Prológus
(A kaland még nem indult el)
Az irodát valósággal elöntötte a fény, ahogy kinyílt az ajtó. Dave Young-nak furcsa szokása volt, hogy ha az irodában tartózkodott, behúzta a sötétítőket, és teljes sötétségben üldögélt. Elmondása szerint ilyenkor kikapcsol a szem, és jobban tudott gondolkodni. Természetesen egyéb célt is szolgált a furcsa hóbort; elődje, Raiko elnök brutális meggyilkolása óta fokozta a védelmet. Nem volt gyáva ember, de bolond sem.
Kicsit hunyorított a fényáradat miatt, de hamar hozzászokott, s teljesen megnyugodott, mikor az ajtó újra becsukódott. Egy sötét alak álldogált vele szemben. Nem látta, csak érezte, tudta, hogy ott van.
- Uram, újabb zendülések törtek ki, a vandalizmus tovább szaporodik a város…
- Tudja, mitől olyan szép hely ez a Köztársaságváros? – kérdezte a szavába vágva Young elnök.
- Uram…?
- Ezen a helyen megvalósul az egykori avatar álma. Nézzen rám. Nem tudok idomítani, de én parancsolok az egyesült Erőknek, egy idomárokból álló, hatalmas seregnek. Nem vagyok nemes származású, mégis mind a négy nemzet gyermekeit irányíthatom. Ebben a városban minden teljesül, amiről az ember álmodhat. Szellemek, átjárók, boldogság, gazdagság, minden. Az embereknek mindenhez joga van itt, még a zendüléshez, és a vandalizmushoz is.
- Na de Elnök Úr!
- Nekem meg jogom van a törvénysértőket börtönbe juttatni, és rendet rakni utánuk. Mondja csak, megérkezett Utena parancsnok a sereggel?
- Reggel hajóztak be az északi kikötőbe. A teljes flotta, uram.
- Ennek igazán örülök. Továbbítsa neki a parancsot. A 4-es körzetbe vigyen három osztagot, de földidomár ne legyen közöttük. A 7-es körzetbe pedig szintúgy hármat, tűzidomárok nélkül.
- Gondolja, hogy ennyi elég lesz?
- A maradékot rendeljék az átjáróhoz. Mindet.
- Csak nem akarja bejelenteni a hírt?
- Mr. Loten, ez egy olyan példaértékű hír, amelyet nem lehet csak úgy kikotyogni. Egy év telt el az eset óta. Három hónapja készülök a bejelentésre, és még mindig csak egyetlen dolog hiányzik.
- A Fehér Lótusz…
- Ki ne mondja a száján, Mr. Loten! – csapott az asztalra az elnök – Mit képzel, hol van maga?! Itt mindenki hallgatózik! A város tele van korrupt emberekkel, itt egy kis pénzért életet lehet vásárolni.
- Nem gondolja, hogy ez ellent mond a korábbi állításának? – nyílt ki az ajtó, és egy nő lépett be a szobába. Egészen az asztalig sétált, majd szalutált – Utena főparancsnok szolgálatra jelentkezik!
- Üdvözlöm, drága barátném – köszöntötte őt az elnök –, nem számítottam a látogatásodra.
- Személyesen akartam parancsot hallani, ma már semmi sem biztonságos – szeme sarkából Mr. Lotent nézte.
- Nos, ebben igaza van. De ne térjünk el a tárgytól. A teljes sereget elhozta?
- Igen, uram!
- Képesek lesznek uralkodni a helyzeten?
- Igen, uram!
- Mr. Loten, a Víz Törzsének flottái mikor érkeznek?
- A legutóbbi jelentés szerint ők is ma fognak behajózni.
- És a Föld Királyságból rendelt Dai Li ügynökök?
- Wan, a Föld Királya üzent, hogy útnak indultak.
- Akkor továbbítsa a parancsot. A Víz törzse vegye blokád alá az összes kikötőnket. A Dai Li ügynökei pedig emeljenek áthatolhatatlan falat a város köré. Holnaptól senki sem hagyhatja el a várost, és senki nem jöhet be.
