedett. Már gyerek korom óta szépen énekeltem. Akkor értettem meg, hogy a legapróbb gesztus is elcsendesíthet egy „vihart˝. a húgom és az öcsém nyugodtan aludta, míg én egész éjszaka virrasztottam mellettük őrizve álmukat. Eszeveszett mód hiányoztak.
A síró gyermek Lee kezében a félelemtől sírt. Meg az éhségöl és fájdalomtól. Észre vettem, hogy ő rajta is vannak horzsolások. Óvatosan át vettem Leetől a gyermeket és egy kicsit nyugtatni kezdtem. Amikor oda hajoltam a gyermek felé ő felemelte piciny kezét és az arcomat simította végig.
Amikor a lány, kérdezte, hogy tudunk e biztos helyet akkor ennyit szóltam:
-Kövessetek, menjünk a házamhoz ott alszunk ,mivel ott van nekünk elég hely és innen nincs messze. A gyermeket is el kell látnom, hisz szegény meg van sérülve. gyertek együtt kell maradnunk.- és ekkor elindultam a házam irányába.
A testvéreim, nagyon hiányoznak és csak azért ki fogok jutni ebből a balhéból, hogy velük találkozhassak ismét.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 24, 2024 2:47:42 GMT 1
Nov 24, 2024 2:47:42 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 12, 2017 12:58:53 GMT 1
-Három levél?? -gondoltam magamban. Három levél. Akármelyik eljuthat az "Ostoroshoz". De vajon mi van bennük? A három levél hasonlót tartalmaz, vagy az egyik háborút, a másik békét, a harmadik meg... akármit? Egy ideig gondolkoztam ezen. Aztán megkaptuk az egyenruhákat. Nagy kő esett le a szívemről, így sokkal könnyebben lehet kivitelezni majd a dolgot. Aztán ki is raktak az utcára. Öröm...
Az utcán elgondolkodtam az opciókon. Ha elvisszük ennek a bizonyos Chennek a dolgokat, akkor arra is van esély, hogy nem lesz ránk szükség, elvarratlan szálak leszünk. A többit már ki lehet találni. De ha nem, az öreg emberei fognak levadászni. Még több öröm...
Útközben észrevettünk egy elég siető tempóban haladó nőt, aki egy gyereket tart a kezében. Ki elől menekülhet? A férje bántalmazhatta? Bár mostanában inkább a katonákról képzelnék el hasonlót. Majd észrevett minket. Odafutott hozzám, a karjaimba esett. Akkor vettem észre rajta hogy néz ki szerencsétlen. Teljesen lefagytam, nem tudtam reagálni, csak azt vettem észre, ahogy kezembe nyomja a gyerekét, és hogy azt mondta, vigyük a városházára a gyerekét. A városházára? Az nem valami okés egy gyereknek. De az is lehet, hogy valami fejeshez tartozott a nő és ez a gyarek az övé. Mindenesetre akkor észméltem fel, amikor Shedan elvette a kezemből a gyereket, és azt mondta, hogy a házába megyünk. Egyetértettem az ötlettel.
-Rendben mindenki, induljunk. Ne keltsünk feltűnést. Ki kell pihennünk a dolgot...
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
|
Post by Arnion on Mar 13, 2017 18:02:34 GMT 1
-Rendben hát! Akkor indulhatunk is.- Mondtam és bátrabban indultam a házam felé. Olyan fél óra alatt érhettünk oda a házamhoz minden probléma nélkül. A csöppség csodálkozva, meglepetten nézett rám, de már nem sírt, persze a horzsolások még mindig fájtak neki.
Kinyitottam az ajtót és előre engedtem a vendégeket, ahogy az illik. A házamba mindig tisztaság volt és rend. Nagyon oda figyelek a környezetemre. A nappaliban volt egy asztal és egy kanapé. Persze széket is tudtam volna hozni a konyhából, de gondoltam a kanapé kényelmesebb. Megszólaltam lassan amikor végre fellélegeztem:
- Foglaljatok helyet. Egy pillanat jövök csak elmegyek ellátni a törpe sérüléseit.- Ezzel kimentem a fürdőszobába.
