Barsan Tymirjazev
Közzétéve: Nov 14, 2016 23:26:33 GMT 1
Post by Raze on Nov 14, 2016 23:26:33 GMT 1
Karakter neve: Barsan Theodore Tymirjazev
Neme: Férfi
Életkora: 18 év
Külső:
Körülbelül 175 centiméter magas átlagos testalkatú fiú, viszonylag jó felépítéssel a sokéves kiképzésnek hála. Sötét haja, és barna szemei vannak. A katonai egyenruháján kívül, civilben többnyire sötét nadrágot visel pólóval, és egy szőrmés szélű kabáttal. Fontos ismertetőjele a kígyófejet mintázó medállal ellátott nyaklánc, és az ívelt pengéjű tőr, amit magánál hord.
Jelleme:
Kiképzői Megjegyzések: Mérsékelten erős, és a Háromdimenziós-manőverfelszerelés kezelésére való képességei is átlagosak, de gyors, és megfelelőek a reflexei is, így kemény munkával, és kíméletlen edzéssel sikeresen feltornázta magát a ranglistán. Ugyanakkor kiemelendőek rendkívüli közelharci-, és kardforgatási képességei, társai közül a legprecízebb, és legmélyebb vágásokat ejtette minden esetben. Komoly hátránya, hogy túl sokat aggódik társai testi épségéért, ellenben a sajátját könnyelműen kezeli, ami könnyedén bajt hozhat rá a harctéren. Könnyed, viccelődő, vidám természet, jó szociális készségekkel, aki gond nélkül kommunikál és barátkozik társaival, kiket szívesen kisegít baj esetén. Alapvetően konfliktuskerülő, ugyanakkor szemlátomást az igazságtalanságokat nem szenvedheti, ilyenkor a problémát közelharccal kívánja megoldani, és bár képességeinek hála jellemzően győzedelmeskedik, jellemének ezen aspektusa komoly bajba sodorhatja a jövőben, amennyiben nem javít rajta. Természetének, és jellemének hála elnyerte társai bizalmát, és szeretetét. Ugyanakkor érzékelhető, hogy a könnyed-vidám külső alatt sziklaszilárd elhivatottság, és vasakarat rejtőzik. Mindent egybevetve ígéretes újoncnak tűnik, aki ha sikeresen felülemelkedik a hibáin, hasznos tagja lehet a Felderítő Légiónak.
Kieg.: Szoros kapcsolatot ápol Nori Kazumi-val, akivel a jelek szerint ugyanarról a területről érkeztek. (Erre utal az is, hogy osztoznak az egyedi közelharctechnikán is mely külön figyelmet érdemel annak ismeretlene eredete miatt.) Bár minden társának figyelmet szentel, de Kazumi-t szinte minden esetben előnyben részesíti, aki ugyanakkor jelleméből adódóan sok esetben negatívan befolyásolja Őt (Tymirjazev-et). Javasolt a két kadét különböző osztagokban való elhelyezése, hogy gátat lehessen szabni minden ebből adódható problémának, még mielőtt jelentkezhetnének.
Háttértörténete:
Barsan egy a Mária-faltól délre fekvő faluban született, és nevelkedett a húgával, és a nővérével együtt. A faluban az a szóbeszéd járta, hogy az őseik messziről érkeztek, de nem a faluból, hanem egy Marley nevű helyről, viszont ennek hollétéről senki sem volt hajlandó beszélni, még a hely nevének kiejtése is jobbára tabunak számított. Az élet kemény volt az Titánok és a folyamatos élelmiszerhiány miatt is főleg, hogy nem számíthattak segítségre a rég elhagyott „szülőföldjüktől” sem. És ott, ahol az élet kemény ott az emberek drasztikus megoldásokra kényszerülnek, hisz a szükség Nagyúr…
A falu társadalma két csoportra tagozódott. Egyesek a földeken dolgoztak, hogy az élelem egy részét megtermeljék, haszonnövények termesztése, és kevés haszonállat nevelésével. A másik csoport viszont a Portyázóké lett, akik úgy szereztek élelmet a falunak, ahogy tudtak…leginkább úgy, hogy elvették másoktól, illetve vadásztak, és egyben igyekeztek is megvédeni a falut. Akik ebbe a kasztba kerültek, fiatalkoruktól kezdve kíméletlen harci kiképzésen mentek keresztül, kiképezték őket a fegyveres, és fegyvertelen közelharcra egyaránt. A technikájuk elsősorban rúgásokra, különféle gáncsolásokra, szorításokra és dobásokra épült, többnyire az ellenfél saját súlyát használva fel ellene.
