Antitézis

Gyönyörű napra virradt Sunight városára. A kis Kevin hasára a reggeli nap lágy sugarai vetültek. Lassan bújt ki az ágyból kihasználva puhaságának minden apró négyzetméterét. Amint fáradt szemeit megtörölte az ablakhoz sietett. Minden reggel integetett apjának mielőtt elindult az erőbe fát vágni ma sem volt másképp. Apja pirospozsgás arcán egy hatalmas mosoly húzódott ahogy csillogószemű fiára tekintett.


Apja egy pillanatra abba hagyta az integetést és oldalra pillantott. A fiú nem látott semmit ám a következő pillanatban apja a levegőben lebegett mintha csak a szívébe markolt volna valami. A fiú sírva ugrott ki az ablakon és rohant. Megmarkolta édesapja lábait és megpróbálta a földre feszegetni de nem sikerült neki, mikor oldalra nézett meglátta a feketébe öltözött csuklyás alakot aki apja mellkasában matatott.


A gyermek elengedte a férfit és térdre ereszkedve könyörgött szülője életéért. Az alak a gyermekre pillantott. És húst maró mély hangján felelt hozzá.


-Ez az élet rendje gyermek. Valaki életet ad én elveszem egyszer majd érted is eljövök. De most csak az apád érdekel.


A következő pillanatban egy fénycsóva cikázott keresztül az égen és csapódott volna be közéjük. Ekkor a titokzatos alak körül egy fekete burok termett és a cikázó fény arrébb repült majd egy füstfelhőből egy alak tűnt fel. 

Egy fénylő páncélban jelent meg egy gyönyörű lány. És hatalmas kardját a csuklyás felé irányította, erre egy utolsót szorított a férfi szívén majd félredobta. Kezeit összeérintve majd széttárva egy kasza formálódott ki a semmiből. Ahogy megindultak egymás felé a gyermek több méterre repült. Csapás csapást érve záporozott a két entitás között. Fegyvereik találkozásakor pedig elsodort mindent a lökéshullám.


Percekig tartó küzdelem után az éj fekete alak kaszájával gyomron vágta a lányt majd az égik repítette a lendülete. A levegőben hánykolódva egyszer csak kitárta szárnyait és megállt mintha csak falnak rugaszkodott volna visszarepült egyenesen neki a kaszásnak a becsapódás erejétől pedig hatalmas villanás következett be.

A fiú mire kitárta szemeit és körbenézett csak halott apja tetemét látta. Odafutott hozzá és remegő kezekkel ölelte át. Ahogy apját szorongatva körülnézett nem látott mást csak a hatalmas krátert melynek közepéből egy apró kör szigetben maradt csak élet. Lassan botorkált el a széléig és körbe nézve rá eszmélt, hogy mindenki akit eddig ismert meghalt. Ekkor az angyali lény száll alá az égből és tette kezét a fiú fejére.


-Sajnálom.


Majd fényló porként tovatűnt a napsütésben.


A fiú gondolata pedig a kaszás utolsó mondata körül forgott… ő csak egyetlen emberért jött… 



"Mikor az istenek elhagyják a világot, az embereknek kell istenné válni."

Háttér:

Ebben a fantasy univerzumban az istenek elhagyják a világot, senki nem tudja miért. De egy utolsó csodát még tesznek minden isten kiválaszt egy embert aki erejének egy részéből részesül. Ezek az emberek lesznek a játékosok. Megkötés nélkül alkothatod meg a karaktered erejét. Ám vigyázz mivel minél nagyobb a választott erőd annál nagyobb lesz a hátránya is amit nem te fogsz választani és a játék elején nem is tudsz róla. Innentől fogva te irányítod a karaktered lehetsz egy szörnyeteg aki emberi lelkekkel táplálkozva nyer egyre nagyobb erőt vagy egy szent aki a hit erejéből nyeri hatalmát. Esetleg egy lecsúszott alkoholista kit egyáltalán nem érdekel ez az egész! Eleinte mindenki egy különleges képességgel bíró ember ám ahogy egyre több és több erőt szerzel úgy válsz egyre hatalmasabbá, míg végül akár tényleg istenné nem válsz és olyanná formálod a világot amilyennek te elképzelted!

A játékban ahogy láthatjátok elengedhetetlen az emberek maga mellé állítása(eleinte legalábbis mindenképp). Éppen ezért a karakterek eszmei párbaja nagyobb befolyással fog bírni sok esetben mint a puszta fizikai harc. Nem kard a kard ellen harcolnak hanem ideológiák és eszmék! 

Tehát építs fel egy karaktert, egy vallást, egy szektát, egy várost, egy országot, egy világot...