A csapból folyó vízből egy kicsit kiidomítottam és a kis srác horzsolásait meggyógyítottam vele. A fiúcskán látszott, hogy máris jobban érzi magát, de azért a hideg víz érzetére össze rándult egy kicsit. Gondoltam, hogy ha már itt vagyunk akkor meg is fürdetem a gyermeket. A kishúgom is mindig én fürdettem, mert csak nekem akart egy helybe maradni. A kisfiút is megfürdettem szép tiszta lett már csak az éhségét kellet csillapítani. Szépen megtöröltem a kicsit és pólyát csavartam neki egy törülközőből. Kimentünk a konyhába és szerencsére volt otthon friss tej. Egy kicsit melegítettem, hogy langyos legyen. Mivel cumisüveg nem volt otthon így egy kisebb kanállal öntöttem a szájacskájába a tejet. Szegény már nagyon éhes volt, valószínűleg az anyja nem tudta megetetni mert hirtelen kellett menekülni. Ügyeltem rá, hogy ne etessem túl, de kellően megetettem. Utána álomba is merült le tettem hát a szobába egy pokrócra. Ezután mentem a vendégekhez.
-Sajnálom, hogy megvárattalak titeket. Kértek esetleg egy kis teát? Vagy valami harapnivalót?
(Ha kérnek kimegyek és hozok egy, egy csésze teát és szendvicset is össze ütök.)
-Jut eszembe!- a lány felé fordultam- akkor hogy is hívnak téged ?- Megvárom a választ aztán bele kezdek mondókámba.
-Akkor térjünk a lényegre. Még nem tudom, hogy mi a megoldás van pár ötletem, de ahhoz döntenünk kell. Itt államcsíny van készülőben. Vajon a mostani kormány jó vagy rossz? Az lenne a legjobb szerintem, ha elvinnénk a leveleket a központba. De fene tudja lehet az eredeti célba kéne eljuttatni. Nektek mi a véleményetek?
Várom a választ miközben a teát szürcsölgetem.
|
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Mar 14, 2017 21:59:43 GMT 1
Csak bólintottam, bár nem éppen erre gondoltam. De jobb nem akadt, és ott vannak olyan dolgok, amik hasznosak lehetnek, és éppenséggel nem keltünk feltűnést egy kisbabával. Bár ezt most az egyenruha miatt kétségbe vonható. Az út folyamán mindent megfigyelés alatt tartottam. Nem akartam váratlan meglepetéseket. Közben újra elkezdtem az újságokat gyűjteni, mivel hála a milíciának ezt a szándékomat nem tudtam teljes mértékben teljesíteni. Közben a fél agyam azon kattogott, hogy Lee mégis hogyan fáradhatott el ilyen hamar. Lehetségesnek tartottam, hogy nem teljesített túl jól katonaként, és kitették a szűrét. Minden elképzelhető, csak az a kérdés mennyi a racionalitása a valósághoz.
A lakás teljesen rendben volt, bár a tisztaság és a rend mindig is furcsán hatottak rám, mivel az életem nagy részét a szabadban töltöttem. Mikor Shedan felajánlotta a vendégszeretetét, én nem éltem vele. Az asztalra tettem az újságokat, és kissé talán udvariatlan módon, de minden helységbe benyitottam, és az ablakokhoz mentem, hogy mégis milyen látvány fogad. Itt igyekeztem a menekülési útvonalakat feltérképezni, plusz azokat a helyszíneket, ahonnan megfigyelhetnek bennünket esetleg. Végül a nappaliban álltam meg, az ablak mellett.
-Nem kérek semmit, köszönöm. És Tala vagyok. – mutatkoztam be tömören. Örömmel konstatáltam, hogy a baba békésen alszik, és már nincs olyan rossz állapotban.