A Portyázók mindig messzire kalandoztak, hogy zsákmányt szerezzenek, akár egészen el a hírhedt falig, ahol tudták, hogy emberek élnek, köztük olyanok is, akik képesek harcolni a Titánokkal, és el-elhagyják a Falat övező területet. Többnyire nem támadták meg őket, mivel nem volt értékes mennyiségnek mondható élelmük, ellenben a felszerelésük nagyon is értékesnek tűnt, de még ha sikerült is szerezni belőle, a Portyázók képtelenek voltak azokat használni, mert egyszerűen nem ismerték annak módját bár a korábbi megfigyeléseik alapján tisztában voltak a jelentőséggel, és az előnnyel, amit biztosíthatna nekik mind a vadászatban mind pedig a más falvak, és a Titánok elleni védekezésben is.
Barsan, és a legjobb barátja Nori is a Portyázók kasztjába kerültek, így ők is megkezdték a kiképzést melyen minden majdani tagnak végig kellett mennie. Teltek az évek, a falu élete a megszokott mederben folyt, Barsan és társai pedig folytatták a kiképzést, ahogy az elő volt írva, amikor megérkezett a nagy hír: a Titánok másodszor is áttörték a falat! Szabad a pálya egy új, gazdag vadászterületre! Így hát a portyázók nagy része összesereglett, hogy feltérképezzék a területet, még az újakat is magukkal vitték köztük Barsan-t és Nori-t is a fiatal koruk ellenére, hogy minél előbb tapasztalatot szerezzenek. Előtte már évek óta portyáztak a korábban áttört Mária-fal területén így itt nem sok értékesre bukkantak viszont mire elérték a második falat, a lyukat már rég betömték csak néhány menekült lézengett a fal körül. Az egész expedíció teljes kudarc volt, ráadásul felesleges is. Pedig a legrosszabb még hátra volt…
A hazatérésüket követő éjjel a falut Titánok támadták meg, akik valószínűleg követték a fal körül portyázókat. Barsan egész családja a szeme láttára veszett oda, felfalták őket a Titánok, és Ő is csak egy hajszál híján úszta meg a dolgot. Azok, akik túlélték a támadást ezt követően szerteszéledtek a szélrózsa minden irányába. Barsant mélyen megrázta a támadás. Nemcsak a szüleit, és a testvéreit veszítette el, hanem szinte minden barátját is, akikkel kiskora óta együtt nevelkedett, játszott, és edzett. Ekkor született meg az elhatározás benne, hogy soha többet senkit sem hagy meghalni a Titánok kezei által, aki fontos a számára. Nori is túlélte a támadást, de őt kevésbé rázta meg a dolog. Barsan-on kívül nem sok emberrel törődött, inkább az viselte meg, hogy kicsúszott a lábuk alól a talaj, és nem tudták, hogy eztán mihez kezdjenek.