- Uram, megengedi? – szólalt meg Utena – Biztos abban, hogy az előbb említett álmok városát így lezáratja?
- A legnagyobb szabadságnak vannak a legnagyobb korlátjai. És néha a világ érdekében olyat kell cselekedni, amit senki sem kíván. Ezt a dolgot szeretném kicsiben elintézni. Nincs szükségem egy újabb világégésre. Túl sokat gyötörték ezt a földet. Tegyék, amit mondtam!
- Igen, uram! – hajolt meg mindkét vendég, majd távoztak a helyiségből. Mr. Young, Köztársaságváros elnöke pedig elhúzott egy szivart, majd beburkolózott a sötétségbe és füstbe.
- Hamarosan elszabadul a pokol…
A folyosón a két vendég végül levetkőzte magáról az udvariasságot és csendet. Egymásra szabadították véleményüket, és szavaikat, a rágalmakat, amiket az évek alatt – az utolsó találkozásuk óta – gyűjtöttek magukban.
- Milyen érzés az elnökjobb kezének lenni, Loten? Vagy bánt a bűntudat?
- Saját erőmből értem el a pozíciót, hiába gyanúsítgatsz. De, ha gondolod, finomítok, hogy fájjon a szíved, úgy kerültem a rangomra, ahogyan te is. Várjunk csak – csapott a homlokára tettetett csodálkozással -, nem is! Hiszen te tudod, mi az a protekció!
- Szép dolog elterelni magadról a szót. De be fogom bizonyítani. A te ölted meg Kya-t!
- Kya meghalt, és nekem semmi közöm hozzá. Vagy mondjam azt, hogy te ölted meg a Tűz Úrnőjét Izumit, hogy Iroh megválasszák, és te, Young elnök bizalmasa legyél az új főparancsnok?!
- Ezt még te magad sem hiheted el!
- Ahogy azt sem, amit te állítasz!
Egy pillanatra megfagyott a levegő. Talán még sohasem létezett ekkora ellentét és gyűlölet egy vízidomár és egy levegőidomár között. Farkasszemet néztek, és képesek lettek volna ott helyben végezni egymással. Az Egyesült Erők Három Lövegjéből kettő ott állt a folyosón, és a percet várta, hogy végezhessen a másikkal.
Másnap Köztársaságváros soha nem látott eseményekre ébredt. Az összes hajó a kikötőben rekedt, és a Víz Törzseinek felségjelzésű hadihajók, az Egyesült Erők flottáival közösen hatalmas és áthatolhatatlan jégfalat alkottak az öblökben. A város minden kivezetőútján fokozott rendőri egységek állomásoztak, és körbe, a város körül magas, Ba Sing Se-vel vetekedő fal állta útját az embereknek. Kívül-belül Dai Li és Földnépebeli katonák állomásoztak. Az égen elszaporodtak a léghajók, az összes repülőteret birtokba vették a rendőri erők.
S történt még egy furcsa dolog. Az Egyesült Erők tábort vert fel a városban található Szellemátjáróhoz, és több ezren védték azt. A
környék házaiból mindenkit evakuáltak, és a hadsereg foglalta el a helyet. A város 4-es körzetében, a Sárkányházak területére pedig háromosztagnyi katona vonult be, földidomárok nélkül. A 7-es körzetben, gyártelepen pedig szintúgy három egység állomásozott, tűzidomárok nélkül.
A városban egyetlen kommunikációs eszköz sem működött. Az Egyesült Erők légidomárjai pedig ott voltak a falakon és hajókon, szerte a városban, és őrizték a szellemvilágot, s minden egyebet. Ha bárki képes volt a szellemi kivetülésre, azonnal foglyul ejtették, és börtönbe zárták.
Köztársaságváros a Föld és Jég börtöne lett. Egy tömlöc, amit elzártak a külvilágtól.
A hangosbemondókból pedig szerte a városban felhangzott az elnök, Dave Young hangja.
- Drága polgáraim, hallgassatok meg. Szörnyű hírt kell közölnöm veletek…
és az utolsó évad végén eldöntötte azt is, hogy felszámolja a királyságot és köztársaság lesz.