-Az államcsínyben már nem vagyok olyan biztos. – feleltem, mikor a véleményemet kérték – A három levél ezt erősen elbizonytalanítja. Azt nem tudom, hogy mi a helyzet a kormánnyal, mivel én csak nemrég érkeztem ide, de talán ezekből megtudhatunk valamit. – és az újságokra mutattam – Lehet, hogy semmit sem tudunk meg belőlük, de ha a kormány tényleg tett olyan intézkedéseket, akkor azt a sajtó felkaphatta.
-Fontos azt is tisztázni, te mit értesz központ alatt?? A Városházát?? Vagy a rendőrkapitányságot? És mivel nem tudjuk, hogy a kormánynak mik a szándékai nem feltétlenül jó ötlet, hogy egy általuk befolyásolható intézménynek adjuk oda át ezeket a leveleket. Lehet, hogy a helyzet csak romlani fog. És még kiemelném, hogy csatlakozott hozzánk egy potyautas. – finoman a babára biccentek – Az ő helyzetével nem is foglalkoztok??
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 24, 2024 2:47:42 GMT 1
Nov 24, 2024 2:47:42 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 24, 2017 15:55:06 GMT 1
Az utcán sétálva mindenre odafigyeltem. Felderítő, őrjárat, elszabadult állat, akármi ami fenyegetést mérhet ránk, kinéztem magamnak a megfelelő menekülőútvonalakat, ha netán balszerencsénk lenne.
Mikor odaértünk, és megláttam a kanapét, azonnal azt vettem célba. Az ajánlatra azt mondtam, hogy miért ne, végülis ha már itt vagyunk. Nem biztos hogy lesz alkalmunk enni. Hamar bevágtam a szendvicset meg a teát, mintha egy éve nem ettem volna. Húzós volt a nap. Aztán hamar elmondtam az én véleményemet. Valamilyen szinten Shedannal értettem egyet:
-Én amondó vagyok, akármilyen hülyén hangzik, lehet, hogy szét kéne válni a három levéllel. De előbb, ahogy Tala mondta, foglalkoznunk kell a kölökkel. Mi legyen vele? Elvileg a városházára kéne vinni. Lehet hogy először tényleg oda kéne menni, aztán a helyzettől függően döntünk a leveleket illetően. Vagy ez, vagy az.
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
|
Post by Arnion on Apr 1, 2017 8:30:50 GMT 1
– Az ő helyzetével nem is foglalkoztok??- Kérdezte Tala. Ez a kérdés engem kihozott a sodromból. A gyerekre bírtam gondolni csak a tervezés alatt és éppen azon gondolkodtam, hogy megtartom. Dühösen ütöttem az asztalra és Tala arcába hajoltam:
- Szerintem kettőnk közül én vagyok az aki jobban a szívén viseli a gyerek sorsát - suttogtam Talanak ügyelve a kicsi álmára. Visszahajoltam a helyemre az arcomat a két tenyerembe mélyesztettem és végighúztam rajta.
-Bocsánat egy pillanatra elvesztettem a fejem. De nagyon rosszul esett, hogy ilyeneket feltételezel rólam. Na akkor a tervem a gyerekkel, hogy megtartom. A leveleket felbonthatjuk és elolvashatjuk. Ez teljes mértékben a ti döntésetek. A gyereket megtartom. A szomszédban egy hölgy lakik aki érkezésem óta nagyon kedves velem. Biztos nem bánná ha vigyázni kéne rá amíg a leveleket kézbesítjük. Na de most térjünk pihenőre. Én itt alszom a földön. Vigyázok a gyerekre. A fürdőben nyugodtan fürödjetek le érezzétek otthon magatokat. A hálóban van egy nagy ágy. Aludhattok azon is, ha nem érint titeket kellemetlenül egy ágyban aludni - mosolyodtam el.