Végül a megoldás szinte arcon csapta őket hisz végig ott volt a szemük előtt: a Fal mögötti világ. Az utat a falig, ha nem is volt egyszerű, de megtették a néhány megmaradt lóval, amit zsákmányoltak. Itt aztán hozzácsapódtak egy menekültcsoporthoz, és végül így sikerült bejutniuk a városba a Falon belülre. Egy kis ideig tengődtek, végül aztán jelentkeztek ők is katonai kiképzésre hisz már mindketten elmúltak 14 évesek. A „beavatási ceremónián” Barsan azok között volt, akihez senki nem szólt egy szót se…
Itt sikeresen visszanyerte régi vidám, viccelődős természetét, és az is sikerült neki, amit elképzelhetetlennek tartott: új barátokra tett szert, ráadásul idővel még szerelmes is lett. A kiképzés alatt jobbára átlagos képességekről tett tanúbizonyságot. De a közelharci kiképzés valami egészen más tészta volt. Ez és a kardhasználat voltak az egyetlen dolgok, amikben senki még Nori sem vehette fel vele a versenyt. - Tök jó, hogy végre én is jó vagyok valamiben…méghozzá abban, ami bele se számít az értékelésünkbe. - jegyezte meg mindig nevetve, ha szóba került a dolog. A karddal ösztönösen jól bánt, és nem okozott nehézséget számára a legpontosabb, és legmélyebb csapás bevitele, ha eljutott odáig, hogy a sújtáshoz szükséges pozícióba navigálja magát. Olyan ember lett, aki szeret viccelődni, tréfálkozni a többiekkel, humoros dolgokat megosztani velük, de ugyanakkor a segítségükre is sietni, ha rászorulnak arra. Több kadéttársával is sikerült szoros barátságot kialakítania, de az egyikük iránt idővel többet is elkezdett érezni, mint szimpla barátság. Lena nem csak szép volt, de a megvolt a magához való esze is, és Ő volt az első ember, aki anno barátságosan közeledett Barsan felé, amikor idekerült a városba. Éppen ezért kezdettől fogva különleges helyet foglalt el a szívében, és ez azóta sem változott. De ezek olyan érzések voltak, amiket mindenki előtt titokban tartott, és igyekezett jól palástolni.
Barsan végül elvégezte a 3 éves kiképzést, és a végén a 6. legjobbá vált a kadétok közül, és Nori is sikeresen bejutott az első 10 közé. A Titánok irányába érzett fortyogó bosszútól vezérelve végül a Felderítő Légióhoz csatlakozott. Az plusz örömet okozott a számára, hogy végül Lena is ezt az utat választotta, ráadásul hozzá hasonlóan Ő is a Speciális Osztaghoz való csatlakozás lehetőségét kapta meg. Akkor és ott azt hitte, hogy végre talán egyenesbe jött az élete annyi viszontagság után. Nem számított arra, hogy nemsokára ismételten hidegzuhany éri.
- Te meg miről beszélsz? - fortyant fel, és megdöbbenten meredt az előtte álló Nori-ra, aki éppen keresztüllépett az előtte leütött emberen, aki nem sokkal előbb néhány társával egyetemben rátámadt egy fiatal lányra. Barsan habozás nélkül sietett a lány segítségére, és végül a vonakodó Nori is csatlakozott hozzá, együttesen pedig könnyedén legyőzték a támadókat.
- Elmegyek erről a helyről. - ismételte meg magát a lány. - Most már tudjuk, hogyan kell használni a Manőver-felszerelést, nincs oka, hogy itt maradjunk. Ezekkel.. - mutatott a felszerelésre - visszaszerezhetjük a régi területeinket, újra egybegyűjthetjük a népünket, és akármelyik falut az irányításunk alá vonhatjuk. - ezen a szavaknál ijesztő fény csillant a lány szemében, amit Barsan eddig még sosem látott.
- Nem hagyhatjuk itt őket azok után, amit tettek értünk! Ők etettek, és képeztek ki minket! Nem hagyhatjuk cserben őket! - fakadt ki a fiú.
- Nem tartozunk Nekik semmivel. Óriás-takarmánynak neveltek ki minket, semmi másnak. - felelte monoton hangon a lány. - És különben is tudom, hogy ennek az egésznek semmi köze ahhoz, amit mondtál. Tudom, hogy a Ravensal lányra fáj a fogad, de felesleges bármit is remélned. Sose fog rád úgy tekinteni, ahogy te szeretnéd. - undor sugárzott a lány szavaiból, és talán féltékenység is. - Különben is miért kapálóznál utána? Itt vagyok Neked én, és ezerszer többet adhatok, mint Ő valaha is! - jól kiérezhető volt az indulat, ami lassanként megtörte a lány monoton, nyugodt álcáját.
- Duda, Helmut, Lilyan, Taiga, Chie és a többiek! Nem hagyom őket cserben! Nem hagyom, hogy úgy végezzék, mint a többiek a faluban anno! - vágott vissza Barsan kétségbeesetten.