Lehemperedtem a földre és felszólaltam:
- Aludjatok ti is rátok fér
|
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Apr 1, 2017 19:29:25 GMT 1
Kissé ferde szemmel pillantottam Lee-re, az én ízlésemnek talán kissé sok az, hogy két lehetőség szerint válasszak. Én is arra hajlok, hogy a csöppség ügyét kéne először elintéznünk. Sokban hátráltatna minket az eredeti feladat megoldásában. De az még jobban zavart a javaslata, miszerint szét kellene válnunk a levelekkel. Semmilyen érvvel nem támasztotta alá, és nem is fejtette ki, hogy őszerinte miért lenne ez hasznos nekünk. Konkrétan semmiben nem vitte előre a beszélgetést, csak semmitmondó apróságokat mondott. Van értelmes gondolata egyáltalán?? Mert ha nincs, akkor ez egy kicsit aggasztó……
De ami megdöbbentett, az Shedan kirohanása volt. Emellett hiába suttogott a képembe, az asztalba ütése egyáltalán nem arról árulkodott, hogy az érzéseit kontrollálni tudja. Rezzenéstelen tekintettel néztem vele farkasszemet, mindössze csak a meglepődöttségemet tudhatta kiolvasni, miközben éreztem, hogy az ujjperceim szinte elfehéredtek dühömben, olyan erősen szorítottam a botomat. Az teljesen rendben van, hogy ellátta a kicsit, de az előbbi kérdései pont nem a csöppségről szóltak. Ennyire szívére vette, hogy felhívtam a figyelmét arra, hogy pont nem azt tárgyaljuk meg, és most ezen kiakadt?? Szinte köpni, nyelni nem tudtam.
De nem javult túlságosan a helyzet. Hiába kért bocsánatot, az, hogy most ok nélkül kiakadt rám nem vet rá túl jó fényt. Nem is mondtam vagy tettem olyasmit, amiből véleményem szerint azt olvashatja ki, hogy ezt csak úgy megbocsájtom. Kettő, nem is feltételeztem róla ezt, de az, hogy most azt gondolta, hogy mégis, akkor legyen az ő baja. Minden ember magából indul ki…….. Remélem, minél gyorsabban megoldunk mindent, és utána nem kell ezekkel találkoznom. Egyszerűen hallgattam tovább, ha lehetséges ez.
De Shedan javaslatai még jobban felvitték bennem a pumpát. Egy, mi az, hogy megtartja?? Mégis ki döntötte el ezt a kérdést?? Úgy látszik ő, mint egy despotikus uralkodó. És a mi véleményünkkel mi van?? Jó van, csak az enyémmel, mert nem hiszem, hogy Lee-nek lesz épkézláb gondolata ehhez. De „elvileg” egy csapat vagyunk, hahó!! Ez neki csapatmunka?? A szellemek segítsenek nekünk!!
A probléma meg az, hogy ha a gyereket itt hagyjuk, akkor bármikor elrabolhatják. Lehet, hogy lenne valaki, aki felügyelne, de ez nem akadályozná meg ezt. A szellemekre, hiszen az anyját elnyelte a föld!!! Szinte éreztem, hogy az arcom kipirul, pedig nem egyszerű kiváltani belőlem ezt a reakciót. Plusz, ezt a gyermeket ránk bízták, és én nem könnyen passzolom le a rám rótt felelősséget.
Igyekeztem megnyugodni, de nem könnyen ment. Gyorsan lezuhanyoztam, de az is erősen bosszantott, hogy Shedan ilyen felelőtlenül elküldött minket aludni. És ha megtámadnak minket?? Hiszen azt a gyereket keresi „mindenki”, és valljuk be, hogy ez elé tág kör még mindig. Már-már önként vállaltam az őrködést, de már az elején kikötöttem magamnak, hogy valamelyiket felkeltem egy idő után, és nem érdekel, ha panaszkodni fog. Ott álltam a nappaliban, a falnak dőlve, és az egyenruhát összehajtogatva az ágyon hagytam. Sokkal kényelmesebb volt a hétköznapi ruházatom, és gyorsabban engedtem, hogy az elmém kitisztuljon, hogy a környezet zajait érzékelni tudjam.
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
|
Post by Arnion on Apr 2, 2017 6:54:02 GMT 1
Én sem aludtam, csak úgy tettem mert úgy még meg is lepem a támadót,meg egyébként se tudtam elaludni. De arra lettem figyelmes, hogy Tala nem alszik. Figyeltem egy kis ideig és egyszer a lehető legjobban meglepve őt felszólaltam:
- Miért nem alszol Tala? - Felkeltem és oda mentem hozzá
- Én őrködök te aludj. Nem akarom, hogy neked rossz legyen.
Tala egyre jobban érdekelt. Nem tudtam betelni a titokzatosságával és meg akartam tudni , hogy mi rejlik e mögött a negatív sosem mosolygó álarc mögött.
A kirohanásom még most is bántott. Nem igazán tudom mi volt ez, lehet a fáradtság és az egész napi idegesség, de legnagyobb szégyenemre a lányon csattant. Meg persze, hogy parancsolva küldöm el őket aludni, meg hogy parancsolgatok. De egyszerűen azt akarom, hogy rajtam legyen több munkát, hogy ne őket terheljem. De ezzel látom, hogy nem hagyok nekik teret. Ha Tala eljött őrködni akkor érezze egy kicsit, hogy van értelme.
- Ha nagyon szeretnél őrködni akkor egy 20 percig igénybe venném, hogy figyelj rám és mindenkire. Amennyiben történik valami rázz fel engem. ( Ha őrködik nekem erre a 20 percre, ha nem akkor is ezt fogom csinálni)
Abba hagytam a beszédet és leültem a földre lótuszülésben és meditáltam. Megoldást kerestem a gyerek problémájára. Meditálás közben a szellemek segítségét kértem. Persze csak a fejembe mondtam, de az is lehet hogy átkerültem a szellemvilágba:
-Adjatok utat, egy jelet, akármit! Segítsetek!
A szellemek hallottak. Szinte villám ként futott át az agyamon az ötlet. A légtemplom. Az egy biztonságos hely. Kinyitottam a szemem. És őrködök tovább
(Figyelem ez a két mondat akkor érvényes, ha Tala őrködött)
-Köszönöm, hogy át vetted a helyem erre az időre. Most már mehetsz aludni, ha gondolod.
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Apr 7, 2017 10:55:40 GMT 1
Az este nyugodtnak bizonyult. A blokád miatt láthatóan elcsendesedett a város, már a gyárak állandó búgása sem töltötte ki az üres utcákat és tereket. Csendben aludt a kisgyermek is, és a többiek is pihentek. Shedan szemei is le-lecsukódtak hosszabb pillanatokra, nem csoda, azért megerőltető volt a nap. Ám a szellemekhez való közeledés végzetes hibának bizonyult. A vízidomár, habár nem volt híján a spiritualitásnak, mégis a lehető legrosszabb időpontban próbált kapcsolatba lépni a szellemvilággal. A zavartságot csak még jobban megbolygatta. Először furcsa remegést éreztek. A ház alapjaiban mozgott. Aztán furcsa hangok támadtak. Sikoltások, üvöltések, morgások, mintha valami, eddig ismeretlen lény kószálna a hideg macskaköveken. Aztán elhallgatott, leülepedett minden. Csupán egy szikra kell a robbanáshoz, ezt mindenki érezte. Tala, Lee, Shedan is harci állást vett fel, tapasztalt harcosokként tudták, hamarosan becsap a ménkű. Aztán megmoccant a baba. Lassan nyújtózkodni kezdett, majd nyöszörögni, végül felsírt, bár szemét nem nyitotta ki. A három "postás" odakapta a tekintetét. A második végzetes hiba. Az ablakon át hirtelen árnyék suhant, majd