- Csak megöleted magadat! Semmi értelme sincs ezekkel tartanod! Az egyik fele tökelütött fajankó, a másik meg idealista barom! A Titánok ellen pedig amúgy sincs semmi értelme sem harcolni! - most már Nori is felemelte a hangját. - Miért makacskodsz ennyire? Mellettem a helyed, és ezt Te is tudod! Senki másra sincs szükségünk egymáson kívül! - fakadt ki a lány. - Gyere velem! Együtt megoldunk mindent, ahogy eddig is. - váltott gyengédebb hangnemre Nori, és nyújtotta ki felé a kezét.
- Nem megyek veled. Nem hagyom cserben a többieket. - jelentette ki Barsan végül, pedig abban a pillanatban mindennél nagyobb kísértést érzett rá, hogy elfogadja a felé nyújtott kezet, ahogy Nori is tette az övével évekkel azelőtt az elpusztított faluban.
- Értem. - válaszolt ridegen Nori, akinek időközben sikerült visszanyernie a nyugodtságát. - Akkor menj, és halj együtt ezekkel a balfácánokkal. - vetette oda. - Ha mégis időben észbe kapsz, és rájössz, hogy hova tartozol, tudni fogod, hogy hol keress. - ezek voltak az utolsós szavai, mielőtt aktiválta volna a Manőver-felszerelést és eltűnt az éjszakában.
Barsan-t szinte mellbe vágta legközelebbi barátja árulása, szinte megbénult a döbbenettől. Egyetlen pillanat alatt elveszítette az egyetlen személyt, akit a családjának tarthatott, és aki mindig mellette állt, és vele volt már a kezdetektől fogva. Ott és abban a pillanatban egyetlen porcikája sem volt, ami tudta volna, hogy mihez is kezdhetne Nori Kazumi nélkül. Elég időre dermedt le ahhoz, hogy ott találják a helyszínen, és verekedés miatt magánzárkába zárják…
Felszerelése:
Háromdimenziós manőver-felszerelés annak minden kiegészítőjével többek között a kardokkal, még egy plusz enyhén hajlított pengéjű tőr, és egy kígyófejet formázó medál nyakláncon, amiket a falujából hozott még magával anno.
Nori Kazumi:
Neme: Férfi
Életkora: 18 év
Külső:
Körülbelül 175 centiméter magas átlagos testalkatú fiú, viszonylag jó felépítéssel a sokéves kiképzésnek hála. Sötét haja, és barna szemei vannak. A katonai egyenruháján kívül, civilben többnyire sötét nadrágot visel pólóval, és egy szőrmés szélű kabáttal. Fontos ismertetőjele a kígyófejet mintázó medállal ellátott nyaklánc, és az ívelt pengéjű tőr, amit magánál hord.
Jelleme:
Kiképzői Megjegyzések: Mérsékelten erős, és a Háromdimenziós-manőverfelszerelés kezelésére való képességei is átlagosak, de gyors, és megfelelőek a reflexei is, így kemény munkával, és kíméletlen edzéssel sikeresen feltornázta magát a ranglistán. Ugyanakkor kiemelendőek rendkívüli közelharci-, és kardforgatási képességei, társai közül a legprecízebb, és legmélyebb vágásokat ejtette minden esetben. Komoly hátránya, hogy túl sokat aggódik társai testi épségéért, ellenben a sajátját könnyelműen kezeli, ami könnyedén bajt hozhat rá a harctéren. Könnyed, viccelődő, vidám természet, jó szociális készségekkel, aki gond nélkül kommunikál és barátkozik társaival, kiket szívesen kisegít baj esetén. Alapvetően konfliktuskerülő, ugyanakkor szemlátomást az igazságtalanságokat nem szenvedheti, ilyenkor a problémát közelharccal kívánja megoldani, és bár képességeinek hála jellemzően győzedelmeskedik, jellemének ezen aspektusa komoly bajba sodorhatja a jövőben, amennyiben nem javít rajta. Természetének, és jellemének hála elnyerte társai bizalmát, és szeretetét. Ugyanakkor érzékelhető, hogy a könnyed-vidám külső alatt sziklaszilárd elhivatottság, és vasakarat rejtőzik. Mindent egybevetve ígéretes újoncnak tűnik, aki ha sikeresen felülemelkedik a hibáin, hasznos tagja lehet a Felderítő Légiónak.