beszakadt a fal. Egy hatalmas szörny állt ott, szemben a csapattal. Szőrös kezei, hosszú karmai és furcsa arca volt. Mégis inkább hasonlított emberre, mint állatra, főképpen, hogy Egyesült Erők ruhát viselt. Fújtatott, szemei vérben forogtak. Orrlyukai kitágultak, keresett valamit, aztán észrevette a síró kisbabát. Vicsorított. Mintha megérezték volna a szándékát a három védelmező összeárt, elrejtette a hátuk mögött a gyermeket. A szörny támadóállást vett fel, és kivárt. Ám abban a pillanatban, mikor megmozdult oldalba találta egy hatalmas szikla. A lény kirepült az ablakon, majd vonyítva elmenekült. A támadója nem más volt, mint az öreg földidomár. Most felső nélkül, mezítláb, egy szál zöld nadrágban állt, izmai kidudorodtak. Szemei tüzet szórtak, érezni lehetett, hogy nagyon dühös. Már épp hálálkodni kezdett volna neki a csapat, mikor se szó, se beszéd, Shedant a falhoz csapta, Talat és Leet pedig egy-egy kődarabbal lőtte fejbe. A meglepetés erejével pillanatok alatt rendezte le őket. Ezután a felkapta a gyermeket, majd Shedanhoz lépett. Már csak ő volt eszméleténél. Lehajolt mellé, és egészen közel az arcához halkan megszólalt. - Nektek a levelekkel kell törődnötök. Vele pedig nekem. Bár, ha meggondolom, a levelekre már nincs szükség, hála a kölyöknek. Pusztuljatok meg! - Ezzel akkorát csapott méretes tenyerével Shedanra, hogy megszédült, érezte, kezdi elhagyni az ereje. Az utolsó szavakat hallotta - Irány a fal! Leszámolunk a Dai Livel és kitörünk ebből a romhalmazból! A vágyaink teljesülnek! - mintha kiáltotta volna, és mintha több száz torok ünnepelt volna. De Sehdan ezt már csak nagyon tompán hallotta. Elfeketedett a világ előtte. Elájult. |
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Apr 9, 2017 16:18:05 GMT 1
Nem túl csöndes itt minden?? Pedig néhány éjjel az volt a problémám, hogy a különböző zajoktól nem tudtam elaludni. A túl vékony falak, a folyton zakatoló gépek, beszédfoszlányok és egyéb elektronikus eszközök búgása……..De itt még egy légy sincsen, ami zavarná ezt a csöndességet. A nagynéném mondogatta, hogy ahogy a szavaknak, úgy a csendnek is vannak fokozatai, meg jelentései. Lehet ez sekély, mint egy patak, de mély is, mint a tenger.
Ahogy a tó nyugodt felszínét megzavarja egy beledobott kő, most ez a remegés is valahogy így képzeltem el. De mi lehetett ez?? Földrengés?? Köztársaságvárosban milyen gyakran szokott ez megtörténni?? De hisz az egész ház mozgott, éreztem, ahogy a gerincemet keresztül átvette a testem a rezgést. Ehhez még hozzájárult az is, hogy kirázott a libabőr. A hangok…….nem túl bizalom gerjesztőek, és biztosan nem a szomszéd nő kelt fel mérgesen erre a rengésre. Nem……Nem tudtam a hangok alapján beazonosítani, hogy milyen állat kószálhatott be a városba. Mondjuk sokkal nehezebb neki, hiszen most az egész városnegyedet lezárták. De akkor meg hogy?? Az EE nem iktatta ki még, mielőtt bárkire is veszélyt jelent?? Valaki sikított?? Jól hallottam egyáltalán?? Az újra letelepedő csend nagyon megijesztett. Olyasmi, mint a vihar előtti csend. És én azt nem szeretem, nagyon nem.
Azonnal felvettem az alapfelállást, és lazán fogtam mindkét kezemmel magam előtt Shikit. Utálom, mikor én játszom a préda szerepét, de belőlem nem esznek egykönnyen. Igyekeztem minél gyorsabban kiszélesíteni a látókörömet, de hál’ a babának csődöt mondtam. Akaratlanul is odakapta a fejemet, a felvillanó ötleteket röpködtek a fejemben, mégis hogyan lehetne elcsendesíteni. Aztán…..egy furcsa árnyék jelent meg az ablaknál, majd hirtelen Bummm……Faldarabok és por szállt mindenfelé, a torkomat ez ingerelte, és a szemeim is könnybe lábadtak. Párat pislogtam, így kitisztult valamennyire a szemem. Vagyis azt hittem……..de tényleg hihetek a szemeimnek?? Élesen beszívtam a levegőt, ami nem a legjobb ötlet, de a lábaim elkezdtek remegni. Ahogy egyre jobban ki tudtam venni a részleteket, egyre jobban elképedtem és megrémültem. Elfogott az ösztönös menekülési kényszer, amit igen ritkán tapasztaltam meg eddig. Valahogy sikerült kikerülnöm a kábultságból, és a kisbaba elé léptem. A térlátásommal érzékeltem, hogy Lee és Shedan is hasonlóan cselekszik. Az ellenfél mozgásából támadást feltételeztem, és mindaddig így is volt, míg meg nem mozdult. Akkor csak úgy kirepült. Vagyis nem, korrigáltam magam, hiszen ennek nem voltak szárnyai, ahogy láttam. Akkor meg…..?
Az árnyékok miatt először nem, de a pillantása sokat segített a személy kilétével kapcsolatban. Az a földidomár volt, aki leveleket futározgat velünk. Az a főnök a föld milíciából. A szám már mondandóra állt, mikor rájöttem, hogy nincsen is mit, csak csupa kérdőjel bennem minden és mindenki. Tátogtam, ment egy partra vetett hal. Csak egy gyors mozdulatot érzékelek tőle, és Shedant máris a másik falnak küldte. Az ezt következőt nem láttam teljesen……..mert minden elsötétült előttem.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 24, 2024 2:47:42 GMT 1
Nov 24, 2024 2:47:42 GMT 1
|
Post by Deleted on Apr 11, 2017 12:57:29 GMT 1
Beesteledett, és mivel a mai nap hullává változtatott engem, nem tétováztam kidőlni. Már majdnem elaludtam, mikor hirtelen furcsa hangokat hallottunk az utcáról. Semmihez nem hasonlított, amit láttam. Remegett a padló, sikoltások... Tudtuk, hogy valami nincs rendben. Én is felpattantam a többiek közé. Akkor és ott csak imádkozni tudtam, hogy minden rendben lesz, mivel semmi felszerelésem nem volt. Csupán az öklöm. Jó vagyok pusztakezes harcban, de inkább én szoktam hátból támadni, minthogy engemet hátba támadjanak. A hang abbamaradt, hirtelen túlságosan nagy csend lett. Tudtam, hogy itt ami most történni fog, nem lesz jó érzés. Hirtelen a baba elkezdett nyöszörögni, majd sírni. Azonnal odakaptam a fejemet a többiekkel egyetemben, majd beütött a ménkű.
Egy óriási rondaság "robbantotta" be a falat. Nagy, szőrös alak volt, de kissé emberi volt, mintsem állati. A sírást hallva ránézett a babára. Megéreztem a többiekkel együtt, hogy itt a gyerek élete lehet a tét, így nem hezitáltunk a gyerek elé élő falként beállni. De mikor a szörny támadott volna, egy szikla hirtelen oldalba kapta, és kirepült a ház oldalán, majd vonyítva visszavonult. Én csak néztem, mint egy sültbolond, mire előjött mégegy csoda. Egy öreg, de rohadtul izmos földidomár. Pillanatok alatt kiütötte Shedant, én neki akartam rohanni mint aki öngyilkosságba rohan, de az idomár egy pillanat alatt fejbekapott. Láttam még, hogy lehajolt Shedanhoz. Még megpróbáltam odakúszni, de az ütés miatt hamar elvesztettem az eszméletemet...