Kieg.: Szoros kapcsolatot ápol Nori Kazumi-val, akivel a jelek szerint ugyanarról a területről érkeztek. (Erre utal az is, hogy osztoznak az egyedi közelharctechnikán is mely külön figyelmet érdemel annak ismeretlene eredete miatt.) Bár minden társának figyelmet szentel, de Kazumi-t szinte minden esetben előnyben részesíti, aki ugyanakkor jelleméből adódóan sok esetben negatívan befolyásolja Őt (Tymirjazev-et). Javasolt a két kadét különböző osztagokban való elhelyezése, hogy gátat lehessen szabni minden ebből adódható problémának, még mielőtt jelentkezhetnének.
Háttértörténete:
Barsan egy a Mária-faltól délre fekvő faluban született, és nevelkedett a húgával, és a nővérével együtt. A faluban az a szóbeszéd járta, hogy az őseik messziről érkeztek, de nem a faluból, hanem egy Marley nevű helyről, viszont ennek hollétéről senki sem volt hajlandó beszélni, még a hely nevének kiejtése is jobbára tabunak számított. Az élet kemény volt az Titánok és a folyamatos élelmiszerhiány miatt is főleg, hogy nem számíthattak segítségre a rég elhagyott „szülőföldjüktől” sem. És ott, ahol az élet kemény ott az emberek drasztikus megoldásokra kényszerülnek, hisz a szükség Nagyúr…
A falu társadalma két csoportra tagozódott. Egyesek a földeken dolgoztak, hogy az élelem egy részét megtermeljék, haszonnövények termesztése, és kevés haszonállat nevelésével. A másik csoport viszont a Portyázóké lett, akik úgy szereztek élelmet a falunak, ahogy tudtak…leginkább úgy, hogy elvették másoktól, illetve vadásztak, és egyben igyekeztek is megvédeni a falut. Akik ebbe a kasztba kerültek, fiatalkoruktól kezdve kíméletlen harci kiképzésen mentek keresztül, kiképezték őket a fegyveres, és fegyvertelen közelharcra egyaránt. A technikájuk elsősorban rúgásokra, különféle gáncsolásokra, szorításokra és dobásokra épült, többnyire az ellenfél saját súlyát használva fel ellene.
A Portyázók mindig messzire kalandoztak, hogy zsákmányt szerezzenek, akár egészen el a hírhedt falig, ahol tudták, hogy emberek élnek, köztük olyanok is, akik képesek harcolni a Titánokkal, és el-elhagyják a Falat övező területet. Többnyire nem támadták meg őket, mivel nem volt értékes mennyiségnek mondható élelmük, ellenben a felszerelésük nagyon is értékesnek tűnt, de még ha sikerült is szerezni belőle, a Portyázók képtelenek voltak azokat használni, mert egyszerűen nem ismerték annak módját bár a korábbi megfigyeléseik alapján tisztában voltak a jelentőséggel, és az előnnyel, amit biztosíthatna nekik mind a vadászatban mind pedig a más falvak, és a Titánok elleni védekezésben is.