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
|
Post by Arnion on Apr 18, 2017 8:29:42 GMT 1
A vakságom miatt elbuktunk. A gyerek sorsa bizonytalannak tűnik. A földidomár ütése elkábított. A házam romokban, a barátaim és én a földön. Nincs valami jó helyzet. Egy dolgot tehetünk. Menekülünk. Lassan tápászkodtam fel. A fájdalom hatalmas volt. Kivánszorogtam a konyhába és vizet kerestem. Szerencsére a konyha rész nem sérült annyira. Az edények tele voltak vízzel. Megfogtam egy fazekat ami tele volt vízzel. Egy kevés vizet kiidomítottam belőle és a sérüléseimre helyeztem. Gyógyítottam egy kicsit magam, hogy a fájdalom tűrhetőbb legyen. Miután végeztem kivittem a fazekat a barátaimhoz és letettem a földre. Lassan térdre ereszkedtem a barátaim előtt. Mozgatni kezdtem a hideg vizet. A tenyerem köré vontam akár egy kesztyűt majd Lee sérüléseire tettem. Tanultam a gyógyítás művészetét így elég ügyes gyógyító voltam. Amint begyógyítottam Lee sebeit Talahoz fordultam. Miközben gyógyítottam kifakadtak belőlem az érzések. Egy erős szívbe markoló érzés. Ugyan az a fájdalom, ugyan az az érzés, melyet akkor éreztem mikor a szüleim meghaltak. Éreztem, hogy lebuktam. Most már az egyetlen dolog ami számomra számított, hogy a barátaimat kijuttassam. Ahogy néztem őket csak ennyit bírtam mondani:
- Sajnálom. Sajnálom. Annyira nagyon sajnálom.
A végére már könnycseppeket fedeztem fel végig gurulni az arcomon. Amit éreztem az megfogalmazhatatlan volt. Ahogy ott térdre ereszkedve ültem és sírtam. Éreztem, hogy ideje menni. Letöröltem arcomról a könnycseppeket. Aztán felébresztettem a többieket. És azt mondtam nekik:
- Menjünk.
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Apr 18, 2017 11:34:02 GMT 1
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Apr 14, 2018 10:46:34 GMT 1
Tanabe Kazunori
A gyártelep tökéletesen kihalt. Miután az emberek lázadozva az utcára vonultak; onnan pedig a falakhoz, azóta csak a néha kialvó, tompa lámpafények jelentették az egyetlen életet. A lámpák, és egy fiatal fiú, aki kalapján dobogtatva az ujjait, egy kocsmában üldögélt. Körülötte néhány rossz fiú - a rendőrségi katalógusban egészen biztos fellelhető nevük a bandájukkal egyetemben - a földön heverve, jól összeverve. Lopni jöttek, de csak egy vízidomárba botlottak, aki kegyetlenül megbüntette őket azért, hogy a területére merészkedtek.
A fiú nyugodtan kortyolgatta teáját, mintha természetes lenne, hogy egy alélt testekkel tarkított kocsma látványa terül el előtte. Nem zavartatta magát. Aztán az ajtó hirtelen becsapódott, és egy furcsa alak lépett be rajta. Láthatóan nem volt emberi formája. Dühösen lépett a kalapos elé, majd gallérjánál fogva az arcához húzta őt.
- Arról volt szó, hogy beolvasztjuk őket, nem arról, hogy kivered belőlük a lelket is! - dühöngött, majd nekilökte a fiút a pultnak. - Megtettelek jobb kezemnek, mert ismerem a képességeidet, de ne hidd, hogy bármit megtehetsz! A sötétség miatt nem tudsz vizet idomítani, szóval vegyél vissza magadból. A győzelem nekem áll! - Takuro diadalittasan elmosolyodott, majd lekapott egy üveg jó italt a polcról és felbontotta. - Elkapták azt furcsa Walter-lényt. A hozzám hasonlót. Ha ezek kiderítik, hogy miként jött létre, nekünk annyi. Nem csak nekem; neked is, a triádoknak is! Vannak embereim mindenfelé, tudom hova vitték azt a furcsaságot. Szabadítsd ki! Nem érdekel, hogyan, csak tedd meg, és vedd rá, hogy jöjjön el hozzám!
Felállt, az üres üveget bedobta a pult mögé. Lassan kerülgette a testeket, majd az ajtóba érve még visszafordult.
- Azonnal indulj! És ha lehet, Zennel ne kerülj össze. Nem éri meg... - ezzel elnyelte a sötétség.
Tanabe Kazunori ezennel a kaland részese lett. Hozzászólásaidat a laboratóriumba írd!
|
|