Barsan, és a legjobb barátja Nori is a Portyázók kasztjába kerültek, így ők is megkezdték a kiképzést melyen minden majdani tagnak végig kellett mennie. Teltek az évek, a falu élete a megszokott mederben folyt, Barsan és társai pedig folytatták a kiképzést, ahogy az elő volt írva, amikor megérkezett a nagy hír: a Titánok másodszor is áttörték a falat! Szabad a pálya egy új, gazdag vadászterületre! Így hát a portyázók nagy része összesereglett, hogy feltérképezzék a területet, még az újakat is magukkal vitték köztük Barsan-t és Nori-t is a fiatal koruk ellenére, hogy minél előbb tapasztalatot szerezzenek. Előtte már évek óta portyáztak a korábban áttört Mária-fal területén így itt nem sok értékesre bukkantak viszont mire elérték a második falat, a lyukat már rég betömték csak néhány menekült lézengett a fal körül. Az egész expedíció teljes kudarc volt, ráadásul felesleges is. Pedig a legrosszabb még hátra volt…
A hazatérésüket követő éjjel a falut Titánok támadták meg, akik valószínűleg követték a fal körül portyázókat. Barsan egész családja a szeme láttára veszett oda, felfalták őket a Titánok, és Ő is csak egy hajszál híján úszta meg a dolgot. Azok, akik túlélték a támadást ezt követően szerteszéledtek a szélrózsa minden irányába. Barsant mélyen megrázta a támadás. Nemcsak a szüleit, és a testvéreit veszítette el, hanem szinte minden barátját is, akikkel kiskora óta együtt nevelkedett, játszott, és edzett. Ekkor született meg az elhatározás benne, hogy soha többet senkit sem hagy meghalni a Titánok kezei által, aki fontos a számára. Nori is túlélte a támadást, de őt kevésbé rázta meg a dolog. Barsan-on kívül nem sok emberrel törődött, inkább az viselte meg, hogy kicsúszott a lábuk alól a talaj, és nem tudták, hogy eztán mihez kezdjenek.
Végül a megoldás szinte arcon csapta őket hisz végig ott volt a szemük előtt: a Fal mögötti világ. Az utat a falig, ha nem is volt egyszerű, de megtették a néhány megmaradt lóval, amit zsákmányoltak. Itt aztán hozzácsapódtak egy menekültcsoporthoz, és végül így sikerült bejutniuk a városba a Falon belülre. Egy kis ideig tengődtek, végül aztán jelentkeztek ők is katonai kiképzésre hisz már mindketten elmúltak 14 évesek. A „beavatási ceremónián” Barsan azok között volt, akihez senki nem szólt egy szót se…
Itt sikeresen visszanyerte régi vidám, viccelődős természetét, és az is sikerült neki, amit elképzelhetetlennek tartott: új barátokra tett szert, ráadásul idővel még szerelmes is lett. A kiképzés alatt jobbára átlagos képességekről tett tanúbizonyságot. De a közelharci kiképzés valami egészen más tészta volt. Ez és a kardhasználat voltak az egyetlen dolgok, amikben senki még Nori sem vehette fel vele a versenyt. - Tök jó, hogy végre én is jó vagyok valamiben…méghozzá abban, ami bele se számít az értékelésünkbe. - jegyezte meg mindig nevetve, ha szóba került a dolog. A karddal ösztönösen jól bánt, és nem okozott nehézséget számára a legpontosabb, és legmélyebb csapás bevitele, ha eljutott odáig, hogy a sújtáshoz szükséges pozícióba navigálja magát. Olyan ember lett, aki szeret viccelődni, tréfálkozni a többiekkel, humoros dolgokat megosztani velük, de ugyanakkor a segítségükre is sietni, ha rászorulnak arra. Több kadéttársával is sikerült szoros barátságot kialakítania, de az egyikük iránt idővel többet is elkezdett érezni, mint szimpla barátság. Lena nem csak szép volt, de a megvolt a magához való esze is, és Ő volt az első ember, aki anno barátságosan közeledett Barsan felé, amikor idekerült a városba. Éppen ezért kezdettől fogva különleges helyet foglalt el a szívében, és ez azóta sem változott. De ezek olyan érzések voltak, amiket mindenki előtt titokban tartott, és igyekezett jól palástolni.
Barsan végül elvégezte a 3 éves kiképzést, és a végén a 6. legjobbá vált a kadétok közül, és Nori is sikeresen bejutott az első 10 közé. A Titánok irányába érzett fortyogó bosszútól vezérelve végül a Felderítő Légióhoz csatlakozott. Az plusz örömet okozott a számára, hogy végül Lena is ezt az utat választotta, ráadásul hozzá hasonlóan Ő is a Speciális Osztaghoz való csatlakozás lehetőségét kapta meg. Akkor és ott azt hitte, hogy végre talán egyenesbe jött az élete annyi viszontagság után. Nem számított arra, hogy nemsokára ismételten hidegzuhany éri.
- Te meg miről beszélsz? - fortyant fel, és megdöbbenten meredt az előtte álló Nori-ra, aki éppen keresztüllépett az előtte leütött emberen, aki nem sokkal előbb néhány társával egyetemben rátámadt egy fiatal lányra. Barsan habozás nélkül sietett a lány segítségére, és végül a vonakodó Nori is csatlakozott hozzá, együttesen pedig könnyedén legyőzték a támadókat.
- Elmegyek erről a helyről. - ismételte meg magát a lány. - Most már tudjuk, hogyan kell használni a Manőver-felszerelést, nincs oka, hogy itt maradjunk. Ezekkel.. - mutatott a felszerelésre - visszaszerezhetjük a régi területeinket, újra egybegyűjthetjük a népünket, és akármelyik falut az irányításunk alá vonhatjuk. - ezen a szavaknál ijesztő fény csillant a lány szemében, amit Barsan eddig még sosem látott.
- Nem hagyhatjuk itt őket azok után, amit tettek értünk! Ők etettek, és képeztek ki minket! Nem hagyhatjuk cserben őket! - fakadt ki a fiú.
- Nem tartozunk Nekik semmivel. Óriás-takarmánynak neveltek ki minket, semmi másnak. - felelte monoton hangon a lány. - És különben is tudom, hogy ennek az egésznek semmi köze ahhoz, amit mondtál. Tudom, hogy a Ravensal lányra fáj a fogad, de felesleges bármit is remélned. Sose fog rád úgy tekinteni, ahogy te szeretnéd. - undor sugárzott a lány szavaiból, és talán féltékenység is. - Különben is miért kapálóznál utána? Itt vagyok Neked én, és ezerszer többet adhatok, mint Ő valaha is! - jól kiérezhető volt az indulat, ami lassanként megtörte a lány monoton, nyugodt álcáját.
- Duda, Helmut, Lilyan, Taiga, Chie és a többiek! Nem hagyom őket cserben! Nem hagyom, hogy úgy végezzék, mint a többiek a faluban anno! - vágott vissza Barsan kétségbeesetten.
- Csak megöleted magadat! Semmi értelme sincs ezekkel tartanod! Az egyik fele tökelütött fajankó, a másik meg idealista barom! A Titánok ellen pedig amúgy sincs semmi értelme sem harcolni! - most már Nori is felemelte a hangját. - Miért makacskodsz ennyire? Mellettem a helyed, és ezt Te is tudod! Senki másra sincs szükségünk egymáson kívül! - fakadt ki a lány. - Gyere velem! Együtt megoldunk mindent, ahogy eddig is. - váltott gyengédebb hangnemre Nori, és nyújtotta ki felé a kezét.
- Nem megyek veled. Nem hagyom cserben a többieket. - jelentette ki Barsan végül, pedig abban a pillanatban mindennél nagyobb kísértést érzett rá, hogy elfogadja a felé nyújtott kezet, ahogy Nori is tette az övével évekkel azelőtt az elpusztított faluban.
- Értem. - válaszolt ridegen Nori, akinek időközben sikerült visszanyernie a nyugodtságát. - Akkor menj, és halj együtt ezekkel a balfácánokkal. - vetette oda. - Ha mégis időben észbe kapsz, és rájössz, hogy hova tartozol, tudni fogod, hogy hol keress. - ezek voltak az utolsós szavai, mielőtt aktiválta volna a Manőver-felszerelést és eltűnt az éjszakában.
Barsan-t szinte mellbe vágta legközelebbi barátja árulása, szinte megbénult a döbbenettől. Egyetlen pillanat alatt elveszítette az egyetlen személyt, akit a családjának tarthatott, és aki mindig mellette állt, és vele volt már a kezdetektől fogva. Ott és abban a pillanatban egyetlen porcikája sem volt, ami tudta volna, hogy mihez is kezdhetne Nori Kazumi nélkül. Elég időre dermedt le ahhoz, hogy ott találják a helyszínen, és verekedés miatt magánzárkába zárják…
Felszerelése:
Háromdimenziós manőver-felszerelés annak minden kiegészítőjével többek között a kardokkal, még egy plusz enyhén hajlított pengéjű tőr, és egy kígyófejet formázó medál nyakláncon, amiket a falujából hozott még magával anno.
Nori Kazumi:
Szuper ET lett